Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1928. július (24. évfolyam, 147-208. szám)

1928-07-01 / 147. szám

pszéna minden­apotban ZNÁL*­rmány lí 208. nk. 5 illát, míg meg hóságáról vák, élé­ből, ugy- Zsákok, ataágyak, Mozi­­ fej telekét­­a rend­­mdozott and­olált­yek­en­­yan szi­­ssik fel sy-utcai hölgy­ig ma­lern­ebb látásta­rtalmaz­ákélete­szonyí V­­­a alí tégla, ovábbá : zsom­­cserép, vörös ornyolt gyártott b ki­tt leg­­n, ki­­nyujtás iségben ár. en '.ért, egy ó feltét- 0 fillér. k­an. törköly­­0, 1 1. finom 382 éget, és eső­met a­rkára, a he­rnyók tások nagy­ítván 212 a leg- 1 is. K­i szom­­erülése 5 napo­tanuló 476 karban vő­tü­dülőben, mellett, Bercsé­­őlöföld,­éssel, a 2 hold old tu­en, kü­kben is lámvevő- 607 Hódmezővásárhely, 1928 julius 1. Vasárnap. Előfizetési ár helyben: Negyedévre — 7'— P Félévre — — 14*— P Vidékre: Negyedévre — 10'— P Telefonszám 87. Ára 16 fillér XXIV. évfolyam, 147. szám. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkeszti FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztiség és kiadóhivatal Kossuth-tér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Meghal a búza s mi feltámadunk ! Kint a földeken érik a búzaka­­lász, kint Genfben pedig érik a magyar reménység, zsendül a jövő s az, mi egyedül adhatja vissza azt, amit elvettek. Bukarestben kimon­dotta a kisantant külön tanácsa, hogy békés után nem ad vissza egy maréknyi földet sem. Most Genfben hozzátette, hogy viszont háborút nem akar. Mert a harc­­mezőt ki akarja küszöbölni a népek életéből. Poont akkor, mikor már jóllakott s legvérmesebb reményei is túlzottan váltak valósággá. Azt tudjuk, hogy sohasem lelkesült túl­ságosan a csatáért s habár dalosai énekelgettek is vitézei tettekről, de inkább az orgyilok volt az, mely kezében villogott s mely idegenek­nek testét járta át. S a vér, mely öntözésre született, idegen sebek­ből csurgótt mindig. Tudtuk eddig is, hogy cselák és oláh földeken hontalanul bolyong a hősiesség, mert sokkal egészségesebb a szu­rony, mely védtelen emberek tes­tébe nyomul. A dicső triász, vagy éppen ha úgy tetszik kvartett nem igen vethet e téren a másik sze­mére semmit, hogy túlzottan töri magát s a másiknak csinál piszkos konkurrenciát. Piszkosnak piszkos, csak konkurrenciának nem igen az, lévén a szembeállás kissé ve­szélyes játék. Például a cseh, a handsuppnak népe, nem tett mást, mint egyik kezével lopta a hadi kincstárt, a másikkal pedig árulta a bajtársát. Az oláh mindkét ke­zével az árulást művelte. Vagy tán feledve már az a dal, mire a 28-as cselák regimentet a rémet tanította. Köd volt a kárpáti lankán s ördög vigye azt a tányérsapkát, hogy egy­formán mutat. Tehát az egész re­giment megadta magát a németnek, mert az is tányért tett a fejére, akár az orosz. S a német szépen megtizedelte a bandát, így történt aztán, hogy a cseláknak is lett „hősi“ halottja. Hogy ők nem akarnak háborút, azt értjük, csak azt nem értjük, hogy mit képzel­nek el mi rólunk ? Vagy azt hi­szik, hogy most már így marad minden. Hogy mi belenyugszunk abba, hogy Kötegyánnál az egyik búzakalász a miénk, a másik az övéké. Nem. Ennyire jóban nem vagyunk és nem is leszünk soha. Ha a nagyantant