Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1935. december (31. évfolyam, 282-306. szám)

1935-12-01 / 282. szám

VIII. ügyosztá­s SácinSZová&á Stieig, 1935. december 1. Vasárnap. ÁRA 12 FIÚÉ XXXI. évfolyam. 282. szám. v&BAmmmJp fitt iiUtl áiachrbts !« ®jK7*sd évre V — P félévre 10. -P Vidékre» N így« lóvrei — P Tetcäos» 79. feleitta nerkeniS és laptni»)dooos KUN BÉLA Sicrkcnttiég és kiadóhlraial KoWillkMl talsioimáni 79, era Hmvhelyen. ősünk területén m megállapított Ivánitottam. rember 18. áry Bertalan sk. nácsnok. VIII. ügyosztá­­inc Hmvhelyen. n f. hó 16-án számú hirdet- Tóth Imre Gt. írói származott miatt a részleges­­ kőfal — a régi egedi vasúti va­­is kiterjesztem. rember 26. áry Bertalan sk. nácsnok. VIII. ügyosztá­lt, hogy a szén­ákra sertések is rember 21. ”áry Bertalan sk. mácsnok. polgármesterétől kír. „Hunyadi II. zlj. közétke­t versenytárgya­­melet 25 számú helyiségében ki­­ítmény, mint a betekinthető. A évre 20.000 kg. szalonna. 3000 300 kg. rizs, 800 Ivasz, 3000 kg. :a, 40 kg. bors, fénymag, 2000 liter ecet,­­10­0 kg. mák éven­­k­ december hó­g megtartatni a gazdasági hivata­li szállításba­n és iparosok de­vember 27. Ék Soós István dr polgármester. Íg­yi­tt eladó, ér 27. 242 Éva­tása ízban 22. kiüthető 9 fillér, mellyel épet emi 5.­­• IBER L .elet a Kálvin­­házi ének és és plébánia­­var Rádió tíz­­tó ünnepsége, .z lemezfelvétel. Önvéd gyalog ez­­a Kálmán elő­­jazz-zenekará­­on elbeszélése, igányzenekara. Miklós m. kár. 8. Operettelő- Sporteredmé szalonzeneka­ ER 2. Felolvasás, lástalan Zene­­. 1.45: Rácz­­ diákfélórája. 1. 5.80: Heller előadása. 6. . 6.50: Bartók Imre dr énekel Madách Imre úrben. 10.20: És a Britania­■s éves süldők anya 18, vagy Nagy Vigh 285 A magyar föld jövedelmezőségének fokozása — reális eszközökkel Mit kiván a mezőgazdaság? Irta : GESZTELYI NAGY LÁSZLÓ dr . a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója; egyetemi magántanár ezek igen jelentős tétellel szerepelnek ki­viteli mérlegünkben, hanem azért, is, mert kevesebb területen biztosítják sok ember megélhetését. Gondolunk itt elsősorban a baromfitenyésztésre, amely az elmúlt év­ben is majdnem 53 millió pengő kivitelt jelentett és ha még ehhez hozzászámíta­nánk azt is, hogy mit jelentett a belföldi fogyasztás, elsősorban Budapest ellátása, akkor a báromfitemvelés­­értékét az első vo­nalba kell előléptetnünk.. Ugyanígy vagyunk a gyümölcstermelés­sel és a szőlőtermeléssel is s ehhez lehet­ne még számítani az apró magvak terme­lését, a kerti és fűszernövények és virág­­magvak termelését, amelyhez azonban kí­vánatos volna olyan posta, vagy vasúti tarifa­reform, amely a kistételű áruknak olcsó szállítását biztosítja. E kérdés mel­lett igazol az a körülmény is, hogy 1930— 33-ban a búzakivitel értéke 468 millió, gyümölcs- és baromfikivitel értéke 490 millió pengő s az ál­at kivitel értéke 527 millió pengő volt. Ezért fontos a takar­mánykérdés és a kistermelési ágak felka­rolása és támogatása. Ehhez még elen­gedhetetlenül szükséges a szövetkezeti értékesítés megszervezése, hogy a termelés hasznát minél nagyobb százalékban a termelő gazdaközönség élvezhesse. Amint külföldön Finnországot, Észtországot, Lit­vániát és Dániát a szövetkezeti értékesí­tés és hálózat