Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1935. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1935-09-01 / 205. szám

igáskocsi dr 346 rosi dűlőben föld tanyával ehet Tavasz- 345 lásznak való entkezni va- 344 f öld tanyával, 14 hold föld irtézi "kuttal Sugár utca 8a­­t napokon. 297 fél hold föld Mátyás­ utca 323 Kasza István ndába kiadó, ■ám alatt. 339 indába kiadó, ám alatt. 338 feles munka­­antyu utca 9. 33 f­­ó. Eszter féle idő, értekezni ,tán hivatala­­.332 csomorkányi a Tóbiás Esz­­élküli föld a 1935. szeptem­­a Református legtöbbet igé­­, utóajánlat 33­ t ■íári féle föld­árén dába kl­­utca 10. szám 330 il kiadó Ta­­­isszhang-utca 329 ok kerestet­ 342 ikán, mely mu füszer­________343 kilométerre eg felesbe ta­­rdó, 341 .k fele .portája­­a kiadó, érte- 340 d föld haszon­­/márkányi-utca 325 szabadkézből 326 si földet kiad- Szegfü-utca I. pár mázsa 327 . tanyaszám nek 7 és ne­kiadó, érte- 322 ében 21 hold­­ig felesbe ki­­utca 50. 249 betl-uti düle­­rendába kiadó, 19. 349 esetleg feles­­­ajháton, érte­ 5­ tanyában. 295 elsőrendű föld tanyával, tá­ladó, értekezni­ 2. 312 ik. takaritás­­i lehet Szentes 311 ■estetik Cim: 314 d föld haszon­ász Mihály-ut­­okon. 316 bútorral vagy mek Lánc-utca 317 közelében 32 váshalmon 28 , értekezni fe­­latt. 318 tanyával, ta­­ladó. Családja- Bocskai­ utca 3 305 föld árendába Dohány-utca 8 306 I haszonbérbe­­ István utca 6 _______ 307 nyára kereste­­más felvétetik, 15 szám. 319 20 éves fiával, szám­ alatt. He- 16 drb süldő 308 Hőben Szabó és fél hold, jen a Dóda-féle ládó, ért­ekem i játt. 310 Hódmezővásárszely, 1935. szeptember 1. Vasárnap. ÁRA 12 FILLÉR XXXI. évfolyam. 205. Szám­. XASAKHELYI Slófizetési ár helybe» Negyedévre 5. — P Félévre 10. — P. Vidékre. nlegyedévrei 8 — P TeleSoBsaámi 79. FÜGGETLEN POOTWOM NAPILAP Felekt* ExerkeMtft 4« laptulajdonot KUN BÉLA SzerkentSaég 4« kiadóhivatal Kossui­­fa-tér feleioanimi 79. Világos, mint a vakablak Irta: Friedrich István Úgy megvilágítják a vezérlő honfiak a belpolitikai helyzetet minden oldalról, ilyen meg olyan reflektorokkal, hogy az ember szeme egyenesen káprázik. Sőt szikrázik. Olyannyira, hogy végül semmit sem lát. Vagy olyan gomolygó ködöt, me­lyen nem tud átnézni. Nagyon, de nagyon zűrzavaros minden a konszolidált ihonban a belpolitika front­ján. És miket mondanak az elhivatottak! Csodálatos, csodálatos. Micsoda retorikai trapézmutatványok. Szédítő. A legjobb az egészben mégis csak az, hogy a totalitás oldaláról állandóan a volt Vezérlőakaratot, Bethlen Istvánt ve­szik célba. Bethlen nincs sehol, nem csi­nál semmit sem, legfeljebb itt.-ott ír egy cikket a Pesti Naplóba. Most is külföldön tartózkodik. Mégis minden nagyágyú őreá lövöldöz. Bethlen, Bethlen és megint csak Bethlen. Egy szót se szólt még a refor­mok ellen, legfeljebb mosolyog egyet a bajsza alá, ha azokat felemlítik előtte, mégis őt állítják oda, mint a reformelle­nes front vezérét. Nagyon gyenge kapcso­latokat tart fenn az ellenzéki pártokkal, frakciókkal, pártmaradványokkal és pár­­tonkívüliekkel. Mégis benne látják azt a Veszélyes Emilien, aki képes egy szövet­kezett ellenzék élén a vezéri szerepet vál­lalni. Ő a mumus, aki miatt, sem emészteni, sem aludni nem tudnak a totalitás para­dicsomában. Olyan reklámot csapnak neki hogy mindenki, aki megelégelte a Nép körül folyó társasjátékokat, automatiku­san a még nem is létező Bethlen-frontra lendül. Valóságos el­jövendőt csinálnak