Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1929. június (25. évfolyam, 96-118. szám)

1929-05-01 / 96. szám

anáreét 44. vagy a ráit a gaa- I. an. Hio 22 naprint hajíven fajul : tehenak, izilegejuk vétatrök és tia csikók :nyere tágén, üsac, ingő és a legelőrenként 16 összegben is banner, a kihajfiaellenlegesen ant 10 kg. ,red kg. só szere, mig . búza, 6 tegyed kg. lapittatott előnél ás ihajtáskor szarvasi alkalmain, hanem itesen tarállatorvosb en, hogy i 6. napjárstás megbízonyitalmával a mi fartődére lem nos általa ás könnyen •1. tások a hugyosatálytanácsának irtott aé-Tanács. tanácsától. *yre közte, kanok és álat tartáatok idejét illapitottuk 9 órától 11 ál ugyana Szegedi 9 órától 11 lél, ugyana Rárósi 9 órától 11 Szövetkezettől 2 óráig és ugyan, amennyiközlekedés dőtt 9 órásaház előtt él 3 óráig apaállatok itási dijat 5 pengőt, gőz állavizsgálat al- Az alkatdíjat nem azdaközöindékolt lassan és ok érvényben szteri ren-i jogosító való fedezés súlyos Tanács. Kik viselik ebben az országban a közterheket? Írta: Erdélyi Aladár országgyűlési képviselő. Öt éven át sürgettük, hogy a kormány terjessze be az adóstatisztikát, hogy megtudjuk, kik viselik ebben az országban a közterheket és milyen arányban. Mert valahányszor felmerült ennek a kérdésnek a tárgyalása, akkor az egyes foglalkozási ágak, csakhogy elhárítsák maguktól az esetleges újabb teherviselést, aszerint, amint jobban vagy kevésbé rendelkezhettek a nyilvánosággal, hangosabban és eredményesebben védekeztek az újabb közteherviselés ellen. A magam részéről sohasem helyezkedtem arra az álláspontra, hogy csak azt a gazdasági ágat védelmezzem, amelyhez tartozom, de ismerve a pénzügyi számadatok labirintusát, mindenkor hirdettem, hogy a jelenleg fennálló adózási rendszer nemcsak súlyos az ország dolgozó népére, de mondhatnám, elviselhetetlen is. Ismételten leszögeztem parlamenti felszólalásaimban, hogy a túladóztatás ellensúlyozására csak egy becsületes, minden képmutatástól mentes takarékosság volna alkalmas, másrészről pedig meg kell állapítanunk azt is, hogy az igazságtalan adóztatás sok tekintetben antiszociális s egyetlen ellenszere lenne az ország teherviseléséhez arányosított adóztatás. A pénzügyminiszter az elmúlt napokban terjesztette elő az 1928. év végéig szóló adóstatisztikát, amelynek számadataiból igen szomorú tényeket kell megállapítani. Nézzük csak meg az első kimutatás táblázatát, amely az egyenes adókról szól és amely összehasonlítást tartalmaz az 1913. és 1927. év között. A hivatalos kimutatás szinte kihívóan mutat rá, hogy bár az ország minden egyes lakójának az állami terhe a békebelinek duplájára emelkedett és bár minden egyenes adó 17 százalékról egészen 260 százalékig emelkedett, addig csak egyetlen egy adónem: a társulati adó csökkent 13,74 százalékkal. Ezek után azt kérdem a pénzügyi kormánytól hogy igazságos-e ez az adóztatás, amikor mindenki, aki a közgazdasági élet mozgalmaiban ismerős és tudja, hogy hovatovább az egyéni cégek megszűnnek, a régi patrícius emlékeket átmentő ipari és kereskedelmi vállalatok részvénytársasággá alakultak át s újabb és újabb rendesen altruistának feltüntetett, de valójában álszövetkezetek keletkeztek. Mindenben igazolja a társulati adó mai lehetetlen voltát magának a Gyáriparosok Országos Szövetségének a jelentése is. S amíg örömmel állapítjuk meg, hogy az elvesztett perifériákon lévő iparvállalatok helyett más iparvállalatok keletkeztek, a textiltéren pedig egészen új, mindnyájunk óhaját kielégítő hatalmas és modern vállalatok keletkeztek, egyúttal önkéntelenül azt kell kérdeznünk, mi lehet az oka annak, hogy ennél az adónemnél