Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1935. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1935-09-01 / 205. szám
igáskocsi dr 346 rosi dűlőben föld tanyával ehet Tavasz- 345 lásznak való entkezni va- 344 f öld tanyával, 14 hold föld irtézi "kuttal Sugár utca 8at napokon. 297 fél hold föld Mátyás utca 323 Kasza István ndába kiadó, ■ám alatt. 339 indába kiadó, ám alatt. 338 feles munkaantyu utca 9. 33 fó. Eszter féle idő, értekezni ,tán hivatala.332 csomorkányi a Tóbiás Eszélküli föld a 1935. szeptema Református legtöbbet igé, utóajánlat 33 t ■íári féle földárén dába klutca 10. szám 330 il kiadó Taisszhang-utca 329 ok kerestet 342 ikán, mely mu füszer________343 kilométerre eg felesbe tardó, 341 .k fele .portájaa kiadó, érte- 340 d föld haszon/márkányi-utca 325 szabadkézből 326 si földet kiad- Szegfü-utca I. pár mázsa 327 . tanyaszám nek 7 és nekiadó, érte- 322 ében 21 holdig felesbe kiutca 50. 249 betl-uti dülerendába kiadó, 19. 349 esetleg felesajháton, érte 5 tanyában. 295 elsőrendű föld tanyával, táladó, értekezni 2. 312 ik. takaritási lehet Szentes 311 ■estetik Cim: 314 d föld haszonász Mihály-utokon. 316 bútorral vagy mek Lánc-utca 317 közelében 32 váshalmon 28 , értekezni felatt. 318 tanyával, taladó. Családja- Bocskai utca 3 305 föld árendába Dohány-utca 8 306 I haszonbérbe István utca 6 _______ 307 nyára kerestemás felvétetik, 15 szám. 319 20 éves fiával, szám alatt. He- 16 drb süldő 308 Hőben Szabó és fél hold, jen a Dóda-féle ládó, értekem i játt. 310 Hódmezővásárszely, 1935. szeptember 1. Vasárnap. ÁRA 12 FILLÉR XXXI. évfolyam. 205. Szám. XASAKHELYI Slófizetési ár helybe» Negyedévre 5. — P Félévre 10. — P. Vidékre. nlegyedévrei 8 — P TeleSoBsaámi 79. FÜGGETLEN POOTWOM NAPILAP Felekt* ExerkeMtft 4« laptulajdonot KUN BÉLA SzerkentSaég 4« kiadóhivatal Kossuifa-tér feleioanimi 79. Világos, mint a vakablak Irta: Friedrich István Úgy megvilágítják a vezérlő honfiak a belpolitikai helyzetet minden oldalról, ilyen meg olyan reflektorokkal, hogy az ember szeme egyenesen káprázik. Sőt szikrázik. Olyannyira, hogy végül semmit sem lát. Vagy olyan gomolygó ködöt, melyen nem tud átnézni. Nagyon, de nagyon zűrzavaros minden a konszolidált ihonban a belpolitika frontján. És miket mondanak az elhivatottak! Csodálatos, csodálatos. Micsoda retorikai trapézmutatványok. Szédítő. A legjobb az egészben mégis csak az, hogy a totalitás oldaláról állandóan a volt Vezérlőakaratot, Bethlen Istvánt veszik célba. Bethlen nincs sehol, nem csinál semmit sem, legfeljebb itt.-ott ír egy cikket a Pesti Naplóba. Most is külföldön tartózkodik. Mégis minden nagyágyú őreá lövöldöz. Bethlen, Bethlen és megint csak Bethlen. Egy szót se szólt még a reformok ellen, legfeljebb mosolyog egyet a bajsza alá, ha azokat felemlítik előtte, mégis őt állítják oda, mint a reformellenes front vezérét. Nagyon gyenge kapcsolatokat tart fenn az ellenzéki pártokkal, frakciókkal, pártmaradványokkal és pártonkívüliekkel. Mégis benne látják azt a Veszélyes Emilien, aki képes egy szövetkezett ellenzék élén a vezéri szerepet vállalni. Ő a mumus, aki miatt, sem emészteni, sem aludni nem tudnak a totalitás paradicsomában. Olyan reklámot csapnak neki hogy mindenki, aki megelégelte a Nép körül folyó társasjátékokat, automatikusan a még nem is létező Bethlen-frontra lendül. Valóságos eljövendőt csinálnak belőle, aki biztosan