Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1941. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-01 / 1. szám

ítésekf ib dűlőben csipde les föld. Ért, tutvölgy dűlőben­ öl polyvás terek utca 1 szám 562 es asszony ajánl­zonynak tanyára zám 578 4, 11, 10 ‘Thö­ d tanyanélkül. Bes­­zmentes tanyával, lom jó körzettel földet megfelelő Kaszap utcán s a „ nagyobb házak­­, Kallai­ u. 4. 584 spat tanyaskeres­­tér 8 szám 588 szőrtíg Sándor or­ 591 ra. kézi faragás, 2 gönyöra szép, il egy nagy fehér len célra jó, olcson an 2 —4-ig Érsek* ______________549 -gbizható asz­­le gondviselőnek onyi utca 15 szám _____________566 irt kiadó tartósra egy használt, de ilyea is eladó. Ért. ______________563 tt levő Orovecz ,1 idd, továbbá a 300 öl portával el- Neumann Sándor ._____________575 -s munkást keresek Dr Soos István utca ______________574 isoak kerestetik III. 97.___________530 tsfanyal kerestetik, ám alatt. 531 i lévő gyümöl­­ld, vagy negyed .ke.­ni VHI. ker. ______________532 Gojdát féle szól­nál, T. 2136*a sz. ______________533 szánkó van eladó 12 szám alatt. 544 Nor-Star nevű en­­nyi utca 28-a szám Inai___________545 i. 18, Ferenc József la cigány 36 Dam 3a, 8, 77, 99, 8, Csillag 38, 40. 1, Zsoldos 5. Gróf zentesi útfélen bolt, ígi tér 20 a, Rónai Irta, Makói u. 1 a szék 31, Berkenye (Kiszapart 43 patika, 5­1 d­e k. 18 h Csi­­, 13 és fél h ta­­ngöl, Hódtóban 15­5 h Csárpateleki lében. 5062 régi négy sz­ógól gyü­­tel h. a IV. dúlh­­ancsban. 2840 és 38 h. Gyulóban. en. 24 h. Földvári tyával, 70 h. még így dűlőben. Ért ing. forg. iroda ______________528 spók utca 39 szám _______________516 vízmentes föld ne­­asel és jószág álló- VHI. ker. Csömör _______________524­­ elvégzését legol­sztalos, Ferenc utca _______________504 ebb helyre 70 éves is Imre, Damjanich ___ 519 skora magános asz keres. Cim a kiadó­­_______________521 ősén eladó. Cím a 542 át! Hallói ne vegyen sapkát, ka­­raktáramat, hol iSdi Asztragín, Nutria bárány, ez sapkák min­.so­arban kaphatók idin a s­irdba­n ( 4 .SSD.VO. ev. templomnál), lősséget vállalok, ügyeljen 294 marin és Ima­­gi, kapható őrségben nyáritt 31 a séfnél. 501 fős: Kun Béla Iváry József Uri Aladár ( Hódmezővásárhely, 1941. január 1. Szerda. Előfizetési árak: Helyben negyedévre 6 pengő. Félévre 12 pengő. Vidékre negyedévre 8 pengő. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő és laptulajdonos (1905 óta) Kun Béla 8 fillér XXXVII. évfolyam, 1. szám. VÁSÁRHELYI Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. — Telefon­szám: 79 Eljön az élet... Most két esztendeje még csen­desség volt és ujesztendő reggelén Angliában épugy, mint más nem­zeteknél felsereglettek a diploma­ták, felöltötték legszebb ruhájukat és koronásfőknek, államfőknek, meg kormányelnököknek átadták gratulációikat. Most két éve még így ment, bár a háttérben már összesúgtak egyesek, benfentes sajtóorgánumok pedig sorok kö­zött mutattak valamire. Úgy vibrált tudatalattiságban az eljövendő zűr­zavar. Azután most egy esztendeje már ott álltak a Maginot vonal két­­oldalán. Farkasszemet néztek egy­mással többmilliós hadseregek. Ta­lán kártyáztak a francia és angol katonák, úgy űzték el unalmukat az erődítmény mélybehatoló eme­letin és azt hitték, hogy ennek nem lesz vége soha. És hol vagyunk már a végétől. A Maginot vonal, melybe súlyos tíz­milliárdokat fek­tetett bele egy hatalmas nemzet, egy világbirodalom, olyanná vált, mint a