Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1929. december (25. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-01 / 274. szám

­ A megürült újtemplomi papi állás betöltéséről a Harsányi Pál esperes válasza után intézkedik a református egyh­áz. A Györffy József lelkipásztor halálával megüresedett új templomi lelkészi állás betöltése ügyében az egyház vezetősége már tartott meg­beszélést, a kérdést azonban csak ak­kor viszi a presbitérium elé, amikor a Harsán­yi Pál esperes válasza, illetőleg rendelkezése megérkezik. Ugyanis a dolognak ez a formája: hivatalos jelentéstétel s azután az esperes rendelkezésének, illetőleg óhajtásának a bevárása.­­ Az állás jövedelméről a törvény értelmében szabadon rendelkezik az egyház, mert a lakást hagyja egy évig az árvák birtokában, a jövedelmekről pedig lelki szokás szerint az a felfogás szo­kott érvényesülni, hogy amennyiben földjárandóságról van szó, mint a je­len esetben is, az a gazdasági év le­teltéig, vagyis 1930 szeptember 30-ig a család élvezetében maradjon. Az egyház elnökségének ma is ez a he­lyes meggyőződése. A dolog másik oldala az állás betöltése. Törvény és egyházi határozat szerint az állásra Losonczy Endre lelkésznek, má­sodsorban pedig Tér­eh Gyula lel­késznek van igény­jogosultsága, ők tehát nyilatkoznak előbb, hogy aspi­rálnak-e az új templomi állásra. En­nél a kérdésnél azonban tisztázni kell azt, hogy ha Losonczy Endre lelkész és a törvényadta jogával és tabáni állásával járó dotációt választja, vár­jon egyúttal nem kellene-e rendezni azt a másik kérdést is, mely az el­nöklelkész állásánál eddig nem tisz­tázódott. Ugyanis eligálási joga az elnöklelkésznek legelső helyen meg­van, tehát a föld, vagy fix járandó­ság kérdése itt is leszögezendő. A presbiteri gyűlésen fogják elintézni ezt a kérdést is. És a megürült állás­ra akkor írják ki a pályázatot. A do­log tehát jelenleg ekként áll s a kér­désben az egész egyházi elnökségnek és lelkészi karnak a felfogása har­monikusan egyöntetű. VAK4KH KL fl REGGELI ÚJ­JAL 1929 decen­ber- 1 A búzaárdifferencia és a kereskedők nyilatkozata. A budapesti ás vásárhelyi búzaárak kö­­zött­i differenciáról írott cikkeinkre nyi­latkozik alább a Kereskedelmi Testület gabona szakosztálya. A „hallgassuk meg a másik felet is“ elvénél fogva a cikket itt adjuk, mely hangzik szószerint a kö­vetkezőként: Hódmezővásárhely, 1929 nov. 20. Hódmezővásárhelyi Reggeli Újság t. Szerkesztőségének Helyben. B. lapjukban hónapok, sőt évek óta folytatólagosan — a búza árának ala­csony voltával foglalkozó — cikkek lát­nak napvilágot. Mi kereskedők magunk is a legtel­jesebb mértékben nemcsak el­ismerjük, hogy a búza és egyéb mező­­gazdasági termények ára katasztrofálisan alacsony, de igen súlyosan érezzük is ki­vétel nélkül különösen városunkban, ahol bevételünk, forgalmunk, jövedelmünk mondhatni kizárólag a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság jövedelmétől van füg­gővé téve, emellett pedig üzleteink, vál­lalkozásainak terhei nemhogy csökken­nének, de állandóan súlyosbodnak. Mi is örömmel viseljük tehát szívünkön a gazdák jólétét, de szíves figyelmét kell felhívnunk arra, hogy a t. Szerkesztőség igen egyoldalúlag teszi bírálat tárgyává a búza árának alacssony voltát és pedig oly szineeztben, oly hangnemben, ame­lyek alakalmasak arra, hogy a hiszékeny gazdaközönség körében azt a hiedelmet keltsék, mintha a gabonakereskedők a gazdákat kihasználnák, mintha illeték­telen hasznokat kívánnának zsebrevágni. A legutóbbi, f. hó 20-iki lapjukban megjelenő ilyen cikküknek címe: „Bu­dapesten egy pengővel emelkedett a bú­za ára, de a vásárhelyi piac csak igen kis mértékben reagált erre.