Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1924. április (20. évfolyam, 74-97. szám)
1924-04-20 / 90. szám
3. nnep önehét est és főreg likőrtiszta ,1 évi kiszám 643 i, ester Már-Ubert Vig i Ká- Sztambó utca, y Linden ást is Varga gyzs orgal-SQli 15. 87 e bériben, 124 r f N 528 ködök a lesz gél 4 i-utcei hirlag nagyfedé. 72 óbbik a ,t. Jól ahol tmiztmindig fő. 161 lén és ji-utca erenc-182 igősen 175 d itea 41 173 loa inkénti i ügy 160 S QC-529 si-uton, it egy érte* 8 sok lesitésre okösséggel i széllit adok. i. ELEK ca 6 sz alatt egy ig 203 Holdmezilvánájhely, 1924 Április 20. Vasárnap. Ara 800 korona. XX. évfolyam 90. szém. VASARflBLTI SUHtseMog ttr helyben , Ispadém . — — K Vidékre, Isrrsdévrs .-------K Telefonszámot 87 FÜGGETLENPOL T ÜKAI LAPILAP FeleUa nerkMdtfl te laptulajdonos KUN BÉLA SarkssstMtia kiadóhivatal Kopauth-tér. Husvét reggelén ha templomba mégy és imádkozol és hallgatod a pap imáját és prédikációját testvérem az Urban ! gondolj arra, hogy a Királyhágón túl is vannak testvéreid, kik bérces Erdélyország hősi véromlástól oly sokszor szentelt földjén idestova oda jutnak, hogy ősapáik Istenét sem imádhatják szabadon, zengzetes magyar nyelven. Ott ahol az oláh nem tudja a saját bocskorával legázolni a magyar honfiérzést, megpróbálja legázoltatni a sajnos fó bérenceivé szegődött szászokkal, kik a régi Nagy Magyarország idején is gyűlöltek bennünket, pedig jól ment dolguk és számos kiváltságaik valának. A háború elvesztése után a szászok egyrésze nyomban parírozott az oláhnak, nyomban behódolt, másik részük próbált ellenállani és várta a jobb jövőt. Telvén az évek, ez az egy ideig jól viselkedő rész is behódolt és most a magyarok ellen megy a csúnya kártyavetés, a közös fondorkodó paklizás. Kolozsváron az evangélikus magyar egyház presbiteri és más választásait a nagyszebeni konsistórium megsemmisítette s az uj szavazáson a betelepített szászok a többséget álnok módon magukhoz akarják ragadni s ebben az esetben kicsúszik magyar kézből az iskola, a templom s már most gondolkoznak róla a kolozsvári evangélikusok, hogy a protestantizmusban és hazaszeretetben testvér reformátusok egyik templomát kérik kölcsön, hogy ott istentiszteletet tarthassanak. Elvenni a magyar evangélikusoktól a templomot, az iskolát, ez az oláhok célja s ennek hitvány elérésében eszközök a szászok, akik teljesen oláh szolgaságba sülyedtek. Mert más meghajolni, mint meghódolni. — Aki meghajlik kényszerből a zsákmány előtt, az csak külsőleg teszi azt, de aki meghódolt, behódolt, az már bensőleg is lakájkodik, erre pedig semmiféle trianoni pont nem kötelez. S a lakájerkölcs nem ismer tisztességet, melyet meg ne tapodhatna ; igy cselekedének a kolozsvári szászok, a nagypénteket előző lélekvásár 30 ezüst pénzével tudás gyanánt eladta Magyarország igazságait. De amint a Jézus feltámadott a sirból, úgy támad fel az erdélyi magyar igazság is és végül győzni fog. Mi pedig, itt a Duna- Tisza folyó táján lakó magyarok tágra nyitott szemmel tekintsünk a titáni küzdelemre, melyet a szászoláh gyűrű öldöklő ölelése dacára magyar evangélikus testvéreink folytatnak a sokszor láthatatlan módon orgyilkos kéz ellen, mely a magyar evangélikus egyházon keresztül magát a magyar nemzeti eszmét akarja elpusztítani. Hitének gyakorlásában, ősi énekeinek buzgó éneklésében akarják meggátolni az evangélikus magyarságot, hogy végtére beleunjon, belefásuljon