Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1924. december (20. évfolyam, 275-297. szám)

1924-12-02 / 275. szám

ti­­­ en figyel­­óra és tott .ben ények szak*­ban. sző­lékek­­ stb ha Síjét EL a 1 alja. gárd­­onyl 360 ázzal ívott nájus alkat­;iadó. ebb női ik i leg­et inni. 927 isobb i ál tzókal 283 Id zému i be­­kenye 306 (1 .1 el-SOCíi- 600 jén a i ér dalni-318 s­zépen készit lázból 366 e­­rtén­- 1 lég­ii ku­lybeli n kút luffos kához­ásálól szám ze­ne. Hódmezővásárhely, 1924 december 2. Kedd. Ara 1500 korona XX. évfolyam 275 szám VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: Negyedévre. . 80.000 K Félévre . . .— —K Vidékrei Negyedévre . . 120 000 Telefonszám: 87 Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Harsányi esperes lelkész­ meghívása Ma d. e. 9 órakor kezdődő gyű­lésén dönt a ref. presbitérium Harsányi Pál esperesnek a Szeremlei Sámuel lelkészi örökébe való meghívásáról, melyre nézve 63 presbitertérsa, mint aláírók nevében dr M­ó­n­u­s János egy­házi ügyész indítványt adott be, melyet élőszóval is meg fog indo­kolni. Minthogy elhangzott egyik he­lyi lap hasábjain az a vád, hogy mi a Harsányi esperes meghívása mellett itt cikkeinkbe politikát ke­vertünk bele,­­ kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy ennek szándéka is távol állott és távol áll tőlünk ma is. Mi a Har­sányi Pál kimagasló egyházi férfiúi egyénisége, mély bibliai tu­dása és ékesszólással gyújtó szónoki képessége folytán, meg a békésbánáti egyházmegye es­­peresi székének Hódmezővásár­helyre tevése céljából, hogy a kálvinista hit­élet újabb szárnya­kat kapólag fejleszthető legyen, tehát általános egyházi érdekből szólaltunk föl a Harsányi esperes meghívása mellett, tudván azt is, hogy a presbitériumnak és az össz­híveknek többsége szintén így gondolkozik és igy érez. Hát kérdezzük: politikát képez-e annak a férfiúnak meghívása Szeremlei Sámuel örökébe, aki Gyomán immár húsz éve lelki­­pásztoroskodik s akit igaz és nagy érdemeiért választottak meg a békésbánáti egyházmegye terüle­tén levő egyházközségek espere­sül s akire ráadta akkor a vásár­helyi presbitérium is a maga 8 szavazatát ? Politikát képez-e annak a fér­fiúnak lelkészi meghívása, akinek édesapja, Harsányi Sándor turkevei ref. lelkész, 92 ik életesz­tendejében ma az egész magyar­­országi egyetemes református egy­háznak legidősebb papja és szin­tén életben levő feleségének anyja, tehát a Harsányi esperes nagy­anyja édes testvére volt a nagy Révész Bálint debreceni püspök­nek . Az ősz Harsányi házaspár­nak 12 gyermeke közül 4 lett pappá, itthon és Amerikában, 3 leány paphoz ment feleségül, így a szülőkkel együtt 8 papi család nevelt és nevel a templomnak, a kálvinista hitnek s a magyar Ha­zának gyermekeket és ragyogtat példát a hitsorsosok közé mesz­­szire sugárzóan ! Hát aki ebből a papi családból származó Har­sányi Pál esperest, kinek egyé­ni érdemei és kitűnősége előtt is kalapot kell emelni — akarja a vásárhelyi uj templom fungéló lelkészéül meghívni, — lehet-e, szabad e azt politizálással vá­dolni s nem azoknak vannak-e pártpolitikai mellékcéljaik, kik ezt a meghívást különféle címeken és ürügyek alatt próbálják meghiúsí­tani ? ! A jelenlegi vásárhelyi lelkészek érdemeit mindenki elismeri, de ez a nagyobb érdemet el nem ho­­mályosíthatja, sem azt a tényt, hogy a Harsányi Pál meghívása által az ő jövendő vásárhelyi lelkészsége és esperesi tiszté­nek itt folytatása mérhetetlen hasznára lesz a hitéletnek, az egyházfejlesztésnek s az egész kálvinistaságnak ! Ma mindezeket mérlegelve dön­teni fog a ref. presbiterium az adott helyzetről s — nyíltan meg­mondjuk, — az egyház jövőjéről. Ha Harsányi Pál esperest nem hívja meg a presbiteri összlétszám többsége, az egyháznak akkor is jövője van, de ha őt meghívják, akkor ez a jövő szebb, virulóbb, gyümölcsözőbb, az egyház ha­talmasabb , a templombajárás emelkedő reend ! Ez vitán felül áll" Ha mindezt átérezik a presbi­terek és kialakult meggyőződésük­höz képest, hajlíthatatlan egye­nességgel szavaznak, semmiféle