“ Engedje meg a t. Szerkesztőség, hogy ezen cikkel bővebben foglalkozhassunk és a búza áralakulása tekintetében a t. Szerkesztő­ségnek felvilágosítással szolgálhassunk. Mindenek­előtt tudni kell, hogy a ked­den és pénteken lezajló piacokon kiala­kuló árak annak a budapesti tőzsdei helyzetnek megfelelően alakulnak ki, mely az előző nap tőzsde­ideje alatt, te­hát hétfőn, illetve csütörtökön délben 12 és fél kettő óra között jut kifejezésre. De azt a tőzsdei helyzetet is lényegesen befolyásolják még azok az amerikai és liverpooli terménytőzsdékről érkező je­lentések, melyeket hétfőn, illetve csütör­tökön délután háromszor mond be az MTI­ kirendeltsége. Nem állja meg helyét azon be­közlésük, hogy a búza ára Budapesten egy hét alatt átlagosan 1 pengővel emelkedett, mert amíg a keddi piacnak megfelelő hétfői hivatalos tőzsdei jegyzés a tisza­­vidéki 80 kg.-os búzára 23,85—24,10 P volt, addig egy héttel azelőtt, tehát az előző hétfőn a jegyzés 23.45—23.70 P tett ki, — vagyis az áremelkedés csak 40 fillért tett ki. De ugyanekkor, amikor a hétfői, no­vember 18-iki hivatalos jegyzés 23.85— 24.10 P tüntet fel, méltóztassék a tényleg előfordult kötések felsorolását megtekin­teni: tiszavidéki 80 kg-os búzák 23.50— 23.60 P árban keltek el budapesti paritás­ban és 4000 g-s tétel hajóba rakva 23.80 P-vel. Mit méltóztatnak gondolni, miért keltek el ezen tételek ennyiért? Mert nem volt rá vevő jobb árban! A búza épen olyan kereskedelmi cikk, akár a cipó, vagy a savanyú cukor, olyan mint akár a vetőgép, vagy az igavonásra szánt ló. Nincsen az sehol sem megírva, hogy a vevő köteles a hivatalos jegyzésben a búzát megvenni, ha nem találja meg mellette a számítását. A tőzsde és a hiva­talos jegyzések csak az árszabályozás és a helyzet képét ismertetni hivatottak. De épen úgy alku és megállapodás tárgyát képezik az eladási , illetve a vételárak, mint ahogyan két egyenlő értékű ló közül az egyik gazda pld. 600 P-s vételárat ér el, míg a másik 400 Pengősnél jobb ve­vőt nem tud rá találni. De térjünk vissza 20-iki­g. lapjuk cik­kére. Tegyük fel, hogy a hódmezővásár­helyi gabonakereskedő az itten kedden 21 P 60 fill.-ért vásárolt búzáját a hétfői legmagasabb hivatalos jegyzés mellett, 24 P 10 fillérért tudta volna kedden dél­ben a tőzsdén eladni. Ha ez a gabonake­reskedő 150 mázsás tételekben szállítaná el a búzát, mert ez esetben legolcsóbb a vasúti fuvar, akkor a következő költsége lenne rá: a búza átvétele, egyöntetűvé való keverése, zsákba való felsze­désének költségei .................—.10 f kiszállítás és vagyonbarakás a szállítónak .......................