a meddő küzdelembe, meggörbítse nemes derekát s oláh járomba engedve nyakát, lemondjon a magyarok Husvétjának eljöveteléről, kiküzdéséről. Hála a magyarok kegyelmes Úristenének, ez nem lesz úgy. Erdélyország magyarsága a Husvétot a bibliai lényeg felséges valóságában veszi. Husvét, feltámadás mindenben, ami a hitnek, erkölcsnek uralmához s ami a nemzeti életnek teljességéhez tartozik ! Húsvét, örök diadal a Nagypéntek múló gyásza felett, az elpaktálhatatlan és szívünkből kitéphetetlen Nagy-Magyarország visszaálmodásával, visszaakarásával, ami nélkül még szokásból sem mondhatjuk, hogy boldog húsvéti ünnepeket . . . A jövedelem- és vagyonadó ismertetése és a vagyonérték megállapítása. Hogy kell értékelni a házat, földet és a gazdasági felszerelést? A m. kir. pénzügyminiszter az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról alkotmányos tárgyalás végett benyújtott törvényjavaslatban felhatalmazást kért a törvényhozástól arra nézve, hogy az aranykoronában kivetendő 1924. évi jövedelem- és vagyonadó tételeit rendeleti úton állapíthassa meg. Az előkészítő munkálatok mér két héttel ezelőtt megindultak az egész országban s így nálunk is a városi adóhivatalnál a vallomási ívek beadásával. Minthogy azonban még sokan nem jelentkeztek és mert igen sokan teljesen tájékozatlanok a kétségen kívül komplikált vallomási ívek kitöltésében, különösen bizonytalanságban vannak a vagyontárgyak és jövedelmek becslésszerű megállapítása körül, ezekre a kérdésekre némi tájékoztatást kívánok ezúton is nyújtani az adózó polgároknak. Könnyebb áttekinthetés céljából három részre osztom az ismertetésem anyagát. Az első részben felsorolom azokat az adóalanyokat, akik vallomást kötelesek adni. A második részben azzal a kérdéssel fogok foglalkozni, hogy miképen értékeljék és vallják be az egyes adózók a jövedelmüket és adótárgyukat, végül a harmadik rész a vallomási ívek beadásának határidejét s a büntetés szankciókat öleli fel. Bevallást kötelesek adni általában a természetes személyek, továbbá azok a jogi személyek, amelyek személyi adómentességben nem részesülnek. A külföldi részvénytársaságok, szövetkezetek és biztosító intézetek stb. magyarországi képviseletei nem tartoznak bevallást adni, mert ezek társulati adó alá esnek. Úgy a természetes, mint a jogi személyek azonban csak az esetben tartoznak vallomást adni, ha az 1923. évben szerzett adóköteles jövedelmük a 800 aranykoronát, vagyis 2.800.000 papírkoronát meghaladja, továbbá ha az 1923. évi december hó 31-ik napján 4000 aranykoronát, vagyis 26.000.000 papírkoronát meghaladó értékű adóköteles vagyonuk volt. Nem tartoznak vallomást adni az állami, törvényhatósági, városi és községi alkalmazottak abban az esetben, ha az 1923. évben a közszolgálati illetményükön kívül más jövedelmük egyáltalában nem volt, illetve volt ugyan más jövedelmük is, de ez az adóköteles jövedelmük a 800 aranykoronát, vagyis 2,800.000 papírkoronát nem haladta meg. Az olyan magánalkalmazottak, akiknek szolgálati járandóságán kívül 500 aranykoronát, vagyis 17,500.000 papírkoronát meghaladó más jövedelme 1923-ben nem volt, a jövedelemadóra nézve csak abban az esetben tartozik vallomást adni, ha az 1923. évi mindennemű járandósága az 1500 aranykoronát, vagyis 5,250.000 papírkoronát meghaladta. Itt kell megemlítenem, hogy a közös háztartáshoz tartozók nem adnak egyenként, külön-külön bevallást, hanem a