Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1924. július (20. évfolyam, 146-172. szám)
1924-07-01 / 146. szám
a Cinin 76 Kesety utca 74 (O, nyő(84) i. legói ic és 996 piaci 100 i kolandó-u. IC 109 béke- i as- I 8 mia bóráiéval senyt. sebest i kor ,sóbb, s legófedő Szálló hálló, óriási mindrmely irmily innál, elefon lésére 108 gjobb mérés ■ehető 121 n.r-u. 5 ellékt ivóért, a 922 k VII. 112 koszi 111 ló idó, a néter- 1 hold szon- 116 I■ ICBÖK-tól kaptuk 126 díva ruabármát kész lol a adó. SOO Hódmezővásárhely, 1924 Julius 1. Kedd. Ára 1000 korona XX. évfolyam 146 szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: Negyedévre . . 65.000 K Félévre . . . 120.000 K Vidékre: Negyedévre . .------K Telefonszám: 87 Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth tér, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Kiállítás nyílt meg vasárnap délelőtt az Iparegyletben. A vásárhelyi iparosok alkalmazásában levő tanoncok hordták össze kezük első alkotásait, hogy a nyilvánosság előtt számot adjanak tudásukról, elhaladásukról, a szakmájukhoz való ragaszkodásukról és szeretetükről. Dicsekvés nélkül s tárgyilagos bírálat után állapíthatjuk meg, hogy a vásárhelyi iparosok tanoncai a kiállítás keretében olyan, a múltat illetőleg nagy haladást jelentő alkotásokkal léptek a közönség elé, melyek semmi kívánni valót nem hagynak maguk után, melyek kiállják a legaprólékosabb kritikát s amelyek a tanoncokon keresztül elsősorban dicsőségére válnak a vásárhelyi iparosoknak, mert ezeken a munkákon az látszik, az állapítható meg, hogy a mesterek, mint tanítók, hivatásuk magaslatán állanak s rengeteg sok bajuk, gondjuk és megterheltetettségük mellett is tudnak időt szakítani arra, hogy a reájuk bizott fiatal hajtásokból olyan új iparos generációt neveljenek, mely tudás és szakmabeli képesség terén megállja a versenyt s igy a jövőt illetőleg biztosítékot nyújt arra, hogy a külföldi ipari portékák kiszorulnak az országból. Ez az egyik végtelenül nagy fontosságú dolog, ami bennünket a kiállítás megszemlélése alkalmából megkapott s amelyet le kell szögeznünk, hogy mindenki tisztán lássa azt a nemes munkát, melyet a vásárhelyi iparosok a tanoncképzés terén olyan odaadó buzgósággal kifejtenek. A másik, ami ennél is fontosabb: az ambíció és a munkakedv fokozott jelenléte a jövő iparos nemzedékben. Még élénk emlékezetünkben van a vörös uralom, amikor a tévtanokból élősködő demagógok megalakították az ifjúk munkások szakszervezetét. Azt mondták akkor, hogy a tanoncokat meg kell védni a munkaadók kiuzsorázásától, gondoskodni kell szociális jólétükről. S mi lett az eredmény ? Az, hogy megszületett egy politizáló gyermektestület, melynek tagjai szembe kerültek mestereikkel s az atya és fiú közötti viszony helyét a féktelen gyűlölet váltotta fel, ebből pedig az lett, hogy a fogékony gyermeki lélekből kiveszett az ambíció, kiveszett a munkakedv, a műhelyekben nem tanítás, nem oktatás, nem iparosképzés folyt, hanem az agitátorok rögeszméi felett vitatkoztak minden arra hivatottság nélkül. Az lett volna végzetes erre a szerencsétlen országra, ha ez soká tart, mert nevelkedett volna ugyan új iparos gárda, ez azonban hivatását, melyre egy nemzet életében predestinálva van, nem tudta volna betölteni. Fátyolt vetve a múltra és nem tépve fel a „hegyedő, gyógyuló sebeket, igaz örömmel látjuk, hogy a kincs, az ambíció és a munkakedv, mely veszedelemben forgott, mely mérföldes lépésekkel csúszott le a lejtőn a megsemmisülés örvénye felé, megmaradt, fokozott mértékben tündöklik, alkot, teremt, mert tudja, hogy csak munkája révén boldogulhat s munkája az, mely a porban heverő zászlót újra dicsőségesen meglobogtathatja. Ez az a másik érzés, melynek hatalma alá kerültünk a kiállítási teremben , amit ott élő valóságként láttunk és ennek adva át az elismerés babérját, mondjuk, előre a megkezdett után, mert ez az út a boldogsághoz, a megújhodáshoz, a talpraálláshoz, a feltámadáshoz vezet. A törvényhatósági bizottság Juntus havi