Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1926. augusztus (22. évfolyam, 171-195. szám)
1926-08-01 / 171. szám
delkelajdomely i felöli ▼éggel rtokbani ha- Dnőrző akár parető a dségé-i Bí-Vomás .özelérészle- 68. sz. o épüle- Értek 168 Id náson. Szőke 117 öld püspök 131 ácsa ében. Német déglős pótláséul A popogá- i kosó söelhee. Finekar. a. 127 .fa, dkivüli ender utca. 135 t fel. mi134 maion. .k pár nagy tésólak jelentésénél. 153 részben Isza ■é 161 sát, n vár-178 at utca 179 inni. Dm ki- 15.000 vörös izönség Teleki 162 n, szántó - 173 Hódmezővásárhely, 1926. augusztus 1. Vasárnap. Ára 2000 korona. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 100.000 K Félévre —.— K Vidékre: Negyedévre 140.000 . Telefonszám 87. XXII. évfolyam. 171. szám. VÁSÁRHELYI Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér, FÜGGETLEN POLTIKAI NAPILAP Búcsú jelentést adott ki Smith Jeremiás pénzügyi főbiztos, aki két és féléven át diktatórikus hatalommal intézte Magyarország pénzügyeit. Sok szép dolog van a búcsújelentésben. Megkapóak a színek, melyekkel aláfesti ténykedését. Szinte dagad az ember keble, ha olvassa optimizmusát. Frissebben pezseg a vér, mikor arról van szó, hogy mi minden történt az elmúlt idők alatt. Csak egy óriási hibája van a jelentésnek, az, hogy álmokat varázsol és nem a való élet sivárságát ismerteti, pedig inkább erre az utóbbira lenne szükség, megjelölésével annak az útnak, mely a kibontakozáshoz vezet. Azt mondja a jelentés, hogy a békebeli állapotok tértek vissza. Smith Jeremiás a béke boldog éveiben nem ismert bennünket, talán nem is tudott rólunk, így kötve hisszük, hogy helyes képet tudna alkotni a háború előtti időkről. Eltekintve attól, hogy a békében határainkat a Kárpátok bérckoszorúja övezte s az Adria partjai mosták, mindenkinek jutott meglehetősen nagy darab kenyér. Ha sok volt is a teher, bírtuk, mert a gyárak kéményei füstölögtek, a gépek zakatoltak, falvakban, városokban építkezés folyt, szóval egy olyan egészséges vérkeringés táplálta szervezetünket, mely a nemzet fiait, a legszegényebbet és a legelesettebbet is, ha dolgozni akart, megmentette a koldusbottól. Ma más a helyzet, épen a fordítottja. Tülekedő emberáradattá lettünk, akik nem tudunk egymás közt megbékülni, mert soraink tele vannak munkanélküliekkel, kenyér után kiáltozókkal. A terhek megsokszorozódott súlylyal nehezednek az adóalanyok vállaira. Aki keres, nem tud félretenni, így nem képes invesztálni. Valami halálos tespedés bontotta ki felettünk fekete szárnyait, érezzük, hogy nap-nap után lejebb csúszunk a lejtőn, melynek tövében örvények kavarognak, megsemmisüléssel s pusztulással fenyegetvén mindnyájunkat, akik pedig hittel hirdetjük : megbünhődtük a múltat s jövendőt. Ami a legszigorúbb és mindennél kétségbeejtőbb : nem látunk tudásban, rátermettségben, bölcsességben olyan vezéreket, akik az ország kátyúba jutott szekerét a boldogulás útjára tudnák terelni. A szanálás korszaka alatt olyan súlyos politikai botlások történtek, melyeket helyrehozni szinte képtelenség lesz rendszerváltozás nélkül. A szanálás helytelen és lélek nélküli végrehajtása zúdította reánk azt a gazdasági krízist, melyben ma élünk. Ha nem nyúlnak bele oly mélyen a zsebekbe, mint tették, ha a magángazdaság tőkéjét nem szippantják fel egy szuszra, akkor ma máskép állnánk, akkor