Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1936. március (32. évfolyam, 54-79. szám)

1936-03-01 / 54. szám

1. #14»? Az álarcos bandita Történet a betyárvilágból Húsz bizottökröt adott el Bécsben az algyői ispán. Csak éppen lerázta magáról az ut porát, elhelyezte a nagy kincset, mely csupa aranyakból állott a kastély p­énztárszobájában. Négy hatalmas tölgy­faoszlop volt ott három méter mélységre beásva a földbe, óriási vasborgok az osz­lopok tetején. Tizekre volt ráláncolva a vasveretü láda, amelyikben a pénzeket tartotta az uradalom. Mester legyen az, aki ezt a ládát kinyitja. Azonban van an­nak módja más is Alig nyugodott le a tisztajtó, mikor zörgetnek az ajtón. Nem váratott sokáig, mikor a látogató szólt, minden kétség nél­kül ajtót nyitott neki. Úgy látszik, is­merős jött. S azután pár perc múlva ék­telen dobogást hallott a tiszttartó kis­asszony, aki egyik közeli­­szobában aludt. Rémülten kapott magára ruhát és ro­hant be az édesapja szobájába. A lámpa égett Csak azt látta a leány, hogy az ap­ja viaskodik egy emberrel, akinek az ar­cát selyemálarc takarja el. A kétségbe­esés erőfeszítésével sietett apja segítsé­gére. Megkapta karját a támadónak és szinte a fogával tépte, harapta. De pisz­toly dörrent el s a tiszttartó hangtalanul összerogyott. Akart mondani valamit, de nyelve nem engedelmeskedett. Szemei megüvegesedtek, és meghalt. Az álarcos bandita pedig megragadta a leányt, be­lökte­­így szobába, azután előkerítette a kassza kulcsát. Aléltságából csak bájnál tájban tért magához a leány. Már akkor­­ édesapja halott volt, a pénznek pedig Milt helye. Nagy riadalom támadt a vakmerő tá­madás, a rablógyilkosság hírére a közeli vármegyék*területén. Szegedről a perze­­kutorok megerősítésére katonaságot ren­deltek ki. Csongrád vármegye gyűlésé­ben a dolgot a megdöbbenés hangján tet­ték szóvá. A Helytartótanácshoz Bécsbe ment fel a jelentés, s az esetről maga Ferenc József császár felvilágosítást kért Sokáig hajszolták a rablógyilkost. Ameny­­­nyi szóbeli ember csak volt hét várme-ü­gyében azt mind elővették és vallatóra fogták.­ Rózsa Sándor akkor a lipótván fegyintézetben töltötte büntetését, reá tehát nem gyanakodhatott senki. Ám hiá­bavaló volt minden kutatás. A tisztartó kisasszony csak annyit tudott mondani, hogy fekete ruhában volt tetőtől talpig a támadó és az arca selyem álarccal beta­karva. A keze fehér. S alig telt el félesztendő, mikor ugyan­csak egy álarcos bandita a postakocsit támadta meg Kistelek és Szeged között. A kocsist agyonlőtte, s a pénzszállítmányt elrabolva, elmenekül­t. Most sem került elő a tettes. Alig telt el újabb félesztendő, mikor a dorozsmai után ismét megrohanta az álarcos rabló azt a postakocsit, amelyik az álanrcok részére a tiszti fizetéseket és a zsoldot szállította. A pénzek most is eltűntek a támadóval együtt. Mintha csak a föld nyelte volna el az álarcos bandi­tát Klemm Jusztin, egy szikár, magas fér­fi volt akkor az új csendbiztos. Bátor, rettenhetetlen. Amellett kitűnő nyomozó. Lélektani alapon kezdett kutatni már ez az ember. Nevetni soha senki nem látta. Ha pisztolyt sütöttek el reá, mégse reb­bent. Fehér köpenyben járt és fehér volt, a lova, olyan, mint a