Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1926. július (22. évfolyam, 144-170. szám)

1926-07-01 / 144. szám

bás­ok varról­á­­myai rá­varrnak készítek. naponta Hódmezővásárhely, 1926. julius 1. Csütörtök. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 100.000 K Félévre­­.— K Vidékre: Negyedévre 140.000 K Telefonszám 87. Ára 1500 korona. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP XXII. évfolyam. 144. szám. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA //­­ Szerkesztőség netis kiadóhivatal Kossuth-tér. domására árisban rszágban, zatot is­ és női­riása itok. azon fákat a­zestetni­­ anyag­­dő alatt ik szak­­áértéssel rí. in meg­­le­­ene­­évben működé­­már az endezett va első­­között­­ néhai észiteb­­­ angol szintén rek csi­­sok di­latt mn­­yert tő­férfi és mitásom dü férfi k­önyö­képe­szerinti anya­ttel­­ végzett nester.­iád 1­625 n­írei: azó­da­­i vasút 1. nagy kitűnő kerttel, k­iba 4 ban 17 Atká- 5 hold myával. 0 hold Szikán­­hold a földből 1 hold­del. 17 népüle-Rémá­­prima, szántók szintén lold a nő 550 cél, 70 ház­­sárban, tb. ut­­. 4 évi­g hatók,­rodája, Telefon városi éksége )10 3SZIt isabb Békés elintézést nyert a szolgálati pótlék ügye* Egy évre megszavazták a helypénzt. — A törvényhatóság júniusi közgyűlése. A törvényhatósági bizottság jú­nius havi közgyűlését tegnap tar­totta meg. A közgyűlés iránt a megnyitáskor alig nyilvánult meg valamelyes ér­deklődés, ahogy azonban a percek múltak, úgy szaporodtak a bizott­sági tagok s tíz órára már mindkét oldalon szép számmal ültek. A szolgálati pótlék sokat vitatott kérdése körül kirobbantak az in­dulatok, végeredményében azonban a feltornyosult és villámokat szóró fellegek eloszlottak, kisütött a nap s ennek jótékony melegénél és su­garánál a küzdő felek egymásra találtak abban a gondolatban, hogy a város egyetemes érdeke minden­nél fontosabb s ennek szolgálata fölöttébb kívánatos. Nincs győző és nincs legyőzött ebben a kérdésben; a mindkét részről megnyilvánult megértés aratott diadalt s ez bizo­nyára jó hatást és közmegnyugvást fog kiváltani és zavartalanul folyhat tovább az a harmonikus munka, mely egy város életében minden­nél előbbre valóbb s amiből az al­kotásokat illetőleg csak áldás fa­kadhat. A délutáni tanácskozások folya­mán a közgyűlés pár szótöbbséggel a piaci helypénz behozatalát pró­baként egy esztendőre elfogadta, így az felsőbb jóváhagyás után életbe is lép. Egy év nem sok idő, arra azonban minden valószínűség szerint épen elég lesz, hogy a vég­legesítés a szerzendő keserű ta­pasztalatok után el ne következzék. A közgyűlésről az alábbi tudó­sításunk szól : Féltíz előtt néhány perccel nyitotta meg Soós István dr polgármester a júniusi köz­gyűlést, bejelentve, hogy Aigner Károly dr főispán Budapestre utazott s ezért nem le­het jelen a közgyűlésen. Majd arra kérte a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy a napirenden szereplő és a város szempont­jából döntő fontosságú ügyekről tárgyila­gosan, Vásárhely érdekeinek megfelelően tanácskozzanak. Ezután a polgármesteri jelentés felolvasása következett. A jelentéshez el­sőnek Bodrogi Bálint szólott­­hozzá, aki a házikezelésben lévő városi birtokon folyó gazdálkodást bírálta, megállapítván, hogy az egy