be­lőle, aki biztosan be fog érkezni megint és pedig rövidesen, mint redivivus. Beajánlják őt a legitimisták bizalmába, mondván róla, hogy titokban Ottónak dolgozik. Rádisputálják őt a­ liberális körökre. Leleplezik, hogy ő is alkotmányt véd. Azzal is gyanúsítják, hogy a titkos választójog híveivel konspirál. A drukko­ló fantázia mindenhova odateszi, ahonnan csak valami nesz hallatszik. Bethlen Ist­ván nyugodtan pihen Inkén, az ég felé bocsátja a füstkarikákat, a vezérlő hon­fiak meg minden sarokban settenkedni látják.­­Szinte már mániákusan. Én tíz éven át szemtől szembe, nyílt sisakkal harcoltam a rendszere ellen. Csak és kizárólag meggyőződésből. Nem gyűlöletből. A gyűlölködés tehetségét nem juttatta nekem a gondviselés Politi­kai ellenfele voltam, semmi egyéb. Ha tehát én még ma is itt,­ott odavágok a letűnt Bethlen-rezsimnek, az érthető. Ha­bár alig teszem már, mert összeomlott hatalmasságokat valahogy nem tudok tá­madni. Amíg Bethlen a hatalom birtoká­ban volt, megtettem, mert politikai lel­kiismeretem ezt diktálta. Ma azonban az ilyen lelkigyűrkőzést teljesen anakronisz­tikusnak látnám, különösen azért is, min­den egyebektől eltekintve, mert azóta ha­zánk belpolitikai helyzete gyökeresen megváltozott. Tudom,­­hogy ezeknek a ki­jelentéseimnek és megállapításaimnak az alapján most már engem is beletaposnak a­­Bethlen-frontba, de hát, ahol a mumu­soktól már ennyire félnek, ott az ember­nek az ilyesmivel számolnia kell. Legfel­jebb gondol magában valamit. Amikor azonban azt­ olvasom, hogy az államtitkár-sajtófőnök­e méltósága sze­rint a Bethlen-rendszer 1931-ben páratlan erkölcsi és anyagi csődben összeomlott, akkor már azt kezdem figyelni, hogy mit szólnak ehhez azok a bethlenisták, akik ma ott ülnek a Házban a Nép élén. Hát lehetséges az, hogy Bethlen volt miniszter­társai szó nélkül zsebretegyék azt, hogy ők olyan kormánynak voltak tagjai, amely páratlan erkölcsi és anyagi csődbe rántotta az országot? És azt nem az el­lenzéki oldalról vágják fejükhöz, teh­át kegyelmes urakat ,,szerzett érdemeik­et­­onnan, ahol egy évtizeden át támadták a Bethlen-rendszert, hanem a Nép belterü­leteiről. Mintha ezeken a belterületeken nem is tartózkodnának olyanok, még­pe­dig nagy számmal, akik Bethlen István­nak voltak felesküdt hívei. Különben is Gömbös Gyula többizben kijelentette a Házban, hogy ő igenis szo­lidáris azzal a Bethlen-kormánnyal, amely­nek hosszú éveken át honvédelmi állam­titkár, majd minisztere volt. Nem is mondhat mást. Mert, ha ő is úgy látta volna akkoriban­, hogy a Bethlenkormány páratlan erkölcsi és anyagi csődbe viszi a hazát, feltétlenül lemondott volna. No de ha így áll a dolog, akkor miért harsogja bele az országba az államtitkár-sajtófő­nök, hogy minden bajnak a kútforrása az az átkozott Bethlen-rendszer. Érthetetlen Teljesen érthetetlen. Azon azután már igazán jót nevetek magamban, hogy a jelenlegi többség nem óhajt sohasem­ Göm­bös Gyula nélkül po­litikát, csinálni. Viszont Gömbös Gyula se a Nép nélkül. Nohát ebben én Tamás va­gyok és maradok. Ezért, mondottam nem­régen a Házban,­­hogy a miniszterelnök úr a világért se bocsátkozzék könnyelmű kísérletekbe, amikor annak a meggyőző­désének adott kifejezést, hogy őt a mai többség még az ellenzékbe is követné. Hát­­Bethlenre nem esküdött, tíz éven át époly lelkesedéssel ez a majoritás mint ahogy ma a vezető akaratnak hódol? Úgy látszik Antal István teljesen hiú re­ményeknek az áldozata