Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1940. szeptember (36. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-01 / 198. szám

aládtalan bírás n.____ 893 eszek. Érdek-L_________885 )r. Csáki Lajos __________833 a Gosztonyi Zrínyi 31 szám _______828 rá cserépkályha u. 6 szám. 831 vagyis tezeknek alatt lehet je __84926 kalapácsos lehet : Reményi _______787 boconadi kapra__________785 IV., Kaszap utca __ 784 itt, mezőhegyesi Tanya 1743 sz. __________779 ó után való elh igyacott féléves __________778 att süldők, na— stehenek vannak másnál. 679 ni való törek és lató Friedmann ___________672 Jelentkezni lehet ___________741 i levő urinéneki fűtéssel, medióné! Budapesten int 6 832 isi nehézségeire tatai szenekből, fából már most russvárból. 217 .hj. város utójától. ny sitett vetőmaga város hozillett vetőmagmagot a m. kir. hján a bánkurmesitő telepein megbízható itermésü vetőfaságunk a m. tál felügyelete enki teljes bink jósága és hmann féle 481- ztai és a koikon is jól téma van. Továbismert bánkuti talajon ez érdott kisholdan előjegyzéseket alágositást nyujatalos órák alatt -11 óráig városámu helyiségelőjegyzés sorig készpénz szolgáltatása előri magtárában kalmas állapot-1 aug. 23-án. Jándy Imre sk. nyilvántartóba jön pa... izony, amikor a aszivott tajtéktóllakott vendég van öblös volt, ísért volna. Ha ás „fzüstök“ után a gazda, délig volt gyönyörű sorban Taschler ,Jos Béla, végül lös, aki kétév iki voltak a legiragások voltak slállt annak, akitak neki hercegi, lipái, valamennyi an is, amelyen agya s 300 ágyú a másikon ériegymást. Ilyen „tőtett“ dohányt országban érezte aás a dohánynak, hozzák be, mint lvassukan-lassan ilág... - kezd mégis árusítás és kezelésű Rúdás és hármas és 4 elfogadható árán különféle tipusu Szabó kovácsnál, m nyi—u. folytatása.» 240 Hódmezővásárhely, 1940. szeptember 1. vasárnap. Előfizetési árak: Helyben negyedévre 6 pengő. Félévre 12 pengő. Vidékre negyedévre 8 pengő. ti** ■ ■■■*>■ VÁSÁRHELYI független politikai napilap Főszerkesztő és laptulajdonos (1905 óta) Kun Béla Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. — Telefonszám: 71 ERDÉLYT régen is a tiszántúli ember szemében mindig Kolozsvár s a Székelyföld jelképezte. Lelkünkhöz volt nőve azonkívül minden kis rege, sok többi városa, melyek a pénteki bécsi döntés után, visszatértek az anyaországhoz, avagy továbbra is román területen maradtak. Örvendezünk azoknak a városoknak, községeknek, hegyeknek, bányáknak, amelyek visszatértek s fáj lelkünknek mindaz, ami túl maradt az uj határon, továbbra is román birtoklásban. De vétkezik az igazság ellen, az ész s a jelen idők történelmi adottsága ellen — mikor nagy tengelybarátaink élet-halál harcot vívnak, — aki lekicsinyli, vagy kényelmes puha vánkosok közül kritizálja az elért eredményt. Németország és Olaszország az ellen az Anglia ellen vívják tengeri, szárazföldi és légi gyilkos csatákban a létharcot, mely ország bennünket 20 évvel ezelőtt csonkaságba, trianoni átkos gyászsorsba kényszeritett s mely Anglia azóta is hajthatatlan, konok ellenfél maradt minden jogos reviziós törekvésünkkel, követelésünkkel szemben. Ha erre az Angliára és az azóta levert, porban fekvő, velünk szemben mindig gyűlölködő, hetyke Franciaországra lett volna bízva sorsunk végleg, a történelmi megkövesedett helyzet alapján, akkor