Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1927. február (23. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
ásbirósig, ság._____ 1vonat. ínak Koporsó ellen intelekkönyvi it 27,000.000 lékai behajyt kir járáazővásárhelyi bor. 29952— 29957. hrsz. b. 531 n-öl lyik Mária e 12,375.000 elteruár hó 18. telekkönyvi Jen (földsz.jatlan a kíalacsonyabb ötelesek bá- 10 százalékát LX te. 42. amal százaiisban a kilánatpénznek ■ről kiállított ttnek átadni állni. (1881 . 08 . XL. te.iáltási árnál jbbet ígérni unban a kimegállapitott ugyanannyi XLI. 25 §.). in november k. kir. jbiró. gy irodatiszt. sól 6 km-re, szép épületen 26 hold tén 25 hold snál 25 hold ayás, szintén őben 21 hold 1 príma föld, hold szőlőiihalmi dűlő- Darvason 4, a csicsatéri réttel. Sajnás. A Szidéken: 87 ssel. 110 m. millióval át- Id. 6 vagon, átvehető. 29 hold, azon- 7 kát. hold, tő. Házak si. A Fáncsykay, Kállay, badeág téren, engedélyekai irodája, m mellett) ;a betegség on azonnal üzletében macot, Ingáz alanti :1 ó tokaji0 korona), 1'60 pengő tdarka asz- 10 korona), 1’28 pengő ( liter koma), 1 liter szilva, vagy 10 korona). genfürdő melszabadkézból Könyves u. 6. »P házban vérek ra áler vezetésével teavaj na) Deutsch 354 eresen föld, a tenisdden d. a helyhelyiség, 1 kiadó, ért. 5093 sz. ház, mely áll négy villany, vizvég istállók, szíjadó. Az összes nőtt. 367 Van rá eset, hogy mikor már nem tud szabadulni a tolvaj s látja, hogy irháját nem mentheti, maga csap lármát s maga kezdi el rikoltozni, hogy fogják meg ! így cselekszik most a kisántánt, ez a mindenféle hájjal megkent idétlenje a 20-ik évszázadnak. Nyolc esztendő óta egyebet se csinál a cselák, az oláh, meg a Balkán „ura,“ a szerb, minthogy bekerít. Hogy az ő nyelvükön szóljunk, évekig főzte a lengyelt, hogy lépjen be az is a kisántántba és azt a kaput, ami még a csonka magyarság bekerítésével nyitva maradt, a kalicka ajtaját zárja be. És a Ponyatovszky népe, a mely oly sokáig sírta bele a világba szomorú rabságát s melynek dupla szívvel kellett volna megértenie egy másik nemzetnek fájó keserűségét, a hivatalos Lengyelország saját múltjának, dicsőséges tradicióinak örök szégyenére belement a frivol játékba s becsukta előttünk az északi kaput. Azonban mi csak dolgoztunk tovább. Gyúrtuk egymást, meg a földet. Szorongattuk a kapát, a kaszát. Nyomtuk az ekevasat a föld hátába. Hintettük a magot, a tiszta búzát. Neveltük a táltos paripákat, meg a gyönyörű kláris szemű kendermagos tyúkokat. Fütöttük a kohót s hasadt kezünk alatt az acél, meg a deszka szála. És a jó Isten, aki tizennyolcban átkot eresztett ránk, most megáldott valami duzzogó munkakedvvel. És amíg a szomszéd aprószentek, a szőrös tenyerű kis nációk a tükör előtt ülve festegették orcáikat s próbálgatták fejükre a testhez álló cserkoszorut, hogy melyik illenék legjobban, az alatt mi valami kicsit produkáltunk. Mig szomszédaink a korcsmákban borgőzzel mosták le öblös torkuk „győzelmi“ porát, addig mi a fogunkhoz vertük a garast s megszánt bennünket a jó Isten is, aki maga is belátta, hogy embervakarcsoknak nem lehet szolgája a leggyönyörűbb emberekből álló becsületes, vitéz nemzet, amelyik fél évezreden át vérével tartotta tiszta ragyogásban a Krisztus keresztjét. Szép csendesen úgy jártunk, mint Anteusz, kit a földhöz vertek, de akinek földédesanyja