Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1926. szeptember (22. évfolyam, 196-220. szám)

1926-09-01 / 196. szám

il-98 lé­lé­ül, rét m­*ó* tál ők 40 an, for tó­ly­e gy ré-és ák, ké­tel­er­em ha-Ua­ogy aal, ni­ie­lője i el ál­ad­yos jse­luk, ila­ágó és vá­őre ,tin­ásre 77 re, fel­má­rpni­­tos 788 g ■ztali édes sajt kor. Pick istöl­ ban, kék, ntin, élők, ilyen 229. 403 sülő­hold Cere­ellett­áján. 5 utca ma dá­ Hódmezővásárhely, 1926. szeptember 1. Szerda. Ára 1500 korona. XXII. évfolyam, 196. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: Negyedévre 100.000 K Félévre —.— K Vidékre: Negyedévre 140.000 K Telefonszám 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és kiadó laptt­lajdonos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. A németek egyik legtekintélyesebb és legelter­jedtebb lapja, a Berliner Tageblatt hosszabb cikkben foglalkozik Ro­mánia helyzetével. A közlemény nagy feltűnést keltett az európai sajtóban, nemcsak a beállítása miatt, hanem azért is, mert olyan határo­zottan és szókimondóan jellemzi Oláh­ország helyzetét, hogy meggyőző hatása teljesen villanyütésszerű. A cikk szerint Oláhország két részből áll: Bukarestből és Erdélyből. A háború előtt Bukarest elég erős volt arra, hogy mint főváros a maga ke­leties erőszakosságaival vezesse és pórázon tartsa az alacsony kulturális színvonalon levő országot. Ez a helyzet azonban lényegesen meg­változott a háború után, amikor Oláhország a nagyhatalmak jóvol­tából mintegy ajándékképen annek­­tálta Erdélyt és a Királyhágó innen­levő nagy területeket, vagyis olyan földeket, amelyekben régi nagy vá­rosok lakói hosszú évszázadok alatt magasabbrendű magyar és német kultúrát halmoztak össze­­ olyan te­rületeket, ahol a magyar és szász nép példája következtében az oláh földmíves lakosság is messze fölötte áll úgy szorgalomban, mint művelt­­ségben a regátbeli oláhságnak. Amíg a Kárpátok alatti újkeletű mezővá­rosokkal és a félig jobbágysorban élő oláh parasztsággal szemben Bu­karest meg tudta tartani a vezetést, az új helyzetben Brassó, Nagysze­ben, Arad, Temesvár, Kolozsvár, Nagyvárad erős kulturális, gazda­sági konkurenciája mellett alsóbb­rendű helyzetbe került. Ha még ehhez hozzávesszük a váratlan és történelmileg meg nem szolgált te­rületszerzéssel nyert földrajzi elto­lódást is , egyetértünk a jelzett cik­kel abban a következtetésben, hogy Bukarest csakugyan a lejtőre került. Mindezeknél fogva a Berliner Tage­blatt cikkírója feltétlenül szükséges­nek tartja azt, hogy az új Oláhor­szág súlypontja mielőbb Erdélybe terelődjék, még­pedig egy mély politikai belátásból fakadó kompro­­misszium által az erdélyi lakosság­gal. Vagyis, ha tovább erőltetik a bukaresti körök a centralizmust és nem lépnek mielőbb a megegyezés talajára, ez a politikai vakság halálra fogja ítélni Oláhországot. Ez a cikk gondolatmenete, mely nagy figyel­met érdemel azért, mert kitűnően feltárt helyzetkép és következtetései találók. Mi azonban még egy gon­dolattal tovább megyünk akkor, amikor az elmúlt idők eseményei­ből és az oláh közgondolkodásból megállapítjuk azt, a bizonyosságot, hogy Oláhország erre a megegyezésre sohasem lesz hajlandó, mert elva­kult imperializmusában és váratlan sikerei által megkótyagosodva to­vább fogja folytatni centralisztikus és elnyomó politikáját. És saját sír­ját megásva előbb-utóbb vissza fog esni előbbi jelentéktelenségébe. Mert a történelemben is törvényszerűség az, hogy aki nagyot markol, keve­set fog !... Új megoldást keresnek a Futur­a hitelezőinek kielégítésére. Folynak a tárgyalások az újabb szanálásról. Vasárnap délelőtt 11 órára hívta össze a hitelezők részéről kiküldött ellenőrző bi­zottság a Futura hitelezőinek és beraktáro­­zóinak azt az értekezletét, amelyet az utób­biak