Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1937. június (33. évfolyam, 125-150. szám)
1937-06-01 / 125. szám
okban van. Nemze munkásokat int utca. 3. 44 tm. erős kivi: Lévai Zol__________43 gy nőt holtig lék, jó lakással Gm .Szolgaliadóhivatalban.34 resek. Legma 10. sz. 32 fiatalember, kisegítő vagy csóval. Megye- VII. Vas utca 30 árolyi utca 33. ___40 rép van eladó _________39 résziből kiadó, u 35 a 36 talannak takay Csepel műkolbász eladó, esetleg főldért __________35 igyszerész sző- 600 n.-es gyüu. 56. sz. 46 hazam udvari ónnal a lakbér mellett 2 egy- két szobás ható azonnal. Ugyanott 400 al együtt elareggel 9 óráig, 1 tulajdonossal ___________4 uj ház, 4 hold adó. A cséplőm alatt 558 helű részeben, __________25 elmenne házléshez is ért. __________28 és erős ablak________997, pénzért, vagy 5_________17 ám alatti lakó ak 13 kishold __________15 d búza arataséternél Szabó 995 nalon. Cím a 22 obás lakás egy 49. 120 ében, a néhai lom mellett 29 ezekkel. Ért. a _________996 ), Karasz Péter tea 6: 10 a föld résziből Ért. vasárnap 1000 vágó, vetőgép, ■nilyen hiányvélem. Szállítok gu aratógéphez szalemezt, lányán minőségszememben jameket s eszköható dobkosa. Mérlegek és erösséggel véghasználtat és veszek. Rostás ________ 883 ért, fél évre keresek. Lázár _________959 ház eladó, onádi dzírzon _____ 919 977 110 al lucernaadó. Értekezni sz. alatt. 983 ladó. Értekezni ér________978 eladó Boto.id _________970 széna kaszaló utáni tóiföld Ért. Zrinyi- 952 hálás Belvárosi gujabb divat vas és ilds,etes színeklátás felevárassg 1937. június 1, Kedd. EMiattal ár baly'a«» Magyedévr« 9. - J? Féltre tó - » Vidékre Hegyedévre — P TaMnatia .• 79 Ara 6 FILLÉR VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP XXXIII évfolyam" 125 nerkeitH cm SapMaldonoa1 KUKBÉLA SserkwziM( b U*d6Uv»Ut i KctnChUr TaMownáal s 79 nincs kibontakozás választójogi reform nélkül Írta: Eckhardt Tibor Szakszerű és csendes költségvetési vita töltötte ki az idei politikai tavaszt. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a márciusi nyugtalanság közéletünkben elült• Ez az örvendetes jelenség bekövetkezett, mert a magyar közvélemény példátlan egyértelműséggel fordult szembe minden törvénytelen megmozdulással és ugyanakkor maga mellett találta a Darányi kormányt, nyugodt, de határozott intézkedéseivel. Bekövetkezett a várva várt fellélegzés, ami persze még közel sem azonos a nemzet vágyai, sőt legközvetlenebb kívánságai beteljesülésével. Az izgalom megszűnt, a közélet és a közvélemény bizalmatlansága azonban a felszín alatt továbbra is megmaradt. Ez a bizalmatlanság kifejezésre jutott ismételten pesszimista jóslatokban a parlamentben, de minden vidéki utamon aggódó kérdések formájában is felém száll. Túl sok csalódás érte már ezt a nemzetet, éppen a választójogi kérdés körül semhogy ezt a bizalmatlanságot feltűnőnek lehetne nevezni Én magam 30 év óta, diákéveim óta úgyszólván állandóan a választójogi harcok politikai légkörében élek, 1917-ben maga a magyar király ígérte meg a nemzetnek ünnepélyes deklarációban a titkos választójogot. A forradalmak nyomása alatt létre is jött ideig-óráig országunkban ez a rendszer s nem hiszem, hogy ennek megszüntetése és a mai vágányra való átterelése hasznosnak bizonyult volna. Az utóbbi évek választójogi küzdelmeiről felesleges beszélnem. A lényeg : ünnepélyes ígéretek, amelyeket nem tartottak meg. A közvélemény, de a politikai élet felelős tényezői is