Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1926. október (22. évfolyam, 221-247. szám)

1926-10-01 / 221. szám

!­temet wit libe, L2.­­) 468 i­k. 1O7 ttartó lékek dió lakk és leg­ír mil­yen géppel minden­­kisüsti ő borok, illetők C28 rí lakás­­letekkel 1 tanyás. Gyás föld is jutá­­tanyás. q. 10 120 g. Szentki­­lold ki­­smasszé­­son 637. toggle­­­cán sok Csáky siralmas é­pülettel, 1­4 szo­­ellett 3 ikás, ha mellék­­t adok. i. edélye ■ rod­áj a. tellett). a az -ért tart. tán án odemül szerelve, -t kiadó, írseny.­i István isikál. tENC léglő.) lt szegvári 507 b­ő i. Gróf 493 a tágasabb s a Dani 93 e. j u. sa­­állal és 307 l pénzért, vontató­­gy Ver- 489 fürdővel modern u. 8a ____491 t­­­­ula ke­­flentkez- 335 szővásár­aregylet egészben, Értekez-447 A törvényhatóság szeptemberi közgyűlése. A szolgálati pótlék ügyében még mindig nincs miniszteri döntés. — Felírnak a nyugdí­jazandó tisztviselők visszatartásáért. — Az állomás kibővítésének kérdése. A törvényhatósági bizottság két hónapos nyári szünet után tegnap ismét összeült. A közgyűlés iránt meglehetősen nagy érdeklődés nyil­vánult meg a városatyák részéről. Különösen az indítványok voltak azok, melyek körül bővebb vita keletkezett s a szolgálati pótlék ügye, ami még most is gyúanyag­­ként kísért, mert a megegyezésre vonatkozó közgyűlési határozat jú­nius óta nem nyert miniszteri jó­váhagyást s igy a tisztviselők hóna­ponként még mindig a kifogásolt nagy pótlékot veszik föl. Az indítványok közül a minisz­tertanácsi határozattal nyugdíja­zandó öreg tisztviselők visszatartá­sának kérdése provokált még nívós vitát s a közgyűlés, — tekintettel arra,­­ hogy a nyugdíjaztatás a nyugdíjpénztár terhét is növelné, a tanácsi javaslattal szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy fel­iratban kérni fogja a miniszterta­nácsi döntés megváltoztatását. A közgyűlés ilyetén döntése annak az értékes munkának is szólt, melyet a nyugdíjazni szándékolt tisztvise­lők a város javára végeztek évtize­deken át. Indítvány alakjában került szóba az állomás kibővítésének ügye is. Régi kívánsága ez a város közön­ségének, teljesülése : közérdek, fel is irt a közgyűlés, de vájjon lesz-e foganatja, vájjon rágondolja-e magát a kereskedelmi miniszter úr, hogy Vásárhelynek is jusson valami ? A tisztviselői létszámkérdés ügye nem jutott­ dűlőre ; egy bi­zottság fogja újból letárgyalni s majd ennek véleménye alapján ha­tároz a törvényhatóság. A közgyűlés lefolyásáról tudósí­tónk az alábbiakat jelenti : Kilenc óra után néhány perccel, a más­­irányú elfoglaltsága miatt akadályozott Aig­ner Károly dr főispán helyett és Soós István dr polgármester betegsége miatt, Csáky La­jos dr h. polgármester nyitotta meg a köz­gyűlést, melynek kezdő­pontjaként a polgár­­mesteri jelentést olvasták fel. A jelentéshez elsőnek Kun Béla nemzetgyűlési képviselő szólalt fel nyal kibontakozást keres ebből az ügyből, de maga a város nem valorizálhat, mert ahoz az egész adóbevétel sem lenne ele­gendő. Balog Sándornak a külterületi levente­oktatás ügyében tett kívánságát Csáky La­jos dr elő fogja terjeszteni a testnevelési felügyelőnél, mivel ebben a kérdésben, mi­után törvényről van szó, a közgyűlésnek fel­irati joga nincs. Lázár Dezső : Nem is lehet. Csáky Lajos dr ezután visszautasítja Mó­­nus János dr-nak azt az állítását, mintha a leventeoktatás csak bírságolási alkalmakra szolgálna. Ezt az intézményt, mely feltét­lenül hazafias, mindenkinek támogatni kell. Amelyik ország nem neveli ifjúságát, an­nak jövője nincs. Lázár Dezső : A leventéknél fegyelmet és erkölcsöt tanul az ifjúság ! Kun Béla : A külterületen leventeoktatás helyett rendetlenkednek a gyerekek ! Csáky Lajos úr németországi példákra hivatkozik és azt bizonyítja, hogy a né­metek minden