ma nem kellene törni a fejeket azon, hogy a szanálás ütötte nyitott sebeket miként gyógyítsák meg s a gazdasági élet beteg vérkeringését miként tegyék lüktetőbbé. A főbiztos úr búcsú jelentése további óvatosságra, további takarékosságra int, valószínű azonban, hogy a jövőt illetőleg ő se akarhatja a takarékosság olyan módját, mely a levegőt veszi el, mely lehetetlenné tesz minden alkotni akarást. Egyébként kíváncsian várjuk az inkepusztai nyaralás eredményét. Inkepusztán, — mint hírlik, — csakugyan a magángazdaság talpraállításának gondolatával Alapige: Zsoltárok könyve 96-ik rész, 6-ik vers: ,,Dicsőség és szépség vagyona előtte, erősség és méltóság az ő szent hajlékában.“ Boldog örömöknek szent vasárnapjára virrasztott fel bennünket és gyűjtött össze itt minket az örökszeretetnek Ura Istene, ami Édes Atyánk. Boldog örömöknek és az édes atyai szeretetnek gazdagságával köszöntelek szolgálatomnak kezdetén és útjain Titeket itt e helyen élő nemes református szent gyülekezet ! Szolgálatomat azzal kezdem, hogy a lelketeket visszaviszem abba a szülői házba, ahol gyermekkorunkban mélységes érzelmek között az emberi életnek legmagasabb eszményét földreszállva az édes anyánkban tudtuk meglátni mindnyájan. Az édes anyában, aki a maga hulló vérével világra hozott bennünket, aki a maga imádságos lelkével imádkozni tanított és ki a maga édes anyai szeretetének gazdagságával mindnyájunknak életét beragyogni igyekezett ami gyermekkorunktól kezdve szüntelenül. Az emberi életnek méltósága ott kezdődik testvéreim, ahol — noha a" legegyszerűbb és legszegényebb asszony"is a mi édes anyánk — felemelkedve látjuk őt magunk előtt az isteni méltóságnak a magasságára és a gyermeki szeretetnek az imájával kell, hogy tudjuk illetni az édes anyának az érzését és gondolatát is. Lássátok istenfélő testvéreim, nekünk mindnyájunknak van egy nagy édes anyánk, mely felett elsuhannak évszázadok és évezredek és ő nemcsak él, hanem virágzó pompájában él a maga gyermekeiben, fiaiban és leányaiban. Van nekünk egy édes anyánk, amely nem ékesíti magát a világ hiábavaló aranyával és ezüstjével, hanem amelyik gyermekeinek szeretetével, imájával, nemes életével, fenkölt gondolkozásával ékesíti magát, ez a népek és nemzetek, idők és örökkévalóságok felett való édes anya pedig testvéreim az a szent Sión, az a keresztyén anyaszentegyház, közelebbről nekünk az az evangélikus református anyaszentegyházunk, amelynek ime út dicsősége emelkedik itt a pusztáknak táján, amelyiknek tornyában nemsokára zengeni fog az imára hivó harangoknak ékes harsonája, ez az édes anyánk, amely összegyűjtött most bennünket itt mint jó fiakat és leányokat, hogy gazdagodjunk a szent szolgálatban, a jó gyermeki hűségben, gazdagodjunk a magyar feltámadásnak akarásában és hitében és szolgálatot végezzünk olyant, amely a lélekbe markol, amely emberi életet kér és azt tudjuk mondani, amit vallott az apostol: nekem sem éltemben, sem halálomban nincs más nyereségem, csak a Krisztus ! És ezáltal tudjuk megtanulni és vérünkbe vinni, hogy a nagy világon kívül nincsen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze, itt élnünk s halnunk kell! És ezt testvéreim úgy cselekedjük meg, hogy értsük meg a zsoltáros királynak a tanítását, aki azt mondotta: Dicsőség, szépség, erő és méltóság van a mi Urunkban, Istenünkben !s jöjjetek