Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1938. április (34. évfolyam, 75-99. szám)

1938-04-01 / 75. szám

i­ az, zsíros, Gyógyarc­­­s, lencse hajhullás, •ghiba ke­ll 7 sx. :er­szthuros ghabutorok, ■Jachtnak 1., _______507 sipkét, jég­nek munkát ia utca 25. nadohivatal- 452 100 ,ak 2 nagyobb en is fel- Továbbá 17 hold­­, 22, 20, 1, 17, 14, ion, Ros- Szikán- Gorzsán­nal, Gyu­­tanyával, 10 hald zép gyü- Tizeles­­zidin 23, 6, 56, 20, 20, 15 k. tanyával. 37, 27, 5 en áron. bármely ilesztésre ieiy gaz­­n olcsón s vevőim it és föl­­fi vaiy rodaban. sarok. :nd M 19.10 21.05 21.50 22.28 22.48 23.11 23.25 5.10 5.15 5.29 5.54 é 14 6.53 7.20 9.22 d IS,­­ Ka- 18 5S - é 19.45, pest d i, 7.37,­­ árhely i. Igyő 8 37 d óét 16 OS, é 17 53 .a­­. 14 35, ipestre er. Idek: a Hat­­coepont­­­el fekvő ;in hon­l vabbá a «kishold I. tanya­lehet : alatt* sk. 227 e írért teh­ető sor). szakában Tegnap este 7-ig tartott a törvényhatósági bizottság közgyűlése Érdekes vita az inségmunkák körül — A város telkes adománya a mártélyi református templomra — Szent István-tér, Mussolini-utca Kiburkolják jövőre az Aradi-utat Évnegyedes rendes közgyűlését teg­nap tartotta meg városunk törvényha­tósági bizottsága. Az elnöki székben, ez alkalommal először, dr Ká­szo­n­y­i Richard főispán ült. A tiszti állások betöltése nem szerepelt napirenden, de azért érdekes tárgy akadt bőven. A délelőttöt pedig teljesen betöltötte a polgármesteri jelentéshez való hoz­zászólások sora. Mindig órákat vesz igénybe a polgármesteri jelentés tár­gyalása, most azonban valóságos re­kordot teremtett a törvényhatósági bizottság, mert mikor a polgármesteri jelentésre az elnöki enunciáció, a tu­domásulvétel elhangzott, a városháza tornyában éppen elharangozták a de­let, vagyis 12 óra 10 perc volt Mé­gis úgy éreztük, hogy nem volt feles­leges ez a hosszú, sok-sok megbeszé­lés. Hogy olyan szépen szineződött ki, szinte egész közélete állapota, óhajtása, vágya ennek a vásárhelyi közönségnek, melyből dr Kászonyi Richárd főispán nemcsak a törvényha­tóság arculatát ismerhette meg, de­­ magát a mi küzködő népünket is, s mely tud kicsi dolgoknál is szíve­­ mélyéig elérzékenyülni. És tud agyá­­­ban, gondolatának mélységéig felszál­lni. Különösen sok szó, néha viharos közbeszólástól kísérve hangzott el az inségmunkák körül. Különféle szem­pontokból tárgyalták a felszólalók a kérdést. A végén azonban minden magyar szív összetalálkozott abban a vallomásban, hogy a munkás édes­testvér, akit szeretnünk kell és akit szeretünk is mindnyájan. Sorsa ne­­künk is fáj és segíteni szeretnénk rajta minden módon. Ezért soha nem általánosítunk a kritikában, mert ha vannak olyanok, akik a könnyebb végét keresik is a dolognak, de álta­lánosságban ez a vásárhelyi nép mél­tó a szeretetre, a megbecsülésre. Mert amikor tettekre hív az idő, akkor mindig ott áll, ahova a kötelesség szólítja. Ahova mindnyájunkat hív a becsület, a munka. Ez adta meg szép színét a tegnapi közgyűlésnek. Tisztelgés felállva Fél tíz órakor szólalt meg az el­nöki csengő. Ugyanis a tisztikar tagjai a főispáni lakosztályban adtak infor­mációkat dr Kászonyi Richárdnak. Ott történtek újabb bemutatkozások is. A közgyűlési terem