áldozatot meghoznak ifjúsá­guk testnevelése érdekében. Mónus János dr : Az ellen nekem sincs kifogásom! Balog Sándor : Ha minálunk is úgy menne az emberek sorsa, mint Németországban, akkor a fejünk se fájna! Csáky Lajos : Nekünk is meg kell ten­nünk mindent, hogy egészséges, fegyelme­zett legyen a magyar jövő reménye : a ma­gyar ifjúság. Újból a szolgálati pótlék. Mónus János dr a h. polgármesternek a szolgálati pótlék ügyében tett kijelentésével kapcsolatban, azt hangoztatja, hogy a pol­gármesteri választ nem veszi tudomásul, ha­nem magáévá teszi Kun Béla álláspontját. Csodálatosnak tartja, hogy a nagyobb szol­gálati pótlékot még mindig felveszik az ér­dekelt tisztviselők . . . Csáky Lajos dr: Majd, ha jóvá lesz hagyva a megegyezési határozat, akkor nem fogják felvenni. Mónus János dr : A megegyezésbe azért vették be azt a pontot, hogy az érdekeltek a jóváhagyásig a nagyobb pótlékot kapják, mert az volt a törvényhatósági bizottság meggyőződése, hogy a miniszteri szankció a határozatot egy-két héten belül jog­erőre emeli. Igaz, hogy a bizottsági tagok közül sokan kétkedéssel fogadták ezt a feltevést s úgy látszik a kétkedőknek volt igazuk. A főbb tisztviselőktől az lenne most a nobilis gesztus, ha a nagyobb pótlékot tovább nem vennék fel. Csáky Lajos dr : Arról a nobilis gesztus­ról még beszélünk ! Mónus János dr azzal fejezi be felszó­lalását, hogy ennek az ügynek egyszer már véget kell vetni. Csáky Lajos dr­­. polgármester azt kéri a közgyűléstől, hogy ne vigye ezt a kér­dést a szenvedélyességbe. Majd kijelenti, hogy Kun Béla óhaját, mely indítvány nem lehet, nem teszi fel szavazásra. A törvény­­hatósági bizottság ebben a kérdésben nem teheti azt, hogy felrúgja az egyezséget. Leg­feljebb arról lehet szó, hogy a jóváhagyás kieszközlésére felír a belügyminiszterhez és megkeresi a főispánt. Ami a nobilis gesztust illeti, erre nézve nem kér kiokta­tást Mónus Jánostól. Kun Béla : A közgyűlés méltóságának megfelelőleg akarja elintézni a kérdést. Új­ból rámutat arra, hogy az egyezség szel­leme épen a nagyobb szolgálati pótlék kifizetésének mielőbbi megszüntetése volt. Ha azt a jelentéktelen pótlást, melyre a miniszternek szüksége volt, már vissza­küldte a tanács, úgy a jóváhagyással már ki kellett volna küszöbölni azt a jelentékeny csorbát, mely a megegyezésen esett az ed­digi késedelmeskedés miatt. Koncedálja, hogy a h. polgármesternek igaza van a ta­nácsnak a felterjesztés körül tanúsított kifo­gástalan eljárását illetőleg, de újból szükséges­nek tartja kifejteni azt az óhaját és kíván­ságát, hogy a nagyobb szolgálati pótlékot az érdekelt tisztviselők elsejétől már ne vegyék fel s örvend, ha erre nézve a pél­dát épen a h.­polgármester kész megadni. Lázár Dezső gazdasági főtanácsos telje­sen igazat ad Kun Bélának és mint a bé­kés megegyezés híve azt kívánja, hogy a jóváhagyás megsürgetése céljából küldött­­ségileg keresse fel a közgyűlés a főispánt, — mert akinél az akták vannak, — és a belügyminisztert. Azt indítványozza, hogy a küldöttségben úgy a törvényhatósági bi­zottság, mint az érdekelt tisztviselők kép­viselve legyenek. Végül annak a vélemé­nyének ad kifejezést, hogy még a látszatát is kerülni kell, mintha ebben az ügyben a politikának is lenne szerepe. Kun Béla képviselő újabb felszólalásában hangoztatja, hogy maga sem akar politikát keverni az ügybe, hanem tisztán a város érdekeit nézi. Ezután kijelenti, hogy szer­dán táviratot kapott a belügyminisztériumtól, mely szerint a minisztérium, mihelyt az ak­ták felérkeznek, egy hét alatt a szolgálati pótlék ügyében hozott megegyezéses határozat sorsa, ille­tőleg miniszteri jóváhagyása iránt érdek­lődve az elnöklő h.