Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1925. június (21. évfolyam, 123-144. szám)
1925-06-03 / 123. szám
ab! 20 000 26 000 28000 20.000 26 000 28 000 30000 30.000 34 060 önkénti pártfogását tisztelettel: ános ntes ! 2 szám emberi (418 )1! Készegek, gek blegjavildat munket vállalatos Telefon 171. hét. 864 értesítem a t tárhely és videmü közön* nálam nyagból két megvasalt i és deszkás b napi áron íját meggyőzőbb tisztelettel: János r. Zrínyi u. 41. dék begezdalözönsétén ismét a IS toll igy, mint agasabb napi tárook. Illés 18. 1■ 1 forma tokkalk, csinos forma, oronitól. Hegedű rtalan tartósságu, , nedvességet álló t beszerezhetők, minden hsng■ gból oeeón Ikkkal 180.000 korohálók sportcipők temben. lükészitő mbazór. (487 itterem genim alatt, m mellett. készülnek szerk. kosztümök, is) a legújabb évi budapesti n. é. hölgy- Pártfogásukat Róza. Hat térszámú ház eladó, földében másik házit délutánonként. zen eladó étke tétre és befőzni k a hozott viasz egkisebb kerettőlig, 20 százalék a 4 szám alatt. I. Püunkösd a hősök napja volt Vásárhelyen. Vasárnap bent a városban a Kossuth téren, hétfőn kint a külterületen , Belsőszerháton összedobbantak a magyar szívek a négy és féléves világégés hőseinek hódolatteljes tiszteletében és becsülésében. Az ünnepségeket, a kegyeletes megemlékezést nem a törvény írott betűi tették kereteiben fényessé, hanem a lélek diktálta bensőségteljes magasztos érzés, mely a véres harcok ideje alatt féltő aggódással ott virrasztón a galíciai lövészárkok, az albániai mocsarak, a doberdói kavernák felett, ma pedig rendíthetlen meggyőződéssel hirdeti és vallja, hogy a könnyek árjából, a kiontott vér tengeréből jönni kell a porba tiport magyar igazság feltámadásának. De hogy ez az utóbbi elkövetkezzék, szükség van a magyar szívek, a magyar lelkek teljes megtisztulására, szükség van arra, hogy az önzés és a gyűlölet ördögét száműzzük magunkból s f embertársaink és a Haza iránti kötelességteljesítést illetőleg igyekezzünk olyanok lenni, mint azok voltak, akik a becsület mezején életüket áldozták fel s akiknek emléke előtt szent tüzeket gyújtva áldozatot mutattunk be a magyarok Istenének, kérvén tőle segítséget, vigasztalást, kitartást s erőt ahoz a nagy munkához, melyet ma még a jövő titkos fátyola fed. Az ünnepségek lefolyásáról tudósítónk az alábbiakat jelenti: Gyülekezés a Kossuth téren. A Kossuth téren felállított és zöld sellyekkel ékesített emelvény környékét már tíz óra után kordonnal zárták el. Az emelvényen ott állott Pásztor János nagyszerű alkotása : a főhonvéd, a magyar katonai erények eme némaságban is beszélő és élő szimbóluma. Fél tizenegy óra után érkezett elsőnek a Kossuth térre Lázár Dezső gazdasági főtanácsosvezetése alatt a Gazdasági Egyesület küldöttsége. Nemsokára ezután zászló alatt jöttek Kruzsicz Károly vezetésével az iparosok, ugyancsak zászló alatt az Iparos Dalárda és a Városi Dalárda tagja. Egymásután érkeztek a Mansz, a Gazdasszonyok Egyesülete, a Református, Katholikus, Evangélikus és a Zsidó Nőegyletek kiküldöttei, a különböző állami hivatalok képviselői, a Kisbirtokosok Szövetkezetének küldöttei, a főgmnázium tanári testülete, az óvóképezde, a polgáti leány és fiúiskolák tanárai, vitéz Endrey Antal dr vitézi járási hednegygyel élén a Vitézek, díszben és a háborús kitüntetésekkel melükön, a rendőrök és csendőrök. Pár perccel 11 óra előtt diszhajdú kezében a város zászlajával jöttek Sóti