be fog érkezni megint és pedig rövidesen, mint redivivus. Beajánlják őt a legitimisták bizalmába, mondván róla, hogy titokban Ottónak dolgozik. Rádisputálják őt a liberális körökre. Leleplezik, hogy ő is alkotmányt véd. Azzal is gyanúsítják, hogy a titkos választójog híveivel konspirál. A drukkoló fantázia mindenhova odateszi, ahonnan csak valami nesz hallatszik. Bethlen István nyugodtan pihen Inkén, az ég felé bocsátja a füstkarikákat, a vezérlő honfiak meg minden sarokban settenkedni látják.Szinte már mániákusan. Én tíz éven át szemtől szembe, nyílt sisakkal harcoltam a rendszere ellen. Csak és kizárólag meggyőződésből. Nem gyűlöletből. A gyűlölködés tehetségét nem juttatta nekem a gondviselés Politikai ellenfele voltam, semmi egyéb. Ha tehát én még ma is itt,ott odavágok a letűnt Bethlen-rezsimnek, az érthető. Habár alig teszem már, mert összeomlott hatalmasságokat valahogy nem tudok támadni. Amíg Bethlen a hatalom birtokában volt, megtettem, mert politikai lelkiismeretem ezt diktálta. Ma azonban az ilyen lelkigyűrkőzést teljesen anakronisztikusnak látnám, különösen azért is, minden egyebektől eltekintve, mert azóta hazánk belpolitikai helyzete gyökeresen megváltozott. Tudom,hogy ezeknek a kijelentéseimnek és megállapításaimnak az alapján most már engem is beletaposnak aBethlen-frontba, de hát, ahol a mumusoktól már ennyire félnek, ott az embernek az ilyesmivel számolnia kell. Legfeljebb gondol magában valamit. Amikor azonban azt olvasom, hogy az államtitkár-sajtófőnöke méltósága szerint a Bethlen-rendszer 1931-ben páratlan erkölcsi és anyagi csődben összeomlott, akkor már azt kezdem figyelni, hogy mit szólnak ehhez azok a bethlenisták, akik ma ott ülnek a Házban a Nép élén. Hát lehetséges az, hogy Bethlen volt minisztertársai szó nélkül zsebretegyék azt, hogy ők olyan kormánynak voltak tagjai, amely páratlan erkölcsi és anyagi csődbe rántotta az országot? És azt nem az ellenzéki oldalról vágják fejükhöz, tehát kegyelmes urakat ,,szerzett érdemeiketonnan, ahol egy évtizeden át támadták a Bethlen-rendszert, hanem a Nép belterületeiről. Mintha ezeken a belterületeken nem is tartózkodnának olyanok, mégpedig nagy számmal, akik Bethlen Istvánnak voltak felesküdt hívei. Különben is Gömbös Gyula többizben kijelentette a Házban, hogy ő igenis szolidáris azzal a Bethlen-kormánnyal, amelynek hosszú éveken át honvédelmi államtitkár, majd minisztere volt. Nem is mondhat mást. Mert, ha ő is úgy látta volna akkoriban, hogy a Bethlenkormány páratlan erkölcsi és anyagi csődbe viszi a hazát, feltétlenül lemondott volna. No de ha így áll a dolog, akkor miért harsogja bele az országba az államtitkár-sajtófőnök, hogy minden bajnak a kútforrása az az átkozott Bethlen-rendszer. Érthetetlen Teljesen érthetetlen. Azon azután már igazán jót nevetek magamban, hogy a jelenlegi többség nem óhajt sohasem Gömbös Gyula nélkül politikát, csinálni. Viszont Gömbös Gyula se a Nép nélkül. Nohát ebben én Tamás vagyok és maradok. Ezért, mondottam nemrégen a Házban,hogy a miniszterelnök úr a világért se bocsátkozzék könnyelmű kísérletekbe, amikor annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy őt a mai többség még az ellenzékbe is követné. HátBethlenre nem esküdött, tíz éven át époly lelkesedéssel ez a majoritás mint ahogy ma a vezető akaratnak hódol? Úgy látszik Antal István teljesen hiú reményeknek az áldozata