Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1928. április (24. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

ás. 60 drb fe­­t a húsvéti­­■ Megren­­f. hó 7-én X, Pálfy-u. 28 nség tudo- 2 kertésze­tem, ahol . Készítek ■írókat és ik mellett,­­ n. é. kö­­. maradok ,y keresk. _______20 állandóan kapható _______19 ha, spesz. 1 elfoglal­­_______18 estetik Rá- 13. sz. alá. utca 8. sz. özvetlen a cai emele- 2n 3 utcai ét kamara, siszin, góré — eladó. ;ay Lóránt _______18 !•adóhivatal, általuk tel­­árusitani, .g megkö­­i hétfői és :ius 28-án. lóhivatal. fs sütést folyó enyérsütés házikenyér jég becses 964 anyag rezheti be 493 előnyös » föltéte­­szám alatti 945 sárt - „ 14.-1 « 15.­­e „ 12.— a „ 4.70 s „ 3.60 - m 7.30 - „ 3.78 i „ 1.20 i „ 2.85 5 „ 4.­- „ 20.­­- „ 3 50 férfi sző­­an meg­isár IMS háza et). A mi uj barátunk, Virágvasárnapjára megérkezett a magyar nemzet zöldelő ága, melyet lábai elé hint a megbecsülés. Egy uj barát, egy angol lapszerkesztő, Garvin szól bele a vitába, mely a békerevizió­ kérdése körül, a Musso­lini és Rothermere lord tárgyalása kapcsán az egész világsajtóban meg­indult. Esett már szó eddig is a mi igazunk mellett. Még több szó kis­­ántant forrásból ellenünk. Azt hit­tük most is, hogy valahova odafér a célzás. Nem, Garvin szerkesztő az ő szintén tekintélyes lapjában mel­lettünk száll síkra s arra mutat rá, hogy a békeszerződések revíziója eszméjének az angol politikai élet­ben ő a legrégibb és legharcosabb katonája, mert a trianoni békeszer­ződés revízióját már akkor köve­telte, amikor a békeszerződéseken meg sem száradt a tinta. Sőt mikor még a trianoni szerződést alá sem írták. Ez a legújabb cikk lényege, Garvin szerkesztő most ezt fejti ki bővebben s kiséri magyarázattal fel­fogását. Az angol lapok tele vannak a dologgal, egyelőre azonban a vi­lágsajtó, melynek még nem is volt ideje a feleszmélésre, hallgat. Mi is csak a tényt konstatáljuk. Valaho­gyan úgy vagyunk ugyanis vele, hogy nem tudunk hirtelen eléggé örven­dezni a dolognak, mert úgy érez­zük, hogy ez alkalommal tulajdon­képpen nem is mi rólunk, hanem egy vitáról, jobban mondva két an­gol lapnak a k­valitásáról van szó. S annyival kevésbbé ragad el ben­nünket a túlságos lelkesedés, mert mintha valami hiányoznék az egész dologból. Rothermere lord egy esz­tendő óta kardoskodik a mi olda­lunkon. Egy év sok idő, pláne ilyen dologban. De még több az a hosszú, rettenetes 8 esztendő, amely azóta őröl rajtunk átok gyanánt, mióta Trianonban oly irtózatos kegyetlen­séggel elbántak velünk. Ne láttassák ez hálátlanságnak, ez a feljajdulás. Még csak kicsinylésnek se. Viszont nem is fásultság ez minálunk s nem a türelmetlenségnek szava. Lassú viz mossa termőfölddé a kősziklát s Trianon a mi feltámadásunkat ilyen kövekkel torlaszolta el. De ez a hir­telen való pártunkra állás meglep. Örvendünk neki, de nem éppen azért, mert új barátot nyertünk, hanem fő­ként abból az okból, mert a dolog­ban bizonyos tiszteletreméltó ver­sengést, a versengésben pedig va­lami hajnalhasadást látunk oly irány­ban, hogy a dolog kezd komoly és biztató lenni. Ebből a szempontból ünnepi a mi érzésünk és hátára hajló a szívünk, de ne vegye rész néven tőlünk se Garvin szerkesztő úr, se az egész angol közvélemény, ha vi­szont sajnáljuk ezt, hogy csak most, nyolc