megtelt, a kar­zatok zsúfolásig. Kászonyi Richárd dr főispán a közgyűlést megnyitva, jelen­tette, hogy Gábor Iván helyére S­z­i­k­o­r­a István hivatott be a kis­­gyűlésbe, a dr Lajtos Lajos helyére pedig Tárkány Szűcs Imre. A közgyűlésben a Gábor István he­lyére dr Széll Bálint ügyvéd. Mikor a Gábor István nevét a főispál kiejtette, egyszerre tel­­e■elkeittl az egész gyűlés és úgy tisztelgett az elhanyt emléke előtt. S ezt ismételte meg akkor, midőn az Endrey Béla polgármesteri jelentésében parentálta el Gábor Istvánt és jelezte, hogy az iparosság és a köz javának munkálásában tett érdemeit Gábor Istvánnak senki kétségbe nem von­hatja. Ugyanezt cselekedte a dr Hódy Mózes volt tiszti főügyész halálának bejelentése alkalmával.­­ Majd öröm­mel konstatálta a polgármmesterjelentés, hogy dr Darabos István az Or­szágos Gyorsiróvizsgáló tagja lett. Az­­tán bizonyos rezignációval vette tudo­másul, hogy a Tornyai János festőmű­vész özvegye részére a kir. Kúria havi 125 pengő tartásdíjat ítélt meg. Utakat kérünk Kun Béla képviselő szólalt fel el­sőnek a polgármesteri jelentéshez. Utalt arra, hogy a tegnapelőtti impozáns, bensőségteljes installációs díszközgyű­lés után itt vagyunk a hétköznapok munkájának kellő közepében és hi­szem, hogy új főispánunk, Kászonyi Richard e munkában mindig jóakaratú segítséget fog nyújtani. Én és 4-5 bizottsági tagtársam immár 30 éve ve­szünk részt e város javát szolgáló köz­életi munkában s elmondhatom, hogy már kilenc főispán beiktatását s mű­ködését láthattam szintól-szinte s azt tapasztaltam, hogy bármily magasra csapkodtak a pártpolitikai hullámok, az a főispán mindig megértésre és tiszteletre talált részünkről is, aki köz­igazgatási teendőinek ellátásában pár­tatlanságot gyakorolt. Meg vagyok róla győződve, hogy ily viszonyban leszünk Kászonyi főispán úrral is. Hiszem azt is, hogy mint a múltban, ezentúl is mindig a nemzeti függetlenségünkhöz való intrazigens ragaszkodás és a szo­ciális haladásra való törekvés fogja vezérelni törvényhatóságunkat. Nehéz időket élünk és talán még súlyosabb idők következnek ránk, ezért fokozot­tan kell dolgoznunk, valamint megér­­tenünk egymást Majd a város helyzetére mutat rá Kun Béla. A legmagasabb pótadót mi viseljük, mondotta. Arra vonatkozólag, hogy a vá­rosok közötti teherviselési egyenleget megteremtik, kap­tunk ígéretet többször, de az ígéret csak ígéret maradt min­dig. Volt ennek a városnak már miniszter képviselője is nem egyszer, mégis alig alig érezte kegyét az államnak. Pedig csak február havában is, mint hallottuk a jelentésből, közel fél mil­ló pengő adót fizetett be ez a kö­zönség. Megértést kíván. Légióként pedig az utak építésénél. A Lelei út­ból pár kilométer hiányzik és Csanád vármegye nem akarja kiépíteni. Talán csak nem a féltékenység ennek az oka? Majd a pusztaiak útigényeinek jogosságára mutat rá. A csomorkányi út, a Ficsérlénia az Orosháza barac­kosi­, pusztaszéli és erzsébeti utak. Jóakaratot kér a főispántól, hogy jár­jon el ő is ez utak ügyében a kor­­mányzatnál, hiszen az út forgalmat, a forgalom pedig anyagi erősödést, szo­ciális jólétet jelent. És jelent. És je­lenti azt, hogy az állam részéről a nagy adóterhekkel szemben a közön­ség