Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1929. augusztus (25. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

Hódmezővásárhely, 1929 augusztus 1. Csütörtök. Ára 10 fillér. XXV. évfolyam. 172. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: egyedévre - *!•- P Hévre------1#*- P Vidékre: sgyedévre 10*- p Telefonszám 79. Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KVS BÉLA Felelős szerkesztő Fejérváry József Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP „Bratislava“. Most ez a világ közepe s nem Tá­­é. Bár a néphit szerint a teremtő opéra tűzte le a cs­klit, mikor a föl­­it kiformálta, Bratislava azonban e főzte. Azaz, hogy a cselákok, akik gy tettek, hogy mikor nagyantant lesó zsákmányul nekik juttatta Po­­sonyt is, elkeresztelték egyszerűen fratislavának. Ha van Illává, miért ő lehetne egy másik lava is. Van e­gy darabig. Tuka is ott élt, de nem iz követte el a hazaárulást. Minden­esé nagy Cselákiában, csak most ott onják felelősségre. Hétfőn reggel k­ették a vádlottak padjára Tukát s­­­zóta faggatja a bíró, be akarván s­zuggerálni neki, hogy Magyaror­­­­zág kezére akarta játszani az egész f­elvidéket. A tanúk mást mondanak , s mást mondanak a tények Az első p percben kijelentette, hogy egy csepp tincs a lelkében, ami a magyarhoz fűtná. Mintha csak azt akarta volna mondani, hogy ha volna benne egy darab, hát azt nyomban kivágná ma­gából. Mi, megvallva az igazat, nem rántódunk meg a szóra. Hogy a ma­­gyarokhoz való köteléket tagadja. . . az ő privát ügye. Végtére magyar­nak lenni fájó büszkeség s ezt oda-­­ t nem kultiválják, nem is kívánja ölük semki, legkevésbé mi magya­­ok. Mi a Tukák nélkül éltünk eddig , és nem kívánunk velük élni tovább­­á sem. Ami azonban a háttérben a Mia pert alkotja, az már valamivel rdekesebb. Ha egy magyart vesz le a cselák, mert leventesapka van , fején, vagy mert Jókait olvassa r­endesen Kassa törvényszéke itélke­­ik felette. Ebben van érzéke a cse­­áknak s oda teszi a gyalázat szintj­­ét, hol a hóhérok, a Karafiák szel­lme kisért, kiknek történetét az­­tok tette az emlékek akasztófa ma­­gaslatára. S most egyszerre Po­­sonyba visz egy nagyméretű bűn­ért, melynek vádlottjára a hazaáru­­ást olvassák s az a mesét, hogy a magyarokkal cimboráit. Tegye a szi­­ére a kezét az az államügyész és fe­djen őszintén ara a kérdésre, vaj­on hiszi-e, hogy Magyarországnak gy rövidlátó Tutkára van szüksége, egy megcsinálja azt, amit a messze evébe látó hatalmas úr, Rothermeie­­rd a kezében tart már biztosan, maga se hiszi. Komédia az egész, mely nem más, mint kijátszása a slág előtt egy kanapé pörnek, mely kivál dolga Csehszlovákiának. S­ont Pozsonyban. Ha valaki nem lát­­a ebben a hangulatvadászatot, az­sakugyan semmit sem lát. Az vak.... lidasnémeti után kell valami flas­­tom a plezurra, amit a cselák ura­im kapott a cifferblattján. Hát ránt­­uk elő Tukát. Nekünk semmi kö­­znk nincsen ehhez a cvikkeres pro­­esszorhoz. De tiltakozunk az ellen is, hogy a világ valami szerepet a mi sorsunkkal hozzon kapcsolatba a Tu­lkáéból. Mi örülünk, hogy élünk. S nem érünk rá sem Tukával, sem más csalákkal barátkozni. Ha mi valamit akarunk, annak valószínűleg nagyobb pufanója lesz. De semmiesetre sem Tuka és barátai útján. Nézzen szét a magyar történelemben a cseh ál­lamügyész. Lát-e abban csak egy vo­nást is, mely alattomos eszközökhöz nyúl. A magyar nem orgyilkos. A magyar becsületes ellenfél, még ak­kor is, ha cselákal áll szemben. Bár ez igen nehéz feladat, mert a cselák szégyenlős az ellenség előtt s nem igen mutatja az ábrázatát. A pozso­nyi mutogatásra azonban nem va­gyunk kiváncsiak. A cséplők utazással töltik az időt s azért késik az aratás befejezése. Az idén az aratás elkésett, még­pedig az időjárás miatt. A szükség