Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. augusztus (27. évfolyam, 170-199. szám)

1931-08-01 / 180. szám

2. A képviselőház ülése. A képviselőiház tegnap délelőtti ülése bővelkedett a zajos és viharos jelenetek­ben. A tárgyalás napirend előtti felszóla­lással kezdődött. M­ó­­­z­e­s János a földreform útján juttatott váltságföldek árának a leszállí­tását kérte. Wekerle Sándor pénzügy­­miniszter kijelentette, hogy módot keres a megfelelő megoldásra. Mojzes János felszólalása és a pénzügyminiszter vála­sza közben többízben volt zajos szóvál­tás a kormánypárt és az ellenzék között, amely fokozódott akkor, amikor Fábi­án Béla mentelmi ügyének tárgyalására került a sor, kit a mentelmi bizottság az egyik ülés során tett kijelentéséért a Ház megkövetésére ítélt. Pakots József viszont, a kisebbségi vélemény előadója arra kérte a Házat, hogy térjen az ügy felett napirendre. A kérdés körül nagy vita folyt, heves köz­beszólások hangzottak el mindkét olda­lon, végül azonban a Ház a mentelmi bi­zottság javaslatát fogadta el. Azután megkezdték a felhatalmazási törvényja­vaslat vitáját. Lázár Miklós a kormány gazdasági politikáját bírálta és nem fogadta el a javaslatot. Szilágyi Lajos kijelentette, hogy a múltak tanúságai alapján a jövőben Bethlen István gróf politikáját követi. G­a­á­l Gaszton pártalakításától várta az ország, hogy kiváló agrárférfiakat küld a parlamentbe, akik itt mezőgazda­­sági kérdésekben szerepet visznek. Gaál Gaszton a felszólalások során súlyosan megsértette Bihar vármegye tisztviselői karát. Gaál Gaszton: Ezt fenntartom most, minden esküszegő banditával szemben. Szilágyi: Azt állíthatja, hogy ha Bihar vármegyében ragadtatták is el magukat egyes képviselők, erőszakra,­­ akkor is annak a független kisgazdapárt volt az oka. A független kisgazdapárti jelöltek programbeszéde Bihar megyé­ben abból állt, hogy gyalázták a régi képviselőket Szilágyinak erre a kijelentésére óriási zaj tör ki, Nagy Emi helyéről felugrik és úgy kiabálja Szilágyi felé: Miért mond ilyeneket, kár ilyen kérdéseket idehozni. Az elnök figyelmezteti Szilágyi La­jost, hogy ilyen széles alapon ne fog­lalkozzék a javaslattal. Szilágyi: Mindenkinek van joga választási atrocitásokról beszélni, csak azoknak nincs, akik úgy izgatnak a fal­vakban, mint a független kisgazdapárt jelöltjei. A törvényjavaslatot elfogadta. Gaál Gaszton szólalt fel ezután. Hi­vatkozott arra, a már több izben tett ki­jelentésére, hogy neki milyen nehezére esett megválni attól a környezettől, amellyel évekig együtt dolgozott, de mé­gis kilépett a kormánypártból abban a pillanatban, amikor a felelősséget a kormány politikájáért vállalni nem tu­d­­ta. Amint ma mondani szokás, áldozatot hozott, amikor az egységes pártból kilé­pett, de ettől a perctől kezdve semmiféle agitációban részt nem vett mindaddig, míg a független kisgazdapárt csatlako­zásra nem szólította fel. Járt Bihar vár­megyében, azonban azt tapasztalta, hogy annak népe rajongásig menő bizalom­mal közeledik minden olyan nadrágos emberhez, akinek részéről igazságtalan­ság nem éri. Szilágyi modortalan táma­dást intézett az agrárpárt ellen, amely úgy egyéni tisztesség, mint hazafiság doh­óban áll olyan nívón, mint Szilágyi Lajos.. Idézte ezután a naplóból