—.16 f fizet a városnak kövezetvámot a magtártól a vasútig való köve­zet használatáért (amit a gazda nem fizet) ..........................2.06 f a vasútnak fizet fuvardíj és mér­legdíj fejében ..........................2.16 f az átvételkor kifizetett búza ellen­értékét legjobb esetben 12—14 nap múlva kapja meg, kamat­­vesztesége ................................10 . Hol van még az üzletbér, adó, személyzet, telefon, betegsegélyző járulékok hatal­mas összege, nyomtatványok és ezer más címen felmerülő üzleti régió? Hol van a haszon a munka eredménye, amiből élnie kellene? De hiszen nem is tudja ennyiért eladni, mert még 18-án, hétfőn sem jöttek létre kötések ilyen áron, hát még kedden, amikor a búza ára a keddi tőzsdén — mire a kereskedő a búzáját otthon elad­hatta volna — legalább 15—30 fillérrel esett Joggal felvethető volna a kérdés: hát a veszteségből él a kereskedő? Erre is vá­laszolunk. Üzleti könyveinkkel vagyunk hajlandók igazolni, hogy a keddi piacon vásárolt búzát 20—30 filléres mázsánkénti bruttó haszonra értékesíthették a gabo­nakereskedők, akiknek még délelőtt, az áresés bekövetkezte előtt sikerült a bú­zát eladni. És ilyen haszon mellett tud­ják értékesíteni forgalmuknak háromne­gyed részét és ha nem akadna néha­­néha egy-egy lehetőség arra, hogy a ke­reskedő szakértelmével, tájékozottságával úgyszólván mázsánként igen nehezen összegyűjtött manipulált, rostált, tisztí­tott, különlegesen szép búzát külföldön nagy rizikóval jobb áron adhasson el, akkor bizony hamarosan ugyanarra a sorsra jutna az a néhány vásárhelyi ga­bonakereskedő, mint amilyen sorsra rö­vid néhány év alatt sok gabonakereske­dő-cég jutott már városunkban, összes költsége 2.58 f a búza beszerzési ára 21.60—24.10 f tehát ráfizetett volna 2.08 f A közelmúltban sok ízben jelentek meg 1­. lapjukban cikkek, melyek összehason­lítást tettek az orosházi és vásárhelyi pi­ac búzaárai között. Ezúttal erre részle­tesen kitérni nem kívánunk, kérjük azon­ban a t. Szerkesztőséget, hogy a jövőben e kérdésekben bennünket előbb megkér­dezni méltóztassék és mi készséggel fo­gunk megbízható felvilágosításokkal szolgálni. De az eddigi módon való száraz összehasonlítások alkalmasak voltak ar­ra, hogy a gazdaközönség a gazdák és ke­reskedők közötti összhangot megbontsák, hogy a gazda a kereskedőben csak ki­használóját, kiuzsorázóját lássa és ellen­séges indulatokat ébresszen. A kereskedők, de főleg a gabonakeres­kedők érdekei nagyon szorosan vannak a gazdák érdekeivel egybe kapcsolva. Ha a gazdának jól megy, a kereskedőnek is jól megy. A gazdák jólétét, a gabona­árak emelkedését a kereskedő, de főleg a gabonakereskedő legalább annyira a szívén viseli, mint a város bármelyik más osztálya. Tisztában vagyunk azzal, hogy a t. Szerkesztőség elsősorban a gazdaközön­ség érdekeit köteles szolgálni, azonban azt is tudja, hogy a t. Szerkesztőségnek sohasem volt célja ellentétet szítani a gazda és kereskedők között, ezért tiszte­lettel kérjük ismételten a t. Szerkesztő­séget, hogy amennyiben a gabonakeres­kedelmet érdeklő szakkérdésekben óhajt állást foglalni, úgy keressen meg ben­nünket információkért. Midőn hisszük, hogy ezen együttműkö­déssel elsősorban a gazdaközönség jól felfogott érdekét szolgáljuk, maradunk a t. Szerkesztőségnek kész híve a Kereskedelmi Testület gabona­kereskedelmi szakosztálya, így hangzik a gabonakereskedők cik­ke. Abban egyetértenek velünk a nyilat­kozó kereskedők, hogy a búza ára ab­­normisan ala­csony, de már a következő sorokban nagyon messze távolodik el egymástól felfogásunk. Mi elismerjük és részvéttel látjuk, hogy a gabonakereske­delem is ezer féle bajjal küzd, de ez a részvét nem jogosít fel bennünket arra, hogy a gazdaközönség érdekeinek szol­gálatáról lemondjunk, még akkor sem, ha ezt olyan nagyon rossz néven veszik tőlünk azok, akik cikkeinket félreértik. Mert itt csak