Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. június (27. évfolyam, 130-152. szám)

1931-06-02 / 130. szám

panama dap ígérkeztek, aki ésesen készülnek s ménéi s ír 5. Károly mellett. f thj. város. ’ ■ átal. an magánmének rgyában. .ve 84100—929 sz. . tenyésztésre óiknak minősített mének hatósági mellett eszközlenkövetkező külted, ahova az előétlenül elővezetleges eladás leányok a lótulajon nyomban ki-azonban, hogy vezetik elő — végett külön megvizsgáltat;őket egyedül kiismertetett rend- járó költségek, egyenlő arány ,etik — ami egycsekély összeget étfőn reggel 8— ,a vendéglő előttfőn délután 3— ida féle vendégeiden reggel 8— aruház. Idén délután 3 ó la előtt szerdán 8—11-ig előtt. lután 3—7-ig Vági féle vendéglő eken reggel 8— Jaczelka Ferenc délután 3—7-ig rh malom előtti án reggel 8—12- ignál. us hó 28. talán tanácsnok. thj. város étől. lény védekezésről. áigyi miniszttéoly elleni védőrendeletek kezempontjából f. az ellenőrző brrendeletben fog en érvényt szenz esetleges kitesüljön, kihirdálkodó az 1929 őséből kukoricaárát) csumáját kukoricaszárnak továbbá a meglét, cirokszárat 31. napjáig feleiben azok felé, a kukoricafek megakadáan elraktározni, utozik, legalkalmasabb melyre mint tü, levelétől tiszermelikaként, a földbe ásott ldből kiálló résre vastag szaltani, a boritó 11 hányni aztazt kikerült. 31-ike után nem itt fentebb fellag megsemmiízt is, hogy mindás céljára (teregletére) cirkot let nagyságának zárosi gazdasági , első emelet 11 elenteni. us hó 20. ■mesterhelyettes. si István kiadó, Hódmezővásárhely, 1931 Junius 2. Kedd. Mra 10 fillér. XXVII. évfolyam, 130. szám. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P felei önszánt 79. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és kiadólaptulajdonos KUN BÉLA. Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Hőseink emlékezetének áldozott vasárnap Vásárhely közönsége. A városháza előtt, a rokkantaknál, az iskolákban és a temetőkben voltak magasztos ünnepélyek. Virágos májusnak utolsó napja a hősi halottaké lett a magyar földön. Valahogy úgy gondoltuk, hogy ezen a napon különleges nagy érzéssel dobban össze az egész szenvedő, küzködő nemzetnek szíve, hogy Vásárhely piacán is ott fog lenni legalább tízezer ember. Dehát az élet kegyetlen, a sebek lassan elmosódnak és a kenyérért való tülekedésben könnyen felejti az ember azokat, akik már magukról életjelt adni nem tudnak, mert alusznak csendesen, valahol a Kárpátok ölén, a Doberdó poklában, a Száva sarán, vagy a Mazuri tavak harangzöld szinű mezői alatt. A városháza előtt állították fel a szónoki emelvényt és oda vitték le a városháza előcsarnokából a faihonvédet. Még csak néhány levente jártkelt a napsütéses kövezeten, szinte árván állott ott egymagában a fahonvéd és az a két fehér rózsa, melyet valami szegény fiát sirató édesanya, vagy vőlegényét váró leányszív helyezett oda kegyelet jeléül. Olyan bántó ellentétben volt ez az elhagyottság az élet zsibongásával. A fahonvéd kezében a puska, melyet rég elveszítettünk. A szemében a dac, a büszkeség és az egész térség csak nagyon lassan, szinte emberszálanként kezdett megtelni. Mikor az ünnepély kezdete elkövetkezett, a leventék, a dalosok, azután a főtérnek ünneplő közönsége, a város