Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1927. október (23. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

által ki, földadó m. kir. és az ill. évi ezárólag :a műnszemlére 15 nap zagymi a 30. ,snok. nik, 105 szabadenféle nél, ázában, ínséget, lajost, okban , maradomit, kaat kiket is ruhásékelt ,g szitelettel lé. 176 Mikor kifőzték Párisban a békét, a nemzetközi nagy üstben forrt, gőzölt minden és a fojtó levegőben nem láttak tisztán az emberek. Most azonban, hogy a füst elszállt, egymás után pattannak ki a titkok, a boszorkánykonyha rejtelmei. Az az 1920-as jegyzék, melyet a francia intézett a magyar kormányhoz, hogy százezer embert adjon a bolseviki előnyomulás ellen, ma már csak túlhaladott kaland. Tetszetős a dolog, de új vérfürdő árán akart onnan ígérni meg valamit, ahonnan nem sok hitele lehet az ígéretnek. Az ügy tehát ma már legfeljebb későig sopánkodásnak anyaga lehet. Ám a következtetés olyan túlság ami még a miénk lehet. Hogy azonban ott nem gondolták ezt komolyan, ahonnan kiindult, arra rávilágít egy másik írat, mely a varsói előnyomulás hirét egy nap múlva, tegnap követte. A lapok közük Daniela francia képviselőnek tanulmányát, melyet a trianoni béke tervezetéhez írt. Tehát akkor, mikor még nem volt elrabolva hazánk háromnegyed része. Abban az időben nem tűnt fel, hogy ez a Dánielu úr hirtelen penzióba megy, mielőtt javaslatát a haditanácsban megtette volna. Most értjük. Dánielu a javaslatában alapelvül azt mondotta: „akként kell megcsinálni a bérét, hogy a jövőre kiküszöböltessék minden lehetősége a konfliktusoknak, ami csak a vitathatatlan etnikai csoportosítás, a logikus és szükséges gazdasági eredménye létét." Hangsúlyozza azokat a nagy szolgálatokat, melyeket Magyarország a nyugati civilizációnak évszázadokon keresztül tette azt az energiát, amelylyel a bolsevista kísérleteket maga országában megsemmisítette. Csehszlovákia összetákoltsága komoly veszélyeket rejt magába. — Ha Csehszlovákiát nézzük, ebben az országban csehek, németek, morvák, magyarok, szlovákok és rutének vannak összefogva és fel kell vetnünk a kérdést, hogy váljon a nemzetiségek egymás közti rokonsága olyan mérvű-e, hogy új konfliktusok kirobbanása az új állam határain belül elkerülhető lesz ? Ami a ruténeket, ezt a Csehországtól külön élő hegyi lakosságot illeti, abból a gabonából él melyet a magyar síkságról hoz fel magának, ahová aratni jár, aminthogy semmiféle gazdasági vagy földrajzi kapcsolata nincs is Csehországgal. És mit szóljunk a magyarokról, akiket — több százezernyi lakost kitevő tömegben — egyszerűen elszakítottak honfitársaiktól. Nem tud belenyugodni azoknak a magyaroknak sorsába, kiket a határ mentén szakítottak el igazi hazájuktól : a cseh határ egész vonalán. Szabadka Késő este, mikor ezeket a sorokat írjuk, egy eddig ki nem derített hátterű gyilkosság történt a város közvetlen közelében, a kishomoki erdőnél. A gyilkosságról a helyszínre küldött munkatársunk a következőket jelenti: Gyilkosság az országúton. Péntek délután a kishomoki erdőnél lévő Hódi-féle csárdába három fiatalember tért be. A fiatalemberek biciklin érkeztek a város felől és bort kértek. A korcsmáros ki is szolgálta őket. Körülbelől este fél hétig iszogatott a három vendég a csárdában, majd számlájukat kiegyenlítve kerékpárra ültek s elindultak vissza Vásárhely felé. Ekkor már sötét este volt. A kishomoki állomáson már javában gyülekeztek az esti kis gyors utasai. Még nem indult el a vonat, mikor hangos szóváltásra lettek figyelmesek az állomáson tartózkodó emberek. A zaj, melybe közben ostorsuhintások is vegyültek, az országút felől hallatszott, de senki sem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Azt hitte ugyanis mindenki, hogy valamelyik közeli tanyán van a veszekedés, melynek lármáját a csárdában is észrevették. Nem sokkal ezután Pető István, a kishomoki szőlők öreg csősze elindult őrzetőjébe. Útja a kishomokierdő mellett vezetett el, ahol a Bercsényi telepi szőlőkhöz