Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1926. október (22. évfolyam, 221-247. szám)
1926-10-01 / 221. szám
!temet wit libe, L2.) 468 ik. 1O7 ttartó lékek dió lakk és legír milyen géppel mindenkisüsti ő borok, illetők C28 rí lakásletekkel 1 tanyás. Gyás föld is jutátanyás. q. 10 120 g. Szentkilold kismasszéson 637. togglecán sok Csáky siralmas épülettel, 14 szoellett 3 ikás, ha mellékt adok. i. edélye ■ rodáj a. tellett). a az -ért tart. tán án odemül szerelve, -t kiadó, írseny.i István isikál. tENC léglő.) lt szegvári 507 bő i. Gróf 493 a tágasabb s a Dani 93 e. j u. saállal és 307 l pénzért, vontatógy Ver- 489 fürdővel modern u. 8a ____491 tula keflentkez- 335 szővásáraregylet egészben, Értekez-447 A törvényhatóság szeptemberi közgyűlése. A szolgálati pótlék ügyében még mindig nincs miniszteri döntés. — Felírnak a nyugdíjazandó tisztviselők visszatartásáért. — Az állomás kibővítésének kérdése. A törvényhatósági bizottság két hónapos nyári szünet után tegnap ismét összeült. A közgyűlés iránt meglehetősen nagy érdeklődés nyilvánult meg a városatyák részéről. Különösen az indítványok voltak azok, melyek körül bővebb vita keletkezett s a szolgálati pótlék ügye, ami még most is gyúanyagként kísért, mert a megegyezésre vonatkozó közgyűlési határozat június óta nem nyert miniszteri jóváhagyást s igy a tisztviselők hónaponként még mindig a kifogásolt nagy pótlékot veszik föl. Az indítványok közül a minisztertanácsi határozattal nyugdíjazandó öreg tisztviselők visszatartásának kérdése provokált még nívós vitát s a közgyűlés, — tekintettel arra, hogy a nyugdíjaztatás a nyugdíjpénztár terhét is növelné, a tanácsi javaslattal szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy feliratban kérni fogja a minisztertanácsi döntés megváltoztatását. A közgyűlés ilyetén döntése annak az értékes munkának is szólt, melyet a nyugdíjazni szándékolt tisztviselők a város javára végeztek évtizedeken át. Indítvány alakjában került szóba az állomás kibővítésének ügye is. Régi kívánsága ez a város közönségének, teljesülése : közérdek, fel is irt a közgyűlés, de vájjon lesz-e foganatja, vájjon rágondolja-e magát a kereskedelmi miniszter úr, hogy Vásárhelynek is jusson valami ? A tisztviselői létszámkérdés ügye nem jutott dűlőre ; egy bizottság fogja újból letárgyalni s majd ennek véleménye alapján határoz a törvényhatóság. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk az alábbiakat jelenti : Kilenc óra után néhány perccel, a másirányú elfoglaltsága miatt akadályozott Aigner Károly dr főispán helyett és Soós István dr polgármester betegsége miatt, Csáky Lajos dr h. polgármester nyitotta meg a közgyűlést, melynek kezdőpontjaként a polgármesteri jelentést olvasták fel. A jelentéshez elsőnek Kun Béla nemzetgyűlési képviselő szólalt fel nyal kibontakozást keres ebből az ügyből, de maga a város nem valorizálhat, mert ahoz az egész adóbevétel sem lenne elegendő. Balog Sándornak a külterületi leventeoktatás ügyében tett kívánságát Csáky Lajos dr elő fogja terjeszteni a testnevelési felügyelőnél, mivel ebben a kérdésben, miután törvényről van szó, a közgyűlésnek felirati joga nincs. Lázár Dezső : Nem is lehet. Csáky Lajos dr ezután visszautasítja Mónus János dr-nak azt az állítását, mintha a leventeoktatás csak bírságolási alkalmakra szolgálna. Ezt az intézményt, mely feltétlenül hazafias, mindenkinek támogatni kell. Amelyik ország nem neveli ifjúságát, annak jövője nincs. Lázár Dezső : A leventéknél fegyelmet és erkölcsöt tanul az ifjúság ! Kun Béla : A külterületen leventeoktatás helyett rendetlenkednek a gyerekek ! Csáky Lajos úr németországi példákra hivatkozik és azt bizonyítja, hogy a németek minden áldozatot