Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1932. július (28. évfolyam, 154-180. szám)

1932-07-01 / 154. szám

isen ígétlemül el- 370 szám tanyaepiVc­­el dr Mónus hely, Kaszap 518 USB. kor-féle ház­­. Értekezni 571 1 SZÉP MA? EZELŐTT NÖCSÖT kn SZEGED lyen VÁN­yában 13. . varos tói. un. tz iparigazol­­tprikaáru­jok, erott papii­­i a piacon tnak helyet, v egyéb ként Ihatnak s ez ü­n te­tő tábl­át ijeszteni, hogy házalm­­ksága között városunk te- Jatt alkotott kkal házról hely nélkül unniyis hó 21. m tanácsnok, itóság, varos meny. liléik tartozás­ok, u. m.: 1 jjelisziekré­ iy, «ágiál­vá­ny, 1 tűikor, 1 drb drb konyha­­b dívány, 1 tu­h igásl.», 2 méter férfi árén­y, 1 drb lény, 1 drb , 8 drb kocsi, 28 drb férfi kabát, 30 tel­­ig bőrön­d, 20 drb fotel, 1 1 drb vitrin, ünyeg, 1 drb c, 1 drb asz­­nagy ebédlő drb gyors saj­­­ 1200 liter ■dal, 60 drb , 1 drb ztvh­­­ve, 1 drb asz­­drb fehér­­le, 1 drrb 0 literes uj , 1 drb b­ó­­b párnázott vászon, 1 sódlőkred­enc, bordóhuzal,­ 30 drb már­­aslitott szék, Ma kertiszék, b ebédlőasz-2 drib ibőrfo- Standard rá­­divány és 1 f. év julius esetén julius orosháza od­­a .legtöbbet d lenében el munius hó 27. sí adóhivatal. Hódmezővásárhely, 1932 julius 1. Péntek. Ara­dó fillér. XXVII. évfolyam. 154. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefonszám 79. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— p Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P tel­efon­szám 79. FÜGGETLEN­­ P MATIKAI NAPILAP VÁSÁRHELYI Ami a legsürgősebb. Irta : Friedrich­ István. Akár tetszik, akár nem, a más par­lamenttel sokáiig továbbvergődni nem lehet. És nem marad m­ajd más hátra, mint a Házat feloszlatni és az új választásokat kiírni. A jelenlegi képviselő­háznak már csa­k egy feladata lehet: a titkos vá­lasztójognak tisztességes jel­ölési rendszerrel való törvénybe iktatása. Az ország már csak ezt várja ettől a parlamenttől, amelynek minden nyavalyája a bűnös születéséből ered. Köztudottá vált, hogy a mai kép­­viiselőház nem reprezentálja a dolgo­zó nemzet majoritását. Hogy tagjai­nak nagy része nem a szavazóik bi­zalmának, hanem a közigazgatás és hatalmi apparátus támogatásának köszönheti mandátumát. Ez a szüle­tési hiba pedig teljesen megfosztja a Házat attól az átütő erejétől, amely a mai kritikus idők­ben annyira fon­tos és nélkülözhetetlen volna. Olyan hónapokat élünk és olyan hónapok jönnek, hogy nem lehet a dolgozó társadalom hamisítatlan, aka­ratát ad kalendas graekal mellőzni. Azt az akaratot, amely egyedül lehet kütforrása a kormányzat sorsdöntő elhatározásainak. Tessék tehát egy kibontakozási programmal a nemzet elé állani. Egy Sofort programmall. És döntsön a dolgozó társadalom. A mai élet­halálharcban csak a választópolgárok millióinak van joga ahoz, hogy a kö­vetendő útirányt megszabja. A nemzet tudni kívánja, hogy mi ennek a harcnak a kormány részéről a felvonulási terve és miképpen gon­dolják a hadvezérek a döntő csatát megvívni. Haditervre és a nemzet bizalmára van szükség, hogy a siker bekövetkezhessék­. A haditervet dol­gozza ki a kormány és annak alap­ján forduljon bizalomért a