sohasem kaptunk volna vissza egy talpalattnyi földet sem a régi Nagy-Magyarország elrabolt területéből. Akkor cseh, meg román iga alatt görnyedő testvéreink a folytonos lenyomás, üldöztetés, vagyonukból való kiforgatás mellett, mikor magyar anyanyelvük miatt harmad-állampolgárként kezelte őket az idegen hatalom, — évek folyamán kénytelenek lettek volna elsenyvedni s ha nem is tagadták volna meg soha magyarságukat, de erőtlenekké váltak volna előbbutóbb a rájuk zúduló zsarnokság kegyetlenségeivel szemben. Igen, ez volt a kisantant célja s a háttérben ott settenkedő angol s francia politikai érdekhajhászat célja is. S ki merte volna hinni, még csak gondolni is, csak ezelőtt két évvel, hogy Komárom, Losoncz, Krasznahorka büszke vára, Ungvár, Nagyszöllős, Munkács visszatér véráldozat, emberélet pusztulása nélkül hozzánk, kiktől Trianon elszakította őket! S ki merte volna gondolni csak pár hónappal ezelőtt is, hogy Nagyvárad, Kolozsvár,Marosvásárhely, Székely-Udvarhely, Sepsi Szent-György, Kézdi-Vásárhely, Zilah, Nagy Károly, Szatmár-Németi, Nagybánya, Máramarossziget, Dés, Beszterce, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda szintén vér és emberáldozat nélkül újra a mienk lesz ? Hiszen csak egy héttel ezelőtt is nyiltan hirdették a bukaresti lapok, a vasgárdisták és Máriuék, hogy egy rögöt sem engednek át Erdélyből s nyiltan megírták a szerb és bolgár lapok, hogy Románia fegyveres ellenállásra készül. Ám a mi hős hadseregünk is ott állott hosszú hetek óta a trianoni határon mindenre készen. Számot vetett magával minden katona, hogy vére és élete a Hazáé s a zászló becsületéé. De nem került sor a vérnek és életnek feláldozására. Ennek a végletekig való kímélése volt a felelős kormányzat célja, mint külügyminiszterünk mondja. Más módon is értünk volna el eredményt, de akik a határon őrtállásra felvonultak — monda a külügyminiszter — gondoljanak családjukra s munkájukra, amit otthon hagytak s ahova most visszatérhetnek. Ne hősködjék senki, hogy többet lehetett volna elérnünk, ezt vagy azt viszszakapnunk, hanem gondolja meg, hogy minden területet vér és életáldozat nélkül kaptunk vissza. így beszélt a Bécsből hazajövet egy állomáson való ünnepélyes fogadtatáskor a külügyminiszter s emlékeztetett arra, hogy felfelé megyünk biztosan a lejtőn, melyre 1920-ban a mélységekig lecsúsztunk s a trianoni Magyarország 7 milliós lakosa helyett ma már 14 millió főből áll megnövekedett országunk népessége. Azt meg a miniszterelnök mondotta, hogy ezek után ne járjon senki külön utakon s érezze át a felelősséget szive mélyéig minden egyes ember, de érezze át az egész nemzet is. Ne legénykedjék senki — mirépedig ezt tegyük hozzá, hogy miért nem kaptunk mindent vissza, ha már tengelybarátok vagyunk ! Meg kell fordítani a tételt: ha nem lennénk tengelybarátok, akkor semmit sem kaptunk volna vissza. Ha nem bíznék bennünk Németország és Olaszország s ha nem kötöttük volna sorsunkat fentartás nélkül, teljesen az övékéhez, ha mi Anglia és Franciaország fullajtársai lettünk volna, vagy ha színváltoztató, kétkulacsos külpolitikát követtünk volna az elmúlt évek alatt, akkor lehetett volna-e kívánnunk, vagy csak remélnünk is ezt az országnagyobbodást, Erdély fővárosába, Kolozsvárra való visszaköltözésünket s a keleti-Kárpátok egész hegyláncolatainak le a Székelyföld alsó