Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1927. január (23. évfolyam, 2-24. szám)

1927-01-04 / 2. szám

város ált. forg. tóhivatal ’ január hó 1-t­öl­i bejegyzéseket térben (f) szabad n lévő koroná­ik azonban to­­felhasználandók 1 ek pengőértéke onás forg. adó- 30­ 000 koronás 40 f, a 10.000 értéke 80 f, az yeg értéke 40 f, tóbélyeg értéke dóbélyeg értéke ; forg. adóbélyeg , forg. adóbélyeg talmi adóbélye­­láthatók : példa felhasználandó . 100 koronás mi adóbélyeg, december 31-én. k­h h. hív. vez. o : 600 m. hold , 7 millió. A tanyás, 45 hold mellett. 50 hold innal átvehető. :kkel. 37 hold mid 9 vagon 8 km-re, kö- Rác ut mellett, a föld. Erzsé­­­k dűlőben 21 rttel. 25 és 21 mi dűlőben 4 fon 14 hold állomásnál 2, s. Sarkalyban m. hold, 750 5, 85 kgr., ez járatú malom k jó helyen, Vörösmarty Iság téren stb. , engedélye ■ almi irodája, lom mellett.) Mennyes ibb vidék, tv.társ. isi u. 10 sz. a.) Legjobb BOR Iván láttán szám. 15.000 K 22.000 K 60.000 K munkát jel­l ar ibóműhelyét­­t levő igeüzlet­­ más válla- 248 nos­­lett vállal uj­itásokat, for­­tzban Mihály- 346 Hat Autó­­ia­kia­dók. Bagi, 345 Újévi tisztelgések Kun Béla képviselőnél és vitéz dr Endrey Antalnál. Újév délelőttjén 11 órakor a Független­ségi és 48-as Kossuth Lajos-pártkörnek, a törvényhatósági bizottság tagjainak és több olvasókörnek kiküldöttei, együttes nagy deputációban tisztelegtek Kun Béla országgyűlési képviselőnél és azután vitéz dr Endrey Antalnál, hogy az új esztendő küszöbén köszöntsék őket és tömör soraik további szeretetteljes ragaszkodását kifeje­zésre juttassák. Hess Nagy Kálmán köszöntötte elsőnek Kun Béla képviselőt. Engedje meg Nagy­ságos Urunk, — mondotta, — hogy én üdvözöljem az újév reggelén legelőször azok nevében, kik esküt nem tesznek, hanem szavukat adják a képviselő úrnak, de sza­vukat halálukig megtartják. Úgy olvastam valahol, hogy a régi korban egy nagy em­bernek azt mondották, hogy örökké éljen ! Ebben a mondásban a Zrínyiek, Bocskayak, Bethlenek, Rákócziak, a Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szelleme él ! E szellemben kívánom én, hogy nagyságos képviselő úr a kötelességtudásban, hűségben és becsü­letben éljen és éljen! . . . » Bodrogi Bálint a törvényhatósági bizott­ságnak a Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos-pártkörbe tartozó tábora nevében üd­vözölte Kun Béla képviselőt. Mint a régi idők pásztorai a betlehemi bölcsődöt a vezércsillag után, — mondotta Bodrogi Bá­lint, — úgy jöttünk mi Nagyságos Úrhoz, a mi vezérünkhöz. Büszke lehet a képviselő úr miránk, az ilyen közkatonákra, akik nem hagyják el az utolsó csepp vérükig . . . Kiss János a Damjanich­ utcai VIII-ik Olvasókör nevében köszöntötte Kun Bélát. Gábor István a Tabáni I. Olvasókörnek, Vásárhely legrégibb olvasókörének szeretet­teljes üdvözletét tolmácsolta az újév regge­lén, a kör örökös díszelnöke, Kun Béla iránt. Cs. Hódi Pál a IV-ik Olvasókör és a Külsőszerházi Olvasóegyesület nevében kérte Isten áldását a Kun Béla közéleti munkál­kodására. Bodrogi Sándor, a Viszhang­ utcai Olvasó­kör elnöke kívánt ezután boldog újévet Kun Béla országgyűlési képviselőnek. Újév reggelén a közkatonák jöttek el tisztelegni vezérük előtt, hogy jelölje ki számukra az utat, amelyen haladniok