Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1933. november (29. évfolyam, 259-283. szám)

1933-11-02 / 259. szám

Hódmezővásárhely, 1933. november 2. Csütörtök. Ara 10 fillér. XXIX. évfolyam. 259. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár: Helyben: Negyedévre 6.—? Félévre 12—F Vidékre: Negyedévre 10.—4. Telefonszám: 78. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő és laptulajdonos KUN BÉL­A Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefonszám: 79. Baltazár püspök szózata a pénz démonával szemben az erkölcs uralmáért és a magyar anyaföldért A tiszántúli református egyházkerület püspökét, dr Baltazár Dezsőt vasárnap Kunhegyesen részesítették nagy ünneplés­ben, abból az alkalomból, hogy a község díszpolgárává választották és a díszpol­gári oklevelet ott átvette, református hívei nagy táborának és a község más feleke­zetű lakosainak körében. A díszpolgárrá választást a Püspök messze sugárzó és messze zengő igazsá­gokat nagyon­ nagy bőséggel ontó beszéd­ben köszönte meg, melyet személyes szi­­vessége folytán holnap egész terjedelmé­ben közölni fogunk. Második beszédét, mely hasonlatosan szép és mélységes tartalmú, a kunhegyesi gazdagyűlésen mondotta Baltazár püs­pök, hová küldöttség hivta meg. Ez a be­széd irányítója kellene hogy legyen a ma­gyar kormányzati politika úgynevezett gazdavédelmi akciójának s a plutokrácia ellen folytatandó nemzeterősítő küzdelem­nek. Itt alább közöljük szóról-szóra gyors­­írási feljegyzés nyomán, amint a Püspök mondotta: ÍLISZflÉB „Kedves Gazdatársaim ! A politizálás sohasem volt kenye­rem. Nincsen a véremben a­ vágyako­zása. Olyan foglalkozásnak tartóim, an­i teke,igényessége miatt nem­ egyezik a természeteimmel. Jókedvből tehát nem szoktam politizálni. Egy kicsit pedig én is értek hozzá. Csak kény­­­szerüségből, jobban mondva köteles­ségből foglalkozom vele. Akkor me­gyek át rövid ideig a politika terüle­tére, amikor látom, hogy Hazám, nemzetem, népem nagy bajban küsz­ködik s mikor hozzá még azt is látom, hogy nem találják meg a helyes utat azok, akiknek csakis ez lenne a dol­guk s akik hivatalosan is vállalkoz­tak reá. Ilyenkor aztán erősen szoktam szólalni, mint ahogy az igazsághoz és a magyar természetemhez illik is. Így tettem 1929-ben, amikor az általam közreadott ismeretes 12 ponttal igye­keztem a gazdasági veszedelem felé fordult rudat megigazítani. Nem kel­lett a tanácsom. Még meg is kövez­tek érte. A szekér aztán bele is for­dult a gazdasági nyomorúság árkába, ahonnan próbálnák jóakaratú embe­rek kihúzni, de nincs elég erejük hoz­zá. Nincsen erejük, mert nemcsak a maga súlyával, terhével van az árok­ba fordulva a szekér, hanem egy nagy erő is belefogód­zik, hogy ne le­hessen kimozdítani. Nem a­karok talányokban beszélni. Megnevezem azt a visszatartó erőt. Pénz a neve. Az aranyborjú, amelyik körül évezredek óta járja haláltáncát az emberiség. A pénz ,a szükséges rosszak közé tartozik. Sem a magán­­gazdaság, sem a nemzet­gazdaság, sem a világ­gazdaság nem lehet el nélküle, mihelyt a gazdasági élet egy kicsit kiemelkedik a kezdetlegesség alacsonyságából s a haladás iránya felé De csak mint eszközre van szükség reá. Az a hivatása, hogy szolgálja ki forgalmi eszközként a