adott új erőt. Mi is az ősforrásból merítettünk s csak azon vesszük észre magunkat, hogy ismét süt a nap a fejünk felett. Egyelőre kissé rongyosak vagyunk még és túlságosan ver az adóteher jégesője, de már néznek reánk és észreveszik, hogy mi is vagyunk a világon. Az volt a múltkor a terv, hogy Bethlen István gróf Rómába megy Mussolinihoz megbeszélni bizonyos dolgokat. Hogy felröffent a kísántánt. Itthon még cáfolták a menési szándékot, de szomszédok sajtója úgy sikongott, mintha a tyúkszemére léptek volna. Aztán elhallgatott a fáma a dologgal. Mi, a mi vidéki eszünkkel úgy gondoltuk, hogy csupa elővigyázatból történik mindez. De nem. A dolog felett kellett gondolkozni lent is, fent is. És hogy az ügy sokkal komolyabb, mint hittük, azt elárulja maga a balkáni sajtó. Azt írja, hogy Magyarországnak az olaszszal kötendő szerződése nem egyéb, mint Jugoszláviának a bekerítése. Lehet. Mi nem ezt akartuk, de ha úgy van, ebbe is belemegyünk. És belemegyünk annyival inkább, mert ezt a tört maga a kisantant vetette elénk. Ha már most a saját vermébe esik bele, egye meg ott a penész. Ennyi rá a szavunk. Az VIGYÁZAT! egészből azonban az a tanúság, hogy csak jó dolog az, ha becsületes munkából és tisztességesen él az ember. Ha ez a nép léha, hitvány lett volna s nem élt volna szenvedésében is büszke lelki nagyságban, most nem jönne feléje baráti kézzel az olasz, mint ahogy Mussolini felénk jön. Hogy milyen nagy dolog ez, maga az a felhördülés mutatja, ami Belgrádból Párison át jön felénk ,. 1 iJanni Mladi felé tart! Kódmezővásárhely, 1927. február 1. Kedd. Előfizetési ár helyben s negyedévre 100.000 5£ Félévre -----K Vidékre: negyedévre 140.000 E Telefonszáma 87. Ára 16 fillér. (2000 K) VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ÜBBSBIWIWM^a XXIII. évfolyam. 25. szám . Főszerkesztő a kiadó laptulajdonon KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség. •AB kiadóhivatal Hossuth-tár. Mayer János megtartja a vásárhelyi mandátumot. Lapunk vasárnapi számában megírtuk, hogy Mayer János földmívelésügyi minisztert hétfőn nagy küldöttség keresi fel Budapesten a célból, hogy a vásárhelyi mandátumot illetőleg nyilatkozatra kérje fel. A küldöttség, mely 94 tagot számlált, hétfő reggel a hajnali vonattal utazott fel Budapestre. A küldöttség a város társadalmának minden rétegét magában foglalta: gazdák, kereskedők, iparosok, internetek, nők vegyesen. Ott voltak többek között Soós István dr polgármester, Genersich Antal dr pártelnök, Csáky Lajos dr b. polgármester, Földes Béla dr közjegyző, Steiner Ferenc igazgató, Kovács S. Aladár mérnök, Molnár István Weisz Miklós, Molnár Imre, Csáky Sándor, Kovács Jenő Molnár Sándor, Hódi József gazdálkodók, Nagy Ernő Balassa József, Udvarhelyi Sándor, Miskolczy József kereskedők, Kruzslicz Károly, Nóvé Sándor iparosok stb. A küldöttséget Mayer János a földmivelésügyi minisztériumban negyed 11 órakor fogadta. A küldöttség nevében Soós István drsz polgármester szólott elsőnek. — Nem a vásárhelyi egységes párt nevében jöttünk — mondotta, — hanem képviseljük Vásárhely minden társadalmi rétegét. Itt vannak azok közül is, akik a választások alatt ellenzéki álláspontot vallottak, — s vallanak ma is, — Így joggal mondhatom, hogy Vásárhely összlakossága nevében kérem Nagyméltóságodat, hogy Vásárhely mandátumát