joggal tehetik fel tehát a kérdést, miért sikerülne éppen most az, ami eddig sohasem sikerült. Erre a kérdésre szeretnék pár szóval felelni. Nem óhajtok egyetlen prófétának sem konkurenciát csinálni, éppen ezért nem jósolok, de felsorolom az okokat, amelyek optimizmusomat indokolják. Állapítsuk meg mindenekelőtt a diagnózist, mit lehet a mai helyzetben egyáltalában csinálni ? Csak két út van, ez nyilvánvaló. Vagy megjavítjuk a mai sok tekintetben kompromittált választójogi rendszerünket s parlamentáris alkotmányos életünket fejlesztjük, vagy tudatosan, vagy tudatlanságból belezuhanunk valamilyen diktatúrás rendszerbe. Harmadik lehetőség nincs. Ott, ahol ma vagyunk, megállni nem lehet. Vagy lecsúszunk a lejtőn, vagy feltornásszuk magunkat újból egy nyugodt és stabil helyzetbe, ahol azután nemcsak megállni, de eredményesen dolgozni is tudunk. Vagy a haladás útjára lépünk nemzeti hagyományaink szellemében, vagy megtagadjuk az alkotmányos fejlődést és zárt kaput nyitunk az önkénynek Ez az alternatíva éveken át valóban itt kisértett. A nemzet azonban döntött már ebben a tragikusnak látszó kérdésben. A magyar nemzet jövőjét illetően önbizalmat kell öntsön mindenkibe az a tény, hogy egyetlen társadalmi réteg sem akadt Magyarországon, amely a diktatúrás vonal szolgálatára vállalkozott volna s ma körülnézve a magyar közéletben, egyetlen vezetésre csak félig meddig alkalmas férfiút sem látok, aki a diktatúrás politika jegyében akarná a magyar életet kialakítani. Darányi Kálmán maga is elég határozottan döntött a kormány felfogása és tevékenysége dolgában. Az adott helyzetben még az aggodalmaskodók is beláthatják, hogy sokkal több veszélyt idézne fel az, aki semmit sem csinálna a választójogi reform terén, mint az, aki szakszerű, de bátor kézzel hozzányúl végre ehhez a sorsdöntő kérdéshez. Egy másik szempontt, amelyet a poltikában nem lehet figyelmen kívül hagyni az, hogy ma nem látok olyan politikai erőt, amely a becsületes választójogi reformot megakadályozni szándékozna, vagy készülne. Kétségtelenül ponderáns konzervatív vezető osztályaink az elmúlt évek kijózanító tanulságainak hatása alatt belátták, hogy a közigazgatás egyoldalú politikai szereplése melegágya a diktatúrás törekvéseknek. Az a politikai rendszer, amely mellett a közigazgatás szállítja a parlamenti többséget, múlhatatlanul diktatúrára csábít, mert csak a mindenkori miniszterelnök önmérsékletén múlik, hogy a közigazgatási apparátus politikai szolgálatait milyen mértékben óhajtja igénybe venni. Sőt gyakori eset, hogy a közigazgatás még a kormány szándékain is túlmenően szolgálta ki gazdája vélt érdekeit. Konzervatív oldalról is sürgetik tehát ma az észszerű reformot. Komoly ellenállás nem várható a diktatúrás irány lovagjaitól sem. Egyrészt mert népszerűtlen elvek hirdetésére nem vállalkoznak, másrészt azt a dőre reményt is táplálják, hogy a titkos választójog mellett megtévesztő agitációjuk eredményesebb lesz s a demokratikus választójog sokfelé észlelt hiányai a diktatúra javára fognak reakciót kiváltani. A parlamentarizmus becsületes híveinek lesz a feladata a közeljövőben, hogy ezeket a reményeket intézményesen megsemmisítsék oly választójogi és alkotmányjogi berendezések megteremtésével, amelyek a léha agitációt megfékezik, a parlamenti pártok szétőrlödését megakadályozzák s egy biztos parlamenti többség és erős kormány alakulását feltétlenül biztosítsák. A múlt év decemberében megtartott pártközi értekezlet