közgyűlése. Megoldást nyert a Munkás Otthon kérdése. — A város nem veszi meg a Futura földjét. A törvényhatósági bizottság a nyári szünet előtti utolsó közgyűlését tegnap délelőtt tartotta meg. A közgyűlésen, bár a tárgysorozaton igen fontos tárgyak szerepeltek, csak kevesen vettek részt, ami annak tudható be, hogy az aratás már sok helyen megkezdődött, így a gazdák külterületen tartózkodnak. Kedvező és megnyugtató megoldást nyert a Munkás Otthon felépítésének kérdése; a közgyűlés teljesítette a munkásság kérését s ez a megértő jóindulat bizonyára nagyban elő fogja segíteni azt az összhangzatos munkát, melyet minden igazi magyar embernek át kell érezni, legyen polgár, vagy munkás. A tűzbiztosítás megszüntetése is meg fog történni, ha a korona stabilizálódik. A Futura tulajdonát képező föld megvétele körül volt még nagyobb vita, végül is a közgyűlés arra az álláspontra helyezkedett, hogy a földvételtől eláll, mert a Gazdasági Egyesület égisze alatt működő Legeltetési Társulat is ugyanazt a célt szolgálja, amit szolgálna a város, ha a föld birtokába jutna. A közgyűlés lefolyásáról külön,ben alábbiakat jelenti tudósítónk:, A közgyűlést dr Aigner Károly főispán máskényv hivatalos elfoglaltsága miatt dr Soós István polgármester nyitotta meg. Dr Medveszky Imre főjegyző felolvassa a polgármester május havi jelentését, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Egy millió az olympiai alapra. Az olympiai bizottság leiratot intézett az összes városokhoz, melyben ez Olympiádra kiküldendő ifjak költségeihez való hozzájárulást kért. A tanács javaslatát, hogy Vásárhely egy miliővel járuljon hozzá a nemes akcióhoz, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután következett a Vásárhely-kutast katholikus templom építésével kapcsolatban az egyház kérelme. A város a templom építés céljaira 1000 négyszögöl területet ajánlott fel annak idején. Közben azonban jobb és alkalmasabb területet talált az egyház s föld helyett 20 ezer darab téglának a kiutalását kérte. A közgyűlés egyhangúlag teljesítette a katholikus egyház kérelmét, továbbá hozzájárult ahoz, miszerint a templom körül fennmaradó földterületet 250 négyszögöl nagyságú házhelyekre osszák fel. A város azonban azt a feltételt kötötte ki az egyházzal szemben, hogy a házak cseréptetővel láttassanak el, a háztulajdonosok egy méter széles nagyságú területet engedjenek át gyalogjáró kiépítésére, továbbá, hogy a házak a mérnöki hivatal által legyenek engedélyezve és az építkező a tanácstól köteles megelőzőleg engedélyt kérni az építkezésre. Hosszasabb vita tárgyét képezte Kovács József törv. hat. bizottsági tagnak a tűzbiztosítás megszüntetése tárgyában tett javaslata. Juhász Mihály dr tanácsnok, ismertette a tanács javaslatát, miszerint a tűzbiztosítást a tanács, tekintettel a korona csekély értékére, annak stabilizálódásáig továbbra is fenntartandónak tartja. Kovács József meggyőző érvekkel mutatott rá arra, hogy a várost és az adófizető polgárságot ettől a felesleges tehertől feltétlenül meg kell szabadítani, mert a tűzbiztosításokra fizetett összeg kidobott pénz, hiszen évtizedek óta nem fordult elő tűzeset. Az a meggyőződése, hogy a város a tűzbiztosító társulatoknak fizetett összegek félre tevésével önmagát biztosítja, mert a város nagyobb garancia, mint akármelyik biztosító társaság. Kovács József felszólalása után Kun Béla szólt a tárgyhoz, megemlítvén, hogy az indítványban sok a megszívlelendő dolog, mert amit lehet, azt spórolja meg a város. Minden évben tegyen félre egy bizonyos összeget a tűzbiztosítási alapra, mégpedig 18 millió koronát s e mellett ebben az évben tartsa fenn a biztosítást is. Balogh Sándor és Banga Sándor a Kun Béla javaslatát kérik elfogadni, míg Halmi János a Kovács József indítványa mellett foglalt állást. Bereczk Péter javasolja, hogy a Színkör, a Fekete Sas és a Városháza épületének biztosítását szüntessék be. Végül is szavazásra teszi fel az elnök a kérdést s a közgyűlés 32 szavazattal 13 ellenében a tanács javaslatát fogadta