Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1930. április (26. évfolyam, 75-98. szám)

1930-04-01 / 75. szám

VÁSÁRHELYi­ódmezővásárhely, 1930 április 1. Kedd-Ara 10 fillér, XXVI. évfolyam, 75. szám. előfizetési ár helyben: yedévre 7.— P ívre 14.— P Vidékre: yedévre 10.— P elefonszám 79. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztői és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér Titkos választójogot követelt a kisgazdák békés megyei nagygyűlése, s M£z a rendszer katasztrófához vezet­­" Nagyatádi és Kossuth népe gondolkodás nélkül egy táborba!“ Az Ipartestület vasárnapi tisztújító közgyűlése este 9 órakor ért véget. •E­mrtést — mondotta Herczeg Sándor, Jezöberényiből jelentik. A Békés M­i gyei Kisgazdák Egyesülete vasár- i­i tartotta óriási érdeklődés mel­­évi rendes közgyűlését, amelyen acsa­k a környék kisgazdái jelen­­teg, hanem ott volt Tótkomlós- Szarvasig, Békéstől Gyulán át­­­röstarcsáig mindenki. A békésiek 1­7 kocsin nagy feltűnést keltve vá­­j­tak be, az orosháziak külön autó­­­­son jöttek. Rendkívül viharos és­­ idvégig izgatott hangulatban folyt a­­ közgyűlés, amelyen jelen voltak a K­ó Sándor, J­á­n­o­s­s­y Gábor, I­i­k­o­l­y-T­hege Kálmán, Zeó­ Antal, Patacsy Dénes ország­­oosi képviselők is. Csizmadia András megnyitó­­­sédében kérte a gazdákat, visel­­j­­jenek méltóságteljesen, bár elis­­j­ri, hogy sok a keserűség, de az in- j­áték levezetésére nem szabad ki­­j­ólag a kormánytól várni segítség­­ A­lapszabááymódosítás szerepelt a s­­irenden, amit egyhangúlag fogad- '­­ el és ezzel kimondották, hogy a­bben nemcsak gazdasági kérdé­­sel fognak foglalkozni, hanem a etikai szervezkedést is program­iba iktatják és mozgalmukba be­­íják a mezőgazdasági munkássá­­g is. Kchultz Mihály (Mezőberény)­ározati javaslatot nyújt be a mezőgazdasági hitel meg­köny­­nyítése, az adórendszer egyszerű­­ítése, a borfogyasztási adó és köz­m­­unkaválság, valamint a fényűző kulturintézmények megszüntetése, a kartellek megrendszabályozása, a zsugoriságig menő állami taka­rékosság és a határidőpiac meg­szüntetése érdekében, indítványt egyhangúlag elfogad­.. . Herczeg Sándor, régi Nagyatádi-mozgalom vezére­­ a következő felszólaló. Elmon­dta, hogy az a nagy erős tölgy,­it a nemzet gerincének szeretnek­­ezni, ma már tele van fagyöngy­ei, élősdiekkel, amiktől meg kell cárt­­ani ezt az évezredes fát. Ez a munka csak úgy lehet ered­ményes, ha életrehívják Nagy­­stádi programját Beszéde további során kárhoztat­­hogy Budapesten tükörablakok­­gött a papírbuzával való játék u­tókat jövedelmez egyeseknek, ikor az egész gazdatársadalom e­­k folytán tönkremegy. Határo­­i javaslatot nyújt be a papírháza ülésére. Beszédét igy fejezi be: — Nagyatádi és Kossuth népe gondolkodás nélkül fog egy tábor­­na! Fánossy Gábor kijelentette, hy attól fél, a sok orvosságba be­­ül a beteg. Nem akar erkölcsi pre­­ációt tartani, bár ez ráférne a gyár közélet vezető férfiaira. Azt­­unja a kormánynak, hogy nézzen o ban a pénzügyi diktátorok körme-eddig meglehetős rendiben folyt a ü­lés, a következő szónok azonban Nagyatádi elsői vezértársa, felkavarta a hangulatot. Asztalos András tótkomlósi kisgazda ugyanis­­ rendkívül éles hangon bírálta a kor­mányzat politikáját. Határozati ja­vaslatot nyújtott be, mely szerint a közgyűlés szólítsa fel a kor­mányt: ne avatkozzék bele a kép­­viselőjelölések ügyébe, szüntesse meg a kormány a hivatalos jelöltek intézményét... Ennél a kijelentésnél kirobbant a jelenlévők igazi felfogása. Kórusban kiáltozták az ülnöki emelvényen ülő kormánypárti képviselők felé: — Kinevezik a képviselőinket! Nem mi választjuk őket! Éljen az általános titkos választójog! Asztalos Sándor beszéde to­vábi során