meghoznak ifjúságuk testnevelése érdekében. Mónus János dr : Az ellen nekem sincs kifogásom! Balog Sándor : Ha minálunk is úgy menne az emberek sorsa, mint Németországban, akkor a fejünk se fájna! Csáky Lajos : Nekünk is meg kell tennünk mindent, hogy egészséges, fegyelmezett legyen a magyar jövő reménye : a magyar ifjúság. Újból a szolgálati pótlék. Mónus János dr a h. polgármesternek a szolgálati pótlék ügyében tett kijelentésével kapcsolatban, azt hangoztatja, hogy a polgármesteri választ nem veszi tudomásul, hanem magáévá teszi Kun Béla álláspontját. Csodálatosnak tartja, hogy a nagyobb szolgálati pótlékot még mindig felveszik az érdekelt tisztviselők . . . Csáky Lajos dr: Majd, ha jóvá lesz hagyva a megegyezési határozat, akkor nem fogják felvenni. Mónus János dr : A megegyezésbe azért vették be azt a pontot, hogy az érdekeltek a jóváhagyásig a nagyobb pótlékot kapják, mert az volt a törvényhatósági bizottság meggyőződése, hogy a miniszteri szankció a határozatot egy-két héten belül jogerőre emeli. Igaz, hogy a bizottsági tagok közül sokan kétkedéssel fogadták ezt a feltevést s úgy látszik a kétkedőknek volt igazuk. A főbb tisztviselőktől az lenne most a nobilis gesztus, ha a nagyobb pótlékot tovább nem vennék fel. Csáky Lajos dr : Arról a nobilis gesztusról még beszélünk ! Mónus János dr azzal fejezi be felszólalását, hogy ennek az ügynek egyszer már véget kell vetni. Csáky Lajos dr. polgármester azt kéri a közgyűléstől, hogy ne vigye ezt a kérdést a szenvedélyességbe. Majd kijelenti, hogy Kun Béla óhaját, mely indítvány nem lehet, nem teszi fel szavazásra. A törvényhatósági bizottság ebben a kérdésben nem teheti azt, hogy felrúgja az egyezséget. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a jóváhagyás kieszközlésére felír a belügyminiszterhez és megkeresi a főispánt. Ami a nobilis gesztust illeti, erre nézve nem kér kioktatást Mónus Jánostól. Kun Béla : A közgyűlés méltóságának megfelelőleg akarja elintézni a kérdést. Újból rámutat arra, hogy az egyezség szelleme épen a nagyobb szolgálati pótlék kifizetésének mielőbbi megszüntetése volt. Ha azt a jelentéktelen pótlást, melyre a miniszternek szüksége volt, már visszaküldte a tanács, úgy a jóváhagyással már ki kellett volna küszöbölni azt a jelentékeny csorbát, mely a megegyezésen esett az eddigi késedelmeskedés miatt. Koncedálja, hogy a h. polgármesternek igaza van a tanácsnak a felterjesztés körül tanúsított kifogástalan eljárását illetőleg, de újból szükségesnek tartja kifejteni azt az óhaját és kívánságát, hogy a nagyobb szolgálati pótlékot az érdekelt tisztviselők elsejétől már ne vegyék fel s örvend, ha erre nézve a példát épen a h.polgármester kész megadni. Lázár Dezső gazdasági főtanácsos teljesen igazat ad Kun Bélának és mint a békés megegyezés híve azt kívánja, hogy a jóváhagyás megsürgetése céljából küldöttségileg keresse fel a közgyűlés a főispánt, — mert akinél az akták vannak, — és a belügyminisztert. Azt indítványozza, hogy a küldöttségben úgy a törvényhatósági bizottság, mint az érdekelt tisztviselők képviselve legyenek. Végül annak a véleményének ad kifejezést, hogy még a látszatát is kerülni kell, mintha ebben az ügyben a politikának is lenne szerepe. Kun Béla képviselő újabb felszólalásában hangoztatja, hogy maga sem akar politikát keverni az ügybe, hanem tisztán a város érdekeit nézi. Ezután kijelenti, hogy szerdán táviratot kapott a belügyminisztériumtól, mely szerint a minisztérium, mihelyt az akták felérkeznek, egy hét alatt a szolgálati pótlék ügyében hozott megegyezéses határozat sorsa, illetőleg miniszteri jóváhagyása iránt érdeklődve az elnöklő h.polgármestertől. Elmondotta képviselőnk, hogy a törvényhatósági bizottság és