hattyú. Úgy futott, mint a­­szél. Nem volt az a leghíresebb betyárparipa, amelyiket be ne fogott, vol­na. Legendák keringtek róla már és min­denütt úgy hívták, hogy fehérzsandár. Ott volt az Úri Kaszinó Szegeden ab­ban az időben, ahol most az Iskola ut­cán a Czirmor-féle vendéglő áll. Sokan ismerik Vásárhelyen ezt a kitűnő em­­bert.Az ötös honvédekkel szolgált együtt és vett részt a világháborúban. Sokszor járt Vásárhelyen is. S ha valaki jó bort VÁSAEKI N JKEOGEEI ÚJSÁO 1936. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP. 1863 ÓTA VILÁGMÁRKA! A SCHMIDHAUER-féle keserűviz 70 év óta kipróbált, ártatlan, természetes öna sajtó. ELÉG MÁR FÉL POHÁRRAL.­­ Kapható kis üvegekben is 56 fillért, fél 2 órakor munkahelyére igyekezett. A Könyves utcán találkozott Gombos Józseffel, akit ismert is. Pár szót vál­tottak. Gombos felfelé jött, Szépe pe­dig a gyárba. Amint a gyárhoz ért, újságolták a csongrádi betörést s mondották, hogy Gombost keresik. — Épen az előbb találkoztam vele — mondotta Szépe. A rendőrség is tudott erről a Köny­ves utcai találkozásról, Gombos azon­ban ez alkalommal sem került elő. Délután fél 5 óra tájon csengett a rendőrség telefonja. Jelentették, hogy Gombos József a Révai utcán mutat­kozott. A detektívek tudták, hogy a Révai­­utca 16 szám alatti háznál, özv. Ben­­k­ő­n­é lakásán sokszor fordulnak meg szállásra pincérnők és mások. Ide ment ki vitéz K­o­r­ó­d­i István detektív. A gyanú nem csalt, Koródi detektív ott találta Gombos Jó­zsefet, akit azután rög­tön a kapitányságra kí­sért, ahol Keresztes Andor dr rendőr­­tanácsos, a rendőrkapitányság vezető­jének jelenlétében megkezdődött a ki­hallgatás, mely a késő esteli órákban is tartott. Munkatársunk utánajárt Gombos József utóbbi időben viselt dolgainak. Azok, akik ismerték, mondották el, hogy Gombos, bár semmiféle foglal­kozása nem volt,­­ mindig el volt látva pénzzel s nemcsak az italt sze­rette, de bolondja volt a kártyának is. A pengőt csuzdának hívta s egy-egy lapra sokszor ötven „csuzdát" is feltett. Tisztázódott az a körülmény is, hogy Gombos József tegnap reggel a fél hét órás vonattal érkezett meg Vásár­helyre Orosháza felől. Úgy látszik, igy akarta félrevezetni a rendőrséget, nem Szentes felől jött a csongrádi kirándu­lásról, hanem Szentesen felszállt az orosházi vonatra és így Orosházán át tért meg. Tóth Imre detektívcsoportvezető, aki a nagyállomáson tartózkodott, meg­pillantotta Gombost. A fiatalember szemrehozott kalappal suhant el mel­lette. Tóth Imre meg is jegyezte: — De sunyi módon ment itt el ez a Gombos! - majd az egyik mellette levő soffőrtől megkérdezte : — Mivel foglalkozik most Gombos? — Semmivel! - volt a válasz. Természetesen reggel még mit se le­hetett ellene tenni, hiszen a pénzt csak fél 11 órakor találták meg s akkor irányult a gyanú Gombos Józsefre. A volt soffőr - hír szerint­­ a ren­dőrkapitányságon, ahol Ferenczy Enodh­er rendőrtanácsos, a bűnügyi osztály vezetője személyesen végezte a kihall­­gatást, beismerte a csongrádi kasszafútást, további felvilágosítást azonban nem volt hajlandó az elrabolt összeg másik fe­lének hollétéről adni. Gombos kihallgatása a késő esti órákban még mindig tartott s annak részleteiről