egyszer majd oda­jut, hogy minden tagjába visszatér a becsület érzése s vagy azt mond­ja az oláhnak, cseláknak : nincs to­vább ! S ha mégsem akarnak menni, akkor sem lesz háború. Nem, mert bizonyos, hogy még kengyelfutó úgy nem szaladt, mint ők fognak futni ezen az olimpiai bajnokságon. Tehát akkor meg csak igazuk van, lelkük hát rajta. Isten szent műhe­lyében utolsót erjed az élet nagy­szerű misztériuma. A nagy zöl­dek­ bársony ragyogva sársul az arany­szm­ébe s terhes kalászfejét lehajtva, meghal a kenyér. Péter Pál napján, vagy egy kicsit később, ahogy az Isten keze napot hint reá. Szive szakad meg, gyökere a földben. Egy kis keskeny ér, mely megpattan, mint az emberi szívben, hogy nyomban a feltámadás dia­dalmának jegyét vegye át a fehérlő mező, mely tarlóvirággal hinti be az kalász sírját, de halála a magyar élet feltámadásának kezdete. Lehet, hogy még némi vámot kö­vetel tőlünk, a garmadából az idő, de már láthatjuk, hogy sorsunk Is­tennek jobb kezében van. Ő tette azt, hogy a tiz esztendő tiz aratás volt s nem csapás egy sem. Uj erő. Ez nékünk a búza, a hófehér ke­nyér. Péter Pál után, mikor pen­dül a kasza, ha nem ujjong is hát, de szivünk a földével dobbanjon össze. Meghal a búza s mi feltá­madunk ! . .. Pribékek kushadó hada pedig csak szőlje üres álmát tovább. Ünnepek a vásárhelyi tanyák világában. Ma, vasárnap egy hete a vásárhelyi tanyavilág két kulturhajlékában, a Kopáncs- Kishomoki Gazdakörben és a Belsőkutasi Gazdakörben ült ünnepet a magyar érzés és emlékezés. Kishomokon a nagyatádi Szabó István arcképét leplezte le a Gazda­kör, Belsőkutason pedig a kitartás útján indult el egy nemrégen alakult s máris izmos, erős gazdaegyesület. — Röviden megemlítettük már az ünnepélyek lefolyá­sát, ez alkalommal tudósításunkat egészít­jük ki. — A Kopáncs—kishomoki ünnepélyt Kovács Jenő elnök nyitotta meg, r­ámutat­ván arra, mily korszakos érdemeket szer­zett nagyatádi Szabó István azáltal is, hogy a Mezőgazdasági Bizottságot megalkotta, ezt a demokratikus gazdaszervezetet, melyben a munkásság képviselői is helyet foglalnak. Molnár Sándor, a kör ügyvezető elnöke üdvözlő szíves szavak kíséretében átnyúj­totta ezután Kun Béla képviselőnek a dísz­­elnöki levelet, hálás elismeréssel mondván, hogy képviselőnk csaknem 18 éve tölti be már e szép megbízatást a vásárhelyi nép javára. Kun Béla megköszönvén a lelkes megnyilat­kozást, a Nagyatádi érdemeit méltatta, melyek már igék gyanánt élnek a magyar lelkekben. Beleszőtte beszédébe Móra Ferencnek, a jelenlévő országos hirü, zengő szavú ma­gyar írónak méltatását. Párhuzamot vont a két magvető között: Nagyatádi a magyar föld többtermelését, Móra Ferenc pedig a magyar lélek, a magyar kultúra több terme­lését és gazdag aratását munkálta és mun­kálja. Beszélt ezután Kun Béla képviselő a földreformról, melyet Nagyatádi bátor fér­fiassággal megteremtett. Ez a férfiús munka azonban még nincs befejezve, ez elkötelez és parancsol, hogy betetőztessék. Hogy mindenki, aki a földet műveli, földhöz jut­hasson s a törpe és kisbirtokok bővüljenek. A forrás meg van jelölve : a hitbizományok az ország, a nemzet nagy birtoktestein, ott kell a megváltást keresni, azok részeiben. Móra