Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1924. április (20. évfolyam, 74-97. szám)

1924-04-20 / 90. szám

3. nnep ön­eh­ét est és főreg likőr­tiszta ,1 évi ki­­szám 643 i, ester­­ ­ Már-Ubert Vig i Ká- Szt­amb­ó utca, y L­­inden ást is­­ Varga gyzs orgal-SQli 15. 87 e bér­iben, 124 r f N 528 ködök a lesz gél 4 i-utcei hirlag nagy­­f­edé­­. 72 óbb­ik a ,t. Jól ahol tmiztm­­­indig fő. 161 lén és ji-utca erenc-182 igősen 175 d itea 41 173 loa inkénti i ügy­ 160 S QC-529 si-uton, it egy érte* 8 sok lesitésre ok­össéggel i szélli­­t adok. i. ELEK ca 6 sz alatt egy ig 203 Holdmezilvánájhely, 1924 Április 20. Vasárnap. Ara 800 korona. XX. évfolyam 90. szém­. VASARflBLTI SUHtseMog ttr helyben , Ispadém . — — K Vidékre, Isrrsdévrs .-------K Telef­onszámo­t 87 FÜGGETLENPOL T ÜK­AI LAP­ILAP FeleUa nerkMdtfl te laptulajdonos KUN BÉLA SarkssstMt­ia kiadóhivatal Kopauth-tér. Husvét reggelén ha templomba mégy és imádkozol és hallgatod a pap imá­ját és prédikációját testvérem az Urban ! gondolj arra, hogy a Ki­rályhágón túl is vannak testvéreid, kik bérces Erdélyország hősi vér­omlástól oly sokszor szentelt földjén idestova oda jutnak, hogy ősapáik Istenét sem imádhatják szabadon, zengzetes magyar nyelven. Ott ahol az oláh nem tudja a saját bocsko­­rával legázolni a magyar honfiér­zést, megpróbálja legázoltatni a sajnos f­ó bérenceivé szegődött szászokkal, kik a régi Nagy Ma­gyarország idején is gyűlöltek ben­nünket, pedig jól ment dolguk és számos kiváltságaik valának. A há­ború elvesztése után a szászok egy­­része nyomban parírozott az oláh­nak, nyomban behódolt, másik ré­szük próbált ellenállani és várta a jobb jövőt. Telvén az évek, ez az egy ideig jól viselkedő rész is be­hódolt és most a magyarok ellen megy a csúnya kártyavetés, a közös fondorkodó paklizás. Kolozsváron az evangélikus magyar egyház pres­biteri és más választásait a nagy­szebeni konsistórium megsemmisí­tette s az uj szavazáson a betele­pített szászok a többséget álnok módon magukhoz akarják ragadni s ebben az esetben kicsúszik magyar kézből az iskola, a templom s már most gondolkoznak róla a kolozs­vári evangélikusok, hogy a protes­tantizmusban és hazaszeretetben testvér reformátusok egyik templo­mát kérik kölcsön, hogy ott isten­tiszteletet tarthassanak. Elvenni a magyar evangélikusoktól a templo­mot, az iskolát, ez az oláhok célja s ennek hitvány elérésében eszközök a szászok, akik teljesen oláh szol­gaságba sülyedtek. Mert más meg­hajolni, mint meghódolni. — Aki meghajlik kényszerből a zsákmány előtt, az csak külsőleg teszi azt, de aki meghódolt, behódolt, az már bensőleg is lakájkodik, erre pedig semmiféle trianoni pont nem köte­lez. S a lakájerkölcs nem ismer tisztességet, melyet meg ne tapod­­hatna ; igy cselekedének a kolozs­vári szászok, a nagypénteket előző lélekvásár 30 ezüst pénzével tudás gyanánt eladta Magyarország igaz­ságait. De amint a Jézus feltáma­dott a sirból, úgy támad fel az er­délyi magyar igazság is és végül győzni fog. Mi pedig, itt a Duna- Tisza folyó táján lakó magyarok tágra nyitott szemmel tekintsünk a titáni küzdelemre, melyet a szász­­oláh gyűrű öldöklő ölelése dacára magyar evangélikus testvéreink foly­tatnak a sokszor láthatatlan módon orgyilkos kéz ellen, mely a magyar evangélikus egyházon keresztül ma­gát a magyar nemzeti eszmét akarja elpusztítani. Hitének gyakorlásában, ősi énekeinek buzgó éneklésében akarják meggátolni az evangélikus magyarságot, hogy