Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1935. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1935-10-01 / 230. szám

Lávai ásatás lesz ,ás-telep alatti Szamos megye- Csősznek valók 745 szekrény­, necc szőnyegcsomozó a 6. ‘ 746 'hívom a sarka­­sgazdaságot a ölébe Makói­ ut­­in délután 2 óra étkezzene­k, tisz­­izda. 747 ókocsi, 2 méte­­r kézi nagy ge­­t Andrássy-utca 100 két métter eladó, vagy tv­ 748 -n a Patkós kút. egy sárga bor­os megtalálót ebben látták a­r d­ekében * rend­­la 17. szám alá esze­sü­l. 749 választási malac­­hm alatt, ugyan- 750 tt elegánsan bu­­al és egy kis­­díjasnak kiadó, vanott eladó. 751 tt. egy üzlethe- Ir Simon József in. 753 12 órától 4 órá­­att._________754 trtőt veszek, je­­lentkezzenek Lá- 755 szobás ház eür­­ngő, értekezni monyi-utca 27. 713 5 hét hetes tejes Egy tehenet­és re Balog Sándor 4. szám. 714 meghívom azo­­nt és bajtársnő­­földjük, h­ogy írára a rokkanta­zfogadá­sra és ninél nagyobb­ig Tisztelettel 716 föld felesbe ki­­tca 16. 723 al bíró leány eggel 6 órától táj minden ága- 725 jelentkezni le­m­ alatt. 726 szfegyver, vala­­myos árban el- 728 , Koncz Sándor­­vagy Sipos előtt * 730 ház eladó. 732 egy 2 szobás­­légeikkel kiadó, íregvételre. 742 3s közelében 46 63, tanyaszám 743 áld a Faléban a tanya mellett, utca 24 szám 706 ikter ekével, szíj­­ 52. colos alaj­­azattal és összes 4 cséplőkerék a gépért és mp­­ek Botond-utca 689 alatt különbejá­­rannal el is fog- 692 4 és fél hold el­város téglagyá­­i lehet Makó, alatt, Pap 16- 656 láz egészben ki­­­. Árpád-utca 7. 690 tt külön be­járatú vad-utca 5. szám 708 minden mennyi­mn van és olcsón rventárugyárában. 370 e gazdaság* gé­­t, veszek, vagy mez­etető és ita­­l kaphatók. fa­­ági gépeiket. Ve­sz aujjukat cse­­sztés minden idő­ik és sulyok jain. n­em­. Veszek ha­z kt, ócskavasat re­vü la gépműhelye, 150 27b 713 Hódmezővásárhely, 1935. október 1. Kedd. ÁRA 6 FELLÉ!? XXXI. ,évfoly­am nf. 230. szá­m. kAJKAJUáj&Ly)­SI&Hzetési át helybM ije­gyedévro 5. — P Fálátrc 10­ — P. Vidékre. (Negyedévről S — P Telefonezámi 79. Felelős szerkeszti és laptulajdonos KUN BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér telefonazAm­i 79. rXlyutlLl­W­­UwlUMl MAPILAu Zászlószentelés a Barackost Olvasókörben A vásárhelyi puszta népe új hitet tett régi hitvallása mellett. A Barackost Olvasókör zászlószentelési ünnepélyt tartott vasárnap. Azt az uj trikolort avatta fel, melyet képviselősége 25. évfordulója alkalmából a tántorítha­tatlan régi­­hűségnek visszonzásául Kun Béla képviselő ajánlott fel szive szerint való tiszteletadással és hálaérzettel. Ra­gyogó napsütés, gyönyörű vasárnap! Mo­solygó égi mosolygó őszi verőfény s mo­solygó magyar arcok, ez volt a pompáza­tos külső keret. Uj fogadalom a régi hit­vallás mellett. Ez volt az eszmei örök tartalom. A kör udvarán s a széles or­szágúton sok-sok kocsi, több száz főnyi nép­ünneplőbe öltözött férfiak és ma­gyarruhás nők színes, lelkes serege. Délelőtt 11 órakor megszólalt a refor­mátus imaház előtt a hívogató harangé a közönség felvonult az istentiszteletre az uj zászló alatt. N­em­c­si­k Lehel ku­­tasi református segédlelkész mondott imát s prédikált Ézsaiás próféta szavai­ból idézvén: ,,Hányjátok el a köveket s emeljétek fel’a zászlót!