és­ a mail Népét egészen rosszul ismeri. Majd ha rá ke­rül a sor, meg fogja látni, hogy mennyi­re elszámította magát. Az is érdekes, hogy a hazai ipar ne csak iparmágnásokat termeljen, hanem fejlődjék nemzeti iparrá. Iparmágnások? Hát nem a Nép soraiban ülnek ezek az iparmágnások? És nem éppen a kormány csinál az ipar vezetőiből méltóságos és ismerőséül“. Hát nem a Nép baldachinja alatt helyezkedett, el az egész új ipán arisztokrácia? Vagy talán az ellenzéki oldalon hadakozik a kormány ellen? És nemzeti irány ? Ami azt jelenti, — ahogy megmagyarázták — hogy az ipar magyar kezekbe kerüljön. Magyar kezek­be. Értem. De hát milyen kezekben van ma? Miért nem rukkolnak ki a faripá­­val ? Miért nem mondják meg nyíltan és őszintén, hogy e téren is „a túlságosan előtérek tódult zsidóságot­“ akarják visz­­szaszorítani­ ? Ha ez a tendencia, a cél, akikor azt kertelés és palástolás nélkül hirdetni is kell. Hiszen éppen a vezető akarat mondta, hogy gyáva fráter az, aki nem mer véleményéért és álláspont­jáért síkraszállni. Ha pedig nem így áll a dolog, akkor tessék végre megmagyarázni, várjon a fajkérdés felvetése azokat a magyarokat is érinti-e, akik nem találnak. Hiszen az ügyvédi rendtartás reformtervezetében máris fajokról és nemzetiségekről beszél­nek. Jó volna tehát már tudni, hogy hol kezdődi­k a faj és hol a nemzetiség. Ha a Nép bölcsessége szerint ez az út vezet az új világhoz, akkor tessék azt csak jól megvilágítani. Ne botorkáljunk a sötétségben. Nincs annak semmi értel­me. De hogy miképpen lehet ilyen kapkodó, zűrzavaros frazeológiával az egy­párt­rend­szert megvalósítani, a nemzeti egységet, létrehozni és a totalitást kiépíteni, azt józan ésszel elképzelni se lehet. És nap­ról napra homályosabb lesz az is, hogy mit akarnak tulajdonképpen a vezérlő honfiak ? Kirakatjuk egyre jobban elsötétül. Olyan világos már csak, mint a vak­­ablak. rr­­­mmrriTiiuTT- vira iiraswiiinMM­iiiii— Még­ nincs ősz, de a hűvös esték és reggelek megkívánják, hogy kissé melegebben öltözködjünk. Erre a célra legjobb a kötött kabát és mellény. Nagy választékban csak a SCOKRON-SZaküzletbed­ szerezhető be­ A 30 éves „Reggeli Újság“ írja: Fejérváry József III. HELYI HÍREK A ,,Reggeli Újság“ 1905. szeptember el­ső felében megjelent számaiból idézem az alábbi érdekesebb híreket: Rittné-Gálbics Ág­ne­s, a Rom. Kát. Nő­egylet melegszívű elnö­knőjét, aki a jóté­konyság és a könnyek letörölése terén korszakos munkát végezett eddig is Hód­mezővásárhelyen, magas kitüntetés érte. Őfelsége Ferencz József a koronás arany­­érdemkereszttel tüntette ki. A kitüntetést Juhász Mihály polgármester a városháza közgyűlési termében szepte­mber 14-én fogja ünnepélyes keretek között átadni Rittné-Gábris Ágnesnak. Búcsúv­acsora. Mint említettük, W­ei­­szenberger Frigyes vasúti raktárokat a szegedi üzletvezetőség Vásárhelyről áthe­lyezte. A népszerű Frici bácsitól a „Vasú­tivendéglői Asztal társasága“ szeptember 8-án este vacsora keretében vett érzékeny búcsút. A társasvacsorát, amelyen Vásár­hely közéletének férfiaiból egész koszorú jelent meg, a Császtváry vendéglőjében tartották, ahol sok felköszöntő hangzott el. Va­n, szerencsém. A Szendrey színtársu­lat népszerű titkárja, Kulcsár Lajos min­dig úgy szokott köszönni, hogy ,,van sze­rencsém“. Most boldogan ismételheti meg ezt a kijelentést, mert mint értesülünk, sorsjegyét tegnap főnyereménnyel húzták ki és a népszerű titkárnak három darab ezres üti