fogadja el. A választás nemcsak a földmívelésügyi miniszternek, hanem Nagyméltóságod egyéniségének is szólott. Mi úgy gondoltuk, hogy agrárvárosunkat csak a földmívelésügyi miniszter képviselheti mindnyájunk javára. — Nagyméltóságodban önmagát találta meg Vásárhely közönsége s azt kéri rajtam keresztül, hogy a megnyilatkozott szeretetet és ragaszkodást honorálni mélóztassék. —■ Súrlódás következnék és bomlásának azok a kötelékek, melyek a harmonikus együttműködést eredményezték, ha Nagyméltóságod tiszteletteljes kérésünket nem teljesítené. — ígérjük, — fejezte be, — hogy Vásárhely második hazája lesz, olyan meleg, olyan meghitt, mint Kálkápolna ! Lelkes éljenzés követte a polgármester szavait, melynek csillapultával Mayer János földmivelésügyi miniszter meghatva mondott köszönetet a megtisztelő szeretetért, majd kifejezésre juttatta, hogy ő a miniszterelnök határozott kívánságára vállalta a vásárhelyi jelöltséget. — Bethlen István gróf ugyanis — mondotta, — abból indult ki, hogy Hódmezővásárhelyet, a nagy agrárvárost a földmivelésügyi miniszter képviselje. — Őszintén szólva, mikor Vásárhelyen a tanyák világát jártam, rezerváltságot, tartózkodást tapasztaltam személyem iránt, de ez imponált nekem s kedvet kaptam, hogy vállaljam a képviselőséget. (Éljenzés.) — De nem lehet figyelmen kívül hagyni az érzelmi momentumokat sem. Engem Kálkápolnáról indítottak utamra s ha tisztán érzelem szerint kellene dönteni, akkor a kálkápolnai mandátumot fogadnám el. — Ma még nincs döntés, mert ez nem tőlem függ, hanem Bethlen István gróf miniszterelnöktől, aki engem Vásárhelyre küldött. — Ma ismét közelebb jutottam Vásárhely szivéhez, de ha netalán az történnék, hogy mégis csak Kálkápolnát kellene képviselnem, a választáson utánam következő gazdatársamat támogassák. — Ígérem, hogy bármiként történjék a döntés, Vásárhelyért, mely személyem iránt bizalmának és ragaszkodásának adott kifejezést, — dolgozni fogok, mert az olyan népért érdemes dolgozni ! A miniszter után Kovács Jenő szólott, azt fejtegetvén, hogy nemcsak gazdasági, de társadalmi érdekek is azt kívánják ,hogy Mayer János a vásárhelyi mandátumot fogadja el. — Ha nem ez történnék, — mondotta, — a társadalom békéje zavartatnék meg, mely pedig a választások lezajlása után helyre állott s ennek élénk tanúbizonysága az, hogy olyanok is vannak a küldöttségben, akik ellenzéki politikát hirdetnek. Mayer János válaszolván Kovács Jenőnek kijelentette, hogy a döntésnél az általa előadottakat is mérlegelni fogják. Ezután a küldöttség tagjai a minisztert éltetve távoztak s felvonultak a parlamenti ülésterem karzatára. Soós István dr polgármester, Csáky Lajos dr főügyész és Genersich Antal dr pártelnök a parlamentben kihallgatáson jelentek meg Bethlen István gróf miniszterelnöknél. Ennek a kihallgatásnak s a folytatott tárgyalásnak eredményeként este fél 7 órakor a szegedi pályaudvarra megérkezett a telefonjelentés, hogy Vásárhely mandátumát Mayer János földmivelésügyi miniszter vállalja. Ezt a hírt a szegedi állomáson Lázár Rezső gazdasági főtanácsos kapta s azonnal közölte a küldöttség hazautazó tagjaival, akik nagy örömmel fogadták azt. A miniszterelnöknél történt deputációzással kapcsolatban a Magyar Távirati Iroda jelentést adott ki, mely szerint Bethlen István gróf kijelentette a küldöttségnek, hogy