és a mail Népét egészen rosszul ismeri. Majd ha rá kerül a sor, meg fogja látni, hogy mennyire elszámította magát. Az is érdekes, hogy a hazai ipar ne csak iparmágnásokat termeljen, hanem fejlődjék nemzeti iparrá. Iparmágnások? Hát nem a Nép soraiban ülnek ezek az iparmágnások? És nem éppen a kormány csinál az ipar vezetőiből méltóságos és ismerőséül“. Hát nem a Nép baldachinja alatt helyezkedett, el az egész új ipán arisztokrácia? Vagy talán az ellenzéki oldalon hadakozik a kormány ellen? És nemzeti irány ? Ami azt jelenti, — ahogy megmagyarázták — hogy az ipar magyar kezekbe kerüljön. Magyar kezekbe. Értem. De hát milyen kezekben van ma? Miért nem rukkolnak ki a faripával ? Miért nem mondják meg nyíltan és őszintén, hogy e téren is „a túlságosan előtérek tódult zsidóságot“ akarják viszszaszorítani ? Ha ez a tendencia, a cél, akikor azt kertelés és palástolás nélkül hirdetni is kell. Hiszen éppen a vezető akarat mondta, hogy gyáva fráter az, aki nem mer véleményéért és álláspontjáért síkraszállni. Ha pedig nem így áll a dolog, akkor tessék végre megmagyarázni, várjon a fajkérdés felvetése azokat a magyarokat is érinti-e, akik nem találnak. Hiszen az ügyvédi rendtartás reformtervezetében máris fajokról és nemzetiségekről beszélnek. Jó volna tehát már tudni, hogy hol kezdődik a faj és hol a nemzetiség. Ha a Nép bölcsessége szerint ez az út vezet az új világhoz, akkor tessék azt csak jól megvilágítani. Ne botorkáljunk a sötétségben. Nincs annak semmi értelme. De hogy miképpen lehet ilyen kapkodó, zűrzavaros frazeológiával az egypártrendszert megvalósítani, a nemzeti egységet, létrehozni és a totalitást kiépíteni, azt józan ésszel elképzelni se lehet. És napról napra homályosabb lesz az is, hogy mit akarnak tulajdonképpen a vezérlő honfiak ? Kirakatjuk egyre jobban elsötétül. Olyan világos már csak, mint a vakablak. rrmmrriTiiuTT- vira iiraswiiinMMiiiii— Még nincs ősz, de a hűvös esték és reggelek megkívánják, hogy kissé melegebben öltözködjünk. Erre a célra legjobb a kötött kabát és mellény. Nagy választékban csak a SCOKRON-SZaküzletbed szerezhető be A 30 éves „Reggeli Újság“ írja: Fejérváry József III. HELYI HÍREK A ,,Reggeli Újság“ 1905. szeptember első felében megjelent számaiból idézem az alábbi érdekesebb híreket: Rittné-Gálbics Ágnes, a Rom. Kát. Nőegylet melegszívű elnöknőjét, aki a jótékonyság és a könnyek letörölése terén korszakos munkát végezett eddig is Hódmezővásárhelyen, magas kitüntetés érte. Őfelsége Ferencz József a koronás aranyérdemkereszttel tüntette ki. A kitüntetést Juhász Mihály polgármester a városháza közgyűlési termében szeptember 14-én fogja ünnepélyes keretek között átadni Rittné-Gábris Ágnesnak. Búcsúvacsora. Mint említettük, Weiszenberger Frigyes vasúti raktárokat a szegedi üzletvezetőség Vásárhelyről áthelyezte. A népszerű Frici bácsitól a „Vasútivendéglői Asztal társasága“ szeptember 8-án este vacsora keretében vett érzékeny búcsút. A társasvacsorát, amelyen Vásárhely közéletének férfiaiból egész koszorú jelent meg, a Császtváry vendéglőjében tartották, ahol sok felköszöntő hangzott el. Van, szerencsém. A Szendrey színtársulat népszerű titkárja, Kulcsár Lajos mindig úgy szokott köszönni, hogy ,,van szerencsém“. Most boldogan ismételheti meg ezt a kijelentést, mert mint értesülünk, sorsjegyét tegnap főnyereménnyel húzták ki és a népszerű titkárnak három