Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1935. január (31. évfolyam, 1-27. szám)

1935-01-01 / 1. szám

mez­vítótírhely, 1935. január 1. Kedd. XXI. évfolyam. 1. szám. All A 6 FILLER ÚJLXILKHELYI Előfizetésiár K­eybee Negyedévre : Félévre 10. — P­­Vidékre: Negyedévre: 8 — P . Telefonszám­: 79. FÜGGETLEN POUTKAI NABLAB, Felelős szerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér telefonszám: 79. 0­ 6 évkor tartotta utolsó ülését a régi törvényhatóság A törvényhatósági bizottság az­­ eszten­dő utolsó napján, tegnap reggel ült este, hogy megtartsa az év, egyben a régi tör­vényhatósági bizottság utolsó ülését. A tegnapi közgyűlésen a régi törvényhatósá­gi bizottsági tagok vettek részt, az újak megbízatása a mai naptól kezdve számít. Húsz perccel múlt el 9 óra, amikor az elnöklő S­o­ó­s István dr polgármester megnyitotta az ülést. Megnyitó beszédé­ben, teljesen telt padsorok előtt hálás kö­szünetet mondott a város nemes szivü kö­zönségének, amiért meghallgatta a kéré­sét és a mai nehéz viszonyok dacára is nagy áldozatkészséggel adakozott a szer­bek­­által kiüldözött magyarok javára, majd bejelentette, hogy Kovács Jenő napirend előtti felszólalásokra kért és ka­pott engedélyt. Kovács Jenő hálás szavakkal emléke­zett meg az angol sajtónak arról a maga­tartásáról, melyet a Délvidékről kiüldözött magyarok sorsa iránt tanúsított Rother­­mere lorddal az élén. Szinte sorsdöntő volt a beavatkozása s nagy része van ab­ban az angol sajtónak, hogy a szerb uj­­­­ságok által állandóan uszított szerbek nem rendeztek vérfürdőt a magyar határszélen. Az angol lapok cikkét átvették a svéd és az amerikai lapok is és a világ közvéle­ménye túlnyomórészt mellénk állt.. Indít­ványozza, hogy Hódmezővásárhely törvényhatósága mondjon köszönetet Rothermere lord­nak és az egész angol sajtónak. Kovács Jenő indítványát egyhangúan el­fogadta a közgyűlés. A polgármesteri jelentés felolvasása kö­vetkezett ezután. A jelentéshez elsőnek Takács Ferenc szólott hozzá. A lezaj­lott törvényhatósági bizottsági választá­sokkal kapcsolatban felolvasta a Szentesi Hirlap­ egyik, a választások eredtí.­v­é­vel foglalkozó cikkét s nagy z?j közben vitá­ba szállott annak egyes kitételé­vel. G en e r s i c h Antal dr: Tessek sajtó­pert indítani miatta Kun Béla: Kit akar aposztrofálni? Az újságcikk buta állitásait? Mónus János dr: Ők maguk, a szoci­alisták írták a cikket s beküldték a lap­nak. Takács Ferenc: Kijelentem, hogy a­ mai napon nem tudnak provokálni. Mónus János dr: Nem is akarjuk. Takács Ferenc: A cikket az egysé­gespárti vezetőknek kellett volna helyre­­igazittatni. Scheirich Ferenc dr. Bízza ránk, nem fogunk magától kioktatást kérni. — Programbeszédet tart Takács Fe­renc? — kérdi valaki. Takács Ferenc nagy zajban tovább olvassa a Szentesi Hírlap cikkét. . . „Kun Béla a vásárhelyiek követe közösen lép fel a vörös veszedelem ellene.“ — Éljen Kun Béla — zendül át a padsoro­ké. Takács Ferenc: A cikk bele a­g a vá­ros becsületébe. Mónus János dr: Belevágtak már ab­ba maguk 18-ban és 19-ben. Zaj: Az elnök hosszú csengetés után tud csak csendet teremteni. Takács Ferenc ezután kifogásolja az egyik vásárhelyi délutáni lapnak azt a cik­két, mely szerint a főispán ogalitása tette­­ lehetővé az igazoló választmányi ülés megtartását. Semmiféle lojalitásra nem volt szükség, hiszen az ülést levezethette volna a város első tisztviselője, akadá­lyoztatása esetén az ő