kétségtelen sikere biztosítékot nyújt abban a tekintetben, hogy nem többségi szóval, hanem igazi pártközi megegyezéssel sikerül a magyar alkotmányos és parlamentáris élet nagy reformját mielőbb megvalósítani. Végül elkerülhetetlenné teszi a titkos választójognak az egész vonalon való becsületes bevezetését az a lealázó és tarthatatlan helyzet, amelybe a mai választójog következtében a falu népe jutott. A magyar falu egyenjogúságának biztosítása az egyetemes nemzeti érdek elsőrendű követelménye és nem késhet tovább. Példátlan intenzitású közvélemény fejlődött ki e kérdés körül. Akár alkotmányos, akár diktatúrás legyen egy ország berendezkedése, ma mindenütt a népi irány felé halad az egész világon a politika. Magyarországon is megindult ez a politikai folyamat, nemcsak a politikai arénában, hanem — ami a közvélemény jövendő alakullására nézve fontosabb — a tudományban, a művészetben s a magyar szellemi világ úgyszólván valamennyi megnyilatkozásában. Az uj magyar tudományos irodalom kifejezetten népi irányban alakult s oly elemi erővel, oly tehetséges fiatal írók spontán megnyilatkozásaival szolgálja ezt az irányt, hogy győzelme nem lehet kétséges. Ez a szellemi irány szintén diktatúraellenes. Mélyről feltörő szociális lelkiismeret szólal meg benne, komoly hit és tárgyi felkészültség nagy népi problémáink megoldása érdekében. Ha néha egyoldalúan, vagy élesen jelentkezik is ez az irány, ez nem gyengéje a mozgalomnak, mert minden erős hit, minden komoly meggyőződés eleinte igy szokott jelentkezni s az érdességek csak később csiszolódnak le. Az összehangolás és szintézis a további fejlődés feladata. Kívülről a diktatúrák divatja, belülről a szociális lelkiismeret és a hazafias aggodalmak nyomása egyaránt az alkotmányjogi kérdések megoldására sarkal és rendelkezésre áll az a politikai erő is, amely ezeket a problémákat már most megfelelően meg tudja oldani. A megvalósítás elodázása végsőkig elkeserítené a falusi tömegeket, súlyos lelki hasadást támasztana az értelmiség körében és nemzeti politikánk eredményes folytatását derékba törné■ Az előző kormány viszontagságos politikája megmutatta már, hogy ezekkel az erőkkel szembefordulni nem okos, nem célravezető és nem tanácsos. Csak egyetlen akadályt tudok elképzelni a megvalósítás útjában , ha a jelenlegi kormány, amelynek helyes szándékairól meg vagyok győződve, bármi oknál fogva távozna helyéről. Ezért teszek meg minden tőlem telhetőt abban az irányban, hogy a belső helyzetnek ez a káros megingása ne következzék be. De még ebben az esetben sem tudok kibontakozást másképpen elképzelni egy eljövendő kormány számára sem, mint a Darányi kormány által elkészített közjogi javaslatok becsületes megvalósítását. Azoknak az aggodalmaskodóknak, akik azt kérdezik tőlem : nem fognak-e ezúttal is újból becsapni, azt felelem, hogy engem senki sem csaphat be, mert senkivel sincs semmiféle megállapodásom, az ígéretek nem nekem, hanem az ország egész nyilvánossága előtt tétettek s igy ez nem magánügy, hanem elsőrendű közügy, amelynek minden konzekvenciáját minden tényezőnek viselnie kell. A mai helyzetben a kormány kötelessége eredményesen haladni a megkezdett után, az ellenzék kötelessége pedig nyugodt és békés magatartással lehetővé tenni közmegegyezéssel a mielőbbi megoldást. Én minden körülmények között őrködni fogok ezeknek a szempontoknak ez érvényesítése felett, mert így teszek eleget azoknak a jogos kívánságoknak, amelyeket