kell. S a közkato­nák újra fogadalmat tesznek, hogy vezérü­ket hűséggel követik részben, viharban ! Kovács Jenő a kopáncsi polgárság hűség nyilatkozatát hozta s azok jókívánságait csatolta a magáéhoz. A kopáncsiak foga­dalmát, kik halálig kitartanak az eszme mellett, melynek Kun Béla a képviselője. Kun Béla képviselő az újév munkapro­gramját részletezve válaszolt az üdvözlé­sekre. Megköszönte a bizalomnak és hű­ségnek vallomástételeit és a szeretetteljes üdvözléseket, melyek a Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos-pártkör, a törvényha­tósági bizottsági tagok, a bel- és kül­területi olvasókörök részéről elhangzottak. Köszöni az üdvözléseket, annyival is in­kább, mert érzi és látja, hogy ehhez a kö­zönséghez mindjobban oda van nőve nem­csak programja révén, melyet becsülettel megtartott, hanem szívével, lelkével egy­aránt. Mert mióta ennek a városnak nagy­­közönsége néki először mandátumot adott, úgy tapasztalja, hogy a bizalom, mely iránta megvolt, nem csökkent, hanem a ragaszko­dással együtt csak nettön növekedett. — Látom, — folytatta Kun Béla képvi­selő, — hogy nem csalódtam azokban, kik engem megválasztottak és nyugodt lélekkel mondhatom el, hogy énbennem sem csa­lódtak azok, kik bizalmukkal megtiszteltek. Ha nem tudtam annyit elérni, mint szeret­tem volna, nem csupán emberi erőmön múlt, hanem inkább azon, hogy állandóan támadó ellenséges erőkkel kellett küzdenem, mint kellett küzdenie egykor Justh Gyulának, Holló Lajosnak, kiknek porait régen sir rögei takarják, de az eszme, mely az övék volt, mely mindnyájunké s melyért a nem­zet nagyjai, a Rákócziak, Bethlenek, Kossuth Lajos és a Petőfi lelke harcoltak, ez az eszme örök s ennek nevében érezzük mi, itt tovább küzdő, busongó árva magyarok, hogy az, amiben a jövendőre nézve vigaszt, biztatást nyerhetünk, hogy az egyedül Kossuth Lajosnak szent öröksége ! Min­dig azt hangoztatják, hogy a 48 elévült. Nem igaz, mert negyvennyolc van és lesz mindaddig, míg csak csonka hazában él a magyar, míg nem lesz teljes jogegyenlőség és szabadság, amint azokat Kossuth Lajos hirdette és akarta. Vagy nem láttuk-e leg­utóbb, midőn minden tiltakozásunk elle­nére, hogy nem a 914-es, hanem a 926-os választói jog alapján történjék a választás és alkotmányosan úgy mérjük össze erőn­ket s mégis a 914-es névjegyzék alapján rendelték el a szavazást. Hát nem a Kossuth Lajos jogegyenlőségi tanításának legkiáltóbb megtagadása volt-e ez, mikor hétezer kis­gazdát, kisiparost és munkást megfosztottak a választói jogosultságtól ? — A negyvennyolc nem élte túl magát s magának Kossuth Lajosnak hitvallása pa­rancsolja azt, hogy a régi zászlót továbbra is lobogtassuk ! S ezt igazolják a mi sza­badsághőseinknek sorai, Petőfi lelke s a vértanuk, kik sírjukból is azt zengik felénk: ne felejtsetek ! Ezért hívjuk mi a mi zász­lónk alá minden rendű és rangú polgárát e városnak s a 67-eseket is, mert a 67, az Ausztriától való szabadulásunk folytán valóban megszűnt. Hívjuk őket is, jöjjenek. Nem teszünk nekik szemrehányást, hogy csak most jönnek, de másfelől kikérjük magunknak és visszautasítjuk azt a galád rágalmat, mintha a mi zászlóbontásunk akár csalétek, akár jogosulatlan előnyöknek hajhászása lett volna ! Mi nem akarunk zsarnoki módon végig