Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1940. július (36. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-02 / 147. szám

Ms­­.é! fa­­rongyos: ási M o I- straígat­a adta alá aint Csó­ Erzsébe­­t, ezeken i táróiták mégpedig dón lévő Itassanak, rák raeg' .őst Hst­­jok. Csó­­ány biztos árrész kis íjaba kül­­i­­ János h­­­u­n­y­­­ta a kül­­letti hogy ikói utón , illetőleg, tégy 1200 t ássanak,­­Sz.kánc­l Izeket. Az ak, ugyan­így a 40 óra reggel a kiásását gjai meg­­is a kor­ rab­lók Köre n 2 őrskor elyre Kör meg s Kór ikör július tisztmányi ! Olvasó őrskor sz ügyében ▼áros ______ isztas bószakadás dón alóli­g köles­­sen a vá­­c gazdák nek a kör­­e 1940.ju­­a város luiius 1. nos s. k. k. '­&, Ur ágra­ íi 8 hazái. 244 .t, hogy édes- 11 a y Teréz leljük s a régi t, vevőinket i és neve­kossag 42 I ra 3 i»­. sári, iskoki nö- Sála­a az I. polg.*ha lábbá oké ütést. rímé . I. sm­­efánia Sző­­re, a* általa izezetek fen» jók részbeni naher 1 nap­területén le­­té­re 2132­.s 1. polgármester. temetleni­­eg Rádium írért, mely itán biztos. * Filmcsoda 11 Mikor ül az óra? Ismét hangosan ver a szivünk né­hány nap óta Látjuk, hogy végre meg­­tört Versailles és Trianon. Régi sebek újra felszakadnak a tekintetünk oda­­száll Erdélyország felé. Hatalmas ba­rátaink haladnak a végső győzelemhez és mi most itt vagyunk egy új prob­­léma előtt. Nem váratlanul jött, c­sk a közvéleményt érte meglepetésszerű­­leg az, hogy az orosz-szovjet csapa­­tok ultimátum után bevonultak Buko­vina északi részébe és Besszarábiába. Úgy éreztük, hogy elérkezett a mi időnk is. Hiszen azzal a ténnyel, hogy Románia kardcsapás nélkül engedte el orosz-szovjet területeit, mert Orosz­országhoz tartozott Besszarábia és nép­­rajzilag odatartozik Bukovina északi része, a béke­diktátumok sérthetetlen­ségét már megdöntötte maga a tény és maga Románia is elismerte azt, hogy fikció az egész. Néhány nap óta ismét hangosan ver a mi szívünk. Te­kintetünk odasz áll Erdélyország felé. Egyelőre azonban nekünk a bölcs mérsékletnek álláspontjára kell helyez­kednünk. Készülünk, hogy ne találjon bennünket készületlenül semmi, de egyelőre még a mi időnk nem érke­zett el. így mondja ezt a baráti sajtó. Az olasz kormányhoz és a német kor­mányhoz közelálló félhivatalos lapok intenek bennünket mérsékletre és jel­zik, hogy igazunknak diadala el fog következni, de még az óra nem ütött számunkra. Nagyobb elintéznivaló dol­gok várnak megoldásra, tehát nekünk is várnunk kell. Az olasz lapok meg­írják, hogy ez a várakozás nehéz már, sőt megmondják őszintén, Budapestről keltezve, hogy türelmetlen is a magyar közvélemény, de az okos szóra kell hallgatnunk és az okos tanácsra, me­lyet elménk diktál a szívünknek. Lát­hatjuk ugyanis, hogy Nagyrománia sorsa már megpecsételtetek. Az az óra el fog következni belátható időn belül, amikor a mi igazunknak teljesedése is sorra kerül. Amikor cselekedtünk kell így, vagy ha kell, másként, elszántság­gal és közös akarattal. Az óra tehát nem ütött még számunkra, esak ké­szülünk, mert fel kell készülnünk, hogy készületlenül semmi bennünket ne találjon. Semleges újságok szintén ezt mondják. Svájci lapok, amelyek jól informáltak, hangoztatják ugyanezt. Sőt megmondják őszintén, hogy a szituáció az, miszerint Magyarország hamarosan hozzájut jussához, mégpe­dig valószínűleg oly módon, hogy a békét senkinek megzavarnia nem kell. Hogy mit hoz a következő perc, vagy a következő nap, ki méri ma már az időt, azt mi nem tudjuk. Mi csak egyet tudunk: azt, hogy Románia el lehet készülve arra, hogy felfújt nagy­sága, mely nevccsak jogellenes, de ter­­mészetellenes is volt, megdől­t azután azok a részek, melyek soha szervesen, se politikailag, se néprajzilag, se ősi jog szerint birtokállományához nem tartoztak, lehullanak a történelem és az igazságosztásnak paranoiára. Ismét nagyon hangosan ver a szívünk pár nap óta, készüljünk is minden eshe­tőségre, de ez a készülés nem azt je­lenti, hogy most már gyerünk ! Egy­előre összekapcsolódik sorsunk más nagy eseményekkel. Hidegvér és az az eltökéltség, hogy alkalmas időben, ami­kor igazán cselekedni kell, akarunk és tudunk is cselekedni. Most várunk, Hódra tszővisárhaly, 1940. julus 2. Kedd. ABA 8 FILLÉR XXXVI. évfolyam 147. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonon­ KUN BÉLA Szerkesztés­i és kiadóhivatal­­ Kossuth tér Telerorszán­­ 79 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Ettfizetési ár kemptai Negyedévre 6. — P Félévre 12. — Vidékre Negyedévre 8. — P, VÁSÁRHELYI Telefonszálz­­ 79 mert bízunk kormányférfiaink bölcses­ségében, intézkedésében és bízunk a mi hatalmas barátainkban, akik nem feledkeznek meg rólunk és ha eljön az idő, akkor vagy ők adják ki a jel­szót, hogy előre, vagy pedig, hogy most már lehet. Még azonban ez a szó nem hangzott el. Határincidensek a magyar-román határon Husztról jelentik. Június 30-án, 14.30 órakor a Visk fürdői honvéd örsparancsnok ellenőrző szolgálata so­rán román járőrrel találkozott. A román járőr minden ok nélkül két, majd kis idő múltán újból három lövést adott le. A fegyve­res határsértést a honvédjárőr visszautasította. Sebesülés nem történt. A román járőr tüzelve visszavonult. Egyéb részletek még ismeretlenek. A­­magyar kormány az incidens miatt tiltakozott a román kormánynál és felhívta figyelmét, hogy milyen kel­lemetlen következményei lehetnek annak a helyzetnek, hogy a román csapatokat egészen a magyar határig tolták előre. Mátészalkáról jelentik : Jucim 30- án 18 óra 43 perckor három fekete­gyarmati lakót Ant-Kőszegtől délre a 9-es magassági pontnál átlépte a ha­tárt. Amikor magyar területen 150 méternyire értek, még punkilövést hal­lottak. A hangból megállapították, hogy Aol Kőszeg széléről, román les­tűrésről adták le a lövéseket. A lövedékek fejük felett süvítettek el és magyar területen csapódtak le. A részletek még ismeretlenek. Sorinx a román tüntetőkre Vasárnap nagy tüntetések voltak Ga­­lacban. Mint Bukarestből jelentik Ga­­lacban és Besszarábiából elszállított rabok is fellázadtak őreik ellen. Leg­nagyobb részüket agyonlőtték, a töb­biek megszöktek. Kommunista ifjak nagyszabású tüntetést rendeztek Gr­­licban. A kivonult katonaság állítólag valamennyit agyonlőtte. A halottak száma több száz. A belügyminisztérium szigorú ren­deletet adott ki a belső rend fenntar­tása érdekében. Az összes nyilvános helyiségeket este 11 órakor be kell zárni. Tilos az utcákon több mint négy személynek csoportosulni. Tiloa min­denféle klubban és hasonló helyiség­ben az ország érdekeit érintő kérdé­sekről vitatkozni. Tiloa külföldi sze­mélyt vendégül látni, vagy rejtegetni. Az általános zenélési tilalmat július 3 ig meghosszabbították. Bukarest utcíit angolellenes plaká­tokkal ragasztották tele, de vannak zsi­dóellenes kitételek is a plakátok szö­vegében. A plakátok szerint a Buka­­restben élő angolok örömünnepet ren­deztek az orosz-román konfliktus miatt. Pamfil Selisiu, a „Curentul“-ban felhívja a lakosságot, hogy még néhány hónapig türtőztesse magát s ne bántsa a zsidókat, mert néhány hónap múlva majd esik át a leszámolás órája. A román külügyminisztérium sajtó­­osztálya azt az utasítást adta a lapok­­nak, hogy Magyarországot, Bulgáriát és a zsidókat nem szabad többé támadni. Különböző rémhírek fokozzák Romá­niában a fejetlenséget. Szófiából jelentik, hogy egy kétmo­­toros román repülőgép, amelyen két ember volt, bolgár területen sz állt le. „Míg az ellenség, vagy mi el nem pusztulunk“ Londonból jelentik: Chamberlain volt angol miniszterelnök vasárnap este rádióbeszédet mondott és kijelentette, hogy a brit kormány egységes abban az elhatározásban, hogy mindvégig el­­lentáll a német uralmi kísérletnek. A beszédet rádió útján továbbították a brit tengerentúlra és Északamerikába is mindenüvé.