nincs emelkedés, hanem percentualiter olyan csökkenés mutatkozik, mint aminő növekedés a földadónál van. Erre a térigmegállapításra mondhatná bárki, hogy hiszen a társulati adó a vállalatok nyereségével kapcsolatos és talán a konjunktúra nem kedvezett eléggé ezen a téren. Nézzük meg, hogy állunk ezzel a kérdéssel. Mindnyájunk előtt ismeretes az a heves, de úgy hangjában, mint módszereiben feltétlenül tiszteletreméltó és figyelmet érdemlő harc, amely csak az utóbbi hetekben folyt le a vámvédők és mondhatnám, a szabadkereskedelmi irányzatok között. Ebben a harcban az ipari érdekeltségek büszkén és joggal hivatkoztak arra, hogy a csonkaországban az ipar már nem azt a hamupipőke szerepet éli, mint tiz-tizenöt évvel ezelőtt és bár kissé túlbecsülték a lehetőségeket, amidőn iparcikkek kivitelével vélik külkereskedelmi mérlegünket megjavítani, mégis imponáló az a kimutatásuk, hogy a mezőgazdaság évi 3 és fél milliárdos termelésével 2 és fél milliárdos ipari termelés áll szemben. Nem akarok most belemélyedni abbba a kérdésbe, hogy mennyi lehet a nagy iparvállalatok nyeresége, bár igen érdekes lenne kimutatni ezt, különösen most, amikor rendelkezésünkre állanak Budapest Székesfő i város Statisztikai Hivatalának a fő i város gyáripari termeléséről szóló számadatai, amelyekből részletesen kiderül nemcsak az, hogy minden nagyobb gyárunk részvénytársaság, hanem még az is, hogy mennyi munkást foglalkoztatnak, mennyi a szénfogyasztásuk, mennyi a termelésük, s milyen értéket reprezentálnak. Ezekből a statisztikai adatokból kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy az [ egyes részvénytársaságok nyereségé■ vel szemben mennyi az igazgatósági tagok tantemje és fizetése és hogy jövedelemadókimutatásban vajmi csekély összegben szerepelnek ezek az elszámolások. Sajnos, ebben a statisztikában nélkülözzük azt, hogy milyen nagyobb összegekre tehető a különböző igazgatósági tagok különböző jutta-tása, még a villaadományozások sincsenek feltüntetve, valamint az sem, hogy a külföldi üdülések, mint borzasztó fontos üzleti tárgyalások szerepelnek, a rokonság „szerény elhe l lyezése“ mint nélkülözhetetlen munkaerő jelentkezik, az autók pedig, amelyekben kimerült igazgatók fáradt testüket pihentetik, mind olyan alapok, melyek a vállalatok nyeresé- i gét csökkentik. Ezek a statisztikai adatok, sajnos, nincsenek feltüntetve, holott ezek adnák meg az igazi jövedelmi adó képét. És miden nap-nap után olvasom a lapokban a közgazdasági élet feljajdulását, hogy a tőzsde rossz és hogy a patronizáló intézetek nem interveniálnak és hogy ebből minő nagy közgazdasági hátrány származik az országra, akkor őszintén szólva azt kérdezem, hogy még mindig akad-e olyan ember, aki megtakarított pénzét részvényekbe fekteti ? Mert ha végignézünk az úgynevezett osztalékpolitikán, akkor meg kell mondani, hogy a részvénytársaságoknál, leszámítva egy-két, valóban e téren is helyes és magasabb érzésektől vezetett intézményeinket, mindenkinek lehet haszna a részvényekből, csak maguknak a részvényeseknek nem. Elsőrendű állampénzügyi és közgazdasági követelmény tehát, hogy a részvénytársaságok mielőbb jogilag reformáltassanak épúgy mint a szövetkezetek. Ismerem a siralmakat, amelyek e reformkívonattal szemben elhangzanak, de remélem, hogy a kormány e tekintetben a dolgozók segítségére fog sietni s azok érdekeit fogja megvédeni a készülő javaslatban. A magam részéről csak azt óhajtanám: a pénzügyminiszter tegye lehetetlenné, hogy egypár igazgatósági tag önmagának olyan szerződéseket és dotációkat adjon, amikőt akar, amidőn is nem arról történik gondoskodás, hogy becsületes, évtizedes munka után majd