kiépítése tette anyagilag erőssé, úgy Magyarországon is attól re­méljük és várjuk a mezőgazdaság fellen­dülését. A mezőgazdaság mai problémái között egyik elsődleges kérdés a mezőgazdasági munkásság sorsa. E tekintetben a fenti­ek már sok mindent megmagyaráznak, de ezzel nem szabad megelégednünk. S ad­dig is, amíg a mezőgazdasági termelés olyan irányban tud haladni, hogy minden magyar számára tudja biztosítani a bol­dogulás feltételeit­, a megoldásra váró ezer közmunkának elvégzését kell pro­gramba iktatni, hogy e tekintetben meg­nyugtató helyzet álljon elő. Rengeteg be­kötő ut­ hiányzik még ebben az országban. Nagyon sok falunak még semerre sínesen a köves útja. De nemcsak erről van szó és nem elsősorban erről van szó, mert­ a ma­­kadám utak építésénél a költségek nagy­része anyagra fordíttatik, míg a nagy forgalmú dülőutak és tanyai utak kiépí­tésével a kifizetett összeg legnagyobb ré­sze munkabér formájában kerül a mun­kássághoz. Ilyen utak pedig felette sür­gősek, hogy a tanyai lakosság is megkap­ja életlehetőségének a legfontosabb esz­közét. Két oldalt árkolással, az úttest fel­­domborításával és kiagyagozásával ezt a célt­ könnyen el lehet érni. A gazdatársadalom várja az egész ma­gyar adórendszer, közelebbről szólva a közteherviselési politika új alapra fekteté­sét. Itt-ott felbukkannak már a hírek ide­­vonatkozólag. A kormány tervbe vette az ármentesítő társulatok összevonását, ál­lamosítását, mert nem bírja el a gazda­­társadalom a hat és félmillió pengő ár­téri járulék fizetését. Most járt szét a híte, hogy a vasúti és posta tarifa leszál­lítása is szóba kerül. Lehetetlen ma egy ajánlott levél por­tólárvák a fenntarrtjásital, amely kb. egy teljes napszám,mai egyenlő ,­­ és az is érdekes, hogy míg egy ajánlott levél belföldi forgalomban pl. egy 15 km-es távolságra 70 fillér, addig egy ajánlott levél a föld másik oldalára csak 60­ fillér. Micsoda hihetetlen fellendülés volna a telefonforgalomban, ha a beszélgetés díja legalább a felére csökkennék, mert nem­­lehet három perces beszélgetésért Kecs­kemétről Budapestre 2,24 pengőt fizetni. Mennyivel többet telefonálnának Kecske­métről Budapestre, ha ez a beszélgetés csak annak felébe kerülne! De fontos az olcsó telefonbevezetés lehetősége is. E sorok írója szeretné a telefont bevezettet­ő folyó esztendei elemi csapások rá­döbbentették még a mezőgazdaságtól tá­vol eső és attól látszólag függetlenül élő társadalmi rétegeket is arra, hogy ebben az országban a föld az alapja mindennek, nemcsak azért, mert ez termi mindnyá­junk számára a kenyeret és ez adja az iparnak jórészben a nyersanyagot és a mezőgazdaság exportja révén szerezzük meg azt a nemes valutát, amelyért az ipar a még szükséges nyersanyagát kül­földről be tudja szerezni, hanem azért is, mert a mezőgazdaság nyomorúsága sok ember szájából veszi ki a kenyeret. Köz­ismert ugyanis, hogy az összes iparágak nem foglalkoztatnak annyi munkást, mint amennyit maga a szőlőtermelés jelent Magyarországon. Az is köztudomású, hogy a cukorrépa­termelés egy másik nagy, sok munkást foglalkoztató ág, amelynek azonban lehe­tőségei a cukorrépaterületek csökkentésé­vel évről-évre kevesebbednek. Ugyanez a helyzet a dohánynál, a magvak és más ipari növények termelésénél, amelyek