Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1926. augusztus (22. évfolyam, 171-195. szám)

1926-08-01 / 171. szám

delke­lajdo­mely i felöli ▼éggel rtokba­ni ha- Dnőrző akár par­­ető a dségé-i Bí-Vomás .özelé­­részle- 68. sz. o épüle- Érte­­k 168 Id náson. Szőke 117 öld püspök 131 ácsa ében. Német déglős pó­tláséul A po­­pogá- i ko­só sö­­elhe­­e. Fi­­­nekar. a. 127 .fa, dkivüli ender utca. 135 t fel. mi­134­ ­ maion. .k pár nagy tésólak jelent­ésénél. 153 rés­zben I­sza ■é 161 sát, n vár-178 at­­ utca 179 inni. Dm ki- 15.000 vörös izönség Teleki 162 n, szántó - 173 Hódmezővásárhely, 1926. augusztus 1. Vasárnap. Ára 2000 korona. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 100.000 K Félévre —.— K Vidékre: Negyedévre 140.000 . Telefonszám 87. XXII. évfolyam. 171. szám. VÁSÁRHELYI Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér, FÜGGETLEN PO­LTIKAI NAPILAP Búcsú­ jelentést adott ki Smith Jeremiás pénzügyi főbiztos, aki két és fél­éven át diktatórikus hatalommal intézte Magyarország pénzügyeit. Sok szép dolog van a búcsú­jelen­tésben. Megkapóak a színek, me­lyekkel aláfesti ténykedését. Szinte dagad az ember keble, ha olvassa optimizmusát. Frissebben pezseg a vér, mikor arról van szó, hogy mi minden történt az elmúlt idők alatt. Csak egy óriási hibája van a jelentésnek, az, hogy álmokat va­rázsol és nem a való élet sivársá­gát ismerteti, pedig inkább erre az utóbbira lenne szükség, megjelölé­sével annak az útnak, mely a ki­bontakozáshoz vezet. Azt mondja a jelentés, hogy a békebeli állapotok tértek vissza. Smith Jeremiás a béke boldog éveiben nem ismert bennünket, talán nem is tudott ró­lunk, így kötve hisszük, hogy he­lyes képet tudna alkotni a háború előtti időkről. Eltekintve attól, hogy a békében határainkat a Kárpátok bérckoszorúja övezte s az Adria partjai mosták,­­ mindenkinek ju­tott meglehetősen nagy darab ke­nyér. Ha sok volt is a teher, bír­tuk, mert a gyárak kéményei füs­tölögtek, a gépek zakatoltak, fal­vakban, városokban építkezés folyt, szóval egy olyan egészséges vér­keringés táplálta szervezetünket, mely a nemzet fiait, a legszegé­nyebbet és a legelesettebbet is, ha dolgozni akart,­­ megmentette a koldusbottól. Ma más a helyzet, épen a fordítottja. Tülekedő em­beráradattá lettünk, akik nem tu­dunk egymás közt megbékülni, mert soraink tele vannak munkanélkü­liekkel, kenyér után kiáltozókkal. A terhek megsokszorozódott súly­­lyal nehezednek az adóalanyok vállaira. Aki keres, nem tud félre­tenni, így nem képes invesztálni. Valami halálos tespedés bontotta ki felettünk fekete szárnyait, érez­zük, hogy nap-nap után lejebb csúszunk a lejtőn, melynek tövében örvények kavarognak, megsemmi­süléssel s pusztulással fenyegetvén mindnyájunkat, akik pedig hittel hirdetjük : megbünhődtük a múltat s jövendőt. Ami a legszigorúbb és mindennél kétségbeejtőbb : nem látunk tudásban, rátermettségben, bölcsességben olyan vezéreket, akik az ország kátyúba jutott szekerét a boldogulás útjára tudnák terelni. A szanálás korszaka alatt olyan sú­lyos politikai botlások történtek, melyeket helyrehozni szinte kép­telenség lesz rendszerváltozás nél­kül. A szanálás helytelen és lélek nélküli végrehajtása zúdította reánk azt a gazdasági krízist, melyben ma élünk. Ha nem nyúlnak bele oly mélyen a zsebekbe, mint tet­ték, ha a magángazdaság tőkéjét nem szippantják fel egy szuszra, akkor