a város főbb tisztviselői között, szenvedélyes vita után és a közönség széles rétegeinek fokozott érdeklődése mellett, megegyezéses határozat jött létre az úgynevezett nagy szolgálati pótlék kisebbítésére. Mindenki joggal hihette akkor, hogy ezzel a békés megállapodással az ügy el lett intézve, azonban most, a határozatot követő harmadik hónapon újból elő kell venni a sokat vitatott kérdést, mert az ügy sajnos még mindig kísért, miután az érdekelt főbb tisztviselők ma is éppen úgy felveszik a közönség teherbíróképességével aránytalan ellentétben álló nagy szolgálati pótlékot, mint hónapokkal ezelőtt tették. — Nem azzal a céllal hozom ismét ide ezt a kérdést, — mondotta Kun Béla, — mintha tovább akarnám izgatni vele a közvéleményt, hanem azért, mert kötelességem rámutatni, hogy a törvényhatósági bizottság a három hónappal ezelőtt hozott határozatával, illetőleg annak mielőbbi miniszteri jóváhagyása révén pontot vélt tenni erre az ominózus ügyre, hogy így új lehetőség nyújttassék a közgyűlésnek és a főbbtisztviselőknek a szolgálati pótlék miatt megbolygatott szoros együttműködés folytatására. Ezen a nézeten voltak az érdekelt tisztviselők is, akik szintén a megegyezéses határozatnak mielőbbi jóváhagyását hirdették. Mivel mindkét részről ez volt a cél, azért járult hozzá a törvényhatóság ahoz, hogy az ideig, míg a megegyezést a miniszter jóvá nem hagyja, addig a tisztviselők a nagyobb szolgálati pótlékot fogják kapni. Azt a nagyobb pótlékot, melyet a megegyezéssel a közgyűlés és az érdekelt tisztviselők együttesen eltöröltek. Úgy gondoltuk, hogy mikor megegyezést létesítettünk, — melyben mindenki megnyugodott s amely lényeges terhet vesz le a városról, — akkor ezt a megállapodást állni kell, márpedig ez az egyezmény meg van sértve azáltal, hogy még mindig nincs rajta a miniszter jóváhagyása. Olyan hangokat hallok, hogy még négy-öt hónapig is várhatunk a jóváhagyásra. Ez a híresztelés merőben ellene szól a megegyezéses határozatnak, melyről azt hittük , az egész közgyűlés abban a feltevésben volt, hogy minden húzás-halasztás nélkül két hét alatt kormányhatóságilag jóvá lesz hagyva. — Ritkaság, hogy egy egész gárda szálljon ki a minisztériumból valamilyen ügy megvizsgálására s a szolgálati pótlék dolgában mégis ez történt. Azok jöttek ida ezt a kérdést kivizsgálni. — Tatits államtitkár, Janda tanácsos és a többi urak, — akik a belügyminisztériumban a városok ügyeit évtizedek óta intézik, akik a városok háztartását a legalaposabban ismerik és akik tisztában vannak az autonóm testületeket érintő kérdésekkel. Annál meglepőbb, hogy a vizsgálatot követő megegyezés jóváhagyása mind a mai napig késik és ezért ma is azon az alapon kell fizetni a szolgálati pótlékot, amilyen mértékben a város sokáig nem bírhatja. Utána néztem illetékes helyen, hogy mi az oka a jóváhagyás késésének, így tudtam meg azután, hogy az akták nincsenek fent a minisztériumban, de nincsenek ezek az iratok Vásárhelyen sem, az a kérdés tehát, hol vannak ? A levegőben lógnak ? Annál sokkal súlyosabbak, hogysem ott lóghatnának. A tanács tagjai közül többen közbeszólnak : A főispán urnái vannak ! Kun Béla : Ennek az a szomorú követménye, hogy már harmadik hónapja és most október elsején is a főbb tisztviselők azt a nagy szolgálati pótlékot veszik fel, amelyet közös elhatározással megszüntettünk. Kétségtelen dolog, hogy júniusi határozatunknak nem ez volt az intenciója. Arra, hogy ez az ügy a megegyezés után még ilyen sokáig elhúzódhassék, senki sem gondolt. Sem mi, a törvényhatósági bizottság, sem pedig az érdekelt tisztviselők. Éppen ezért, a dolog etikai részét is megfontolva, azt hiszem, az lenne leghelyesebb, ha a főbb tisztviselők az eltörölt