év után s akkor áll pártunkra az uj barátok serege, amikor oly sokat szenvedtünk. így is köszönjük Istennek és az angol nemzetnek, hogy virágvasárnapjára lábunk elé tette a reménykedésnek uj zöldelő ágát, melyet már megelőzött a nagy­péntek s melyet csak egy kivethet, a feltámadás. Az a feltámadás, amely­re mindannyian várunk e megtiport, megalázott országnak fiai. Hittel hisz­­szük, hogy a magyar igazság már nem késik soká, el kell jönnie ha­marosan és ebben a hitünkben csak megerősít bennünket a mi új angol barátunk jelentkezése szószólóink között. Hiszen minden új ember az igazság frontján egy uj lépés a régi Magyarország felé. tfjfl DIVAT C!P€P romulitldl D nr, üli EglgS nem vászon, hanem bőr béléssel, nem ragasztott, hanem szeges, vagy Elf*! 11 % % Ilii 11 ill |l| VI fj|% Hl I fi M HIWP varrott talpal, FELELŐSSÉG MELLETT. 11 § 11 ||||| |g| I* Ilii fi § Ili P ' & Választékban legdusabb, ízlésben utolérhetetlen UIIUUUIh« ||||1 Ha UU Ilii ■ ® P*L*E*S*S kalflpj ing, harisnya, nyakkendő Stb. cégnél szerezhető­­ te a legolcsóbb szabott árakon. — —■ MW III......II—.................... MIMII Ilin ........ , mii iiiiiiimiiiMHIIMI ——'ff­ észére ! 11 . mellett: - P 2.20 i­­ .. 5.60 - „ 4.80 - „ 9.50 Hódmezővásárhely, 1928. április 1. Vasárnap. Ara 16 fillér XXIV. évfolyam, 76. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési sir helyben: Negyedévre — 7'— P Félévre — — 14'— P Vidékre: Negyedévre — 10'—­P Telefonszám 87. Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJ­ÉRV­ÁR­Y JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Mi van a Tisza-szobor vásár­helyi gyű­jtőíveivel? Annak idején közöltük, hogy Soós István dr polgármester lelkes hangú felhívással for­dult Vásárhely közönségéhez, adományokat kérve gróf Tisza István Budapesten felállí­tandó szobrára. A vásárhelyi lapok már­cius 8 án közölték a felhívást, mely az adományok átvételi helyéül a polgármesteri és a főispáni titkári hivatalt jelölte meg azzal, hogy ott a gyüjtőivek az adakozni szándé­kozó közönség rendelkezésére állnak. Közel egy hónap múlt tehát el azóta, hogy a gyüjtőiveket kitették s igy az eltelt hosszú hetek alatt mindenkinek, aki csak akart, módjában volt adományát a Tisza szobor javára, akár a főispáni titkári, akár pedig a polgármesteri hivatal útján felajánlani s ezzel előmozdítani annak az akciónak si­kerét, mely a tragikus halált halt államférfi emlékét országos gyűjtés eredményeként kívánja megörökíttetni. Mivel most már 1000 pengővel a törvényhatósági bizottság is hozzájárult a szobor létesítésének költ­ségeihez, érdeklődtünk, vajjon milyen ösz­­szeg gyűlt össze azoknak a magánosoknak részéről, akik annak idején gróf Tisza Ist­ván vásárhelyi táborához tartoztak s akik még ma is politikai eszményképként tisz­telik a geszti sírboltban nyugvó államférfi emlékét. Azt hittük, mielőtt ily irá­nyú információs utunkra elindultunk volna, hogy a nehéz gazdasági viszonyok dacára is, jelentős eredménnyel jár a gyűjtés, hi­szen Vásárhelyen nagyon szép számmal vannak, akik a Tisza István szobor létesí­tésének tervét igen helyeselték és feltétlen megvalósítandónak tartották. Meglepetéssel vettük tehát tudomásul, mikor a polgár­­mesteri hivatalban azt az értesülést kaptuk érdeklődésünkre, hogy Soós István dr polgármes­ternek a város lakosságá­hoz