ma máskép állnánk, akkor ma nem kellene törni a fejeket azon, hogy a szanálás ütötte nyi­tott sebeket miként gyógyítsák meg s a gazdasági élet beteg vér­keringését miként tegyék lükte­tőbbé. A főbiztos úr búcsú jelen­tése további óvatosságra, további takarékosságra int, valószínű azon­ban, hogy a jövőt illetőleg ő se akarhatja a takarékosság olyan módját, mely a levegőt veszi el, mely lehetetlenné tesz minden al­kotni akarást. Egyébként kíváncsian várjuk az inkepusztai nyaralás eredményét. Inkepusztán, — mint hírlik, — csakugyan a magángaz­daság talpraállításának gondolatával Alapige: Zsoltárok könyve 96-ik rész, 6-ik vers: ,,Dicső­ség és szépség vagyon­a előtte, erősség és méltóság az ő szent hajlékában.“ Boldog örömöknek szent vasárnapjára virrasztott fel bennünket és gyűjtött össze itt minket az örökszeretetnek Ura Istene, ami Édes Atyánk. Boldog örömöknek és az édes atyai szeretetnek gazdagságával köszöntelek szolgálatomnak kezdetén és útjain Titeket itt e helyen élő nemes refor­mátus szent gyülekezet ! Szolgálatomat az­zal kezdem, hogy a lelketeket visszaviszem abba a szülői házba, ahol gyermekkorunk­ban mélységes érzelmek között az emberi életnek legmagasabb eszményét földreszállva az édes anyánkban tudtuk meglátni mind­nyájan. Az édes anyában, aki a maga hulló vérével világra hozott bennünket, aki a maga imádságos lelkével imádkozni tanított és ki a maga édes anyai szeretetének gaz­dagságával mindnyájunknak életét beragyog­ni igyekezett ami gyermekkorunktól kezdve szüntelenül. Az emberi életnek méltósága ott kezdődik testvéreim, ahol — noha a" legegyszerűbb és legszegényebb asszony"is a mi édes anyánk — felemelkedve látjuk őt magunk előtt az isteni méltóságnak a magasságára és a gyermeki szeretetnek az imájával kell, hogy tudjuk illetni az édes anyának az érzését és gondolatát is. Lássátok istenfélő testvéreim, nekünk mindnyájunknak van egy nagy édes anyánk, mely felett elsuhannak évszázadok és év­ezredek és ő nemcsak él, hanem virágzó pompájában él a maga gyermekeiben, fiai­ban és leányaiban. Van nekünk egy édes anyánk, amely nem ékesíti magát a világ hiábavaló aranyával és ezüstjével, hanem amelyik gyermekeinek szeretetével, imájá­val, nemes életével, fenkölt gondolkozásá­val ékesíti magát, ez a népek és nemzetek, idők és örökkévalóságok felett való édes anya pedig testvéreim az a szent Sión, az a keresztyén anyaszentegyház, közelebbről nekünk az az evangélikus református anya­­szentegyházunk, amelynek ime út dicsősége emelkedik itt a pusztáknak táján, amelyik­nek tornyában nemsokára zengeni fog az imára hivó harangoknak ékes harsonája, ez az édes anyánk, amely összegyűjtött most bennünket itt mint jó fiakat és leányokat, hogy gazdagodjunk a szent szolgálatban, a jó gyermeki hűségben, gazdagodjunk a ma­gyar feltámadásnak akarásában és hitében és szolgálatot végezzünk olyant, amely a lélekbe markol, amely emberi életet kér és azt tudjuk mondani, amit vallott az apostol: nekem sem éltemben, sem halálomban nincs más nyereségem, csak a Krisztus ! És ezáltal tudjuk megtanulni és vérünkbe vinni, hogy a nagy világon­­ kívül nin­csen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze, itt élnünk s halnunk kell! És ezt testvéreim úgy cselekedjük meg, hogy ért­sük meg a zsoltáros királynak a tanítását, aki azt mondotta: Dicsőség, szépség, erő és méltóság van a mi Urunkban, Istenünk­ben !