a rendőrség a nyomozás érdekeire való hivatkozással megtagad­ta a bővebb felvilágosítást. Hogy Gombos József nem egyedül követte el a csongrádi kasszafutást, az minden vitán felül áll. Társának kell lenni, aki valahogyan kereket oldott s minden valószínűség szerint nála van a rablott kincs másik fele. Ma és holnap tér át a nyomozás an­nak tisztázására, hogy Gombos benne volt-e azokban s­ betörésekben, melyek az utóbbi időben Vásárhelyen történ­tek. * * * * * S akar inni, legszívesebben keresi fel Czmnner Sándort, mert ott bizonyosan azt kap, meg jó ételt is. Azokban a boltíves helyiségekben állott tehát történetünk idején az Úri Kaszinó. Egy alkalommal nagy kártyacsata folyt. Cseh származá­sú ulánus tisztek mulattak és mérkőztek­­ magyar urakkal. Jóban volt együtt a két nemzet. Klemm Jusztin nem vett részt a játékban, csak mint, szemlélő. Volt az ulánus tisztek között egy ma­gas, vállas férfiú. Fehér volt az arca, szinte nőies. Széles szemöldökei mintha csak az arcát festette volna. Remegett a keze az izgalomtól, amikor a kártyát osztotta. S verejték hullott a homloká­ról, amikor veszített. Pedig nagy tétek­ben játszott. Gazdag fiú hírében állott, így nem csodálkoztak azon, hogy szórja a pénzt. Egyszer azután valami szabály­talan dolgot csinált osztás közben a fő­hadnagy. A Klemm Jusztin igazságérze­te nem tűrte el ezt a trükköt. — Pardon, uraim, — mondotta — az osztásban hiba történt. Elvörösödött az ulánus főhadnagy. Botrány nem lett a dologból, de mikor Klemm Jusztinra nézett az ember, akkor kétes láng lobbant fel a szemében. És a dolognak más téren lett folytatása. Más alkalommal, hiszen önkéntelenül va­lami ellenszenvet érzett az ember iránt a csendbiztos, megint megjegyzést, tett. S a dolognak lovagias ügy lett a vége. A laktanyában mérték össze kardjukat Kisebb karcolás történt s ezt a karco­lást a főhadnagy kapta. Klemm Jusztin azonban szinte megrettent a gondolattól, amit most felfedezett. A főhadnagy meztelen karján sebhelyet vett észre, mely olyan volt, mintha sűrű fogsornak a nyomait hordozná. Akkor este sokáig hánykódot­t ágyában álmatlanul. Szinte maga is borzadt a gondolattól, ami eléje vetődött. Lehetetlen. Aztán teltek a­ na­pok, a hetek. Rendszeresek lettek a kár­tyaesték és már egész sereg bajtársinak tartozott ilyen adóssággal a főhadnagy. Jött azután a legközelebbi elseje. Nagy pénzszállítmány. Kremm Jusztin reggel terepszemlét tartott s kilovagolt a dorozsmai útra. Valamit észrevett a temető táján. Le­szállt lováról, odakötötte a kantárszárat egy fához, s azután bement. Tényleg olyan dolgot látott, ami meglepte. Az ulánus főhadnagy sétált az egyik utón és a kezében könyv volt. Olvasott. Hogy valakinek ilyenkor jusson eszébe, mikor már hideg szél fúj, hogy pont a temető­ben keresse egy regénybe való belemerü­­lését, szórakozását Hűvösen köszöntötték egymást. Klemm Jusztin elmem. Másnap következett az ultimé. Zápor­eső szakadt akkor a határra, utána is ürü köd takarta be az egész tájat. Egyszer­re puskalövést, utána ordítást, hall Klemm Jusztin. Ott volt lesállá­sa a temető bok­rai mellett. Megsarkantyúzta lovát és­ a hang irányába vágtatott. Ott találta vé­rében a postakocsist, amint az