végtére beleun­jon, belefásuljon a meddő küzde­lembe, meggörbítse nemes derekát s oláh járomba engedve nyakát, lemondjon a magyarok Husvétjának eljöveteléről, kiküzdéséről. Hála a magyarok kegyelmes Úristenének, ez nem lesz úgy. Erdélyország ma­gyarsága a Husvétot a bibliai lé­nyeg felséges valóságában veszi. Husvét, feltámadás mindenben, ami a hitnek, erkölcsnek uralmához s ami a nemzeti életnek teljességéhez tartozik ! Húsvét, örök diadal a Nagypéntek múló gyásza felett, az elpaktálhatatlan és szívünkből kitép­­hetetlen Nagy-Magyarország vissza­­álmodásával, vissza­akarásával, ami nélkül még szokásból sem mond­hatjuk, hogy boldog húsvéti ünne­peket . . . A jövedelem- és vagyonadó ismertetése és a vagyonérték megállapítása. Hogy kell értékelni a házat, földet és a gazdasági felszerelést? A m. kir. pénzügyminiszter az állam­­háztartás egyensúlyának helyreállításáról alkotmányos tárgyalás végett benyújtott törvényjavaslatban felhatalmazást kért a törvényhozástól arra nézve, hogy az arany­koronában kivetendő 1924. évi jövedelem- és vagyonadó tételeit rendeleti úton álla­píthassa meg. Az előkészítő munkálatok mér két hét­tel ezelőtt megindultak az egész ország­ban s így nálunk is a városi adóhivatal­nál a vallomási ívek beadásával. Mint­hogy azonban még sokan nem jelentkez­tek és mert igen sokan teljesen tájékozat­lanok a kétségen kívül komplikált vallo­­mási ívek kitöltésében, különösen bizony­talanságban vannak a vagyontárgyak és jövedelmek becslésszerű megállapítása körül, ezekre a kérdésekre némi tájékoz­tatást kívánok ezúton is nyújtani az adózó polgároknak. Könnyebb áttekinthetés céljából három részre osztom az ismertetésem anyagát. Az első részben felsorolom azokat az adóalanyokat, akik vallomást kötelesek adni. A második részben azzal a kérdés­sel fogok foglalkozni, hogy miképen érté­keljék és vallják be az egyes adózók a jövedelmüket és adótárgyukat, végül a harmadik rész a vallomási ívek beadásá­nak határidejét s a büntetés szankciókat öleli fel. Bevallást kötelesek adni általában a természetes személyek, továbbá azok a jogi személyek, amelyek személyi adó­­mentességben nem részesülnek. A külföldi részvénytársaságok, szövet­kezetek és biztosító intézetek stb. ma­gyarországi képviseletei nem tartoznak bevallást adni, mert ezek társulati adó alá esnek. Úgy a természetes, mint a jogi személyek azonban csak az esetben tartoznak vallo­mást adni, ha az 1923. évben szerzett adóköteles jövedelmük a 800 aranykoro­nát, vagyis 2.800.000 papírkoronát meg­haladja, továbbá ha az 1923. évi decem­ber hó 31-ik napján 4000 aranykoronát, vagyis 26.000.000 papírkoronát meghaladó értékű adóköteles vagyonuk volt. Nem tartoznak vallomást adni az állami, törvényhatósági, városi és községi alkal­mazottak abban az esetben, ha az 1923. évben a közszolgálati illetményükön kí­vül más jövedelmük egyáltalában nem volt, illetve volt ugyan más jövedelmük is, de ez az adóköteles jövedelmük a 800 aranykoronát, vagyis 2,800.000 papírkoro­nát nem haladta meg. Az olyan magán­­alkalmazottak, akiknek szolgálati járandó­ságán kívül 500 aranykoronát, vagyis 17,500.000 papírkoronát meghaladó más jö­vedelme 1923-ben nem volt, a jövedelem­­adóra nézve csak abban az esetben tartozik vallomást adni, ha az 1923. évi minden­nemű járandósága az 1500 aranykoronát, vagyis 5,250.000 papírkoronát meghaladta. Itt kell megemlítenem, hogy a közös ház­tartáshoz tartozók nem adnak egyenként, külön-külön