Szilágyi több beszédét, amelynek során Szilágyi hamis tanúskodással is vádolta egyize­­ben a miniszterelnököt. Végül hangsú­lyozta, hogy Szilágyi eddigi szereplése felmenti őt attól, hogy pártatlanságára hajszálnyit is adjon s támadásaival szemben akár ő, akár pártja védekez­zék. Lakatos Gyula beszéde elején saj­nálattal állapította meg, hogy a képvise­lőház személyeskedéssel tölti el a mai nehéz időkben az idejét. Reflektált Ras­­s­a­y Károlynak az olasz kapcsolatokról tett kijelentéseire, miket cáfolni igyeke­zett. A javaslatot elfogadta. Szünet után Fábián Béla hangoztat­ta, hogy minél előbb vissza kell adni mindenkinek pénze feletti rendelkezési jogát. A betétek több mint fele ötezer pengőn alul van, ami azt bizonyítja, hogy a kisemberek takarékoskodtak. El­fogadná a javaslatot, ha bízni tudna ab­ban, hogy a kormány kezében az operáló kés elég erős lesz. Kielégítő kormány­zásban azonban csak úgy tud bizni, ha a Ház együttmarad. A javaslatot nem fo­gadja el. Peyer Károly Lakatos Gyulával polemizálva kijelenti, hogy a kormány beruházásai nem voltak praktikusak. Pártja nevében kijelenti, hogy a takaré­kossági bizottságban nem óhajt részt­­venni. Végül a kormány külpolitikáját bírálja. A javaslatot nem fogadja el. Ezután az elnök a vitát félbeszakította és bejelentette, hogy Temesváry Im­re és társai indítványt nyújtottak be az ülésnek napi 15 órás tartamára. (Nagy zaj a baloldalon.) Javasolja, hogy a leg­közelebbi ülést ma délelőtt 10 órakor tartsák és napirendjén a felhatalmazási törvényjavaslattal. Temesvár­y Imre ezzel szemben azt javasolja, hogy a Ház reggel 9 órakor kezdje meg ülését. Farkas István ezzel szemben java­solta, hogy a Ház csak kedden tartson ülést, ennek napirendjére tűzzék ki azt a szociáldemokrata indítványt, amely a bizottság kiküldését kéri a választások­­ során történt visszaélések kivizsgálásá­ra. A többség Temesvár­y Imre indít­ványát fogadta el és így a Ház ma 15 órás ülésben folytatja a javaslat tárgya­lását. Szilágyi Lajos személyes kérdésben válaszolt Gaál Gasztonnak a délelőtti ülésén tett kijelentéseire. Az ülés fél hétkor ért véget. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG Ifjabb rendelet a forgalmiadó mentesség ügyében.­ ­ Amint tudjuk, a segédnélkül dol­­­­gozó kisiparosokat a forgalmiadó alól­­ mentesítette a­ pénzügyminiszter. A f­ő­minsz­ter a kiadott rendeletével kap­­­­csolatban egy újabb érdekes rende­­­­letet küldött többek között a vásár­­helyi forgalmiadó hivatalhoz is.­­ A rendelkezés szerint azt a kisipa­rost, aki segédjét elbocsájtja és a rendelet értelmében bejelenti a for­galmiadó hivatalnak, hogy munkája nincsen, a bejelentés napjától már mentesítik a forgalmiadó alól. A mentesített adózókat az ellenő­rök havonta ellenőrzik és amennyben az iparosok egyhuzamban legalább harminc napig segéd nélkül dolgoz­nak, az adómentességet továbbra is fenntartják. Jövőben a napszámos munkáját két tanonc munkájával veszik egyen­lő értékűnek, ilyenképpen tehát, ha az iparos segéd nélkül dolgozik és legfeljebb egy napszámost alkalmaz, még mindig jogosult az adómentes­ség igénybevételére. A miniszter különben közölte azt is, hogy újabb adómentességet nem fog adni, mert a fázisrendszer beve­zetése után általános könnyítés lesz.