intézett felhívása ered­ménytelen maradt, amennyiben a kitett gyűjtőíven egy fillér adomány sem gyűlt be a Tisza­­szoborra. Gondoltuk, — erre a meglepő válaszra, — valószínűleg a főispáni hivatalt keresték fel a gróf Tisza István emlékének megörö­kítésére adakozni szándékozó magánosok. Azonban ebben a feltevésünkben is csa­lódtunk. Ugyanis a főispáni titkári hivatalban kijelentették, hogy ott sem folyt be erre a célra egy kraj­­cárnyi adomány se, aminthogy nem is folyhatott, annál az egy­szerű oknál fogva, mivel itt gyűjtőív sem volt kitéve. Mindezekből megállapítható, hogy Vásárhelyen eddig a Tisza szobor ja­vára mindössze az az ezer pengő „gyűlt ösz­­sze", melyet a törvényhatósági bizottság szavazott meg a gyűlésen többségben lévő függetlenségi és 48-as párt hozzájárulásával, mely párt anélkül, hogy a Tisza kormány­zati politikájára vonatkozó régi ellenzéki elvi álláspontját feladta volna, s a politi­kán felüli kegyeletes célt kívánta szolgálni a kimondott határozattal. Azért hangsúlyoz­zuk, hogy egyéb összeg nem folyt be eddig, mert értesülésünk szerint a gyűjtés sikerte­lenségére való tekintettel Soós István dr polgármester újabb felhívást szándékozik kibocsájtani a város lakosságához, abban a reményben, hogy ennek kérő szavára meg­nyitják erszényüket mindazok, akik részé­ről politikai múltjukból kifolyólag elvárható a Tisza szobor létesítésének költségeihez való hozzájárulás. A magunk részéről pedig mindezeket csupán azért írtuk meg, hogy a polgármes­ter újabb kérő szavai valahogy pusztába kiáltó szavak ne maradjanak, hanem hall­ják meg mindazok, akik egyébként az em­lékezés dícshimnuszos szavaival szoktak fordulni a geszti sírbolt tragikus véget ért halottja felé . .. A kormányzó érdeklődése a vásárhelyi mezőgazdasági viszonyok iránt. Megírtuk a napokban, hogy a vásár­helyi gazdák közül három kiállítója volt a tenyészállatkiállításnak : ifj. K­r­i­s­t­ó Sándor csomorkányi birtokos, a jóleva Kristó Sándornak igen képzett gazda fia, továbbá M­ó­n­u­s Imre pusztai gazda és Olasz Márton. Azt is közöltük, hogy ifj. Kristó Sándor négy díjat nyert kiállított öt gyönyörű bikájával, M­ó­n­u­s Imre két jó­szága egy első és egy második éremmel lett jutalmazva. A kiállított vásárhelyi állatokat maga Horthy Miklós kormányzó is meg­tekintette s egyúttal meleg közvetlenséggel sokáig elbeszélgetett ifj. Kristó Sán­dorral, akitől különféle gazdasági szakkér­désekről érdeklődött és különösen arra volt kiváncsi, vájjon Vásárhelyen milyenek a mezőgazdasági viszonyok.­­ Egyébként a kiállító vásárhelyi gazdák a szép bikákkal az erkölcsi sikeren kívül az anyagi sikert is elérték, amennyiben a M­ó­n­u­s Imre 10 hónapos bikaborjúja 1200 pengőért kelt el, a 2 éves bikáját pedig 2800 pengőért kérték, de nem adta oda. Ifjú Kristó Sándornak mind az öt bikája elkelt, az 5 darab összesen 5800 pengőért, azaz 72 millió koronáért, mégpedig a „Marci“ nevű 10 hónapost a fegyverneki uradalom, a „Berci“ nevűt Esztergom városa, a „Matyi" nevűt Windis József nagybirtokos, a „Bachi­ Balázs“ nevűt Endrőd község vásárolta meg. Örömmel adunk hírt erről a kettős sikerről és hisszük, hogy ifjú Kristó Sándor és M­ó­n­u­s Imre példája buzdítólag fog hatni azokra a gazdákra is, akik most még nem vettek részt a kiállításon. Legyen a szép példa a vásárhelyi gazdák jövő sikerének előhírnöke. Születésnapi üdvözlő­ levelek Rothermere lordnak. Tegnap délelőtt érdekes levél érkezett Soós István dr polgármester címére. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége nevében Ferencz József dr főherceg, mint elnök fel­hívja a város figyelmét arra, hogy Magyar­­ország jótevőjének és pártfogójának, Ro­thermere lordnak április 26-án lesz a szü­letésnapja. Mivel Angliában a születésna­pokat a legnagyobb ünnepként ülik meg, a Szövetség éppen ezért elhatározta, hogy a törvényhatóságok után felszólít minden egyes magyar állampolgárt, miszerint ebből az alkalomból külön levélben, üdvözöljék lord Rothermerét. Az üdvözlő levelek kül­désének célja az, hogy ellensúlyozni tudják a cseheknek azt a hazug beállítását, mintha Magyarország lakosainak jelentékeny része bizalmatlan lenne a lord személye iránt. Az elküldendő üdvözletek levélpapírját, amely tiltakozó domborjelvénnyel lesz el­látva, a Szövetség fogja küldeni. Bokrétaünnep a városi bérpalotánál. Az építőmunkások kendő helyett 10 millió korona jutalmat kaptak. A városi bérpalota, a városnak ez a nagyszabású építkezése elérkezett tegnap arra a pontra, hol a falrakó kezek meg­­állanak, mert az utolsó téglával a falak el­érték a megszokott magasságot. Az ácsok már a hét elején megkezdették a tetőszer­­kezet helyre illesztését s az is olyan stá­diumba ért már, hogy nemsokára megkezd­hetik a befedését. Mikor a fák a magasba emelkednek, akkor jön el ideje a bokréta­­ünnepélynek. Ez a bokrétaünnep szomba­ton délután 4 órakor megtörtént. Nem volt különlegesebb áldomás. Néhány szó és nyomatékul minden munkásnak egy napi keresetét adta jutalmul a város nevében dr Juhász Mihály ta­nácsnok. A munkavezetők, nem a mesterek, hanem a pallérok fejenként 20—20 pengő jutalom­ban részesültek. S ily módon 800 pengő körüli összeg került a 180 munkás között kiosztásra. Megvolt az öröm az egész vo­nalon. A város régi szép szokást elevenített föl, viszont a munkások érezték a város közönségének elismerését. Bár az élet egész vonatkozásában, minden téren meglenne minél sűrűbben ilyen apró öröme a küz­­ködő társadalomnak.­­ A bérpalota épí­tése tehát, mint ebből is látható, gyors tempóban halad előre s minden remény meg van arra, hogy pontosan, időre elké­szül s az őszre beköltözhető lesz. A be­rendezés ügyében megtartott árlejtés ered­ményét már felülbírálta a hármas bizottság, a városi tanács azonban,­­ mivel a múlt hét a közgyűlés hete­­volt, az ügygyel nem foglalkozhatott , így döntését hétfőn, vagy szerdán hozza meg a munkálatok oda­ítélésében. Különben is a hasznosítás kérdése is most van szőnyegen s a kultúrmérnöki hivatal elhelyezése ügyében előbb a közgyűlésnek kellett határoznia. Borzalmas hatása földrengés Törökországban. Szmirnából jelentik . Szombatra virradóra erős földrengés volt Szmírna városában. Ed­dig 20 halottat és 40 sebesültet szed­tek össze. A sebesültek közül hatnak az állapota nagyon súlyos. Több ház összedőlt, számos torony és gyárkémény beomlott. A torbáni kerületben 200 ház lett rommá a földrengés miatt. Gyászmise IV. Károly királyért. Budapestről jelentik : A budavári Koro­názó templomban szombaton hivatalos is­tentiszteletet és engesztelő szentmiseáldo­zatot mutattak be az elhunyt IV. Károly király lelki üdvéért. A