cseppet sem mintaszerű. Czuczi József bizottsági taggal együtt kint jártak a város cigányok­ földjén és ott azt látták, hogy a birtok egy részét még csak most szántottál­ fel. Furcsa dolgok történnek szerinte a bérbe adott vályogverő és az onnan való földhordás körül is. A vályogverőt egy bérlőnek adták bérbe, mégis két bérlő van, s ami még nagyobb baj, a két társ állan­dóan civakodik egymással s ennek a ve­szekedésnek a város issza meg a levét. Kifogásolja, hogy a földhordás nemcsak a vályoggödrökből, hanem a már felszán­tott földekről is történik. A panaszok or­voslását kéri. Czuczi József hasonló szellemben szó­lal fel és hosszasan bírálja a városi birto­kokon folyó gazdálkodást. Juhász Mihály dr tanácsnok válaszol a felszólalásokra. Kijelenti, hogy a cigányér­ vályogverőt nyilvános árlejtésen Pap Já­nosnak, mint legtöbbet ígérőnek adták bérbe. Pap azután a régi bérlővel, Presz­­tóczki Józseffel társult. Arról nem tehet a város, hogy ők ketten összevesztek és sa­rat dobálnak egymásra. Ami a földhordást illeti, a város közönségének joga van a kubikgödrökből földet hordani. Az idén azonban oly nagy mérvű volt a földhor­dás, hogy a vályoggödrök kevésnek bsző­legrosszabb helyéből a földhordást még egy-két holdnyi területről megengedni. Egyébbként a város a házikezelésben lévő birtokán nem folytat mintagazdálkodást, mert erre nincsen mód. Bodrogi Bálint és Czuczi József ismételt felszólalásai után Soós István dr polgár­­mester beszélt és kifogásolta, hogy ilyen kicsinyes dolgok tárgyalásával foglalják le a törvényhatóság idejének jelentős részét. Megállapítja, hogy a kérdéses városi birto­kon mintagazdálkodásról nincsen szó, ami pedig a késői szántást illeti, ez nemcsak a város földjén, hanem magánosok birtokain is megesett és megesik a sok viz miatt, melyeknek még közigazgatási uton sem le­het parancsolni. A polgármester azzal végzi nyúltak s ezért kellett a cigányéri bírtok felszólalását, hogy a jogos panaszokat or­vosolni fogják. A közgyűlés ezután egyhangúlag tudo­másul veszi a polgármesteri jelentést. A vadászterületek ügye. A következő pont Szomor Dezső bizott­sági tag indítványa volt, melyben azt kívánja, hogy a községi vadászterületeket 6 évi idő­tartamra, már október második felében ad­ják bérbe és a kititosítandó területekre nézve is ezzel egyidőben történjék intéz­kedés. Genersich Antal úr a bérlet tartamát 10 esztendőben kívánja megállapíttatni, Balog Sándor, Hős Nagy Kálmán és Bodrogi Bá­lint pedig az indítványt eredeti formájában ajánlják elfogadásra. A közgyűlés nagy többsége így is határoz. Ezután több átiratot vesznek tudomásul, majd Szeged városához hasonlóan elhatá­rozzák, hogy a kereskedelemügyi minisz­terhez felirattal fordulnak az algyői vasúti hídnak a gyalog és kocsiközlekedés céljaira való kiszélesítése érdekében. Egyhangúlag veszik tudomásul azt is, hogy Soós István dr polgármester a genfi merénylet alkal­mából a város közönsége nevében távira­tilag üdvözölte Bethlen István gróf minisz­terelnököt.