azt kívánta, hogy a kor­mány szüntesse be a pénzzel és ha­tósági támogatással való képvise­lőválasztások rendszerét. Követelte,­­ hogy a kormány végre teljesítse a Nagyc­s­atádi-féle program sarkpontját és iktassa törvénybe a titkos válasz­tójogot! Asztalos András beszéde lát­ható megdöbbenést keltett az elnök­ség tagjai között. Csizmadia András folytonosan félbeszakította a szóno­­­­kot és figyelmeztette, hogy politika­­­­val nem szabad foglalkozni. Az elnök­­ figyelmeztetései azonban csak szítot­ták a szenvedélyes hangulatot, mert egyszerre többen kezdték Csizmadia András felé kiáltani: — Mi az? Talán a mandátuma­­i­kat féltik?­­ óriási zaj kerekedett. Perceken át­­ nem tudott szóhoz jutni a következő­­ szónok. A kisgazdák folytonosan ösz­­­­szecsaptak a kormánypárti képvise­lőkkel. Metz József gyulai kisgazda be­széde tovább fokozta az indulatokat. Szenvedélyes hangon kezdte, annak ellenére, hogy közvetlenül az elnöki asztal mellett ült és a vezetőség tag­jai jobbról-balról le akarták fogni. A következőket mondotta rendkívül elkeseredett hangon:­­ — Évek óta panaszkodunk. A fel­­­ iratok egész tömegét küldtük a kor-­­­mánynak, de ez figyelembe sem vet­te bajainkat, a legtöbb felterjesztés­re még csak választ sem kaptunk. Túlméretezték a közigazgatást, az álami életben óriási pazarlás fo­lyik Ilyen körülmények között céltalan dolog újabb felterjesztéseket intéz-­­­ni a kormányhoz. (Felkiáltások: Só- s hivatal!) Az elnökség tagjai pisszegni kez­denek, hogy a szónokot elhallgattas­sák, a tömeg azonban hallani akarja a folytatást. Metz így folytatja: — Mélységes aggodalmunknak­­ kell kifejezést adnunk a kormány-­­­párttal szemben, mert úgy látjuk,­­ hogy ez a rendszer a katasztrófához ve­zet bennünket. A kisgazdatársadalom úgy érzi ma­gát, mint az az ember, akit túlbizto­­sítottak, örökké csak bizalmat és díszoklevelek tömegét szállítottuk a kormánynak. Elkövetkezik a számon­­ kérés ideje és akkor senki sem fog­­ odaállni a nép elé, hogy vállalja a­­ felelősséget. Szabó Sándor igyekszik levezetni az izgalmakat. Hivatkozik arra, hogy ő és elvbarátai a parlamentben min­dig a hátuk mögött lévő milliós tá­borra hivatkoznak, de most sajnálattal látja, hogy ez a mil­liós tábor szétforgácsolódik. Ezzel Szabó Sándor és kormány­­párti képviselőtársai eltávoztak a gyűlésről. F M . Sámuel mezőberényi gazda­sági munkás kijelentette, hogy Vasárnap délután 3 órai kezdettel tartotta meg évi rendes, egyúttal tisztújító közgyűlését az Ipartestü- 1­t. A közgyűlésre szép számban, mintegy háromszázan gyülekeztek föl a Testület tagjai s mikor Kun Béla országgyűlési képviselő kezében az elnöki csengő megszólalt­, az Iparegylet nagyterme megtelt az iparosság képviseletével. Az emelvé­nyen, az elnök mellett Kruzslitz Mihály alelnök, Szabó Sándor épí­tész, számvizsgáló bizottsági elnök foglalt helyet. És dr Fejérváry Bertalan tanácsnok, mint I. fokú iparhatóság s vitéz dr Széll Bálint ügyész. A jobb jövő reményében s az azért való küzdelem összefogó erejé­nek óhajában nyitom meg a közgyű­lést ! Hangzott el a Kun Béla elnök szava. Gábor István testületi titkár olvasta föl azután az Elöljáróság múlt évről szóló jelentését. Sajnos — kezdi a jelentés — iparosaink hely­zetének javulásáról nem­­számolha­tunk be. Beteg az egész közgazdaság és emiatt tulzás nélkül haláltusáját vívja az ipar. A jelentés részletesen felsorolja a múlt év eseményeit, hűséges színek­kel festvén meg a súlyos állapotokat, melyek felett ott vibrál a keserűség, h­ogy a kormányzat a múlt évben is alig valamit tett az ipar megmenté­sére. Az öntudat felemelő érzését az adja meg, hogy a Testület belbékéje megszilárdult. S önerejéből, a legne­mesebb erőfeszítéssel tudott