darab ezres üti a markát. A szerencséhez őszintén gratulálunk. Sziniügyi bizottságiülés. A szinügyi bizottság folyó hó 9-én délután dr Kánitzer Sándor elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés egyik tárgya a Szendrey Mihály színigazgató beadványa volt, melyben Szendrey arra kéri a várost, hogy mivel még drámai személyzetét nem tudta véglegesen kiegészíteni, arra neki néhány napi időt engedélyezzenek. Ezt, a színügyi bizottság szívesen megteszi. Hétfőn díszelőadásul az „Aranyembert“ tűzték ki. Árlejtés. A Nagytakarék nevében Fáry Antal vezérigazgató szeptember 9-i lejárattal a bérpalota építésére a versenytárgyalást meghirdette. A bérpalota építési költségére 158 ezer aranykoronát irányoztak elő. Rihillió a piacon. Wilhelm Móric bácsi, aki szabadkézből örökáron adja el a 8 filléres zsebkendőket és egy garasért a 24 gombot s akit alkotmányos zsidónéven becéz és ismer az egész város, valami miatt Csalánéval a piacon összekülönbö-zött. Te Darabont! Kiáltotta és a Csalá- I né kész kötőit szétszórta. A kihágási biáró Móric bácsit 6 korona bírságra ítélte a csendháborításért. Becsületes megtaláló. Trencsényi Lajosné Szentesi utcai lakos hétfőn délelőtt a Főtérremenet pénztárcáját elveszítette. A tárcában 6 drb 100 koronás és egy jármat volt. Mikor lelkendezve megy be a rendőrségre, már ott van egy szegény ember, aki a talált tárgyat éppen beszolgáltatta. A pénz hiánytalanul megvolt a tárcában. A szegény ember Bokor András Pálffy utcai zsellér. Szabid Ságról, Szikszay Dénes tanácsnok szabadságárólvisszatért és hivatalát elfoglalta. Most tért vissza szabadságáról Borsos József főmérnök is A Szerkesztőségből. Tisztelettel hozzuk olvasótáborunk tudomására, hogy szerkesztőségünket és kiadóhivatalunkat a Szegedi utca 2 szám alá, a Melichor-féle házba helyeztük át. POLITIKAI HÍREK (Budapest, szeptember 4.) Andrássy Gyula gróf a dissidenisek vezére és báró Bánfy Dezső, az Újpárt elnöke ma a Kossuth Ferenc lakásán órákhosszat tanácskoztak. Szóba került a szeptember 15-i képviselőházi ülés napirendje, a vádindítvány és a választójog. (Budapest, szeptember 4.) Justh Gyula a Ház elnöke, Battonyán járt, ahol a Kaszinóban tiszteletére vacsorát rendeztek. Nagy hatással szólott Juszth Gyula a súlyos politikai helyzetről, majd bejelentette, hogy báró Fejérváry Gézának az új kormány alakítására irányuló erőlködése hiábavalónak bizonyult, mert negyvenkét politikust szólított föl és kabinetjében egyetlenegy sem vállalt miniszteri tárcát. Az ülésen felszólalt Kossuth Ferenc, a Koalíció vezére is. (Budapest, szeptember 5.) Dr Lukács György, Vásárhely volt főispánja akultuszminiszteri tárcáról hamarosan lemond Újságírók előtt kijelentette, hogy szándékát, nem másítja meg. HÁROMSZOROS RABLÓGYILKOSSÁG A PUSZTÁN A Reggeli Újságot már a legelső napokban kivételes nagy szeretettel fogadta Vásárhely közönsége. Népszerűsége folyton nőtt a példányszáma s a krajcáron olyan tömegben gyűltek össze, hogy a bankcban nem számolták meg apénzt, hanem kilószámra mérték le és úgy cserélték be nikkel ezüst, vagy éppen bankópénzre. Ha a város utcáin jókor reggel a rikkancsok hangja fölharsogott, leveles kiskapuk, muskátlis ablakok nyíltak ki s mosolygó arcok jelentek meg. Ha pedig a tanyák között, a dülőutak végén megszólalt a síp, mert a külterületi rikkancsok ilyen, jelzést használtak, kiskanászok, öreggazdák rajvonalban