­polgármestertől. Elmon­dotta képviselőnk, hogy a törvényhatósági bizottság és a város főbb tisztviselői között, szenvedélyes vita után és a közönség szé­les rétegeinek fokozott érdeklődése mellett, megegyezéses határozat jött létre az úgy­nevezett nagy szolgálati pótlék kisebbítésére. Mindenki joggal hihette akkor, hogy ezzel a békés megállapodással az ügy el lett in­tézve, azonban most, a határozatot követő harmadik hónapon újból elő kell venni a sokat vitatott kérdést, mert az ügy sajnos még mindig kísért, miután az érdekelt főbb tisztviselők ma is éppen úgy felveszik a kö­zönség teherbíróképességével aránytalan ellentétben álló nagy szolgálati pótlékot, mint hóna­pokkal ezelőtt tették. — Nem azzal a céllal hozom ismét ide ezt a kérdést, — mondotta Kun Béla, — mintha tovább akarnám izgatni vele a köz­véleményt, hanem azért, mert kötelességem rámutatni, hogy a törvényhatósági bizott­ság a három hónappal ezelőtt hozott hatá­rozatával, illetőleg annak mielőbbi minisz­teri jóváhagyása révén pontot vélt tenni erre az ominózus ügyre, hogy így új lehe­tőség nyújttassék a közgyűlésnek és a főbb­tisztviselőknek a szolgálati pótlék miatt megbolygatott szoros együttműködés foly­tatására. Ezen a nézeten voltak az érdekelt tisztviselők is, akik szintén a megegyezéses határozatnak mielőbbi jóváhagyását hir­dették. Mivel mindkét részről ez volt a cél, azért járult hozzá a törvényhatóság ahoz, hogy az ideig, míg a megegyezést a minisz­ter jóvá nem hagyja, addig a tisztviselők a nagyobb szolgálati pótlékot fogják kapni. Azt a nagyobb pótlékot, melyet a megegye­zéssel a közgyűlés és az érdekelt tisztvi­selők együttesen eltöröltek. Úgy gondoltuk, hogy mikor megegyezést létesítettünk, — melyben mindenki megnyugodott s amely lényeges terhet vesz le a városról, — ak­kor ezt a megállapodást állni kell, már­pedig ez az egyezmény meg van sért­ve azáltal, hogy még mindig nincs rajta a miniszter jóvá­hagyása. Olyan hangokat hallok, hogy még négy-öt hó­napig is várhatunk a jóváhagyásra. Ez a hí­resztelés merőben ellene szól a megegyezé­ses határozatnak, melyről azt hittük , az egész közgyűlés abban a feltevésben volt, hogy minden húzás-halasztás nélkül két hét alatt kormányhatóságilag jóvá lesz hagyva. — Ritkaság, hogy egy egész gárda száll­jon ki a minisztériumból valamilyen ügy megvizsgálására s a szolgálati pótlék dol­gában mégis ez történt. Azok jöttek ida ezt a kérdést kivizsgálni. — Tatits állam­titkár, Janda tanácsos és a többi urak, — akik a belügyminisztériumban a városok ügyeit évtizedek óta intézik, akik a váro­sok háztartását a legalaposabban ismerik és akik tisztában vannak az autonóm testüle­teket érintő kérdésekkel. Annál meglepőbb, hogy a vizsgálatot követő megegyezés jó­váhagyása mind a mai napig késik és ezért ma is azon az alapon kell fizetni a szol­gálati pótlékot, amilyen mértékben a város sokáig nem bírhatja. Utána néztem illetékes helyen, hogy mi az oka a jóváhagyás ké­sésének, így tudtam meg azután, hogy az akták nincsenek fent a mi­nisztériumban, de nincsenek ezek az iratok Vásárhelyen sem, az a kérdés tehát, hol vannak ? A levegőben lógnak ? Annál sokkal súlyosabbak, hogysem ott lóghatnának. A tanács tagjai közül többen közbeszól­nak : A főispán urnái vannak ! Kun Béla : Ennek az a szomorú követ­­ménye, hogy már harmadik hónapja és most október elsején is a főbb tisztviselők azt a nagy szolgálati pótlékot veszik fel, amelyet közös elhatározással megszüntettünk. Kétségtelen dolog, hogy júniusi határoza­tunknak nem ez volt az intenciója. Arra, hogy ez az ügy a megegyezés után még ilyen sokáig elhúzódhassék, senki sem gon­dolt. Sem mi, a törvényhatósági bizottság, sem pedig az érdekelt tisztviselők. Éppen ezért, a dolog etikai részét is megfontolva, azt hiszem, az lenne leghelyesebb, ha a főbb tisztviselők az eltörölt nagyobb szolgálati