gazdasági élet többi ágát. Arra való, hogy a mező­­gazdasági, ipari, kereskedelmi és szel­lemi élet többi erőivel és eszközeivel együtt a népjólétet mozdítsa elő. Amint a pénz elhagyja hivatásának ezt a körét, amit a józan ész és az erkölcs állapított meg számára, amint öncéllá válik, amint hatalommá lesz, amint imádott bálvánnyá, amint rab­szolgatartó zsarnokká fajul, amint a pénz urai úgy viselik magukat, mint­ha az ő világuk egy felsőbb világ vol­na, aminek fenntartásáért nem kell sajnálni az egész nép nyomorúságát, koldusságát, ezreknek halálba kergeté­­sét, akkor már a halál követévé válik a pénz, amitől félni kell s amit meg kell a legkeményebb állami intézkedé­sekkel fékezni. A 4 százalékos kamatmérséklés igen kedvesnek látszó intézkedés, de ma, amikor az iparcikkek drágasága, a terményárak alacsonysága, a magas közszolgáltatások miatt a mezőgazda­ság nem nyereséges, ma az a 4 szá­zalékos kamatmérséklés az előbbi 20—30 százalékhoz hasonlítva azt teszi, hogy most már csak négy mé­terre vagyunk a víz alatt, vagyis hogy hogy éppen úgy megfulladhatunk, mint azelőtt. A mai viszonyok mellett a 4 százalékot se tudja fizetni a gaz­da. Jaj annak az államnak, amelyik ha­talommá neveli magában, maga felett a pénzt. Ez a jajszó van most is a mi keserűségtől teli szánkon. Az államnak szüksége van adófizető polgárainak a pénzére. A polgári állam fenntartása enélkül nem képzelhető. Már­pedig pol­gári államra s­zükség van, mert nélküle minden jogrend, minden biztonság, min­den erkölcsi tartalék összeomolnék s maga alá temetne minden tisztes múltat, szép hagyományt, jólétet, emberi mél­tóságot, egyéni érvényesülést, népsza­badságot. A polgári álla­mnak éppen ennél a magas hivatásánál fogva áthághatat­lan kötelessége odatörekedni, hogy legyen polgárainak miből fizetni a pénzadót. Ha a föld termésének hányadából kellene levonni természetben a fizet­­­ményeiket, nem lenne semmi baj. Fej­lett állami rendszer mellett azonban nem vihető keresztül ez a mód. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor a köz- és magánfizetési kötelezettségek mér­tékét a termelvények árához kell al­kalmazni, vagy megfordítva, a termel­vények árát a kötelezettségek mérté­kéhez. Nem pedig drága pénzt köve­telni az olcsó búza termelőjétől. Sokkal kisebb nemzeti érdek, hogy a kevés pénzből keveseknek sok le­gyen, mint az, hogy elegendő pénz birtokában mindenki eleget tudjon tenni fizetési kötelezettségének. Senki sem kíván oktalan pénzszap sporitás­t­, de mindenkinek tiltakoznia kell a pénzeszköz mennyiségének mesterséges megszorítása, az u.n. de­fláció és ikertestvére, a devalorizáció ellen. Tudjuk, hogy a pénz mennyiségé­nek megszorítása a Nemzeti Bankon keresztül leginkább idegeneknek az érdeke. És azt is tudjuk, hogy magyar pénzintézeteink is szenvednek emiatt a n­épsorvasztó, népet gyötrő, gazda­sági halált okozó pénzgazdálkodás miatt. Ha a kormány erősebb lesz, mint a pénz, akkor megtudja az adónál is, a kamatnál is, a mezőgazdasági és ipari cikkek árának viszonylatánál is a nép­jólét helyes útját találni, nem az ijesztgetésre használt inflációval, amit senki sem akar, hanem elegendő pénzeszköz forgalombahozásával, a­­mit a nép javának minden ismerője és barátja