nemzet­hez. Mert egyesegyedül maga a nem­zet hivatott arra, hogy eldöntse és megállapítsa, hogy melyek legyenek azok a fegyverek és módszerek, ame­lyekkel ebben a küzde­lemben operál­ni­­lehet. Hogy hogyan oszlassanak meg az esetleges sebesültek s eleset­tek a­ különböző termelési é­s foglal­kozási ágak között. Igenis a nemzet egyeteme és nem a nyári vakáció ká­nikulájában egybehívandó egységes­­párti Harminchármas a­z illetékes. De minek tovább húzni az időt? A választójog problémáját még a nyári vakáció előtt lehetne egy no­vellával elintézni. A választásokat pedig az aratás után lehetne már megtartani. És szeptemberben együtt ülhetne már az új törvényho­­zás, a­ nemzettől nyert minden felha­­hatalmazás birtokában. Ez csak sokkal helyesebb és oko­­sabb megoldás volna, mint ez a mos­tani vergődés. Amikor a Ház többsé­ge és a kormány egymással szemben állanak, de nem képesek egymásnak felmondani. Azoknak az erőlködéseknek pedig, amelyek a mostani parlamentben egyes csoportok­­helycseréjével kí­vánják a­ helyzetet megmenteni és a házfeloszlatást kikerülni, nincsen semmi értelmük. Mert ma már elő­relátható, hogyha sikerülne is­­kü­lönböző quadrille-figurák eltáncolásá­­val egy „új többséget“ összetákolni, az sokkal nagyobb ellenzékkel talál­ná magát szemben, mint a mostani majoritás. Erre az új többségre tá­maszkodó pártinak se maradna egyéb hátra, mint a választások eszközéhez fordulni. De az idő rohan. És pedig egyre gyorsabban. Sokat kísérletezni nem lehet. A döntő elhatározások és tet­tek ideje itt a nyakunkon. Tiszta helyzetet kell teremteni, mert káosz­ban nem lehet sem a csatát megnyer­­ni, sem az egyre növekvő nyugtalan­ságot lefékezni. De maga gr. Káro­lyi Gyula mint fővezér és Korányi Frigyes pénzügyiminiszter mint ve­zérkari főnökök se mehetnek így ne­­ki a döntő küzdelemnek. Amikor sa­ját táborukban leplezetlen bizalmat­lanság uralkodik velük szemben. Ami­kor a gárda fellázadását csak hatal­mi fogásokkal és a választások Da­­mokles-kardjának a megsuhogtatásá­val lehet ideig-óráig megakadályoz­ni. Az olyan tábornokoktól, akik sa­ját csapattesteikben sem tudnak ren­det, fegyelmet és szolidáris harmó­niát tartani, azoktól nem lehet a harc győzelmes megvívását sem várni. Vagy más tábornokokra van szükség, vagy más csapattestekre. De ez a zűrzavaros állapot teljesen tarthatatlan. A pártmonopólium elvesztette az ország bizalmát és a pénzügyi gazdál­kodásával elkótyavetyélte az utolsó presztizsmaradékot is. Egyedül és önállóan tehát teljesen alkalmatlan a kibontakozás lebonyolítására. Ha még megfejelnék egy erős és nagy­tekintélyű kabinettel, akkor talán még tovább tengődhetne néhány hó­napig, mint saját csődjének a tö­meggondnoka, de enélkül teljesen ki­látástalan és reménytelen minden kapaszkodása. Ahoz azonban Károlyi Gyula, kor­mánya erőtlen, hogy saját feleslegei­­ből pótolja azt, amit az egységes párt már elvesztett. Túl vérszegény ahoz, hogy a pártmonopóliumnak egy vér­átömlesztés útján segíteni tudna. A jelenlegi többség pedig nem elég erős ahoz, hogy a félénken botorkáló kabinetet alátámassza. Semmi más tehát nem segíthet, mint a képviselőház