“ S azután meg­áldotta a népét és megáldotta a lobogót. Két autón 12 órakor érkeztek meg a városi vendégek: Kun Béla képviselő, dr Fejérv­ár­y Bertalan tanácsnok, mint, a város kiküldöttje, Csornai Mátyás népiskolai igazagtó, Gábor István ipartestületi titkár, Bodrogi Sándor, Fejérv­á­ry József th. biz. tagok, dr Bakay György szanatóriumi főorvos, th. biz. tag s Benyhe Sándor városi tisztviselő mint énekművész. A vendége­ket az OlVa­sókör előtt a kapuban dr Kardos Sándor tisztiorvos fogadta. Ő köszöntötte Kun Béla képviselőt majd M­o­­­n­á­­r Juliska Kuni Bélának, Szé­kely vida pedig Fejérváry Bertalannak adott át szép rózsacsokrot. —■ Bár Úgy lenne, mondotta Kun Béla képviselő, hogy mikor ezek a leánykák felnőnek, akkor a régi nagyságára nőne, támadna fel Magyarország is. Nemsokára vége lett az isten­tisztelet­nek s a közönség a most­­már megáldott zászló alatt tért­ vissza az olvasókörbe, Fejes Zoltánná Hódi Margit és Bál­int Istvánná Tóth Etel zászlóanyák kíséreté­ben. A zászlót Kovács József és Kér­­d­i Ernő gazdaif­jak vitték s koszorús­­le­ánykáik volak Muc­si Jusztina és Ko­to­rm­án Teruska. Déli egy órakor kezdődött a díszköz­gyűlés. Elénekelte a közönség a Him­nuszt, majd Székely Imre elnök kö­szöntötte a vendégeket. — Nagyon örülünk, nagyon szép és nagyon kedves, hogy eljöttek hozzánk a mi mélyen tisztelt vendégeink. Szívem tiszta melegével üdvözlöm Kun Béla képviselőt, aki új zászlót ajándékozott a körnek. Ezért hálás köszönetünket, fejez­zük ki. Üdvözöljük dr Fejérváry Berta­lant­, mint­ a város kiküldöttjét, Csernai Mátyás igazgatót, Bakay György dok­tort, Bodrogi Sándor országgyűlé­si pót­képviselőt, Gábor István ipartesületi jegyzőt, Fejérváry Józsefet, az aranytol­­lú szerkesztőt, és Benyhe Sándort, aki szép dalaival annyi feledhetetlen kedves órát szerzett már a közönségnek. Üdvöz­löm az egész közönséget. Az ünnepélyt megnyitom s felkérem Kun Béla képvise­lőt, min­t díszelnökünket, hogy avatóbe­szédét, tartsa meg. Azért adtam ezt a zászlót . . . — Ezt a zászlót — kezdem­ie beszédét Kun Béla —, melyre aranybetűkkel van felirva, hogy: ,,Kossuth Lajos hü népé­nek, a barackosiaknak“ . . . azért adtam lelki felbuzdulással, mert, tudtam, hogy akik itt vannak, akik ezen a tájon élnek, mindnyájan, szívvel, lélekkel hü katonái Kossuth Lajosnak. Nem azért adtam, hogy a nemrégen, megtartott ünnepély után új ünnepet üljünk, hanem mint szimbólumot, mint az apák hitének, re­ménységének, akaratának kifejezőjét, mely azt bizonyítja, hogy ma its a régi erény és erő lakik ennek a népnek lel­kében, mely azt is jelenti, hogy ez a nép nem mond le jogairól soha. Azért adtam ezt a zászlót, hogy alatta reáte­kintve megállva, érezze minden, jó ma­gyar, hogy a régi hitet kell vallani a jö­vendőben is. Hogy­­majdan hirdesse az utódok előtt azt, amit én negyedszáza­don át hirdettem, a népjog, népszabad­ság, nemzethűség­­igéit, a kisemberek boldogabb Magyarországáért való elszánt küzdelmet. — Azért adtam ezt a zászlót, folytatta beszédét Kun Béla, hogy hirdesse a test­véri egyetértést. Hogy a mai széttagolt társadalmi rendben, hol­­sok ember csak magamagáért küzd, osztály osztály ellen, elv elv ellen, érdek érdek ellen harcol, hívja ez a zászló érzelmi benső egységre az embereket, a Kossuth Lajos jobbágyo­kat felszabadító eszméinek és független­ségi­ gondolatának szent jegyében. Hogy érezzék át e földnek magyarjai a 'köteles­séget, m­elynek nevében hősök tudtak meghalni, tudtak rokkantakká válni, de minden Veszedelemben­ meg tudták őrizni a becsület épségét. Azért adtam ezt a zászlót, hogy hirdesse a­ szabadság gon­dolatát. S ha leng