* A státusrendezés véglegezése került most szőnyegre. Bereczk Pál tanács­nok ismertette a tanács erre vonatkozó javaslatát, mely a belügyminiszter ismeretes rendelete alapján épül fel s amely tulajdon­képen csak megerősítése a közgyűlés ja­nuárban történt ideiglenes jellegű határoza­tának. Mielőtt azonban ebben az ügyben a tör­vényhatósági bizottság döntött volna. Mónus János úr emelkedett szólásra és kijelentette, hogy a városi tanács által előterjesztett ha­tározati javaslatot elfogadásra ajánlja, mivel az tényleg megfelel a belügyminiszteri ren­delet intencióinak. Ezzel kapcsolatban az­után a szolgálati pótlék sokat vitatott ügyével foglalkozott és annak a kívánságának adott kifejezést, hogy ezt az ügyet a méltányosság alapján kell meg­oldani. A törvényhatósági bizottság a tiszt­viselők érdekében hajlandó elmenni az en­gedékenység legvégső határáig, de azt senki sem kívánhatja, hogy ebből az engedékeny­ségből és méltányosságból elviselhetetlen teher zúduljon a város közönségére. Jelen­leg úgy áll a szolgálati pótlék ügye, hogy a közigazgatási bíróság érdemileg nem ment bele a törvényhatóság panaszának tárgya­lásába, míg az ő, — Mónus János dr . panaszát, hatásköri okok miatt visszautasí­totta. A közigazgatási bíróság döntésének indokolása azonban nem zárja ki annak le­hetőségét, hogy a törvényhatósági bizottság autonóm joga alapján előbbi határozata he­lyett új határozatot hozzon a szolgálati pót­lék ügyében, mely új határozata azután bel­ügyminiszteri megerősítést nyerhet. Ettől függetlenül azonban nem tartja he­lyesnek, — mondotta ezután Mónus János dr, — hogy a törvényhatósági bizottság és a tisztviselők között a szolgá­lati pótlék miatt ellentétek lennének, ha nem szeretné, ha közös megegyezés alapján a béke helyreállana. Be kell látni a tisztviselőknek, hogy a szol­gálati pótlék oly magas, melyet a város nem bírhat el. Felemlítette, hogy a járás­bíróság tisztviselői, hosszú szolgálati idejük ellenére is, jóval kevesebb fizetést kapnak Vásárhely város tisztviselőinél. Az ellen­tétek elsimítására a törvényhatósági bizott­ság vezető tagjai között megbeszélések tör­téntek s ezeknek eredményeként a köz­gyűlésen most aként kívánják rendezni a kérdést, hogy a mindenkori polgármester ré­szére meghagyják azt a pótlé­kot, melyet részére a jelenleg érvényben lévő határozat meg­állapít. A többi, a Vl-ik fizetési osztályba tartozó tisztviselők viszont lemondanának a jelen­legi szolgálati pótlékukról, még­pedig olyan­formán, hogy szolgálati pótlékuk a jövőt illetőleg az egy fizetési osztállyal magasabb fizetés közötti különbözet lenne, ez azon­ban a nyugdíjba nem számíttatnék be, a behelyettesített tisztviselők nem kapnának pótlékot s a később választottak sem része­sülnének ebben. Ezután arról szólt dr Mónus János, hogy a szolgálati pótlékot eredetileg azért ren­delte el a közgyűlés, mert így akarta meg­akadályozni azt, hogy a város érdemes tisztviselői hosszabb szolgálatuk esetén nyugdíjba menjenek. Amikor tehát a hatá­rozatot ezzel a tendenciával mondották ki, fonák dolog lenne, ha a szolgálati pótlékot a nyugdíjba is beleszámítanák. De figye­lemmel kell lenni a szolgálati pótléknál az anyagi igazságra is. Példákat hoz fel, ame­lyek szerint a pótlék jelenlegi rendszere az igazságosság rovására megy. Legyenek tekintettel végül a tisztviselők arra, hogy Vá­sárhelynek úgyszólván egyetlen pénzforrása az adó. Nálunk adókból kell fizetni a ki­adásokat. Azt pedig mindenki tudja, hogy az idei, a város jövedelmét