István dr polgármester, Cséky Lajos dr főügyész, Medveczky Imre dr főjegyző a a városi tisztikar tagjai. Az ünneplők sorában ott láttuk Kun Béla nemzetgyűlési képviselőt, Pokornándy Béla ezredest, Baranyai Béla alezredest, Zehery Lajos téblabírót, Pap Imre ref. elnöklelkészt, Barabás István unitárius lelkészt, Nagy Sándor főgimnáziumi igazgatót, Kalmár Zsigmond gyárost és többeket társadalmi életünk kiválóságai és vezetői közül. Kezdődik az ünnepség. Pontosan 11 óra után kezdődött az ünnepség Az egyesített Dalárdák a Hiszekegyet énekelték, ennek utána pedig Soós István dr polgármester lépett a szószékre s többek közöt a következőket mondotta : — Jövel Szentlélek Úristen, szenteld meg a mi ünnepünket ! Szenteld meg Magyarországnak legdicsőbb, de egyúttal legfájóbb emlékünnepét. Nem azért ünnep ez nekünk, mert a törvénybe fekete betűvel iktatták, nem azért ünnep, mert a naptárakba piros betűkkel fogják jelezni, de ünnepünk azért, mert száz meg százezer magyar hős katona piros vérével és a legnagyobb nemzeti gyász feketeségével van beírva a magyar történelembe, a magyar szívekbe mindörökre. Azt mondják, a hősök százezreinek vére hiába hullott, mert a haza megcsonkult, a haza elveszett, a nemzet lezüllött, leszegényedett, visszaestünk a történelmi idők kezdetéhez, vagy még azon is alól. Én azt mondom, hogy ez csak a csüggedőknek és rövidlátásinak hite és álláspontja ! Mert sohase feledjük el, hogy — bér óriási a gyász és veszteség, mely száz- meg százezer hős magyar katoná nek elestével sujtja e nemzetet — az ő nemes, hazafias szivükből kiömlött vérnek s a szülők, feleségek, mátkák és árvése szemeiből komlott könnyek árjából folyóvá dagadt hullámokon evezett ki meg rozzant sarkánkon a magyar vitézség, a beceületes magyar dicsőség, a magyar kulturáltság és a magyar önállóság jövőnket biztoíló hire és érzése a nagy, művelt nemzetek köztudatának óceánjára . Azt mondják : Magyarországot legyőzték a háborúban. Nem igaz. A magyarságot senki sem győzte le. A magyar katona a világháborúnak legelső, legvitézebb katonája volt és ezt nem csak én , a magyar ember mondom, hanem elismeri ez egész világnak minden igazén érző embere. Magyarországot nem győzték le, de az történt, ami történik az emberiség kezdő korszaka óta. Az evolúció még nem fejeződött be. Ez a világ, ez az élet nem más, mint a jónak és az igaznak, a rossznak és a gyonosznak állandó harca. Harcol az Isten ez ördöggel, az ördög az Istennel, amint azt gyönyörűen megírta Madách az Ember Tragédiájában. De hisszük, valljuk, hogy amint az Istennek, a Mindenhatónak, ez Örökkévalónak lábai alá került ez ördög feje, épp úgy kerül a gonoszság az igazságnak a lábai alá és ha ezt elérjük, ekkor igenis fel fog támadni újra a megyei nemzet, a magyar haza, az a szegény magyar haza, amely olyan sorsra jutott, mint ezelőtt kétezer évvel Jézus Krisztus. Latrok, hitványok, bitangok megkötözték, meggyalázták, keresztfára feszítették, homlokát tövis koszorúval övezték, letették egy sírba, amelyikre rátolták a gyűlöltségnek és hazugságnak hatalmas sziklatömbjeit. Csak az a különbség, hogy a Megváltó mellé még két latrot is feszítettek fel. A mi latraink nincsenek keresztre feszítve, hanem kejonul lesik a további prédát. De ahogy az Úr Jézus Krisztus ema bizonyos harmadik napon feltámadott, úgy fog feltámadni a magyar nemzet, a megyei igazság. Fel fog támadni, mert ez igazság ereje nagyobb, mint bármi más erő