és lássátok ezt a dicsőséget, szépséget, erőt és méltóságot, amely van Urunk és Istenünkben. Lássuk meg, ami anyaszentegyházunknak és a magyar életnek dicsőségét, szépségét, erő és méltóság legyen azokban mi általunk minden időben. Úgy tudjuk ezt kifejezni testvéreim, hogy a menny az Istennek az ülőszéke, a föld az ő lábainak zsámolya, a nap az éjszakának a királynője, a hold és a milliárdszámban ragyogó csillagok pedig az ő fénylő koronái és úgy a föld, mint a levegő, mint a búzakalászos róna, a bársonyos mező épp úgy, mint a föléje kiterjesztett ég, a tengereknek a mélysége, épp úgy mint a mennyei kárpit és minden, ami teremtetett a világon, csak az Istennek dicsőségét, szeretetét és jóságát hordozza ezer bizonysággal magán. Nincs szebb és fenségesebb, mint a csodás nagy természet és nem tudunk mással találkozni ebben a nagy hatalmas természetben, mint az élő Istennek örök dicsőségével. Amikor az éjszakának a sötét takaróját megszaggatja a rózsás ujjú hajnal, amikor felpirkad keleten a királyi nap, amikor megmozdul az élet és kiszáll fészkéből a kis madár, elindul mézet gyűjteni a méh és a munkás népnek serege megindul a maga dolgának a végzésére, amikor a mezők felett a pacsirta éneke zendül, vájjon szerelmeseim mondjátok nekem, nem érezzük e mindnyájan azt a nagy szeretetet, amellyel Isten tanúbizonyságát adja az ő jelenlétének mindenben és amelynek dicsőségét ragyogja a napsugár és hirdeti a virágoknak milliárdja. Azt a jóságot, amelyet hirdet a mezőnek virága, azt a dicsőséget, amelyet hirdet a világon szerte-szét az Istennek minden nagy alkotása. És a szépség testvéreim: hát mondjátok nekem, hogy az emberi művészet vájjon tud e teremteni és alkotni a szépségnek olyan földreszállott gazdagságához csak egyet is hasonlót, mint amilyet az Isten keze teremt, amikor bársonyos takaróval takarja be a földet, azután megcsókolja a maga szeretetének csókjával, amelynek nyomán kinyílik a bársonyos virág pazar szirmaival, amelyhez hasonlót nem tud emberi kéz, vagy lélek alkotni. Megcsókolja a napsugárral a földet, hogy az aranykalászoknak ringó tengerévé változtassa a mezőt, pirosló gyümölcsökkel áldja meg a fákat, majd azután betakarja tiszta hólepelnek csodás kérgével. Lássátok szerelmeseim a szépséget a kiterjedt égben, amely most azúrkék a maga végeláthatatlan fenségében. De jönnek idők, felgyülemlenek az égen, az ég egyik peremén a parányi felhők és rohanva futnak a száguldó szelek, tombol a vihar és zug az orkán és pattog a villám egyik fellegből a másikba, menydörgés robaja megrázza a földet és az eget, kinek az ereje mindez ? Óh nem a tiéd, ember , aki félsz és remegsz, aki nyomorult és erőtelen teremtvény vagy arra, hogy útjába állj a fergetegnek, hanem azé, aki parancsol mélységek és magasságok felett, akinek dicsőségével, szépségével, erejével és méltóságával teljes a nap, a föld, az ég! Nagyon nagy hiba volna, ha nem látnánk meg mindezeket és nem egyeztetnénk öszsze az imádságot orcánk verejtékező munkájával. Az Urnák gazdag áldása nekünk is megadatott szerelmeseim és kötelességünk, ha látjuk a dicsőséget, az erőt és méltóságot, hogy megtegyük, amit öntudatlanul megtesz a királyi nap, amit szolgál tudatlanul a határ a maga búzakalászaival — cselekedjük ezt meg mi, akiket a maga képére és hasonlatosságára teremtett az Isten, cselekedjük meg