közös háztartás feje köteles a közös háztartáshoz, mint gazdasági egységbe befolyó jövedelemről és a közös háztartáshoz tartozók vagyonáról bevallást adni. A gyámság, vagy gondnokság alatt álló természetes személyek, valamint a jogi személyek részéről a törvényes képviselőjük (gyám, gondnok, igazgató) köteles az adóbevallást beadni. Az adóbevallást meghatalmazott útján is be lehet adni. Ha az adózónak több városban, vagy községben van állandó tartózkodásra berendezett lakása, úgy joga van ahhoz, hogy a megadóztatás helyét maga válassza meg, de ez esetben legkésőbb a vallomás beadásának idején ezt be kell jelentenie. Most pedig áttérek a második részre, amely a jövedelmek és vagyontárgyak mikénti értékelésről szól, amely kérdés a legnehezebb a vallomások kiállításánál. A pénzügyminiszteri rendelet szerint 1923 ban 800 aranykorona 2.800.000 pa Fejérvéry Bertalan tanácsnok. pirkoronát ért meg, vagyis 1 aranykorona I értéket az állam az 1923 évre 3500 papirkoronában számol el. A vallomásba azonban a papírkoronát kell beírni, ezt az összeget aranykoronára a pénzügyigazgatóság, vagy a városi adóhivatal fogja átszámítani. A vagyonadóra azonban egészen más kulcsot kell alkalmazni. Itt egy aranykorona 6500 papírkoronának felel meg, mégpedig azért, mert a vagyonadónál az 1923 évi december 31-iki értékét veszi alapul az aranykoronának, míg a jövedelemnél, melyet ez adózó ez egész éven át keresett és költött el, az aranykorona átlagos évi értéke vétetik alapul. Már most nézzük hogyan értékeljük és valljuk be a házat, a földet, a gabonaneműeket, a lábas jószágokat és végül a gazdasági felszereléseket . Ha valakinek vagyona a békében, (rendszerint az utolsó békeév értendő) megért 3000 koronát, az nem tartozik vallomást adni, ha más vagyona nincsen, mert 3000 aranykorona megszorozva 6500 papírkorona alappal, 26 millió papírkoronánál kevesebb lévén, nem vonható vagyonadó alá. Amennyiben azonban például egy ház békében megért 6000 aranykoronát, ennek a háznak az értéke 1923 dec. 31-én 39 millió korona volt . Így e ház tulajdonosának vallomást kell adni. A földnél is így kell eljárni az értékelés tekintetében. A gabonaneműeknél azt az árat kell bevallani, amelyet például a búza, kukorica stb. megért, amikor eladta az illető, vagy elfogyasztotta, ez az időpont azonban a jegyzet rovatban megjegyzendő. Ami továbbá a lábasjószágot illeti, a vagyonadóbevallásnál, ez az érték veendő föl, amely dec. 31-én a helyi forgalmi értéknek megfelel. A gazdasági felszerelések , gazdasági épületek értékelésénél leghelyesebb a föld értékének tíz százalékát felvenni értéknek. Például ha egy 50 holdas földbirtokos földjét, amely békében holdanként 1000 koronát ért meg, 325 millió koronára értékeli, a gazdasági épületeket és felszereléseket a 325 millió korona 10 százalékára, vagyis, 3,250 000 koronára értékelje. Természetes azonban, hogy ezen értékeléstől eltérésnek lehet helye, éspedig az adó mérséklése szempontjából s a vallomások is a fentinél kisebb értékelés mellett adhatók be s e tekintetben esetleg 20—30 százalékos mozgás is helyet foglalhat, ha ennek meg van az elfogadható indoka. Például a föld, amely a vasúttól, műutaktól távol esik, amely szikes, gyenge minőségű, vízzel rongált, vagy a várostól rendkívül nagy távolságra esik, stb. Ilyen esetben ez a bevallásban a kisebb értékelés a jegyzet rovatban részletesen indokolandó. Végül az