ezen a világon. Az igazság ereje ideig-óréig el lehet nyomve, de végképp tönkre tenni, megsemmisíteni nem lehet. Am igaeadg maga at latén ia aa laten maga am Igaeadg. El fog jönni, el kell jönni a nagy magyar feltámadásnak, de ennek az a feltétele és az a kezdőpontja, hogy azok a hősök, akik önfeláldozóan életüket, boldogságukat, létüket áldozták ezért a hazáért, feltámadjanak. Mikor, hogyan fognak feltámadni ezek a hősök ? Nem testben. Örök fájdalom, hogy így nem lehet őket feltámasztani, de feltámadhatnak másként és ez a feltámadás esek rajtunk éll és tölünk függ. Feltámadhatnak úgy, ha a becaületenaéget, as áldozatként véget, amellyel fiatal életüket adták a hátáért, hogy majdan német lelkükkel a világűrben reppenjenek át el, deplantáljuk a köztudatba. Legyünk becsületesek, legyünk olyan hazafiasak, legyünk olyan igaz magyarok, mint ők voltak és ha az ő feltámadásuk így meglesz, akkor fel fog támadni nagy Magyarország is, fel fog támadni, naggyá, vitézzé és a világ által elismertté fog lenni ez egész megyei nemzet. A hősök kezéből kiesett a fegyver. Botor, gonosz, hazug kezek kiütötték a fegyvert a bőrök kezéből, amikor már alig egy pár lopás alig egy hét, alig néhány nap választott el attól, hogy becsületes magyar igazságunkat diadalra vigyük. Ezt a kiütött fegyvert nekünk, akik itt maradtunk, akik nem adtuk oda ez életünket a hazáért, nekünk kell kezünkbe vennünk. Nem csak a harci fegyvert, de a munkának és a tudásnak a fegyverét is és ezzel a hármas fegyverrel kell visszavonunk az elrablott hazát. Az újraéledésnek reménysége még nem veszett el. Ezt a mi hőseinknek és ez ő hazafiasságuknak köszönhetjük. A hősök emlékének igazi ünnepe az lesz, ha azokat a dicső nagy erényeket, magasztos tényeket, amelyeket életük árán szereztek meg, mi is átérezzük, beültetjük a lelkünkbe és kitépjük onnan ez egymásiránt való gyűlölködésnek szomorú magveit, amely a lelkeknek olyan nagy sokaságát teszi terméketlenné és értéktelenné. Mi kötelesek vagyunk erre, hogy ha ők meg tudtak a hazáért halni, mi tudjunk érte élni. Nem hiszem, hogy az a Magyarország ez a megyei nemzet, amelynek ezer esztendős tisztességes, az egész világ éllel megcsodált nagy múltja, vagy ez erkölcsök terén annyira züllött volna, hogy ne tudná e dicső nagy példét követni. Tudjuk, látjuk, érezzük, hogy milyen nehézzé vált az élet mindenkinek. A hazafiasság nagy szent kötelessége minden embernek, önmaga és családja iránti kötetessége. Minden magyar szív legyen egy egy oltára a hazafiságnek, minden oltáron gyulladjon ki egy mécs, egy örökké égő, a hősök tiszteletére, a hősök szent emlékére. Ennek a mécsnek a lángjainál az egymástól eltávolodott, a tévelygő, egymást meg nem találó, meg nem értő magyarok, hiszem meg fogják egymásban találni a magyar embert én ennek a mécsesnek a lángjánál, melegénél ezt hiszem helyet fog engedni újra az összetartozás által elérendő felmelegedésnek az érzete. Minden magyar ember örök hálóra, a legnagyobb tisztességadásra, kegyeletes hódolatra van kötelezve a hősök érdemei iránt, ennek a kegyeletnek csak külső ünnepléssel nem teszünk eleget. Ennek a kötelességnek, ennek a hálának az a követelménye, hogy átvegyük ezt a munkát, amelyet az ő lehanyatló kezük ránk bízott, hogy teljesítsük olyan becsületességgel és olyan áldozatkészséggel, hogy a kezükből kihullt fegyvert felvegyük én bétramszadokainknak, kiknek kezéből akkor hullott ki a kenyér, amikor a