helyettese is. B­e­n­k­e Imre kifogásolja, hogy az in­­ségmunkásokat reggel 7 órától délután 4 óráig foglalkoztatják. Az a kívánsága, hogy a munkaidő reggel 8 órától délután 2 óráig tartson. Simon Sándor azt hangoztatja, hogy az inségmunkákkal kapcsolatban az önálló iparosokat állandóan sérelem éri. Az ipari munkákat pályázat útján adják ki az iparosoknak és ne inségmunkák során vé­geztessék el. M­ó­r­i­t­z Imre szintén az inségakcióval kapcsolatban szólal fel, majd a Róka- és a Simonyi-utcák sarkán levő közkifolyó rendbehozását kéri. Karácsonyi Ferenc arról beszél, hogy egy hivatalos autóval egy Vásárhe­lyen ismeretlen szentesi ember járkált a választások alkalmával. A tekintélym­iv­e­­let rovására meg az ilyesmi, mert az az ember részeg volt. Mónus János úr és Scheirich Ferenc egyszerre: Éljen a tekintély új őre. Soós István: Az az ő dolga, hogy mit akar őrizni. Karácsonyi Ferenc újból a szentesi ember vásárhelyi cselekedeit emlegeti. Ré­szeg volt az az ember — ismételt. Soós István dr: Ez legföljebb a rend­őrségre tartozik. Az egész közönség jó­zansági állapotát nem őrizhetem. Nem tarthatom nyilván a részeg embereket. Vitéz Kozma György dr elismeréssel szól az angol sajtó magatartásáról, majd visszautasítja Takács Ferenc ki­oktatását a becsületről. Ezután a főispán betegágyánál történt kínos incidenst bé­lyegezi meg. A közgyűlés nevében — mondotta — megbotránkozásomat fejezem ki a minősíthetetlen eset fölött. Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Talán csak nem azonosítják magu­kat Erdeivel — kérdezik többen. — Majd dönt a bíróság — kiáltják a szocialisták. Emlékeztetett ezután Kozma György úr az 1919-es időkre, majd arra a három év előtti esetre, amikor Vásárhely főterén a rendőrt lehúzták a lóról. Elmúlt már a hasonló cselekmények ideje. Arra kérte ezután a szélsőbaloldalon ülő városatyá­kat, hogy Szilveszter napján térjenek ma­gukba és igyekezzenek beleilleszkedni a nemzeti eszmeláncolatba. Végül megemlé­kezett a pozsonyi rádióban Magyarország ellen elhangzott támadásról. Kovács Jenő szólalt fel ezután. Koz­ma György dr az angol közmondást idézte: „Az én várom az én házam.“ Ezt nálunk nemcsak tized, hanem századrészben sem tartották be —a legutóbbi választások al­kalmával. Nap mint nap megjelentek ná­lam a csendőrök és vendégeimet, akik a ro­konaim voltak, igazoltatták. Kun Béla: Nagyon csúf dolog volt. Kovács Jenő: Több választást értünk mi már meg, de ilyen törvénytelenségek­re még, amilyenek most történtek, nem volt példa. Az intézkedés jogát kivették azoknak a tisztviselőknek a kezéből, akik­nek a feladata volt a választás levezetése. A virilis választáson csupán hatvan szava­zólapot kaptam. Hogy lett volna az ele­gendő. Az ellenzéknek az általános vá­lasztásokon sem állt elegendő szavazólap a rendelkezésére. Mindez nem volt elég, más törvényhatóság területéről is csődítet­­tek ide embereket, akik azt a módszert al­kalmazták itt, amit addig csak az újsá­gokból ismertünk. A választási elnökök elcserélése is sérelem volt a tisztviselőkre és a választóközönségre nézve, ugyancsak sérelem volt az igazoló választmány ülé­sének Szentesen való megtartása is. An­nak a következményei ezek, hogy a főis­pánt rossz tanácsadók veszik körül. Scheirich Ferenc: A bizottsági tag úr járt oda legtöbbet. A múlt héten ,s ott ebédelt nála. (Nagy zaj). Kovács Jenő: Köszönetet mondok Kun Bélának, amiért nem volt hajlandó fedezni