el. Ezután áttértek a Futura tulajdonát képező 50 hold föld megvételének a tárgyalására. A Futura az 50 hold földet 12 vagon bűzéért hajlandó a városnak átengedni. A tárgyhoz elsőnek szólalt fel Lázár Dezső s beszédében kifejti, hogy a Futura földjére a Legeltetési Társulat is jogot formál, mert az a városhoz közel van és Legeltetési Társulat tagjai között vannak iparosok, kereskedők és olyanok, akiknek földjük egyáltalán nincsen, esek 1—2 tehenet tartanak. Ezek mind a városban laknak s elsősorban ezeket illeti meg a legelőterület, nem pedig azokat a gazdákat, akik a várostól 10—15 kilométernyire laknak. A legeltetési társulat már eljárt ez ügyben a földmivelésügyi miniszternél s igy a földet a város átengedheti a Legeltetési Társulatnak, mert ez időközben egyes emberek kezére nem juthat. László Jenő úr szólalt fel és kéri a tanács javaslatának elfogadását. Kun Béla kijelenti beszédében, hogy a közérdekeket kell nézni s hozzá kell járulni Lázár Dezső indítványához. A Legeltetési Társulat meg fogja kapni a legelőt, mint olyan, melyben a szociális érdekek képviselve vannak. — Legyen vége annak — mondotta, hogy kisgazda, vagy négygazda. A Legeltetési Társulatban mindenki benne lehet s ezért semmi veszélyt nem lát abban, ha az ő kezére kerül a legelő. — Ha a város venné meg a földet, úgy az a jelentkezők között szétosztaná, de ki vannak téve a gazdák annak a veszélynek, hogy aki nem jelentkezik idején, az elesik a legeltetési jogától. A Futura a földet nem adhatja el, — mert eladta Pál Jánosnak, de a mezőgazdasági albizottság ezt nem hagyta jóvá. A Lázár Dezső indítványát kéri elfogadni. Balogh Sándor hozzászólása után Csáky Lajos dr főügyész megokolja a tanács javaslatát. A Legeltetési Társulatnak 295 tagja van — mondotta — ezt kielégíteni úgy sem tudja. Az, hogy a birtokába kerüljön e terület, ez közérdek, a tanács javaslatát kéri elfogadni. Balogh Sándor, Juhász Mihály dr. Kun Béla és Lázár Dezső felszólalásai után névszerinti szavazással döntenek a kérdés felett, hogy a Futura földjét a város, vagy a Legeltetési Társulat kapja-e meg. A szavazás eredményeképen 28 szavazattal 18 ellenében Lázár Dezső indítványát fogadta el a közgyűlés s igy az 50 hold legelő a Legeltetési Társulat birtokába fog jutni. A közgyűlés másik fontos tárgya, mely szintén négy vita tárgyát képezte, a Munkás Otthon kérdése volt. A Munkás Otthon céljára felajánlott telek helyett 300 millió korona kiutalását kérik a munkások. A tárgyhoz elsőnek Balogh Sándor szólalt fel, aki arra mutatott rá, hogy a munkásoknak már nem kell telek, hanem pénzre van szükségük, kijelenti, hogy a város a mai nehéz időkben nincsabban a helyzetben, hogy a munkásoknak 300 milliót ki tudjon utalni a város pénztárából. László Jenő úr a tanács javaslatát kéri elfogadni. — Megelégedést fog kelteni — mondotta — a munkásság körében a közgyűlés jóindulata. Az iparosoknak, a gazdáknak, van otthonuk, csak a munkásság nem talált otthonra, mert nem volt soha abban az anyagi helyzetben. Korcsmákba, lebulyokba kell a munkásságnak összegyűlni hogy dolgaikat megbeszéljék.Ha a munkásság otthonhoz jut, elvonják őket a korcsmába való járástól s felelőtlen elemek nem izgathatnak. A városi tanács megtalálta a módját a polgárság és a munkásság közötti jó viszony egyengetésére, Rózsa András azt javasolja, hogy a Damjanich utcában a kút környékén adjanak helyet ez otthon felépítésére. Kun Béla szólalt fel ezután annak az óhajának adott kifejezést, hogy a polgárság és a munkásság közötti összhangot ápolnunk kell. A város tiszti karának feje , a polgármester ténykedésével is mindig ezt ápolta. A polgármester, aki a HMTE ünnepélyén megjelent, örömmel győződhetett meg arról, hogy az a mag, melyet a főispáni installáció alkalmával mondott beszédében elvetett,hamarább lett kalásszá. Mikor a polgármester megjelent az ünnepélyen, hogy reprezentálja a várost, ez garancia arra nézve, hogy a jövőben egy meleg harmónia fog kialakulni a polgárság és a munkásság között, mely nemcsak a város, hanem