értékpapírokat, részvényeket stb. névértékben, míg a takarékpénztári követeléseket és betéteket december 31-iki összeg szerint kell bevallani. A harmadik részben a valótlan adatok bevallásának büntetéséről kell szólanom . Jövedéki büntetés alá esik és kihágást követ el az, aki valamely adóköteles adótárgyat, vagy jövedelmet szándékosan elhallgat, illetve nem vall be, vagy aki tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, amely az adó megrövidítésére alkalmas. A vagyontárgyak értékelésénél előforduló jóhiszemű tévedés tehát büntetést nem von maga után. Legvégül itt közlöm, hogy az 1924 évi jövedelem és vagyonadó kivetése céljára szolgáló bevallások beadására megállapított április 20-iki határidőt a m. kir. pénzügyminiszter most érkezett rendeletével folyó évi május hó 15-ig meghoszszabbította, ismerni a villanyosáram szolgáltatás előnyeit s meghozni az áldozatokat olyan mennyiségű áramfogyasztás biztosítására, mely ha még most nem is, de a jövőben, két-három év múlva elegendő lesz a vezeték fentartására. Alkalmunk volt beszélni a helybeli villamostelep agilis igazgatójával, Gádor Pállal, aki a következőket mondotta: — Az akció, melyet a kutasi gazdák, élükön Gregusz Mátéval és Csiky Jánossal indítottak, — komoly , mi azt hisszük, hogy munkájuk eredményes is lesz, mert a gazdák kellő felvilágosítás után látni fogják, hogy a villanyosáram a gazdaságokban ma már nélkülözhetetlen s olyan előnyöket jelent, melyek minden áldozatot megérdemelnek. A mozgalom célja az, hogy a Kutasiúttól jobbra-balra levő gazdák bekapcsolást kapjanak a fővezetékbe. De úgy lenne elérhető, ha a dűlőutak mentén leágazásokat építenénk, melyekről a tanyák világíthatók lennének. Egyegy ilyen leágazásnak költségeit kellene viselniök a gazdáknak, ezzel szemben azonban ezek a leágazások az ő tulajdonukat képeznék. Arra a kérdésre, vajjon milyen mennyiségű áramfogyasztás lenne szükséges a fővezeték fentartásához, Gádor Pál a következőket mondotta: — Legalább kétmillió hektárattóra fogyasztásra lenne szükségünk s ez könnyen összegyűlhetne, mert nem kellene többnek, mint 2 800 tanyának bekapcsolódni a villanyosvezetékbe. Kijelentette végül Gádor igazgató, hogy május 4 én Budapestről lejön Vásárhelyre Czipernovszky főmérnök, aki a Kutasi-uton levő Orovecz-féle iskolában előadást fog tartani arról, hogy a villanyos áram a gazdaságokban mily előnyösen használható fel. Ettől az előadástól várják, hogy a mozgalomhoz tömegesen csatlakoznak. Addig is, míg a kötelező aláírások megindulnak, keressék fel az érdekeltek Greguss Mátét, Csiky Jánost, a villamostelep városi irodáját; ezeken a helyeken megkapják a kellő felvilágosításokat. Hogy lehet föntartani a vásárhelykutasi villanyvezetéket ? Legalább kétmillió hektárattóra fogyasztás kell. Mint ez köztudomású, az a szerződés, melyet a vásárhelyi villanytelep Orosháza községgel kötött az áramszolgáltatást illetőleg, folyó év december 31-én lejár . Orosháza község kijelentette, hogy a vásárhelyi villamostelep által szolgáltatott áramot tovább nem veszi igénybe, tehát aktuálissá fog válni a Vásárhelytől Orosházáig terjedő mintegy 32 kilométer hoszszú villanyos vezeték lebontásának kérdése s ezzel kapcsolatban bekövetkezne az a dolog, hogy Vásárhely-Kutas, ez a fejlődő tanyai központ, mely a jövőben minden bizonnyal község jellegét fogja ölteni, villany nélkül maradna, így fejlődésében talán örökre