rengeteg munkásnak adnak kenyeret s ha a mezőgazdaság rosszul megy, akkor el­maradnak a betevő falatok a munkások szájából is. Egyik intenzíven kezelt 5000 holdas nagybérlő ezelőtt még négy esz­tendővel is 300 ezer pengő évi munkabért fizetett ki, a folyó évben alig valamivel többet, mint 30 ezer pengő. Ez hű tükör­képe a mezőgazdaság megfogyatkozott erejének és a munkások mai helyzetének. Nem azért nem fizetett többet, mert nem akart volna, hanem, mert­ nem adatott munkalehetőség. Cukorrépa és a dohány területét csökkentették, tejkontingense ti­zedére szállt le, az ipari növények és a magvak területét lecsökkentette és jórész­ben az aszály miatt elpusztultak ,a terü­letek, a máskor 8—10 mázsa borsó he­lyett 3 mázsa volt tavaly is, ez évben is holdankénti termése. A fűszernövények termelésével a szárazság miatt, fel kellett hagynia s ezenkívül állandó molesztálás­­nak van kitéve a dohány, a fűszernövé­nyek miatt, a tej­ügyben, a cukorrépa stb. ügyben a különböző hatóságok részé­ről úgy, hogy ez a gazdaság is szomorú szívvel, de kénytelen a külterjesség felé igazodni. Pedig a magyar mezőgazdasági terme­lés előtt ma nagy jövő áll. Az önellátás­ra törekvés megbukott a szomszéd és a velünk gazdasági kapcsolatban levő or­szágokban és ma sokkal inkább, mint va­laha, rá vannak utalva ezek a magyar mezőgazdaság terményeire. Éppen e mi­att volna lehetőség arra, hogy ezekkel az országokkal állandó kereskedelmi szerző­dést kössünk, amelynek védelme alatt a mezőgazdaság valóban tud termelni és tud fejlődni. Szükséges volna azonban e mellett és ehhez az is, hogy a belföldi feltételek is biztosíttassanak ebben az irányban. A gazdatársadalm­at ma "érthető" módon a takaom­ánykérdés, az állat­hizlalás és értékesítés kérdése érinti. Szinte azt le­­heterse mondani, hogy a mező­gazdaságnak, ma egyetemesebb jele­ntősé­gű na­gyobb fontosságú tdérdsérete a takarmv­kéntés­­nél nincs. A gazdaadósságrendezés csak egy részét érinti a gazdatársadalomnak, míg a takarmánykérdés alapja az egész termelésnek, mert takarmány nélkül nincs állattenyésztés, állat nélkül nincs trágya s trágya nélkül nincs talajerő. Ha csak a lucernatermelés tud nagyobb mértékben elterjedni, ez a kisgazdaközönségnek egé­szen új utakat nyitna a boldoguláshoz nemcsak azáltal, hogy kiváló takarmány, hanem azáltal is, hogy takarmánylisztet készíttethetne, amely a legprímább előta­karmánnyal ér fel, továbbá magot termel­hetne, amelyből szép bevételre tehetne szert. Éppen ennél a pontnál lép előtérbe egy másik nagyfontosságú kérdés: az úgyne­vezett kistermelési­ ágaknak nagyobb mér­vű felkarolása. Nemcsak azért, mert ni, de. 62 pengőbe kerülne annak a beve­zetése, mert azon a környéken még nin­csen vonal. Inkább hagyja. És mennyire fontos volna, hogy egy vármegye terüle­tén egészen olcsó volna a­ beszélgetés. Bu­dapesten Kőbányáról Kelenföldre vagy Óbudára 12 vagy 14 fillér, legfeljebb 20 fillér egy beszélgetés. A vidéken egyik faluból a másikba, esetleg ennél rövidebb távolságra, már helyközi beszélgetésnek a tarifáját kell megfizetni, amit lehetet­len elhinni, így van pl. a fogyasztási adók kérdésével, cukoradóval stb.; így van a közmunkaváltság, amely 13,2 mil­lió pengőt tesz ki még ma is. Általában elodázhatatlan a­z