Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1935. április (31. évfolyam, 76-99. szám)

1935-04-01 / 76. szám

Hódmezővásárhely 1935. április 1. Hétfő. El8fizetés jár beybe. Negyedévre 5. — P Félévre IO — F, Vidékre Negyedévre« H — P Tel»t»»v*fti«tj 7**. Rendkívüli kiadás! ARA 6 FILLER XXXI .évfolyam, 76. száza. Feleié. tMrkeulf éa laptniardono. KUN BÉLA Sserkeazség éa kiad«, hivatal Kossuth'tér reletr@n.zau.­­79. m mmuB bumm midi A lepaktált és néhai független kisgazdapárt katasztrofális bukása a választáson Csak ajándék mandátum jut Eckhardt Tibornak, felborult és szét­bomlott a lep­aktáló műellenzék délibábja Hát megtörtént A vasárnapi nagy küz­delem előestéjén már bizonyos volt, hogy az Eckhardt -féle műellenté­t juthat ugyan a Gömbös Gyula kegyéből néhány aján­dák-mandátumhoz, de a nemzet előtt el­vesztette a csatát és végképp levitézlett. Mert a paktálással örökre megtépte s el­vesztette jóvátehetetlenül presztízsét, te­kintélyét, nevét s azt a nimbuszt, mely a Gaal Gaszton emlékéből még ré­gére meg­maradt, de amelyet könnyelműen eltéko­­zolt. Az a debreceni eset az ajánlásokkal a legtragikusabban világít rá arra a tényre, mert mikor az ős­magyar város­ban nem tudott annyi aláírást szerezni maga Eckhardt és alvezére H­e­g­y­­raegi Kis Pál, amennyi az indításhoz szükséges, holott Hegymegi Kis Pál volt eddig Debrecen egyik követe, akkor érez­nie kell ebből a magyar népnek a felfogá­sát. És úgy is van. Debrecen verdiktet mondott ki, mikor még az aláírásokkal sem akarta megajándékozni a paktáló mű­­ellenzéket. Mert a magyar nép tud tisztelni politi­kai felfogást, ha az meggyőződésből fa­kad, még akkor is, ha az nem­ egyezik az ő egyéni felfogásával. De annál jobban irtózik a hűtlenségtől, a frontváltozástól s a zászló cserben hagyásától, ami az Eckhardt Tibor politkai pálfordulásában világos és letagadhatatlan. Irtózik a re­negátoktól, mint ahogyan maga Gömbös Gyula és Sztranyavszky Sándor is kifeje­zésre juttatták habár csak az utolsó perc­ben is azt, hogy jóízlésük tud különbséget tenni műellenzékiek és hitvallásos ellen­zéki politikusok között. És hogy más a a célszerűség és más a tiszteletadás, mely azoknak jár ki, akik még mandá­tumérdekből sem keresnek politikai ka­landokat. És itt­ nyeri a legszebb igazolást a Kun Béla becsületes, tiszta ellenzékisége és hűsége a zászlóhoz, melyet annak ide­jén Gaal Gasztonnak fogadott, mikor ál­tala Kossuth Lajos riadója hangzott el az azóta elhunyt kisgazdavezér ajkán. Mikor Eckhardt Tibor a külföldön aratott siker dicsfényében tündökölt s elkáprázva a Gaal Gaszton zászlójának hátat fordí­tott, Kun Béla nem habozott egy percig sem. S kilépett az Eckhardt Tibor pártjá­ból. Sokan csodálkoztak ezen. S itt Vá­sárhelyen is mosolyogtak az emberek. Igen. Furcsa is volt az és nagyon külö­nös, hogy mikor az Eckhardt nevétől hangos a világsajtó, mikor Cegléden, Makón a genfi győztesnek a ruhája szegélyét csókolja a nép, egy vidéki képviselő, egy ember, aki 30 esztendeig csak küzdött másokért és szegény maradt, akkor fordul el a pártvezértől, ami­kor az dicsőségéne­k zenitjén áll. Bátorság kellett ehhez a lépéshez és valóságos drámai lemondás. Vállalása a száraz kenyérnek, mely azonban tiszta, nemes és méltó a megőrzött elviség tisz­taságához. És ime a következmények neki adtak igazat. Az a magyar nép, mely még a