a haza érdekeiért is történik. Alkotmányos fegyverekkel meg kell küzdeni a szociáldemokráciával szemben, de a munkásságnak otthont kell adni szívesen, lélek szerint. Rózsa András indítványa az volt, hogy ajánljon fel a város a Damjanich utcában telket. A munkásság azonban nem tudja fölépíteni az Otthonépületét, mert nincs olyan helyzetben, így szükséges, ha telket adunk is, hogy pénzzel is támogassuk őket. Végül kijelenti, hogy a tanács javaslatát fogadja el azzal a módosítással, hogy a telek, illetve házvásárlásba folyljon be a városi hatóság is. A felszólalások után dr Soós István polgármester szólt a tárgyhoz. — Sine ira et studio — mondotta a polgármester, — elfogadom ezt az álláspontot, hogy a törvényhatóság súlyos anyagi helyzetben van, de itt félre kell tenni minden anyagi érdeket, itt sokkal fontosabb dologról van szó. Minden társaságnak megvan a joga ahhoz, hogy saját viszonyainak megbeszélése céljából otthont teremtsen magának. A többieknek van, még a lateiner osztálynak is, csek h a munkásságnak nincs, mert nincs anyagi tehetsége. Lelkiismeretlen izgatók beszéde által túlfűtött lelkükbe elégedetlenséget szülhet ez könnyen. Célszerűséget kell figyelembe venni, nem szabad elfelejteni a múltat, okulnunk kell nekünk az elmúlt időkből. A forradalom idején a jobb gondolkozásúnknál győzedelmeskedni tudott a józan ész s reájöttek arra, hogy a forradalommal a munkásság érdekeit nem vitték előre. Az én álláspontom az, hogy vegyen a város egy csekélyebb értékű hazai, központi fekvéssel, amelyet a munkásság nagyobbíthat, kibővíthet. A tanácsot hatalmazza fel a közgyűlés, hogy vegyen egy középértékű ingatlant, mely magva legyen a Munkás Otthonnak. A közgyűlés ezután elfogadta a tanács javaslatát, mely szerint a város 300 millió koronát ad a a Munkás Otthon javára, melyet a munkásság a városi tanács ellenőrzése mellett fordítson az Otthon céljaira. Faragó tanácsnok nyugdíjazása. Ezután Bereczk Pál dr tanácsnok olvasta fel Faragó Sándor tanácsok nyugdíjaztatás iránti kérelmét, melyben bejelenti, hogy hosszú szolgálata után önként távozik hivatalából, köszönetet mond a tiszti társainak támogatásukért. Bereczk Pál dr tanácsnok ismerteti a tanács javaslatát, mely szerint Faragó Sándor tanácsnoknak érdemes szolgálata elismeréséül, pontos, odaadó munkásságát jegyzőkönyvileg örökítsék meg. A közgyűlés a javaslatot egyhangúlag lelkesedéssel elfogadta. Ezután Soós István polgármester beszélt. Méltatta Faragó tanácsnok érdemeit, mint aki a várost tiszta becsülettel, pontos, odaadó buzgalommal és a legnagyobb megbízhatósággal szolgálta. — Én, — mondotta — mikor itt a város tisztikara nevében nagyrabecsülésemet és köszönetemet fejezem ki kortársunk iránt, hiszem és remélem, hogy a törvényhatóság illő szavakban fogja honorálni azt, amit a város javára kifejtett. Kívánok neki az életben megelégedést és boldogságot. Ezután Kun Béla beszélt. — Keserű érzéssel veszem tudomásul Faragó tanácsnok távozását, — jobb szerettem volna, ha ez ide nem kerül, továbbra is ott láttuk volna ügyosztályában, nemcsak mint tisztviselőt, de mint igazi magyart. Többször kértem, hogy álljon el e tervétől, kérték őt tanácsnok kollégái, — de ő határozott, véglegesen nyugalomba tér. Keserű érzéssel veszem tudomásul s ezért azok nevében is, akik nincsenek jelen, mondjunk köszönetet az ő munkásságáért. Az ő élete nyitott könyv volt mindenki előtt s a magyarok Istene elárasztja az ő kegyelmének megnyilvánulásával , a munkabírással s lélekből fakadó magyaros érzéssel. Búcsúzunk tőle, de hiszem, még találkozni fogunk vele. Férfi volt, talpig ember volt ! Kisebb ügyek. A városi tisztviselői vasúti kedvezményének visszaadása céljából felír a közgyűlés a kormányhoz. A Szentes—Vásárhelyi vasút Rt. igazgatóságába dr Soós Istvánt és Faragó Sándort választották meg, dús raktárakból és pedig: szövet grenadinokból, ponplinokból, fibertikből, gyapjúdelénekből, zefirekből, vásznakból, kartonokból, festőkből, divatharisnyákból és kertünkből .ansáni nagy utca