Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1930. november (26. évfolyam, 252-277. szám)

1930-11-01 / 252. szám

város adóhiva­­ t­ény kiváltás­a és ki­­ban. 1929. P. M. ren­­adeli, hogy a minden év no­­yers­ bérjövedel­­hiányában a állást tartozik :tes személyek, nevében a tör­­vallást h­itelezett, a he­ze, valamint a nyes rendelke­­nyéb kötelezett­­iltal is eleget ónban a meg- A vagyon ke­­val megbízott ilmazás nélkül ell tekinteni, eleget teendő, ■tulajdonosokat, kezdve a ház­­idóhivatal 23. nként 6 fillér ék át. tt a bevallási t­v. adóhivatal segédkezni kö­a városi adó­­adandók be, -ok adóra fel omási ivek ki­­nvatalom ré­­ositások min­szon érték be­­­ adása alól kiknek háza t­erületén fek­­tben, ha az e adva, a ha­ar jogerősen zek számában történt. Hasát novem­­d­an akadály­oló körülmé­­ékköteles be- Adóhivatal­­ra halasztást cerium 112000­0. pontija ér­­k keresetkép­­glévő házuk származó jö­­t, illetve az tulajdonosok, aak, házadó haszonérték edvezményre lesen a ház­­nyben csak­­héz anyagi k tudomást idonosok re­­génybe akar­­vagy más ínve, élőszó­­ozzák tudó­inak méltá­­hogy a ház­nék már a gává tehes­­jelentett kö­rű, hogy a fényt a ház­­rezni. mását a tor­án meghosz­­nem nyujt­­ít, az pedig, ára sem ad­­zság cimén­y, aki a val­­nem felelő zel, adócsa­lók, mint. .büntetéssel, sei is sujta­ ulyos elbi­­ek a pénz- 100 pengőig ettetni. október hó tanácsnok. k f Klauzál­om alatti árusítunk : 1.40 P 1.60 P 1.20 P 1.60 P 2— P .■ 2.— P 2 40 P 10sné és mesterek. Hódmezővásárhely, 1930 november 1. Szombat. Mia 1ó fillér. XXVI. évfolyam, 252 szám. Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P Telefonszám 79-VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Török barátság. Háromszáz esztendeig­ egymás el­len, három évig pedig egymás mel­lett küzdöttünk, tehát ismerjük egymást mi magyarok és ők törö­kök. összeköt bennünket sok régi emlék, sok hősiességnek virága, me­lyek a magyar fán hajtottak ki. Dicsőséges hadjáratoknak, ütköze­teknek emlékei, melyeket a közös ellenség ellen vívtunk meg vállvetve együtt és egy akarattal. S azután összeköt bennünket a jelen, a sok baj, a sok közös nyomorúság és az a körülmény, hogy közénk a halálos gyűlölet tengere van odaékelve. Csak csupán egy vonatkozás nem köt össze bennünket, még­pedig a függetlenségnek az érzete. A török nemzet szabad nemzet, mi pedig kis népeknek rabszolgái vagyunk. S mi­kor a magyar miniszterelnök pont halottak napja táján ül le a közös emlékek tábortüze mellé a török k­or­mánnyal, mi csak azt szeretnénk, ha minél üdvösebb lenne számunkra az a vállalkozás, melynek ezen fá­radságos útjával Bethlen István mi­niszterelnök tanújelét adta. Hiszen itthon is millió a baj és a munkanél­küliség növekedő nyomora, mint sö­tét áradat veszi körül árvizével a közgazdasági életet. Ilyenkor pedig nagyon is elkelne itthon egy ke­­r­énykezű árvízi hajós, egy uj Wes­selényi, de a barátok szerzése is el­sőrendű parancs. S ha mégis felsó­hajtunk, annak oka tulajdonképpen az, hogy hirtelen nem tudjuk fel­fogni ennek a nagy vállalkozásnak jelentőségét. Mert hogy gróf Beth­len István nyomós ok nélkül nem vá­gott neki egy kisázsiai utazásnak, pont a tél kezdetén, azt jól sejtjük. •És sejtésünket csak megerősítik •azok a beszédek, melyeknek hire •Ankarából a drót szárnyán érkezik hozzánk. Izmed basa, a török kor­mány feje ebédet adott gróf Bethlen István miniszterelnök tiszteletére, amelyen pohárköszöntőjében többek köztt azt mondotta: „Nemcsak nagy­­örömet, hanem meghatottságot ér­zek, mikor kegyelmességedet üdvöz­löm