­s jöjjetek és lássátok ezt a dicsőséget, szépséget, erőt és méltóságot, amely van Urunk és Istenünkben. Lássuk meg, ami anyaszentegyházunknak és a magyar élet­nek dicsőségét, szépségét, erő és méltóság legyen azokban mi általunk minden idő­ben. Úgy tudjuk ezt kifejezni testvéreim, hogy a menny az Istennek az ülőszéke, a föld az ő lábainak zsámolya, a nap az éj­szakának a királynője, a hold és a milliárd­­számban ragyogó csillagok pedig az ő fénylő koronái és úgy a föld, mint a le­vegő, mint a búzakalászos róna, a bárso­nyos mező épp úgy, mint a föléje kiter­jesztett ég, a tengereknek a mélysége, épp úgy mint a mennyei kárpit és minden, ami teremtetett a világon, csak az Istennek di­csőségét, szeretetét és jóságát hordozza ezer bizonysággal magán. Nincs szebb és fenségesebb, mint a csodás nagy természet és nem tudunk mással találkozni ebben a nagy hatalmas természetben, mint az élő Istennek örök dicsőségével. Amikor az éj­szakának a sötét takaróját megszaggatja a rózsás ujjú hajnal, amikor felpirkad keleten a királyi nap, amikor megmozdul az élet és kiszáll fészkéből a kis madár, elindul mézet gyűjteni a méh és a munkás népnek serege megindul a maga dolgának a vég­zésére, amikor a mezők felett a pacsirta éneke zendül, vájjon szerelmeseim mond­játok nekem, nem érezzük e mindnyájan azt a nagy szeretetet, amellyel Isten tanú­bizonyságát adja az ő jelenlétének minden­ben és amelynek dicsőségét ragyogja a napsugár és hirdeti a virágoknak milliárdja. Azt a jóságot, amelyet hirdet a mezőnek virága, azt a dicsőséget, amelyet hirdet a világon szerte-szét az Istennek minden nagy alkotása. És a szépség testvéreim: hát mondjátok nekem, hogy az emberi mű­vészet vájjon tud e teremteni és alkotni a szépségnek olyan földreszállott gazdagságá­hoz csak egyet is hasonlót, mint amilyet az Isten keze teremt, amiko­r bársonyos takaróval takarja be a földet, azután meg­csókolja a maga szeretetének csókjával, amelynek nyomán kinyílik a bársonyos virág pazar szirmaival, amelyhez hasonlót nem tud emberi kéz, vagy lélek alkotni. Megcsókolja a napsugárral a földet, hogy az aranykalászoknak ringó tengerévé vál­toztassa a mezőt, pirosló gyümölcsökkel áldja meg a fákat, majd azután betakarja tiszta hólepelnek csodás kérgével. Lássátok szerelmeseim a szépséget a kiterjedt égben, amely most azúrkék a maga végeláthatatlan fenségében. De jönnek idők, felgyülemlenek az égen, az ég egyik peremén a parányi felhők és rohanva futnak a száguldó sze­lek, tombol a vihar és zug az orkán és pattog a villám egyik fellegből a másikba, menydörgés robaja megrázza a földet és az eget, kinek az ereje mindez ? Óh nem a tiéd, ember , aki félsz és remegsz, aki nyo­morult és erőtelen teremtvény vagy arra, hogy útjába állj a fergetegnek, hanem azé, aki parancsol mélységek és magasságok felett, akinek dicsőségével, szépségével, erejével és méltóságával teljes a nap, a föld, az ég! Nagyon nagy hiba volna, ha nem látnánk meg mindezeket és nem egyeztetnénk ösz­­sze az imádságot orcánk verejtékező mun­kájával. Az Urnák gazdag áldása nekünk is megadatott szerelmeseim és kötelességünk, ha látjuk a dicsőséget, az erőt és méltósá­got, hogy megtegyük, amit öntudatlanul megtesz a királyi nap, amit szolgál tudatla­nul a határ a maga búzakalászaival — cse­lekedjük ezt meg mi, akiket a maga ké­pére és hasonlatosságára teremtett az Isten, cselekedjük meg