minő megérdemelt nyugdíjra lesz igényük az igazgatóknak, hanem arról történik döntés, hogy minél horribilisabb fizetése legyen egyes igazgatóknak és hogy minél nagyobb végkielégítést kapjanak. Ennek célja természetesen az, hogyha az illetőnek bármilyen rövid idő alatt el kell hagynia hatalmi állását, óriási összegekkel terhelje meg maga után a mit sem sejtő, fillérekből összekuporgatott részvények tulajdonosait. Szeretném látni azoknak a névsorát és pontos fizetési jutalékát, végkielégítési igényeit, akik jelenleg nagy vállalatok élén állanak. Mindenki tisztában lenne akkor, hogy milyen megrövidítése ez nemcsak a részvényeseknek, hanem magának az államnak is. Bevallom, azon fáradozom, hogy nemsokára rendelkezésünkre álljon ilyen kimutatás, már csak azért is, hogy lássuk, minő irányban kell keresni az államélet szempontjából az arányos teherviselés megreformálását. Ennek a statisztikának nagy hasznát vennénk. Megmutatná azt is, hogy mit kellene csinálnunk a részvénytársaságok reformjánál, amivel a közgazdasági bajokon is segítenénk. tanácsútán tartott issék rések készülnek fánál ím. fuló leány 393 „"Bata" csefi cipőt nem tartunk ! Világos divatszín, fekete, barna női Cipők alacsony és magas sarokkal Vág cipők __«j/fi Szandálok, szandalettek a legolcsóbb árakon. Férfi fejtérneműek fővárosi választékban. Habselyem kombinék, reform nadrágok, kesnyilk és harisnyák, Jambó sapkák stb. a legolcsóbb szabott árakon. GROSSMANN R. és FIA cég (Az „Arany folyó“-hoz) „Bata“ csefi cipőt nem tartunk ! Hódmezővásárhely, 1939 május 1 Szerda. A ra 1ó fillér. XXV. évfolyam. 90. szám. Iőfizetési ár helyben: negyedévre — ?•— P Félévre------Vidékre: negyedévre 10-— p Telefonszám “9. TÁSÍRHELYI Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KVN BÉLI Felelős szerkesztő Fejérváry József Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. FÜGCSETLEN POLITIKAI SAPILAP A református zsinat gyűlése. Nagy érdeklődés mellett folytatta tanácskozásait Budapesten az egyetemes református zsinat. A lelkészi képesítésről szóló szakasznál megállapították, hogy „nők lelkészi képesítettség birtokában is csak vallásoktatói, középiskolai vallástanári és diakonisszai szolgálatra alkalmazhatók, szószéki és liturgiális szolgálatot azonban nem végezhetnek“. Vagyis „önálló lelkészi hivatalra csak teljes lelkészi képesítésű férfit lehet állandóan alkalmazni“. „Önálló lelkészi hivatalt tölt be a lelkipásztoron kívül: a vallásoktató lelkész, az intézeti lelkész és a honvédtábori lelkész. A lelkipásztort életfogytig alkalmazzák, vezetője az egyházközség vallásos, egyházi és anyagi életének; ha az egyházközség iskolájában a tanítás teljesítése is állandó kötelessége, akkor lelkésztanítónak mondják“. Kimondotta a zsinat, hogy mindegyik egyházkerület püspöke törzskönyvet vezethet a kerület területén szolgálatot teljesítő valamennyi lelkészről. A törzskönyvbe a fegyelmi büntetés feljegyzését, ha az nem hivatalból való elmozdításról szól, három év után törölni kell. Ráday Gedeon gróf indítványt nyújtott be arról, hogy a lelkészek képviselőjelöltséget ne vállalhassanak, legfeljebb az egyházi hatóságok hozzájárulásával. Majd Benedek Sándor közigazgatási bírósági másodelnök elnöklésével részletesen megtárgyalták a lelkészek politikai szereplésére vonatkozó törvényes intézkedéseket. A lelkészek kötelességéről szóló szakaszok kimondják, hogy a lelkész „tartózkodjék minden olyan foglalkozástól, mely a lelkészi hivatás méltóságának nem felel meg. Feleségül református vagy evangélikus nőt vegyen. Egyházi szertartás végzésekor meghatározott lelkészi hivatalos ruhát viseljen, amely magyaros szabású, hosszú