pótlékot,— nem várva be a miniszteri jóváha­gyást,— október elsején már nem vennék fel. Vita az árvapénzek és a leventeoktatás körül. Banga Sándor szintén a polgármesteri jelentéssel kapcsolatban szólalt fel és az árvapénzek valorizációját sürgette, ismétel­ten felhívta erre a fontos problémára a közgyűlés figyelmét. Balog Sándor azt kérte, hogy a sürgős gazdasági munkákra való tekintettel, a kül­területen hat héttel tolják ki a leventeokta­tás megkezdését. Mónus János dr: Mi lesz akkor a bír­ságokkal? Hiszen azért csinálják úgy, ahogy csinálják. Lázár Dezső: Ugyan már, nem szabad így beszélni! Ezután Csáky Lajos dr­­. polgármester reflektált az elhangzott felszólalásokra. El­sősorban Kun Béla képviselőnek a szol­gálati pótlék ügyében mondott szavaira vá­laszolt. Kijelentette, hogy az akták a vá­rostól szabályszerűen mentek fel a minisz­tériumba, honnan az elmúlt hetekben va­lami jelentéktelen kimutatás miatt, a főis­pán urnák küldték le az iratokat. A főispán a városi tanácsot bízta meg a pótlás elkészí­tésével. A tanács rövid uton eleget tett a feladatnak s ennek megtörténte után azon­nal expediálta az iratokat, úgyhogy azok újból visszakerültek a főispánhoz. Termé­szetesen arról nem tudhat a tanács, hogy a főispán mit csinált az iratokkal, felküldte-e ,őket a minisztériumba, vagy pedig még nála vannak. Ígéretet tett azonban arra a h.­polgármester, hogy a főispánnál meg fogja sürgetni az iratoknak a minisztériumba való felküldését annál is inkább, mert a tanács maga is azt szeretné, ha a szolgálati pótlék ügye mielőbb leke­rülne a napirendről. Kun Bélának az a kívánsága, hogy az érdekelt tisztviselők már most elsején ne vegyék fel a nagyobb szol­gálati­ pótlékot, a h. polgármester szerint, a megegyezés szellemével ellenkeznék, mert hiszen, a megállapodás értelmében, a régi szolgálati pótlék a határozat miniszteri jó­váhagyásáig jár. Csáky Lajos dr. — mint kijelentette, — a maga részéről hajlandó lenne eleget tenni Kun Béla indítvány­szerű kívánságának, de tisztviselőtársaival szem­ben kötelezi a szolidaritás. Ha az érdekelt tisztviselők teljesítik ezt az óhajt, úgy rend­ben van a dolog, de ha nem hajlandók el­térni a megegyezés szellemétől, akkor sem tehet ellenük a közgyűlés semmit. Az árvapénzek dolgára vonatkozólag Banga Sándornak azt válaszolja a h.­pol­gármester, hogy a kormány minden bizony­ Polgármesteri válasz a felszólalásokra, véglegesen elintézi a szolgá­lati pótlék ügyét, felesleges te­hát a küldöttségjárás. Képviselőnk felszólalása után a közgyű­lés úgy határozott, hogy csak Aigner Ká­roly dr főispánhoz intéz sürgető kérést, miután a belügyminisztérium Kun Béla képviselőnek küldöttségezés nélkül is ígé­retet tett a megegyezéses határozat soron­­kívüli elintézésére. Az indítványok következtek ezután. Ifj. Császtvay István ala­pos érvekkel indokolta meg a nagy- és kisállomások várótermeinek kibővítése ér­dekében tett indítványát, melyet felirat alakjában juttat el a közgyűlés a kereske­delemügyi miniszterhez. Genersich Antal és társai a Bereczk-ház megvételére vonatkozólag, Horovitz Mór pedig az adópénztárosi cím és fizetés meg­változtatása iránt nyújtottak be indítványt. A tanács javaslata értelmében mindkét in­dítvány felett napirendre tért a közgyűlés. Balog Sándor feliratot indítványozott a magas adóterhek mérséklése s a jövedelem és vagyonadó egységesítése céljából. Az in­dítványozó hangsúlyozta, hogy a nagy köz­­terhekbe mindenki tönkre megy, a kor­mánynak tehát az örökös ígérgetés helyett végre segíteni kell az adóalanyokon. A közgyűlés Kalmár Zsigmond hasonló szel­lemű felszólalása után, egyhangúlag elfo­gadta az indítványt. Nyugdíj helyett visszatartás. Ezután Keleti Adolf és 31 társának a belügyminiszter által nyugdíjba küldött hat