pedig nagy és érthető az a sietség, mellyel a gazdaközönség a cséplést szorgalmazza. S ebből a sietségből erednek a nézeteltérések. Többen tet­tek már panaszt a városi elöljáró­ságnál, hogy a cséplőgép a szerződés­szerinti időben nem ment el a tett­helyre, hogy a cséplést elvégezze. Az elöljáróság ilyen ügyekben nem tud mást tenni, minthogy a pert mege­lőzően belátásra bírja a feleket és tü­relemre kéri. Hanem van a dolognak egy másik oldala, amit, mint egyetlen orvoslási módot, maga az ügy kínál éppen természeténél fogva. Kérdést intéztünk egy géptulajdonoshoz, aki nagy apparátussal dolgozik s aki nagyszerű belátással és okosan pom­pás eszmét vet föl, melylyel rendet lehetne teremteni ezen a téren és el­érni egyúttal azt is, hogy olcsóbbá lenne a cséplés is. Ez a géptulajdo­nos, aki már régen mester ezen a té­ren is, a következőket mondotta: — Az idegeskedés oka érthető, mert mindenki siet. Azonban a meg­oldás más. A helyzet az, hogy ma a cséplőgépek az utazással töltik el a drága időt. Például én csépelek Ré­­márisban. Ma végzek s akkor megyek 12 kilométer távolságra. Két nap múlva újra megteszem ezt az utat s megyek vissza, amannak a szom­szédságába, így szól a szerződésem. A gépek összevissza járják a határt s a fél­időt ezzel a sétálgatással töl­tik el. Mely alatt a munkás nem ke­res, a gép pedig eredmény nélkül fo­gyasztja a tüzelőt és az olajat. En­nek a rendszertelenségnek egyetlen orvossága a rendszer. Egy-egy ha­tárrész 500—700 holdas termésé­nek érdekeltsége álljon össze s kös­sön szerződést egy géppel, mely ott azután sorba jár. Akkor­ gyors és biztos lesz a cséplés és bizonyosan ol­csóbb is! Ezeket mondotta az elismert szak­ember. Az idén már lekéstünk a do­logról, de jövőre megtehetjük. A világ teljes készenlétben várja a kommunisták augusztus elsejére tervezett nagy tüntetését. A kommunistáknak új felháborodás kellene. Nem elég, hogy keletet teljesen megfertőzték s a kínai államban meg­akasztanak minden munkát, mely a há­ború rémét bocsájttota a kát birodalom­ra, most Párisra vetették a szemüket, meg Londonra. Azt hitték, hogy a fran­cia kormányválság kedvez­ő alkalom lesz. Viszont a szocialista kormány London­ban, az ő képzeletük szerint, az ő talaju­kat készíti elő. MacDonald miniszterel­nök azonban hamarosan kijózanította őket s szóba sem állt azzal a küldöttség­gel, mely nála tisztelegni akart. S hogy mások is, kik a kommunizmus felé ka­csaródnak, észre térjenek, MacDonald­­ miniszterelnök gondoskodott arról, hogy­­ felfogását publikálják. Mint ugyanis Londonból jelentik, Mac­Donald a leesdi déli kerületben tartandó időközi választás szocialista jelöltjéhez intézett levelében hangsúlyozza, hogy a munkáspárt és a kommunizmus közötti harcot nyíltan kell megvívni, nem pedig a kommunisták által kedvelt titkos föld­alatti aknamunkával. A munkásság de­mokratikus és alkotmányos eszközökkel akarja felépíteni a szabad és egyenlő polgárok társadalmát,, elítéli a forradal­mat és diktatúrát és csakis a parlamenti kormányzásban hisz. Az augusztus 1-re tervezett tüntetések dolgában Párisból és Londonból a követ­kezőket jelentik: Páris. A Humanité felhívja a munkáso­kat, hogy augusztus 1-én délelőtt 11 óra­kor hagyják el az üzemeket s tüntesse­nek a háború ellen, amelyet a kapitalis­ták akarnak megindítani Szovjetorosz­­­­ország letiprására. A felhívás szól nem i­s csak a kommunistákhoz, hanem az egész­­ munkássághoz, de még a kommunista­­irányzatú munkásszervezetek sem haj­landók valamennyien követni a sztrájk­parancsot. Minden intézkedés megtör­­­­tént, hogy az utcák rendjét és nyugal­mát megóvják és hogy a közüzemek za­vartalan működését biztosítsák. A rend­őri és katonai osztagok már az este elfog­lalták kijelölt helyeiket. A kaszárnyák­ban erősítések állanak