Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1930. július (26. évfolyam, 147-173. szám)

1930-07-01 / 147. szám

II. ügy­nunkáló V. igrafusa ' Radios ■t Horthy nunkáló­ inál fog­yásukat hely­ér­ 930. évi rakor­a előadni, ikintetek­edélyezni 6 épület­it, körül­­igyaláza­­ipar ható­­tárgyalás is hó 27. an sk. .rhatóság. szint Ün ruhákat, et, kézi­­szövet­­kötött ést és bármikor ikai g­­­endezett ig . alatt. :só ár­ isok! ?. m­a a talál­szerelhető üzembeni­­ Fordson . A próba Józsefinél, il. Nap u. 160 ezek! neggyőzőb­b árban észe­ lt gyümölcs t. daközönség t anilla om kielégi­­yezhet. v'otta kocsi­­im raktáron. zü­kség­fát, házhoz iszt ! ás. ílek lisztért tes üvegek tám. fakerti zöld­­tejjel, sajt, élettel: mann tea 3. fikák ízhetők száz­­-szombathelyi megbízott izlete Dam- 756 fák íz­ik be azt. 741­ ­ kiégett föld. Még csak tegnapelőtt volt Péter- Pál napja és a magyar .tribM­m már mindenütt keresztekben, vontatók­ban áll az istenáldás, várván a buz­gó gépet, mely gőzerejével a kalász­ból a szemet kirázza. Kisebb gazda­ságokban már öntözik a szérűt s az országutakon felvonulnak a nagy cséplőgarniturák. Szinte lázasan, si­etve minden, mintha csak ez a kü­lönös időjárás, mely pont egy héttel előbb csinálta meg az aratást, s al­kalmazkodni akarna a magyar kis­gazda m­elyzeteihez. Csak egy epizó­dot említünk fel. Törvény szerint a cséplőgép mellé alkalmazott összes munkásokat általányban a géptulaj­donos biztosítja baleset ellen. Ez a biztosítás most van folyamatban s ennek során fordult elő egy érdekes eset. A tegnapi napon a megbízott tisztviselő előtt megjelent egy 30 holdas gazdaember, hogy a saját cséplőgépe mellé szerződtetett mun­kásokat biztosításra bejelentse. Ta­lán nem egészen 30 pengőt kellett volna fizetnie, hogy a biztosítás ér­­vénybe lépjen. Természetes, hogy nem volt nála, mint ahogy ma na­gyon ritka ember az, akinél 30 pen­gő kerül még elseje táján is. El­ment reggel 8 órakor azzal, hogy majd szerez valahonnan pénzt és 11 órakor visszatért, kijelentvén, hogy a biztosítástól kényteln elállani, mert a szükséges összeget megsze­rezni sehogy sem tudta. Egyetlen eset, de jellemző. Egy birtokos, aki­nek 30 hold földje és cséplőgarnitú­­rája van és nem talál olyan barátot, vagy ismerőst, aki ki tudná segíteni, akinek volna számára 30 pengője anélkül, hogy magát hozná abba a helyzetbe, hogy esetleg fizetési kö­telezettségeinek ne tudjon eleget tenni. Szokás azt mondani az ellen­zéki felszólalásokra, hogy hát na­gyon sok szó, mely az elégületlensé­­get jelzi, túlzás és hogy a magyar gazdaközönségnek nincs olyan rossz helyzete, mint amilyen feketére azt festik. Nem azt az egyetlen esetet emeljük mi ki a sok közös, mert hi­szen ha nyitott fülekkel járunk a közgazdasági életben, meg kell hal­lanunk a dobpergést, mely mind sű­rűbben ismétlődik meg birtokoknál, nem csupán ingóságok felett és ha a hangja eltompul, az csak azért tör­ténik, mert nincs már aki árverez­zen. Rendkívül súlyos az a helyzet, amelybe a gazdaközönség és az ő révén az egész magyar társadalom került. Szinte olyan, mint maga ez a Duna.A Tisza közi hatalmas völgy­­katlan, melyre évről-évre mind szá­razabban szórja tüzes sugarait a nap s melytől mind állandóbban vonja el a nedvességet, a csapadékot, mintha egyáltalában le akarná szoktatni en­nek a vidéknek népét arról, hogy valamikor még veteményt és kuko­ricát termesszen. Mintha az élet is olyan kiégett volna ezen a földön, mint maga az időjárás és mintha a lelkekre ép úgy nem tudna harma­­tozni az üdítő eső, mint ahogy a földre, a