akar. Erősebb pedig a­kkor lesz a kormány, ha népére, a legter­­­mészetesebbi a­ legtisztább, jegne­m­zetibb alapra támaszkodik. Ha biztos a maga politikájának igazságában és hasznosságában, akkor titkos szava­­­­zásos, szabad, tiszta választással­­ olyan alapot és erőt teremthet, amely­­ bent az országban nyugalmat és jólé­­­­tet, a külpolitikában pedig tekintélyt szerez. Enélkül az alap és erő nélkül, sem bent, sem kint nincsen és nem is lesz semmi súlya sem. A szegénység gyengeségén és szol­­gaiasságán erőszakkal, a sajtó és gyü­lekezési szabadság megbénításával, anyagi kedvezményekkel lehet ural­kodni egy ideig. De az ilyen uralmon nincsen Isten áldása és nincsen benne semmi haszna a népnek ! ... -----»X«-----­ Gaál C­aszton-emlékimn­ep Balatonbogláron Vasárnap volt egy esztendeje an­nak, hogy Gaál Gasztont, a Függet­len Kisgazdapárt lovaglelkű vezérét Balatonbogláron eltemették. A kisgaz­datársad­alom és a Kisgazdapárt az évforduló alkalmából­­kegyeletes ün­nepséget rendezett Balatonbogláron, ahol többezer ember jelent meg a községből, Somogy vármegyéből, Budapestről és a távoli vidékekről is, hogy hódoljon a nagy politikus emlé­kének. Gaál Gasztonék családi kápolnájá­ban volt a kegyeletes emlékünnepség, ahol a kripta el van helyezve. Vargha Béla plébános szentelte be a koporsót, majd Balatonboglár köz­ség nevében Heródek István mon­dott beszédet, miközben koszorút he­lyezett a koporsóra. Somogy várme­gye koszorúját Weisenbach Iván bá­ró vármegyei főjegyző, a balatonbog­­lári kisgazdapártét Csurai Mihály, a vármegyei kisgazdapártét Petracsek Béla helyezte el a koporsón. Korbuly Lóránt pedig alkalmi költeményét sza­valta el. A Független Kisgazdapárt parla­menti csoportja nevében Erdélyi Aladár képviselő mondott nagyhatású beszédet, aki kifejtette, hogy Gaál Gaszton a magyar közélet egyik leg­nagyobb alakja volt, akinél nagyobb őszinteséggel és szeretettel senki sem közeledett a magyar falu népé­hez. Politikai pályájának végén Gaal Gaszton pártharcos volt, de mégsem pártügy, hanem nemzeti ügy érdeké­ben harcolt és puritánságáról, nagy emberi tulajdonságairól, a magyar föld és népe iránt érzett szeretetéről az egész országnak példát kell vennie Az országnak szüksége van Gaal Gaszton kultuszára, mert az ő emlé­ke az egész nemzetnek közkincse. Az emlékünnepet a levente ének és ze­nekar gyászdalai zárták be, majd a megjelentek ünnepi ebéden vettek részt. Szerdán délután 3 órakor gyászünne­pély volt a katolikus temetőben levő hősi síroknál. A kegyeletes aktusra kivonult a helyőrség díszszázadai és a leventezene­kar hangjai mellett több leventeszakasz. A zenekar Szabó János karnagy ve­zénylete mellett a Hiszekegyet játszotta, majd D­e­él­y Zoltán szavalta el mély ha­tást keltő saját versét. Ezután Cseh András esperesplébános tartott emlékbe­szédet, megrázó szavakkal szólva az igazi hazaszeretetről. — Isten imádása után jön a hazaszere­tet áldozata — mondotta —. Akikre most emlékezünk azoknak az ajkán nem haza­fias frázis rongyai lógtak. Nézzétek meg a sírokban nyugvó hősök kiömlött vérét, bénult szívét, kezét. Ez az igazi hazafiság. Ők voltak az igazi hazafiak, ők a hősök, akiknek csak az a föld jutott jutalmul ál­dozatukért, amely betakarja