Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1937. június (33. évfolyam, 125-150. szám)

1937-06-01 / 125. szám

okban va­n. Nemze munkásokat int utca. 3. 44 tm. erős kivi­­: Lévai Zol­__________43 gy nőt holtig lék, jó lakással Gm .Szolgal­­iadóhivatalban.­­34 resek. Legma­ 10. sz. 32­­ fiatalember, kisegítő vagy csóval. Megye- VII. Vas utca 30 árolyi utca 33. ___40 rép van eladó _________39 résziből kiadó, u 35 a 36 talannak taka­­­y Csepel mű­­kolbász eladó, esetleg főldért __________35 igyszerész sző- 600 n.-es gyü­­u. 56. sz. 46 hazam udvari ónnal a lakbér mellett 2 egy-­­ két szobás ható azonnal. Ugyanott 400 al együtt ela­­reggel 9 óráig, 1 tulajdonossal ___________4 uj ház, 4 hold adó. A cséplő­m alatt 558 helű részeben, __________25 elmenne ház­­léshez is ért. __________28 és erős abla­k________997­­, pénzért, vagy 5_________17 ám alatti lakó ak 13 kishold __________15 d búza aratas­­­éternél Szabó 995 nalon. Cím a 22 obás lakás egy 49. 120 ében, a néhai lom mellett 29 ezekkel. Ért. a _________996 ), Karasz Péter tea 6: 10 a föld résziből Ért. vasárnap 1000 vágó, vetőgép, ■nilyen hiányv­­élem. Szállítok gu aratógéphez szalemezt, lán­yán minőség­­szememben ja­­meket s eszkö­­ható dobkosa­­. Mérlegek és erösséggel vég­használtat és veszek. Rostás ________ 883 ért, fél évre keresek. Lázár _________959­­ ház eladó, onádi dzírzon _____ 919 977 110 al lucerna­­adó. Értekezni sz. alatt. 983 ladó. Értekezni ér________978 eladó Boto.id _________970 széna kaszaló utáni tóiföld Ért. Zrinyi- 952 hálás Belvárosi gujabb divat vas és ilds,­­etes színek­­látás fele­várass­­g 1937. június 1, Kedd. EMiattal ár baly'a«» Magyedévr« 9. - J? Féltre tó - » Vidékre Hegyedévre — P TaMnatia .• 79 Ara 6 FILLÉR VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP XXXIII évfolyam" 125 nerkeitH cm SapMaldonoa1 KUK­BÉLA SserkwziM( b U*d6Uv»Ut i KctnCh­Ur TaMownáal s 79 nincs kibontakozás választójogi reform nélkül Írta: Eckhardt Tibor Szakszerű és csendes költségvetési vita töltötte ki az idei politikai tavaszt. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a márciusi nyugtalanság közéletünk­ben elült• Ez az örvendetes jelenség bekövetkezett, mert a magyar közvé­lemény példátlan egyértelműséggel for­dult szembe minden törvénytelen meg­mozdulással és ugyanakkor maga mel­lett találta a Darányi kormányt, nyu­godt, de határozott intézkedéseivel. Bekövetkezett a várva várt fellélegzés, ami persze még közel sem azonos a nemzet vágyai, sőt legközvetlenebb kívánságai beteljesülésével. Az izgalom megszűnt, a közélet és a közvéle­­mény bizalmatlansága azonban a felszín alatt továbbra is megmaradt. Ez a bizalmatlanság kifejezésre jutott ismételten pesszimista jóslatokban a parlamentben, de minden vidéki uta­mon aggódó kérdések formájában is felém száll. Túl sok csalódás érte már ezt a nemzetet, éppen a választójogi kérdés körül semhogy ezt a bizal­matlanságot feltűnőnek lehetne ne­vezni Én magam 30 év óta, diákéveim óta úgyszólván állandóan a választó­jogi harcok politikai légkörében élek, 1917-ben maga a magyar király ígérte meg a nemzetnek ünnepélyes dekla­rációban a titkos választójogot. A for­radalmak nyomása alatt létre is jött ideig-óráig országunkban ez a rend­­szer s nem hiszem, hogy ennek meg­szüntetése és a mai vágányra való át­terelése hasznosnak bizonyult volna. Az utóbbi évek választójogi küzdel­meiről felesleges beszélnem. A lényeg : ünnepélyes ígéretek, amelyeket nem tartottak meg. A közvélemény, de a politikai élet