képező kereseti adó kivetése olyan nagyfokú, szinte bizony kor­szakalkotó buzgalommal tör­tént, hogy az orvosok, ügyvé­dek, kereskedők és iparosok valósággal sírnak belé. A kivetések olyanok, hogy azokat elbírni lehetetlen s egészen bizonyos, hogy a most kirótt adóknak a het­ven százaléka sem folyik be ■ a többit még a legszigorúbb végrehajtásokkal sem lehet majd biztosítani. Nem irigységből beszél, hanem mint adó­fizető polgár kérdezi, mi lesz akkor, ha az adó nem folyik be ? Miből fizetik akkor a szolgálati pótlékot? — Hiszen lehetséges, — mondotta Mó­nus János dr. — hogy abban az esetben, ha még tovább emelik az adót, akkor nálam is árverezni kell. Lázár Dezső : Azt már nem hisszük el ! Mónus János dr . A szolgálati pótlék ügye a közigazgatási bíróság döntésével még nincs lezárva. Két mód van azonban, hogy ezt a kérdést likvidáljuk : az egyik, ha kö­zös megegyezés alapján, békésen intézzük el a dolgot, vagy ha másik mód szerint el­járva, a törvényhatóság autonóm jogkörével élünk és egy új határozatot alkotunk, melyre egészen bizonyosan megkapjuk a belügyminiszteri megerősítést. A törvény­hatósági bizottság nem kíván ezzel a másik lehetőséggel élni, hanem az együttműködés érdekében a békés utat szeretné választani, természetesen csak abban az esetben, ha erre az érdekelt tisztviselők is hajlandók. Mónus János úr helyesléssel fogadott be­széde után Lázár Dezső gazdasági főtaná­csos szólalt fel azzal a kéréssel fordult a tisztviselőkhöz, hogy a törvényhatóság de­legáltjai által kidolgozott feltételeket a bé­kesség érdekében fogadják el. Kun Béla nemzetgyűlési képviselő szin­tén a békés megegyezést óhajtja, még­pe­dig azon az alapon, ahogy azt Mónus Já­nos úr propozíciója m­egállapítja. Azono­sítja magát a kérdéses tervezettel a tör­vényhatóság többsége is, most már csak a tisztviselők hozzájárulására van szükség. Ennek érdekében képviselőnk azt kéri a polgármestertől, hogy a közgyűlést néhány percre függessze fel s ez alatt az idő alatt a tisztviselők egymás között megbeszélhetik a dolgot. Most újból Lázár Dezső gazdasági főta­nácsos szólalt fel és ismételten a közös megegyezés és a szeretetteljes együttmun­kálkodásnak szükségességét hangoztatja s egyben rámutat arra, hogy a törvényható­ság mindig méltányos volt, midőn tisztvise­lőinek javadalmazásáról volt szó. Balog Sándor a Mónus János úr által előterjesztett propoziciót teszi magáévá és annak elfogadását kéri közgyűléstől. Vihar Csáky Lajos h. polgár­­mester felszólalása körül. Már-már úgy látszott, hogy az ügyet sike­rül a békés elintézés révébe simán bekor­mányozni, mikor Csáky Lajos h. polgár­­mester állott fel, hogy válaszoljon az el­hangzott s a megegyezést kívánó felszóla­lásokra. Kijelenti, hogy kellemetlenül és lealázónak érzi, hogy a szolgálati pótlék ügyéből kifolyólag felszólaljon, de ezt nem magáért teszi, hanem szegényebb sorsú tisztviselőtársai érdekében, akikre a pótlék ekszisztenciális kérdés, őt magát anyagilag nem érdekli a dolog. Szerinte a közgyűlés ezt a kérdést a G/1925. számú határoza­tával már eldöntötte s a tisztviselők javára­­ döntöttek a belügyminiszter és közigazga-t tási bíróság is. Ami mindezek után a kér­dés körül kiéleződött vitát illeti, azt egyes tisztviselők