a markát. A szerencséhez őszin­tén gratulálunk. Sziniü­­gyi bizottsági­­ülés. A szinügyi bi­zottság foly­ó hó 9-én délután dr Kánitzer Sándor elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés egyik tárgya a Szendrey Mihály színigazgató beadványa volt, melyben Szendrey arra kéri a várost, hogy mivel még drámai személyzetét nem tudta vég­legesen kiegészíteni, arra neki néhány napi időt engedélyezzenek. Ezt, a színügyi bizottság szívesen megteszi. Hétfőn dísz­előadásul az „Aranyembert“ tűzték ki. Árlejtés. A Nagytakarék nevében Fáry Antal vezérigazgató szeptember 9-i lejá­rattal a bérpalota építésére a versenytár­gyalást meghirdette. A bérpalota építési költségére 158 ezer aranykoronát irányoz­tak elő. Rihillió a piacon. Wilhelm Móric bácsi, aki szabadkézből örökáron adja el a 8 filléres zsebkendőket és egy garasért a 24 gombot s akit alkotmányos zsidónéven becéz és ismer az egész város, valami miatt Csalánéval a piacon összekülönbö-­­­zött. Te Darabont! Kiáltotta és a Csalá- I né kész kötőit szétszórta. A kihágási bi­­á­ró Móric bácsit 6 korona bírságra ítélte a csendháborításért.­­ Becsületes megtaláló. Trencsényi Lajos­­­né Szentesi­ utcai­ lakos hétfőn délelőtt a Főtérre­­menet pénztárcáját elveszítette. A tárcában 6 drb 100 koronás és egy járm­­­at volt. Mikor lelkendezve megy be a rendőrségre, már ott van egy szegény ember, aki a talált tárgyat éppen beszol­gáltatta. A pénz hiánytalanul meg­volt a tárcában. A szegény ember Bokor András Pálffy­ utcai zsellér. Sz­abid­ Ságról, Szikszay Déne­s tanács­nok szabadságáról­­visszatért és hivatalát elfoglalta. Most tért vissza szabadságá­ról Borsos József fő­mérnök is A Szerkesztőségből. Tisztelettel hozzuk olvasótáborunk tudomására, hogy szer­kesztős­égünket és kiadóhivatalunkat a Szegedi­ utca 2 szám alá, a Melichor-féle házba helyeztük át. POLITIKAI HÍREK (Budapest, szeptember 4.) Andrássy Gyula gróf a dissidenisek vezére és báró Bánfy Dezső, az Újpárt elnöke ma a Kos­suth Ferenc lakásán órákhosszat tanács­koztak. Szóba került a szeptember 15-i képviselőházi­ ülés napirendje, a vádindít­­vány és a választójog. (Budapest, szeptember 4.) Justh Gyula a Ház elnöke, Battonyán járt, ahol a Ka­szinóban tiszteletére vacsorát rendeztek. Nagy hatással szólott Juszth Gyula a sú­lyos politikai helyzetről, majd bejelentet­te, hogy báró Fejérváry Gézának az új kormány alakítására irányuló erőlködése hiábavalónak bizonyult, mert negyvenkét politikust szólított föl és kabinetjében egyetlenegy sem vállalt miniszteri tárcát. Az ülésen felszólalt Kossuth Ferenc, a Koalíció vezére is. (Budapest, szeptember 5.) Dr Lukács György, Vásárhely volt főispánja a­­kul­tuszminiszteri tárcáról hamarosan lemond Újságírók előtt kijelentette, hogy szándé­kát, nem másítja meg. HÁROMSZOROS R­A­BLÓG­YILKOSSÁG A PUSZTÁN A Reggeli Újságot már a legelső na­­­­pokban kivételes nagy szeretettel fogadta Vásárhely közönsége. Népszerűsége foly­ton nőtt a példányszáma s a krajcáron olyan tömegben gyűltek össze, hogy a ban­kc­ban nem számolták meg a­­pénzt, hane­m ki­lószámra mérték le és úgy cserélték be nik­kel ezüst, vagy éppen bankó­­pénzre. Ha a város utcáin jókor reggel a rikkancsok hangja fölharsogott, leveles­ kiskapuk, muskátlis ablakok nyíltak ki s mosolygó arcok jelentek meg. Ha pedig a tanyák között, a dülőutak végén megszólalt a síp, mert a külterületi rikkancsok ilyen, jelzést használtak, ki­skanászok, öreggaz­­dák rajvonalban