félreértésről lehet szó. Mi soha egy szóval sem bántottunk a vásár­helyi gabonakereskedőt, akinek sem anyagi ereje, sem hatamra nem elég nagy ahhoz, hogy a gabonaárakra döntő befolyást gyakoroljon. Mi mindig a spe­kulációról írtunk, azt ítéltük el, azt­ kár­hoztattuk, mely úgy játszik a föld népé­nek ezzel a kincsével, mint a labdával, vagy éppen talán magával a vidéki ga­bonakereskedővel is. Ezt ostoroztuk, a spekulációt, mely Csikágóból, Liverpool­ból s Bécsből dirigál is dirigálja az ura­kat, mely lefölöz és tönkretesz minden becsületes hasznot. Mi soha nem irtunk olyasmit, ami a „hiszékeny közönség kö­rében azt a hiedelmet keltené, mintha a gabonakereskedők kihasználnák a gazdá­kat.“ Ezt mi soha nem tettük, nem akar­tuk és nem is akarunk mást, csak azt, hogy a gazda becsületes áron adhassa el verejtékes munkája gyümölcsét és hogy az a differencia, mely a buda pesti és vásárhelyi ára között van, ne legyen aránytalan. És azt, hogy ha az esésre fél óra alatt reagál a kereskedelem, az emel­kedést se feledje el senki egy óra hosszá­ig se. A gabonakereskedelem épp olyan kiegészítő réme a közgazdasági életnek, mint maga a búza. Tudjuk. A tisztes pol­gári hasznot nem irigyeljük és nem érint­jük. De túlzó spekuláció számára ezután se lesz más szavunk, mint a legkemé­nyebb elítélés. Félreértették tehát írá­sunkat, mi nem egyoldalúan szolgáljuk a gazdaközönség érdekeit, de szolgálatáról lemondani soha nem fogunk. Különben béke velünk. A barcelonai kiállítás nagy díját nyerte el a vásárhelyi majolika telep*. Barcelonában, nagyon megnézik, hogy mire adják ki az első díjat s ott a vásárhelyi majolikatelep, ezen az osztályon az első díjat nyerte meg. Hozzá vagyunk szokva, hogy szinte hónapról hónapra újabb dicsőséget könyveljük el a vásárhelyi telepről, de ez a barcelonai eset különösképpen meghal. Sok más gyártmány volt ott s azokat nem dijazták, ellenben a vá­sárhelyi majolikatelep készítményei­re kimondották, hogy a népművé­szetnek legszebb, legértékesebb pél­dányai. S ez a rész az, mely bennün­ket büszkeséggel tölt el. Az ország legnevesebb művészei vettek részt ennek a telepnek megalapításában s a­ vásárhelyi őserőt állították a népi művészet szolgálatába. Ennek az ér­téknek nyitott kaput az egész vilá­gon a hagyományok ápolásával a mai vezetőség s a termelést terelte abba a helyes irányba mely népszerűséget hozott az eddig kevesek előtt ismert remek dolgok számára. Valaki, szak­értő azt mondotta egyszer: ha volna egy óriási kéz, mely ezt a nagyszerű értéket itt meg tudná fogni és oda­vinni a világ piacára, ez a város a világ leggazdagabb városa lenne. Barcelonában megmutatták: az ott kiállított kollekcióra valósággal lici­táltak a madridi kereskedők s az egyik 7 ezer pengőért vette meg a gyűjteményt. Ez mond a legtöbbet. Másfélszáxöcsifialottat alkotnak át helyexmiax­us temetélre. Említettük már a napokban, hogy a vásárhelyi hadigondozó hivatal érdekes tervet vetett fel, megvalósítás végett. Ugyanis, mint írtuk, külön hősi temetőt szándékozik létesíteni a Nagyszigetben, hol felekezeti különbség nélkül, mintegy örök emlékeztetőként, együtt pihenhetné­nek a porladozó hősök, kiknek szivük utolsó dobbanásakor is a haza neve zen­gett ajkukon s a hazaszeretet lelkesítő tüze égett lelkükben. Emlékük elmulhatat­­lan s ott él minden magyarnak szivében, aki még emlékezik arra a nagy-nagy