nagyobb szolgálati pótlékot,— nem várva be a miniszteri jóváhagyást,— október elsején már nem vennék fel. Vita az árvapénzek és a leventeoktatás körül. Banga Sándor szintén a polgármesteri jelentéssel kapcsolatban szólalt fel és az árvapénzek valorizációját sürgette, ismételten felhívta erre a fontos problémára a közgyűlés figyelmét. Balog Sándor azt kérte, hogy a sürgős gazdasági munkákra való tekintettel, a külterületen hat héttel tolják ki a leventeoktatás megkezdését. Mónus János dr: Mi lesz akkor a bírságokkal? Hiszen azért csinálják úgy, ahogy csinálják. Lázár Dezső: Ugyan már, nem szabad így beszélni! Ezután Csáky Lajos dr. polgármester reflektált az elhangzott felszólalásokra. Elsősorban Kun Béla képviselőnek a szolgálati pótlék ügyében mondott szavaira válaszolt. Kijelentette, hogy az akták a várostól szabályszerűen mentek fel a minisztériumba, honnan az elmúlt hetekben valami jelentéktelen kimutatás miatt, a főispán urnák küldték le az iratokat. A főispán a városi tanácsot bízta meg a pótlás elkészítésével. A tanács rövid uton eleget tett a feladatnak s ennek megtörténte után azonnal expediálta az iratokat, úgyhogy azok újból visszakerültek a főispánhoz. Természetesen arról nem tudhat a tanács, hogy a főispán mit csinált az iratokkal, felküldte-e ,őket a minisztériumba, vagy pedig még nála vannak. Ígéretet tett azonban arra a h.polgármester, hogy a főispánnál meg fogja sürgetni az iratoknak a minisztériumba való felküldését annál is inkább, mert a tanács maga is azt szeretné, ha a szolgálati pótlék ügye mielőbb lekerülne a napirendről. Kun Bélának az a kívánsága, hogy az érdekelt tisztviselők már most elsején ne vegyék fel a nagyobb szolgálati pótlékot, a h. polgármester szerint, a megegyezés szellemével ellenkeznék, mert hiszen, a megállapodás értelmében, a régi szolgálati pótlék a határozat miniszteri jóváhagyásáig jár. Csáky Lajos dr. — mint kijelentette, — a maga részéről hajlandó lenne eleget tenni Kun Béla indítványszerű kívánságának, de tisztviselőtársaival szemben kötelezi a szolidaritás. Ha az érdekelt tisztviselők teljesítik ezt az óhajt, úgy rendben van a dolog, de ha nem hajlandók eltérni a megegyezés szellemétől, akkor sem tehet ellenük a közgyűlés semmit. Az árvapénzek dolgára vonatkozólag Banga Sándornak azt válaszolja a h.polgármester, hogy a kormány minden bizony Polgármesteri válasz a felszólalásokra, véglegesen elintézi a szolgálati pótlék ügyét, felesleges tehát a küldöttségjárás. Képviselőnk felszólalása után a közgyűlés úgy határozott, hogy csak Aigner Károly dr főispánhoz intéz sürgető kérést, miután a belügyminisztérium Kun Béla képviselőnek küldöttségezés nélkül is ígéretet tett a megegyezéses határozat soronkívüli elintézésére. Az indítványok következtek ezután. Ifj. Császtvay István alapos érvekkel indokolta meg a nagy- és kisállomások várótermeinek kibővítése érdekében tett indítványát, melyet felirat alakjában juttat el a közgyűlés a kereskedelemügyi miniszterhez. Genersich Antal és társai a Bereczk-ház megvételére vonatkozólag, Horovitz Mór pedig az adópénztárosi cím és fizetés megváltoztatása iránt nyújtottak be indítványt. A tanács javaslata értelmében mindkét indítvány felett napirendre tért a közgyűlés. Balog Sándor feliratot indítványozott a magas adóterhek mérséklése s a jövedelem és vagyonadó egységesítése céljából. Az indítványozó hangsúlyozta, hogy a nagy közterhekbe mindenki tönkre megy, a kormánynak tehát az örökös ígérgetés helyett végre segíteni kell az adóalanyokon. A közgyűlés Kalmár Zsigmond hasonló szellemű felszólalása után, egyhangúlag elfogadta az indítványt. Nyugdíj helyett visszatartás. Ezután Keleti Adolf és 31 társának a belügyminiszter által