kártyavár, amikor rájujt a fergeteg ereje. A nemzeti nagy fel­zúdulás. Az elfojtott energiák, me­lyeket erőszakosan zártak páncél­falak közzé, börtönfalakba. Ugye most egy esztendeje még ott álltak. S vannak kishitű emberek, akik ezen az újév reggelén megállva nem tudják elgondolni azt, hogy az új esztendő igenis meg fogja hoz­ni a döntést. Hogy annak a nagy fergetegnek ereje az utolsó döntő mérkőzésben elhozza a diadalt, nem csupán a tengelyhatalmakra, hanem egész Európára és az igaz­ság diadalát az egész világra. Új kísérletezések folynak még. Görög sziklahegyeken pattognak a golyók és robbannak bombák. Egy kis nemzet, amelyiknek több ezredéves diadalmas múltja van, feláldozza magát egy hatalomért, amelyik ha­talom görcsösen ragaszkodik utol­só cseppjéhez letűnt dicsőségének. Feláldozza magát, mert a vége az lesz. Tudja mindenki. Ehhez nem kell prófétának lenni, ehhez nem kell valami történelmi nagy tudo­mány, vagy harcászati hozzáértés, hogy Görögországnak sorsa meg van pecsételve. S akkor azután el lesz oltva a Balkánon az utolsó darab tűzfészek is. S a romok fe­lett építhetik az új világot. De bi­zonyos, hogy Liverpool nem fog többé dirigálni se nekünk, se má­soknak. Nem ő fogja megmondani, hogy a Pusztaszélen verejtékhullás révén termelt gabonának mi legyen az ára a világpiacon, vagy pedig­len itt a vásártéren, ahol majd most folytatják a kövezést. Nem fog di­rigálni többet, hanem belenyugszik a változhatatlanba és abba, hogy nincs égignyúló hatalom és nincsen olyan nagyság, amit egyszer le ne törne a természetnek rendje, mely nemcsak a jegenyefáknak paran­csol. Meglesz a döntés ebben az esztendőben. Ebben, melyre most virradtunk. Egyelőre jóslatokra va­gyunk utalva. De minden jel arra vall, az eddigi tanulságok pedig mind parancsolólag és bizonyos­sággal beszélnek. Az éjszaka, mi­kor az éjféli óra elkövetkezett és mikor átfordultunk a mába, mikor az ó-esztendő elszakadt az újtól és ujongva mondottuk el az első kö­szöntőt, az egész világon mindenütt elaludtak a lámpák annak jeléül, hogy itt van a történelmi perc. Csak egy helyen maradt világos­ság : a nagy csatorna körül, mert az angol városok lobogó lángja tűzlényét most is átvetette a nagy vizen a másik part felé. És beszélt az a fényesség. Most egy eszten­deje még csendesség volt ezen az oldalon és állig fegyverben állott egy hatalmas nemzetnek, francia népnek több milliós hadserege. Ak­kor volt mire hivatkoznia, mert előtte állott a glonvé gárdája. Az erőforrások és az erő. Most azon­ban már a francia hadsereg a múlt emléke. A diadalmas fegyvereket rozsda marja és maga a nemzet siratja azt, hogy balga volt és bí­zott egy olyan szövetségesben, amelyik csak hatalmi eszközéül használta fel őt is. El fog követ­kezni a döntés ebben az esztendő­ben. És hogy ez a döntés milyen lesz. Olyan, amilyen a természet és az igazság rendje szerint lehet. Németország az ő acélerejével és történelmi nagy elszántságával olyan magasan áll az eshetőségek felett, hogy itt semmi közbe nem jöhet többé. Ahogyan gróf Csáky István külügyminiszterünk újévre adott nyilatkozatában egy német újság előtt jelentette ki: mi bízunk, mint az Istenben. Bízunk a diadal­ban. Bizun­k a Führerben. És mél­tók is akarunk lenni az ő bizal­mára. Új esztendőnek reggelén, amikor nyílik előttünk az idő és újult remények támadnak szívünk­ben, visszamutatunk az elmúlt két esztendőre, aztán arra, ami egy esztendővel ezelőtt volt és