fekete kabát, fekete palást és fekete bársony magyar süveg“. Az Isten igéjének hirdetése elsősorban a lelkészek feladata, de az igehirdetést a törvényben megszabott feltételek mellett teljesítheti lelkésszé nem képesített férfi egyháztag is. Kimondotta továbbá a zsinat, hogy lelkészváltoztatás történhetik csere útján is, ha az érdekelt gyülekezetek lelkészei s presbitériumai közmegegyezéssel akarják vagy ha az egyházmegyei elnökség, vagy közgyűlés az egyházközségek érdekében állónak tartja és úgy a lelkészek, mint a presbitériumok abba beleegyeztek. A csere érvényességéhez az illetékes egyházmegyei elnökség engedélye szükséges. Megkezdi működését Vásárhelyen az Egészségvédelmi Intézet. Az Egészségvédelmi Intézet ügyében, — melynek működését a népjóléti miniszter rendelete szerint azonnal meg kell kezdeni — tegnap délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében, Soós István dr. polgármester elnökletével ülés volt, amelyen részt vettek Baár Jenő a Társadalombiztosító Intézet szegedi igazgatója, Genersich Antal dr. egészségügyi főtanácsos, Körméndy Dezső a Társadalombiztosító vásárhelyi vezetője, Szentkirályi Zsigmond dr. kórházi főorvos, valamint Draskovics Ernő főszámvevő és Müller Ferenc dr. orvos. Az ülés megnyitása után Baár Jenő igazgató ismertette Győr városnak az Egészségvédelmi Intézet működésére vonatkozó szabályrendeletét, amelyet a népjóléti miniszter már jóváhagyott s kérte, hogy annak mintájára alkossák meg Vásárhelyen is az Egészségvédelmi Intézet működését célzó szabályrendeletet. Az értekezlet kisebb módosításokkal elfogadta Győr erre vonatkozó szabályrendeletét s ugyancsak hozzájárult ehez a polgármester által összehívott tanácsülés is, úgyhogy a szabályrendeletet most már felis lehet terjeszteni jóváhagyás végett a népjóléti miniszterhez. Végül kimondotta az értekezlet, hogy az Egészségvédelmi Intézet haladéktalanul megkezdi működését, mégpedig a kórházban Szentkirályi Zsigmond dr. főorvos vezetésével, aki a napokban a sajtó útján részletesen fogja tájékoztatni a közönséget az Intézet céljáról. Újabb háromezer lovat vesznek Magyarországon az orosz lóvásárlók. A magyar kormány újabb engedélyt adott az oroszoknak, hogy Magyarország területén háromezer lovat vásároljanak. Az oroszok már meg is érkeztek Budapestre és az Imperiál szállodában vettek ki lakást. Mint Budapestről jelentik, a küldöttségnek szigorú utasítása van Moszkvából, hogy senkivel ne érintkezzék, vendégeket ne fogadjon és vendégségbe ne menjen. Ugyanez a magyar kormány kikötése is, mely célból, valósággal rendőri felügyelet alatt vannak a komissió tagjai. Az első lóvásárt Tolna megyében csinálják s azután eljönnek Vásárhelyre is, hol a lehető legjobb a lóanyag s hol máskor is vásároltak. Ügynökeik már szerte utaztak az országba. Valami lószövetség az, mellyel összeköttetésben állanak. Ha azonban a szövetség a jövőben is úgy dolgozik, mint a múltban dolgozott, akkor nem sok kilátásai lehetnek. Csak egy esetet említünk. Vásárhelyen és Makón Tompay Ferenc egy makói kereskedővel együtt éppen a magyar ügynökök miatt 600 millió koronát fizettek rá az orosz lóvásárra tavaly, ami miatt egyszers mindenkorra elment a kedvük attól, hogy Oroszország számára lovakat literáljanak. Különben is, ha ismét olyan nehézkesen megy a dolog, ahogyan ment, mikor a felcsődített 300 lóból hármat vettek meg, akkor mi a magunk részéről sem sok sikert várunk az egész vásártól, melyet nagy hangon harangoznak be magyarországi lócsiszárok s azután csak felültetik a közönséget, mely hiába töri jószágját. Most másként kell csinálni a dolgot, hogy az eladók és az oroszok is jól járjanak.