felelős tényezői is jog­gal tehetik fel tehát a kérdést, miért sikerülne éppen most az, ami eddig sohasem sikerült. Erre a kérdésre sze­retnék pár szóval felelni. Nem óhajtok egyetlen prófétának sem konkurenciát csinálni, éppen ezért nem jósolok, de felsorolom az okokat, amelyek optimizmusomat indokolják. Állapítsuk meg mindenekelőtt a diag­nózist, mit lehet a mai helyzetben egyáltalában csinálni ? Csak két út van, ez nyilvánvaló. Vagy megjavítjuk a mai sok tekintetben kompromittált választójogi rendszerünket s parla­mentáris alkotmányos életünket fej­lesztjük, vagy tudatosan, vagy tu­datlanságból belezuhanunk valami­lyen diktatúrás rendszerbe. Harmadik lehetőség nincs. Ott, ahol ma vagyunk, megállni nem lehet. Vagy lecsúszunk a lejtőn, vagy feltornásszuk magunkat újból egy nyugodt és stabil helyzetbe, ahol azután nemcsak megállni, de eredményesen dolgozni is tudunk. Vagy a haladás útjára lépünk nem­zeti hagyományaink szellemében, vagy megtagadjuk az alkotmányos fejlő­dést és zárt kaput nyitunk az ön­kénynek Ez az alternatíva éveken át valóban itt kisértett. A nemzet azon­ban döntött már ebben a tragikusnak látszó kérdésben. A magyar nemzet jövőjét illetően önbizalmat kell öntsön mindenkibe az a tény, hogy egyetlen társadalmi ré­teg sem akadt Magyarországon, amely a diktatúrás vonal szolgála­tára vállalkozott volna s ma körül­nézve a magyar közéletben, egyetlen vezetésre csak félig meddig alkalmas férfiút sem látok, aki a diktatúrás po­litika jegyében akarná a magyar életet kialakítani. Darányi Kálmán maga is elég határozottan döntött a kormány felfogása és tevékenysége dolgában. Az adott helyzetben még az aggodal­maskodók is beláthatják, hogy sokkal több veszélyt idézne fel az, aki sem­mit sem csinálna a választójogi re­form terén, mint az, aki szakszerű, de bátor kézzel hozzányúl végre eh­hez a sorsdöntő kérdéshez. Egy másik szempontt, amelyet a po­ltikában nem lehet figyelmen kívül hagyni az, hogy ma nem látok olyan politikai erőt, amely a becsületes vá­lasztójogi reformot megakadályozni szándékozna, vagy készülne. Kétség­telenül ponderáns konzervatív vezető osztályaink az elmúlt évek kijózanító tanulságainak hatása alatt belátták, hogy a közigazgatás egyoldalú politi­kai szereplése melegágya a diktatúrás törekvéseknek. Az a politikai rend­­­­szer, amely mellett a közigazgatás szál­­l­ítja a parlamenti többséget, múlhatat­lanul diktatúrára csábít, mert csak a mindenkori miniszterelnök önmérsék­letén múlik, hogy a közigazgatási ap­parátus politikai szolgálatait milyen mértékben óhajtja igénybe venni. Sőt gyakori eset, hogy a közigazgatás még a kormány szándékain is túlmenően szolgálta ki gazdája vélt érdekeit. Kon­zervatív oldalról is sürgetik tehát ma az észszerű reformot. Komoly ellenállás nem várható a diktatúrás irány lovagjaitól sem. Egy­részt mert népszerűtlen elvek hirde­tésére nem vállalkoznak, másrészt azt a dőre reményt is táplálják, hogy a titkos választójog mellett megtévesztő agitációjuk eredményesebb lesz s a demokratikus választójog sokfelé ész­lelt hiányai a diktatúra javára fognak reakciót kiváltani. A parlamentarizmus becsületes híveinek lesz a feladata a közeljövőben, hogy ezeket a remé­nyeket intézményesen megsemmisít­sék oly választójogi és alkotmányjogi berendezések megteremtésével, ame­lyek a léha agitációt megfékezik, a parlamenti pártok szétőrlödését meg­akadályozzák s egy biztos parlamenti többség és erős kormány alakulását feltétlenül biztosítsák. A múlt év decemberében megtar­tott pártközi