már napok óta kíváncsian vártak, mert az elterjedt hírek szerint az a vagyontömeg, amely a hitelezők és beraktározók érdekeit a kényszeregyezségi tárgyalásban megfele­lően kielégíteni látszott, az ellenőrző bizott­ság megállapítása szerint nagyon lényegesen megcsökkent. A gyűlés megnyitása után Gábor István ellenőrző bizottsági tag szólalt fel. Vissza­utasította az ellenőrző bizottság önzetlen munkájával kapcsolatos igazságtalan kriti­kákat, majd számszerű adatokkal mutatta ki, hogy a száz százalékos kielégítés lehe­tőségét mi tette tönkre. Rámutatott arra, hogy a ház­eladásnál 300 milliós kár érte a hitelezőket. A raktárak ügyénél kiderült, hogy azok nem értékesíthetők, mert azok a vasút tulajdonai. Veszteséget jelent a Maczelka vagyon túlértékelése, mert erre első helyen 330 millió van betáblázva, me­lyet száz százalékban kell kielégíteni. A különböző perek, illetékek és ügyvédi költ­ségek további 100 milliót emésztettek fel. Nem kis meglepetést rejt magában a Kun Béla képviselő ügye, aki az adósok között van szerepeltetve 21 millióval és a kivizs­gálás alkalmával tényként állapították meg, hogy a Futura tartozik neki 90 millió ko­ronával. Mindezekből az állapítható meg, hogy legalább 850 millió korona az a hiány, amely jelentkezik, amely százalékban 24— 25 százaléknak felel meg. Ezen kívül a kinnlévőségek behajtása sem kecsegtet jó eredménnyel és azoknak egy jelentős szá­zaléka még csak nem is perelhető, mert behajtási alap hiányzik. Beszámolt ezután arról, hogy a hitelezők érdekeinek megvédéséért milyen munkát fejtett ki az ellenőrző bizottság. Tulajdon­képen nem is ellenőriztek, hanem az igaz­gatóság helyett dolgoztak, mert minden kezdeményezés az ellenőrző bizottságtól indult ki, valamint reájuk várt a végrehaj­tás is, mert az érdekellentétes igazgatóság semmi produktív munkát nem volt képes végezni. Az ellenőrzés a legszigorúbb, mert Gaál Gyula ellenőrző bizottsági tag állan­dóan a Futura helyiségében tartózkodik és a pénztár egyik kulcsa is nála van. Rész­letesen felsorolta azokat a biztonsági intéz­kedéseket, melyeket a hitelezők érdekében az Országos Hitelvédő Egylet utasítása sze­rint tettek. Ezek után a státust ismertette annak legaprólékosabb részleteiben és szembe állítja a várható bevételek 2,464.525.400 korona összegét, a kiadni kö­telezett (70 százalék) 2,734.503.970 korona összegével, melyből megállapítható, hogy a fedezetlen hiány 269.978.570 korona, vagyis százalékban 10 százalék. Megjegyzi, hogy az ellenőrző bizottság kötelességét véli teljesíteni, mikor mind­ezeket a hitelezők előtt feltárja és azért is szükségesnek tartotta az ellenőrző bizottság a fenti adatok közlését és az értekezlet összehívását, mert a dolgok valódi állásá­nak megismertetése az ellenőrző bizottságot legalább a lelki felelősség alól mentesíti, arra az esetre, ha a hitelezőket a jövőben még további csalódás érhetné. Kijelentette, hogy ez a csalódás nem is lehetetlen, mert ha a kinnlévőségek nem folynak be, mi­után Nagy Mihályék, az igazgatóság által velők kötött közjegyzői okirat szerint csak március hó 1-én tartoznak fizetni, továbbá, miután az általános pénztelenség miatt az értékesítésnek megfelelő lehetősége nincs, ha még az októberi második részlet úgy ahogy teljesíthető is lesz, a harmadik de­cemberi részletnél feltétlenül beáll a fize­tésképtelenség. A fentiek előtárása után, mivel a való tények feltárásával az ellenőrző bizottság magát minden lelki felelősség alól felol­dozva érzi s továbbá, mivel három hónapos gigászi munkájukkal az idegzetük annyira kimerült, hogy pihenésre van szükségük. Bejelenti, hogy megbízatásukat a hitelezők rendelkezésére bocsájtják és kérik a jelen­lévő hitelezőket egy új ellenőrző bizottság választására. Dr Hollóssy Antal ügyvéd ezután