­ ­­em lesz központi fűtés. Kátyúba került a városi fúzet fűtésének szekere.­ ­ Annak idején részletesen beszá­moltunk lapunk hasábjain arról,­­ hogy a város vezetősége bizonyos ta­­­­karékossági és praktikus elvek szem előtt tartásával a városháza köz­ponti gőzfűtéses berendezéssel való­­ ellátásának gondolatát vetette fel.­­ Az eszme tetszetős volt minden il­­l­letékes tényező előtt és akkor lett­­ különösen aktuális, amikor a szakmi­nisztériumok a hazai szénbányászat vitális érdekei, a fáért fizetendő­­ sok pénzt ellenségeink kezébe von- s­dorlásának csökkentése, a belföldi ipar foglalkoztatása érdekében szin­­­­te parancsoló rendelkezéseket adtak ki az önkormányzati testületeknek. Majdnem kötelezővé tették a közpon­ti gőzfűtéses rendszerre való átté­­­­rést, mely a hazai olcsó kitermelésű szén felhasználásával igen könnyen megoldható.­­ Különösen a mi szempontunkból­­ volt ez a gondolat tetszetős minden- s kinek, talán leginkább szegény­­hiva­­i­talszolgáknak, kiknek legnagyobb ré­sze háborúban testi fogyatkozást szer­­­zett rokkant, akiknek végtelen ne­­­­hezére esett a fát a pincéből a hiva­­­­talos helyiségekbe cipelni.­­ A közgyűlés a gazdasági ügyosz-I­tály javaslatára ki is mondotta, hogy | áttér a központi fűtés rendszerére és a mérnöki hivatal tervezete alapján | az erre a célra szükséges összeget be is állította az idei költségvetésbe s­­­s vonatkozó határozatát jóváhagyás végett felterjesztette a belügyminisz­terhez. Senki sem gondolt arra, hogy ép­pen a korábbi miniszteri rendeletek­re figyelemmel magában a miniszté­riumban­­emelt gátat a terv, illetve a közgyűlési határozat végrehajtásá­nak. Pedig így történt. Amikor a város, készpénznek véve a minisztérium korábbi felhívásait, csak arra renetkezett be, hogy szén­re lesz szüksége, megjött a belügy­miniszter rendelete, hogy a vonatko­zó közgyűlési hatrozattól a felsőbb­­hatósági jóváhagyást megtagadja. Most kezdődhetik elölről az egész. Mire a gazdasági ügyosztály fabe­szerzésre vonatkozó előterjesztéséből jogerős közgyűlési határozat, ennek utána jogerős versenytárgyalás lesz és megkezdődhetik a pályázat nyer­tes vállalkozó szállítása, benne le­szünk az esős őszben. Ennek pedig meglesz az a hátrá­nya, hogy a legnagyobb szerencse is leglelkiismeretesebb szállító kell ahoz, hogy száraz fához jusson a város, mely nemcsak mlyra, hanem tömegre s tekintélyes, ami ősszel legalább is vajos. Rendes körülmé­nyek között a város fája ilyenkor már ott szokott felhalmozva lenni az udvaron, őszre pedig felvágva lent a pincékben, dehát közgyűlés tervez, miniszter végez. Agyba-főbe verte gazdáját egy feldühödött béreslegény. A slaxuálkodót súlyos sérüléseivel a kórházba száll­ítot­ták­.­ ­ Tegnap este brutális verekedés színhe­­­­lye volt az egyik vásárhelyi tanya, ahol­­ egy béreslegény nekitámadt gazdájának , és úgy agyba-főbe verte, hogy súlyos sé­­­­rüléseivel a kórházba került.