döntő harc legkezdetén kimondotta az elmarasztaló ítéletet az Eckhardt Ti­­borék front változása felett. . . Igen, Kun Béla maradt az, aki volt: a népjogokért­, népért, kisgazdákért, kis­emberekért harcoló és ellenzéki álláspont­jából egy jottányit el nem alkuvó képvi­selő, aki most is azt vallja hitvallásában, amit mindenkor hűséggel képviselt, aho­gyan azt Kossuth Lajos tanította és Gaal Gaszton egy újult világban hirdette. El­ismeri a Gömbös Gyula miniszterelnök minden jószándékát, külpolitikai fárado­zásait, de a gazdasági belső nyomorúság enyhítésére, orvoslására sürget s követel gyorsabb tempójú intézkedéseket és gyö­keres, bátor kiállást. S a bankokrácia és fojtogató kartelek halálos munkájának le­törését. Gyorsan tényleg, nem pedig csak ígéretekkel. El kell ezt mondanunk. Kun Bélának sejtelme sincs erről az írásról, mert mi­­lor­ a gép ólomsoraiba olvad bele ez a cikk, va­­ahol kint a messzi pusztán küzd a széllel a zászló, melyet kezében tart. . . De ez az igazság. S a polgárság erejé­hez tartozik a dolog, mint ahogy tartozott 1922-ben, mikor ez az erő tette újra ha­talmassá Vásárhelyen a nemzeti lobo­gót .. . Mi történt hát Debrecenben ? A paktum és a műellenzék bukásáról a következőket írják: Kisgazdapárti oldalról azt, hogy Deb­recenben a választási biztos határozata értelmében nem indulhatnak, úgy szeret­nék beállítani, mintha törvénysértés tör­tént volna. Igaz, hogy feltűnően kevés, mindössze harminchat aláírás hiányzott­, de ez a harminchat aláírás kétségkívül hiányzott. A debreceni kisgazdapárt, amelynek választási vezetője, maga Hegy­megi Ki­s Pál volt, két ízben akarta pó­tolni az ajánlásokat. Először hatszáz alá­írást, majd még nyolcszázat akartak be­nyújtani, amikor kiderült, hogy kevés a pótlásuk. A választási biztos a törvény utasítása szerint járt el és a másodszor benyújtott pótlást már visszautasította. A törvény ugyanis határozottan kimond­ja, hogy az aláírások nem bizonyulnak elegendőnek, úgy azokat csak egy alka­lommal lehet pótolni, a kitűzött határidőn belül. A törvény ezt a rendelkezését nagyon sok laikus is ismeri és fel sem tételezhető Hegymegi Kiss Pál volt belügyi államtit­kárról, a választójogi kérdések egyik legalaposabb ismerőjéről, hogy éppen az érvényben levő­ választási törvénynek ezt a szakaszát ne ismerte volna. Ha tehát az ajánlások pótlását nem egyszerre adta be pártja, úgy ennek oka kétségkívül az, hogy a megfelelő számú aláírás nem is állott rendelkezésére. Eckhardt Tibor nyilatkozott tegnap és határozottan tagadta, mintha paktált volna. Eckhardt Tibor tehát azt akarja el­ülte­tni a közvéleménnyel, hogy a kápol­nai mandátumhoz nem ajándékképpen ju­tott, hanem a kerület választóinak bizal­mából. Ezt azonban ma már annál ke­vésbé lehet elhinni, mert egyre valószí­nűbb, hogy a miskolci közös lista, amely­nek élén Eckhardt Tibor neve áll, a sza­vazásnál alulmarad és így Eckhardt csak azért juthat vissza a parlamentbe, mert a kormány neki átengedte ellenfél nélkül a kápolnai kerületet. Mit mond az Egységes párt országos elnöke? Az egységes párt hivatalos kőnyomato­sa a Magyar Országos Tudósí­tó jelenti. Megkérdeztük Sztranyavszky Sándort, az egységes párt országos elnökét, hogy mi igaz azokból a hírekből, hogy a párt és a független kisgazdapárt között némely vá­lasztókerületre nézve megkötött megálla­podás megszűntnek