öntudatos akarattal, a szívnek, a léleknek hitével : úgy szolgáljuk az Istent ! Dicsőség, erő és méltóság lakozzék a mi Istenünknek templomaiban, anyaszentegyházunknak, magyar földünknek, magyar életünknek minden ránk bízott javaiban és gazdagságában. Ebben a templomban nem akkor lakozik az Istennek dicsősége, ha szép téglákkal felépül, hanem akkor, ha titeket az olthatatlan szerelem mindenkor e templom élő köveivé tesz, ha lángolni tud bennetek a Krisztus iránt való szeretet és az ő hit szolgálatának vágya. Ha megszólal ajkaitokon keresztül „Te benned bíztunk eleitől fogva" oda száll az Istenhez a zsoltáros ének és felzendül, mint zendült atyáink ajkán, akiknél nem a nyelv és száj, hanem a lélek szólott a zsoltáros imának és éneknek minden buzgó áhítatán. Nem elég a magyar földnek a drága kenyerét enni és azzal táplálkozni, nem elég szemlélni az Urnák hatalmát és erejét, hanem nekünk ma e csonka magyar földön olthatatlan szerelemmel kell élnünk az iránt az Isten iránt, akinek segítségével az ezredéves határok közt megépítjük az új ezredévet, hogy a dicsőség fénye ragyoghasson fel ismét a felviruló magyar életre. Ez a dicsőség, amelyet mi őseinktől vettünk és amelyben összeforradunk a templomért, a földért, a mennyért és a magyar Hazáért való szeretetben , egyaránt valóság legyen. És ekkor nézzétek micsoda ereje lesz az anyaszentegyháznak és a szülőföldnek, mert a téglák, amelyek egybe lehetnek kapcsolva malterral és cementtel, idővel megromlanak, meg fogja rontani őket az idő vasfoga és majd a régiek helyett új épületet kell emelni, de az erő testvéreim abban van, hogy az anyaszentegyháznak tagjai felépítik a maguk életét azon az alapvető körön, amely egyszerre vettetett, amely a romolhatatlan, örök szeretetre épül. És ennek az erőnek kell lakoznia a magyar életben, mert nekünk ezt a földet Isten örökségül adta és amely földet egyszer megszereztek és fundamentumát megvetették a vezérek : a Szent Lászlók, Kálmánok, Hunyadiak, Bethlenek és Rákócziak, vissza kell szereznünk régi hazárban, új életre kell hívnunk, nem szabad gyávább, nyomorultabb nemzedéknek lenni, mint ősapáink valának, ha reá bízta az Ur e népre a saját dicsőségének templomát. Az ezredéves magyar földön bennünk kell lakozni annak az erőnek, amely még a mai gyászos nyomorúságból is feltámad és vissza tudja vívni azősi földet ! Íme istenfélő testvéreim, amikor az egyik oldalon a templomot, a másik oldalon az imádságos tisztességtévő szeretetnek az érzésével mindennap körülvett hősi emlékoszlopot látom, eszembe jut, hogy most zengeni fog felette a magyar harangoknak szava, amely áldja örökkön örökké emléküket azoknak, akik hívek és hősök voltak mindhalálig. Akik hittek a lélekben, erkölcsökben, szeretetben, a jók diadalában és a magyar életben való feltámadásban. Én istenfélő testvéreim az ő nagy példájukat hiva tanúbizonyságul, szent szolgálatomat azzal akarom bezárni, hogy legyünk mi olyan nép, akik dicsőséget, szépséget, erőt és méltóságot megteremteni igyekezünk e földön a mi anyaszentegyházunkban, a mi magyar életünknek megújhodásában és én e gondolattal esperesi szolgálatom szerint megáldom azokat a harangokat, amelyeket az áldozatos nemes szíveknek szeretete adott, megáldom ezeket a harangokat a magyar feltámadás, a magyar ezredéves határok közt megújhodó élet dicsőségének tiszta