Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1927. november (23. évfolyam, 248-271. szám)

1927-11-01 / 248. szám

ól. (e alis­­birré U­­rsi Ár- 5 Tár­lep és unatkozó skálátok­­mutatta. ,i m. kir. sz. szak- 1iIlI. te. tó 28-tól terjedő ásárhely szobei figyel .öz szem­­ozó­nyi­­n belől 21. ispán, lácsától, hogy a eladásia­k szerint ly. kaj­­bírfal­­anként 1 apphylla szomorú fönséges fa dara­tölgyfa, ária és nemes bonként jázmin fa, hó­­l, kínai futóró­­ér. Jó, ala­kja, da­­amidális nként 2 ácsának tartott nács. 0 kish. pülettel, 1 kish. igen jó Kisho­azonnal anyával, n jutá­­tanyás, föld. — Bálint­­vezeték­­b., stb. átok ramahi ek, 10, 8 száza­­distalan idílys Irodája ailett) 6. sz. ( Becsületes emberek * * - Masaryk, a cselák köztársaság elnöke beszédet mondott. Prágá­ban, vagy máshol ? Mellékes. A fődolog az, hogy leírta és el­olvasta. Felolvasta. Talán még a tükörbe is belenézett az öreg, hogy gyújtó szónoklatára, — mely nem is olyan túlságosan gyújtó, mint inkább gyújtogató —, mi­ként passzol a cserkoszorú a ma­gyar dicsőség elbitangolt erdejé­ből. Beszélt és mondott egy pár olyan szót, mely megüti a fülün­ket. Pedzette a békeszerződések revízióját. Persze úgy, ahogyan azt ő helyette elgondolja Benes, a szintén cselák és ahogy azt egé­szen stílszerűnek találja a kis­­ántánt a hírneves, ősi cselák vi­tézséghez, mely mindennel ellen­séges lábon állott az egész törté­nelemben, ami máshol szent és erény . . . Azt mondotta Masaryk, hogy : „a békeszerződésekben bi­zonyos korrektúra-részletekről le­het tárgyalni, de ennek tárgyi­lagosan és igazságosan s nem agi­­tációszerűen kell történnie és a tárgyalásokat állam és állam köz­­ött kell folytatni. De a békeszer­ződéseket nem fogják érinteni, mert nem engedhetjük meg, hogy papírronggyá váljanak . . . Tisz­tességes, becsületes emberek tár­gyilagosan mindenről, még a leg­nehezebb problémákról is meg tudnak egyezni, mint ahogy erre a nemzetek szövetségében meg­felelő módon gondoltak is . . .“ Ezeket mondotta Massaryk. Meg kell adni, hogy jókedélyű, humo­ros öreg bácsi lehet, akinek eb­ben az elsavanyodott világban van kedve ilyen anekdotákkal kiállani a cirkuszi porondra. Azt mondja, hogy tisztességes, becsü­letes emberek . . . Még Benes kül­ügyminiszter is elmosolyodik és eltűnődve szól: Várjon kire cé­lozhat az öreg ? . . . Talán Titu­­lescura, vagy Popescura, avagy a cselák vezérekre ? A viccre vicc jut eszünkbe nekünk is. Beállít az utazó a házhoz, az irodába. Kalap a fején, szivar a szájában , jó napot! Felugrik a házigazda : urram, micsoda modor ez ? Ha én egy tisztességes, becsületes céghez belépek, hát leveszem a kalapomat a fejemről és kiköpöm a számból a bagót ! . . . Akárcsak én ! . . . Felelt a vigéc. Én is úgy szoktam tisztességes háznál! És szívta tovább a szivart. Tisztes­séges, becsületes népek meg tud­nak egyezni. De az egyezséghez elsősorban is becsületes lélek kell. Mi azonban, ha leülünk a cse­hekkel a zöld asztalhoz, úgy lát­juk, hogy ez csak egyoldalúan van meg. Hogy aztán melyik az, aki gyávaságával, vagy szándéko­san annyi százszor elárulta és elvesztette bajtársát­ a háborúban, a zászlót a becsület mezején, a hűséget a kitartásban, azt mondja meg valamelyik kisántántbeli, te­szem azt, hát legyen maga az oláh. Pedig az már csak jóbarátja a cseláknak és részrehajlással igazán nem gyanúsítható meg. De míg ez az erkölcsi alap hi­ányzik, addig a mi egyezségünk csak olyan lehet, mintha a cse­lák lefeküdne, halottak napjára, aludni . . . Addig azonban nem hiszünk. 