irigységének, kicsinyes akna­munkájának tulajdonítja. Az érdekelt tiszt­viselők azonban a falon belül vannak , hogy ennek ellenére mégis hajlandók jogos illetményük ötven százalékáról lemondani, úgy ez gavallériára vall és arra, hogy ők a békét akarják. Nem hiszi, hogy akadna más valaki a városban, aki pernyertes lé­tére jogos követelésének felét egy nobilis gesztussal elengedné. Kun Béla : De vegyük figyelembe, azt mondották, hogy 23000 aranykoronából ki­telik a szolgálati pótlék ! Többen közbeszólnak: A közgyűlés félre volt vezetve ! Mónus János dr . Rosszhiszeműen ! Csáky Lajos dr­­. polgármester ingerül­ten válaszol a közbeszólásokra és kijelenti, hogy a maga részéről Mónus Jánostól nem irigyelné sem a főügyészi járandóságokat, sőt a polgármester érintetlen szolgálati pótlékát sem. Majd visszautasította azt az állítást, mintha a szolgálati pótlék ügyében a ta­nács rosszhiszeműen, a közgyűlést meg­tévesztve járt volna el. Mónus János, — mondja ezután nagy vihart keltve a h.­polgármester — legfel­jebb cselédjétől követelhet megalázkodást, bár a munka tisztelete még ezt is kizárja, de tőlem nem követelhet ilyesmit. A köz­gyűlés az „igy akarom — igy parancsolom“ elvét vallja, nem pedig a békés és méltá­nyos megegyezés lehetőségét s azokra há­rul minden felelősség, akik tovább fűtik a tüzet, szítják az elégedetlenséget. (Tomboló zaj.) Mónus János dr: Okiratok alapján iga­zolom, amit állítok. Balog Sándor: Csak félrevezettek ben­nünket. (Nagy zaj.) Soós István dr polgármester az elnöki székből visszautasítja és tiltakozik az ellen a beállítás ellen, mintha a tanács részéről megtévesztették volna a közgyűlést. A pót­lék összege a határozat meghozatalakor nem volt pontosan kiszámítható, csak hoz­závetőleges adatok álltak rendelkezésre. Kötelességének tartja a támadásokkal szem­ben a tisztviselők s ezzel együtt a törvény­­hatóság becsületét is védelmébe venni. Arra figyelmezteti a közgyűlést, hogy ne játszék a szavakkal, mert ez veszedelmes játék. Mónus János dr : Az a kérdés ki kezdte a játékot ? Csáky Lajos dr : Uraságod ! Nekem olya­nokat, amiket mondott, nem vághat a sze­membe, mert visszavágom. Lázár Dezső : Meg lettünk tévesztve. Kun Béla : Elvégre mi sem vagyunk cse­lédjei a tanácsnak. Szívünk-lelkünk szerint a békét akarjuk, de folytonos kitanításokat nem kérünk! Az óriási zajban Lázár Dezső emelkedik szólásra és megállapítja, hogy a közgyűlés megtévesztéssel fogadta el a/1925 számú ha­tározatát. Tanú erre Lázár Lajos, a Polgári Párt elnöke, aki a kritikus közgyűlést meg­előző előértekezleten Bereczk Pál tanács­nok információja alapján azt a bejelentést tette, hogy a szolgálati pótlék 23.200 arany­koronából kitelik. Kun Béla : A tanácsnok úr a közgyűlé­sen is ezt mondotta ! Lázár Dezső: Ebben áll a megté­vesztés ténye!­ s—M—— ......... —mii isin........................ imvmnam( melin) ,k. it. 426 155 olcsó ÁRAK: Disznóoltó fecskendők, fertőtlenítő szerek, állattápszerek, 0 __ _ Tr. nnApfm a 1 db. virágszappan 3000 I 1 üveg Lysoform 15.000 . % N Lt Ej IM L­­Y UK l­Ch­, KI A. 1 db. fogpaszta 6000 Fehér cipőtisztító looo filPtlmnszphrrpirVplf felszerelése u 1­la deka finom kölni 1500 | 1 üveg sósborszesz 10.000 *,u/a legolcsóbban. (a katholikus templommal szemben.)

Next