tisztviselő visszatartását célzó indítványát tárgyalták. A tanács napirendretérést java­solt az indítvány felett azzal az indoklással, hogy a miniszter rendelete ellen úgyis hiábavaló az apellálás. Kun Béla nemzetgyűlési képviselő a ta­nács javaslatával szemben hozzájárul az indítványhoz, mert a szóban lévő tisztviselők érdemeik mellett, azért sem szolgálnak rá az elbocsájtásra, mivel valamennyien mun­kaképesek s így tudásukat tovább haszno­síthatják e város szolgálatában. Kérdezi a tanácsot, milyen terhet jelent a nyugdíj­pénztárnak a hat tisztviselő nyugdíjazása ? Bereczk Pál dr tanácsnok válasza szerint évi 126 millió koronát. Kun Béla : Ilyen összeggel nem szabad megterhelni a nyugdíjpénztárt, ha nem mu­száj. Horovitz Mór szintén az indítvány elfo­gadása érdekében beszélt. Lázár Lajos gazdasági főtanácsos a visz­­szatartás ellen van. Az állástalan fiatal nemzedék nehéz helyzetére hívta fel a köz­gyűlés figyelmét. Az ifjúságot kenyérhez kell juttatni, ez pedig­ nem lehetséges másként, csak úgy, ha az idősebb tisztvi­selők, kiknek szolgálati idejük lejárt, nyug­díjba mennek. Bodrogi Bálint szerint, ha nyugdíj nélkül el lehetne bocsájtani a kérdéses tisztviselő­ket, akkor rendben volna a dolog, azonban a nyugdíjazás kettős terhet jelent a városra. Ezt el kell kerülni s ezért a maga részéről szintén a visszatartás mellett foglal állást. Csáky Ferenc azt tartja, hogy ha nem gondoskodunk az ifjúság elhelyezkedéséről, akkor be kell zárni a középiskolákat. Az indítvány ellen még ezenkívül is számos érvet hoz fel. Kun Béla ismételt felszólalásában kijelenti, felelve Lázár Lajosnak, hogy a maga részéről is tiszteli az ifjú nemzedék előretörését a közpályákon, de csak abban az esetben, ha ez nem az idősebbek rovására történik. Meleg szavakkal emlékezik meg ezután a hat tisztviselő: Kmetykó Károly főszám­vevő, Weisz Adolf dr tb. főorvos, Molnár Mihály főlevéltárnok, Kátay István műszaki tiszt, Gaál Dániel kamarás és Dékány Dezső birtoknyilvántartó érdemeiről, mely érde­mek méltányos elbánást vonnak maguk után. A közgyűlésnek tekintettel kell lenni ezekre az érdemekre és nem szabad az ér­demes, ma is munkabíró, derék tisztviselői­től mostohán megválnia, kiktől a fiatalok is csak példát vehetnek és nem­­szabad a nyugdíjpénztárt sem feleslegesen megter­helni. Lázár Lajos szólalt még fel és a maga igazát bizonyította, azt fejtegetvén, hogyha a fiatal erők előtt elzárjuk az érvényesülés útját, nem adunk nekik kenyérkereseti al­kalmat, akkor azokat elkeserítjük s ez a polgárság ügyének is károsodására vezet. Végül a közgyűlés, hatalmas többséggel, a hat tisztviselő visszatartása mellett döntött s ennek érdekében felír a nyugdíjazást el­rendelő miniszterhez. A földmivesiskola és a vadászati jog. A földmivesiskola vezetősége azt kérte a közgyűléstől, hogy az iskola céljaira ado­mányozott területen a vadászati jogot ő gyakorolhassa. A tanács a kérelem elutasítását javasolta. Ezzel szemben Lázár Dezső azt indítvá­nyozta, hogy teljesítsék a kérelmet, mert arra azért van szükség, mivel az iskola kísérleti telepét mentesíteni kell a vadá­szok esetleges kártevéseitől. Csáky Lajos dr­­. polgármester válaszá­ban kijelentette, hogy a tanács elutasító ja­vaslata a törvényen alapszik. Kun Béla : Nincs szabály kivétel nélkül ! Hódmezővásárhely, 1926. október 1. Péntek. Ára 2000 korona. XXII. évfolyam. 221. szám. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 100.000 X Félévre —.U K Vidékre: Negyedévre 140.000 K Telefonszám 87. FÜGGETLEN POLITI­KAI NAPILAP Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdomos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér, VÁSÁRHELYI Szombat este a csecsemővédelemé! Mindenki ott lesz a Stefánia műsoros táncmulatságán a Sasban!

Next