vágtatni Vá­sárhely közéletén. Mi nem ilyen párturalmat akarunk, hanem a nemzeti gondolatba kapcsoljuk bele s azzal itatjuk­­át becsületes törekvéseinket a város egész közönségének szolgálatában. — Mikor folytonos oldaltámadások érnek bennünket, gondolkozom azon, vájjon érde­mes-e a támadókra visszavágni ? Hiszen a sár visszahull azokra, akik azt felénk dob­ják s minekünk, kik eszme szolgálatában állunk, igazán nem érdemes verebekre lövöldözni. De mindennek van hatá­ra. Hangsúlyozom újra, hogy én a régi harcmodort fel nem adom. De ha látom, hogy ott csak mindig a krisztusi tűrés sze­repét szánják nekünk a polgári egység és összhang nevében s a mellett akár a közélet fórumán, akár a pártközi életben, pár részlelkű szájhős miatt nem sikerülne elérni azt, hogy tiszta bort öntsenek a pohárba, ha nem sikerülne nekem alkotmányos, becsületes és tiszta fegyverekkel le­folytatnom a harcot; ismétlem, én soha­sem fogom megtagadni a tisztes harcmodort, de egyet elvárok elvbarátaimtól, a polgári gondolat minden hátsó cél nélküli önzetlen híveitől, egyet elvárok és bizton remélek Vásárhely egész társadalmától, a nagy függetlenségi tábortól és mindazoktól, kik a gyűlölködésnek elítélői, hogy ha más­ként nem megy, a méltó haragnak szélvész-erejével seperjenek végig azoknak kötözködésén és szószá­tyárkodásán, kik még mindig nem tudnak, vagy nem akarnak beletö­rődni a hatalmas többség akaratá­nak parancs­szavába, melyet a 3716 szavazat kinyilvánított . . . (Nagy taps és éljenzés.) Utalt azután Kun Béla a főrendválasz­tásra, melyet közben holnap, szer­dán délelőtt 9 órára tűztek ki. — Jelöltjeink — folytatta Kun Béla, — vitéz dr Endrey Antal és Losonczy Endre. Fel se tételezem, hogy egyetlen egy em­ber is lenne soraink között, aki csak pártérdekből s ne szívvel-létekkel szavazna reájuk. S ha akadnának tüz­­csóvadobók, kik e magas közjogi horderejű mérkőzésbe a felekezeti kérdést mernék bele­dobni, azokkal szemben is álljon helyt a tábor, azoknak az ősi, szent hagyományok­nak nevében, melyek itt, a vásárhelyi föl­dön a felekezeti békét mindig megóvták. Ha igy teszünk, mögöttünk fog állani a nép s mellettünk a saját lelkiismeretünk igenlő szava. — Én teljesíteni fogom kötelességemet további hűséggel s megyek előre az utón, melyet apáink nyomdoka megjelölt s a zászló alatt, melyet kezembe adtak. Előre azon az útón, mely e város lakosságának, szegény nemzetünknek és sokat, nagyon sokat szenvedett árva Hazánknak bol­­dogitása felé vezérel. Isten áldja meg Ha­zánkat, városunkat, egész lakosságát s adjon mindnyájuknak boldogabb, százszor boldo­gabb, szebb, jobb uj esztendőt!. . . (Nagy éljenzés és taps.) Vitéz dr Endrey Antal üdvözlése Ugyancsak lelkes ünneplésben volt része a függetlenségi és 48-as párt részéről vitéz dr Endrey Antal pótképviselőnek, kit . törvényhatósági bizottsági tagok, a Kossuth Lajos Pártkör nevében Kovács Jenő t­ bizottsági tag üdvözölt, kifejezésre juttatván azt a ragaszkodást és tiszteletet, melyet a párt tagjai irányában éreznek. — Ez a tisztelgés — fejezte be Kovács Jenő. — Vásárhely többségi akaratának megnyilvánulása s ha jövőbeni ténykedé­seidnél e tiszta magyar város lelkéből me­rited gondolataidat, — eleget tettél köteles­­ségednek. Az üdvözlésre vitéz dr Endrey