magisztrátusával együtt adta meg a hősi nap jellegét és azt a nagy-nagy tisztelgést annak az ezer hősi halottnak, akik Vásárhelyről elmentek és soha igen, a szónokok mellett ott voltak dr Soós István polgármester és vele a tanács tagjai. A Hiszekegy eléneklése után Györffy József hatásos szavalata következett, majd ünnepi beszédet Nagy Béla református lelkész mondott. „Nem a halálukkal váltak ők eszményekké — jelentette ki Nagy Béla lelkész — hanem önfeláldozásuknak tényével. Azt adták oda a Hazáért, a magyar becsületért, ami legdrágább: az életüket. És ezt örömmel cselekedték, de csak abban a tudatban és bizonyára ha szólni tudnának onnan a föld mélyéből, maguk is megmondanák: azzal a szent meggyőződéssel, hogy az ő vérük volt az utolsó, mely a harctereket öntözte, mert utánuk a véráztatta mezőkön, az ősi ugarban most már a munka igazi vetése, a munka igazi aratása jön. Ha beszélni tudnának, akkor elmondaná vértelen ajkuk azt, hogy van még nagyobb győzelem annál, melyet az ellenségben vesz a katona: az a nagyobb győzelem, mely meg tudja fogni a testvéri kezet, hogy annak segítségével építse fel az új, nagy, szabad Hazát. A dalárdák énekszáma után Böde Lajos levente szavalt, majd megkoszorúzták a honvédszobrot: dr Soós István polgármester a város nevében, a nőegyletek, a Bercsényi Miklós Bajtársi Vegyestörzs, a Mezőgazdasági Szakiskola és a Hunte sportegyesület. A Himnusz hangjaira zárult be az ünnepély. Délután a vásárhelyi hadirokkantak és hadiárvák rendeztek ünnepélyt, ahol vitéz dr Endrey Antal mondott gyönyörű emlékbeszédet. Közreműködtek még az ünnepélyen a Klauzál utcai ref. iskola énekkara Becsey István vezetésével, Muzsi János gimnáziumi, Thuróczy Lajos és Tóth Imre polg isk. tanárok, Stötzer Frigyes kántortanító, Szabó Ljos banktisztviselő, továbbá Aracsi Ica, Baráth Lica, Buza János és Szabó János. A temetőkben a nyugvó hősök sírjait feldíszítették az iskolák növendékei. A katholikus temetőben Cseh András esperesplébános beszélt s szép ünnepély volt az izr. temetőben is. Az iskolák is ünnepéllyel áldoztak a hősök emlékének. A gimnáziumban Somogyi József dr tanár méltatta a nap jelentőségét. Ugyancsak flerótták kegyeletük adóját hőseink emléke előtt az összes olvasókörök úgy, hogy a vásárhelyi hősök napja a város egyetemességének őszinte nagy megnyilatkozása volt Újabb felebbezések a villasori asztfaltjárda költségei ellen. Ez az ügy is olyan, mely nem tud nyugvópontra jutni. Mikor a villasori érdekeltek az ősszel értekezletre gyűltek össze, hogy az aszfaltgyár engedményes ajánlatát megtárgyalják és elfogadják, azt hittük, hogy most már véget ér ez a régen húzódó, sokoldalú per. Azonban nem úgy áll a helyzet. Közben egyes érdekeltek újabb felebbezéseket adtak be, mégpedig azon a címen, hogy előző kifogásuk még a belügyminisztériumban van, addig pedig, míg kormányhatósági döntés a dologban nem történik, az egyesekkel szemben sem gyakorolhatja a város a költségvetésre vonatkozó rendelkezéseket. A fizetési meghagyások azonban kibocsájtattak. A város utalván arra az egyezségre, melyet az érdekeltek a gyárral megköttettek és melynél mintegy 10 százalék engedményt és azt a további kedvezményt kapták, hogy 16 félév alatt törleszthetik le hátralékukat, mindenkire