értekezlet kétségtelen si­kere biztosítékot nyújt abban a tekin­tetben, hogy nem többségi szóval, ha­nem igazi pártközi megegyezéssel si­kerül a magyar alkotmányos és parla­mentáris élet nagy reformját mielőbb megvalósítani. Végül elkerülhetetlenné teszi a tit­kos választójognak az egész vonalon való becsületes bevezetését az a lea­lázó és tarthatatlan helyzet, amelybe a mai választójog következtében a falu népe jutott. A magyar falu egyenjo­gúságának biztosítása az egyetemes nemzeti érdek elsőrendű követelménye és nem késhet tovább. Példátlan intenzitású közvélemény fejlődött ki e kérdés körül. Akár al­kotmányos, akár diktatúrás legyen egy ország berendezkedése, ma mindenütt a népi irány felé halad az egész vi­lágon a politika. Magyarországon is megindult ez a politikai folyamat, nemcsak a politikai arénában, hanem­­ — ami a közvélemény jövendő alaku­­l­lására nézve fontosabb — a tudomány­­­ban, a művészetben s a magyar szel­lemi világ úgyszólván valamennyi meg­nyilatkozásában. Az uj magyar tudo­mányos irodalom kifejezetten népi irányban alakult s oly elemi erővel, oly tehetséges fiatal írók spontán meg­nyilatkozásaival szolgálja ezt az irányt, hogy győzelme nem lehet kétséges. Ez a szellemi irány szintén diktatúra­­ellenes. Mélyről feltörő szociális lelki­ismeret szólal meg benne, komoly hit és tárgyi felkészültség nagy népi prob­lémáink megoldása érdekében. Ha néha egyoldalúan, vagy élesen jelent­kezik is ez az irány, ez nem gyengéje a mozgalomnak, mert minden erős hit, minden komoly meggyőződés eleinte igy szokott jelentkezni s az érdességek csak később csiszolódnak le. Az összehangolás és szintézis a to­vábbi fejlődés feladata. Kívülről a diktatúrák divatja, belül­ről a szociális lelkiismeret és a haza­fias aggodalmak nyomása egyaránt az alkotmányjogi kérdések megoldására sarkal és rendelkezésre áll az a poli­tikai erő is, amely ezeket a problémá­kat már most megfelelően meg tudja oldani. A megvalósítás elodázása végsőkig elkeserítené a falusi töme­geket, súlyos lelki hasadást támasz­tana az értelmiség körében és nem­zeti politikánk eredményes folytatá­sát derékba törné■ Az előző kormány viszontagságos politikája megmutatta már, hogy ezekkel az erőkkel szem­befordulni nem okos, nem célrave­zető és nem tanácsos. Csak egyetlen akadályt tudok el­képzelni a megvalósítás útjában , ha a jelenlegi kormány, amelynek helyes szándékairól meg vagyok győződve, bármi oknál fogva távozna helyéről. Ezért teszek meg minden tőlem tel­hetőt abban az irányban, hogy a belső helyzetnek ez a káros megingása ne következzék be. De még ebben az esetben sem tudok kibontakozást másképpen elképzelni egy eljövendő kormány számára sem, mint a Da­rányi kormány által elkészített köz­jogi javaslatok becsületes megvaló­sítását. Azoknak az aggodalmaskodóknak, akik azt kérdezik tőlem : nem fognak-e ezúttal is újból becsapni, azt felelem, hogy engem senki sem csaphat be, mert senkivel sincs semmiféle megál­lapodásom, az ígéretek nem nekem, hanem az ország egész nyilvános­sága előtt tétettek s igy ez nem ma­gánügy, hanem elsőrendű közügy, amelynek minden konzekvenciáját minden tényezőnek viselnie kell. A mai helyzetben a kormány kö­telessége eredményesen haladni a megkezdett után, az ellenzék köteles­sége pedig nyugodt és békés magatar­tással lehetővé tenni közmegegyezéssel a mielőbbi megoldást. Én minden körülmények között őrködni fogok ezeknek a szempon­toknak ez érvényesítése felett, mert így teszek eleget azoknak a jogos kí­vánságoknak, amelyeket irántam