úttestre leesett. A két ló állott, a kocsi szállítmá­nya kifosztva és a ködben látszott, hogy egy lovas menekül. Klemm Jusztin sar­kantyúba kapta fehér paripáját és után­­na a vág­tatónak. Az pedig menekült Do­­rozsma és Szeged kö­z­ü semjékes gyepön. Lassan fogyott a távolság. Visz­­sza-vissza nézett a menekülő. Fekete öl­tözet volt rajta és az arcát fekete álarc fedte. Azt meg kell adni, hogy lova jól bírta az iramot, de a fehér zsandár lová­val nem versenyezhetett. Percek teltek el a legfeszültebb izgalomban. A járókelők, vagy a mezőn lévő emberek keresztet vetettek magukra, borsadállyal nézték a halálfutást. Mikor már hangtávolba ke­rültek egymás mögé, Klemm Jusztin elki­­áltotta magát: — Add meg magad, mert l-*"'"­Az azonban még vadabb iramban me­nekült. Sarkantyúzta a lovát és pálcával verte a nyakát,, hogy szinte hallatszott a csattogása. Majd mikor már néhány lótávolság volt közöttük csupán, vissza­fordult és Klemm Jusztinra sütötte pisz­tolyát. Klemm Jusztin érezte, hogy lova egy kicsit lassul. Szügyébe fúródott a golyó a szegény párának. De most sza­­lajtsa el, mikor már itt van kezében a titoknak rejtélye. Soha még sarkantyúját nem nyomta így bele a szürke oldalába mint most.. Az iszántó nyögve iramodott neki újra. Szőkéit, mint a madár. És fél perc alatt már ott volt a bandita mel­lett Klemm Jusztin. Megkapta karját és lerántotta a nyeregből. A bandita lova tovább futott, a szürke pedig lerogyott gazdája alatt. A bandita remegett, a csendbiztos most lerántotta arcáról a kendőt. Maga is megdöbbent. A bandita nem volt, más, mint az ulánus főhadnagy. Lesütötte szemét és úgy állt, csak resz­ketett. Kezéből kihullott a pisztoly. Ott volt a közelben egy elhagyott isztáló. — Tiszt vagy te is — mondotta. Tedd meg velem azt a­­szívességet­... Klemm Jusztin szó nélkül nyújtotta át neki a saját fegyverét. A főhadnagy pe­dig csendes lépésben bement az istálló­ba. Aztán nemsokára hallatszott egy dör­renés , maga ítélte halálra magát. Mikor Klemm Jusztin a hírt, az ezred­parancsnokkal­­közölte, az egyszerűen felugrott és kardot rántott a csendbiztos­ra. Ilyen vád, ilyen rágalom. Klemm Jusztin azonban felmutatta azt­ a két sort amit halála előtt az ulánus főhadnagy papírra rótt: »Bocsássa meg Isten a bűnömet,­­ Bo­csássák meg bajtársaim is a gyalázatot! Az álarcos bandita én voltam.« Klemm Jusztinnak fehérlova nemsoká­ra kiheverte a kalandot. És azon a napon uj dalok születtek a nádasok között s a Tisza fűzfaerdeiben. A fehér zsandárról szóltak ezek a legendák. És históriás énekekkel dalolták a vásárokon: »Sza­ladj, szaladj, futóbetyár, nyomodban a fehérzsandár ! . . .« FEJ­ÉR­VÁRY JÓZSEF ! ""... . -­ Nagy siker Nagy siker az Iparos Daloskor­ ­ Húshagyó kedden este hatalmas ér­deklődés és teljes siker mellett zajlott le az Iparos Dalárda kutasi vendégsze­replése. A Bognár Rezső karigazgató­val élén autóbuszon érkező dalosokat és műkedvelőiket dr. Ivánka Zoltán Népház­elnök a lelkipásztorok kísé­retében fogadta, a kutasi hölgyek pe­dig megvendégelték. Az esős és sáros idő ellenére sok-sok kilométeres kör­zetből érkező érdeklődő közönség zsúfolásig töltötte meg a kulturház nagytermét és kirobbanó elismeréssel adózott