bizo­nyossággal szólunk : még egy esz­tendő és a béke napja ragyog mindnyájunknak fejére. Élünk, mégpedig boldogan. Újabb oláh hazugságáradat Magyarország ellen Bukarestből jelentik. A félhivatalos „Cuvantul“ újabb támadást intéz Magyar­­ország ellen. Egyik cikkében a lap azt panaszolja, hogy a szatmárvidéki romá­noknak újból vándorbotot kellett kezük­be venniök. A kakastollas magyar csend­­őrök házaikat nap-nap mellett láto­gatá­sukkal tisztelik meg, de a magyar elnem­­zetlenítő akció sem tudott erőt venni a szatmárvidéki románokon­, akik át fogják vészelni a jelenkor kínzásait is. A tüszős szatmári románok, akiknek öt kés van a tüszőjükben elrejtve, üldözött szegényle­gényekké váltak. A magyar csendőr mindenütt nyomukban van és főleg az éjszakákat használják fel letartóztatásuk­ra. Az elfoglalt Erdély románjának már nincsen nyugalma éjjel sem és éppen ezért nem is alszik otthon, hanem az er­dőben húzza meg magát. Oda a magyar csendőr már nem mer utánamenni, mert tudja, hogy ő sincsen vasból és az ő testét is át­járja a bicska Bocskort nem szabad viselni, mert az román nemzeti viselet és tiltják a magyar hatóságok, amelyek a románoknak még nyomait is el akarják tüntetni Erdélyben. A városokban még a hússütő rostélyokat is összerombolták, azt mondván, hogy a rostonsült hús román nemzeti eledel. A román templomokban a hitszónokok­nak magyarul kellene prédikáln­iok, de a román pap, ez a nemzeti hős inkább el­áll a prédikációktól és csak imákat mor­mol az édes anyanyelven. Más cikkében a lap aradi tudósítója azt írja, hogy a magyar sajtó és a buda­pesti rádió hevesen tiltakozott a lapban megjelent és főleg a székelyeket érintő igazságok miatt. „Mi tárgyilagosan közöltük — írja az aradi tudósító —, hogy a székelyek na­gyon elégedetlenek. Budapest erre a legpimaszabb és a legcivilizálatlanabb hangon azt mon­dotta, hogy mi olyan dolgokat állí­tunk, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Figyelmen kívül hagytuk azt a civilizát­­lan módot, amellyel a magyarok nekünk válaszoltak, mert nem követelhetünk kul­túrát és civilizációt a barbároktól.“ A továbbiakban azt bizonyítgatja a tu­dósító, hogy mennyivel jobb dolguk volt a székelyeknek a román uralom alatt, amikor szerinte a székelyek asztala dú­san meg volt rakva minden jóval. Éppen ezért „a székelyek visszakivánkoznak Nagyromániába, ahol nyugodtan és a legteljesebb szabadságban éltek.“ Hitler vezér kiáltványa katonáihoz Hitler vezér és kancellár az újév alkalmából kiáltványt intézett a német hadsereghez. Büszkeség­gel emlékezik meg azokról a tel­jesítményekről, melyeket a német katonák ennek az esztendőnek fo­lyamán véghezvittek. A diadalmas harcokról, a nagy győzelmekről, melyek koronáját képezik az egész német hősi elszántságnak. Érintette röviden kiáltványában a súlyos helyzetet, melyben a megalázott Németország 20 esztendőn keresztül élt, de ősereje s élniakarása fel­emelte. Lemostátok a gyalázatot a német névről! Állapítja meg H­i­t -­­­e­r vezér. Semmi kétség az iránt, hogy a további győzelmek is a mieink lesznek és hogy ebben az esztendőben a végső diadalt vívjuk ki. Büszkeséggel emlékezik meg végül az egész német nemzetről. És erről az esztendőről, mely a diadaloknak sorozatát hordozta. Ötszáztizenegyen esnek amnesztia alá A kihágási bíróságon lezárták az amnesztiarendelet alapján megkez­dett eljárást. Tudvalevőleg azok, akik szeptember 11-e előtt követ­tek el olyan természetű