bevallást, hanem a közös háztartás feje köteles a közös háztartáshoz, mint gazdasági egységbe befolyó jövede­lemről és a közös háztartáshoz tartozók vagyonáról bevallást adni. A gyámság, vagy gondnokság alatt álló természetes személyek, valamint a jogi személyek ré­széről a törvényes képviselőjük (gyám, gondnok, igazgató) köteles az adóbevallást beadni. Az adóbevallást meghatalmazott útján is be lehet adni. Ha az adózónak több városban, vagy községben van ál­landó tartózkodásra berendezett lakása, úgy joga van ahhoz, hogy a megadóztatás helyét maga válassza meg, de ez esetben legkésőbb a vallomás beadásának idején ezt be kell jelentenie. Most pedig áttérek a második részre, amely a jövedelmek és vagyontárgyak mikénti értékelésről szól, amely kérdés a legnehezebb a vallomások kiállításánál. A pénzügyminiszteri rendelet szerint 1923 ban 800 aranykorona 2.800.000 pa­ Fejérvéry Bertalan tanácsnok. pirkoronát ért meg, vagyis 1 aranykorona I értéket az állam az 1923 évre 3500 papir­­koronában számol el. A vallomásba azon­ban a papírkoronát kell beírni, ezt az összeget aranykoronára a pénzügyigazga­tóság, vagy a városi adóhivatal fogja át­számítani. A vagyonadóra azonban egé­szen más kulcsot kell alkalmazni. Itt egy aranykorona 6500 papírkoro­­nának felel meg, még­pedig azért, mert a vagyonadónál az 1923 évi december 31-iki értékét veszi alapul az aranykoronának, míg a jövedelem­nél, melyet ez adózó ez egész éven át keresett és költött el, az aranykorona át­lagos évi értéke vétetik alapul. Már most nézzük hogyan értékeljük és valljuk be a házat, a földet, a gabonaneműeket, a lábas jószágokat és végül a gaz­dasági felszereléseket . Ha valakinek vagyona a békében, (rendszerint az utolsó békeév értendő) megért 3000 koronát, az nem tartozik val­lomást adni, ha más vagyona nincsen, mert 3000 aranykorona megszorozva 6500 papírkorona alappal, 26 millió papírkoro­­nánál kevesebb lévén, nem vonható va­gyonadó alá. Amennyiben azonban például egy ház békében megért 6000 aranykoronát, ennek a ház­nak az értéke 1923 dec. 31-én 39 millió korona volt . Így e ház tulaj­donosának vallomást kell adni. A földnél is így kell eljárni az értékelés tekintetében. A gabona­neműeknél azt az árat kell bevallani, amelyet például a búza, kukorica stb. megért, amikor eladta az illető, vagy elfogyasztotta, ez az idő­pont azonban a jegyzet rovatban meg­jegyzendő. Ami továbbá a lábasjószágot illeti, a vagyonadóbevallásnál, ez az érték veendő föl, amely dec. 31-én a helyi forgalmi ér­téknek megfelel. A gazdasági felszerelések , gazdasági épületek értékelésénél leghe­lyesebb a föld értékének tíz százalékát felvenni értéknek. Például ha egy 50 hol­das földbirtokos földjét, amely békében holdanként 1000 koronát ért meg, 325 millió koronára értékeli, a gazdasági épü­leteket és felszereléseket a 325 millió ko­rona 10 százalékára, vagyis, 3,250 000 ko­ronára értékelje. Természetes azonban, hogy ezen értékeléstől eltérésnek lehet helye, éspedig az adó mérséklése szem­pontjából s a vallomások is a fentinél kisebb értékelés mellett adhatók be s e tekintetben esetleg 20—30 százalékos mozgás is helyet foglalhat, ha ennek meg van az elfogadható indoka. Például a föld, amely a vasúttól, műutaktól távol esik, amely szikes, gyenge minőségű, vízzel rongált, vagy a várostól rendkívül nagy távolságra esik, stb. Ilyen esetben ez a bevallásban a kisebb értékelés a jegyzet rovatban részletesen indokolandó. Végül az