romjas vetésekre nem tud hullani a zápor. Erről nem tehet senki, mert annak az ég a megmond­hatója, de hogy idáig jutott a ma­gyar gazdasági élet, arról lehetett volna tenni akkor, amikor még egészséges, viruló, zöld volt a lelkek vetése. Mert ilyen körülmények kö­zött, amikor a búza ára hull lefelé, mint azok a szemek, amelyek a nyomtató lovak patkói nyomán, vagy a cséplőgépek dobjából kipe­regnek, micsoda csekély az a re­ménység, hogy az idén több búzánk terem, mint tavaly termett és mily kevés vigasztalást jelent még arra, a gazdaközönségre is az, hogy a balet­­tában nyer 3 pengőt egy mázsa után, mikor viszont az eltévesztett vám­politika miatt azt a 3 pengőt duplán leadja árveszteségben. Nem mond­juk azt, hogy a kettő egymással összefügg, de mindenesetre meg kell döbbennünk akkor, amikor nem egy munkanélküli szegény ember, hanem egy 30 holdas cséplőgéptulajdonos 4 óra alatt a várost felhajtva nem tud szerezni 30 pengőt. Kiégett ez a föld ugy látszik, mint ahogy kiégtek lassan a lelkek is. Hódmezővásárhely, 1930 Julius 1. Kedd. Ara 10 fillér. XXVI. évfolyam. 147. szám. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P Telefonszám 79. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő* és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Eddig száz cséplőgép csérő személyzetét jelentették be biztosításra a gazdasági munkáspénztárnál. Törvény szerint minden cséplő­géptulajdonos az egyének megne­vezése nélkül, átalányban köteles a gépje mellé alkalmazott cséplőmun­kásokat baleset ellen az Országos Gazdasági Munkásbiztosító Pénztár­nál biztosításra bejelenteni. Ezt a­­ kötelezettséget mindenkor meglehe­tős mértékben szem előtt is tartot­ták a vásárhelyi érdekeltek, azon­ban most, hogy a szezon ismét itt van és hogy a cséplőgépek már egy­­től-egyig elindultak a nagy munká­ra, hangsúlyozottan kell ezt a körül­ményt a közönségnek figyelmébe ajánlani. Ugyanis a vásárhelyi 150 gép közül eddig, mint­egy száznak a tulajdonosa kötött biztosítást, ami azt jelenti, a hogy tehát 50 még hát­ralékban van ezzel a kötelezettség­gel. A törvény azt írja elő, hogy ha az illető munkás biztosítva nincs, akkor baleset alkalmával maga a géptulajdonos tartozik viselni min­den következményt, vagyis a gyó­gyítással járó összes költségeket és a családnak a megsegítését. Egy ilyen per, midőn az illető géptulaj­donos a munkásai biztosítását el­mulasztotta és egyik munkáját bal­eset érte,­­ most végződött be a törvényszék előtt és a törvényszék 1200 pengő kártérítés megfizetésére s az összes felmerült költségek megfizetésére kötelezte az illető géptulajdonost.. Egy másik per, ahol a munkás a karját veszítette el, még folyamatban van s ott valószí­­nüleg az lesz az ítélet, hogy annak a géptulajdonosnak azt a munkást, illetőleg annak családját egész éle­tében bizonyos havi segéllyel kell ellátni. Tudjuk, hogy nehéz viszo­nyok közt élnek ma az emberek, hisz épen lapunk vezető helyén fog­lalkozunk egy hasonló kiáltó esettel, azonban éppen a munkásoknak biz­tonsága és magának a géptulajdo­nosnak anyagi érdeke kívánja azt, hogy akik még a biztosítással hátra­lékban vannak, a saját jól felfogott érdekükben mulasztásukat minél előbb pótolják. Megjegyezzük, hogy egy hatos cséplőgép után az összes biztosítás 22 pengőbe, a 7 és annál nagyobb lóerejű gépek után 27 pen­gő, azoknál a gépeknél pedig, a­hol elevátor is van 34 pengő. Halasy letartóztatását fentartotta a vádtanács. A tábla dönt végső fokon a szabadonbocsátás ügyében. Budapestről jelentik: A belügyi építke­zések ügyében egyre