Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1942. március (38. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
lek 1969 föld,kirótt felül, szerződést 1400 pengő ként az át- i következő teleket jele Klauzál- 1914 négy- K) pengőért tópart-utcai Soós István 6290 öles itve és neje lakosoknak mti- utca 32 kai bold ppanos Pál lakosoknak m sz. alatti földjét He-utca 22 az. gőért az Klauzálok eladták Imalommal is nejének és István-u. ita 5 kat özv. Mait. lakosnak 1370 négy Lajos Da pengőért. Jakos előleg birtokosházi taársai oros- 500 négyket Dimák Lőceei utcai Öles földárnak 7250 üresaranyai old 920 n.1 év neje pengőért, tűi utca 54 old 600 n. r csendőrírt. mu pusztai telküket Joó és netársa Gróf eladták 1 , földjüket ének 2646 old és 200 t és társáhadság- tér a 9189 n. indékozás ur Sándorárt lakos 10 n. elesie Simoningéért. .e0őu. 19 Vk 13 kai. kát Szim lakosnak a. IS .a. V'tiveneksheim R 4 ív« mipmsxta ti ménekit.es dtem. Andor 202 ház gtyssíigöl ighetö oda im. 144 A „végső megnyert csata“... Az amerikai elnök, Roosevelt minapi rádióbeszédében beismervén a katasztrófáiig vereségeket, melyeket az amerikai és angol seregek legutóbb, főleg Japántól szenvedtek tengeren, levegőben és szárazföldön, — még további csapásokra készíti elő az amerikai közvéleményt de egyúttal beszéde befejezésekor felereszti a nagy léggömböt oda vágja a világ fülébe : győzni fogunk ! Hogy a léggömb aztán szétpukkan, vagy már szét is pukkant, azzal nem törődik. Fő, hogy injekciókat adjon a rémüldöző amerikai tőkéseknek, kiket eddig azzal biztatott, abba a tévhitbe ringatott, hogy Japánt, — mihelyt mozdulni merészkedik — egy-kettőre el fogják intézni. Halomra lövik Tokiót s a sűrűn lakott sok tengerparti várost, térdre kényszerítik a „kellemetlenkedő sárgákat” és azt is ki merte hökkenteni Roosevelt, hogy „elsöprési” háború az, mi most a tengelyhatalmak ellen folyik. Fölényeskedő, túltengő önbizalommal, a szabadkőműves, zsidó környezet által szuggerált fenegyerekeskedéssel és iránysvetiséggel úgy beszélt már többször Roosevelt, mintha Amerika mérhetetlen nagy gazdagsága, nyersanyagbőségben való duskálkodása és rengeteg emberanyaga a hadiszergyártásnak töméntelenségével együtt elegendő lenne a tengelyhatalmak legázolásához Mintha Németország és Japán, meg Olaszország létért, igazságért folytatott harca csak vakmerő kísérletezés lenne az egész világot vezetni, az egész világon uralkodni hivatott Amerikával és Angliával szemben. Mintha az Úristentől kibérelte volna Amerika és Anglia az összes népeken való uralkodás, az azokat lelketlenül kizsákmányolás jogát, hogy a földi paradicsom egyesegyedül az angol amerikai érdekszövetség kiváltságos birtokállománya legyen. Pedig az Úristentől, a javak igazságos elosztásának kötelezőségét minden embernek szívébe író Úristentől senki sem kaphat kibérelési jogot ennek homlokegyenest ellenkezőjére. Oget, hogy a bérlés fogalmánál maradjunk — csak a kibérelt lelkiösmeret mondhat és állíthat Roosevelt pedig és angol kollegája Churchill ezzel nem sokat törődnek. Kicsire nem néznek. Nem feszélyezi, nem zsenirozza őket senki és semmi. A ..demokrácia“ nevében, — mely az ő szemükben egyet jelent az angolszász világuralomnak tűzön- vizen keresztül való fentartásával s a világ zsidóságának népek és nemzetek felett gazdasági, politikai, kulturális téren való garázdálkodásával — üzentek hadat Roosevelt és Churchill azoknak a tengelyhatalmaknak, kik aránylag szűk területen túltömött népességüknek akarnak csak megfelelő életlehetőségeket és jogosan követelhető földrajzi elhelyezkedést