­­ Ifj. Juhász Imre 26 éves földmives­­ a különös eset áldozata, akinek 851 szá­­­­mu tanyáján serényen folyt a cséplés­­ körüli munka. Juhász a munkásokra,­­ — akiket tanyáján foglalkoztatott — sze-­­zélyesen ügyelt föl s a munkát saját­­ maga irányította. Ment is minden a ma­­j­ga utján, amikor váratlan esemény tör­­­­tént. Juhász észrevette, hogy egyik bé­rese, — akinek észrevehetőleg leghőbb vágya volt a munka temetésén megjelen­ni — a reábizott munkát nem végzi a kellő komolysággal, sőt társait is zavar­ja munkájukban. Reászólt, hogy végezze dolgát rendesen, ne molesztálja a többi dolgozót, a béres azonban nem hallgatott a jó szóra, sőt hetykén visszafejelt gaz­dájának. A szóváltás egyre erősebb lett, míg a béres egyszer hirtelen elhatározással nekiugrott gazdájának és ölköllel ütle­gelni kezdte, majd felkapott egy közel­ben levő husángot és azzal alaposan helybenhagyta Juhászot. A gazdálkodót a feldühödött béres ke­zéből a munkásai szabadították ki, akik­­ rög­tön befogtak a kocsiba s a több sebből vérző Juhász Imrét gyors iramban a­­kórházba szállították. Itt első­segélyben részesítették s megállapították, hogy sérülései súlyosak, de nem életveszélye­sek. — A magáról megfeledkezett béres­­i legény ellen a csendőrség indította meg az eljárást. Az uj bankrendelet — a bankokhoz ! Budapestről jelentik. A fizetések kor­látozása tárgyában tegnap kiadott kor­mányrendelet szelleme minden érdekelt szempontjából megnyugtatóan igazolja, hogy az összes illetékes tényezők arra­ tö­rekszenek, hogy a szükség parancsolta intézkedéseket mielőbb megszüntessék. Különben a rendelet egész szelleméből kitűnik, hogy arra nem az országnak és nem a Nemzeti Banknak van szüksége. Ez a tény arra kötelezi a pénzintézete­ket, hogy a rendeletet lehetőleg úgy al­kalmazzák, ahogy az a közönség érdeké­ben van. Tehát a bankoknak nem az a feladata, hogy a rendelet paragrafusaira hivatkozva a kérelmek javarészét eluta­sítsák, de egyenesen kötelességük ke­resni a módokat és lehetőségeket, hogy a jogos igényeket a várakozáson felül kie­légítsék. Ezt parancsolja különben a saját üzle­ti érdekük is, hiszen ha a betétekkel jól és okosan bánnak, ha a valóban fennálló­­ pénzszükségletek kielégíttetnek, ha a publikum azt látja, hogy nem lépnek fel , vele szemben terrorisztikusan, egyálta­­l­­án nem fogja pénzét elvinni, ellenkező­leg minthogy az elkövetkező időkben emberi és szakszerű számítás a pengő ér­téke emelkedni fog, az emberek jobban fognak takarékoskodni, aminek helyes bankpolitika mellett pénzintézeteink csak előnyét láthatják. Mindezekből világos, hogy az ország érdeke azt kívánja, hogy a kormányren­delet kezeltessék a legliberálisabban, amiáltal könnyen elérhető lesz, hogy a legközelebbi rendeletig az érdekelt kö­zönség annyira megnyugszik, hogy a korlátozásokat nagyrészben le lehet bon­tani. A végső cél mindenesetre a teljes sza­badforgalom mielőbbi helyreállítása kell hogy legyen. A Postautalványon csak 100 pengőt lehet küldeni külföldre. A postaigazgató­ság felvilágosítása szerint az eddigi 200 pengő helyett csak 100 pengőt lehet a külföldre postautalványon küldeni. 