86 rende­­s gyem­­lyeket, akku­­szere­­szak­­­vetés­en 263. Hódmezővásárhely, 1927. november 1. Kedd, Ara 16 fillér XXIII. évfolyam, 248. szám, VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: Negyedévre — 8'— P Félévre — — 16'— P Vidékre: Negyedévre — 11*20 P Telefonszám 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. A Tálas Ipartársulat 80 éves jubileuma és zászlószentelése. A vásárhelyi iparosság egyik legrégibb tömörülése, a Tálas Ipartársulat vasárnap zászlószenteléssel ünnepelte meg fenállásá­­nak nyolcvan esztendős jubileumát. A kül­­ségeiben impozáns, belső tartalmát illetőleg pedig lélekemelő ünnepség délelőtt fél 11 órakor az újvárosi templomban zászlóavatással kezdődött. A jubiláló Ipar­­társulat nemzetiszinti hatalmas zászlaját, a­melyre a társulat címe, az alapítási 1847 és az 1927 évforduló esztendők dá­tuma van felírva. — Godács Imre dr lel­kész áldotta meg gyönyörű beszéddel és szárnyaló imával. Vázolta a zászló jelentő­ségét és a nemzeti színekhez, a hazafius eszmékhez való további rendíthetetlen hű­ségre hívta fel a tálasok mindig hazasze­rető testületét. Az áldás után dr Godács Imréné zászlóanya helyezte el a lobogón a Tálas Ipartársulat asszonyainak ajándékát, a fehér selyemből készült s „Isten nevében kezdtük el 1847 — ő segített kegyelmével 1927“ feliratú szalagot, valamint egy re­mekművű ezüst babérkoszorút. A templomi isteni tisztelet a Himnusz eléneklésével ért véget s innen az ünneplő sokaság, — köz­tük a mezőtúri, békéscsabai, makói és sze­gedi agyagiparosok kiküldöttei, Nagy Gábor dr és Simon József dr tanácsnokok, Csende Gyula ipartestületi alelnök, Gábor István testületi titkár és a különböző szakosztá­lyok képviselői,­­ az új zászló alatt a Visszhang utcai Olvasókör helyiségéhez vo­nult, ahol kezdetét vette a Tálas Ipartársulat díszközgyűlése, melyet a vásárhelyi agyagiparosok nesz­tora, a népszerű Bereczki Pál elnök nyitott meg, meleg szavakkal üdvözölvén a meg­jelent vendégeket, a vidéki és helybeli szaktársakat. Majd Gábor István ipartestü­leti titkár olvasta fel a vásárhelyi agyagipar, ősi nevén gerencsér-ipar évszázadokat fel­ölelő történetét. Érdekes adatai egészen az 1138-as évig visszamenőleg vezették el a hallgatóságot és ismertették a vásárhelyi agyagiparosok küzdelmes életét egészen 1847 ig, amikor V. Ferdinánd engedélyezte a céh megalakulását. A céh a maga külön­leges alkotmányával 1874-ig folytatta tevé­kenységét, amikor azután ipartársulattá ala­kult át s ettől kezdve mint ilyen irányí­totta a tálasipar fejlődését és ezenkívül a Kossuth kultusz s az 1848-as hagyományok ápolására törekedett nagy szeretettel. Meg­emlékezett természetesen a társulat leg­újabb korszakáról is és ennek kapcsán ar­ról is szólott, hogy Bereczki Pál, a jelen­legi elnök, már 21 esztendő óta fejt ki ér­demes működést a társulat élén. Vége­zetül rámutatott arra, hogy az agyagipar az egyik legnehezebb és a feldolgozásra ke­rülő anyagánál fogva a legveszedelmesebb mesterség. Ezzel magyarázható, hogy ezt a híres iparágat, melynek művelésében a vá­sárhelyi tárasok mindig elöl jártak, ma már alig 55 iparos folytatja, holott a céh meg­alakulása idején Vásárhelyen 146 agyag­iparos nevét írták fel az egykori jegyzetek. A rendkívüli értékes és érdekes felolva­sást a hallgatóság nagy tapssal honorálta, majd a társulat nevében Matók Bálint alel­nök köszönte meg Gábor Istvánnak a tör­ténet összeállítása érdekében kifejtett fára­dozását. Matók Bálint azzal végezte a dísz­közgyűlést záró szavait, bárha mielőbb megérhetné a vásárhelyi agyagiparosság, hogy az egész Magyarország visszaszerzé­sének ünnepe virradna reá és felszentelt új lobogójára. A díszközgyűlés után a vidéki küldöttek tiszteletére ebéd volt, melyen Gábor István az Ipartestület elnökségének és elöljárósá­gának üdvözletét tolmácsolta a mezőtúri, csabai, makói és szegedi vendégek részére. Este mintegy 300 főnyi résztvevő jelenlé­tében tartották meg a jubileumi társasvacsorát, melyen a vendégek soraiban ott voltak Mokcsay Zoltán dr főispán, Soós István dr