tekinthető azért, mert a debreceni ajánlások elbírálása során a független kisgazdapárt, listája visszauta­­síttatott és igaz a független kisgazdapárt Debrecenben nem indulhat. Sztranyavszky Sándor a következőket mondotta: — A Hegymegi Kiss Pál, illetőleg az Eckhardt-féle lista Debrecenben azért ma­radt ki az ajánlások elbírálása során, mert a független kisgazdapárt debreceni vezetősége ahelyett, hogy a választási törvényt elolvasta volna, taktikázott és amikor pótlásra szólították fel őket, a birtokukban lévő ajánlásoknak csak egy részét adták be, az ajánlások másik részét tartalékolták, maguknál tartották, ahe­lyett, hogy a törvény ismeretében csele­kedtek volna, annak a tudatában, hogy a törvény értelmében az ajánlásokat pótolni csak egy esetben lehet, nem pedig folyta­tólagosan és több ízben.­­ Ennek az volt a következménye te­hát, hogy a saját felületességük miatt az indulás lehetőségétől már az ajánlások elbírálása során kimaradtak. Emiatt min­ket, az egységes pártot vádolták meg az­zal, hogy illojális módon mi voltunk az okozói az ajánlásokból való kimaradásuk­nak, eltekintve attól, hogy az ajánl­attoltő­t­ ­ , a párttól teljesen független tényezők, a­­ választó­­­biztos és a választási bizottság­­ bírálja felül és már azért sem voltunk­­ felelősségre vonhatók, mert hiszen, —­­ mint fentebb mondottam — saját felüle­tességük volt az okozója a beállott hely­zetnek. Azonban ennek a konzekvenciáját abban vélték levonni, hogy Ulain Ferenc útján szombaton reggel eléggé visszás formában tudomásomra juttatták, hogy az egyes kerületekre nézve a közöttünk létrejött megállapodásokat a Debrecenben történtek után nem tartják magukra néz­ve kötelezőnek és érvényben lévőnek. Én ezt a bejelentést tudomásul vettem. • A­­Független Kisgazdapárt régi orsz. képviselő tagjai közül­ kibuktak Hegymegi Kiss Pál, mind a négy he­lyen, ahol fellépett, Debrecenben, Csengeren, Berettyóújfaluban és Nád­udvaron, kibuktak továbbá Sauerborn Károly, Neuberger Mihály, Szakács Andor, Musa István, Erdélyi Aladár, Melczer Béla, Mojzes János gr. Seré­nyi László és nem jutottak mandá­tumhoz Tildy Zoltán a párt ügyveze­tő alelnöke, Nagy Ferenc főtitkár, Szentiványi Lajos pártigazgató, akik annak idején mind éles hanggal he­lyeseltek a jogfosztó választójogi ja­vaslatnak és a kormánnyal való pak­­tálásnak. A nemezis teljesedett be rajtuk. Helyettük pár új képviselő jött be, de a régi létszám nincs meg, nemhogy a 60 mandátum lenne, mely­re a párt számított. Egyébként a keresztény Gazdasági Párt is, mely szintén évekig falazott a kormány mellett, csaknem egészen összemorzsolódott, kibukott a radi­kális párti Bajcsy Zsilinszky­ Endre és a Reggel szerkesztője, Lázár Mik­lós, a kormánypárti Orffy Imre stb, viszont Temesváry Imrét Szeghalmon és Csizmadia Andrást Orosházán új­ra megválasztották.­­ Vasárnap 171 nyílt és három titkos­­ kerületben volt választás. Negyvenkilenc kerületben nem volt szavazás, ugyanis már az ajánlások­nál eldőlt a mandátum sorsa. Ezek­ben a kerületekben csak egy-egy je­lölt tudott áthatolni az ajánlások drót akadályain. A 49 egyhangú mandá­tumból 44 a kormánypárti, a nemzeti egység párti, 1 független kisgazdapár­ti, 5 pedig pártonkívüli jelölté lett. A kormány tagjai közül egyhangú­­ mandátumot kaptak: Gömbös Gyula miniszterelnök Abádszalókon, Hóman Bálint kultuszminiszter