bonyolultabb az építkezési helyzet. Az ügyészségi most már a makói ügyön kívül 57 rendbeli visszaélés miatt folytatja a nyomozást. A visszaélések mindegyikének rendkí­vül nagy anyagában más és más nevek szerepelnek. Széchy ügyész egyre újabb letartózta­tásokat kénytelen elrendelni. Újabb és újabb vizsgálatok indítását kell kérnie a vizsgálóbírótól. Nagy Pál vizs­gálóbíró a múlt héten Halasy Géza és Vay Kázmér szabadonbocsátása mellett döntött, azonban egyikük sem került sza­badlábra. Az ügyészség ugyanis nem en­gedett álláspontjából és felfolyamodást jelentett be a vizsgálóbírói végzés ellen azzal, hogy álláspontja szerint úgy Hala­sy, mint Vay ellen a bizonyítékok olyan súlyosak és számosak, hogy szabadlábra helyezni sem a miniszteri tanácsost, sem sógorát, a műépítészt nem szabad. Vay Kázmér ügyében csak egy-két nap múlva fognak dönteni. A Halasy-ügyben a vádtanács tegnap úgy döntött, hogy a gyamuokok szerint Halasy Géza megvesztegette Vay Káz­­mért és ezért nem szabad őt szabadláb­ra helyezni. A vádtanács kimondotta az indokolás­ban, hogy nagyon fontos gyamuokok és az ügyész­ség által előírt bizonyítékok alapján jutott arra a döntésre, hogy Halasy Gé­za szabadlábra helyezéséről egyelőre be­szélni sem lehet. — A vádtanács — kezdi az indokolás úgy találta, hogy a vizsgálóbíró végzése nem helytálló és előzetes letartóztatás el­rendelésére minden ok megvan. — A legfőbb bizonyíték a vádtanács kezében, épúgy, mint az ügyészség kezé­ben Littke Kázmérnak, a megveszte­getés és más bűncselekmények miatt le­tartóztatott építész beismerő vallomása. Ez a beismerő vallomás Halasy Gézára nézve rendkívül terhelő. — Halasy Géza egyik vallomásában az ügyészség előtt maga is elismerte, hogy ő bizonyos pénzeket Littkétől átvett és Littkétől a kijárásokért az épít­kezési összegek három százalékát proví­zió formájában átvette. Halasy ugyan azt hangoztatta, hogy ezek a pénzek nem megvesztegetés céljait szolgálták, de mé­gis kénytelen volt elismerni, hogy ezek­nek a pénzeknek egy részét Vay Káz­mérnak átadta. Halasy Géza tagadta ugyan, hogy ő Vayt megvesztegette vol­na ezekkel a pénzekkel és azt vallotta, hogy kölcsön formájában adta a pénzt Vaynak. Az nem fontos itt, és még ha igaz lenne is, hogy a pénzt kölcsönképen adta Vaynak, akkor is ala­pos a gyanú, hogy ezt a pénzt azért adta sógorának, mert Vay az építkezések kia­dása körül neki nagy szolgálatokat tett. — Arra nézve is hangzottak el tanú­vallomások — mondja tovább az indoko­lás — hogy Halasy Géza az építkezések elnyeréséérel Littke Kázmér felkrésére közbenjárt Vay Kázmérnál, pedig köztu­domású, hogy a belügyminisztériumban az építkezési bizottság Vay Kázmér veze­tése alatt áll.­­ De más bizonyítékok is állanak a hatóság rendelkezésére. Ilyenek a leve­lek is, amelyeket Littke Kázmérnál és Vay Kázmérnál lefoglaltak. Ők ketten rendes kontaktusban voltak egymással, Littke állandóan szívességeket kért Vay­­tól Halasy Gézán keresztül, sőt Halasy Géza megkerülésével is és Vay Kázmér azokat a leveleket, amelyeket Littkének írt, „Kedves Kázmér“ megszólítással kezdte.­­ Halasy Géza ellen bizonyít egyéb­ként az is, hogy a makói rendőrségi épít­kezésnél felmerült visszaélések és mu­lasztások miatt, noha a kincstárt jelenté­keny károsodás érte és sok-sok panasz hangzott el az építkezés körül tapasztalt visszaélések miatt, Vay Kázmér mégis csak hónapok elmúltával hozott határo­zatot és Halasy mindig csak azon igyeke­zett, hogy ezt a határozatot minél jobban kitolja és minél kedvezőbbé változtassa. Halasy Géza ugyanis jutalmat kért és kapott a döntés halasztásáért és kiesz­közléséért. Ebben azt a következtetést vonja le a vádtanács, hogy Halasy Géza ebből a pénzből is adott Vaynak, aki fel­tűnő módon döntött és olyan időben, ami­kor az Halasy érdekeit szolgálta.