jogi szempontból bírálta a helyzetet. Ismertette, hogy a vagyon előre nem látott okokból csökkent s kijelentette, hogy amennyiben az ingatlanok értékesítése nem sikerül, a csőd elkerülhetetlen. A következő felszólaló Vekerdy Géza dr ügyvéd volt. Megállapítja, hogy az ellen­őrző bizottság emberfeletti munkát végzett s ezért őket a hitelezők legteljesebb bizal­máról biztosítja. Figyelmükbe ajánlotta, hogy gyanúsításnak mindenki ki van téve, aki a köznek és a közért dolgozik. Külön­ben is olyan oldalról jöttek ezek a gyanú­sítások, melyek a hitelezők érdekeivel el­lenkeznek, tehát értéktelenek. Véleménye szerint az ellenőrző bizottságnak távozni engedni nem szabad, mert az utánuk jövők is hasonló helyzettel találkoznának. A tényleges helyzettel foglalkozva, meg­állapítja dr Vekerdy, hogy bár a lehető legjobb egyezséget sikerült a hitelezőknek kötni, mert hisz jó esetben száz százalék kielégítést nyerhettek volna, még­is az adott, kétségtelenül szomorú helyzettel, meg kell alkudniok és nem szabad veszélyeztetni azt, ami még megmenthető. Nem szabad azzal álltatni magát a hitelezői érdekeltség­nek, hogy hátha elkerülhető a csőd és hátha lehet fizetni, hanem ezt a körülményt határozottan és a legsürgősebben meg kell állapítani és ha az tűnnék ki, hogy a to­vábbi értékesítés és fizetés biztos alapon nem áll, új megoldási lehetőségekről kell tárgyalni. Dr Vekerdy Géza ezután konkrét indít­ványt is terjesztett elő. Indítványozta, hogy oly egyének, akik feltétlen közbizalomnak örvendenek, keressenek fel arra, hogy az ellenőrző bizottsággal együtt a megoldás lehetőségeit megtárgyalják és a hitelezőket a kátyúból kivezessék. Kérte az értekezle­tet, hogy előzetesen állapodjanak meg ab­ban, hogy a felkérendő egyének kijelenté­sében megnyugosznak úgy a kifizetés mi­kéntje, mint a megállapítandó százalék mekkorasága kérdésében. Arra hívta fel az értekezlet figyelmét, hogy az esetleges fize­tés­képtelenséget mindenesetre meg kell előzni még abban az esetben is, ha kisebb, de biztosan elérhető összeget kell elfogad­­niok. Indítványozta végül, hogy a fenti célból dr Soós István polgármester és Bor­­bás Sándor vezérigazgató keressenek fel az ellenőrző bizottsággal való együttműködésre. A további felszólalások mind az ellenőrző bizottság munkájának elismerése mellett hangzottak el s abban csúcsosodtak ki, hogy a megfelelő megoldást keresni kell. Elfogadták végül Vekerdy Géza dr indít­ványát, már hétfőn felkérvén Soós István dr polgármestert és Borbás Sándor vezér­­igazgatót az ellenőrző bizottsággal való együttműködésre. Az értekezlet a legteljesebb bizalmáról biztosította az ellenőrző bizottságot s fel­kérte, hogy a hitelezők érdekeinek meg­védésére tovább dolgozzanak.­­ Mint már tegnap jeleztük, Soós István dr polgármester és Borbás Sándor vezérigaz­gató a hitelezők azon kérésének, hogy az ellenőrző bizottsággal a kibontakozás lehe­tőségeit megtárgyalják, eleget tettek és teg­nap délután a késő esti órákig együtt tár­gyaltak. A Soós Istvánnal és Borbás Sándorral kiegészített ellenőrző bizottság minden kö­rülményt a legbehatóbban mérlegelt s azt állapították meg, hogy a Részvénytársaság vagyoni helyzete a hitelezők érdekéből nem tekinthető megnyugtatónak s különö­sen az ingatlanok nehezebb értékesítése miatt a csőd­veszély nem látszik valószí­nűtlennek. Ebből kiindulva, a kiegészített bizottság a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" álláspontjára helyezkedve szüksé­gesnek tartotta a még Vásárhelyen tartóz­kodó Löffler-bankház főnökével a tárgya­lások felvételét, aki azonban az ingatlanok nehéz értékesítése miatt húzódozik. A bizottság megállapítása szerint 330 ezer koronás búzaár mellett 50 százalék az az összeg, melynek azonnal való kifizetése ellenében érdemes és