vér­zivatarra, mely végig sepert a világon alig egy évtizeddel ezelőtt. Ha a hősi teme­tőt sikerül most megteremteni, akkor az örök megemlékezés helye lesz a Nagyszi­get. Ott aztán kevesebb fáradsággal és mégis rendszeresen gondozni lehet a hősi halottak sírjait, kiknek kegyeletes em­léke ott él majd az eljövendő századok gyermekeinek szívében, amíg csak ma­­gyar nóta zeng a Tisza—Duna táján. Mert hősök voltak ők. Vért áldoztak, pi­ros, párolgó magyar vért a haza szent ol­tárára. Szenvedéseikről sokat mesélhet­nének azok a harcterek, ahol a közel­múltban, a világháború alkalmával ágyuk dörögtek, géppuskák ropogtak s a sebesült emberek velőkig ható jajsiko­lya vegyült a pokoli zűrzavarba. Most csendesek. Elhallgattak az ágyuk, nem kattognak a géppuskák, nyugalom honol a világháború harcterein s az országban széltében-hosszában hősi sírok domborul­nak. Vásárhelyen is nyugszik több, mint 250 hősi halott. Ez a 250 sír mindenkinek fájó emlék a világháborúból, de egyben intő jel is arra, hogy ha a haza úgy kíván­ja, mi is követjük az ők példájukat. Ezek a sírok arra figyelmeztetnek, hogy mi is úgy szeressük a hazát, ahogy ők szeret­ték. Mint értesülünk, a vásárhelyi hősi te­mető terve a megvalósulás útján halad. Hozzávetőleges számítás szerint a 250-ből csak 160—170 hősi halottat helyeznének el benne, amivel közel jár százhoz azok­nak a száma, akik családi sírban nyug­szanak. Ha a tervhez a felsőbb hatóságok is hozzájárulnak, az exhumálást még a tél folyamán megejtik, úgyhogy a tavasz­­szal már virágos hősi temető fogadja a Nagyszigetben a látogatókat. Reméljük, hogy ez a szép eszme testet ölt s a vásárhelyi hősi temetőbe még a tél folyamán átköltöztetik a világháború halottait, hogy az utókor kegyeletes meg­emlékezése által körülölelve, együtt, szo­rosan egymás mellett, mintegy felsora­kozva, aludhassák nagy álmukat a feltá­madásig a bajtársak. AMÍG ön alszik MRMOJ DOLGOZIK hasisait.« Enyhe, gyors, biztos!— Egy próbacsom­agol kis fillérért meggyőzi Önt én ő!! Holnap s Fráter Lóránt dalestje a Sasban! Menyasszonyi csokrok P 4-töl Koszorúslány csokrok P 2.50-töl leggyönyörűbb kivitelben Czeglédi virágüzletében készülnek. Kész mir­tuszcsokrokból állandó raktár. (Andrássy-u. 2.) Eladó Kistóvölgy dűl­őrházak között a Füles Józse osztályú 487­ szántóföld és­donát képező ház, amely 3­­ mellékhelyiség n.-öl köves ud nagy színnel , tekezni lehet női okiratban váts Ferenc a karéki székház Rothermere ut helyiség, ügyvédi irodái Jalac 25 hold tany után 10 és 21 nyár, Farkiré hold, Szentesi út nyomási fő sok épületté! nagyállomás den táján és ládi ház 700 Pénzt és buzi helyezek ing: BA MIHÁLY irodája, a m­ohényi tér 4 , E Pusztán 42 b takarmánnya­l, 40 hold ti tanyával, ta 1 hold tanyás méterre 11 h P, 10 hold 9 son oldalon köves után szintén itt 1 hold kisebb állomásnál nyal azonna tanyás, árné 21 hold tan után 24 hol tóval, katrai 25 hold kod’ tanyával az hold tanyás csicsatéri d szőrháton 1 l­/2 hold tai P. Pamukp. 255 n-öl há­val 1600 P. ként cap ! Pénzkölcsös mat mellet­t jobb földi OFB ország utca 6. Honé- és melyben 50 lakással eg hával, mell­ é a Nagy Jó? Ért. Zrínyi modern tő lámpák. K Csz A másoc december záróra­­kép kor N­L S: tisztújító­­ melyre az tisztelettel jelentkezz­­helyettes ! rí* L Mi­ Tiszteletű hogy vég és esőem Tükör és plom kői ■főkben tás olcsó Villanyte 727­0: azonnal lom utol

Next