Antal vá­laszolt, többek között a következőke mondván : — Az önök megjelenésében érzem a magyar ugar mélységéből feltörő emelkedett­séget, a kuruc vérmérséklet megnyilatko­zását, a tiszta szivet és lelket. — Mindig hirdetője leszek az eszmék­nek, melyek Rákóczi, Kossuth, Batthyány és Petőfi lelkéből pattantak ki, hangos szavú követelője a magyar rónák népe kí­vánságainak. Ez nem a minden áron való ellenzékieskedés, hanem a komoly ellen­zéki politika, melyet az eszme fenségessége diktál és parancsol. — Az Isten áldását kivánom mindnyá­jukra ! Lelkes éljenzés fogadta vitéz dr Endrey Antal szavait, melynek csillapultával a meg­jelentek pár bensőségteljes percet töltöttek még el s azután távoztak. Hodaesővásárhely, 1927. január 4. Kedd. Ára 16 fillér. (2000 K) Előfizetési ár helyben: Negyedévre 100.000 K Félévre ----- K Vidékre: Negyedévre 140.000 K f­elelonszám 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP VÁSÁRHELYI XXIII. égiflyam. 2. szám. Főszerkesztő ■ kiadó laptulajdona KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Szerdán választja meg Hódmezővásárhely főrendiházi követét és pótkövetét a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése Vitéz di Endre úr Antal és Losonczy Endre győzelmét osztatlan örömmel várja a város közönségének óriási többsége Az Aigner Ivaroty főispan nirteteneten kitűzte tegnap a törvény­hatósági bizottság rendkívüli közgyűlésének határidejét, még­pedig meg­lepetésszerűen e hó 5-én szerda délelőtt 10 órára. Minthogy va­sárnap még senki sem tudta a szegedi főispáni hivatalban, hogy maga a főispán ily gyorsan fog intézkedni, azt hittük itt Vásárhelyen, hogy a gyűlés e hó 7-én vagy 8-án lesz, szóval a hét végén s így a vitéz dr Endrey Antal és Losonczy Endre pártja, melynek a külterületen is számos tagja van, minden alkotmányos előkészületet nyugodtan meg­tehet. A főispán máskép intézkedett és elismerjük, teljes joga volt hozzá, de azt is kinyilatkoztatjuk, hogy a szerdai szavazáson mind egy szálig ott lesznek vitéz dr Endrey Antal és Losonczy Endre hívei és a győzelem biztos tudatában egyetlenegy szavazat sem fog hiányozni az ő táborukból. Vitéz dr Endrey Antal megválasztásával Hódmezővásárhely kö­zönsége nevében olyan férfiút akarnak az ő hívei a főrendiházba be­küldeni, ki állandóan itt él közöttünk s nagy alföldi agrár­városunk minden jogos érdekének lelkes szószólója lesz odaiöni, összekapcsolásával azoknak a szintén jogos kívá­nalmaknak, melyek az ipar és kereskedelem köréből szin­tén állandóan felhangzanak. Amit városunk egész társadalma mél­tán elvár a mi főrendiházi követünktől, azt teljesíteni nem fogja tudni olyan ember, aki nem itt él mindig közöttünk, aki ál­landó érintkezést nem tarthat fent a különböző társadalmi osztályokkal, illetve városunk egész lakosságával, hanem csak messze távlatból szem­lélheti, hogy mi történik itt, mi ennek a népnek baja, vagy kívánsága, vagy csak telefonon, sürgönyben, levélben szerezhet róla tudomást. Ezért nem pártolhatjuk mi a dr Imre József jelöltségét. Országos hírű érdemeiért módja van őt a kormánynak a főrendiházba kiküldetni tagul. Ugyanis a kormányzó 40 egyént nevez ki a főrendiházba a miniszter­­tanács előterjesztésére. Ha dr Imre Józsefnek érdemeit főrendiházi tag­sággal