polgármester, Kun Béla országgyűlési kép­viselő, az Ipartestület elnöke, Csáky Lajos dr h. polgármester, vitéz dr Endrey Antal, Godács Imre dr ref. lelkész és neje, Mucsi Pál dr orvos, Simon József dr és Nagy Gábor tanácsnokok, valamint még sokan má­sok az iparosság s általában az összes társa­dalmi osztályok vezető egyéniségei közül. A vacsorán több pohárköszöntő hang­zott el. Az elsőt Mokcsay Zoltán dr főis­pán mondotta, üdvözölvén a 80 éves jubi­leumát zászlóavatással ünneplő tálasipartár­­sulatot, melynek tagjai verejtékes, nehéz munkájuk dacára sem feledkeztek el soha a Hazáról s annak mindig hű fiai voltak, érdemesek tehát a tiszteletre és a megbe­csülésre. Végül azt hangoztatta, hogy az agyagiparosok egyik precíz alkatrészei az ál­lami gépezetnek s így a maguk szorgalmas munkájával méltó részesei az ország régi határaiért folyó küzdelemnek. Soós István dr polgármester a város kö­zönségének üdvözletét tolmácsolta lendü­letes szavakkal s azt kívánta, hogy a ket­tős szép ünnepet ülő szorgalmas, tisztes tálasiparosság boldogan éljen és viruljon. A főispán, a polgármester és Csáky La­jos dr­­. polgármester ezután a közönség lelkes éljenzésétől kisérve eltávoztak a Visszhang utcai Olvasókörből, hol a to­vábbiak során ifj. Császtvay István az Ipar­egylet nevében köszöntötte a tálasokat, Nagy Gábor dr tanácsnok pedig, mint az I. fokú iparhatóság vezetője lelkes be­szédében a Haza szeretetéről és a zászló jelentőségéről szólott, Isten áldását kérve a dicső múlttal és szép jelennel rendelkező ipartársulatra. Mucsi Pál dr. — mint a Visszhang utcai Olvasókör elnöke — dr Go­dács Imrénét, a zászlóanyát köszöntötte, Simon József dr tanácsnok viszont a sza­lagot és az ezüst babérkonzornt adomá­nyozó asszonyokat éltette. Szabó Mihály, mint a vegyesszakosztály elnöke mondott pohárköszöntőt. Ezután Kun Béla országgyűlési képviselő, ipartestületi elnök szólalt fel. Szívbéli öröm­mel jött el — úgymond, — az agyagiparo­sok közé, mint magyar ember a magyar testvérekhez, akik már majdnem egy év­százada állnak ort a posztjukon, a mester­ségükben, nemcsak a maguk és családtag­jaik javáért dolgozva, hanem küzdve első­­sorban hazájuk és városuk boldogulásáért. Mint a város országgyűlési képviselője Vá­sárhely egész közönsége nevében üdvözli a jubiláló Ipar­társulatot, mely örömünne­pén új zászlót avatott, hogy alatta küzd­jenek a maguk jobb sorsáért és a Haza feltámadása érdekében. Mint az Ipartestü­­let elnöke pedig a vásárhelyi agyagiparoso­kon kívül üdvözli a mezőtúri, csabai, makói és szegedi vendégeket, akiknek megjele­nése azt igazolja, hogy akármilyen terhes is az élet és akármilyen nehézségekkel is jár az agyagipar gyakorlása, a testvéri egyet­értéssel mégis elviselhetőbbé lehet tenni a létért való harcolást. Minden iparos sorsa tele van küzdelemmel, de legnehezebb sorsuk van a tálasoknak is, akiknek foglalkozása ennek dacára mégsem veszendő iparág, mert bár nagyon sok küzdelemmel jár és vezetékezéssel, ma is sokan folytat­ják ezt a mesterséget, melynek gyakorlása egyes famíliákban családi hagyomány. A magyar agyagiparosok a magyar föld­ből termelik ki a maguk munkáját s az lesz majd a boldog kor, ha ez a magyar föld megelégedettebb testvéreket hord egykor a hátán, mint most. Képviselőnk ezután visz­­szapillantást vet az agyagipar múltjára, melynek nyomait már az új­kőkorszakban, az úgynevezett meolit-korban fel lehet ta­lálni. A görögök, a rómaiak, majd később az olaszok voltak az agyagipar világszerte elismert művelői. Különösen az olasz agyag­ipari készítményeket csodálta meg egykor egész Európa, míg most a magyar tálas­mesterek sokszor igazán remekbe készült műveit csodálja a világ és csodálják ma­guk az olaszok is. A vásárhelyi Tálas Ipar­társulat jubileumi ünnepének a magyar agyagipar előretörése ad