adóreform olyan irányú kidologzása, hogy az adóösszeg ne legyen ugyan kevesebb, de úgy oszlassák az el, hogy a jobban teherbíró lakosság vállára­­nehezedjék az nagyobb mértékben. Ez irányban a mezőgazdasági vonatkozáso­kat a mezőgazdasági kamarák már kidol­gozták. Itt vannak még az Alföld külön prob­lémái. Ebben az irányban hatalmas len­dülettel indul meg a munka a miniszter­­elnök úr nagyszabású elgondolásai alap­ján. 5 millió pengőt vettek fel a Tiszának a Hortobágyon keresztül a Kőrösig leendő csatornával való összekötésére, amely­­évekre szóló munka lenne és sokezer em­bernek adna kenyeret. A miniszterelnök­­kijelentése szerint a kormány ez éven egymillió pengővel kívánja dotálni az al­földi erdősítés ügyét, amelyről meg kell állapítanunk, hogy azzal a komolysággal és kemény tudatossággal, mint amit e kérdés megérdemel, eddig nem foglalkoz­tunk. 1920 óta több, mint ezermillió pen­gő áru fát­ hoztunk be s ha ennek csak 2 százalékát fordítottuk volna a fenti idő alatt az Alföld fásítására, ma már az el­ső 5—8 évben ültetett alföldi erdőségek nyesedéke, ritkítása és gallyazása olyan tömeg gallyfát eredményezne, ami renge­teg behozott fát, volna hivatva pótolni. Ugyancsak a miniszterelnök úr jelentette ki, hogy a tiszántúli termelés és értéke­sítés megjavítása érdekében a vasúti ta­rifapolitikát ebben az irányban revízió alá kívánja vetetni. Mindezekhez e­lodázhatatlanul szüksé­ges egy rendszeres és tervszerű mezőgaz­dasági programm, amint ezt ezelőtt 5 évvel a Duna-Ti­szaköz­i Mezőgazdasági Kamara ,,Mezőgazdasági termelési prog­ram" cím alatt a termelés részén­ kidol­gozta. Ugyancsak ez a kamara dolgozta ki az iparfejlesztő törvény mintájára a mezőgazdaságfej­lesztő törvény szük­ségességét és irányelveit, amely e sorok írójának tollából "Mező­­gazdasági politikánk új útjai és eszközei" címen külön füzetben is megjelent. Kell a mezőgazdaság fejlesztésének bizonyos ke­retet létesíteni, hogy az új beruházásokat­­igénylő új üzemágakra áttérő, több mun­kásnak kenyeret adó termelési ágakat bi­zonyos állami támogatásban részesítsük, mint ahogy ez az iparfejlesztő törvény alapján az iparnál megvan. Éppen a mi­nap volt egy gyűlésünk, amelyen egyik kiváló gazda előhozta, hogy tegyék lehe­tővé artézi kút-segéllyel vagy kölcsönnel bizonyos helyeken artézi kút fúrását, amely által öntözni lehet, bizonyos­­terü­leteket, amely kettős termeléssel­, takar­mány term­eléssel, zöldségtermeléssel na­gyobb eredmény és több munkalehetőség biztosítható. Ilyen területeken 2—3 hol­don már megél egy család és egy 20 hol­das területen 5—6 család megélhetését lehet még részes munka formájában is, egy artézi kút mellett, biztosítani. A magyar mezőgazdaság a mostani aszályos esztendő nyomorúságát minden tekintetben szenvedni kénytelen. Az a 160—180 millió pengő hiány, amely az aszály miatt a termelésben jelentkezik, rányomja bélyegét, az egész mezőgazdasá­gi életre. De nekünk, akik a földet művel­jük, a földből élünk és a földet tartjuk az egyetlen termelési ágnak, amely új érté­keket képes előállítani­, megvan a hitünk arra, hogy a kormány további megértésé­vel ez a nagy társadalmi réteg, mint­ ter­melő és mint legnagyobb fogyasztóréteg, megkapja azokat az életlehetőségeket, amelyek mellett