kirótta az újabb összegeket. Most azután az érdekeltek közül négyen, mégpedig Friedländer Henrik, Solti Vilmos, dr Szappanos Mihály és Kruzslitz Károly újabb felebbezéssel fordultak a belügyminiszétriumhoz, melyben tiltakoznak a részletfizetési kirovások ellen. Felebbezésükben elmondják, hogy az ügy még koránt sincs elintézve és nem ért meg ahoz, hogy a részletfizetésről beszélni lehessen, mert a belügyminisztérium nem döntött sem a városi hozájárulás kérdésében, sem azokban a kifogásokban, melyet a kiküldött ötös bizottság vizsgálata felderített. Míg tehát ezek a kérdések a levegőben lógnak, addig korainak tartják az egész ügyet és nem alkalmasnak arra, hogy reájuk nézve a részesedés végérvényesen megállapíttassék. A város hatósága nem tehetett mást az ügyben, minthogy ez ügyben fölebbezéseket is csatolta az iratokhoz, illetőleg pótlólag fölterjesztette a belügyminiszterhez azzal a jelentéssel, amelyet már egyszer elküldött, mely szerint akárhogyan dől is el az ügy, egy bizonyos, mégpedig az hogy az érdekeltek az aszfaltjárda költségének azt a részét, mely reájuk esik, egyszer csak kötelesek lesznek megfizetni. Mivel pedig a város nincs abban a helyzetben, hogy akárki számára is ezeket a költségeket előlegezze, a felebbezőknek kifogásait nem tartja elfogadhatónak. Hogy a minisztérium miként dönt a kérdésben, azt nem tudjuk, az azonban valószínű, hogy a választási mozgalmak miatt egyelőre nem igen kerülhet sor a vásárhelyi aszfaltjárda költségeire, illetőleg arra a vitára, mely már két esztendeje folyik a város és az érdekeltek, illetőleg a gyár és az aszfaltjárda tulajdonosai között. A Délkerület legnagyobb sporteseménye volt a HTVE tribünavató ünnepélye. Vasárnap délután mozgalmas élet uralkodott a HTVE népkerti, ünnepi mezbe öltözött pályáján A közönség tömött sorokban vonult fel a pénztárak elé, vidéki városok lelkes sportemberei hozták el Vásárhelyre városuk sportéletének üdvözlését, versenyzők tarka sokasága hullámzott a pálya szélein. A tribünavató ünnepségét tartotta a Torna és Vivő Egylet. Gyönyörű vasárnap volt. A májusi nap pazar bőkezűséggel osztotta sugarait a hölgykoszorú toalettjeire, az új tribünön piros-fehér-zöld és kék-sárga zászlók díszes pompájában feketé lett a kijváncsi nézősereg. A külsőségekhez méltó volt a változatos szemet-lelket gyönyör- s ködtető sportprogram, amelyben a maj gyár vidék ifjúsága adott újabb tanúbizonyságot ügyességéről, fejlődéséről. Az ünnepély lefolyásáról egyébként alábbi tudósításunk számol be: Néhány perccel fél 4 után megszólal a megafon és induló ütemeire zárt sorokban felvonulnak a HTVE szakosztályainak összes tagjai. Elől a kerékpárosok, közvetlenül utánuk a férfi és hölgytornászok, futballisták, ökölvívók, tenniszezők, úszók, birkózók, a szakosztályi vezetőkkel azélen. A felvonuló versenyzők felemelt karral üdvözlik a közönséget, amit hatalmas tapsvihar és éljenzés viszonoz. Most hirtelen esőd támad. A szakosztályok elhelyezkedtek a pályán s Simon József dr, a HTVE népszerű elnöke lép a tribün elé, meleghangú beszéd keretében adja át az új építményt és a kerékpárpályát hivatásának. Beszéde végén a lelkes publikum nagy ovációban részesíti, amit megnyilatkozása volt annak a nagy ra- rgaszkodásnak és