őket. Még mindig fáj, még mindig nagyon fáj és e sírok közelében újraéled a fájdalom, hogy nem tudunk nekik többet adni, csak egy sírkeresztet. Szegények, kifosztottak va­gyunk, ha gazdagabbak volnánk, tudnánk mást is adni Nektek, akik áldozatai let­tetek annak az acél melleteket és arany sziveteket követelő borzasztó gyűlöletnek, melynek nem volna szabad ember szivében megfogannia és áldozatai lettetek a túl­zott sovinizmusnak... Soha nem kellett Néktek, ami idegené, önvédelmi harcba szálltatok Ti, védtétek azt a kis fészket, melyet négy fehér fal határol és azt a nagy fészket, melyet a Kárpátok, az erdé­lyi hegyek és a négy folyó határolt. Itt állunk, Rátok emlékezve és most átvesszük a Ti üzeneteteket is. Úgy érezzük, azt üzen t nitek, hogy mi, akik itt maradtunk sze­ressük egymást és oltogassuk a gyűlöletet itt bent is és a határokon túl is. E sírok feküdjenek a lelkünkön mindaddig, amig egy csepp lesz bennünk az önzésből és a gyűlöletből. Szeresse a magyar a magyart s szabaduljunk meg végre a kizsákmányolás ármányától. A hősi halottak jogán jogunk van élni újabb ezer esztendőn át s joga van e ha­zában élni minden magyarnak, nemcsak a szipolyozóknak és a vámpíroknak. Tisz­tességes, becsületes magyar élethez jo­gunk van, hirdetjük az élők felé, amikor megtört szívvel emlékezünk a világháború áldozataira. Cseh András esperesplébános költői szavakkal aposztrofálta beszéde végén a hősöket, majd H­a­n Elek őrnagy a hely­őrség, Cseh András a katolikus egyház, Fejes Péter a Gróf Bercsényi Miklós Bajtársi Vegyestörzs koszorúját helyezte a hősi sírokra. Fejes Péter szavalata­­ után a leventék virágot és égő gyertyát­­ helyeztek minden egyes hősi sírra. Az­­ ünnepség a Himnusz hangjai mellett s a­­ leventék tisztelgő elvonulásával zárult. A Mindszentek napján délelőtt 11 órakor­­ az ötös honvédek, délután 2 órakor a­­ frontharcosok vonultak ki s megkoszoruz­­­­ták a hősök emléktábláját a laktanyában.­­ -----□---­-----»X«-----­ Kegyeletes f­nnepség a hősi síroknál AMERIKA VISSZAKÜLDI MEGBÍ­ZOTTJÁT A LESZERELÉSI KONFERENCIÁRA ? Washingtonból jelentik: Az ameri­kai kormány hajlandó megbízottját, Normara Davist visszaküldeni a lesze­relési konferenciára abban az esetben, ha meggyőződik arról, hogy Amerika részvételét a helyzet szükségessé tet- t­­e. A leszerelési konferenciáról való­­ visszavonulás — mondják Washing­­t­­onbara — nem jelenti azt, hogy Ame­­­­rika nem törődik az európai kérdések­kel. ---------­A GANDHI-ELLENES PÁRT ELŐRETÖ­RÉSE INDIÁBAN ! Bombayból jelentik: Megalakult a de­­­mokratikus önkormányzati párt, melyben­­ a balpárt van túlsúlyban. A párt megala­kulását a Gandhi ellenes törekvések meg­erősítéseknek lehet tekinteni. -------□------­ FRANCIA TÁMADÁS ROOSEVELT ELLEN­­ Párisból jelentik: Két párisi lap­­ éles támadást intéz Roosevelt ameri­kai köztársasági elnök ellen. Azt írják hogy tiszta demagógia, amit pénzügyi és gazdasági téren cselekszik s kap­kodó cselekedetei többet ártanak a kapitalista világrendnek, mint a jelen­legi termelési rend nyílt ellenségei. NAGYON KÉREM, FÁRADJON EL A KINIZSI UCCÁBA ÉS NÉZZE MEG A KIRAKATAIMAT MELYEK SZEBBEN BESZÉLNEK SZÁZ HIRDETÉSNÉL. NEM FOGJA MEGBÁNNI SZOLGÁLATKÉSZEN VARJA a NOVAK ÁRUHÁZt !

Next