szerezni. S ha ez Anglia világuralmi zsarnokoskodását az elevenen érinti, azon nincs mit csodálkozni, azt nem kell tagadni, de Amerika — kivéve az általa elbitorolt Fülöpszigeteket — földrajzilag még érdekeltnek sem mondható igazság szerint abban a háborúban, melyet önzésből, német és japángyűlölésből immár az egész földkerekségére kiterjesztett. Ha a Történelem egykoron felelősségre vonhatná Rooseweltet és a vádlottak padjára ültethetné, mert szabadkőműves és zsidó uszításra lépésről lépésre közelebb vitte, majd odasodorta Amerikát a háborúhoz, akár a már említettem elbizakodottságból, vagy akár rövidlátásból, akár hebehurgyaságból s ha Roosevelt nyílt vallomással felfedhetné azokat a titkos rugókat, melyek az ő háborús elhatározását mozgatták. Amerikának háborúba belépését szinte kiprovokálták, f elámulna és megborzadna a világ, hogy mily alantas indokok, mily egyéni bosszúvágy, mily indok klikkek és habzsolni akaró pénzcsoportok együttes ördögi munkája taszította bele az emberiséget az első világháborúnál is nagyobb és rettenetesebb végleszámolásba! De hát Roosevelt letűnik a forgó színpadról s a balfenéken elisszol, a „magánéletbe“ visszatér akkorra, mikor még a dúsgazdag Amerikának is minden megmaradó erejét össze kell majd szednie arra, hogy az oktalanul felidézett háborúban tékozló módon elpazarolt értékeit pótolja s eddig gondtalan élethez szokott polgárainak megtépázott és meghibbant lelki egyensúlyát ugyahogy helyreállítsa. Mert arra nézve pillanatnyilag sem lehet kétségünk, hogy Amerika és Anglia a háborút el fogják veszteni s minden ezzel járó nyomorúság, lelki válság, belső forrongás és a közállapotoknak rohamos romlása a két angolszász szövetségesre reá szakad. Mondhatja Roosevelt, hogy a „végső győztes csatáit“ Amerika fogja megnyerni s így a háborút is és ő fogja diktálni a békét, mondhatja ezt százszor és kurjanthatják ezt ezerszer és ezerszer a zsoldjában álló sajtó és propagandista fullajtárok, — a mai hadi helyzet a kétszer kettő négy alapján épen az ellenkezőjét mutatja. Roosevelt maga kijelenti, hogy Amerika és Anglia kénytelen még ezután is a „hátrálás“ hadműveleteit folytatni és további „veszteségekre“ elkészülni, mert légi haderejének termelési arányszáma még nem érte el a németekét és japánokét. Így a jelenlegi harctéri alulmaradása az angolszász hatalmaknak egészen természetes. De ! — folytatja Roosevelt — de és de, mondja tovább, el fogja érni Amerika és messze túl is haladja a német technikai termelést, az újonnan gyártott repülőgépek, páncélosok, ágyuk arányszámát, mert Németország s Japán most van a makszimális arányszámnál, náluk csak a stagnálás, a hanyatlás következhetik, — okoskodik jámbor ál bölcseséggel Roosevelt, — így támasztván alá pehelyként elfújható érvekkel a „végső győztes csatáról“ szóló elmélkedését. Természetes, hogy neki rózsaszínben kell látnia és láttatnia Amerika és Anglia jövőjének égboltozatát, mert máskülönben mindkét állam lakosságának lelkiállapota a folytonos hadi vereségek híveinek mázsás nyomása alatt veszedelmesen roszulhat és a belbiztonság aláaknázásáig fajulhat. S hogy a háborút Németország, Japán és Olaszország és mi fejezzük be a „végső győztes csatával“ — ennek bizonyosságát, a bizonyosság tudatát, a benne vetett hitet be kell öntenünk, be kell kiáltanunk minden igaz magyarnak lelkébe, gondolkodásába, a nemzeti társadalomba, hogy ne legyen ezen a régi területéből sokat visszanyert, de még mindig csonka ősi földön olyan ember, ki kételkedik, ki sápitozik, ki beugrik vakondok munkája hitvány fecsegők baljóskodó hírveréseinek, hanem