­­■ Figyelembe veendő volt az is, hogy amikor az első házkutatásoknál bizalmas jelzésű leveleket találtak Halasynál és Littke Kázmérnél. Halasy felkeres­te Littkét lakásán és felkérte arra, hogy soha senki előtt ne mondja meg, hogy neki pénzt adott. „Ne mond el ezt, Kázmér, — mondta Halasy — mert ha elmondod, figyel­meztetlek, hogy én letagadok mindent és öngyilkos leszek, de ne mond el, mert só­gorom Vay Kázmér is ugyanilyen elha­tározásra fog jutni és ő is körömszakad­táig tagadni fog, vagy öngyilkos lesz.“ —­ Mindezekből a bizonyítékokból von­ta le a vádtanács azt a konklúziót, hogy szerinte bizonytalannak látszik, hogy Littke és Halasy 1927 nyarától 1930 tava­száig terjedő időben Vay miniszteri ta­nácsost, mint a belügyminisztérium rend­őri és csendőri osztályának vezetőjét, akinek a közmunkák vállalatba adása és felülvizsgálata, ellenőrzése hivatalá­hoz tartozott, mintegy 30.000 pengő pénzjutalom adá­sával és ellenszolgáltatás nélkül telje­sített házimunkák végzésével köteles­ségének megszegése céljából megvesz­tegették és a kincstárnak 10.000 pengőt jóval meghaladó kárt okoztak. A vádtanács az ügyészség­ minősítését is elfogadta és kimondta, hogy Halasy Géza előzetes letartóztatását megveszte­getés büntette miatt kell fentartani­. A vádtanács határozata ellen most már Ha­lasy Géza jelentette be felfolyamodást és legfelsőbb fokon a tábla fogja eldönteni a kérdést. I .­­ Friedrich: „Eredményes kormány­zás csak a dolgozó társadalom becsületes bekapcsolásával lehetséges!“ Lesújtó bírálat a kormány tíz­éves uralmáról, mely belső emigrációba száműzi az ellen­zéki hazafiakat.­­ Budapestről jelentik: Fried­rich Istvánt, a fővárosi ellenzék vezérét, aki néhány,, nap óta gyön­gélkedik, vasárnap születésnapja al­kalmából a budapesti keresztény el­lenzék monstre­ küldöttség útján üd­­­­vözölte, mint a nemzeti ellenzéknek­­ vezetésre hivatott egyéniséget.­­ Mayerberg Irén, a párt budai­­ elnöknője azt mondotta, hogy olyan­­ nagy az elkeseredés, az elégületlen­­ség és a kiábrándulás a nagyhangú frázisok politikájából, hogy itt az utolsó pillanat az általános ellenzéki hangulat hazafias alapon való meg­szervezésére. Ezt a munkát csak olyan férfi végezheti, aki sem állá­sánál fogva, sem halmozott jövedel­mei révén nincsen odakötve a min­denkori kormány szekeréhez. Az­­ üdvözlőbeszédekre Fried­­rich István így válaszolt: — Jólesik nekem ez a baráti meg­emlékezés és ragaszkodás. Tíz év óta, amióta ellenzéke vagyok a ma dicsőségesen uralkodó rendszernek, mindig csak az ilyen baráti megnyi­latkozásokból tudtam erőt meríteni. Más nekem nem jutott és nekem ez mindig elég is volt. Soha másra nem is vágyódtam! 1919-ben egy becsü­letes, titkos választójogon alapuló demokráciát akartunk kiépíteni: be­csületes önkormányzatot az egész vonalon, szabad sajtóval, szabad szervezkedési és gyülekezési joggal. Jó is volt mindez, amig az uborka­fára való fölkapaszkodás és a fészek- Till Viktor műterme megnyílt pavis hó 15-én Zöldségpiacon (Szabó-féle házban). «a# S'­S­B* így cikkeinket, továbbá Selyem CS m­aselyem atvaros flamengo, tweed. gaze st». *» A selyem újdonságainkat t. vevőközönségünk figyelmébe ajánljuk. Gyakran változó kirakataink szives megtekintését kérjük. Készséges szolgálattal : Constantin Testvérek Hódmezővásárhely. Fennáll 1744 óta.

Next