Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1929. június (25. évfolyam, 72-95. szám)

1929-04-03 / 72. szám

m 1 számú lözkür­­dő üve­­g, vil­­ezeték, izponti alatba­­n­ dél­­(város­­, zárt lat a vég­­lirattal . hó 18 Simon­osháza, mérnöki itó ür­­ipokért a kell­élyegil­íték 50 i felra­­össze­­kell fi­iig az méme­­) a hi­­k. datokat 28. snok. mint onat. imint a sai vég- Lajos inditott .gvi ha­­) P. tő­­éhajtása ibiróság ty köz­­t. 4825 .7. 7 h. id dűlői sz illető ikiáltási . József­zeti jog » 3. nap­­vi ható­­szint­e­it a ki­­sonyabb kötelesek százalé­­gő vagy ghatára­­dékképes letenni, bírói le­téti elis­­ít és az 1881 :LX. LX. t.-c. irtási ár­ia többet romban a megálla­­igért ár igészíteni a 15. iteléül: iszt. ladó úgy a, mint szállítom. :1 a Pálé 613 tt­­yám hold min­­tgő tanyá­­zántó, ka­­pengő. Ért 41 Lemondás, megalkuvás, — mondja Andrássy. Gr. Andrássy Gyula, a magyar politikai életnek egyik kimagasló alakja, kit a legutóbbi képviselőválasztáson Vá­con erőszakkal kibuktattak, — a mai helyzetről a következő kijelentéseket tette. — Sajnos, semmi javulást nem látok. A közgazdasági helyzet a lehető leg­rosszabb. A mezőgazdasági árucikkek­nek nincs piacuk, az ipar fejlesztése a mai határok között utópisztikus dolog. Életképes ipar nélkül a kultúrfölényhaj­­hászat csődhöz vezet, mert a mezőgaz­daság egyoldalúan nem képes modern kulturállamot fentartani. Igazi kultúr­­fölény helyett gazdasági hátrány és le­törés várható, erkölcsi deficittel egybe­kapcsolva. Ha az emberek meg volnának elégedve a mai közállapotokkal, akkor világosan állana előttünk az a köteles­ség, hogy felvilágosítsuk őket a bajok­ról és igyekezzünk megnyerni közremű­ködésüket a bajok orvoslására. Miután azonban mindenki tisztában van a bajok súlyával, óriási a pesszimizmus a társa­dalomban és ennek ellenére senki sem mer gyógyításhoz fogni. Az ember ilyen körülmények között igazán nem is tud­ja, hogy mihez kezdjen, mitől várjon ja­vulást. A helyzet szinte reménytelen. A meggyőződést jó érvekkel, sikeres agi­­tációval meg lehet változtatni, de bátor­ságot, függetlenséget se politikus, se sajtó nem adhat, főleg ha ez a függet­lenség és bátorság önmagában sincs meg.­­ Közállapotainknak igazi baja a sok szerencsétlenségtől és katasztrófától megtört, optimizmusától, életkedvétől megfosztott társadalomnak tökéletes anyagi függése, a közügyektől való eli­degenedése. Ezt az elidegenedést nem annyira az okozza, hogy a tömegek kö­zönyössé válnak a közügyek iránt, ha­nem sokkal inkább az, hogy égetővé súlyosodnak a magánü­gyek és kiszorítják még a lehető­ségét is annak, hogy időt, pénzt és erőt másra is lehessen áldozni, mint a mindennapi kenyér meg­szerzésére. Ha arról volna szó, hogy az emberek szerelmesek Bethlenbe, lelkesednek a mai rendszerért, helyeslik a mai állapo­tokat, akkor meg lehetne győzni őket arról a konkrét adatokkal és tényekkel, hogy nincs okuk a helyeslésre, a lelkese­désre és a szerelemre, sőt ellenkezően! De helyeslésről, lelkesedésről és szere­lemről szó sincs. Ritkán hallottam kormányzatról olyan éles és elkeseredett bírála­tokat, mint a mairól. És mégsem látunk törekvést a helyzet meg­változtatására, mindenütt teljes