öntudatos akarattal, a szívnek, a léleknek hitével : úgy szolgáljuk az Istent ! Dicsőség, erő és méltóság lakoz­zék a mi Istenünknek templomaiban, anya­szentegyházunknak, magyar földünknek, magyar életünknek minden ránk bízott ja­vaiban és gazdagságában. Ebben a tem­plomban nem akkor lakozik az Istennek dicsősége, ha szép téglákkal felépül, hanem akkor, ha titeket az olthatatlan szerelem mindenkor e templom élő köveivé tesz, ha lángolni tud bennetek a Krisztus iránt való szeretet és az ő hit szolgálatának vágya. Ha megszólal ajkaitokon keresztül „Te ben­ned bíztunk eleitől fogva" oda száll az Istenhez a zsoltáros ének és felzendül, mint zendült atyáink ajkán, akiknél nem a nyelv és száj, hanem a lélek szólott a zsoltáros imának és éneknek minden buzgó áhítatán. Nem elég a­ magyar földnek a drága kenyerét enni és azzal táp­lálkozni, nem elég szemlélni az Ur­nák hatalmát és erejét, hanem ne­künk ma e csonka magyar földön olthatatlan szerelemmel kell élnünk az iránt az Isten iránt, akinek se­gítségével az ezredéves határok közt megépítjük az új ezredévet, hogy a dicsőség fénye ragyoghasson fel is­mét a felviruló magyar életre. Ez a dicsőség, amelyet mi őseinktől vet­tünk és amelyben összeforradunk a templomért, a földért, a mennyért és a magyar Hazáért való szeretetben , egyaránt valóság legyen. És ekkor nézzétek micsoda ereje lesz az anyaszent­­egyháznak és a szülőföldnek, mert a tég­lák, amelyek egybe lehetnek kapcsolva mal­terral és cementtel, idővel megromlanak, meg fogja rontani őket az idő vasfoga és majd a régiek helyett új épületet kell emelni, de az erő testvéreim abban van, hogy az anyaszentegyháznak tagjai felépítik a ma­guk életét azon az alapvető körön, amely egyszerre vettetett, amely a romolhatatlan, örök szeretetre épül. És ennek az erőnek kell lakoznia a magyar életben, mert ne­künk ezt a földet Isten örökségül adta és amely földet egyszer megszereztek és fun­damentumát megvetették a vezérek : a Szent Lászlók, Kálmánok, Hunyadiak, Beth­lenek és Rákócziak, vissza kell szereznünk régi hazár­ban, új életre kell hívnunk, nem szabad gyávább, nyomorultabb nemzedék­nek lenni, mint ősapáink valának, ha reá bízta az Ur e népre a saját dicsőségének templomát. Az ezredéves magyar földön bennünk kell lakozni annak az erőnek, amely még a mai gyászos nyomorúságból is feltámad és vissza tudja vívni az­­ősi földet ! Íme istenfélő testvéreim, amikor az egyik oldalon a templomot, a másik oldalon az imádságos tisztességtévő szeretetnek az ér­zésével mindennap körülvett hősi emlék­oszlopot látom, eszembe jut, hogy most zengeni fog felette a magyar harangoknak szava, amely áldja örökkön örökké emlé­küket azoknak, akik hívek és hősök vol­tak mindhalálig. Akik hittek a lélekben, er­kölcsökben, szeretetben, a jók diadalában és a magyar életben való feltámadásban. Én istenfélő testvéreim az ő nagy példáju­kat hiva tanúbizonyságul, szent szolgálato­mat azzal akarom bezárni, hogy legyünk mi olyan nép, akik dicsőséget, szépséget, erőt és méltóságot megteremteni igyeke­zünk e földön a mi anyaszentegyházunk­­ban, a mi magyar életünknek megújhodá­sában és én e gondolattal esperesi szolgá­latom szerint megáldom azokat a harango­kat, amelyeket az áldozatos nemes szívek­nek szeretete adott, megáldom ezeket a ha­rangokat a magyar feltámadás, a magyar ezredéves határok közt megújhodó élet di­csőségének tiszta