az ő óhaja is az, hogy Mayer János földmivelésügyi miniszter hódmezővásárhelyi mandátumát tartsa meg. Ezt a kívánságát levélbe is foglalta s átadta Soós István dr polgármesternek, aki még a délután folyamán kézbesítette Bethlen István gróf levelét Mayer János földmivelésügyi miniszternek. A kopáncsi és mártélyi orvosi állások betöltése. Küldöttségek jártak Kun Béla képviselőnél. A törvényhatósági közgyűlés tudvalevőleg elhatározta, hogy Mártélyon és Kopáncson egy-egy külterületi orvosi állást szervez. Évekkel ezelőtt történt ez. Közbe jött a létszámapasztás , ezzel kapcsolatban egyesek úgy vélekedtek, hogy az új orvosi állások beszüntetendők , szóval már születéskor kimondták rájuk az elmúlást is. Mint vasárnapi lapunkban jeleztük, a népjóléti kormány nem járult hozzá a megszervezett orvosi állások megszüntetéséhez, így a kérdés ismét aktuálissá vált. Vasárnap délelőtt két küldöttség kereste fel: Kun Béla országgyűlési képviselőt. Az egyiket Kopáncsról Pócsy Jenő, a másikat Mártélyról Antal Zoltán tanító vezették. Mindkét küldöttség azt kérte képviselőnktől, hogy a megszervezett orvosi állások betöltését illetőleg a törvényhatósági közgyűlés a szükséges lépéseket tegye meg. Rámutattak a jelenlegi állapotokra, melyek közegészségileg tarthatatlanok. Kun Béla képviselő válaszában kijelentette a küldöttségek előtt, hogy mindkét határrész fontos közegészségügyi érdeke az orvosi állások betöltése s illetékes helyen a pályázat kiírása céljából közbe is fog járni. A küldöttségek megnyugodva távoztak. Az új külterületi orvosokat minden valószínűség szerint a márciusi közgyűlés választja meg. Megválasztották a katolikus egyház új egyháztanácsosait és az új közgyűlési képviselőket. A római katolikus egyháztanácsi tagoknak és közgyűlési képviselőknek mandátuma lejárt. A választás vasárnap történt meg titkos szavazással s az egész aktust Bálint Endre mindszenti kerületi esperes vezette. Az érdeklődés nem volt nagy. A negyven presbiter választásánál 93—163 szavazatot nyertek az egyes új presbiterek, a közgyűlési képviselőségnél pedig 110— 163 szavazat jutott a győzteseknek. Az eredmény a következő : Egyháztanácsosok : Bockmüller Miklós Szt. István-utca 5, Csada Mihály telekkönyvvezető, Csernai Mátyás áll. népiskolai igazgató, Czuczi József Jókai-utca 35, dr Deák Ferenc ügyvéd, Draskovics Ernő főszámvevő, Draskovics Sándor kereskedő, vitéz dr Endrey Antal ügyvéd, Endrey Béla városi tanácsnok, Fejes József Szabadság-tér 43, Fejes Sándor Rárósi utca 8, Fekete László városi adótiszt, Gyöngyösi Mihály Dáni-utca 55, Héjjá Pál Dáni-utca 54, Juhász Nagy István Szt. István-utca 33, Kátai István Mária Valéria-utca 3, Ifj. Kokovay Imre Kinizsi-utca 22, Kokovay Márton Szabadság-tér 31, Kokovay Andor bankigazgató, Ifj. dr Kokovay János, Koncz Pál építész, Kruzslicz Flórián Szt. István-utca 35, Maczelka Gábor Puszta, Moese Károly bankigazgató, id. Nagy Demjén Dáni-utca 38, Orovecz János Károlyi-utca 51, Oskovics József Klauzál-utca 9, Pál János Klauzálutca 20, Pál Mihály Szabadság-tér 35, Pancza István Andrássy-utca 7, dr Patócs István számvevő, Rostás István Daru- utca 7, Rostás József Vásárhelykutas, Rostás Flórián, dr Simon József I. aljegyző, Szabó György Szt. István-utca 20, Szántó Nagy Mihály Oldalkosár-utca, L. Tóth Mátyás Rákóczi-utca 44, Tóth József