Ferenc tartott azután előadást,­az ő lebilincselő, kedves modorában szólván a régi idők emlékeiről, a régészetről, apáink­ról és a tanulságokról, miket a föld kincsei rejtenek. — Kun Béla képviselőt még az előadás alatt másfelé szólította a kötelesség. A Belsőkutasi Kisgazdakör ünnepélyére ment el, hol nagy szeretettel várta a tanya­világ népe. A kör nem régen alakult s helyet részére Karasz János birtokos és méhész adott ingyen, magyar lelkének ál­dozatából. A kör sátrában s az udvaron kétszázan köszöntötték Kun Bélát, egy leányka, Szűcs Ilonka pedig virágcsokorral fogadta. Azután Tárkány Szűcs Ferenc el­nök és Csáky István alelnök mondottak üdvözlőt s akkor Kun Béla tartotta meg ünnepi beszédét. A kör lelkes tagjait és a tanyavilág népét köszöntvén, Nagyatádi emlékére tért Kun Béla, rámutatván arra, hogy a Tiszántúl a vásárhelyi magyar nép ihlette meg először a Nagyatádi lelkét, mert Nagyatádi itt, ezen a vásárhelyi uga­ron merített először ebből a magyar ős­forrásból. Az ő nemes szellemében való haladásra, összetartásra, a kultúra ápolására buzdította az egybegyűlteket. Majd Deák Mihály köztagnak felkérésére örömmel járult a környék forró kívánságához, hogy a közelben iskola létesüljön, mert 10 kilo­méteres ott a legközelebbi intézet körzete. Szívesen ajánlta föl készségét és támogatá­sát a gondolat megvalósításához. Vacsora alatt sok lelkes felköszöntő hangzott el, közte a Varga Sándoré, ki Héjjahalom né­pének szeretetét hozta el az új körhöz – fejezte ki Kun Béla képviselő előtt is. Kétszázötven már a jelentkezők száma a vásárhelyi mester- és tanoncmunka kiállításra. Július 5-én jár le a nyári kiállításra való jelentkezés határideje, de már ma is teljes képe van ennek a nagyszabású ipari de­monstrációnak. Szombat délig száz mester és százötven tanonc jelentkezett a kiállí­tási bizottságnál, mely szám oly impozáns, nagy sereget jelent, amire eleinte nem is lehetett számítani. És a még hátralévő öt nap bizonyosan hoz újabb, se­reges ered­ményt, mert hiszen magyar szokás az, hogy ha csak lehet, az utolsó órákra hagyja az ember a jelentkezést. Hogy a kiállítás ke­vesebb gondot adjon Vásárhely kézműipa­­rosainak, a bizottság akként határozott, hogy aki akar, az áruival versenyen kívül is részt vehet a bemu­tatáson és vásáron, mert ily módon a bírálatnak nincs kitéve a kiállított áru. A kiállítási nagy bizottság fővédnökül Kun Béla képviselő, ipartestü­leti elnököt, védnökökül pedig Csende Gyula és Kruzslitz Mihály alelnököket vá­lasztotta meg. A rendezőség elnöke Nacsa István, a mesterszakosztály elnöke Csala Sándor, a tanoncosztályé pedig Török Imre. Kiállítási titkár Gábor István. A kiállítás a főgimnázium tornacsarnokában, a földszin­ten és a Vigadóban lesz. Részt vesznek a demonstrációban nagyobb kollekcióval Kal­már Zsigmond rostagyáros és Szolga Gyula bútorgyáros. Kalmár új típusú gépeit mu­tatja be külön pavillonban, Szolga Gyula pedig öt szobabútort állít ki. Általában az érdeklődés olyan nagy mérvű, amilyen helyi jellegű kiállítás iránt még soha nem volt. Mert jogos az a feltevés, hogy a ki­állítás idején levő idegenforgalom és a ter­més betakarítása alkalmából egyúttal az erkölcsi siker mellett jó