ünnepnapra a kör oromzatáról, vagy pedig itt áll bent, a teremben, tudják meg az én testvéreim, hogy hűséges szolgájuk volt és Van ma is bennem, ki soha nem felejtem azt, hogy mit köszönök e népnek és mit köszönök elsők sorában a barackosiaknak is. Igen! hűséges szolgájuk vagyok, mert, Istent, népet és Hazát szolgálni, — ez a legna­gyobb emberi önérzetnek is csak emelője, mig szolgálni földi bálványokat ez az emberi önérzet megtagadása és porba rántása! ,S tudom, hogy e gondolatkörben barackos­ híveim éppen olyan egyek ve­lem ma, mint, voltak , negyedszázaddal ezelőtt, mert: az apák és nagyapák lelke tovább él a fiukban s az egyénekben vál­tozó, de tiszta érzésben, hazaszeretetben változatlan családi körök sokaságában. Azután arra utalt Kun Béla, hogy itt is voltak kisértő és félrevezetésre törekvő egyének. Hogy a puszta népének lelkét is megkísértette a megejtő szándék. Hogy a fehér falak között, a fehér lel­­kekre rátörtek, felhasználni akarván a sok bajt és nyomorúságot, mely most a kisgazda társadalomra rászakadt. Az elé­gedetlenséget, annak hullámveréseit akarván kihasználni, melyen az életnek kis ladikjai hányódnak. De kérdezi, váj­jon mi az, ami ez ellen orvoslást igér? Nincs más, mint a piros, fehér, zöld lo­bogó és hozzá hűséggel a bátor akarat. Sajnos, vannak, akiket mégis megejthet­nek a téveszmék, kik kenetes szavaknak, hangzatos ígéreteknek bedőlnek s akik azt hiszik, hogy egy új világrend hoz boldogságot. Vájjon elképzelheti-e Kos­suth Lajosnak egyetlen becsületes kato­nája is azt, hogy ez betelj­eredhetik mi­rajtunk, ha nem magyar, ha tulmodom s hogy eljöhet reánk a boldogabb világ, ha kitépjük szívünkből apáink hitvallását, a tradíciókat. Az eszméket, amiket Hunya­di, Rákóczi, Kossuth Lajos plántáltak oda. Csak egyetlen út van és ez a nem­zeti irányhoz való tántoríthatatlan hűség. Végezetül a zászlóanyákat áldja meg Kun Béla, hogy odaálltak Isten házában a zászlóhoz és vállalták annak védőnői szent kötelességét. Szívükből írták rá: „Mindent a Hazáért“ és azt, hogy „Isten áldd meg a magyart!“ Azt láván­ja, hogy tegyük ezt hitté, valósággá, mint leg­szentebb igéket. — Nem mondom, — folytatta Kun Béla — hogy más határrészeken is ne laknának nagyon jó magyarok, hívek és az elveknek tántoríthatatlan katonái. Mégis úgy érzem, hogy jó péld­aadásiak itt van az igazi köztorgpítja Barackosom. Határ-részközponton és lelki központon! Amit a zászlóra írtam, hogy „Kossuth Lajos hű népének“, az nem szójáték. Hanem a Valóság, mert éreztem, hogy ezen szavakat mint igazságokat idézem a barackosiak lelkéből. Beszédét a zászlóhoz fűződő sok más gondolatnak lelkes megszólaltatásával vé­gezte képviselőnk nagy éljenzés és ová­ció mellett. Most Bálint Istvánné zászlóanya emelkedett szólásra, mondván: Istennek áldásával adjuk át a Barackosi Olvasókör vezetőségének ezt a zászlót, azzal a kí­vánsággal, hogy az mindig a Haza és igazság védelmére lengjen. Azután K­é­r­­d­ő Ernő vette át a lobogót és tett rá fo­gadalmat, hogy azt a zászlót soha el­hagyni nem fogják. Felköszöntők Következett az ebéd. Kun Béla képvi­selő Horthy Miklós kormányzót éltette. Annak a férfiúnak üdvére, egés­zségére és boldogságára mondott, köszöntőt, ki a legelső magyar ember. Ki köznemesi csa­ládból emelkedett fel, vezéri elhivatással, mint nagy elődjei: Hunyadi­ János és Kossuth­ Lajos az államfői n­emzetmentő méltóságra. Kívánja Istentől, hogy áldja meg ezt a férfiút, hogy vezesse