Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1931-02-01 / 27. szám
ros polgármesíny tudomására hoaz alföldi birmentén léteik szabályrentésügyi Miniszogva azt 1931. hatállyal életbe azdasági ügyin a hivatalos január hó 28. . polgármester. Hajcsi István ros poligármesény, csendőrkerület szővásárhelyi— minden tekintinak alkalmas íie kell lenni, gi legénységen összes mellékőrsparancsnok kívül 8 ló részükséges.dására vonatn. kir. osztálydőlt be Szénjanuár hó 21. polgármester. Hajcsi István ros polgármesény , felhívja azoikiknek birtoancák vannak, h anyag előáloénekhez 1931. ipján reggel 8 .hoz a Hajdúnek, igyel, hogy az ibb kancák ez párosittatnak. január hó 27. Lajos etanácsos, zottság elnöke. dsokám alatt két ival és mellékmellékhelyiszobával kiadó, 942 nébebruár 1-étől költ agyon finomként, téli túró illér, tejföl 1 ér. Állandóan íkban és piacig, az elárusító 957 lakás jár hó 1-re ki.dleg bútorozva .latt. 560 sfortos uj maszám. Értekezalatt. 937 ú. bárói műtelete. Ami még senkinek sem sikerült. Irta : Frleálnich István országgyűlési képviselő. Úgy emlékszem, ahogy a magas kormány a 87 millió pengős kölcsönelőleget azért vette fel olyan sürgősen, mert még a tél beköszöntése előtt meg akarta indítani a közmunkákat. Úgy tudtam, hogy a gazdasági miniszter urak hatalmas beruházásporeait terveznek és hogy a fővárost és a vidéki törvényhatóságokat is olcsó kölcsönökkel fogják támogatni. Azt mondották a miniszter urak a képviselőházban, hogy a MÁV beruházásaira a tőkék teljes egészükben rendelkezésre állanak. Minden aggodalmat eloszlattak azzal, hogy munkaalkalmakról bőven gondoskodtak és a télen egy ember sem fog éhezni. Már régen bent vagyunk a téliben. Talán kezdünk kifelé is menni belőle. De hogy mi van azzal a 87 millióval, azt nem tudjuk. Senki sem köti az orrunkra, hogy ez a summa miért szundikál a tétlenség homályában. Hiszen ezt az előleget kizárólag csak produktív célokra vették fel, tehát jó volna már az országot annak mostani szerepéről és feladatáról tájékoztatni. Nem maradihat ez továbbra is a kormány műhelytitka. Sokszor olvastuk már, hogy ilyen vagy olyan ankéten megállapították a kölcsönelőleg felhasználási kulcsát. Aztán megint kísérteties csend. Minek mindig csak beszélni róla? Tessék már egyszer publikálni, hogy milyen produktív befektetésekre használódik fel ez az összeg. Az ország határozottan kíváncsi erre. A népjóléti minisztériumiban lefolytatott vizsgálatok eredményét is jó volna már egyszer publikálni. A közvélemény nem lát tisztán ebben az ügyben sem. Maga a miniszter elismerte a Házban, hogy történtek súlyos szabálytalanságok. Viszont félhivatalos tudósításokban azt olvastuk, hogy így meg úgy rendben van minden és a felmerült vádak alaptalanoknak bizonyultak. A miniszterelnök „pénzkezelési szabálytalanságok“ nívójára szállította le az állítólagos visszaéléseket és megígérte, hogy az egész anyagot a Ház elé hozza. Ez az ígéret még karácsony előtt hangzott el, de mai napig sem lett betartva. Még jobban komplikálja az egész ügyet a kormánytámogató kereszténypárt állítólagos álláspontja, hogy a népjóléti miniszter azonnal hagyja ott a tárcáját, ha minisztériumában helyre lesz állítva a rend. Köziben meg hömpölyög tovább a felelőtlen pletyka. Akasztófahumorral beszélnek társaságban a népjólét körül történtekről. A fantázia, a rosszakarat, a rágalom és a rosszmájúság fűti ezt a népjólétellenes légkört és nem törénik semmi, ennek a már mindent benyálazó