a törvénytele­nségeket, s visszatartotta a pártjába tartozó két igazoló választmányi tagot. Nem felejthetjük ezt el, hiszen fi­gyelemmel kísérjük munkásságát s azt is, hogy a lapjában mit csinál. Hálával tartozunk neki, amiért nem fedett olyan dolgot, ami a becsülettel nem fért össze. Mi azt akarjuk, hogy tiszta becsület és er­kölcs legyen az egész közélet alapja. Oláh Sándor elmondotta, hogy a kis­iparosok a legnagyobb készséggel néznek: a jövő esztendő elé. Hiába várt valamit az aratástól, hiába remélte, hogy a pulykaér­­tékesítés szezonjától kap valamit. A kis­iparos nem kapott ettől semmi jót, de nem kapott a termelő sem, mert csak a kartel vette hasznát a pulykának. C­s­á­k­y Lajos: Igaza van. Oláh Sándor: Most a sertésnél is ez a helyzet. A végrehajtás pedig folyik. Kérik a polgármestert hasson oda, hogy a végre­hajtások függesztessenek fel. Kruzslicz Flórián a választások dolgával foglalkozik. Egyeseket valóban állandóan figyelemmel kisértek a csend­őrök, illetve a rendőrök. Tizenkét társával a virtu­s választások eredményét beszélte meg, rendőrök nyitottak rájuk s tiltott gyűlés miatt 300, 200, 150, 100 pengőre ítélték őket. Térjünk vissza — mondotta­­— minden téren a régebbi idők gyakorla­tára. , Genersich Antal dr azt állapította meg, hogy a közgyűlés a politikai pártok felhevült összecsapásává fajult. A város közönsége nem azonosítja ma­gát ezzel a tusakodással, mely sehogysem alkalmas arra, hogy a tekintély elvét megszilárdítsa s a nép bizalmát megerő­sítse. Ha ez tovább is így megy, a közgyű­lések egyes politikai pártok tornagyakor­lataivá válnak. Ez nem más, mint az autonómia elvének lejáratása. Ha valaki­nek választási sérelme van, vigye az ille­téket fórumok elé, mert van még törvény Magyarországon. De ezek a kérdések nem tartoznak a közgyűlés elé. Tessék az iga­zolóválasztmány vagy a bírósághoz fordulni. Kun Béla felszólalása elején hivatko­zott az ó­ esztendőre és annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy a kellemetlen nézeteltérések dacára a törvényhatóság bi­zottsági tagjai megtalálják egymás között a megértést és annak fonalát viszik át az új esztendőre, örömmel hallotta Kovács Jenő felszólalásában, hogy a szenvedé­lyek lefékezésére kell törekedni és Takács Ferenctől is, hogy őt a mai közgyűlésen bármi történjék is, sodrából kihozni nem lehet. Köszönettel nyugtázta Genersich Antal felszólalását, hogy a békességet közösen szolgálni kell. — Én magam is — mondó Kun Béla — azt vallom, hogy a törvényhatósági közgyűlés ne legyen színhelye politikai csatározásoknak és ne legyen ugródeszká­ja tömegek előtt való érvényesülésnek, hanem együttesen szolgáljuk a város jól felfogott érdekét, mert ilyen szegény, kol­dus város, mint Vásárhely nincs az egész országban, amely úgy meg van verve a nagy pótadóteherrel, hogy lakosai szinte lélegzeni is alig tudnak. Úgy a kisgazda, mint a kisiparos és munkás rétegek egy­aránt nem mindennapi léttel küzdenek és vergődnek. Most 6­ évkor kell a magunkba szállásra legkomolyabban gondolnunk. Ezt az érzést vigyük át az új esztendőbe. Ez­ért voltam hajlandó a város nagy agrár­érdekének megfelelőleg pártommal a gazdablokkba tömörülni, de politikámnak teljes ellenzékiség megtartásával, sőt azt várom még az egységes párt tagjaitól is, hogy a mai kormányzati rendszer gaz­dasági politikájával szemben hangoztas­sák mindenkor a legerősebb kritikát, mert a kartelek és a nagy