családfő kezéből kihullt a fegyver, kenyeret edjünk. Erről a kötelességről a magyar társadalom meg nem feledkezhetik. Ti örök vitézek ! Halhatatlan hősök, világ csodái, a magyar nemzet letnagyobb büszkesége és legnagyobb fájdalma ! A ti vitézségeteket, a magyar katona vitézségét jelképező szobor lábaihoz a hódolatos kegyelet érzésével s a magyarok Istenéhez intézett azzal e hő imával teszem le e négy magyar város koszorúját, hogy áldja meg ezt a szegény országot, tegye újra naggyá, dicsővé, hogy e nemzetben éljen mindörökké a Ti dicső nagy emlékezetek és éljen mindörökké a magyar. Amen ! A polgármester tapssal és lelkes éljenzéssel fogadott szavai után ez Iparos Daloskora .Nem! Nem ! Sohá“-t ! énekelte, ezt követőleg pedig Katona Ferenc fogalmazó szavalt nagy hatást keltve. Végül aMansz, a Gazdaasszonyok Egyesülete, a Református, a Ketholikus és az Evangélikus Nőegyletek nevében dr Soós Istvánnál az alábbi szavak kíséretében koszorúzta meg a fahonvédet: Magyar anyák adták a világháború legdicsőségesebb katonáit, hazánkét nemzetünk védelmére, magyar feleségek férjeiket, gyermekeik apjukat adták oda. Megyei leányok vőlegényeiktől váltak meg, vérző szívvel, könny hullató szemmel, de nemes, tiszta, lángoló, hazafias érzéssel. Ma, dicsőség koszorúzta hőseink emlékünnepén ezeknek a magyar asszonyoknak, magyar leányoknak s magyar árva gyermekeknek szivét tölti el a legmagesztosabb diadal érzése, akik a legnagyobb áldozatot hozták a haza oltárára, de éppen úgy ezek lelkében él a fájdalom , a gyász mély sötétsége pótolhatatlan veszteségünk fölött. A diadalnak és gyásznak ezen a kettős ünnepén eljöttünk mi is a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének vásárhelyi csoportja, társulva a Gezdasszonyok, a Reformeus és a Ketholikus nőegyletek tagjaival ; összehordtuk virágainkat s koszorúba fűztük kegyeletünk jeléül megdicsőült hőseik emléke iránt.« Hódolattal s az örök hála eszméjével tesszük le koszorúnkat a magyar katonák világra szóló dicsőséget jelképező szobor lábaihoz, azzal az ígérettel, azzal a fogadással, hogy az emberi szív egyik legszebb virága a hála nem fog ehervedni a koszorú múló virágaival, de élni fog a mi érző asszonyi szivünkben mig magyar föld lesz a azon magyar aszonyi szív dobog. A polgármesterné gondolatokban gazdag,szép szavait lelkesen megéljenezték. Az ováció ceilipultéval a Dalárdák a Hymnuszt elénekelték s ezzel az ünnepség, mely mindvégig emelkedett tónusa volt, befejeződött. Hódmezővásárhely, 1925 junius 3. Szerda. Ára 1500 korona. XXI. évfolyam 123. szám. Előfizetési ár helyben: VÁSÁRHELYI Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Negyedévre Félévre 80 000 KK Vidékre: Negyedévre 120 000 K Telefonszám 87. A belőször háti hősiemlék leleplezése. A másik szép és lélekemelő ünnepség, mely a háború hőseinek emléke körül babért font, pünkösd másnapján a belső szerháti iskolánál folyt le, melynek árnyas kerthelyiségében, szemben az útra monumentális emlékművet emelt a belsőszerhátiak hazafias érzéstől diktált áldozatkészsége. Az ünnepségre a városból Kun Béla nemzetgyűlési képviselő, a honvédelmi miniszter és a szegedi körletparancsnokség részéről Diaszta Gyula őrnagy, a Vitézi Székből Vedres László alezredes, a miniszterelnök, a főispán és a tanács képviseletében dr Simon József, asongrád megyei Vitézi Szék és a Vásárhelyi Vitézi Járás részéről Imre János, e Gazdasági Egyesület képviseletében Kovács S. Zoltán, a