értékpapírokat, részvényeket stb. névértékben, míg a takarékpénztári követeléseket és betéteket december 31-iki összeg szerint kell bevallani. A harmadik részben a valótlan adatok bevallásának büntetéséről kell szólanom . Jövedéki büntetés alá esik és kihágást követ el az, aki valamely adóköteles adó­tárgyat, vagy jövedelmet szándékosan el­hallgat, illetve nem vall be, vagy aki tud­va valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, amely az adó megrövidítésére alkalmas. A vagyontárgyak értékelésénél előfor­duló jóhiszemű tévedés tehát büntetést nem von maga után. Legvégül itt közlöm, hogy az 1924 évi jövedelem és vagyon­adó kivetése céljára szolgáló bevallá­sok beadására megállapított április 20-iki határidőt a m. kir. pénzügy­­miniszter most érkezett rendeletével folyó évi május hó 15-ig meghosz­­szabbította, ismerni a villanyosáram szolgáltatás elő­nyeit s meghozni az áldozatokat olyan mennyiségű áramfogyasztás biztosítására, mely ha még most nem is, de a jövőben, két-három év múlva elegendő lesz a ve­zeték fentartására. Alkalmunk volt beszélni a helybeli vil­lamostelep agilis igazgatójával, Gádor Pállal, aki a következőket mondotta: — Az akció, melyet a kutasi gazdák, élükön Gregusz Mátéval és Csiky Já­nossal indítottak, — komoly , mi azt hisszük, hogy munkájuk eredményes is lesz, mert a gazdák kellő felvilágosítás után látni fogják, hogy a villanyosáram a gazdaságokban ma már nélkülözhe­tetlen s olyan előnyöket jelent, melyek minden áldozatot megérdemelnek. A mozgalom célja az, hogy a Kutasi­­úttól jobbra-balra levő gazdák bekapcso­lást kapjanak a fővezetékbe. De úgy lenne elérhető, ha a dűlőutak men­tén leágazásokat építenénk, melyek­ről a tanyák világíthatók lennének. Egy­­egy ilyen leágazásnak költségeit kellene viselniök a gazdáknak, ezzel szemben azonban ezek a leágazások az ő tulajdonukat képeznék. Arra a kérdésre, vajjon milyen mennyi­ségű áramfogyasztás lenne szükséges a fővezeték fentartásához, Gádor Pál a kö­vetkezőket mondotta: — Legalább kétmillió hektárattóra fogyasztásra lenne szükségünk s ez könnyen összegyűlhetne, mert nem kellene többnek, mint 2­ 800 tanyának bekapcsolódni a villanyosvezetékbe. Kijelentette végül Gádor igazgató, hogy május 4 én Budapestről lejön Vásár­helyre Czipernovszky főmérnök, aki a Kutasi-uton levő Orovecz-féle iskolában előadást fog tartani arról, hogy a villanyos áram a gazdaságokban mily előnyösen használható fel. Ettől az előadástól várják, hogy a mozgalomhoz tömegesen csatla­koznak. Addig is, míg a kötelező aláírások megindulnak, keressék fel az érdekeltek Greguss Mátét, Csiky Jánost, a villamos­telep városi irodáját; ezeken a helyeken megkapják a kellő felvilágosításokat. Hogy lehet föntartani a vásárhelykutasi villanyvezetéket ? Legalább kétmillió hektárattóra fogyasztás kell. Mint ez köztudomású, az a szerződés, melyet a vásárhelyi villanytelep Orosháza községgel kötött az áramszolgáltatást ille­tőleg, folyó év december 31-én lejár . Orosháza község kijelentette, hogy a vá­sárhelyi villamostelep által szolgáltatott áramot tovább nem veszi igénybe, tehát aktuálissá fog válni a Vásárhelytől Oros­házáig terjedő mintegy 32 kilométer hosz­­szú villanyos vezeték lebontásának kér­dése s ezzel kapcsolatban bekövetkezne az a dolog, hogy Vásárhely-Kutas, ez a fejlődő tanyai központ, mely a jövőben minden bizonnyal község jellegét fogja ölteni, villany nélkül maradna, így fejlő­désében talán örökre