reménységével és megáldalak titeket e helyen letelepedett nép vallásfelekezeti különbség nélkül, az Istennek és az oszthatatlan, egy magyar földnek gyermekeit, megáldom ezt a magyar földet, amely búzát terem és amelyet orcátok verejtéke öntöz, megáldom felettetek azt a magyar eget, amely a fénylő nappal reátok vigyázva, betakar titeket. Zengjenek ezek a harangok, dobbanjon össze minden magyar szív, forradjon össze minden magyar lélek és hirdessük a harangokkal együtt : Szent, szent, szent a magyar feltámadásnak Ura, Istenes Ámen. Prédikáció a kutasi református templom harangjainak felszentelésekor. Elmondotta 1926 július 25-én Harsány Pál, békésbánáti esperes, foglalkozik a miniszterelnök, őszre talán kész lesz ! . . . Nehéz, nagyon nehéz lesz kivárni ezt a pár hónapot, mely a kormánypárti korifeusok szerint hozza a kibontakozást s a gazdasági élet kiégett talajára a megtermékenyítő aranyesőt. Bár így volna ! ? De mi lesz akkor, ha új csalódást, új kiábrándulást jelent a lombhajtó ősz is ! ? Poincarénak bizalmat szavaztak. Párisból jelentik. A képviselőház szombati ülésében — miután a kormány felvetette a bizalmi kérdést, — 380 szóval 150 ellenében elhatározta, hogy rátér a kormány pénzügyi javaslatainak részletes tárgyalására. Nagy tüntetések készülnek Mexikóban, Newyorkból jelentik : Mexikóban ma nagy tüntetéseket várnak s a kormány ezért a katonaságot is mozgósította. A szocialista szakszervezetek a kormány mellett, a katholikus lakosság pedig a kormány ellen fog tüntetni, hogy tiltakozzék a pápai nuncius helyettesének kiutasítása ellen. A vasutasok be akarják szüntetni a forgalmat, hogy a katholikus küldöttségek ne juthassanak a fővárosba. Az adókat sem fizetik be a katolikusok, egyéb állami jövedelmek sem folynak be és az egész kereskedelmi forgalom kezd megbénulni. A lelkészkedő papság ma éjfélig átadja a templomokat a hívek őrizetébe. Az amerikai kormány nem avatkozik a kulturháborúba. Borzalmas szerencsétlenség egy orosházai gazdaságban. Orosházáról jelentik : Tegnap délelőtt cséplés közben borzalmas szerencsétlenség történt Orosházán egy Vásárhelyi utcai gazdaságban. A nedves gabona cséplése nehezen ment, a munkások vezetője, Majó János az etetéssel nem volt megelégedve. Felment a dobra és egy kévét leeresztett a dobnyiláson, miközben igy szólt a munkásokhoz : — Ide nézzetek, igy kell etetni ! — A következő pillanatban a forgó dob bekapta a meggondolatlan ember bal karját és tőből letépte s csak egy 15 centiméteres csonkot hagyott meg belőle. A szerencsétlen embert, aki saját lábán jött le a dobról, elsősegélyben részesítették, majd a hódmezővásárhelyi közkórházba szállították. Újra forrong az egész Szíria. Párisból jelentik : Szíriában a helyzet sokkal veszedelmesebb, mint ahogy azt a franciák hivatalosan feltüntetik. Megbízható jelentések szerint a druz benszülött törzsek lázadása egész Szíriára átterjed, a lázadás Damaszkuszt is veszélyezteti, a djebel-druzok fel vannak fegyverkezve a francia uralom ellen, Libanon északi és délkeleti része, úgyszintén a hegyvidéki törzsek területe sok francia vérbe fog kerülni, mert a legtávolabbról és bár csak közvetve is új forradalom kitörését segíthetné elő Mexikóban. ■ év mennyiségben vásárolunk. ZSÁKOKAT BÚZABESZÁLLÍTÁSHOZ DÍJMENTESEN ADUNK, készpénz ellenében és későbbi ármegállapítással állandóan sMni