ref. egyház részéről Márton Árpád, a kathllikus egyház részéről Banyi János lelkészek, a Külsőszerházi Kör részéről Hocsi István és Kardos Bálint, a Kardoskuti Kör részéről ifj. Gregus Máté, a Kardoskuli Fogyasztási Szövetkezet részéről Németh Bálint, a Külsőerzsébeti Kör és Ifjúsági Egyesület részéről Aczél László, a Katholikus Társaskör részéről Rostár István, a Héjradelmi Gazdakör részéről Varga Sándor elnök, Szűcs Sándor, Tóth Pál és még többen, a Téglásszéli Kisgazdakör részéről Társaány Sz. Ferenc, a Kutvölgyparti Olvasókör és a Kutastanyai Ifjúsági Egyesület részéről Gy. Molnár István, Kenyerepartról Debreczeni Károly lennte jelentek meg s képviseltették magukat a csomorkányi és mátyáshalmi körök is. A vendégeket az iskolánál Kmetykó Károly tanító üdvözölte s a vendégek nevében Kun Béla képviselő mondott köszönetet a lelkes fogadtatásért. Az ünnepség kilenc óra után kezdődött. Az énekkar a Hiszekegyet énekelte el, majd Kmetykó Károly tanító olvasta fel József főherceg táviratát, azután pedig beszédet mondott, azt fejtegetvén, hogy a megjelentek hatalmas tömege bizonyíték amellett, hogy Vásárhely népe szív szerint áldoz a hősök emlékének. Kmelykó Károly után Kun Béla képviselő mondott ünnepi beszédet, többek között a következőket: — Lepel alatt van a hősi emlék, lepel s alatt van az egész magyar jövő. Hogy mit hoz, mit rejt méhében, nem tudjuk, csak s azt tudjuk, amit szeretnénk hogy hozzon s ez nem más, mint Nagy-Magyarország feltámadása ! Ha azt akarjuk, hogy a nemzeti jövőn levő lepel fellebbenjen s ha azt akarjuk, hogy mienk legyen újra, ami elveszett: a Kárpátok bércei, Erdély kincsei, a Bánát búzatermő rónái, akkor keresni kell a kivezető utat, az eszmét és az eszményt, ami után megyünk, amit vallunk s amit szolgálni akarunk. Mi az út, mi az eszme és mi az eszmény, melyek által mienk lehet a megálmodott magyar jövő? Az úl, az ösvény egymás testvéri megértése. Lehetünk különböző felfogáson politikailag, de egyeknek kell lennünk a Haza szeretetében. Lehetnek közöttünk válaszfalak, ezek azonban nem okozhatják ezt, hogy megtagadjuk azokat, akik vért és életet áldoztak azért, hogy a magyar nemzet éljen, virágozzék s a föld, az ősi ugar örökre a mienk maradjon. — Mi az eszme, melynek ott kell lenni mindannyiónk szivében ? Az eszme a hazaszeretet. Mi múló emberek vegyünk, ma élünk, versengünk, holnap hant takarhatja földi részeinket, a hazaszeretet azonban örök, mert ez az Isten csókja lelkünkön, így lesz eszménynyé, mely a föld felett való. Az eszmény a hazaszeretet érzésének átplántálója azokba, akik utánunk jönnek, akik hirdetői lesznek a magyar nemzet soha el nem múló örökkévalóságának. Ez a dicső cél: az eszmény ! Ha így gondolkozunk, ha mindezeket megértjük, akkor lehull nemzeti jövőnkre a lepel s a megújhodás napjának éltető sugarai aranyozzák be munkánkat. S mikor azt kívánom, hogy az a föld, melyen most aranykalászerdőt ringat a szél, legyen örökké magyar, akkor egyúttal azt kérem, hogy jövő munkájukat és törekvéseiket a fent elmondottak irányítsák. Ebben a tudatban, ebben a hitben hulljon le a lepel ! Kun Béla ezen szavainál a lepel lehullott az emlékműről, az alföldi nap sugarai először csókolgatták a hősök emléke előtt zászlót hajtó honvédet. Pár pillanat múlva így folytatta Kun Bála : I — Itt a hős, kezében a zászló, Hódolattal áll az aranybetűkkel felírt nevek HhtSÉiporszivógépet mim MWm 3.700.000K-Ért!,mimSiep!*