készenlétben, hogy szükség esetén automobilokon azon­nal a veszélyeztetett pontokon teremje­nek. A belügyminiszter megbeszélést tartott Páris város és a Szajna departement ren­dőrprefektusaival. A megbeszélés után a miniszter még egyszer nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a felvonulások és gyülekezések, valamint egyéb utcai tün­tetések meg vannak tiltva. A munkasza­badság bármely megakadályozása, min­den erőszakosság, különösen pedig bár­mely támadás az államhatalom képvise­lői ellen, energikus megtorlásban része­sül. Akit tetten érnek, vagy fegyvert ta­lálnak nála, rögtön az ügyészségre szál­lítják, külföldieket, akik a tüntetésben r­észtvesznek, kiutasítják. A rendőrpre­fektus rendelkezésére 20.000 ember áll és ezek kiegészítésére szükség esetén a csa­patokat is igénybe veszik. London. A Daily Telegraph szerint az angliai kommunisták nagyban készülőd­nek az augusztus elsejére tervezett tün­tetésekre. Ügynökeik bejárják az arzená­lokat, a nagyobb vasműveket, továbbá a főbb pályaudvarokat, a közlekedési vál­lalatokat és felkeresik az autóbuszgará­zsokat és a­­villamosvasúti raktárakat, valamint a lapok nyomdáit. A lap sze­rint azonban a kommunisták mindenütt hideg fogadtatásra találnak. A háborúel­­lenes tüntetést a tervek szerint nagysza­bású politikai lázítással akarják össze­kötni. Vásárhely rendőrsége permanenciá­b­an. Bár nem tételezhető fel, hogy a kom­munisták aknamunkája Vásárhely józan gondolkozású népénél célt ért volna, azonban mint értesülünk, a rendőrség nálunk is permanenciában lesz. Ez a készültség tegnap este vette kezdetét és holnap reggelig tart, persze ez alatt az idő alatt a rendőrség minden tagja, ki­véve a külső őrszemeket, a központi ügyeleten, illetőleg a kerületi őrszobák­ban tartózkodik. Egészen bizonyos, hogy ennek az óvatossági intézkedésnek sem­mi szerepe nem lesz Vásárhelyen, mely­nek lakói féltékenyen vigyáznak a köz­nyugalomra s adott esetben éppen velük találnák magukat szemben a társadalmi­rend felforgatására szervezkedő elemek. Apponyi felolvasást tart Párisban, Párisból jelentik. A párisi lapok jelen­tik, hogy gróf Apponyi, dr Wirth, Benes, továbbá a Népszövetség több más tagja, a Népszövetség közgyűlési munkálatai­nak befejeztével, Párisba jön, hogy a nemzetközi diplomáciai akadémián fel­olvasást tartson. Ezzel egyidőben fogják felavatni az intézet székházát. A fogadá­son több mint 15 külügyminiszter jelenik meg személyesen. Többszáz áldozata van az indiai árvíznek. Bombayból jelentik: A szindi kerület­ben pusztító árvíz egyre nagyobb arányo­kat ölt. Az eső most már negyedik napja szünet nélkül zuhog s a megáradt pata­kok és folyók vize mindenütt kilépett medréből. Az ár elöntötte a falvakat, rombadöntötte a házakat és alámosta a vasúti töltéseket. A Jodhpur-vasút fővo­nalán a vasúti töltés tíz kilométer hosz­­szúságban beomlott. A haidarabadó bom­bás postavonat, amelynek tegnap este kellett volna Bombayba érkeznie, két nap óta a nyílt pályán vesztegel. A többi vasútvonalon a forgalmat szintén be kel­lett szüntetni. A völgyekben hatalmas ta­vak képződtek, amelyek minden közleke­dést lehetetlenné tettek. A falvak és vá­rosok lakossága pánikszerűen menekül a magasabban fekvő helyekre. Az épen­­maradt vasúti és csatornatöltéseket va­lósággal elözönlötték a menekültek. Az ár tegnap már Haidarabad alacsonyab­ban fekvő részeibe is benyomult. Az egyik külvárosban több, mint száz ház rombadőlt. A halottak számáról még nin­csenek pontos jelentések, valószínű azonban, hogy többszáz emberáldozattal kell számolni. Anyának, apának, leánynak, fiúnak fontos, hogy gípő, Harisnya, fürdőruha, freformnadrág, stb. szükségletét BADASSA AK­VHAZJIBAN szeresse be. Tekintse­ meg mélyen leszállított árukkal ellátott KIRAKATAIMAT!

Next