irántam és politikám iránt tömegeink táplálnak, helyzetük mielőbbi megjavítását szorgalmazva. Belső helyzetünk megnyugvása s a nemzet tekintélyének kifelé való felfokozása a választójogi kérdés megoldásától függ. Csak ha nyugvópontra jutott ez az oly súlyos nemzeti szerencsétlenséget felidézett kérdésekkor foghatunk hozzá a nagy átfogó gazdasági és szociális alkotásokhoz és egy lelkileg megbékült magyar nemzet számára akkor nyílik meg az it legnagyobb külpolitikai célkitűzések megvalósítása felé. Vásárhely emlékezése a hősi halottakra Vasárnap délelőtt zajlott le a Kossuth téren a háborúban hősi halált haltak emlékünnepe. Szív és lélekszerinti volt az emlékezés, méltó azokhoz a véráldozatokhoz, melyeket a négy és féléves világégésben Magyarország hozott. De fogadalom is volt az emlékezés. Fogadalom azt illetőleg, hogy olyanok vagyunk és olyanok leszünk, mint volték apáink, testvéreink, fiaink, akiknek golyótól átlőtt, vagy gránáttól széttépett földi részei a Kárpátok tövében, Galicia rónáin, Volhynia mocsaraiban, vagy a Doberdo sziklasíraiban porladnak. Zászlók alatt vonultak fel az emlékünnepélyre a frontharcosok, a leventék, az iskolák, a különféle nőegyletek, olvasókörök és egyesületek tagjai, a Turul Bajtársi Egyesület és ott láttuk Bereczk Pál dr polgármesterhelyettes vezetésével a városi tisztikar tagjait, Fokai Antallal élén a helyőrség tisztikarát, Kun Béla képviselőt, dr Endrey Antal felsőházi tagot, Márton Árpád elnöklelkészt, Keresztes Andor rendőrtanácsost, vitéz Kozma György dr. kir. közjegyzőt, a TESz kerületi elnökét, Dobó István kir. adóhivatali főtanácsost és sokakat városunk társadalmi életének reprezentánsai közül. Az ünnepséget az egyesített Dalárdák a Hiszekegy eléneklésével nyitot-ták meg, majd Fejes Péter városi tisztviselő szavalt, azt követőleg pedig vitéz Némethy Zoltán, a mezőgazdasági szakiskola igazgatója tartott beszédet, melyet lapunk vasárnapi számában hozunk.A nagy hatást keltett beszéd után Fejes Lajos, majd Sarkantyus Imre szavaltak, utána kezdetét vette a Fahonvéd megkoszorúzása. Az első koszorút a város küzönsége nevében dr Bereczk Pál polgármesterhelyettes tette le, a helyőrség koszorúját pedig Fakai Antal alezredes. Most Endrey Béláné állt a szobor elé s a vásárhelyi jótékony nőegyletek nevében a következő szép és lelkes szavakban tette le a koszorút: — Istenben és a magyar igazságban vetett törhetetlen hittel, hazánk sorsának boldog jövőjében bízva, soha meg nem szűnő reménységgel, mindanynyiunk lángoló szeretetével, az összes hódmezővásárhelyi Nőegyletek nevében helyezem koszorúnkat hőseink emlékére! A továbbiakban a frontharcosok, a Bercsényi Bajtársi Egyesület, a Levente Egyesület, a Gazdasági Egyesület, a Mezőgazdasági Szakiskola, a HMTE, az Ipartestület, a Belsőszerházi Olvasókör és a Szabadság Olvasókör koszorúi kerültek a fahonvédra. A mindvégig emelkedett tónusú emlékezést a Himnusz zárta be. Az ünnepség után a leventék, a bajtársak, a cserkészek és a különféle alakulatok díszmenetben vonultak el a fahonvéd előtt. A Házinyúltenyésztők Egyesülete május 6-án délután 2 órakor választmányi, 3 órakor pedig taggyűlést tart a Tisza szállóban, amely gyűlésekre úgy a választmányi, mint a rendes tagok pontos megjelenését kéri az Elnökség. L. Fürdő ruhákat m. selyem és kötött férfi ingeket, m. selyem női nadrágokat, kombinékat nyári trikókat, gyermek szokni és női Harisnyákat legjobban szerzi be A E.OikRClN-'Szakisztetben. ÉSZT