vásárt is csinál a kiállító iparosság. Kibővítik a ló- és sertésvásárteret. Az állatvásártér rendezésével és bekerítésével kapcsolatban a gaz­dák körében panaszok merültek fel aziránt, hogy a lóvásártér túl­ságosan kicsiny és a kapubejárata is annyira szűk, hogy emiatt a ló felvezetések alkímiával legnagyobb torlódások fordulnak elő. Kicsinek bizonyult továbbá a sertés vásártér is, ahol a felhajtott állatokat nem tudják elhelyezni. A városi tanács helyt adva a vásártér rendezése kö­rül felmerült panaszoknak, megtette a szükséges intézkedéseket a ló- és a sertésvásártér kibővítésére. Ennek folytán még a júliusi, nyári vásár előtt a bővítési munkálatokat el­végzik, úgy hogy a július 14-iki vásárt már a megnagyobbított ló és sertésvásártéren lehet megtartani. Ma délelőtt nyitják meg a Néprajzi Múzeumot. A Szentesi­ utcai szép palotában hosszú és nagy hozzáértést igénylő előkészítés után ma délelőtt 11 órakor nyitják meg a város közönsége előtt Hódmezővásárhely­­ Néprajzi Múzeumot. Azok részére, akik tanúi akarnak lenni a megnyitás aktusának, emlékeztetőül talán elég lenne ez a pár soros híradás is, azon­ban mi, akik a napi események krónikáját vezetjük, úgy érezzük, hogy a Néprajzi Múzeum mai kapunyitása kiemelkedik a sablonos és néhány szóval elintézhető szürke újsághírek sorából. Mert miről is van itten szó ? Megfelelünk­­ egy olyan ritka kultúreseményről, melyre nemcsak ennek a városnak, hanem az egész ország­nak közvéleménye felfigyel. Arról van szó, hogy most már végre Vásárhelynek is van múzeuma, hol a múlt emlékeit megőrzik a jelen és a jövő számára. Van múzeumunk szérte értékes, merjük állítani, olyan, ami­nővel kevés város dicsekedhetik a megcson­kított Hazában. Van múzeumunk s benne gyönyörűen kiállítva úgyszólván minden, ami a régi vásárhelyi népélethez szorosan hoz­zátartozott s amiknek nagy részét a jelen­legi nemzedék csak hitből ismeri. Külön­­külön helyet kapott a múzeumban, a föld­­mivelés, a háztartás, a kerámia, a régi ipar. Legszebb gyűjteménnyel a halászat szere­pel, legszínesebb a cserépipar terme s a legérdekesebb az a szoba, mely a régi vá­sárhelyi parasztház gerendás, földes helyi­ségeit ábrázolja s honnan semmi sem hiány­zik : a kemence sem, melyet szintén be­építettek ide, hogy az illúzió teljes legyen. Szóval egy egész délelőttre való látvá­nyossággal fogadja majd a szemlélőket a megnyíló Néprajzi Múzeum, melyet hóna­pokig tartó türelmes munkával Gravátz Ferenc múzeumőr hozott olyan állapotba, hogy az most átadható a nyilvánosságnak. Szinte példátlan az az eredmény, melyet Gravátz Ferenc a múzeum rendezése terén produkált. Öt-hat hónappal ezelőtt egyetlen egy szobába, egymás tetejére rakva voltak összezsufoltan a múzeumi tárgyak s íme most, — egy fél esztendő sem telt bele, — az egykori lomtár helyén Magyarország egyik legszebb is legértékesebb néprajzi múzeumát teremtette meg az odaadó szor­galom ■ az a tanácsadás, mellyel dr Sebestyén Károly szegedi múzeumigazgató is ,kivette részét a rendezés fáradt­ságos munkájából. Sebestyén Károly számos délutánját töltötte itt Vásár­helyen, hogy segítségére legyen Gravátz Ferencnek, aki maga is sokat tanult, olva­sott azért, hogy városának