szentmisét Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás celebrálta. A szentmisén megjelent Horthy Miklós kormányzó, a királyi hercegek, hercegasz­­szonyok, valamint a kormány tagjainak jó­része. Az ünnepi gyászmise a Himnusz el­­éneklésével ért véget. A pénzügyminiszter pihen . . . Budapestről jelentik : Bod János pénz­ügyminiszter titkára kíséretében szombaton Bécsbe utazott, annap néhány napra vala­mely fürdőhelyre fog utazni, hogy kipihenje magát. A pénzügyminiszter húsvét után tér vissza a fővárosba. Rablótámadás az elmegyógyintézet ellen. Bécsből jelentik : Ibbs ausztriai városka elmegyógyintézetébe pénteken éjszaka há­rom felfegyverkezett bandita nyo­mult be, hogy az intézet pénzszek­rényét kirabolják. Az ápolók észrevet­ték és üldözőbe vették őket, a bandi­ták erre revolverből sortüzet adtak ül­dözőikre és két ápolót súlyosan megse­besítettek, majd autón elmenekültek. Rendelet a kényszeregyezségekről. Budapestről jelentik . A Budapesti Köz­löny vasárnapi száma közli a kormánynak a csődönkívüli kényszeregyezségi eljárá­­rásokra vonatkozólag a legkisebb hányad újabb megalapítása tárgyában kibocsátott rendeletét, amely eljárásában a legkisebb hányadot az eddigi 50 százalékról 60 száza­lékra emeli fel. A rendelet 1928 augusztus elsején lép életbe és csak az életbelépése után folyamatba tett ügyekben nyer alkal­mazást. Német orvosok vendégjárása Budapesten, Budapestről jelenik. Hétfőn délután száz német fürdőorvos és fürdőigazgató érkezik Budapestre, hogy tanulmányozzák a fővá­ros gyógyfürdőit. Az orvosok és igazgatók szerdán utaznak el a fővárosból. Szénné égett négy csavargó. Prágából jelentik . A Prága mellett fekvő Maleschitz-uradalmon pénteken délután ki­gyulladt egy száz méter hosszú és öt méter magas szalmakazal. A környékbeli falvak­ból kivonult tűzoltók tehetetlenül nézték az óriási szalmakazal égését s a lángok ál­tal előidézett elviselhetetlen hőségben meg sem tudták közelíteni az égő szalmát. A kazal körül összegyülekezett tömeg nagy rémületére közben az égő szalmából két ember mászott ki, akikről hama­rosan kiderült, hogy csavargók, akik csü­törtökön este bújtak a kazalba s átalud­tak az egész napot is. A két szeren­csétlen rettenetes égési sebeket szenvedett s bár azonnal orvosi segítségben részesí­tették őket, nem valószínű, hogy életben maradnak. Az egyik súlyosan sebesült csa­vargó elmondotta, hogy csütörtökön este negyvenen kerestek szállást a szal­makazalban, valamennyien vidéki csavar­gók, akiknek legnagyobb része azonban másnap reggel már tovább ment. Azt azon­ban egészen biztosan tudja, hogy négyen közülük ,­ két férfi, egy asszony és egy kislány nem mentek tovább, hanem péntekre is a kazalban maradtak, ahol több napi tartózkodásra rendezkedtek be. Ekkor már odaérkezett a prágai tűzol­tóság egyik szakasza is, a tűz­ lokalizálását azonban ezek sem tudták megkísérelni. Estére, midőn a kazal már teljesen leégett, az izzó hamu alól egy teljesen szénné égett női holttestet húztak elő. Való­színű, hogy a kazal látásik három la­kója is a lángokban pusztult el. A falubeliek­­most lázasan kutatnak a három holttest után, de még nem sikerült megta­lálni. A tüzet minden valószínűség szerint eldobott cigarettavég idézte elő. Át­lagos becslések szerint hetvenezer méter­­mázsa szalma égett el.

Next