Rónai-utca 1, Tóth Kovács Ferenc építész Deák Ferencutca 14. Közgyűlési képviselők: Bartók József, Badalik Lajos, Balogh Antal, Bálint János, N. Benkő János, Berényi Mihály, Borbás Sándor vezérigazgató, Engelthaller János cukrász, Farkas Ferenc, Farkas Mihály, Fejes István, Fejes Mihály ács, Fejős József, ifj. Gál István, Halla János, id. Hegedűs János, Hegyi János, Héjja József, Hódy László, Hős Nagy Mihály, Juhász Lajos, Kátai Tamás, Kerekes Gábor, Knapecz János, vitéz Koncz Péter építész, Koczka Pál, Köblös Károly, Kun Balázs, Kocsis István, B. Kovács Pál, dr Kőrössy Sándor ügyvéd, Kruzslicz Mihály, Kokovai Imre, Labozár Balázs, Maczelka József, Molnár István kereskedő, Muzsik János, Marton Sándor, Makrgráf Károly, Moldvay Gyula, Moldvay Sándor, Makó József polg. isk. tanár, Nagy István, ifj. Oskovics Ferencz, Orovecz János, Orovecz Antal, dracsovszky Vilmos orvos, Pál Antal, Pál János, Pál Pál, dr Prehoffer István ügyvéd, Rakonczai József, Rostás János, Rostás M. Gyula, Rostás Pál, Skoumál Jenő Schmiedbauer Tibor, Szeghő István iparostanonciskolai igazgató, Tóth Ernő, vitéz Vida Ferenc bankigazgató. Wlassics Gyula lett a felsőház elnöke. A felsőház hétfői ülésén, amelyen Berczelly Jenő kerelnök elnökölt, külön-külön szavazással elnökké százhatvanhárom szóval Wlassics Gyula bárót, a közigazgatási bíróság elnökét, gr. Széchenyi Bertalant és Thaly Ferencet pedig alelnökké választották. Berczelly Jenő korelnök üdvözölte a fekete díszmagyarba öltözött Wlassics Gyula bárót és rövid beszéd kíséretében átadta neki az elnöki széket. Wlassics.Gyula báró megköszönve a korelnök fáradozását, valamint a felsőház tagjainak megtisztelő bizalmát, nagyobb beszédet mondott, amelyben hangoztatta abszolút pártatlanságát és objektivitását. Ismertette, hogy az összeomlás után jogfolytonosság elvi alapján állt, azonban 1920-ban az antant követelése volt, hogy a legszélesebb választójog alapján nemzetgyűlés hivassák össze. A második nemzetgyűlés alkotta meg az ősi történelmi szellemben a mai kéttáblás országgyűlést. A felsőház hivatását abban látja, hogy mérséklőleg hasson radikális és elhamarkodott törekvésekkel szemben, hangsúlyozva azonban, hogy a törvényalkotás kezdeményezésének joga nem a képviselőház privilégiuma, valamint, hogy a felsőháznak sem egyedüli hivatása a konzervatizmus. Magyarok között sem vallás, sem nemzetiség szerinti pártkülönbség nem lehet, hanem egyesülnünk kell azokban az ősi hagyományokban, amelyek mindannyian hát a szentkoronához fűznek. — A felsőház hivatása a különböző politikai irányok közötti mérséklés és kiegyenlítés, a tanácskozás rendjében pedig a komoly méltóság példaadása A beszélnivaló nem egyenlő a mondanivalóval, a nemzet higgadt megfontolást és nem szószaporítást vár tólunk. — A felsőház nem válhat a harag, a gyűlölet és gyanúsítás színhelyévé ; itt nem szabad, hogy az ellenfelek ellenségekké váljanak s igy a parlament tekintélyét aláássák. — Ne feledjük, hogy a nemzet csak a maga erejéből emelkedhetik fel s ehhez a nemzet összességének, minden magyar ember összefogó, cselekvő és áldozatos munkájára van szükség. A felsőházi érdekképviseletekről szólva kijelentette, miszerint veszedelmesnek tartaná, ha az érdekképviseltek jelszava alatt nem a nemzeti egyetemesség magasabb érdekeit tartanák szem előtt. Nem félti a fel