­­ A miniszterelnök irányításával — mondta Chamberlain a többi között — elhatároltuk, hogy megtámadjuk ellenségeinket s eltökélten és egy nagy néphez méltó harci szellem­ben szem­beszáll­unk támadásaikka­l. Most már magunknak kell megvédeni magunkat, bízva továbbra is a Gondviselésben, hogy eljutunk a győzelemig. — Lehetséges, mondta végül, — hogy az ellenségnek itt—ott sikerül be­hatolnia. Ebben az esetben szembe­­szállunk vele minden utón, minden községben, minden házban, míg az ellenség, vagy mi el nem pusztulunk. Mi lesz Erdélylyel? Valamennyi svájci lap távirati jelen­tések alapján foglalkozik a romániai eseményekkel. A Suiane című lap töb­bi között ezeket írja: „ Mivel a román határok felülvizs­gálásának elvét elismerték és ez a re­­vízió a Szovjetunió részéről a tengely­hatalmak beleegyezésével ment végbe, elengedhetetlen, hogy ezt az elvet a magyar és a bolgár követelésre is ki­terjesszék. Csehszlovákia precedense bebizonyította, hogy a széthullást — ha egyszer megindult — nem lehet elhatárolni, Románia — ha már egy—­szer Moszkva előtt meghátrált — leg­jobban teszi, ha enged a magyar és a bolgár követeléseknek is. Mivel az 1918- iki román területi statua quo a Szovjetuniónak tett engedmény következtében megszűnt és mivel Bukarest semmiféle segítségre nem szá­míthat annak megvédés­ében, ami még meg­maradt, nem marad tehát más hátra, mint beleegyezni az elkerülhetetlen területi engedményekbe.“ A Courrier de G.neve vezércikket szentel a román kérdésnek. „El kellett készülve lenni arra, — ír­ja a lap —, hogy Magyarország köve­teli a maga részét. Magyarország és Bulgária sohasem szűnt meg követel­ni a békekötésben elszakított területek visszacsatolását. Románia csakugyan nem tehet szemrehányást szomszéda­­inak azért, hogy szomszédai, félreve­­zették szándékaikat illetően. Budapest és Szófia változatlan programmja a bé­keszerződések felülvizsgálása volt. Ro­mánia azonban sohasem akart tárgyal­ni Erdély visszaadásáról. A háború nem felel meg a magyar vezetők ízlésének. Magyarország kinyilvánította, hogy kö­­veteléseit háború nélkül is ki tudja elégíteni.* A Neue Züricher Zeitung így ír: „Budapest hír szerint újabban igényt emel Erdélyre, de ennek az igényé­­nek teljesítését nem kötötte határozott határidőhöz.“ A svájci lap ezután milánói táviratot közöl, amely a többi között így szól: „Magyarország továbbra is bízik a ten­gelyhatalmak befolyásában, amelyek egyedül vannak abban a helyzetben, hogy fenntartsák a békét a Balkánon. A békét azonban román részről ve­­szélyeztetik, mert esetleges heves visz­­szahatárok a magyar kisebbségekkel szemben nagyon hamar háborúra ve­zethetnének.“ Mussolini a harctéren Rómából jelentik . A Duce harctéri látogatása harmadik napján Badoglio tábornagy, valamint több vezető poli­tikus és katonai személyiség tárassá-á­gában eljutott Gol de la Msdeleineig. A lakosság mindenütt lelkesen éltette Mussolinit s a katonaság fegyverrel tisztelgett, Col de la Midaleinen át a Duce francia területre lépett és elju­tott a megszállt terület határáig. A Duce megszemlélte a csapatokat, majd meghallgatta az olasz csapatok ragyogó teljesítményeiről beszámoló jelentéseket. Mussolini ezután vissza­tért Olaszországba. Hitler Párisban Vezéri főhadiszállás : Vasárnap reggel Hitler kancellár féltin­s nélkül meg­jelent Párisban, az Invalidusok-templo­­mában felkereste Napóleon sírját, majd a Diadalív alatt a Névtelen Katona altját. Páriából jövet meglátogatta Mühl­­hausent és Felső-Elzászt. A látogatás során megszemlélte a Maginot-vonal különböző nehéz páncélos műveit amelyeket a németek új fegyverei­­ legrövidebb időn belül tettek harckép­telenné. A versaillesi szerződés aláírásának napján Hitler vezér meglátogatta Stasa­burg régi német birodalmi várait. A­ Kehl melletti Rajna-átkelés elzászi part­ján Dollmann tüzérségi tábornok üd­vözölte a Führert. Dollmann annak a hadseregnek főparancsnoka, amely Els­zászban kikényszerítette az áttörést a Maginot-vonalon. Hitler gépkocsiján előbb körutat tett azután pedig hosszabb ideig a strass­­burgi székesegyházban időzött, amelyet junius 19-ike óta ismét a birodalm lobogó leng.­ ­ Alt a! if írta JLi. Sérti­ és fiú kötött inget, m. selyem fehérneműt, A (IrnQl N­lllll m* selyem és pamutharisnyát óriási választékban " U1IH1| talál és leQOlCSDbbODi 8SCGTXI be a bokron kötöttáru szaküzletben«

Next