reménységével és meg­áldalak titeket e helyen letelepedett nép­­ vallásfelekezeti különbség nélkül, az Isten­nek és az oszthatatlan, egy magyar föld­nek gyermekeit, megáldom ezt a magyar földet, amely búzát terem és amelyet orcá­tok verejtéke öntöz, megáldom felettetek azt a magyar eget, amely a fénylő nappal reátok vigyázva, betakar titeket. Zengjenek ezek a harangok, dobbanjon össze minden magyar szív, forradjon össze minden ma­gyar lélek és hirdessük a harangokkal együtt : Szent, szent, szent a magyar feltá­madásnak Ura, Istenes Ámen. Prédikáció a kutasi református templom harangjainak felszentelésekor. Elmondotta 1926 július 25-én Harsány­ Pál, békésbánáti esperes, foglalkozik a miniszterelnök, őszre talán kész lesz ! . . . Nehéz, nagyon nehéz lesz kivárni ezt a pár hóna­pot, mely a kormánypárti korifeu­sok szerint hozza a kibontakozást s a gazdasági élet kiégett talajára a megtermékenyítő aranyesőt. Bár így volna ! ? De mi lesz akkor, ha új csalódást, új kiábrándulást je­lent a lombhajtó ősz is ! ? Poincarénak bizalmat szavaztak. Párisból jelentik. A képviselőház szombati ülésében — miután a kormány felvetette a bizalmi kérdést, — 380 szóval 150 ellené­ben elhatározta, hogy rátér a kormány pénz­ügyi javaslatainak részletes tárgyalására. Nagy tüntetések készülnek Mexikóban, Newyorkból jelentik : Mexikóban ma nagy tüntetéseket várnak s a kormány ezért a katonaságot is mozgósította. A szo­cialista szakszervezetek a kormány mellett, a katholikus lakosság pedig a kormány el­len fog tüntetni, hogy tiltakozzék a pápai nuncius helyettesének kiutasítása ellen. A vasutasok be akarják szüntetni a forgalmat, hogy a katholikus küldöttségek ne juthas­sanak a fővárosba. Az adókat sem fizetik be a katolikusok, egyéb állami jövedelmek sem folynak be és az egész kereskedelmi forgalom kezd megbénulni. A lelkészkedő papság ma éj­félig átadja a templomokat a hívek őrize­tébe. Az amerikai kormány nem avatkozik a kulturháborúba. Borzalmas szerencsétlenség egy orosházai gazdaságban. Orosházáról jelentik : Tegnap délelőtt cséplés közben borzalmas szerencsétlenség történt Orosházán egy Vásárhelyi­ utcai gazdaságban. A nedves gabona cséplése nehezen ment, a munkások vezetője, Majó János az etetéssel nem volt megelégedve. Felment a dobra és egy kévét leeresztett a dobnyiláson, miközben igy szólt a munká­sokhoz : — Ide nézzetek, igy kell etetni ! — A következő pillanatban a forgó dob bekapta a meggondolatlan ember bal karját és tő­ből letépte s csak egy 15 centiméte­res csonkot hagyott meg belőle. A szerencsétlen embert, aki saját lábán jött le a dobról, első­segélyben részesítették, majd a hódmezővásárhelyi közkórházba szállították. Újra forrong az egész Szíria. Párisból jelentik : Szíriában a helyzet sokkal veszedelmesebb, mint ahogy azt a franciák hivatalosan feltüntetik. Megbízható jelentések szerint a druz benszülött tör­zsek lázadása egész Szíriára átterjed, a lá­zadás Damaszkuszt is veszélyezteti, a dje­­bel-druzok fel vannak fegyverkezve a fran­cia uralom ellen, Libanon északi és délke­leti része, úgyszintén a hegyvidéki törzsek területe sok francia vérbe fog kerülni, mert a legtávolabbról és bár csak közvetve is új forradalom kitörését segíthetné elő Mexikóban. ■ év mennyiségben vásárolunk. ZSÁKOKAT BÚZABESZÁLLÍTÁSHOZ DÍJMENTESEN ADUNK, készpénz ellenében és későbbi ármegállapítással állandóan sMni

Next