bizalomnak, amellyel a HTVE nagy tábora agilis elnökével szemben viseltetik. A triünön helyet foglalnak a vendégek részére fenntartott páholyokban: vitéz Setéth Vince alezredes, a kultuszminiszter és a az OTI képviselője, a Déli Labdarúgók Alszövetsége részéről Milassin Gyula ügyv. elnök és Fürst György főtitkár, a Kerékpáros Szövetség részéről Kelemen Márton, az SzTK vezetősége élén Lukttaupf János elnök s a vidéki társegyesületek kiküldöttei. A tulajdonképeni sportprogram kerékpárversennyel kezdődött, az Alföld legjobb versenyzői részvételével. A közönséginek tetszik az újfajta produkció, különösen pedig akkor, amikor egyik fiatalvásárhelyi versenyző a „nagyok között“ második helyig viszi. Végeredményben a vidékiek vitték el a pálmát, de az ifjú vásárhelyi szakosztály teljesítménye minden dicséretet megérdemel. A kerékpárversenyt motorbicikliverseny-bemutató fejezi be, amit kevesen láttak még a helyi publikum körül. Jönnek a tornászok. A pirosruhás leánycsapat csodás szépségű ritmikus gyakorlatai jelentették a gazdag program egyik legsikeresebb számát, az összmimika, a kidolgozás oly pontos és egyöntetű volt, hogy bátran mondhatjuk: leánytornászainknak a kerületben nincs ellenfelük. A férficsoport és a REAC vendég tornászai a korláton jeleskednek. — Ökölvivők száma következik. Csupa fiatal fiúból áll ez a szakosztály de karja mindegyiknek acélos s fürgék, mozgékonyak mindannyian. Idővel sokra viszik! Fél hat is elmúlt, amikor sor kerül a „nagysláger“-ra, jönnek a firtsballisták. Az SzTK bajnokjelöltjei mérkőznek a tavasszal még veretlen Vívókkal, eredmény 4:4 (2:3). A HTVE csapata „ünnepi“ fordulóban játszott és kétszer is két gólelőnnyel vezetett, nagynevű ellenfelével szemben. Iramos, lendületes, izgalmas futballmérkőzést vívtak a csapatos, és a közönség kigyözködhette ma- I gát a mérkőzésen esett 8 szebbnél 1 szebb gólban Az eredmény nagyon biztató , hogy a veretlenség nimbuszán ezúttal se esett csorba: a legjobb dicsérő oki levél. A délután szépségeire ez a mérkőzzés tette fel a koronát. Este a Tiszában vacsora volt, ahol a zsúfolt asztalsorok bizonyították a sport nagy népszerűségét és vonzóerejét. Pohárköszöntőt mondott dr Gidósfalvy Pál, a HAVE ügyv. elnöke, dr Soós István polgármester, dr Szentkirályi Zsigmond főorvos, Draskovics Ernő főszámvevő, Stricz János, a HMTE alelnökei és vitéz Setéth Vince alezredes, az OTT képviselő. — Simon József két futballista — kitüntetést osztott ki: Stöhnitzer Dezsőnek századik mérkőzése és Magony László századik gólja alkalmából. A vacsorát tánc követte, amelyen a fiatalság indult záróráig a legjobb hangulatban. Különvonat megy az újságírók vasárnapi Tisza-ünnepélyére. Ha az idő is kedvez és ha olyan meleg lesz, mint most vasárnap volt, akkor a jövő vasárnapon roskadozni fog a közönség terhe alatt a mártélyi Tiszapart. Az újságírók juniálisa ugyanis ezen a vasárnapon délelőtt 10 órakor kezdődik a mártélyi strandon, valamint a környező ártéri füzes erdőben és folytatódik egész este 10 óráig. Hogy a közönség kiutazását és későbben való kimaradását is biztosítsa a rendezőség, nagy áldozatokkal különvonatot szerzett, amely külön vonat két óra tájban ebéd után indul ki a nagyállomásról, viszont Mártélyról este 10 órakor