csücskéig általunk való birtokba vételét, ősi tulajdonunkba való új beiktatásunkat ? Ezen gondolkozzék el minden magyar. Komolyan, számot vetve mindazzal, ami az immár megoldott kérdés háta mögött volt és van. Ne handabandázzék senki, mondotta tegnap Pestre visszaérkezésekor az ovációt rendező tömeg előtt a miniszterelnök. Ne berzenkedjenek, ócsároljanak és követelődzenek azok, kik a nagy nemzettesthez mérten kevesen, a szabadkőművesek és a zsidótőke által megmételyezetten, a tengelybarátság helyett mindig másfele sandítottak és sandítanak ma is, arra, hol az angol király díszebéden látja vendégül a trianoni egyik fő Lucifert, a Hitler által szétugrasztott Cseh-Szlovákia elnökét, Benest. Fájhat, fájjon is minden igaz hazafinak, hogy román területen maradtak Arad, Temesvár, Déva, Vajda-Hunyad, Brassó, sok más város és község, melyekhez az ezeréves magyar történelem gyászos, avagy fényes emlékei tapadnak, de amelyek egyaránt Árpád népének becsületét sugározzák. Fáj, szívünk sajdul belé, hogy testvéreink sokan továbbra is román államhatalom alatt élnek. De másképen a magyarromán kérdést békésen megoldani nem lehetett. A délkeleteurópai kitörő háború pedig az egész Balkánt vészes lángra lobbantotta volna. A puskaporos hordó felett, mint az olasz lapok írták, nem volt szabad a gyújtogatást megengedni. Magyarország, a Teleki kormány bölcs önmérséklettel mindig ezen az állásponton volt. Végre Románia is erre az útra lépett. S Németország és Olaszország, mely Ribbentrop kijelentése szerint úgy Magyarországgal, mint Romániával baráti kapcsolatokat tart fenn, a Führer és Duce akaratával pártatlansággal keresték és találták meg a kivezető utat bonyolult néprajzi és földrajzi viszonyok tömkelegéből. Ezek a néprajzi és földrajzi viszonyok bizonyítják, amire Teleki miniszterelnök utalt, hogy apáink is hibáztak. Ezért kell magunkba szállanunk. A liberális-zsidó kapitalista rendszer múlt évtizedei alatt magyar véreink százezerszámra voltak kénytelenek kivándorolni, a Hazából megélhetési nehézségek miatt,ahelyett, hogy nemzetiségi vidékek körzetébe megfelelő ekszisztenciális lehetőségekkel telepítette volna őket az államhatalom, hogy ott a magyarság számarányát növeljék. Ehelyett számos, a mostani döntés folytán tőlünk elszakítottan maradó városban van csak magyar többség, de a közvetlen közel fekvő falvakban román a többség. S a visszacsatolt 45 ezer négyzetkilométeren élő 2 millió 370 ezer - --------------lakosból nem is 50 százalék, nem csak 48 százalék a magyt 1 millió 150 ezer; 43 százalék román, 1 millió; 2 és fél százak a német, 60 ezer; 6 és fél százlék az egyébb eredetű, 160 ezer ! Ezen kell most mélységesen elgodolkoznunk, a miniszterelnök ált hangoztatott felelősségérzettel, akor a magyar élet holnapját kérjük meg munkával. Mikor átmgyünk a Királyhágón! Mikor kiesés Kolozsvár főterére fog bevnulni sokezrek sorfala közt, mild és millió magyar lelkének odaszínyalása mellett vitéz nagybáni Horthy Miklós, Magyarország Kományzója és tiszteletet tesz die nagy királyunk, Hollós Mátyás vas szobra előtt! Mikor a töm egységben élő, legendás hirü vit székely nép háromszéki, csiki udvarhelyi otthonában szemünk fátára röppennek föl a házikók ( maira a piros-fehér-zöld lobog! hogy soha többé földi hatalom ne téphesse őket onnan, hol év kinpoklos szenvedései közt is