feloszlatása és új választások elrendelése. Az állan­dó politikai válság csak így oldható meg. Aki ezt nem hajlandó beismer­ni, az vagy délibábok után futkos, vagy pedig az egész parlamentariz­must mellőzhetőnek tartja.. Korányi Frigyes szerint át kell szervezni az ország egész közigazga­tását, mert annak mostani költsége­it a dolgozó társadalom már nem bírja. Szóval Korányi is csatlakozik ahoz az állásponthoz, amit az egész ellenzék már tíz év óta hirdet és amit én e helyen már számtalanszor kifej­tettem. De ki végezze el ezt a­ nagy operációt? Talán az egységespárti rend­szer, amely éppen ezt a mam­­mfut-államot a nyakunkra építette? Vagy ez a vergődő kabinet, amely a többség kegyelméből tengeti örömte­­len életeit? Egyik sem alkalmas er­re a nagy feladatra. Amikor tehát a pénzügyminiszter odamondja, hogy csata közben nem törődhetik azzal, hogy sokan elesnek, én csak azt vagyok bátor leszögezni, hogy azoknak, akik ezt a csatát Is­­ten és ember előtti felelősséggel ve­zetik és irányítják, feltétlenül szük­ségük van az egész dolgozó nemzet Malmára és sankciójára. Ezeket pe­dig csakis választások útján lehet megszerezni. Másként nem. Ezért van szükség sürgősen titkos szavazati jog alapján az új választá­sokra! A kormány a helyén marad, — jelentette ki Károlyi miniszterelnök. Budapestről jelentik: A Magyar­ Távirati Iroda jelenti: A Budapesti Közlöny ma reggeli száma az alábbi kormányzói kéziratot közli: „Kedves gróf Károlyi! A magyar királyi minisztériumnak a mai napon felajánlott lemondását nem fogadom el. Amidőn a múlt nyáron válságos viszonyok között ritka hazafias ön­feláldozással megalakította kormá­nyát, meghatározott feladatok elvég­zésére vállalkozott. E feladatoknak immár eleget téve, arra az elhatáro­zásra jutott, hogy helyét ezzel el­hagyhatja. Az egymást követő, valóban ne­héz elhatározást igénylő helyzetek­ben, amelyek a kormányzata elé tö­mörültek, lelkes fáradozásukat a le­hetőségek keretein belül siker kísér­te. Elértük azt, ami a mai kivételes nehéz viszonyok között rendkívüli erőfeszítést és körültekintést igé­nyel: az államháztartás egyensúlyá­nak és fizetési eszközeinek értékál­landóságának biztosítását. Ámde, amidőn a külföldön egyik napról a másikra életbevágó érdeke­ink kerülhetnek döntés alá, a nem­zet egységének kifejezésre juttatá­sára fokozottabb mértékben van szükség. A minisztériumot a legteljesebb bizalomról biztosítva, arra kérem önt, hogy az ország érdekeinek tel­jes súlyát átérezze, továbbra is vál­lalja a miniszterelnöki tisztének ellá­­tását. Kelt Kenderesen, 1932. évi június hó 30. napján.“ Horthy, s. k. Károlyi, s. k. A páriám mn. folyosóin a déli órák­ban terjedt el a kormány formális lemondásának a híre és különösebb meglepetést nem is keltett. A pártok körében ugyanis már hetek óta úgy tudták, hogy a felsőház költségveté­si vitájának befejezése után, mivel gazdasági feladatainak nagy részét a Károlyi kormány elvégezte, fel fog­ja ajánlani lemondását a kormány­zónak.