ellenértéket kap. Kevesli, hogy a kincstár csak 300 kilogram cukrot utalt ki a vásárhelyi szegény gyerme­kek részére. Hóna alá kell nyúlni job­ban a népnek és segíteni, mert tízszer annyi ingyen cukorra is szükség volna minthogy a túl magas árukat megfizetni nem tudja. Ebben az ügyben is legyen a Főispán Úr szószólója ennek a vá­rosnak és a szegény gyermekek sorsán könnyítsen. Végül sürgette Kun Béla a belsőkutasi és a kopáncsi iskolák felépítését, mire nézve régi ígéret tör­tént. Kérte ebben is a főispán után­járását. Dr Kászonyi Richárd főispán megköszöni a bizalmat. Megköszöni az üdvözlést, mely újra árad feléje a polgármester jelentéséből, valamint Kun Béla felszólalásából. Megmon­dotta az installáció alkalmával, hogy ezért a városért dolgozni akar és dol­gozni fog. Pártszempontokat félretéve jár el a kormánynál, hogy a város jogos igényei kielégíttessenek. Utánna néz az iskolaügynek. A jelei útra vo­natkozólag azonban megjegyzi, hogy ne gondolja a törvényhatóság, mintha Csanádnak pénzügyi helyzete rózsás volna. De azért mindent elkövet, hogy ez a kívánság is teljesítessék s az át­­kapcsolás megtörténjék. Nagy éljenk­­­zést keltett a főispán azon kijelentése,­­ hogy a „tanyavilág felkarolása sziv­ügyét képezi.“ A város dorongja ... Takács Ferenc képviselő kér most szót a polgármesteri jelentés kap­csán. Ő is az utakról beszél, melyek­nél az a baj, hogy kevés az állami út s az állam újakat nem akar átvenni.­­ A cukornál nem az a fontos, hogy adnak pár kilogramot, hanem az, hogy az állam elégedjék meg kevesebbel a 46 milliós haszonnál, a karteleket pe­dig szorítsa rá, hogy ne szedjenek ezen a réven 24 millió pengős évi hasznot. Szállítsa le igényét mind a kettő és szállítsa le a cukor árát az állam. Majd arra tér rá, hogy a tűzifa körül megint nem mentek rendben a dolgok télen. Nem rágalmaz. Egyé­nileg nem akar említeni senkit. De a fa ellen annyi jogos panasz hangzott el. Azelőtt arra esküdött ez a város, hogy a kályhában csak egy cégnek a faja ég. Most elosztották. Kérdezi, hogy kötelező volt e a dorong használata? És ha igen, kötelezve volt e a város arra is, hogy rossz fát vegyen át? A kórháznál is korhadt, nyers, olyan fa került tüzelésre, amelynek alig—alig volt melegsége. Ő tudja, hogy átvet­ték a bizottságok a fát, azt is tudja tehát, mert ebből azt kell következ­tetnie, hogy a kereskedők a legprí­mább fát szállították a városnak, de hát akkor haom­an eredt a baj, hogy nedves és korhadt volt, értéktelen? — Majd az inségmunkákra tér rá. Ne bántsák mindig az inségmunkásokat. Végeztessenek velük olyat, melynek értelme van. — Majd az ablakbeve­­résekre utalva intézkedést kér, hogy nyugodtan élhessenek az emberek, kik dolgozni akarnak. Nyugodtan ehessék meg szerény kenyerüket. S főként nyugodtan alhassanak !.. B­a­n­g­h­a Imre a Kutasi útra sür­geti az iskolát, mert ott legalább 69 gyermek emiatt csak a legnagyobb bajlódással tud hozzájutni az oktatás­hoz. — Rostás István Kocka ut­cai városatya a légvédelmi intézke­­désekkel kapcsolatban a padlások ki­ürítésére nézve kér felvilágosítást. — Szathmáry János a Horthy Mik­lós úti aszfaltburkolat tehermentesíté­sét, a házadómentesség szigorú kriti­káját és a hősök