visszavettetnék. Vásárhely-Kutason Gregusi Máté, ez a széleslátkörű, sokat tanult gazda, C­z­i­k­y János dr kutasi orvos, általában a kutaskörnyéki lakosok oly irányú moz­galmat indítottak, hogy a villanyvezeték Vásárhelytől Kutasig fentartható legyen. A mozgalom irányítói tisztában vannak az­zal, hogy ez csak úgy lehetséges, ha megfelelő áramfogyasztást tudnak produkálni, éppen ezért az lenne a szükséges, hogy ha a Kutasi-út mentén lakó gazdák jobbról-balról bekapcsolód­nának ebbe az akcióba. Kutason jelenleg a Greguss-féle 35 ló­erős motormalom, a Szövetkezet, egyné­hány ipartelep, egy pár vendéglő és Csiky orvosok használják a villanyt, tehát oly kevesen, ami mellett a vezeték fentartása elképzelhetetlen. Igaz, hogy tervbe van véve a Greguss-malom kibővítése, a Ku­tasi-utcn be a város felé még két-három motormalor­ építése, ez azonban még mindig nem elég arra, hogy a várostól Kutasig terjedő 22 kilométeres vezeték le­bontása kikerülhető legyen. Nincs más hátra, mint a gazdáknak fel­ A törvényhatósági városokban nem lehet dohányt termelni. Lapunk egyik közelmúlt számában meg­írtuk, hogy a saját használatra való do­hánytermelés további engedélyezésére vo­natkozó miniszteri rendelet hamarosan megjelenik. A hivatalos lap csütörtöki számában tényleg meg is jelent a rendelet, de nincs köszönet benne. Azt mondja ugyanis a rendelet, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városok lakosainak akár bel, akár külterületen levő ingatlanaira saját használatra szolgáló dohánytermelési en­gedély ki nem adható. Vásárhely tör­vényhatósági jogú város lévén,­­ a rendelet szerint az itteni gazdák nem kaphatnak dohány­termelési engedélyt. Úgy tudjuk, hogy a Gazdasági Egyesü­let a Mezőgazdasági Kamara útján fogja kérni a sérelmes rendelet megváltoztatá­sát, mert mégis csak nevetséges, hogy egy ilyen nagy mezőgazdasági várost, mint Vásárhely,­­ egyszerűen kizárnak a falusi gazdákat megillető jogból. Válságos helyzetben van a Szanatórium. A szanatórium megnyitása előtt állunk. Azonban oly nehéz akadályok gördültek a megnyitás elé, melyeknek leküzdését csak közönségünk segítségével lehet elkerülni. A Szanatórium Egyesület vezetősége a napokban gyűlést tartott, amelyen beható­an foglalkozott e rendkívül nagy hord­erejű kérdéssel. Megállapítást nyert az, hogy az intézet a mai állapotában nem felel meg a követelményeknek. A téli idő­szak folyamán az épület úgy belül, mint kívül sokat rongálódott. A felszerelése is hiányos és ezeket javítani, illetve pótolni kell. Addig a megnyitásról szó sem lehet. A nagy baj azonban ott van, hogy a szanatórium a jelenlegi pillanatban oly kevés, mondhatni semmi pénzzel nem rendelkezik, hogy még gondolni sem lehet arra, hogy a legszükségesebb hiányokat is fedezhessék-Már­pedig a szanatórium működése közérdek. Mindenkinek érdeke az, hogy betegeinket a Vásárhelyen levő szanató­riumba ápolják. Emberbaráti kötelessége mindenkinek, hogy komolyan gondolkoz­zék e kérdés felől s tehetségéhez képest járuljon hozzá, az annak idején megindí­tandó akció sikeréhez. A szanatórium vezetősége úgy határo­zott, hogy a Nőegyletekkel lép érintkezésbe s azoknak vezetőivel fogja megtárgyalni az első lépések s a megindítandó akció módozatait. A társadalmi egyesületek ed­digi sikeres és eredményes munkájuk után remélhető, hogy ilyen módon sike­rülni fog ebben a kérdésben is eredményre jutni. A Szanatórium Egyesület véleménye szerint, mintegy 90—100 mázsa búza.

Next