lemondást, megalkuvást látunk. Mi ennek az oka? Hiányzik a bátorság, függetlenség. Senki sincs abban a hely­zetben, hogy meggyőződésének harcos módon éljen. Ezért vagy visszavonul, vagy megalkuszik a lelkiismeretével, nem teszi ki magát kellemetlenségek­nek, bajoknak, más meg nem mond le azokról a kézzelfogható előnyökről, ame­lyekkel a megalkuvás jár. Hosszú politi­kai pályámon sohasem láttam helyzetet, amelyben kevésbé lett volna kormány­­párti, sőt elkeseredettebben ellenzéki a közhangulat és mégis oly tökéletes hiá­nya lett volna tapasztalható minden el­lenzéki megmozdulásnak, mint ma. Nem akadtam még össze emberrel, aki meg volna elégedve a mai helyzet­tel, aki szíve mélyén ne érezné, hogy a jelen bajainak orvoslása és az A vásárhelyi művészek, az egész ma­gyar művészetnek felismert és külföldön is bámulattal köszöntött valóságai, húsvét első napján nyitották meg Il-ik kollektív kiállításukat a városházán Nagy reklám nem előzte meg ezt a mű­vészi eseményt. Arra szükség nincsen is. Amikor Rudnay Gyula, Pásztor Já­nos, Tornyai, Kallós, vitéz Darvassy Ist­ván, Barkász Lajos hazajönnek, az ün­nepe ennek a városnak, mely tudja meg­­­­becsülni értékes fiait s tud büszkeséggel gondolni azokra, akik annyi tisztességet­­ szereztek ennek a városnak s olyan sok­­ dicsőséget a magyar névnek, fényes bi­zonyságot adván a magyar teremtőerő­nek. Három évvel ezelőtt rendezték meg első gyűjteményes kiállításukat s most másodszor jöttek el, hogy megmutassák, milyen nagy lépést tettek azóta az újabb nagyszerű sikerek útján. Számuk azóta megcsappant eggyel: Endre Béla elment a temetőbe. De jött a kiegészí­tés: a művészetek vásárhelyi őrszeme lett Pogány Ferenc, akivel együttesen van megrendezve a húsvét első napján megnyílt kiállítás. Vitéz Darvassy István és Barkász La­jos már két nappal előbb megérkeztek s Pogány Ferenccel elvégezték az előzetes teendőket. A többi művészek szombaton este érkeztek. Ugyanakkor jöttek meg L­y­k­a Károly nagy aeszthetikus, Rud­­n­a­y Gyula, Kallós Ede, Pásztor János a nejével s fiával, Frank Fri­gyes hírneves portré festő s dr Dar­vassy Imre Máv. felügyelő. A vonat­nál a város nevében dr Fejérváry Bertalan tanácsnok üdvözölte a nagyon kedves vendégeket, akik azután szállá­sukra mentek. Nyolc órakor megnézték a kiállítást s azután a Kaszinóba vonul­tak intim vacsorára, melyre húsz egyén volt hivatalos. Azok a férfiak, akiknek Vásárhely művészettörténetében helyük van. Akik már e téren érdemeket sze­reztek. A vacsorán egyetlen beszéd hangzott el, a dr Fejérváry Bertalané, ki a tanács nevében mondott felköszön­tőt. A vacsorát még Kun Ede készíttette el pompásan és nagy tetszést aratva.­­ Vacsora alatt érkezett meg Tornyai Já­nos, akit nagy ovációval fogadtak. Ünnep első napján délelőtt 11 órakor volt a „művészek társaságának“ alakuló gyűlése a tanácsteremben. Mint már megválasztott tagok voltak ott az ala­kuláson dr Soós István polgármester, Kun Béla országgyűlési képviselő, dr Csáky Lajos, Lázár Lajos, Fejérvári­ Bertalan, Gádor Pál, dr Földes Béla, dr Halász Manó, dr Vészi Arthur, Vajda Béla, dr Czukor Bálint, Konstatin Gyu­la, Telek Andor, dr Mészáros Pál, Ba­lassa József, dr Héjja József, Zsarkó Antal, dr