a nemzet hajóját a boldogság révébe. Lelkünk tud felemelkedni Istenhez a buzgóság szár­nyain és szemünk tud feltekinteni a mi nagy kormányosunkra, akit minden áldá­sával áldjon meg a magyarok Istene. (Nagy éljenzés). Dr Fej­ér­váry Bertalan mint a Vá­ros kiküldöttje emelkedett, most szólásra. Ölelkező testvéri szivet köszönti Barac­kos tisztes magyar népét. Majd a zászlót jellemzi. Elmond egy érdekes epizódot. Fest környékén járt szabadsága idején egy kis faluban s megnézte az ottani re­formátus templomot. Egyszerű keretben üveg alatt tépett zászlónak selyemfoszlá­nya van ott a falon. Az van ráhímezve fekete betűkkel: 1920. június 4. És utána egy gondolatjel. A templom fiatal lelké­sze elmondotta, hogy ez a gondolatjel azt a dátumot várja, majd mikor újra naggyá­­lesz és dicsővé a magyar Haza. Ezért imádkozunk minden nap az Isten­hez! Végezte beszédét a pap. Én, mondot­ta Fejérváry Bertalan tanácsnok, azt szeretném, ha Barackos népe is felírná zászlójára ezt a dátumot. És harcbaszáll­­na azért, hogy ez a dátum minél hama­rabb elkövetkezzék. (Helyeslés és éljen­zés). Most, közkívánatra Benyhe Sándor adott elő néhány dalt szépen csengő lírai tenor hangján nagy tetszés mellett. Négyszer-ötször kellett megismételnie a dalolást, mert a közönség nem akarta le­­engedni a pódiumról. Csernai Mátyás volt a következő szónok. Jelezte, hogy ő háromszoros mi­nőségben szólhat. 32 év­vel ezelőtt itt a közelben volt tanító. Az ünneplő közönség sorai között sok kedves Volt tanítványát ismeri fel, akiknek már gyermekeik is itt lehetnek. Ünnepet érez a­­lelkében, hogy láthassa őket a hitnek és magyar érzésnek testvériségében. Rámutat arra, hogy jártak itt nemrégen új próféták, akik Kossuth Lajostól akarták eltántorí­tani­ az embereket. (Le velük!) Ezt a kul­tuszt akarták kiirtani, hogy ar támad­jon és helyébe maszlagot tegyenek, mely­től megszédül és meg is kéregül az, aki nekik bedől. Itt azonban Kossuth Lajos­nak kultusza kitörölhetetlenül él a lel­kekben, mint evangélium. Szólhat úgyis, — folytatta Csernai Mátyás — mint nép­művelési titkár. Ő nem mondja azt, hogy ne politizáljanak az emberek, csak helyes uton és nemzeti szent eszméknek jegyé­ben s az összefogás szellemében politizál­janak. Szól itt a nemzeti Vagyonról, amit fokozni lehet, mert van ebben a népben alkotó, teremtő erő, tehetség és szorga­lom. Végül mint politikus beszél­ Csernai Mátyás. Bevallja, hogy Kun Bélával nincs egy politikai pártban, de van közöt­tük egy elszakíthatatlan közös szent ka­pocs, a nemzeti lobogó, a nemzeti gondo­lat. Ennek a nemzeti­ gondolatnak hűsé­gében tartson ki és maradjon meg ez a nép. Gratulál Kun Bélának, hogy ilyen lelkes szép nagy tábora van és gratulál Barackos közönségének, hogy ilyen tiszta­­lelkű képviselője van. Gábor István a zászlóról beszél. Mindenkor megiletődve áll meg a nem­zeti zászló alatt. Azt kívánja, hogy ezt cselekedjék a barackosiak is mindenkor. S a magyar anyák, mikor imádságra ta­nítják gyermekeiket, oltsák azoknak lel­kükbe aranybetükkel a nemzetiszinü zász­ló tiszteletét és a nemzeti alaphoz való tántoríthatatlan hűséget. Élteti a magyar honleányokat. Fejérváry József szerkesztő egy régi pusztai történetet mond el. Itt a kör közelében, az út másik oldalán áll egy rombadőlt tanya. Hatalmas falaival mintha várrom lenne. A magyar sorsnak a szimbóluma ez. Abban a tanyában még ezelőtt 20 e­sztendővel a boldogság lako­zott. Pacsirta éneke mellett hasadt