Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1931-01-01 / 1. szám

»„^...fivAs&rhely. 1931 január I. Q.a»r!5h_ kcohstra­lfillér. Előfizetési ár helybe^- « sgyedévr«, 7 élévre^A| T­elef­onszára. 7S). FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP f­ XXVII. évfolyam, 1 amim. ■ Ilii Ilin­tti........ TTTTfiinilt il ■ 7« Foszerk­­sztő és kiadó lap­ u!»idolos , KUN BÉLA Fetéről sz­erkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkessztísés és kiadóhivatal Kossutk-tér Éteknek és magyar lelkeknek m­sgújulása. Teenan még 1930 At it­tunk s ma maár az igei-ik esztendőnek küszö­­jén, áll meg fáradt lábunk. A műit­­ezd olyan sen­fi, mint az álom,­ meg pedig a rossz álom, melyet minden kisértetével együtt elűzött az újnak kijózanító hideg lékellete. Még az esté óévnek búcsuz­tatott perceit ki­­világí­totta be a­­ lámpák fénye, mia­mit azonban egyet nyújtózkodtunk, sokan talán jóval túl, mint ameddig­­ takaró ér, holdfényes éjszakában, hóval borított , háztetők alatt pihenő lázas emberekké r­áköszöntött az uj esztendő. Lecsüngő fejjel ki, m­aj árja­t,világot, egy percre feleszmél s mintha még csüggedése­ felett is fel­ragyogna a felujuló reménykedés, mellyel Istenkéz a szomorúságot ta­­rtja )be. „Ismét egyik esztendeje!"*­ing fel az ének. Most azom­b­­a­­­dalom, se­­az öröm nem tud köny­vet hozni fel a szemekbe a szív ♦élyéből. Az emberi szív olyan lett, mint a kiégett kohó, mint azoknak a alottgyáraknak műhelye, melyek gén elfeledték a munka vidám égő himnuszát. Életünk ágán hol­­­ madár-sereg tanyáz s kihűlt tüzű amely üresen merednek a múltba, i­stenbe és a jövendőbe. Hogy szin­­i azt kérdezi az ember: mi ez hát, mi a lelkeken erőt vett? Valahogy j ,s­z érezzük ebben az első ünnepi ban, hogy nem azok voltunk mi a múltban, a­kiknek lennünk kel­­válnia, de nem azok voltak em­­ber­társaink, nem azok voltak sor­ok intézői és maga az élet sem,­­ ennek lenniök kellett vol­­■ ia. imi k, n ne­­zetek téve­■ ama,­­ ,­v. \ dönick e. szilu­ptexykcij'3­, 0iiiiu.it/ uu^ii elkövetkezőnek jelentkezése. Csodák azonban nem történnek ma. Ma az emberek intézi­k a maguk sorsát és az emberi akaratok, melyeket szabad­sággal ruházott föl az Isten Keze. Tehát, ha majd világosság gyűl az­­ agyakba és a lelkiismeret szava fel­támad és kilép elzárkózottságából a kőszívű ember, a kőszívű népek s be­látják azt, hogy a valláserkölcs korá­ban­ nem lehet megölni az emberisé­get s népeket elpusztítani, mert a nyomor, melybe egymást taszítják, ragad, mint a pestis és a halottak feloszló tetemei bűzükkel fertőzik meg az egész világot. Ha majd ezt belátják a d­jörmiek a bölpapa, oko­­sok és a jók s ráeszmélnek a mély­séges rikató boldogtalanságra, ak­kor talán majd keresi mindenki azt a boldog új esztendőt, melyet most üres szólamként hordoz a nyelvén. Majd ha feltámad a nemzetek lelki­ismerete és rájönnek arra, hogy ezer esztendősnél idősebb nagy nemzet­nek fiai miként pusztulnak el, miként sülyednek bele a boldogtalanságba, ak­kor lehet remélni arra, hogy lesz tartalma annak a mai jókívánság­nak. Mert