kihágáso­kat, melyekért 8 napnál kevesebb szabadságvesztés büntetést, illető­leg ennek megfelelő pénzbírságot róttak ki, hatása alá esnek annak az amnesztia rendeletnek, melyet Kormányzó Urunk őfőméltóságának 20 éves országlása ünnepén bocsá­tottak ki. A kihágási bíróságon az ítéletek elhangzottak azóta is, sőt kirótták a bíróságokat, de az le­teteket nem hajtották végre, mert december 31-ig azokat fel kellett terjeszteni a belügyminisztériumba. Ez a felterjesztés tegnap történt meg. Dr Kövess Mihály kihágási bíró 511 esetben mondott ki 8 nap­nál kevesebb ítéletet kihágás mi­att és mint az 511 esetnek aktáit most a belügyminisztériumba ter­jesztették fel törlés céljából, mert? mindnyájan az amnesztia rendelet? hatálya alá esnek. A belügyminisz­í­­ériumban egyszerűen hatálytala-­­nítják majd az ítéleteket. Tóth József temetése : Tegnap délelőtt fél 11 órakor­ ment végbe a Tóth József volt­ ipartestületi elnök temetése. Mint­ha minden út a római katoliku­sírkertbe vezetett volna ezidőtáv kocsikon és gyalogosan is nagyon sokan mentek ki, nem csupán **' iparosság köréből, hanem a halom minden rétegéből, hogy a holtában hazaérkezett Tóth József­nek a végtisztességet megadják. A kápolna előtt volt felállítva a­­ ravatalo­s koszorúkkal halmozták el koporsóját. Szomorkás időben, mikor az esztendő utolsó napjának elmélkedésében jártak-keltek az emberek, ment el örök pihenőre Tóth József. Még egy évvel eze­lőtt is ott volt az üdvözlők sorá­ban s azok között, akiket nagyon sokan köszöntenek jókívánságuk­kal. Később résztvett a Boszniai Harcosok egyesületének gyűlésén s beszédet tartott. Csak úgy nyár derekán köszönt el Vásárhelytől, amikor már sú­lyos betegsége kezdett elhatalma­sodni rajta. Halálhíre őszinte rész­vétet váltott ki a városban. Az Ipartestület házára kitűzték a fe­kete lobogót, de meggyászolta őt tiszta szívvel mindenki, aki a tar­talmas értékes életnek megbecsü­lését hordozza lelkében. Mert a Tóth József élete az volt. Megál­dott és áldástosztó. Tizenhét eszten­dei ipartestületi elnöksége idején sokat tett ennek a hatalmas tár­sadalmi osztálynak felemelése ér­dekében. Nevéhez fűződik az Ipar­testület zászlójának felavatása és egyik nagy kiállítás is. A sírnál az Iparos Daloskor adott elő gyászdalokat, az iparosság ne­vében Koller István testületi el­nök mondott búcsúztatót, Osko­­v­i­c­s László pedig a 19 keresztfiú nevében köszönt el Tóth József­től. Az ipartestület küldöttsége zászló alatt jelent meg és gyász­zászlóval tisztelegtek utoljára dísz­­elnöküknek M­o­g­á­n Márk elnök vezetésével a boszniai harcosok. A temetésen részt vett F­e­j­é­r­v­á­­r­y Bertalan dr ny. polgármester­helyettes is. Most már négyen­­ma­radtak az öreg harcosok, mégpedig M­ó­g­á­n Márk, O­s­k­o­v­i­c­s József Rózsa András és B­á­n Máté. Vesztébe rohan Amerika Borach szenátor, aki mindig a mérsék­letnek képviselője volt Amerikában, most is felemeli tiltakozó szavát a háborús uszítás ellen. Amerika, mondja újévi be­szédében, nem lépésekkel, hanem roha­nással megy a háború felé, de egyúttal vesztébe is rohan. Különben ezzel kapcso­latosan semleges országok sajtója álla­pítja meg, hogy Amerika túlságosan ide­gesen viselkedik és olyan képtelensége­ t alatt Álfait meleg kesztyűket, sálakat, divatos m. selyem és házi felvlog harisnyákat, divat és egyszerűbb kötött kabátok, blúzok, m. selyem fehérneműek iGQObcanTbh besserszési helye a b ökrön kötöttáru szaküzlet

Next