nevének megörökíté­sét kéri. — Molnár István a kis­­töltési mázsát reklamálja. C­a­­­d­á­n Sándor a mázsaházi tárlatíró hivatal­hoz kisegítő erő alkalmazását sürgeti, hogy a gazdaközönség ne várakozzék órákhosszat. — Posztós Sándor szintén az inségmunkálatokkal foglal­kozik. — Berta Mihály ugyanezen téma körül mozog beszédében. Azt kérdezi, hát mit csináljon, ha nincs munkája a fiatalnak ? — Menjen ki a tanyára szolgálni ! Kiált közbe Karasz Péter, Berta Mihály beszédének folyta­tásában szégyenmunkának minősíti az inségmunkát. Megoldást szeretne ő is. — Karácsonyi Ferenc demagó­giának nevezi az ujságcikkezést, mely­­lyel félrevezetik talán a Népjóléti hi­vatalt. Itt nagy vihar tör ki, de csak­hamar elcsendesül. Majd arról beszél Karácsonyi Ferenc, hogy szellemi in­­ségmunkásoknak ne alkalmazzanak gazdaifjakat, olyanokat, kiknek 25 hold földjük van és olyan leányokat, kik­nek apjuk vagyonos. — Neveket kérünk ! Kiáltják közbe. — Nem akarok nőket pellengérre állítani ! Mondja Karácsonyi Ferenc. Dr Kászonyi Richárd főispán. Erről a tárgyról ilyen modorban szólni nem engedem. Karácsonyi Sándor G. E. al­­elnök az újvárosi vasút melletti út kiburkolását sürgeti. Majd arra mutat rá, hogy bizony az inségmunkálatok miatt vannak nagy zavarok a gazda­sági cselédtartás körül. Volt olyan négy munkás, akiknek csak annyit mondott a gazda, hogy: „jobban takarítsatok ?“ És azonnal felkerekedtek s otthagyták. Egy cseléd pedig azért ment el a ház­tól, mert „mindig a gazdája vágott részére kenyeret“. Magyar testvérem a munkás K­a­r­a­s­z Péter emelkedik most szólásra. Nagy tévedés azt hinni, — mondja — hogy az inségmunkásügy az én ügyem. Nagy tévedés azt hinni, hogy azért foglalkozom ezzel a témá­val olyan sokat, mert a népszerűség útját keresem. Nekem, s ezt ünnepé­lyesen jelentem ki, épenúgy fáj az én magyar testvéremnek sorsa. S fáj az, ha látom az éhezőt, a lerongyolódott azt a magyart, aki velünk együtt har­colt, mint kitűnő katona, mint a világ­égés alatt. Elismerem azt, hogy talán a szociáldemokrata párt tagjai jobban ismerhetik, mert közelebbről látják a nagy nyomorúságot és így jobban el is keseredhetnek társaik sorsa miatt. Azt azonban tagadom, hogy engem valaha is a munkástestvérek ellen való ellenszenv vezérelt volna. Hiszen ha elolvassák cikkeimet, el kell ismerniök, hogy a szeretet csendül ki annak min­den sorából. Nem elnyomni, nem a kenyértől akarjuk elütni a munkást. De nem lehet kétféleként beszélni. Nem lehet a tanyák között azt mon­dani, hogy leszállítani az adót, itt meg azt mondani, hogy felemeljük az in­­ségsegélyt. Elismerem, hogy kevés a segítség. Szeretnék én is többet adni. Azt kérdik azonban az urak, hogy hova álljanak el a munkások? Állítsák 1938. április 1. Fentek Ei&Üetéstár helyből Negyedévre 6. — P Félévre 12. - P Vidékre Negyedévre — P Telefoanon­­ 79 AHA 8 FILLÉR VASARHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP XXXIV. évfolyam 75. szám. Felelős ezerkesszé és lapial*)dono*i KUN BÉLA Scarkent­ag és kiadóhivatal­­ Kossatk-Ur Tektoasx'ia i 79 Harisnyákat, kötött kabátokat, blúzokat, pamut- és női selyem kötött fehérneműt előnyösen vásárolni csak­ a Kokron Szaküzletben. s miméig tájékoztatják

Next