és elmondhatom, hogy Isten hiozta Törökországba. Azért érzem ezt, mert Törökország kegyelmes­­­séged­ben nemcsak a velünk jóvi­szonyban és szoros baráti együtt­működésiben lévő kormány elnökét •üdvözli ma itt, hanem egyszersmind annak a nemzetnek képviselőjét, •amely bennünk mindig mély baráti érzést és határtalan bizalmat kel­tett. örömünket csak megerősíti az a szerencsés körülmény, amely An­­karában kegyelmességedet összehoz­ta s kiváló hellén miniszterelnökkel és kitűnő munkatársával, Mihalako­­pulossal, akik szintén megtiszteltek bennünket jelenlétükkel. Ilyenfor­mán beszélt Izmed basa, gróf Beth­len István pedig válaszában utalt Törökország külügyminiszterének nyilatkozatára, melyben a külügy­miniszter épen a béke állandósítása érdekében figyelmeztette a világ közvéleményét, hogy veszélyes a szerződések kiigazításának­­ eszmé­jét elnyomni és senki ne vegye a fe­jébe azt, hogy a békeszerződéseket véglegeseknek és abszolút értékűek­­nek kell tekinteni. Hangsúlyozta, hogy ezt a revíziót azonban csak bé­kés eszközökkel gondolja. A magyar kormány ugyanezeket az elveket vallja és ebben a kérdésben is egy­másra talál a török és a magyar nemzet. Mondott még ismét basa és gróf Bethlen István is egyebeket, azonban a felszólalásoknak élét, lé­nyegét ez a két kijelentés adja meg s azt hisszük, hogy nem tévedünk, ha azt gondoljuk, t alogy a törökor­szági látogatásnak mély kapcsolata van ezekkel a kérdésekkel, melyek­ben a revízió eszméje vettetett föl. Lassú munka, nehéz munka az, amit Magyarországnak végeznie kell és sok türelem szükséges hozzá. Ha azonban egy lépéssel a revízió gon­dolatát a gróf Bethlen István török­országi útja előbbre viszi, akkor már nem hiába fáradt és nem hiába szenvedett halasztást távolléte miatt lsok nagy­fontosságu belügynek az elintézése. Adja Isten, hogy az an­­ícarai út közelebb vigye a magyar nemzetet a revíziós győzelemhez!.. A vártnál jobb terméseredmények nyomják a búzaárakat. A nemzetközi gabonapiacon a helyzet az utóbbi hetekben sem vál­tozott s kevés kilátás Van arra, hogy rövidesen javulhasson, mert minden körülmény közrejátszik, hogy a bú­za árát nyomja s hogy ellensúlyozza azokat a rendszabályokat, amelyeket a kormányok igénybe vesznek, hogy a búza árát mesterségesen emeljék. A déli félgömbön lévő két nagy bú­­zaexportállamban, Ausztráliában és Ar­gentinában közeledik az aratás ideje s mindazok a remények, ame­lyeket az északi féltekén fekvő or­szágok gazdái tápláltak, hogy az ar­gentínai és az ausztráliai rossz bú­zatermés a búzaárak emelkedését fogja maga után vonni, kiúknak bi­zonyultak. A legújabb jelentések szerint Ausztráliában rekordtermés lesz az idén ,nemcsak azért, mert a búzával bevetett terület még soha nem volt akkora, mint ezúttal, ha­nem azért is, mert az időjárás jóra fordult s a bőséges esőzések helyre­hozták azokat a károkat, amelyeket a szárazság okozott, úgyhogy ma­gánbecslések szerint a tavalyi 125 millió bushel­lel szemben az idén 195­­millió bushel búzatermésre van Ausz­tráliában kilátás. Tehát 70 millió­­bushellel növekedik a tavalyi ter­méshez képest Ausztrália idei búza­termése. Néhány hónappal ezelőtt Argentí­nából is nagyon kedvezőtlen jelenté­sek érkeztek a terméskilátásokról, de ezek a jelentések, mint most ki­délről, túlzottak voltak, a szárazság és a fagy nem tett olyan károkat, mint ahogy azt a nemzetközi búza­­spekuláció híresztelte s miután­ még tavalyról igen nagy készletek van­nak, Argentina óriási búzamennyi­ségeket fog felkínálni a nemzetközi piacon. Igaz ugyan, hogy tavalyról olyan rossz minőségű