eljön az új év, a boldog új esztendő, de csak akkor, ha ma­gunk is akarjuk és ha lesz hozzá erőnk. Ha megtisztul a lelkünk, ha tudunk lemondani,­­tudun­k tűrni, le egytől-egyig mindnyájan és a halam­­­idsságtól a legszern­yebbb koldusig megosztani, vállvetve hordozni a szenvedést. Ha tudnk tisztult er­kölcsben élni mind­ent a palotáktól az egyszobás füzetlel hideg kamráig. Ha tudunk jobbak, eősebbek lenni minden nemzeteknél és ha tudunk férfiak lenni, először önmagunkkal, azután pedig ellenséginkkel szem­ben. Ha feltámad lelkükben a meg­aláztatásnak érzete és­­ivünket tud­ja marcangolni a gyakat, melynek bélyegét homlokunkon lerdjuk. Ha tudunk megállani Isten lett úgy és megölelni az oltárt akkor, hogy el nem bocsássuk, mig meg em hallgat bennünket az Úr. Ha tudok erősen, nagyok, tiszták lenni egymással szemben és az örökké aló Isten előtt, akkor igenis újra mgtelik lel­künk megújult hittel, halommal, erővel és akkor megáll fejünk fölött a Józsué napja, hogy ne menjen is addig, míg ezt az égető szégyent, akár vérrel, akár könnyel, akár ve­rejtékkel le nem mossuk huilokunk-­r­ól, nevünkről és a mgyar történe­lemről. Akkor miénk lesz újra az élet diadalm­a. Vagy ha neaz, az, ak­kor az Isten fiának mártirk,szoruja. De igy is, úgy is miénk lesz h áldás, mellet az ég nyújt felénk i­lyenne­­keink, unokáink fognak imák fog­lalni nevünkkel együtt. Változások a református istentiszteletek rendjében. Ma lépnek életbe a x-sinati­us reníteUcexesete­ Ma, újév napján lényeges változá­sok lépnek életbe a vásárhelyi refor­mátus egyház istentiszteleteinek rendjében is, ép úgy mint az egész lolinis­taság egyházi rend­legutóbbi nyári ülésszakában foglal­kozott ezzel a kérdéssel s mivel az egyes egyházkerületek istentisztele­tes szokásaiban lényeges eltérések tatkoztak, az egyöntetűséget az őes magyar egyházakra nézve el­ste. Körülbelül lényegében rendje lesz ezentúl az összes­­ egyházaknak, mint amilyen adig az e­­délyi egyházkerü­­l pár régen fennáll színek lénye­dként a kő­egyházi ünnep egyház­hoz az pi és *. vál­­lözé­­,az­­lel­gyülekezet áhítatára. Épen azét ren­delte el a zsinat az egyöntetűégben minden egyházkerületre nézve-ezt ? közbeiktatott invokációs éneke A keresztelésnél a zsinati rid­del­­­ --- úgy volna helyes, hog­y ne csak a keresztszülők, hanem az édesapa és édesanya is jelen ilye­nek. Mivel azonban az édesnya rendszerint még olyankor betgen fekszik, mikor már az új­születet keresztvíz alá tartják, zsinatr en­­del­kezés szerint az édesanya felele­­tétől el lehet tekinteni, viszont a ke­­­­esztszülőknek erkölcsi kötelességét hathatósabban kell kidomborítai, még pedig azt a lelkigondozást, me­­lyet a keresztszülők egyházi tr­­vények szerint keresztgyermek­e valláserkölcsi élete felett gyakoroló kötelesek. A lelkész a keresztszülő­ház a megkeresztelés előtt két ké­rést intéz, még pedig azt, hogy akar­­ják-e várjon, hogy a kisded az anya­szentegyház hívei közé a kereszte­léssel felvétessék? S azután, hogy gondoskodnak-e arról, hogy az uj­­szülött gyermek egész élete folyásá­ban