van a bejárás. Közvetlenül az országút és a szőlők felé vezető földút kereszteződésénél egy elhagyott kocsit talált a csősz. Pető István közelebb ment az egy lovas féderes kocsihoz s amint jól körülnézett, megdöbbentő felfedezésben volt része. Ugyanis az első ülésnél, a kocsi fenekén egy erősen vérző, eszméletlenül vergődő embert talált. A csősz, amikor szóhoz tudott jutni meglepetéséből, kiáltozni kezdett. A környékből egy-kettőre sokan verődtek össze, de ekkorára már kiszenvedett a kocsin lévő ember, akiben Rátkai Ferenc 38 éves kertészt, György Vilmos szegedi postafőigazgató Bercsényi-telepi szőlőjének alkalmazottját ismerték fel. Az esetről természetesen azonnal értesítették a kopáncsi csendőrséget, majd a kishomoki állomás elöljárója telefonon jelentést tett a rendőrségnek, honnan Darvassy Gyula rendőrkapitány és Rácz József ügyeletes detektív autón mentek ki a helyszínre, hova kisvártatva megérkezett dr Mikosevich Viktor vizsgálóbíró A titokzatos biciklisták. A nyomozás mindenekelőtt a gyilkosság lefolyását igyekezett rekonstruálni. Amint a helyszínen foganatosított tanúkihallgatásokból szinte minden kétséget kizáróan meg lehetett állapítani, a gyilkosságot a Hódi-féle csárda három ismeretlen biciklis vendége követte el. A fiatalemberek távozása után ugyanis alig néhány percre hallatszott az országútról az a zaj, melyet az állomásról és a csárdából is megfigyeltek. Valószínű tehát, hogy a biciklisták az országúton összetalálkoztak a város felől kocsiján a Bercsényi telepre tartó Rátkai Ferenccel, akit valamilyen ürüggyel megállásra kényszerítettek. Ebből keletkezett azután a szóváltás, mely pillanatok alatt verekedéssé fajult, miközben a szerecsétlen kertész a kocsi üléséről ostorával igyekezett visszaverni az útonállókámadását. A biciklista fiatalemberek ugyanis késsel támadtak Rátkaira, akit az egyik szúrás a szívénél ért. Ez a szúrás halálos volt. A borzalmas sorsú Rátkai Ferenc eszméletlenül zuhant le a kocsi fenekére s igy indult el vele a járási ismerőóra az országútról a Bercsényi telepbe vezető út bejárójához, mely a kishomoki erdő város felőli szélén van. Itt fedezte fel az esetet Pető Ferenc s itt szemlélték meg, fáklyák fénye mellett, arccal az ég elé fekvő holttestet a vizsgálóbíró és a rendőrség. Csal: az életét vették el, a pénzét nem bántották a gyilkosok . . . A holttesten lévő ruhák zsebeinek átkutatásánál azt a meglepő felfedezést tették a hatóság emberei, hogy a gyilkosok semmit sem raboltak el Rátkai Ferenctöl, fi kertész ugyanis pénteken délután egy óra tájban vejével, Farkas Sándor földesívessel, a Bercsényi telepi lakásáról a Sóshalmon levő bérföldjére ment s elinduláskor 194 pengőt vett magához. Ez az összeg hiánytalanul meg volt a zsebében , bűntény felfedezése után is, amiből kétségtelenül arra lehet következtetni, hogy nem rablógyilkosság történt, hanem az eddig ismeretlen okból keletkezett verekedés során valamelyik biciklista véletlenül, talán anélkül, hogy ezt akarta volna, — etette a halálos szúrást Rátkain. A gyilkosság hátterét csak akkor lehet majd tisztázni, ha a tettesek kézrekerülnek, amire minden remény megvan, miután a rendőrség már ismeri a három gyanúsított pontos személyleírását s így elfogatásuk még az éjszaka folyamán megtörténhetik. A helyszíni nyomozás befejezése után egyébként a holttestet beszállították a közkórház halottas kamrájába, hol ma fogják felboncolni és csak ekkor derül ki, várjon csak egy, vagy több szúrás érte Rátkait, s hogy a szúrások milyen eszköztől erednek. Mit mondanak a meggyilkolt hozzátartozói? Megjelent különben a gyilkosság színhelyén Rátkai Ferenc özvegye és fiatalasszony leánya , Farkas Sándorné is, akik megdöbbenve vettek tudomást a váratlan tragédiáról. A rendőrség úgy Rátkainét, mint leányát kihallgatta, de ők semmi lényegeset nem tudtak előadni az esetről, mindössze csak annyit, hogy Rátkai Ferenc tegnap délután vejével együtt Sóshalomra ment és úgy volt, hogy együtt is jönnek haza