felesleges halasztásba, a felvetett nyílt kérdés megkerülésébe bele nem menvén,­­ akkor a Har­sányi Pál meghívása által a mai nap új korszakot fog megnyitni a hódmezővásárhelyi református anyaszentegyház életében, köz­vetve ez egész társadalom javára ! A nemzetgyűlés becsülete megköveteli, hogy az elmúlt pénte­ken a törvényhozás házában történt szégyenletes és példa nélkül álló események, melyek óriási izgalmat keltettek az egész országban,­­ re­­peráltassanak. De megköveteli a nemzet becsülete is. Nem keressük és ne kutassa a nemzetgyűlés se, hogy az első sérelmet ki okozta. Nekünk az a véleményünk, hogy a szomorú történtek logikus következ­ményei voltak egész beteg parla­mentáris és kormányzási rendsze­rünknek. Ezt azonban meggyógyítani nem lehet az incidensek provokálásával, a panamák, atrocitások folytonos hánytorgatásával az ellenzék részé­ről, amint nem lehet meggyógyítani a kormánynak és pártjának jogtalan erőszakoskodásaival sem. Parlamen­táris és kormányzati rendszerünk beteg. Alapjában beteg s ezt csak a kór objektív megállapításával s a megfelelő gyógyszerekkel lehet meg­gyógyítani. Dúltak viharok a régi országgyű­léseken is, a politikai harcok rette­netes hullámokat vetnek idegen or­szágok parlamentjeiben is, de azok az elvek harcai és nem személyi torzsalkodások. Emlékezzünk — hogy csak közeli példát említsünk — az 1912. évi parlamenti harcokra, amelyre mint precedensre hivatkoz­nak. Ám az a nemzet harca volt a bécsi parancscsal szemben s az elvek nagy és elszánt fegy­vereivel vivták meg a csatát. íme itt van parlamentarizmusunk, kormányzási rendszerünk betegsé­gének csirája. Nincs komoly kor­mányzási programja a kormánynak. A parlamenti harcokban a mozdu­latlan uralmat ma csak akkor váltja fel az aktivitás izgalma, ha egyik hon­atya a másik szennyesét teregeti ki az ország közvéleménye elé. A ja­vaslatoknak, a törvényszerkesztésnek nincs vonzó ereje a honatyákra. Az unalom undora ül a törvényhozásra, ha pártpolitikai érdeket közelről nem érintő javaslat van a napirenden, ellenben egy személyes kérdés, egy úgynevezett házszabályokhoz történő felszólalás, egy napirendi vita az egyébként javóvérűeket is felkorbá­csolja. Ki bűnös ezért? Az egész kor­mányzati rendszer. Ki felelős? Az a politika, amely a személyes sérel­mek fel­korbácsolását politikai rend­szerének alapjául tette, mely a sze­mélyes gyűlölet és személyes bosszú fegyvereit szankcionálta a hatalmon maradása érdekében. Ennek a politikának logikus kö­vetkezménye volt az, ami történt. Állítjuk, hogy Szcitovszky el­nök házszabálysértése, vagy Györki Imre és a szocialisták magatartása csak epizód­jelenségek, a politikai válság ezek nélkül a konkrétumok nélkül is kitört volna, mert elkerül­hetetlen volt. A lavina megindulásá­nál csak porszem volt mindkettő s magasabb szemszögből nézve mind­egy volt, hogy a brutális erőszak egy szikrája okozta a kirobbanást. Éppen azért a reparációt se ott tartjuk lehetőnek, ahol a kormány­zat reméli. Nem fenyegetőzhet a kormány, hogy a forradalmi meg­mozdulásokat a parlamentben letöri, mert ilyen megmozdulások nincse­nek, nem lehetnek még a kormány lázálmaiban sem. De az ellenzék sem elégedhet meg a restitutio in integrum álláspontjával, mert nem tartanók célravezetőnek, hogy beteg parla­mentünk és kormányzati rendszerünk meggyógyítását egyetlen sebre alkal­mazott flastrommal kíséreljük meg, amikor ezernyi ezer sebtől vérzik és gennyed politikai életünk. Egészséges orvoslási tény valóban csak gyökeresen lehet. És ennek csak egy módját tudjuk elképzelni. Tűzze a kormányzat mindent meg­előzően napirendre az általános, egyenlő és titkos választójogról szóló törvényjavaslatot, tárgyaltassa azt le, biztosítsa az ország érdeké­ben szükséges törvényeknek a sor­sát, azután oszlassa fel a nemzet­gyűlést, kérdezze meg a nemzetet, az majd az urnák előtt meg fog nyilatkozni s a választási küzdelem­ből kikerült és a hamisítatlan nép­akaratot képviselő többségnek joga lesz megoldania mindazokat a kér­déseket, melyekre a jelenlegi par­lamenti