valláserkölcsös nevelésben növe­kedjék és ebben hajlandók-e a ke­resztszülők az újszülöttet segíteni? A temetésnél előírja a zsinat, hogy a Hiszekegy Istenben apostoli hit­vallás a koporsóinál elolondassék és hogy a sir felett egy bibliai sza­­nszt olvasson fel a lelkész. Az apos­­hitvallást el kell mondani a ké­sztetésnél és az urvacsoraosztásnál Ez­ek a lényegesebb változások, ly- : ma életbelépnek s melyeket a vásárhelyi refomnátu­s egyház lel­­kész'i !;'i r y'lói curtula­mazni fog. Mint érdekes momentu­mot jegyezzük föl itt, hogy az isten­tiszteletek egységes rendjére nézve? Pap Imre elnöklelkész már 1893-ba, a lelkészi kar gyomai gyorsén in­­dítványt tett. Az akkori évkönyvben olvastunk erről, büszkeséggel álla­pítván meg, hogy a mi vásárhelyi nagy kálvinisz eklézsiánknak a pátriárkáik tere­tőerőben kifogyha­tatlan áldott életét élő, mély érzésű lelkip­ásztora már­ közel négy évtized előtt foglalkozott ennek a nagy re­formnak gondolatával. Mit­­­ársáim­a­z a Községi Háztartásair­ól szóló törvényjavaslat ? Budapestről táértik: A belug..­­minisztériumit m­ megtartott érte­kezik ::s megszövegezték a községi m­arton­okról szóló törvényjavaslat pénzü­gyi vonatkozású red­elkezéseit. A tör­v­én­yjavaslatba felveszik egy országos alap létesítésének tervet, ameb­be befolynak mindazok a jö­vedelmek, amelyeket az állam a kö­z­­ségekn­ek és városoknak átenged. Ez azért szükséges, hogy az egyes köz­ségek és városok a túlságosan ma­gas pótadóktól meggabadulj­anak, az országos alap nem nyújtana ele­gendő fedezetet a községi adminisz­­tráció költségeire, külön országos pótod vetnek ki, amely egységes és lényegesen kisebb lenne, mint a jelenlegi pótadó. A törvény­javaslat­ba több oly­an irán­yú re­ndelkezést vettek fel, hogy az autonóm költség­­vetések ne terhelhessék meg, túlsá­gosan az adófizető­ polgárokat. Joffre marsall még min­­dig viask­od­­att a fiatalle­l. Parisból jelentik- Joffre marsall halálküzdelme még mindig tart.­­ A reggel kiadott orvosi jelentés­ szerint a beteg éjszakája általában nyugod­tan telt el, de a lélekzetvétel némely­kor aggasztó módon elakad­t. A mar­sall megőrizte öntudatát, a szemmel láthatóan gyengül és érvelése gyor­sul, míg visszereiben csökken a­­nyo­más. Reggel a beteg kevés cukros vi­­zet ivott. "­­ Elsőnek Fábry ezredes látogatta meg ma a beteget, tiki távozóban a következőket mondotta: Az ötnapos haláltusa teljesen kimerítette a mar­­­salit. Azt hiszem ,— mondotta tovább — hogy most már itt van a vég. Cso­dálatos­, hogy milyen szívósai! vias­kodik a halálra! . ■ .i'ív, z ehv most is magához tér év ilyenkor teljesen esz­méleténél van. Később Barthou hadügyminisztert is beengedték a betegágyhoz. Távo­zásakor ő i­s megerősítette, hogy sÉg-' • nap óta rendkívül megfogyatkozott. A klinikára százával érkeznek a táviratok. Amerikát­ól is igen sokan érdeklődnek a r -».sail állapotáról. 9 óra tájiban m­egkezd­ődött a látogatók felvonulása. Az épület előtt nagy tö­meg érdogál­­,mel­. a szitáló eső el­lenére is rün­té­tlenül kitart a he­lyén. 1 fillér* SO-­hm

Next