pletykahullámnak a megállítására. Elvégre Ernszt Sándor nem azért vállalta a népjóléti tárcát, hogy ott csak a nagytakarítási vállalkozót játsza. Hogy ott csak ciángázzal dolgozzon és söpörjön. Ernst Sándortól célirányos szociálpolitika inaugurálását várja az ország. Erről pedig szó sem lehet, amíg a népjólét luxuspalotájának fundamentumait a pletykák hullámai nyaldossák. Itt az utolsó óra, hogy a népjóléti minisztérium presztízse helyreállíttassék. Éspedig drákói szigorral a vizsgálatok és megtorlások i során. Hagyják már abba a vizsgálati jegyzőkönyvek fabrikálását. Elég az a három vagy négyszáz ,ami már van belőle. Fejezzék be már a jelentések összeálltását, felterjesztését és tanulmányozását. A részletek úgy sem fontosak. Tessék a vizsgálatok eredményét a nyilvánosságra hozni, az esetleg szükséges megtorlásokat foganatosítani és az egész ügy után pontot tenni. Sürgősen, mert a dolgozó társadalom mai lelkiállapotában nem bírja már tovább ezt ahuzavonát. Sehol sem mennek jól a rendszer dolgai. Nem stimmelnek az ügyek. Érthetetlen például, hogy hogyan történhetett meg Genfben az, hogy az Európa-bizottság a keleteurópai országok gabonafeleslegének az elhelyezési lehetőségeit tanulmányozó tizenegytagú tanácsba éppen Magyarországot nem delegálta? Benne van Észtország, Jugoszlávia,, Ausztria, de Magyarország nem. Kimaradtunk egy olyan bizottságból, amely Hazánk legéletbevágóbb problémáit fogja megvitatni. A sokszor ünnepelt külföldi atmoszférajavulások után bizony ez nagyon kellemetlen meglepetés. Agráriusainkon sokkal értékesebb munkát tudtak volna végezni, mintha idehaza az agrárollóval bajlódnak és a vidéki piacokon a kereskedők összebeszélését akarják törvényparagrafusokkal lehetetlenné tenni. Sziszifuszi munkára vállalkoznak ezekben az irányokban agrárpolitikusaink. Azt a fránya agrárollót nem lehet paragrafusokkal és policiális intézkedésekkel kikapcsolni. Azt csak gazdaságpolitikai koncepciókkal lehet mérsékelni. Ilyen gazdaságpolitikai fejetlenség közben, amelyet az egységes párt nagy buzgalommal támogat ,ez a bűvészmutatvány nem fog sikerülni. De a tisztességes irányárak jogos követelésének dacára hiába fogják a vidéki vásáron azokat a gabona-, bor-, állat- és baromfikereskedőket rendőrhatóságilag megabrichtálni, akik a fizetendő ár tekinteteiben „összebeszéltek“, az agrárproduktumok ára mégsem fog emelkedni. Sőt, egészen biztos, hogy ennek a vérszegény gazdaságpolitikai kísérletezésnek éppen az ellenkező hatása lesz. Még tartózkodóbb lez az a vásárló és exportáló kereskedő, mint volt mostanáig. Az agrárképviselő urak e naiv nekibuzdulásait éppen a gazdaközönség fogja hátrányosan megérezni. Nem lehet a kereskedőket egyszerűen haptáksba állítani. Annak joga van, hogy a fizetendő árak tekintetében eszmecserét folytasson. Az a kereskedő, aki azt nem teszi, az rossz kalmár. S aki ezt meg akarja nekik tiltani, aki ezért büntetni akarja őket, annak meg kell bocsátani, mert szegény nem tudja, hogy mit kíván tulajdonképpen. Az azt hiszi, hogy a gazdasági életben is kommandókkal lehet operálni. Nem és megint nem. A gazdasági élet sem nem kaszárnya,sem pártabszolutizmus. A hiányzó gazdaságpolitikai koncepciókat nem lehet sem varázsvesszővel, sem közigazgatási bravúrokkal pótolni. No de protekciós akciókkal sem. Amilyennel a kormány éppen most lepte meg megint gazdasági életünket. A gazdatársadalmat mentesítsék a túl nagy adóztatás alól és a megmun- kált hold földek arányszáma