és po­litikám iránt tömegeink táplálnak, helyzetük mielőbbi megjavítását szor­galmazva. Belső helyzetünk megnyug­vása s a nemzet tekintélyének kifelé való felfokozása a választójogi kérdés megoldásától függ. Csak ha nyugvó­pontra jutott ez az oly súlyos nemzeti szerencsétlenséget felidézett kérdések­kor foghatunk hozzá a nagy átfogó gazdasági és szociális alkotásokhoz és egy lelkileg megbékült magyar nemzet számára akkor nyílik meg az it leg­nagyobb külpolitikai célkitűzések meg­valósítása felé. Vásárhely emlékezése a hősi halottakra Vasárnap délelőtt zajlott le a Kos­suth téren a háborúban hősi halált haltak emlékünnepe. Szív és léleksze­­rinti volt az emlékezés, méltó azokhoz a véráldozatokhoz, melyeket a négy és féléves világégésben Magyarország ho­zott. De fogadalom is volt az emléke­zés. Fogadalom azt illetőleg, hogy olya­nok vagyunk és olyanok leszünk, mint volték apáink, testvéreink, fiaink, akik­nek golyótól átlőtt, vagy gránáttól széttépett földi részei a Kárpátok tövé­ben, Galicia rónáin, Volhynia mocsa­raiban, vagy a Doberdo sziklasíraiban porladnak. Zászlók alatt vonultak fel az emlék­ünnepélyre a frontharcosok, a leventék, az iskolák, a különféle nőegyletek, olvasókörök és egyesületek tagjai, a Turul Bajtársi Egyesület és ott láttuk Bereczk Pál dr polgármesterhelyet­tes vezetésével a városi tisztikar tagjait, F­o­­­k­a­i Antallal élén a helyőrség tisz­tikarát, Kun Béla képviselőt, dr Endrey Antal felsőházi tagot, Márton Árpád elnöklelkészt, Keresztes Andor rendőrtanácsost, vitéz Kozma György dr. kir. közjegyzőt, a TESz kerületi elnökét, Dobó István kir. adóhivatali főtanácsost és sokakat városunk társa­dalmi életének reprezentánsai közül. Az ünnepséget az egyesített Dalár­dák a Hiszekegy eléneklésével nyitot-­­ták meg, majd Fejes Péter városi tisztviselő szavalt, azt követőleg pedig vitéz Némethy Zoltán, a mezőgazda­sági szakiskola igazgatója tartott beszé­det, melyet lapunk vasárnapi számában hozunk.­­A nagy hatást keltett beszéd után Fejes Lajos, majd Sarkantyus Imre szavaltak, utána kezdetét vette a Fahonvéd megkoszorúzása. Az első koszorút a város küzönsége nevében dr Bereczk Pál polgármester­helyettes tette le, a helyőrség koszo­rúját pedig F­a­­­k­a­i Antal alezredes. Most Endrey Béláné állt a szobor elé s a vásárhelyi jótékony nőegyletek nevében a következő szép és lelkes szavakban tette le a koszorút: — Istenben és a magyar igazságban vetett törhetetlen hittel, hazánk sorsá­nak boldog jövőjében bízva, soha meg nem szűnő reménységgel, mindany­­nyiunk lángoló szeretetével, az összes hódmezővásárhelyi Nőegyletek nevé­ben helyezem koszorúnkat hőseink emlékére! A továbbiakban a frontharcosok, a Bercsényi Bajtársi Egyesület, a Levente Egyesület, a Gazdasági Egyesület, a Mezőgazdasági Szakiskola, a HMTE, az Ipartestület, a Belsőszerházi Olvasó­kör és a Szabadság Olvasókör koszorúi kerültek a fahonvédra. A mindvégig emelkedett tónusú emlékezést a Himnusz zárta be. Az ünnepség után a leventék, a baj­­társak, a cserkészek és a különféle alakulatok díszmenetben vonultak el a fahonvéd előtt.­­ A Házinyúltenyésztők Egyesü­lete május 6-án délután 2 órakor választmá­nyi, 3 órakor pedig taggyűlést tart a Tisza szállóban, amely gyűlésekre úgy a választmá­nyi, mint a rendes tagok pontos megjelenését kéri az Elnökség. L. Fürdő ruhákat m. selyem és kötött férfi ingeket, m. selyem női nadrágokat, kombinékat nyári trikókat, gyermek szokni és női Harisnyákat legjobban s­zerzi be A E.OikRClN-'Szakisztetben­. ÉSZT

Next