Wirth Márton, dr Szentkirályi Zsigmond, Weisz László, dr Wiener Ti­bor. Természetes, hogy a pesti művé­szek és velük Pogány Ferenc, továbbá a szervezők: Szathmáry Tihamér, Endrey Béla, Fejérváry József és Faragó Sándor, ország jövőjének biztosítása rend­szerváltozást követel. Ehhez azonban bátor emberek összefo­gására volna szükség. De hol vannak ma a bátor emberek? Senki sem lát és vár igazi javulást, még­sem mer csele­kedni senki. Bátorság! Bátorság! Dehát függetlenség nélkül nincs bátorság és hol van ma függetlenség? A gyűlésen vitéz Darvassy István tartott beszámolót, majd a Fejérváry József szerkesztő indítványára a megalakulást kimondván, elnökké egyhangú lelkese­déssel dr Soós István polgármestert kér­te fel az értekezlet, melyen a tárgyalá­sokat Szathmáry Tihamér vezette. Most egy szűkebb bizottság a szabályokat dolgozza ki. A társaság célja a város és az ő kedves fiai közti kapcsolat szilár­dítása; a hamisítatlan magyar művészet kifejlesztése; a tehetségek segítése, de a hivatás nélküli dillettantizmus és művé­­szietlenség leszorítása a szereplés teré­ről. És a legszélesebb körben való nép­szerűsítése az igazi művészetnek. A kiállítás megnyitása vasárnap dél­után negyed 6 órakor történt. A csillá­rok fényében háromszáz ember lelke tü­ze gyűlt ki ünnepi lángban. Dr Soós Ist­ván polgármester abból a nagyszerű szeretetéből szedte, válogatta kedves és érvekben gazdag megnyitó szavait, mely a magyar művészet és a mi drága fiaink iránt él lobogva lelkében. A büszkeség legnemesebb forrásai ők nemcsak miné­­künk, hanem az egész magyarságra, mely az egyedül becsületes, egyedül jo­gos, a hittel rokon nemzetköziség nyelvén beszél dicsőséges erővel a ma­gyar nemzet kiválóságáról. S munkálja a jövőt. A kiállítást ünnep második napján is sokan látogatták meg. Nyitva az min­den nap délelőtt 10-től este 7-ig s belép­tidija 30 fillér. Lyka Károly az elragad­tatás hangján nyilatkozott mindenről s megállapította, hogy Vásárhely büszke lehet az ő csodálatos gazdag művészetű fiaira. Tornyai János pedig őszintén, bátran kimondotta, hogy ilyen nívójú, ilyen értékes, nagyszerű kiállítás, mint a vásárhelyi, Magyarországon még nem volt. Persze Pesten sem. S ez nagy szó, melynek jelentősége legyen ott minden vásárhelyi ember lelkében, mint drága szentkép... Ünnep első napján a művész­gárda Lyka Károllyal együtt a Fejér­váry szerkesztő otthonának vendége volt csigalevessel kezdődő húsvéti ebéden. Lyka Károly ünnep­ első napján dél­után elutazott Vásárhelyről. Rudnay Gyula, Pásztor János és Tornyai János dr Soós István polgármesternél és Kun Béla képviselőnél tettek tisztelgő látoga­tást s hétfőn délután utaztak haza Bu­dapestre. Három szász látogató előtt nyitotta meg dr Soós István polgármester a vásárhelyi mű­vé­szek Il-ik gyűjteményes kiállítását. Hódmezővásárhely, 1929 április 3. Szerda. Ára 10 fillér. XXV. évfolyam, 72. szám. Előfizetési ár helyben: Negyedévre — 7*— P Félévre — — 14*— P Vidékre: Negyedévre — 10*­­ P Telefonszám 79. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP VÁSÁRHELYI FSazerkessU és kiadó laphdafdones KUN BÉLA Felelés sserkssstf. fej£rvAryi józsef Sssikssztéség és kiadóhivatal Kossmth-tér. Népmozgalmi adatok februárban A Magyar Országos Tudósító jelenti: Magyarországon 1929. évi februárban 7214 házasságot kötöttek. Az élveszüle­­tések száma 17.289, vagyis körülbelül 700-al kevesebb, mint a múlt év február­jában. Tehát a születések számában eb­ben a hónapban is nagy csökkenés mu­tatkozik. Elhaltak 14.669-en, mintegy 4000-rel többen, mint az előző év ugyan­ezen hónapjában. A halálozás emelkedé­sének valószínű okát az influenza jár­ványban kell keresni, noha kimondottan mindössze 492 influenzában elhalt ese­tet mutat ki a statisztika. A halálozás­ban mutatkozó emelkedés a 7 éven fe­lüli korban elhaltakra esik, bár a 7 éven alul elhaltak száma is (4225), közel ezer­rel emelkedett a múlt év ugyanezen hó­napjához viszonyítva. A csecsemőhalot­tak száma 3174, ez a szám is 800-al ma­gasabb a múlt év február havának cse­­csemőhalottaihoz képest. A február havi országos lélekszám szaporodás mind­össze 2620 lélek. Vakmerő revolveres rablás a fővárosban. Budapestről jelentik: Kedden délután 3 órakor három férfi behatolt a Ho­­ránszky­ utca és a József­ utca sarkán levő ház tulajdonosnőjének első emeleti lakásába, közülük ketten revolvert fog­tak a ház tulajdonosnőjére és a szobá­ban lévő többi személyre, ezalatt pedig harmadik társuk a lakásban összesze­dett különböző értékpapírokat és a ta­lált pénzt magukhoz véve megfenye­gették a lakásban tartózkodókat, hogy egy órán belül meg se moccanjanak és eltávoztak mindhárman anélkül, hogy menekülésükben valaki megakadályozta volna őket. Mint pótlólag Budapestről jelentik, a revolveres banditák 20.000 pengő kész­pénzt raboltak el özv. Ormai Máriétól, a Horánszky­ utca 27. sz. alatti bérpalota tulajdonosnőjétől, akit házvezetőnőjével együtt összekötöztek s úgy kényszerítet­tek a pénz átadására. A rablók a pénzen kivül ékszereket és egyéb értékeket is elvittek magukkal. Megfojtotta egy szolga ittas gazdáját, aki fejszével támadt rá. Pápáról jelentik: Halálos kime­netelű családi dráma történt a Pápa mellett fekvő Szakácsi köz­ségben. Horváth Sándor tekintélyes szakácsi gazda, aki különváltan élt első feleségétől, idegen asszonyt hozott a gazdaságba. Szombaton Horváth, aki az utóbbi időben ivásra adta magát, ittasan érke­zett haza. Lányával találta szembe magát, aki szemrehányást tett ap­jának. Horváth ezen éktelen düh­be gurult, kirohant az udvarra, ahol fejszét ragadott fel és ezzel támadt leányára. A leány sikolto­zására figyelmes lett Horváth egyik szolgája, berohant a szo­bába és Horváthot meg akarta fé­kezni. Horváthot ez még nagyobb méregét töltötte el és szinte önkí­vületig felhevült állapotában most már a legénnyel fordult szembe. A szolga az istállóba menekült, Hor­váth utánra rohant és a fejszével döngetni kezdte az istálló ajtaját, amelyet a szolga bereteszelt maga után. Horváth feltörte az ajtót, a következő pillanatban a fejszével a legény felé sújtott, aki azonban kikerülte a csapást, ráugrott a gazdára és megfojtotta. Tette után önként jelentkezett a csendőrségen, ahol a gyilkos le­gényt őrizetbe vették és az ügy­ben a nyomozást megindították. Magyar CIPŐK remekei Harisnyák K e az t­y ü k mélyen leszállított árakért h­acassánAc Kalapok FEHÉRNEMŰK Nyakkendők

Next