alapján adjanak neki termelési segítséget. Ez az igazi mód a szanálásra. Ehe- ■ lyett például ötszázezerpengős vesz- teségi garanciát nyújt a kormány a két árubeszerző szövetkezésnek a Kereskedelmi és Iparkamara erélyes óvása ellenére. A textilkereskedők egy elenyésző kis része így teljesen igazságtalanul protekciós előnyökhöz jut a szakma többi tagjaival szem-ben. És mindez állítólag azért történ rák, hogy a detailkereskedők és textilgyárak közös feleslegesen betolakod , adott nagykereskedelmet kikapcsol- i ják. ] Egyszer pellengérre állítják az j ! ipart, azután megint a kereskedel- met. Nem tudják szegények, hogy j : ezek lebunkózásával még jobban j ; tönkreteszik az ország belső fogyasz- | i tó- és vásárlóképességét. Végered- | | ményben tehát maguk ássák alá éppen az agrárproduktumok belföldi áremelkedését, így rontják nap-nap után céltalanul és feleslegesen a belső piacot. Idegessé teszik az egyes termelési ágakat. Máris ott tartunk, hogy a nyugodt kalkuláció lehetősége is megszűnik a gazdasági vérkeringés artériáiban. Ez természetesen biztonsági koefficiensek beiktatását teszi szükségessé és az óvatos tartalékolások fokozását. A gazdasági prosperitáshoz szükséges nyugalom helyébe így az általános nyugtalanság, bizonytalanság és kapkodás kerül. Szóval az az atmoszféra, amely sem a belső tőkeképződésre, sem a hosszúlejáratú külföldi kölcsönök beszivárgására nem alkalmas. Amikor az oly szomorúan levizsgázott háborús kötöttgazdálkodás és az ármaximálás és minimális szellemei repdesnek folyton a fejünk felett, hogyan következzek itt be a gazdasági téren javulás? Nem lehet a gazdaságpolitikai tehetetlenséget és tanácstalanságot halogatásokkal, nagyképű kullogással vagy pláne policiális dzsiu-dzsicu fogásokkal pótolni. Ez még senkinek sem sikerült! Hódmezővásárhely, 1931 február 1. Vasárnap. Ara 16 fillér. XXVII. évfolyam, 27 szám. Főszerkesztő és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF ISzerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P telefonszám 79. VÁSÁRHELYi független politikai napilap Az Országos Mezőgazdasági Kamara a gazdák helyzetéről és adóztatásáról. A mezőgazdaság adózási viszonyaival s a pénzügyminiszter rendeltje kapcsán foglalkozott az Országos Mezőgazdasági Kamara és az irányelvekről többek között a következőkben tájékoztatja a gaz-datársadalmat: — A miniszteri rendeletben utasítva vannak a pénzügyi hatóságok, hogy a mezőgazdasági üzemek valóságban elért , tiszta jövedelmét igyekezzenek minden- skor megállapítani és felhívja figyelmük Ikét, hogy az elmúlt gazdasági évben (tehát 1930-ban) a rossz értékesítési költségek, továbbá az alacsony terményárak károsan befolyásolták a mezőgazdasági üzemek jövedelmezőségét. Vagyis a rendelet utasítást ad az igazságos adóztatásra és arra, hogy a pénzügyi hatóságok vegyék figyelembe a mezőgazdaság dekonjunktúráját. — A gazdatársadalom — mondja to-vább a Kamara — minden bizonnyal örömmel veszi tudomásul ezt az utasítást , és ezt a figyelmeztetést. Hiszen a gazdák sohasem az adók ellen, hanem mindig azoknak kivetési módja és a rendszer ellen emeltek szót. Ez idézte elő azt a merőben téves becslési módot, amelynél termelési költségek fejében a gazdaság nyers bevételeiből bizonyos százalékot le- vonva, még katasztrofális elemi csapások esetén is tiszta jövedelmet lehet ki- mutatni. Ugyanez állapítja meg azt is, hogy a 15 holdas ingatlan még abban az esetben is feltétlenül meghozza a létminimumot, ha