jöttek ki az országútra a laphordó elébe. A lélek, mely a lapnak minden sorából kicsendült; a lelkesültség, mely minden betűjét áthatotta; a politi­kai izzóhangulat. S azok a vezércikkek, melyekben egy ifjú politikus lelkének min­den tüze lobogott, megragadták a vásár­helyi közönség szívét. A lapnak elterje­désében az óriási lendületet mégis az első nagy riport, a pusztai drátonáról .itt tu­dósítás hozta meg. Nagy eset, is volt ez. Mert a borzadály ma is végig fut, üte­geinken, ha részleteire visszagondolunk. A Pusztaszélen, a pecércési iskola tő­­szomszédságában szeptember 22-ére, egy pénteki napra virradó éjszaka történt, a szörnyű dráma. Gojdár János tulajdona volt ez a tanya, de Döme István 36 éves sámsoni lakos bérelte ki­. Az gazdálko­dott rajta feleségével, Ladik Máriával, akinek szülei itt laktak a Teleki­ utcán. Mivel pedig nehéz viszonyok közt éltek, nem tartottak idegen cselédet, hanem a Döme István testvéröccsének 9 eszten­dős Pista nevű fiát vették magukhoz ka­násznak. A pecércési iskola mellett van a kovácsműhely, ahonnan oda lehet látni egész jól a Döme-féle tanyába. Pénteken egész délelőtt, senki nem mozdult a ta­nyabeliek közül. Délben mondotta is a kovácsmester: — Talán meghaltak Döméék . .. ? Délig egy órakor érkezett meg Sámsonb­­ól Döme Pál, s Döme István testvér­­öccse. Meg akarta látogatni a bátyját. Benyit a pitarajtón. Szól is: — Itt vagytok-e be? De nem kapott feleletet- különben is , már valami­­gyanú vibrált a lelk­e körül.­­ A jószág az udvaron nagyon nyugtalanul­­ viselkedett. Persze, mert aznap nem kap­­­­tak enni a szegények. Döme Pál benyi­totta a szobaajtót. Hát majd sóbálvánnyá lett. Egy percnyi időre megtántorodott, azután pedig rohant vissza, ki, a tanya­­udvarára : — Segítség, meggyilkolták Dömééket! Az iskola előtt állott, és Égető János szomszéddal beszélgetett Joó András, a tanító. Ők hallották meg az első­­segély­kiáltásokat. Szaladtak mindjárt át a Dö­me tanyába, ahol azután iszonyatos lát­vány tárult szemeik elé. Mikor a pitarból a­ szobaajtón beléptek, valóságos vérfür­dőt találtak. A megvetett ágyon ott fe­küdtek vérfüdőben Döme István és a fele­sége Ladik Mária. Döme Istvánnak az egyik lába lelógott, az egyik keze pedig mintha a fejét, védte volna. Halántékán irtózatos mély seb. Az egyik szeme ki­verve. A torkából egy konyhakésnek a darabja áll­t ki, mert mikor megszűrte a gyilkos, a sebbe­­beletörött. A Ladik Má­ria feje lent, csüngött és alig tartotta kéb. ujjnyi húsdarab a törzshöz. Valósággal le volt fejezve. Az ágy végénél volt egy su­ba a földön, ott feküdt a Pista gyeinek. A feje teljesen szétverve. A szoba köze­pén hevert egy vastag puskacső. Ez volt a gyilkosszerszám. S ott volt a törött konyhakés is. Az asztalon négy tányér, mindegyikben kanál és középen egy tál, amelyikben csirkelevesnek a maradványai láthatók. A függőlámpából teljesen ki­égett a petróleum. A lámpaüveg füstös. S rajta a véres ujjnak a lenyomata. Futár ment a pusztai csendőrörsre és alkonyatkor megérkezett a járőr. Megkez­dődött­ a puhatolódzás. Nem tudott, ne­m látott senki semmit. Előző nap estefelé volt kint utoljára Döme István. Este lámpavilág égett. Éjfél felé csendesedett el a tanya. Ennyit tudtak a szomszédok. A színben ott reszketett egy pulikutya. Annak csaholását nem hallotta senki egész éjjel. Sőt, ami a legérdekesebb a dologban, ugyanaz a csendőr járőr lóháton , éjféltájban ment keresztül körútja közben

Next