1931 augusztus 1. Szörnyű ostobaságnak nevezi a trianoni békét egy francia újság. A Volonte Budapestre kiküldött tudósítójának, Georges Grandjennak tollából két, Magyarországgal szem­ben igen barátságos hangú cikket kö­zöl. Az első cikkben az újságíró Ká­rolyi Gyula gróf külügyminiszterrel folytatottt politikai beszélgetéséről számol be. A miniszter nyilatkozatá­ban kiemelte, hogy Franciaország­­ csak a német—osztrák vámunió tár­gyalásainak folyamán ébredt annak tudatára, hogy Magyarország nem tartozik feltétlenül a német politikai befolyás érdekkörébe, sokkal kevésbé mint más országok, amelyeket Fran­ciaország a maga barátainak tekint. A miniszter rámutatott arra a külö­nös jelenségre, hogy bizonyos orszá­gok a magyarságtól féltükben min­den eszközzel erősítik a határaikon belül élő német elemeket, amivel Franciaországnak nem tesznek külö­nösen jó szolgálatot. A szerző második cikkében lelke­­sedve ír Budapest szépségeiről, de kiemeli, hogy a trianoni szerződés a várost lassú halálra ítélte. Nem cso­da — írja Grand­jean — hogy egész Magyarország még ma is tele van el­keseredéssel és haraggal a szörnyű ostobaság ellen, amellyel életfeltéte­leit lehetetlenné tették. Grandjean meglátogatta a jászberényi választás alatt Apponyi Alebrtet is, Középeu­­rópa nagy aggastyánját s mély meg­hatottsággal írja le, milyen áhítattal énekli a magyar közönség a Hiszek­egyet. Még kísért a vízmizéria. Többször szóvátettük már a hoz­zánk beérkezett panaszok folytán, melyek elől kitérnünk nem lehetett, hogy a vízvezetéki vízszolgáltatások különböző okoknál fogva már-már több bosszúságot okoznak az egyes érdekeltségi tagoknak, mint hasznot.­­Közérdekű felszólalásunkra a ható­ságok elismerésre méltó gyorsaság­gal igyekeztek ennek a sok panasz­nak gyökeres megoldását keresni, jó­részben meg is találták és ennek ered­ményeként dr Fej­érváry Berta­lan tanácsnok erélyes hangú figyel­meztetést intézett a közkinccsel visz­­szaélő érdekeltségi tagokhoz. Úgy látszik azonban,­­hogy felhívá­sának nem lett meg a kellő foganat­ja, mert némelyeknél a lelkiismeret­lenségből fakadó szokás hatalma foly­­­tán süket fülekre talál minden szelíd intelem s ebből kifolyólag a panaszok mindaddig megszűnni nem fognak, amig a hatóság radikális intézkedése­­i­ket nem tesz. Tegnap a Szentesi utcai, ma a dr Soós István utcai közérdekeltségek köréből kaptunk felszólamlásokat, hogy ne hagyjuk ezt az igen fontos közérdekű kérdést elaludni és mind­járt tanácscsal is szolgálnak arra vonatkozólag, hogyan lehet véget vetni a tarthatatlan állapotnak. Bízza meg a polgármesteri hivatal, mint I. fokú vízügyi hatóság valame­lyik szakközegét azzal, hogy vegye kezébe az engedély okiratot, vizsgál­ja felül a dr Soós István utcai, a Ban­­dula kútnál érdekelt Szentesi és Zsol­dos utcai vezetékeket és akkor elké­pesztő dolgoknak jut a nyomára. Alig fog találni vezetéket, melynek kifogója az engedély okirat szerinti volna, de találni fog olyanokat is, melyek csalárd után engedély nélkül létesültek, a használók neve nincs is benne az engedély okiratban. Bármennyire szeretnénk is lezárni már ennek az ügynek aktáit, ez egy­­s­szer még felhívjuk e panaszokra az­­ illetékes tényezők figyelmét, hogy­­ vessen véget a tarthatatlan állapo­­t­­oknak, melyeket puszta felhívások­­­­kal orvosolni sohasem lehet. Br­land egészsége­s tavamban, Parisból jelentik. Tegnap hire ter­jedt, hogy a gyengélkedő Briand ál­lapota súlyosra fordult. Az „Edde de­­ Paris“ vaklármának mondja ezt a hírt. Londonból visszatérve Briand könnyűtermészetű asztmatikus roha­­­­mot kapott, de a háziorvos szerint, nincs ok nyugtalanságra. Briand most két hétre vidéki birtokára uta­zik és orvosa reméli, hogy a pihenés teljesen megszünteti bántalmait.

Next