az gyengébb minőségű. Volt idő, amikor ez a megállapítás általánosságban megállotta a helyét. Ma azonban, annak ellenére is, hogy a kisebb birtoktestek jövedelmezősége a nagyobb birtokokhoz képest aránylag kedvezőbben alakul, mert a tulajdonosok és családtagjainak munkája is a jövedelmet emeli, nagyon könnyen be lehet bizonyítani, hogy ez a megállapítás még kivételsen sem állhat meg. * Tehát megnyugvásul csak az szolgál- na, ha az adót kivető hatóságoknál a rendeletnek megfelelő visszhangja is támadna s szakítva az adó kontingálásával, a merőben téves becslési eljárásokkal, tényleg a valódi jövedelem megállapítására törekednének. Nem volna szabad elfelejteni, hogy a jövedelemadónak, amely már nevében is hozadéki adó, nem az államháztartás szükségleteihez, hanem egyedül és kizárólag csak a valódi jövedelmezőségi viszonyokhoz kell simulnia, mert különben a vagyonállapotot csonkítja és végeredményben az adóalanyok elpusztulásához vezet. A közelmúlt napokban végeztek számításokat és ezek azt mutatták, hogy 1930-ban a mezőgazdasági üzemek nagyobbrészt nagyságra és belterjességre való tekintet nélkül, veszteséggel zárták le az évet. Lehetetlen szó nélkül hagyni a rendeletnek egy nagy hiányát: a rögzített jövedelemadótételek hivatalból általános feloldásának elrendelését. Maguk a gazdasági érdekeltségek kérték annak idején a rögzítést, mire azonban a rögzítés életbe lépett: bekövetkezett a mező■ gazdasági termelés válsága, ami azóta is állandóan súlyosbodott. A rögzített jövedelemadók magas terményárak alapul k vételével kiszámított jövedelmeken nyu- I godtak, úgy, hogy a valóságtól már az elő évben messze eltávolodtak. S azóta hiába sürgetik, nem tudta a mezőgazdaság I elérni, hogy a rögzített adóalapok hivatalból feloldassanak. «- jvmMBimsMaump~Kaa& awaummmmmseum Tolaik szexszal mégis meghaladja Vásárhely lakossága a hatvanezeret. Keddrekészen lesznek a népszámlálási anyag feldolgozásával és a jövő hét derekán a főjegyzői hivatal publikálhatja a végleges eredményt, melyből aztán megtudjuk azt, hogy Vásárhely népessége pontosan mégis mennyi. A hozzávetőleges számítások szerint remélik most már, hogy nemcsak elérjük a hatvanezeres létszámot, de Vásárhely lakossága még százzal tetejezni is fogja ezt a summát, vagyis hogy Vásárhely lakosságga az utolsó 10 esztendő alatt nem apadt többel, mint félezerrel, ami pedig tulajdonképen magának a puszta népének apadására vezethető vissza. Akiként áll ugyanis a dolog, hogy a pusztán körülbelül 6—700-al kevesebb lett a lakosság száma, mint 1920-ban volt, vagyis a vásárhelyi népesség csökkentését maga a pusztarész okozza. Ennek azonban megvan a maga természetes magyarázata. Nevezetesen a pusztán legnagyobbrészt kisebb birtokosok laknak, akik a dekonjuktúra miatt meglehetősen összehúzódtak gazdaságukban. Vagyis aki ezelőtt három cselédet tartott, az most legfeljebb egy cselédet tart, vagy azt az egyet is elbocsájtotta, ellenben azok, akik 5—1 cseléddel szerepeltek, ma már 2—3 A Sasban ma délután 5 órakor lesz a Munkás Dalárda kultúrdélutánja. I Mélyen leszállított árakon leltáriárusitást tartunk Is mert raktárunkat apasztani óhajtjuk. — Minden szakmabeli cikkeinket, különösen a maradékokat ajánljuk nb. vevőink figyelmébe. — A mai gazdasági helyzettel számolunk s igy szavatolt minőségű árukat igen jutányosan hozunk forgalomba! Férj! és női szövetek. * Tisztelettel vászonáruk. __ . .. _ . „ _ I mosóáruk. Konstantin T/ 1 szőnyegek stb - ‚**!&*» W