bankokrácia uralmát a mai kormány sem tudta megszüntetni. A gazdablokk jelöltei egyes kerületekben ugyan kisebbségben maradtak, de helyet­tük más agrár­emberek jöttek be, így az általános gazdaérdek csorbát nem szenve­dett Viszont volt olyan kerület, például a Pusztán, ahol a közös listán szereplők kö­zül az én jelöltjeimet készakarva kihuzt­­ták s engemet és pártomat tudatosan be­csaptak. — Az igazoló választmányi ülésnek Szentesen való megtartásához —folytatta Kun Béla — a magam részéről nem járul­tam hozzá, bár garanciám volt arra nézve, hogy a lehető legalkotmányosabban az összes választói petíciókra nézve vizsgá­latot fognak elrendelni. Mégis minthogy a törvényben előírt nyilvánosságra nézve aggály maradhatott fenn, saját, pártombeli férfiakat a Szentesre­ menéstől visszatar­tottam, másrészről tény, hogy a város főügyésze, ki pedig semmi felsőbb rendel­kezésre fel nem adja a maga jogi meg­győződését, a szentesi­ ülésén ott volt, annak megtartását így legalizálta. Úgy­szintén, mint ahogy itt hallhattuk, többen átmentek autón Szentesre, az autófuvar költségét magától a főispántól felvették, ezzel a szentesi ülésnek a maguk részéről is megadták a törvényes kelléket. E szavaknál Kovács Jenő az elnöki asztalhoz lépett és így szólt: — Leteszem a Ház asztalára az autó­díjból rám eső részt a Jugoszláviából ki­­ü­ldözöttek javára. Kun Béla folytatta beszédét. Az igazo­ló választmány bármit is fog dönteni, a végső döntő szót a közigazgatási bíróság fogja kimondani. Ekkor az elnöklő dr Soós István pol­gármester csengetett és kérte a szónokot, hogy maradjon a tárgynál. Kun Béla tudomásul vette, a figyel­meztetést és belekapcsolódott Kovács Je­nő kijelentéseibe: „Az én házam az én váram.“ És ezért ő is súlyosan elitél­, s mikor hallotta, hogy a választások alatt Kovács Jenő tanyai lakását a csendőrök figyelték és vidéki vendégeit igazoltatták.­­ Ez ellen annak idején nyomban erős nyo­­­­mozást is kért. Viszont a maga részéről f­elítéli, hogy a főispán szentesi betegágyá­nál az a provokáló jelenet megtörténhetett, amiről az újságok is már írtak! Hiszi, hogy a szociáldemokrata párt vezetőségé­nek az egészhez semmi köze s a jelenetet egyéni szenvedély okozta, de a jövőben ennek se szabad megtörténni. •— Nem tartozom azok közé — folytatta Kun Béla, — akik ebből az esetből kifo­lyólag a főispánnak házi ovációt rendez­nek, sőt vele szemben s a kormányzati rendszerrel szemben mindenkor ott fogok állani a szabadságjogok s az általános titkos választói jogok követelése mellett. Azt is kinyilvánítom, hogy a főispán mű­ködése nem képez „ne nyúlj hozzámot", sőt magát a parlamentben, törvényható­sági közgyűlésen, sajtóban és népgyűlésen kritizálni és támadni se lehet. Lehet, min­denkinek abszolút joga a törvény és a jog­­ alkotmányos keretein belül, de nem a ma­gánlakásban és a betegágynál! Úgyszintén nem hagyhatom szó nélkül, hogy az iga­­­­zolóválasztmány tagainak összejövetele a Vásárhelyi főjegyzői hivatalban, az ott jövő, menő tisztviselők füle hallatára, többen olyan reprodukálhatatlan szidalmazó kifejezésekkel illették az összegyűlt hall­gatóság soraiból a város főispánját, ami­hez még hasonló eset a városháza falain kötött árut pullover­okat, bluxokat­, szvettereket, Harisnya, kextyll és sálakat, téli meleg alsókat mélyen leszállitott karácsonyi árakon csak a KOKRON LERAKATBAN szerezhetjük be. KérjÜlL k­iral­atavilsai agyelemmel Istáéról.

Next