többség, törvénytelen ágy­ból születvén,­­ nem illetékes. Az Egységes Párt több ellenzéki képviselő leleplezésére készül. Az Egységes Párt retorzióra ké­szül a baloldali „leleplezések“ megtorlására. A kormánypárt egyik vezető tagja erre vonatkozóan a következő : — Az egységes párt tagjai, torkig vannak már a baloldal „leleplező kísérleteivel“ és élni fognak a megtorlás rendelkezésre álló esz­közeivel. Személyekről és tárgyi momentumokról a cél érdekében nem beszélhetek. Arról van szó, hogy több ellenzéki képviselőnek épen azokkal az ügyekkel kap­csolatban, amelyekből mindenké­pen tőkét akrnak kovácsolni a kormány ellen, igen sok takargatni valójuk van. Vonatkozik ez külö­nösen két polgári ellenzéki kép­viselőre, akik a leghangoltabbak közé tartoznak s akiket feltétlenül le kell téríteni.­­ Még annyit mondhatok ez ügyben, hogy a legközelebbi na­pokban a parlamentben ebben az irányban rég nem hallott szen­zációkban lesz része a politikai életnek. A Szegedi-uton közlekedő gazdák panasza. A polgármester dik­t am államépí­­téazeti hivatalban. Lapunk egyik közelmúlt számá­ban megírtuk, hogy a Szegedi-út felöl kocsin közlekedő gazdák köré­ben arról panaszkodnak, hogy a Szegedi-ut mellett levő nyári­ út fe­­lejáróit az államépitészeti hivatal emberei felhányták s most az a helyzet állott elő, hogy a műútról egyáltalában nem lehet letérni, emi­att pedig végzetes kimenetelű sze­rencsétlenségek történhetnek, ha a lovak a sűrűn közlekedő autóktól megijednek. Hős Nagy Kálmán bizottsági tag S­o­ó­s István dr polgármester­nek is bejelentette ezt a dolgot, aki ígéretet tett, hogy az orvoslás mód­ját meg fogja találni. Mint most értesülünk, a polgár­­mester megkeresést intézett a sze­gedi államépítészeti hivatalhoz s eb­­ben kérte, hogy a felhányt lejáratot állítsák vissza, a meglevőket pedig hagyják meg. Meggyőződésünk, hogy az állam­építészeti hivatal is belátja intézke­désének helytelen voltát s a panaszt orvosolja. Kruzslicz Károlyt nagy többséggel választották az Ipartestület elnökévé. A jövőben előjárólag választja a testületi titkárt. Az Ipartestület elnöksége és elő­­járósága a múlt hónapban lemon­dottak, mert a titkárválasztást illető­leg a közgyűlés olyan határozatot hozott, hogy a titkárt ezután is a közgyűlés válassza. A lemondás folytán a testület ve­zetősége vasárnapra tisztújító köz­gyűlést hivott össze s ennek tárgy­­sorozatára kitűzte az alapszabályok­nak a titkárválasztásra vonatkozó szakasza módosítását. A közgyűlés iránt szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg, az Ipar­egylet nagyterme zsúfolásig megtelt. A gyűlés megnyitása után először a titkárválasztásra vonatkozó alap­­szabálymódosítást tárgyalták, mely­hez először Fetter Károly szólott olyan értelemben, hogy az alapszabá­lyokat módosítani kell. S­c­h­m­i­e­d­t­­b­a­u­e­r Tibor szintén ilyen értelem­ben beszélt. Az alapszabály módo­sítását Szenti János és Bartók István ellenezték, azt fejtegetvén, hogy a közgyűlés jogkörének meg­csorbítása veszedelmes precedens lehet a jövőt illetőleg. A hosszúra nyúlt vita után szava­zás következett, mely azzal végződött, hogy az alapszabálymódo­­sítás mellett 139, ellene 105 szavazatot adtak le, így szótöbbséggel kimondották, hogy a titkárt a jövőben az előjáróság választja. Ezután sor került az elnökválasz­tásra. A közgyűlésen jelenlevők nagy többsége közfelkiáltással akarta megválasztani az elnököt, azonban titkos szavazást kérő ívet adtak be, így elrendelték a szavazást. A szavazásnak este 6 órakor lett vége s azzal az előrelátható ered­ménnyel végződött, hogy a bizalom ismét csak Kruzslicz Károly áruházunkban megkezdődött. Tisztelettel felhívjuk régi és nb. vevőközönségünk figyelmét arra, miszerint a régebbi és kevésbé divatos áruink leszállított árak mellett jutányosan kerülnek eladásra. Maradékok minden­­ cikkben feltűnő olcsó áron szerezhetők be. Tisztelettel kérjük nb. vevőközönségünket,­­hogy azon igen bő választékú alkalmi vásárt vételkényszer nélkül megtekinteni szíves­kedjenek. Tisztelettel: 288

Next