kell honorálni, akkor ez a kormánynak kötelessége, mely­nek előterjesztésétől a kormányzó bizonyára nem fogja megtagadni a hozzájárulást. Mindezeknek "mérlegelésével a törvényhatósági bizottság tagja csakis vitéz dr Endrey Antalt választhatják meg, az ő érde­meinek elismerésén kívül már csak azért is, mert az egységes párt helybenlakó s állandóan itt élő jelölt személyében nem tudott egy­öntetű megállapodásra jutni. Ne tévesszék szem elől a törvényhatóság bizottság tagjai azt sem, hogy nekik a város egész közönsége gon­dolkodás- és érzelemvilágának ütőerén kell tartaniok ke­züket, ez a közönség pedig épen az elmondottak alapján vitéz . Endrey Antal főrenddé választása mellett áll óriási nagy többségben ha máskép döntene a törvényhatósági bizottság, akkor saját városa kö­zönségének jól felfogott érdeke ellen cselekednék és azzal jönne éles el­lenkezésbe. Mert vitán felül áll az, hogy csak helybeli férfiú tudja a fő­rendiházban mindenkor méltóképpen és eredménnyel kép­viselni városunkat. Ha vitéz, dr Endrey Antallal szemben egy másik köztekintélyben álló helybeli ellenjelölt lenne, akkor a mi érveink egy része önmagától elesnék, de így egy vidéken élő ellenjelölttel szemben a vitéz dr Endrey Antal megválasztását nemcsak a függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos-pártkör és az oda sereglő sok-sok számú hivial szempontjából, hanem minden pártpolitikán felül is egyedül helyén­való­nak, sőt közérdekűnek kell tartanunk. Meg vagyunk róla győződve, hogy sem kortesfogás, sem elvakult párt­gyűlölet, sem a mindig rossz tanácsadóként jelentkező elfogultság, sem a valláskérdésnek a választási küzdelembe méltatlanul való bedobása nem fogja megváltozásra birni a törvényhatósági bizottsági tagok többségénél­ higgadt ítélőképességét és szerdán délre, mire megkondul a harangszó ősi nagy magyar városunk főrendiházi követe lesz vitéz dr Endrei Antal! A Kormányzó újévi üdvözlése. Budapestről jelentik : A budapesti diplo­máciai kar január elsején déli tizenkét órakor megjelent a Kormányzó előtt az új­esztendő alkalmából szerencsekívánatait ki­fejezni. Cesare Orsenigo pápai nuncius mondotta az üdvözlő beszédet. A Kor­mányzó válaszában őszinte hálájának adott ki­fejezést a jókívánságokért, majd így folytatta: — Az elmúlt esztendő a magyar történe­lemben mintegy szakadatlanul törekvő mun­kában eltöltött időszak fog szerepelni. A magyar nép minden akadályon keresztül folytatta azt a fáradhatatlan munkát, mely­nek néhány év előtt szentelte magát és amely lehetővé tette számára,­­hogy a jövő fejlődésének politikai és gazdasági alapjait megvesse. Ezután a kormányzó Walkó Lajos kül­ügyminiszter kíséretében a diplomatákhoz lépett és mindegyiket megszólításával tün­tette ki, majd visszavonult lakosztályába. Az évforduló alkalmából a kormányzó üdvözlő táviratot váltott a norvég királlyal, Hindenburg német és Hainisch osztrák köz­­társasági elnökkel. Gyakran váltakozó kirakataink a vezető divat irány pontos kspét mutatják, szíves támogatást előre is köszönjük. áruháza hód .háza. Telefon: 242. Fennáll: 1744 óta. . igazel: Kő V .­ Testvérek vételkötelezettség nélküli megtekintésére mély tisztelettel felkérjük nagyrabecsült vevőközönségünket. ! Farsang­­ és bál! dívatujdonságaink

Next