az Iparos Dalárda együttessé­­nek, szólóénekeseinek, műkedvelőinek magasfokú művészete iránt. A kísérő műsorban sikeresen szerepel a Kutasi Dalárda és a pusztai műkedvelők koszorúzta kutasi szereplését együttese. A negyedfélórás magasnívó­­jű műsor végén Beretzk Sándor lel­kész mondott köszönetet a kulturki­­rándulás töredelmeit vállaló Dalárdá­nak és vezetőségének. Az estély teljes anyagi hozamát a rendező Pusztaku­­tasi Olvasó Egyesület a kutasi temp­lomok különböző alapjai javára aján­lotta fel. Ezért az Olvasókörnek, va­lamint a felülfizetőknek hálás köszö­­netet mondanak a lelkipásztorok.­­ A cipészszakosztály elnöksége síti az összes vezetőségi és választó tagjait, hogy március 3-án este 7 év az ipartestület helyiségében válasz­nyi ülést tart. Tekintettel a tárgy­­ós­ágára, feltétlen megjelenést ké­­rnek. Böjtre megérkeztek: friss bihari jutturó, finom trapista sajtok 10 deka 16 fillértől 24 fillérig. Orosz íj alak, szardíniák, fonttal és pisztráng szelet, stb. stb. kap fs at 6 a leg jutányosabb árban ! Hódi Károly csemege üzletében Telefon­szám : 217. a­m# «atMiMMm—. —imrv­M »mmn« iim——imim. Ízléses dívány-, hencser-, óhajt Asszonyom ? ! Forduljon bizalommal a IMN­ ¥«iH ^áruházhoz vagy szé­razatot Szövet, házi szőttes, ripsz, plüss, epinglé, úgyszólván minden forgalomban lévő minőségben és mintában. — Okvetlenül versenyképes f­rak.­­ ízléses bub­ikretonok. — Elveszet sárgafoltos fel Boby névre­­ csalták gonosz pár hatosért s kutyát szállítan nál megnyuzzá­k nyomravezes­se a Reggeli U — 50 százat Budapestre. Az kiállításra való jogosító igazolva irodába megérke­z Jelmezbál Bajtársi Egyesül­­­én rendezi me bálját a Klauzál­iai vendéglő­­a­ságot, mely óriá közönségünk kér megismételjük, s érdeklődés. Az i kedvelő és rend­ről pedig elsőre doskodni. A há ajándékot kap, vünk és szerete fillér, kisérőkne­k A Keresőm választmánya m .órakor Mohácsi Kérem a régi­­ hász ügyvezető. — Kutraszéli szabadságharc i «sorával egybek­ér beszédet, moi­selő. Részvételi tér. Aláírási iv Elnökség. — A hódmezt sutasok Otthon tagjait felhívom sárnap délután vendéglőben lev­­etre teljes szá­kedjenek, ugyis lenjen meg. Tis alelnök. — Iparosaink honvéd központ házán építendő taira nyilvános Ajánlatokat m: óráig kell a k: Honvéd utca 2 ott szerezhetők feltételek, terv stb. — Elvesztett utca la szám , dr Szappanos e­lőjében pénztár 96 fillér volt. Mária Vidacs Csik utca 8 és 2782 szám ala valaki megtalá szén Burka a — A Szabat­us 1-én délutá gyűlést tart, i tel meghívja ! — A Máty. március 1-én kar a hölgyek mezben akara­tosabban és­­ Rendezőség. — Szeretetv Március elseje lesz az Otthon­ség, melyen a Vegyeskar is református tes gyobb számba­ség — A I­ik­­­mányi ülést ! — Reformé a felsökopáne, református hr vasárnap a ft tiszteletet tar vetettel hivok hitoktató lelki — Orbán S iránt óriási , azért ajánlato tani Szabó Is Az estélyt az Iparegylet sz Sándor éneks állított össze, elégíteni. •— Tornász­t ás­ztak, vág mentül nagy­ felszereléseik te fél 8 órak kában. Heti részükre is ! — A Mal 1­1-én, vasáru­­mányi ülést ■ mányi tagjai Elnöksége. — Orbán az Iparban. — A VIII.­­ után 2 órako­r ugyanaznap­­ tart, amelyre a­taszol az E1”

Next