búza maradt, amelyet eddig nem?l lehetett eladni, de már hírek vannak arról, hogy ezeket bele fogj­ák­ keverni az idei i jóminőségű búzába s ezzel a kevert­­búzával fog az idén Argentina az európai piacokon megjelenni. De a legnyugtalanítóbb momentum még mindig az orosz búzadhumping. Hetenként 500.000 quarternél több búzát exportál Oroszország. Eddig főleg az angol piacra tendált az orosz búza, a múlt héten azonban már Franciaországban és Olaszor­szágban is igen nagy mennyiségű búzát sikerült Oroszországnak elhe­lyeznie, tehát azokban az országok­ban, amelyek eddig főleg az Egye­sült Államokban fedezték szükség­leteiknek azt a részét, amelyet saját termelésükkel fedezni nem tudtak. S míg eddig csak az orosz búza je­lent meg az európai piacokon, az utóbbi időben már az orosz árpának és az orosz rozsnak versenyét is na­gyon meg lehet érezni. És minden el­lenkező hírrel szemben a valóság az, hogy Oroszország az eladott gabona­­mennyiségeket tényleg le is szállítja s hogy az orosz gabonaeladások nem csak az árak letörésére irányulnak, hanem mögöttük tényleges export van. Iparos nagygyűlés, a helypénzszedés bevezetése ellen, november hó 4-én, kedden este 7 órakor az Inarenylet nagytermében. A hódmezővásárhelyi iparosság általánosan megnyilvánult akarata folytán, az Ipartestület Elnöksége az ismét felszínre vetett helypénz­szedés bevezetése ellen november hó 4-én, kedden este 7 órára az ipar­­egykét nagytermében nagygyűlést hív össze és felkéri Hódmezővásár­hely város iparosságát, hogy a tilta­kozó nagygyűlésen teljes számban megjelenni szíveskedjenek. Lehetetlenségnek tartja a Testü­let vezetősége azt, hogy ma, ami­kor úgy az iparosok, mint a gazdál­kodók és kereskedők olyan elviselhe­tetlen halmazával vannak a közter­hek sok fajtájával megrakva, amely közterhek elviselésére teljesen kép­telenek, hogy ezen közterheket egy újabb fajta adónem bevezetésével szaporítsák. Lehetetlenségnek tart­­j­a annál inkább, mert a helypénz­­sz­edlés bevezetése tulajdonképen­­nem egyébb, mint a mai, vagy a mi állapítandó pótadókulcs emelése csak nem pótadó, hanem helypénz termén. A bevezetni tervezett helypénz gyetlen társadalmi réteget sem kí­mélő újabb adónem volna, azért az­­egész város közönségének érdeké­­ben áll az, hogy annak bevezetése ellen tiltakozzék, mert a bevezetés révén esetleges kisebb pótadókulcs nem pótadó címén, hanem helypénz d­ánon volna fizetendő, vagyis nem a jobb, hanem a balzsebből. Ezekre való tekintettel az Ipartes­tület vezetősége maga is szükségét­­látta ann­ak, hogy a tiltakozó nagy­gyűlést összehívj­a és mert a tilta­kozás az egész város közönségének érdeke, kedden este 7 órakor tartan­dó nagygyűlésen szívesen lát nem­csak iparosokat, hanem bármilyen foglakozási ághoz tartozókat is.­­ A­z Ipartestület Elnöksége. Kútbaesett a vásárhelyi földmunkások vidéki kihelyezése. A Wenk­­heim uradalom nem alkalmas vásárhelyi munkanélkülieket. A napokban népes küldöttség jelent meg a városházán, amely munkanélküli­ekből állott s kérte a polgármestert, jár­jon közbe, hogy gróf Wenkhim László békési uradalmánál a répaszedési mun­kálatokra vásárhelyi földmunkásokat is szerződtessenek. Dr S­o­ó­s István­ polgármester megbí­zása folytán dr Fejérváry Bertalan közigazgatási tanácsnok érintkezésbe lé­pett a grófi uradalommal, ahol készség­gel ígérték me­g a kérés támogatását. Dr Fejérváry tanácsnok örömmel adta tudtára a munkásküldöttségnek, hogy az uradalom közlése szerint mintegy 50—60 emberre lesz szükség. A munkások biza­kodva várták a szerda estét, ekkorra je­lezte ugyanis