álljon minden magyar úgy ért a saját, posztján, a hadi fronton s az itthoni fronton, mint aki a hamvaiból feltámadó Nagy-Magyarország újra fennen lengő és soha többé alá nem hanyatló lobogójára esküszik, hűséggel, kitartással, égő honszerelemmel. Ez az eskü akkor is eskü legyen, ha még megpróbáltatásoknak nézünk elébe, ha nekünk is áldozatot kell hoznunk a kivívandó győzelemért. Eszünkben tartsuk s az adjon mindig elevenítő erőt mindnyájunknak, hogy a tengelyben való makulátlan szövetségi hűségünk magában hordja a jövő nagy eredményeinek magvát. A héten Budapesten mondotta erre nézve: Esser német államtitkár a közlekedésügyi kiállításon tartott beszédében szóról-szóra a következőket : A bolsevianius ellen harcoló Magyarország teljes jogot szerzett magának arra, hogy részesüljön a harcot követő és az eljövendő béke munkájából születő áldásokból A német államtitkár ezt nemcsak a maga nevében, nemcsak mint óhajt, vagy szónoki szép szólamot mondotta, hanem felelős tényezőként az egész Német birodalomnak, így vezérének, Hitlernek nevében és egyező akaratából. 8 ugyanakkor hangzott ez el Budapesten, mikor vele egyidőben a szovjet amerikai nagykövete, Litvinov (eredeti nevén a zsidó Finkelstein) New-Yorkban vészkiáltásul rikoltotta Roosevelt és Churchill felébe, hogy gyors és nagy hadianyag-segítséget kér Szovjet- Oroszország, mert reá nézve a tavasszal a „győzelem, vagy a halál vár.“ Hisszük, hogy a halál. A bolsevizmus halála, esni kimúlása a két poklos, gyilkos rendszernek. A német és szövetséges fegyverek diadalával. Az első hajnalfényt már megkapták a szegény muzsikák, a németek által megszállt területen. Mert Hitler rendelete visszaállította a föld-magántulajdont, kinyittatta a templomokat, megszólaltatta a harangokat. A „végső győztes csata" képe ennek jegyében rajzolódjék lelki szemeink elé!... Kun Béla Hódmezővásárhely, 1942. március 1. Vasárnap 16 fillér VÁSÁRHELYi mí* Iléntetési árak : Helyben negyedévre 7.20 pengd. Egy hónapra: 2.50 Pengd I I iimimwi—illl—■M—iMIIHIIIilllMiwin—IMII FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP K«nrkMMrí& sa taptul^dkHioa (1905 óta) Kun & él a XXXVifl. évfolyam. 49 szám. Szerkesstdség és kis SShlvatti Kossuth tér. — Telefonssámizt. Bőrünből faientik: * A Donec-fronton és Krímben visszavertük a nagy erőkkel támadó bolsevistákat Az Erdélyi Párt elhatározta, hogy szövetkezik a Mép-pel és elfogadja Bárdossy László pártvezérségét Textilközpontot állítanak fel, de nem lesz ruhajegy és pontrendszer -- A kenyér fejadagot nem szállítják le Budapestről jelentik: Budapestről jelentik: Heves harcban a bolsevisták minden támadását visszaverték a szövetséges csapatok Berlinből jelentik: ’„A keleti arcvonal déli részén a bolsevisták századnyi és zászlóaljnyi erőkkel ismételten támadást intéztek a szövetséges csapatok állása ellen. A német—olasz—magyar csapatok mindenütt visszaverték a támadásokat és borzalmas veszteségeket okoztak a szovjet hadseregnek. A rettentő harcokban a német véderő főparancsnokság a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozik honvédeink hősies harcáról. Jáva védelmét a sziget belsejében építik ki Batáviából jelentik A hollandindiai hadseregfőparancsnokság jelentéseiből kitűnik, hogy a sziget legfőbb védelmi központját Briangan tartományban építik ki, ahol kétezer méter magasságig emelkedő erdőborította hegyek vannak. A tartomány közepén van Bandung városa, amely abban az esetben, ha a japánok Batáviát elfoglalnák, Jáva háborús fővárosa lesz. Itt vannak a fegyverkezési és lőszerművek és beépített védelmi állások.