élni, fejlődni, boldogulni és virágozni tud. Kétszáz tagú kórus adja elő az Ivánka Zoltán legszebb szerenádját­ ­­ Mint ahogy az már köztudatban van, a tíz évvel ezelőtt elhunyt Ivánka Zol­tán nemes emlékére hangversenyt ren­dez a Iparos Daloskor. Ivánka Zoltán nem egyszerű zenetanár volt. Költő és művész egy személyben, ki hivatásának végtelen nagy­ szeretetét tudta egyesíteni talentumával. Életében csak legmeghit­­tebb barátai tudták, ismerték kivételes tehetségét, mert végtelenül szerény volt és még ott is visszahúzódó, ahol felis­merték és értékelték, így sokakat meglep most az a gazdagság, amellyel a zene­­irodalomba neve bevonult. Az Iparos Daloskor mához egy hétre, december 8-án délután 4 órai kezdettel rendezi meg emlékhangversenyét, hol maga a Daloskor is több Ivánka éneket fog előadni, de lesznek szóló számok és az alkalomnak koronájaként kerül elő­adásra Ivánka Zoltánnak legszebb da­la, a szerenád. Ebben van benne lel­kének minden szárnyalása és szívének minden álma. Kétszáz tagú kórus fogja ezt a dalt előadni. Ebben a kétszáz tagú kórusban részt vesz az Iparos Daloskór, részt vesz a református ve­gyes énekkar és maga a leánygimná­zium kereken száz növendékkel. Bizo­nyos, hogy ezt a hangversenyt meg kell ismételni, mert az Iparegyletnek nagyterme az érdeklődők seregét nem tudja befogadni majd. A hangverseny különben is páratlan élmény lesz min­denki számára. Román tanfelügyelő nyilatkozata az erdélyi magyar iskolák kiirtásáról Csíkszeredáról jelentik: Chirca szé­kelyföldi körzeti tanfelügyelő, Ototea csikmegyei prefektus és Chele Csíksze­redai tanfelügyelő közös nyilatkozatot adtak az egyik román lap Csíkszeredai tudósítójának. Chele tanfelgyelő azzal kérkedett, hogy amikor átvette a me­gye tanügyi igazgatását még 150 ma­gyar nyelvű felekezeti iskola működött, de ezt a számot sikerült harmincra le­­olvasztani. Azóta az állami iskolák egész sorát létesítették. Otatea prefek­tus ehhez a kijelentéshez hozzáfűzte, hogy az állami iskolák építése terén elnézést nem ismert és kérlelhetetlenül végrehajtja szándékát az új iskolák épí­tése terén és tűzzel-vassal kötelezi a hozzátartozó községeket új iskolák épí­tésére. Chirca tanfelügyelő szerint a kulturzónában soha nem remélt mér­tékben halad a visszarománosítás és az állami iskolák rövidesen teljesen átve­szik a felekezeti iskolák szerepét. Kö­zölte még azt is, hogy Anghelescu közoktatásügyi miniszter azoknak a kulturzónabeli tanítóknak, akik letele­pednek működési helyükön fejenként tíz hektár földet juttat a rendelkezési állományban maradt állami földekből. Olaszország kilép a népszövet­ségből Rómából jelentik: Mussolini miniszterelnök szombaton délelőttre összehívta a miniszter­tanácsot s ezen ismertette a nemzetközi hely­zetet, majd fontos politikai nyilatkozatot tett. Az olasz lapok megállapítják, hogy amennyi­ben külföldön a tilalmat az ásvány­olajra ki­terjesztik, Olaszország kilép a népszövetségből. Nem fázhat meg senki sem, mert meleg alsó nadrágot. Inget, meleg angol m. harisnyát, bék­ést keztyűt, kötött kabátot és szvellert, gyapja sálat, érzékeny lábra lábszár- és térá melegítőt. A legnagyobb választékban és legolcsóbban vásárolgat a KOKRON­ szaküzletében Gyermek mackó rm&dk a legfőbb színekben na

Next