külön jelentősé­get, mert hiszen bebizonyosodott, hogy minden küzdés sokat ér, minden küzdés nemesít és ha eredménye van, ez nemcsak az egyes családoknak, a nemzeti társa­dalomnak jelent hasznot, hanem ismertté teszi a magyar nevet Európa-szerte, miként ismertté tették azt a magyar agyagiparosok, köztük a vásárhelyiek, akiknek tisztes cso­portja előtt tisztelettel és szeretettel kell kalapot emelni. Kívánja, hogy ez a mes­terség legyen kenyeret adó, biztos megél­hetést nyújtó iparág és művelői sohase ha­zudtolják meg azt a nagy testvériséget, mely összetartó kapcsa kell hogy legyen a magyarságnak. " Itt az ideje, hogy a sovány, legyengült, étvágy­talan, vérszegény és gyenge lábú disznóját fel­javítsa és rendbehozza. Közismert, hogy a Vadász által árusított disznótápport évek óta óriási sikerrel használják. Ára 1 kgr.-nak csak 1,20 fillér, így azt a legszegényebb emberek is nyugodtan megpróbálhatják. Pár heti használat után a disznók teljesen rendbe jönnek és után­­na gyönyörűen hízni kezdenek. Vásárhelyen egyedül a Vadász-illatszertárban kapható. Néhány név a sok ezer közül, akik a tápport már jó sikerrel használták : Papi I., Hajnal utca 2. Szűcs I., Tanya 1492. Kiss E., Rónai u. 10. Prónai I., Kistópart u. 27. Héjja I., Szabadság tér 47. T. Kiss I., Balassa u. 20. Vigh I., Vörösmarty u. 30. Simon I., Királyszék u. 58. Varró I., Jókai u. 71. Papp A., Szentesi u. 96. Novák L., Kölesei u. 9. Tóth F., Rigó u. 25. Vetró I., Károlyi u. 11. Szűcs S., Püspök u. 47. Zagyi I., Dáni u. 17. Dezső I., Bárány u. 9. Hódi S., Tükör u. 17. Molnár M., Dáni u. 1. Koncz I.­ Tanya 1840. Balogh Á., Puszta 1404. T. Szűcs S., Jókai 1014. Több százan mennek föl Vásárhelyről Pestre a Kossuth-szobor leleplezésére. A budapesti Kossuth-szoborról, a­mely impozáns csoportozatban készen várja az Országház-téren a magyar nemzet hatal­mas, zarándokseregét, vasárnap délelőtt fél 11 órakor hull le a lepel, hogy a szent, nagy gondolatnak, a történelmi magyar sors szimbolikus legnagyobb magyarjának kőbe vésett dicsőséges valósága markolja meg új üzenetben a magyar honvédseregek szívét. Hogy a szobor művészi szempontokból állja-e a kritikát, hogy mennyire sikerült, nem e térre tartozik. Itt mi csak azt érez­zük, hogy Kossuth Lajos, aki a magyar népnek szívéhez elszakíthatlanul odanőtt, legnagyobb szentje, most az osztatlan nem­zet hódolatát fogadja. Budapest Dunapartja ezen a napon roskadozni fog a seregek léptei alatt, mert a szobor körül ott fog hullámzani az egész ország népe. A ren­dezés nagy apparátussal megy s lázasan készül az ünnepnapra, mely e hó 6-án lesz. A főváros tanácsa úgy intézkedett, hogy 10 órára helyén legyen mindenki s már Vásárhelyre is megküldötte az igazol­ványokat. Vásárhely városát hivatalosan Kun Béla országgyűlési képviseli, dr Soós István polgármester, dr Csáky Lajos fő­ügyész, dr Fejérváry Bertalan és dr Simon József tanácsnokok fogják képviselni. Ő hozzájuk csatlakoznak a vásárhelyi testüle­tek, egyletek és intézmények kiküldöttei, mint például az Iparegyleté, melynek veze­tősége Koncz Pál és Szabó Sándor építész személyében nevezte meg képviselőit. — A Gazdasági Egyesület 30 —40 taggal vesz részt az ünnepélyen s külön a városnál eddig negyvenen jelentkeztek, köztük : dr Kozma György kir. közjegyző, dr Müller Ferenc, Vargha Imre kőművesmester és fia, ifj. Vargha Imre építészjelölt, Bán Lajosné és még sokan, egy egész csoport földmives, kik név szerint: Mucsi Sándor, Hajdú Sán­dor, Molnár Bálint, Kecskés János, Balogh Sándor, Demján János, Olasz Sándor, Aszalói Bálint, Szabó János és Szenti Mi­hály kisgazda. Jelentkezni még csak ma lehet a polgármesteri hivatalban. A vásár­helyiek szombaton este és vasárnap reggel indulnak. Ha megfelelő számú jelentkező lesz, akkor külön vonatot állítanak be

Next