­­ A miniszterelnök egyébként le­mondásával kapcsolatban a követke­zőket jelentette ki a sajtó képviselői előtt: — Az a körülmény, hogy az ál­lamfő bizalmáról bztosította tovább­ra is a kormányt s a lemondást nem fogadta el, azt jelenti, hogy a kor­mány helyén marad. A kormány rekonstrukciójának hí­rére vonatkozóan a miniszterelnök ezt mondotta: — Ez megint csak kombináció min­den alap nélkül. Százharmincezer pengős államsegélyt utaltak ki a város részére. A forgalmi adó egyik — erre a célra rendelt alapjából — a törvény­­ható­­ágok bizonyos időközökben ál­lamsegélyben részesülnek, de csak ak­kor, ha a folyósítás időpontjában a Speyer-kölcsön törlesztésével nin­csenek hátralékban. Az­ első ilyen na­gyobb államsegély-kiutalás pár hó­nappal ezelőtt történt meg, Hódmező­vásárhely városa azonban akkor nem részesülhetett államsegélyben, mert 71.000 pengős Speyer-kölcsön törlesz­téssel hátralékban volt. A város a 71.000 pengő megszerzésére több irá­nyú kísérletet tett, végre a Magyar- Olasz Banik segítségére sietett a vá­ros egyetemességének s a pénzt köl­csön formájában rendelkezésére bo­­csáj­totta. A kölcsönből a város meg­bízottai hétfőn befizették a Nemzeti Bankba a hátralékot. A belügyminiszter tegnap hivata­losan értesítette a város Budapesten tartózkodó meghatalmazottait, hogy az említett alapból 130.000 pengő ál­lamsegélyt utalt ki, minthogy most­­már ennek nem volt semmi akadálya. Az is közöle a miniszter, hogy való­színűleg további 20.000 pengőt is fog még államsegélyként a városnak jut­tatni, erre azonban csak akkor ke­rül sor, ha a rendelkezésre álló ala­pot a többi városok szükségletei nem veszik túlságosan igény­be. Hosszabb, általános moratóriumot követelt a Házban Gaál Gaston. Budapestről jelentik. A képviselő­höz tegnapi ülését a pártközi konfe­rencia miatt csak féltizenegy óra tájban nyitotta­ meg Almásy László elnök. Feltűnően sokan jöttek el az ülésre, tekintettel arra, hogy ezúttal alakítják újra szavazás útján a 33-as bizottságot. A kormány tagjai közül Zsitvay Tibor, Purgly Emil és Kenéz Béla miniszterek­­voltak jelen. Az elnök a Ház tudomására hozta gróf Széche­nyi Emil koronaőr elhunyát. Meleg szavakkal páren­tátja el a hirtelen el­­fhiunnyt koronaőrt. A búcsúztatót a Ház tagjai állva hallgatták végig. Napirend előtt báró I­n­k­e­y Pál szólalt fel. El­mondotta, hogy a szeszkartel 6 fil­lérért veszi a bort, amelyből párlatot készít, holott a rendelet szerint 11 fillérért kellene vásárolnia. A vidéki szeszfőzdék tőkehiány miatt lemond­tak a kontingensről , a budapestiek most szabadversenyben vásárolják a bort. A termésrendeletet bírálta ezután, majd a baletta ellen szólt. Kijelen­tette, hogy a különböző rendeletek­kel tönkreteszik a vámőrfőmailmokat. Tiltakozott a tejárak felemelése el­len. Helytelenítette a kamatkérdés tervezett megoldását és végül sür­gette a gazdaadósságok radikális ren­dezését. A 33-a­s bizottság újjáalakítására került ezután sor. A független kis­gazdapártiak, a szocialisták és a Hó- Filléres népünnepély július 3-án, vasárnap a Népkertben, minden igényt kielégítő óriási választék, a viszonyoknak megfelelő rendkívül olcsó árak! Szövet, selyem és vászon árukban a katolikus templommal szemben.­­ Farag­ó Sándor rőfös-áruháza MEGNYÍLT MEGNYÍLT

Next