az Elöl­járóság eredményeket elérni. A ház árából 4800 pengőt törlesztett, amit úgy ért el, hogy a jubileum 2800 pengő tiszta jövedelmet hozott és Kun Béla elnök, ezer pengős évi tiszteletdíjáról a köz javára most is lemondott. Ebből azután 500 pengő az elaggott iparosok segélyezésére, a másik 500 pengő pedig a házalap ja­vára ment. Különben az elaggott ipa­rosok részére 2200 P. osztatott ki. Felsorolja a jelentés az egész évi ügyforgalmat, vázolja a kezdemé­­n­yezéseket. Érdekes tanulmány. (Lapunk jövő vasárnapi számában részletesen ismertetjük.) Takács Ferenc th. biz. tag az első felszólaló. A választásra vonat­kozó előzetes értekezletről szólva, a belbékét illetően egy újság közle­ményre hivatkozik, mely tendenció­zusan adta le az előértekezletet. A belbékét óhajtotta munkálni az a­ tö­rekvés, hogy az 55-ről 60-ra felemelt elöljárósági létszámban 12 helyett 17 legyen a kisembereknek a képvi­selete. Én — hangsúlyozta felszólaló­a mezőgazdasági munkásokra azonnal rásütik a hazafiatlanság bélyegét, mihelyt egyetlen mozdu­latot tesznek. A gyűlés hangulata annyira izzóvá vált, hogy Csizmadia András sietett azt berekeszteni. Záróbeszédében ki­jelentette, hogy a kormánynál kell keresni a bajok orvoslását. A tömeg azonban nem honorálta Csizmadia­­ András megnyugtató szavait, ha­nem a titkos választójog éltetésével rendkívül izgatott hangulatban osz­­­­lott szét. Hában Takács Ferenc — teljes száz százalékig a polgári osztályhoz tarto­zai szempontból bizonyos urakkal nem érten egyet, az­ egyéni dolog. Mert aki szocialista, még nem feltét­lenül munkás és a szociális elvekkel nem jár együtt az, hogy az illető a polgári társada­lomból kiközösítse magát! A jelentést tudomásul veszi, csak­ azt jegyzi meg, hogy utóbb a középi­­késéseknél a villanyszerelést állandóan idegen cég nyerte el. Köz­belépést kér. Zombory István azt teszi szóvá, hogy a ház árának törlesztésére 2800 pengő volt felvéve és 4800 pengőt törlesztett az Elöljáróság. A jelen­tést tudomásul veszi, de azt kívánja, hogy máskor a jelentést nyomassa ki és áttanulmányozás végett osztassa ki az Elöljáróság. Tatár Kis Ferenc borbélymes­­ter a borbély szakosztály egyik keleti ügyét, a társasvacsora alkalmával beszedett 20 fillérek dolgát viszi a plénum elé. F­ö­l­d­e­s­­ borbély rá­galmazásnak jelenti ki a dolgot. Patzau­er Aladár, mint szám­­vizsgáló kijelenti, hogy a szakosztály szabályszerűen használta föl a pénzt. Gábor István felel a felszólalásokra. A villanyszerelés ügyében a Testület beavatkozott, de hiába követett el a törvényhatóságban is mindent, az olcsóbb Deli mérnök lett a nyertes. A villanyárak ügyében jó helyen van a közönség érdekének képviselete a Kun Béla kezében, akit már törvény elé is akart vinni a tröszt, de mivel közérdek mellett szállott síkra, a tör­vényhozó testület nem adta ki.­­ A jelentés kinyomatását maga a köz­gyűlés mellőzte, mert 400—500 pen­gőbe kerülne. Kun Béla elnök reflektált ezután a belbéke ügyében tett felszólalásra­. Az újság azt írja, amit akar, de vele szemben megvan a felelősségrevonás lehetősége. A belbéke azonban­­ örömmel látja, nincs veszélyeztetve. Az a nyilatkozat is azt mutatja, amit Takács Ferenc a polgári társadalom iránti szeretettel és megértéssel tett. A több liszta mellett is, bánni le­gyen az eredmény, még erősebben kell összeforrnia az iparosságnak, mert ezt parancsolja az élet halál­­küzdelem. A villanyáram ügyében, mint eddig, ezután is megtesz min­dent és teljes erejével veszi föl a har­cot minden törekvés ellen, mely a közönség megsarcolását célozza. (Él­jenzés.) A zárszámadások bemutatásánál Gábor István titkár ismerteti a jelentést, Szabó Sándor építész pe­dig a számvizsgáló bizottság körül-

Next