szükséges a hitele­zőknek a nagyobb károsodás elkerülése céljából követeléseiket a bankháznak át­engedni. Löffler Gyula, a bankház főnöke egye­dül nem akar dönteni a dologban s­­még hétfőn este telefonon Vásárhelyre kérte egyik üzlettársát és Káldor Imre dr buda­pesti ügyvédet, akik tegnap reggel megér­kezvén,­­ ismét felvették a tárgyalás fo­nalát úgy Soós István dr polgármesterrel, mint Borbás Sándor vezérigazgatóval, akik­nek kijelentették, hogy amennyiben a Ma­­czelka-féle ingatlanok szabadkézből való eladása keresztül vihető, hajlandók az 50 százalékos fizetésbe belemenni. Ez a kér­dés egy a Nagytakarékot illető tehertétel elrendezésétől függ, úgy hogy a helyzet kulcsa a Nagytakarék kezében van, ahon­nan a Futura hitelezői iránt eddig is jó­akarat tanúsíttatott, ennek folytán remél­jük, hogy a megoldás elé nehézség nem fog tolulni. A kispesti házösszeomlást Budapestről jelentik. A kispesti halálos végű házösszeomlás ügyében az eddig le­folytatott nyomozás eredményeképen sike­rült megállapítani azt, hogy idő előtt szed­ték le a betonmenyezetet tartó deszkákat, s a beszakadó mennyezet maga után rán­totta az oldalfalakat is és ezért történt a szerencsétlenség. Kiderült, hogy a deszkák leszedésére idb. Bálint Zsigmond építési vállalkozó adott utasítást Németh Albert pallérnak. Németh kifogásolta a tartó desz­kák eltávolítását, azonban Bálint ragaszko­dott a kiadott utasításhoz. Idb. Bálint Zsig­­mondot is előállították a kispesti kapitány­ságra, ahol őt is őrizetbe helyezték. Külön­ben kedden délelőtt újabb helyszíni szemlét tartottak a szakértők és a különböző ható­ságok közbenjöttével. Idb. Bálint Zsigmond építővállalkozó az­zal magyarázza a szerencsétlenséget, hogy Kispest talaja homokos, s könnyen lehet­séges, hogy az utóbbi idők esőzése a talajt meglazította, hogy a hajszálcsövesség tör­vénye alapján a talajvíz elterjedt az épület alatt és így történhetett a szerencsétlenség. Földcsuszamlás ránthatta magával a már készen álló épületet. A Hungária Jaguard gyár igazgatója Kispest városával megálla­podott abban, hogy a szerencsétlenül jártak hozzátartozóit a szükséghez képest azonnal segélyben részesítik, amit a városházán fo­lyósítanak. Ezeket az összeget a Hungária gyár, illetően a Bálint cég fogja visszatérí­teni, ha az erre vonatkozó döntés már meg­történt. A Hungária gyár munkásai tegnap reggel nem mertek munkába állani, mert attól fél­tek, hogy a szomszédos épület is összedü­­léssel fenyeget. Szakértők megvizsgálták az épületet és kijelentették, hogy a munkát meg lehet kezdeni, mert semmi veszély nem fenyeget. A gyár igazgatója kijelentette, hogy őket nem terheli semmi felelősség, mert építke­zés közben történt a katasztrófa. Bálint László a kispesti szövőgyár építő mérnökét és Németh Albert pallért újból kihallgatták és a kihallgatás után előzetes letartóztatásba helyezték. A sebesültek ál­lapota súlyos, de nem életveszélyes. A becs­lések szerint a kár alig haladja meg a 300—400 millió koronát, mert hiszen csupán a munkadíj veszett el, amit eddig kifizettek. Fel akarták robbantani az angol parlamentet. Londonból jelentik: A bányászok fele­ségeit és gyermekeit segélyező bizottság iro­dájába, amely a parlament épületében van, egy láda érkezett, amelyben 20 töltött bomba, gyutacs és kartács volt. A robbanóanyag elegendő lett volna a parlament épületének levegőbe röpítésére. A ládát egy fiatal leány bontotta fel, aki annak tartalmát gyanúsnak találta. Az előhívott szakértő azonnal meg­állapította, hogy a bombák töltve vannak és a rendőrség a láda veszedelmes tartal­mát azonnal a vízbe süllyesztette. ÁRPÁT, BÚZÁT s minden más gabonaneműt a legmagasabb napi árban készpénzért vásárol az AGRÁRIA KERESKEDELMI Rt. Wlassics utca 7 szám alatt. (WILHEIM MAGTÁR.)

Next