nyugdíjba küldött hat tisztviselő visszatartását célzó indítványát tárgyalták. A tanács napirendretérést javasolt az indítvány felett azzal az indoklással, hogy a miniszter rendelete ellen úgyis hiábavaló az apellálás. Kun Béla nemzetgyűlési képviselő a tanács javaslatával szemben hozzájárul az indítványhoz, mert a szóban lévő tisztviselők érdemeik mellett, azért sem szolgálnak rá az elbocsájtásra, mivel valamennyien munkaképesek s így tudásukat tovább hasznosíthatják e város szolgálatában. Kérdezi a tanácsot, milyen terhet jelent a nyugdíjpénztárnak a hat tisztviselő nyugdíjazása ? Bereczk Pál dr tanácsnok válasza szerint évi 126 millió koronát. Kun Béla : Ilyen összeggel nem szabad megterhelni a nyugdíjpénztárt, ha nem muszáj. Horovitz Mór szintén az indítvány elfogadása érdekében beszélt. Lázár Lajos gazdasági főtanácsos a viszszatartás ellen van. Az állástalan fiatal nemzedék nehéz helyzetére hívta fel a közgyűlés figyelmét. Az ifjúságot kenyérhez kell juttatni, ez pedig nem lehetséges másként, csak úgy, ha az idősebb tisztviselők, kiknek szolgálati idejük lejárt, nyugdíjba mennek. Bodrogi Bálint szerint, ha nyugdíj nélkül el lehetne bocsájtani a kérdéses tisztviselőket, akkor rendben volna a dolog, azonban a nyugdíjazás kettős terhet jelent a városra. Ezt el kell kerülni s ezért a maga részéről szintén a visszatartás mellett foglal állást. Csáky Ferenc azt tartja, hogy ha nem gondoskodunk az ifjúság elhelyezkedéséről, akkor be kell zárni a középiskolákat. Az indítvány ellen még ezenkívül is számos érvet hoz fel. Kun Béla ismételt felszólalásában kijelenti, felelve Lázár Lajosnak, hogy a maga részéről is tiszteli az ifjú nemzedék előretörését a közpályákon, de csak abban az esetben, ha ez nem az idősebbek rovására történik. Meleg szavakkal emlékezik meg ezután a hat tisztviselő: Kmetykó Károly főszámvevő, Weisz Adolf dr tb. főorvos, Molnár Mihály főlevéltárnok, Kátay István műszaki tiszt, Gaál Dániel kamarás és Dékány Dezső birtoknyilvántartó érdemeiről, mely érdemek méltányos elbánást vonnak maguk után. A közgyűlésnek tekintettel kell lenni ezekre az érdemekre és nem szabad az érdemes, ma is munkabíró, derék tisztviselőitől mostohán megválnia, kiktől a fiatalok is csak példát vehetnek és nemszabad a nyugdíjpénztárt sem feleslegesen megterhelni. Lázár Lajos szólalt még fel és a maga igazát bizonyította, azt fejtegetvén, hogyha a fiatal erők előtt elzárjuk az érvényesülés útját, nem adunk nekik kenyérkereseti alkalmat, akkor azokat elkeserítjük s ez a polgárság ügyének is károsodására vezet. Végül a közgyűlés, hatalmas többséggel, a hat tisztviselő visszatartása mellett döntött s ennek érdekében felír a nyugdíjazást elrendelő miniszterhez. A földmivesiskola és a vadászati jog. A földmivesiskola vezetősége azt kérte a közgyűléstől, hogy az iskola céljaira adományozott területen a vadászati jogot ő gyakorolhassa. A tanács a kérelem elutasítását javasolta. Ezzel szemben Lázár Dezső azt indítványozta, hogy teljesítsék a kérelmet, mert arra azért van szükség, mivel az iskola kísérleti telepét mentesíteni kell a vadászok esetleges kártevéseitől. Csáky Lajos dr. polgármester válaszában kijelentette, hogy a tanács elutasító javaslata a törvényen alapszik. Kun Béla : Nincs szabály kivétel nélkül ! Hódmezővásárhely, 1926. október 1. Péntek. Ára 2000 korona. XXII. évfolyam. 221. szám. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 100.000 X Félévre —.U K Vidékre: Negyedévre 140.000 K Telefonszám 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdomos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér, VÁSÁRHELYI Szombat este a csecsemővédelemé! Mindenki ott lesz a Stefánia műsoros táncmulatságán a Sasban!