a barázda a hajlaton, apa és három szép legény­ fia zengték a munka dalát. Az­után megfújták a nagy riadót. Elment a három fiú és nem jött vissza többé soha. Rombadőlt a szülői szívnek egész remény­sége és rombadőlt magja a szép fehér tanya is. Magyar sors . . . Mikor a na­póleoni hadjáratból jöttek haza a magyar huszárok, 1916. január 21-én éjszaka itt fogta körül őket irtózatos hófúvásával egy istenítélet.. Parancsnokuk halálravál­­tan mondotta nékik: fiaim, hagyjatok en­gem sorsomra, menjetek és keressetek magatoknak menedéket. Uram, mondot­ták a huszárok, hogyan hagynánk mi itt tégedet, vagy akadt-e közöttünk Valaha csak egy is áruló? ... S ott haltak ■meg mind, míg ki­ nem mosta őket Szá­razér jegéből, hótemetőjéből az elkövet­kezett, tavaszi napsugár. Itt a vásárhely pusztán talán ezeknek a hős huszároknak lelke bolyong ma is. Jár a csillagok alatt. Ez suttog az éjjeli szellőben. Ez szól bele a vihar zúgásába. És 120 esztendő után ünnepi megilletődéssel érzi az ember, hogy ez a föld az, ahol a régi hitvallás­nál áruló nem került, soha. Mert megma­radt, mindenki abban, amire tanította a hűség s a zászlót nem hagyta el soha. Bodrogi­ Sándor azt kívánja, adja Isten, hogy e zászló szenti szimbólumával vigye Higyét, diadalra a magyar. Vásárhelyi Lajos lelkész szólalt még fel. Utalt az istentisztelet szép tex­tusára, „Hányjátok el a köveket“, mon­dotta Ézsaiás próféta. Sajnos, hogy a mai életben sokan egymásra hányják ezeket a köveket. Az egymás megértését, az összefogást, a testvéri szeretet hirde­ti tehát s ennek jegyében mond áldást az ünneplő közönségre. Benyhe Sándor gyönyörű magyar nótákat adott elő. A nagyon jó ebéd ké­szítésében és a felszolgálásban segédkez­tek és lelkes munkát, végeztek Székely Imréné, Molnár Sándorné, Mucsi Sándor­­né, özv. Kovács Józsefné, másik Molnár Sándorné, Kérdő Ernőné, Szűcs Ernőné, Kardos Ernőné, Verasztó Bálintné, Ju­hász Zoltánná, ifj. Vári Albertné, Múzsa Lajosné, ifj. Szűcs Bálintné, Göndöcs La­­josné, H. Mucsi Sándorné, Piilesz Jó­zsefné, továbbá Bánfi Rózái, Székely Ju­lia, Székely Ioluska, Molnár Juliska, Mu­csi Jusztika, Molnár Iduska, Kádár Jusz­­ti­ka, B. Tóth Margitka, Pilesz Margit és Kotor­mán Teruskía. A gazdaif­jak közül ifj. Kérdő Ernő, ifj. Olasz Ferenc, ifj. Szűcs Bálint és Kovács Imre. Székely Imre köri elnök ref. egyházkö­zi gondnok mindvégig a legkedvesebb figyelmességgel és előzékenységgel vette körül a vendégsereget. Délután 3 óraikor a­ zászlószegek heverése következett. (F.)­­COQO»­ Frontharcos bajtárs ! Vasárnap sorakozó Van Pesten. Te miattad! Ott légy tehát! Filléres gyors Budapestre! A Te érde­kedben indul! Meglátjuk ott leszel-e? Vasárnapi jelenléted mutatja meg, hogy velünk tartasz-e. Frontharcos Test­vér, vagy saját utadon jársz? A kerékpáros osztagunk sémim fárad­ságtól nem riad vissza, hogy a Fronthar­cos Gondolatot szolgálhassa. Frontharcos Bajtárs, ha magad ne­m jöhetsesz, küldj magad helyett egy szegény bajtársat fel. 5 pengőt áldozhatsz. Filléresre jelentkezni lehet a­ Nemzeti Hitelintézetnél és a Menetjegy irodában. Kerékpárosok Tomiscynál. Deák Ferenc utca 3. A sz­ő­l­ő­i idényre­­kötött kabátokat, divat bluxokat, möl­lű­ selyem és bordás angol harisnyákat,l gyermek patent haris­nyákat, kötött kertyűket, meleg alsó nadrágokat, fővárosi választékban a legolcsóbban szerel be a KOKRON-szakataderében IVOR-COC „Karioka" mintás divat sapka P. 1*75. Svájci P. 1*30—1 *50

Next