megőrizték a Hazához való hinget. Mikor nyilvánvaló, hogy a Kipátok egész vonalát azért ítéli nekünk a tengelyhatalmak, tudják, hogy ott az apáról fiú szálló, eltiporhatatlan magyartonai hősi erények fogják mint az eleven védő erőt jelenteni nyugatibb civilizáció szabad fejlésének biztosításában és ha kioltalmazásában. Ez nekünk ne csak magyar, de világtörténelmi hatásunk és kötelezettségünk. S uj határon innen, az uj határ túl érezze, vallja minden magy hogy a közös faji eredet elszalhatatlan kötelékei összefűznek benünket s a Szentistváni birodal állameszme nem vált álommá határolt testvéreinkre nézve se mert azt, mint élő valóságot mikább őrizzük az ő számukra is Kun Be Milyen volt a nagy pillanat?... Magyar újságíró jelentette a bécsi nagyeseményről a következőket: Délután 3 órakor érkezett meg a jelentés, hogy indulhatunk a Belvedere-palotába, ahol közel két esztendővel ezelőtt döntötték el Észak-Magyarország sorsát a tengelyhatalmak külügyminiszterei. Lassan kanyargott az autóbusz velünk a régi palota felé, amelyenek udvarában ma is, mint egykor az eget tükrözi vissza a márvánnyal kiépített halastó. Pálmák és délszaki növények diszítették a lépcsőházat és előcsarnokot, amelyben vártuk a döntés pillanatát. Három óra 20 perckor húzták félre a függönyt ,és a keskeny ajtón bementünk a tanácsterembe, amelyet zsúfolásig megtöltöttek. Alig helyezkedtünk el, Ribbentrop báró német birodalmi külügyminiszter máris felállt és kemény arccal, olvasta fel német nyelven a deklarációt, amely szerint az általános európai újjárendezés szellemében a délkeleteurópai szektorban is a tengelyhatalmak kívánságának megfelelően döntőbírósági ítélet alapján immár béke, rend, megnyugvás és igazságosság lesz úrrá. Könnyű fejbiccentéssel adta át a szót a birodalmi külügyminiszter Cano grófnak, aki helyéről felemelkedve olasz nyelven olvi fel a deklarációt. Magyar ember magiosabb pillanatot soha sem érhetett n Feszesen, mérhetetlen méltósággal álldenki. Csáky István gróf külügyminter, mint egy szobor ül a helyén, szpillája sem rezdül a történelemfori szavak hatása alatt. Teleki Pál , miniszterelnök szinte merev és mozdtan, de aki ránéz, az látja, hogy itt a fiú ünnepli a győzelmét, amelyért emberéleten keresztül küzdött. Manoilescu román külügyminisz halottsápadtan ül. Lassan és méltóságesen hullanak Ciano gróf szavai. A rí deklaráció után az államférfiak átvonak egy másik terembe, hogy aláírja szerződéseket. A német külügyminisztem sajtófőnöke és munkatársai gyorszel osztják szét a megegyezés tényei az uj határvonal leírást. Remegővé vesszük át a dokumentumot. Leirható érzés, amikor a Belvedere-palotában hirtelen előrántott térképen utána rájjuk az uj határt. Olaszok, németek, borok, amerikaiak, svédek, svájciak álla körülöttünk, ölelkeznek, a kezünket rángatják és a könnytől elfutott szemi gsoMti iwhi iHiim imi.u mit ............................................................................................................... 1 1 1 1 * ■■■ UntAtt áriihdn bluxokr# kabátok, sx vetterek, női nadrdgtllUlllill lllldiAI kombinék és Qarianyokban, a legkényesebb s a legegymsserbbb igényeket is-a legjobban és legolcsóbban kielégíti hatalmas választékával a KOE RON kötöttáru üzlet, i ____________________________________________________________________________________________________