a Bercsényi telepre. Hogy-hogynem, Farkas Sándor elmaradt az apósától s oda maradt az egyik ló is, úgyhogy Rátkai Ferenc egy lóval tette meg végzetes útját. A család nem is sejti, hogy a vő hol maradhatott el, pedig ha Farkas Sándor szintén a kocsin jön haza, úgy valószínűleg a két ember könnyebben szembeszállhatott volna a támadókkal s ebben az esetben talán nem történik meg a gyilkosság. A meggyilkoltat Kishomokon mindenki rendes, szorgalmas, józanéletű embernek ismerte. Azt beszélik róla, hogy valamikor tanító volt Békésen, de állítólag politikai magatartása miatt elmozdították állásából és ekkor lett kertész s mint ilyen, évek óta György Vilmos postafőigazgató szőlőjében dolgozott. Éjfélkor jelenti tudósítónk. A három fiatalembert éjjel 12 óráig még nem sikerült megtalálni, mert egyikőjük sem ment haza a lakására, ami megerősíti a gyanút, hogy valóban ők a tettesek s ezért nem mernek otthonukba térni. Szíven szúrtak egy embert a kishomoki erdőnél. Három, eddig ismeretlen biciklis fiatalember követte el a gyilkosságot. — Rátkai Ferenc Bercsényi-telepi kertész az áldozat. t szám helye őse, hogy I .i ru- I leg- f • F. 1 .t alég t , r 383 a.seszi és és téli íyosan az ud- 353 Fjra lejsze és megfe-í munm szinzácsné, 682 rét- J ibó, n. ■ 359 a, Hódmezővásárhely, 1927. október 1. Szombat, Ara 12 fillér XXIII. évfolyam, 222. szám, Előfizetési ár helyben: Negyedévre — 8'— P Félévre — — 16'— P Vidékre: Negyedévre — 11'20 P Telefonszám 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth tér, VÁSÁRHELYI környékén és a Romániába bekebelezett magyar városokban Szatmári, Nagyváradon és Aradon. Megérti, hogy jogosan nyugtalanítja a magyarokat, hogy a cseh határ Budapesttől mindössze negyven kilométerre előretolódott, csak azért, hogy egy új háborúban a cseh ágyuk lőtávolába essen és gúnyosan jegyzi meg, hogy a szerb határt viszont azért tolták alaposan fel északra, hogy Belgrád a magyar ágyuk lőtávolán kívül essen.“ Ezeket írja Dánielu. Értjük, hogy hirtelen mennie kellett. Értjük, hogy betörték a fejét, mert igazat irt. . . Baromfívész ellen igen könnyen védekezhet, ha a VADÁSZ által árusított, kitűnően bevált baromfívész elleni fertőtlenítő szert használja, melyet már évek óta igen nagy sikerrel használnak. Reklám árak Vadásznál: 1 liter erős denaturált szesz 80 fillér. 1 drb. himző olló, erős 80 fillér. tárgyalás a körtöltési járulék sérelmes kirovásáról. Közgyűlési tudósításunkban beszámoltunk arról, hogy Czuczi József th. biz. tag szóvátette az úgynevezett körtöltési járulék sérelmes kirovását, melynek a Reggeli Újság hasábjain már többször hangot adtunk s melyet Czurzi József, a Függetlenségi és 48-as Kossuth-párt megbízásából tett panasz tárgyává a közgyűlés plénuma előtt. Ezzel kapcsolatban Fejérváry Bertalan dr tanácsnok az érdekeltek képviselőinek bevonásával tegnap délelőtt tárgyalást tartott, melynek során megállapítást nyert, hogy az a 30 esztendő, melyre 1880- ban az Ármentesítő Társulattal szemben, a köztöltési járulék fizeését illetőleg a város elkötelezte magát, már lejárt, és igy tulajdonképen nincs jogalapja a járulék kiadásának. Ezenfelül megállapították azt is, hogy az Ármentesítő Társulat nem tartja fent a körtöltést, márpedig a járulék kivetéséről szóló rendelet előírja, hogy abban az esetben, ha a Társulatnak a körtöltés fentartására költségei nincsenek, úgy a fentartási járulék megszüntetendő. Végül kifogásolták a tárgyalás résztvevői, hogy a földeket aránytalanul sújtja a járulék kivetése, mert voltaképen a körtöltés, mint védmű a város belterületén lévő házak védelmére szolgál, ezzel szemben a városi házakra alig róttak ki valamelyes járulékot, míg a földeket a lehető legnagyobb mértékben megterhelték. Ebből következtetőleg azt kívánják az érdekeltek, hogy ha a járulékot továbbra is kivetik, bár arra már jogalap nincs, hogy a belterületi házakra vessék ki a magasabb járulékot, ne pedig a földekre, melyeknek a körtöltés semmiféle védelmet nem nyújt.