múzeuma ne csak a laikus közönség, hanem a szakemberek bírálatával szemben is megállja helyét. A harmadik, aki szintén ott dolgozott a mú­zeum rendezés nagy munkájánál Varga Jó­zsef városi tisztviselő volt. Minden szabad­idejét a múzeumi helyiségekben töltötte s ha mást nem is csinált volna, csak a ren­geteg kiállított tárgy kaligrafikus feliratait, ez is dicsérendő buzgóságát tanúsítja. Ma, mikor megnyílnak a Múzeum termei a nyilvánosság előtt, lehetetlen lett volna ezt a jelentőségteljes eseményt közlő újság­cikket a fenti három név nélkül megírni. Hiányos volna ez a híradás e nevek nél­kül s mi örömmel regisztráljuk a tényt a maga teljességében. A Néprajzi Múzeum ma délelőtt 11 óra­kor történő megnyitó ünnepélyén, melyen Endre Béláné úrasszony és a Törekvés Dalárda énekszámokkal fognak szerepelni, számosan vesznek részt az ország nagyobb múzeumainak képviselői is, így itt lesznek a mai ünnepi aktuson dr Hómann Bálint, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, dr Mada­­rassy László, a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának direktora, dr Szalay József kerületi főkapitány, Móra Ferenc, az or­szágos nevű író, a szegedi Kultúrpalota igazgatója, dr Bibó István, a szegedi egye­temi könyvtár igazgatója, dr Kongotovitz Károly egyetemi professzor, az Alföldku­tató Társaság tudós elnöke, dr Sebestyén Károly szegedi, Kiss Lajos nyíregyházai, dr Szabó Kálmán kecskeméti és Csallán Gá­bor szentesi múzeumigazgatók. A közönség már ma is látogathatja a múzeumot, mely a jövőben minden vasár­nap délelőtt ingyen megtekinthető. Megkönnyítik a visszahonosítási eljárást. Budapestről jelentik: A belügy­miniszter új intézkedéssel meg­­szüntette a visszahonosítási ügyek­ben tapasztalható nehézségeket és megkönnyíti a visszahonosítást. Aki 1921 július 26 ika előtt költözött elszakított területről Csonkamagyar­­ország területére, az országból ki nem utasítható, hanem magyar ál­lampolgárnak véleményezendő. Az ilyen egyének visszahonosíthatók abban az esetben is, ha optálásu­­kat elmulasztották kérni idejében. A belügyminiszter a kiutasítottak­­nál így sokkal enyhébb eljárást kí­ván követni, mint a múltban. Kohn-Kun Béla büntetése jogerős. Bécsből jelentik . Hír szerint Kohn-Kun Béla kijelentette, hogy minden jogorvoslat­ról lemond. Ennek következtében az ítélet jogerőssé vált. Kohn-Kun Béla büntetése július 26 án telik ki. Egyébként remény van arra, hogy eredményre vezetnek azok a tárgyalások, amelyek abból a célból foly­nak, hogy Kohn-Kun Bélát Németországon keresztül lehessen kitoloncolni. Ha tényleg megegyezés jön létre, Kohn-Kun Bélát hát­ralevő 1 hónapi fogházának letöltése után a német határra szállítják.______________ Országszerte jó termés ígérkezik. Budapestről jelentik : Az Orszá­gos Magyar Gazdasági Egyesülethez beérkezett jelentések szerint leg­alább 8—10 nappal kitolódik or­szágszerte az aratás. Nagyon dús termés ígérkezik. Vászon, zephir és kanavászon A cikkekben is cégünktől megszokott gazdag választékunkat ajánljuk nb. vevőinknek. Különösen súlyt helyezünk az árucikkeink megbízható minőségére és versenyképes árára. Kiváló tisztelettel : Konstantin Testvérek cég, mvásárhely—Orosházául

Next