az uradalom intézősége, hogy pontos számot ad s a munkabéreket is közli. Szerda este azonban hiába várta dr F­e­j­é­r­v­á­r­y Bertalan a telefonhívást, gróf Weicksheiméktől semmiféle értesítés sem érkezett. Csütörtökön délelőtt azután katonás rövidségű átirat érkezett Tarhos­­pusztáról, ahol az uradalom répaföldjei vannak,­­amelynek tartalma azt adta tud­­t­­ára a közig. tanácsnoknak és ezáltal Vá­­s­sárhely földmunkásainak, hogy egyálta­­l­­ában nem reflektál munkájukra mert csak békésmegyeiekkel hajlandó dolgoz­tatni. A híradás nyomán meglehetősen elke­seredett hangulat keletkezett a munka- s nélküliek hatalmas táborában, hiszen ez az uradalmi munkaalkalom nagyban hozzájárult volna a szomorú helyzet ja­vulásához. Egyébként dr Mokcsay Zoltán eb­ben az ügyben a minisztériumban inter­veniál, hogy a vásárhelyi földmunkásság olyan városokban való elhelyezését lehe­tővé tegye, ahol ez a munkásosztály kis számmal van képviselve. Vonatkozik ez elsősorban a dunántúli nagy ipari váro­sokra, ahol a földmunkák elvégzésére vi­dékről hozatnak munkásokat. A városnak mindenesetre a grófi vá­laszt a közeledő építkezéseknél is figyel­mébe ajánljuk, mert bizonyosan akad békés megyei jelentkező is a közmunkák meghirdetése során. Akkor a városnak jusson eszébe, hogy 50 munkása, akik már beleélték magukat az elkövetkezen­dő munka gondolatába, most újra kiáll­nak a piactérre és várják, míg egy másik méltóságos úr újra nem ígér számukra valamit. Mert elvégre ez is sokat jelent, csak éppen jóllakni nem lehet belőle. Merénylet a bolgár királyi pár ellen Szófiai jelentés szerint mára vir­radó éjszaka merényletet kíséreltek a még­ a királyi­ pár vonata ellen. A merénylet azonban szerencséire nem sikerült. Filippopov mellett ismeret­len tettesek több lövést adtak le. Az egyik golyó egy katonai őrszemet súlyosan megsebesített. A többi go­­l­­yó célt tévesztett. Könnyelműen járt el az „R 101“ parancsnoksága — mondotta Jowitt főállamügyész. Londonból jelentik. Az R. 101 ka­tasztrófájának kivizsgálására ala­kított bizottság ülésén megint Sir William Jowitt főállamügyész be­szélt. A léghajó parancsnoksága ta­gadhatatlanul könnyelműen járt el, mondotta Jowitt, amikor alapos elő­készületeik nélkül elindította indiai útjára az „R 101“-et. Különös az is, hogy a léghajó első és egyetlen pró­­­baútjáról semmiféle jelntést nem találtak. A bizottság éppen ezért felkéri a beauvaisi­­katasztrófánál elpusztult tisztek és legénység özve­gyeit, nézzenek utána férjük­­hagya­tékában nincs-e véletlenül valami föl­jegyzés a próbaútról. Booth kapi­tány, az R. 101 testvérhajójának pa­rancsnoka, azon a véleményen­ van — mondotta Jowitt —, hogy az egyet­len és mindössze tizenhat óráig tar­tó próbaút után nem lett volna sza­bad startolni Indiába, már csak azért sem, mert a tizenhatórás próbaút alatt majdnem mindig állandó volt az időjárás és nem lehetett tanulmá­nyozni a különböző légköri változá­sok hatását. Súlyos könnyelműség volt az is, hogy a léghajó sérült kor­mánymotorral indult útjára. A kor­­monánymotor olaj­vezető csövében a próbaúton törés állott be, amelyet már nem volt idő kijavítani. Lord Thomson léghajózási miniszter ál­landóan sürgette a startot és szinte presszionálta a léghajó parancsnok­ságát, hogy induljanak már. A bi­zottság csütörtökön is folytatja tár­gyalásait. d­e november, december és januári szállításra a legjobb gy­­­szemesei minőségben és legméltányosabb árak mellett lehet előjegyezni a t­engerit Jó Tóth malomban. 1|11 Ugyanott mindennemű takarmánycikkek az ismert jó minőségben kaphatók.

Next