indul vissza. A különvonatra csak azok szállhatnak fel akik jegyüket előre megvásárolják. Azért szabta meg a rendezőbizottság a különvonatnak használati díját, aki és visszautasítást, valamint a fürdődíjat és az ünnepélydíjat összesen 120 pengőben, tehát aránylag ilyen csekély összegben, hogy legalább ezer embert tudjon toborozni erre az érdekes tiszai kirándulásra. A jegyek a nőegyletek tagjainál, valamint a trafikokban kaphatók, mert már akkor tudnia kell a rendezőségnek azt, hogy a különvonat hány vendégre számíthat. Ma indulnak el azok a redezőbizottsági tagok, akik a tombola tárgyakat gyűjtik össze a városban. A rendezőség kéri a nagyközönséget, hogy fogadja szívesen ezeket a megbízottakat és álljon rendelkezésükre azzal a szíves készséggel, amelyet maguk az újságírók és maga az az igaz ügy, melyet képviselnek, megérdemel. Egy szegedi légionista Fekete Gézáról. György Sándor szegedi származású ifjú öt évet töltött el Afrikában, a francia légióban és miután megszabadult, letelepedett a Szahara szélén, abban a hatalmas forgatagú városban, mely Sidi Bel- Abbes név alatt, mint a könnynek és a vérnek központja lett ismeretes az egész világon. Ez a György Sándor most Szegeden járt és elbeszélgetett az újságírókkal kalandjairól. Megnősült, már kis fia is van, ezeknek megmutatta a magyar metropolist. Ő maga visszatér Északafrikába, hogy fia és felesége csak akkor menjenek utána, mikor majd magyarul megtanultak. Sok érdekeset mondott ez a György Sándor, de reánk nézve mégis az a legérdekesebb, amit Fekete Gézáról, a volt vásárhelyi gyógyszerészről beszélt. A György Sándor szavai szerint Fekete Géza ma egyike a legnagyobb szerepet játszó „őrmesternek“ az egész légiós városban. Különben elbeszélésének az a passzusa, mely az egykori vásárhelyi gyógyszerészről szól, a következőket mondja: Fekete Géza régi életét a vásárhelyi házban egy revolvergolyó roppantotta ketté. Új életének első napja az idegen légióban virradt fel és Fekete Géza intelligenciája, képzettsége hamar ráterelte felebbvalóinak figyelmét és ma Fekete Géza a Sidi Bel-Abbesben állomásozó 1. ezrednek a patikusa. Őrmesteri rangja van és francia állampolgár lett. Mint ilyen azonban még nem tett volna szert hírnévre, de miután itthon is sportember volt, ezt a tudását is kamatoztatta Afrikában. Fekete Géza a legkeresettebb futballbíró Északafrikában. Minden vasárnap veszi a kofferját, a sípját és soksok kilométert utazik, hogy meccseket vezessen. Az északafrikai labdarúgó szövetségben tekintélyes vezető pozíciót tölt be. — Nagy sportünnepségeket szokott rendezni, — mondja tovább György Sándor —, a múlt évben Újpestet akarta levinni Oránba és Bel-Abbesbe, de ez a terve meghiúsult. Ha van még egy kis szabad ideje, akkor az ezred könyvtárában foglalatoskodik, intézi a magyarok sok ügyes-bajos dolgát, vagy pedig elmegy Zsarkó fegyverműhelyébe, ahol földije, a Vásárhelyről elszakadt Zsarkó fiú és édesanyja éldegélnek. Fekete Gézát azonban nagyon meggöryesztették a keserves évek. Hosszú évek után most éri majd az első öröm, amikor fia megy ki hozzá látogatóba a nyári vakáció idejére... A Vöröskereszt Egyesület díszelőadása június 6-án a nyári színkörben. •Június 7-én a 7. Iskorím Szövetség Tisza ünnepélye Mártélyon.