visszavettetnék. Vásárhely-Kutason Gregusi Máté, ez a széleslátkörű, sokat tanult gazda, Cziky János dr kutasi orvos, általában a kutaskörnyéki lakosok oly irányú mozgalmat indítottak, hogy a villanyvezeték Vásárhelytől Kutasig fentartható legyen. A mozgalom irányítói tisztában vannak azzal, hogy ez csak úgy lehetséges, ha megfelelő áramfogyasztást tudnak produkálni, éppen ezért az lenne a szükséges, hogy ha a Kutasi-út mentén lakó gazdák jobbról-balról bekapcsolódnának ebbe az akcióba. Kutason jelenleg a Greguss-féle 35 lóerős motormalom, a Szövetkezet, egynéhány ipartelep, egy pár vendéglő és Csiky orvosok használják a villanyt, tehát oly kevesen, ami mellett a vezeték fentartása elképzelhetetlen. Igaz, hogy tervbe van véve a Greguss-malom kibővítése, a Kutasi-utcn be a város felé még két-három motormalor építése, ez azonban még mindig nem elég arra, hogy a várostól Kutasig terjedő 22 kilométeres vezeték lebontása kikerülhető legyen. Nincs más hátra, mint a gazdáknak fel A törvényhatósági városokban nem lehet dohányt termelni. Lapunk egyik közelmúlt számában megírtuk, hogy a saját használatra való dohánytermelés további engedélyezésére vonatkozó miniszteri rendelet hamarosan megjelenik. A hivatalos lap csütörtöki számában tényleg meg is jelent a rendelet, de nincs köszönet benne. Azt mondja ugyanis a rendelet, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városok lakosainak akár bel, akár külterületen levő ingatlanaira saját használatra szolgáló dohánytermelési engedély ki nem adható. Vásárhely törvényhatósági jogú város lévén, a rendelet szerint az itteni gazdák nem kaphatnak dohánytermelési engedélyt. Úgy tudjuk, hogy a Gazdasági Egyesület a Mezőgazdasági Kamara útján fogja kérni a sérelmes rendelet megváltoztatását, mert mégis csak nevetséges, hogy egy ilyen nagy mezőgazdasági várost, mint Vásárhely, egyszerűen kizárnak a falusi gazdákat megillető jogból. Válságos helyzetben van a Szanatórium. A szanatórium megnyitása előtt állunk. Azonban oly nehéz akadályok gördültek a megnyitás elé, melyeknek leküzdését csak közönségünk segítségével lehet elkerülni. A Szanatórium Egyesület vezetősége a napokban gyűlést tartott, amelyen behatóan foglalkozott e rendkívül nagy horderejű kérdéssel. Megállapítást nyert az, hogy az intézet a mai állapotában nem felel meg a követelményeknek. A téli időszak folyamán az épület úgy belül, mint kívül sokat rongálódott. A felszerelése is hiányos és ezeket javítani, illetve pótolni kell. Addig a megnyitásról szó sem lehet. A nagy baj azonban ott van, hogy a szanatórium a jelenlegi pillanatban oly kevés, mondhatni semmi pénzzel nem rendelkezik, hogy még gondolni sem lehet arra, hogy a legszükségesebb hiányokat is fedezhessék-Márpedig a szanatórium működése közérdek. Mindenkinek érdeke az, hogy betegeinket a Vásárhelyen levő szanatóriumba ápolják. Emberbaráti kötelessége mindenkinek, hogy komolyan gondolkozzék e kérdés felől s tehetségéhez képest járuljon hozzá, az annak idején megindítandó akció sikeréhez. A szanatórium vezetősége úgy határozott, hogy a Nőegyletekkel lép érintkezésbe s azoknak vezetőivel fogja megtárgyalni az első lépések s a megindítandó akció módozatait. A társadalmi egyesületek eddigi sikeres és eredményes munkájuk után remélhető, hogy ilyen módon sikerülni fog ebben a kérdésben is eredményre jutni. A Szanatórium Egyesület véleménye szerint, mintegy 90—100 mázsa búza.