Székesfehér­várott, Lázár Andor igazságügyi mi­niszter Szentesen és Bornemisza Gé­za kereskedelmi miniszter Kaposvár rótt. A választások általában zavar nél­kül, teljes rendben­ folytak le, a ha­tóságok komolyabb közbelépésére­­sehol sem volt szükség. A szavazók túlnyomór­ézt csak dél­után jelentkeztek, pár kerületben azonban már délben előrelátható volt az eredmény. Az egyhangú választások Éjfél is elmúlt, mire az összes ered­mények beérkeztek. Az eredmények a következők: (Az előforduló rövidítések magya­rázata a következő: nép. — nemzeti egység pártja, lg. — független kisgaz­dapárti, pk. — párton­eivüli, kér. p. — keresztény párti, leg. —legitimis­ta.) Garbócbogdány: Melczer Lilla nép. Szepsi: vitéz Szalay László nép. Szikszó: Farkasfalvi Farkas Géza pk. Szentlőrincz: Patacsi Dénes nép. Biharkeresztes: Nyíri István nép. Ónód: Lukács Béla nép. Ózd: Biró Pál pk. N­agyszen­t­miklós: Lakatos Gyula nép. Törökkanizsa: vitéz Bánságit­­György nép. Kiskundorozsma: Szeder János nép Mindszent: Károlyi Viktor gróf nép N­agy­szentmik­lós: Lakatos Gyula nép. Szentes: Lázár Andor nép. Hercegfalva: Farkas Elemér nép. Mór: Czermann Antal nép. Hajdúszoboszló: Tasnády Nagy András nép. Eger: Petti Kálmán pk. Gyöngyös: Wind­okler István úr nép. Hatvan: Szinnyei Mense Jenő nép. Kápolna: Eckhardt Tibor fg. Pásztó: Ivády Béla nép. Tiszafüred: vitéz Bobon­ György nép. Abádszalók: vitéz Gömbös Gyula nép. Tótkomlós: Lányi: Márton Jászberény: Antal István nép. Mezőtúr: Urbán Gáspár báró nép. Szolnok: Kenéz Béla nép. Tiszaföldvár: Erőd: Harra­ch Tata­mér nép. Törökszentmiklósi Brandt Vilmos nép. Kunszentmártoni Mezey Lajos úr nép. Tatabánya: Surgoth Gyula nép. Komárom: Zsindely Ferenc nép. Salgótarján: Veres Zoltán nép. Szirák: Sztranyavszky Sándor nép. Ipolyszalka: Karafiáth Jenő nép. Alberti: Marton Béla nép. Czegléd: Preszly Elemér nép. Kaposvár: Bornemisza Géza nép. Géva: Illés József nép. Kemecse: Kállay Mik­ós pk. Nagykáló: Gergelyfy András nép. Nyírbátor: Thuránszky Pál nép. Nyíregyháza: Éber Antal pk. Nagykároly: Ujfalussy Gábor nép. Szombathely: Kozma Miklós nép. Alsólendva: Biró György nép. Balatonfüredi- Darányi Kálmán nép Nagykanizsa: Bethlen István gróf pk. Királyhelmec: Láng Boldizsár nép Baja: Reményi Schneller Lajos nép. Sopron: Pinezich István nép. Székesfehérvár: Hóman Bálint nép Ahol szavazás volt (Elöl áll a választásból győztesen kikerült jelölt neve.) Szeghalom: Temesváry Imre nép. 5301 szavazattal Tildy Zoltán ig. 4553 szavazatával szemben. Monor: Máriássy Mihá­ly nép. 5140 szavazattal Náday Béla kér. p. 3075 szavazatával szemben. Nagykapos: Makkai János nép. 760 szavazattal Fenyő Miksa pk. 748 szavazatával szemben. Jánoshalma: Marschall Ferenc nép 5999 szavazattal Strehm Károly nyi­­laskeresztes 855 szavazával szemben. Tompa: Vojnits Miklós báró nép. 1280 szavazattal Podmaniczky Atti­la báró nem hivatalos egységespárti 534 szavazatal szemben. Bácsalmás: Alföldy Béla dr nép. 4946 szavazattal Sauerhorn Károly fg. 3099 szavazatával szembeni Csenget­ v. Mecsér András nép. 3550 szavazattal Hegymegi Kiss Pál fg. 3358 szavazatával szemben. Mátészalka: Péchy László nép. 8148 szavazattal Rápotthy Nagy Je­nő fg. 6168 szvazatával szemben. Biharnagybajom: Létay Ernő nép. 4711 szavazattal Albrecht Ferenc fg. 1993 szavazatával szemben. Megygyaszó: G­örs Tibor nép.

Next