jöttek ki az országútra a laphordó elébe. A lélek, mely a lapnak minden sorából kicsendült; a lelkesültség, mely minden betűjét áthatotta; a politikai izzóhangulat. S azok a vezércikkek, melyekben egy ifjú politikus lelkének minden tüze lobogott, megragadták a vásárhelyi közönség szívét. A lapnak elterjedésében az óriási lendületet mégis az első nagy riport, a pusztai drátonáról .itt tudósítás hozta meg. Nagy eset, is volt ez. Mert a borzadály ma is végig fut, ütegeinken, ha részleteire visszagondolunk. A Pusztaszélen, a pecércési iskola tőszomszédságában szeptember 22-ére, egy pénteki napra virradó éjszaka történt, a szörnyű dráma. Gojdár János tulajdona volt ez a tanya, de Döme István 36 éves sámsoni lakos bérelte ki. Az gazdálkodott rajta feleségével, Ladik Máriával, akinek szülei itt laktak a Teleki utcán. Mivel pedig nehéz viszonyok közt éltek, nem tartottak idegen cselédet, hanem a Döme István testvéröccsének 9 esztendős Pista nevű fiát vették magukhoz kanásznak. A pecércési iskola mellett van a kovácsműhely, ahonnan oda lehet látni egész jól a Döme-féle tanyába. Pénteken egész délelőtt, senki nem mozdult a tanyabeliek közül. Délben mondotta is a kovácsmester: — Talán meghaltak Döméék . .. ? Délig egy órakor érkezett meg Sámsonból Döme Pál, s Döme István testvéröccse. Meg akarta látogatni a bátyját. Benyit a pitarajtón. Szól is: — Itt vagytok-e be? De nem kapott feleletet- különben is , már valamigyanú vibrált a lelke körül. A jószág az udvaron nagyon nyugtalanul viselkedett. Persze, mert aznap nem kaptak enni a szegények. Döme Pál benyitotta a szobaajtót. Hát majd sóbálvánnyá lett. Egy percnyi időre megtántorodott, azután pedig rohant vissza, ki, a tanyaudvarára : — Segítség, meggyilkolták Dömééket! Az iskola előtt állott, és Égető János szomszéddal beszélgetett Joó András, a tanító. Ők hallották meg az elsősegélykiáltásokat. Szaladtak mindjárt át a Döme tanyába, ahol azután iszonyatos látvány tárult szemeik elé. Mikor a pitarból a szobaajtón beléptek, valóságos vérfürdőt találtak. A megvetett ágyon ott feküdtek vérfüdőben Döme István és a felesége Ladik Mária. Döme Istvánnak az egyik lába lelógott, az egyik keze pedig mintha a fejét, védte volna. Halántékán irtózatos mély seb. Az egyik szeme kiverve. A torkából egy konyhakésnek a darabja állt ki, mert mikor megszűrte a gyilkos, a sebbebeletörött. A Ladik Mária feje lent, csüngött és alig tartotta kéb. ujjnyi húsdarab a törzshöz. Valósággal le volt fejezve. Az ágy végénél volt egy suba a földön, ott feküdt a Pista gyeinek. A feje teljesen szétverve. A szoba közepén hevert egy vastag puskacső. Ez volt a gyilkosszerszám. S ott volt a törött konyhakés is. Az asztalon négy tányér, mindegyikben kanál és középen egy tál, amelyikben csirkelevesnek a maradványai láthatók. A függőlámpából teljesen kiégett a petróleum. A lámpaüveg füstös. S rajta a véres ujjnak a lenyomata. Futár ment a pusztai csendőrörsre és alkonyatkor megérkezett a járőr. Megkezdődött a puhatolódzás. Nem tudott, nem látott senki semmit. Előző nap estefelé volt kint utoljára Döme István. Este lámpavilág égett. Éjfél felé csendesedett el a tanya. Ennyit tudtak a szomszédok. A színben ott reszketett egy pulikutya. Annak csaholását nem hallotta senki egész éjjel. Sőt, ami a legérdekesebb a dologban, ugyanaz a csendőr járőr lóháton , éjféltájban ment keresztül körútja közben