Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1942. március (38. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-01 / 49. szám

lek 19­69 föld­­,kirótt felül, szerződést 1400 pengő ként az át- i következő teleket je­le Klauzál- 1914 négy- K) pengőért tópart-utcai Soós István 6290 öles itve és neje lakosoknak mti- utca 3­2 kai bold ppanos Pál lakosoknak m sz. alatti földjét He-utca 22 az. gőért az Klauzál­ok eladták Imalommal is nejének és István-u. ita 5 kat özv. Ma­it. lakosnak 1370 négy­ Lajos Da­­­ pengőért. Jakos el­őleg birto­­kosházi ta­ársai oros- 500 négy­­ket Dimák L­őceei utcai Öles föld­árnak 7250 üresaranyai old 920 n.­­1 év neje pengőért, tűi utca 54 old 600 n. r csendőr­­írt. mu pusztai­­ telküket Joó és ne­társa Gróf eladták 1 , földjüket ének 2646 old és 200 t és társá­hadság- tér a 9189 n. indékozás ur Sándor­árt lakos 10 n. eles­ie Simoni­­ngéért. .e0őu. 19 Vk 13 kai. kát Szim lakosnak a. IS .a. V'tivene­ksheim R 4 ív« mipmsxta ti mének­­it.es dtem. Andor 202 ház gtyssíigöl ighetö oda im. 144 A „végső megnyert csata“... Az amerikai elnök, Roosevelt minapi rádió­beszédében beismer­vén a katasztrófáiig vereségeket, melyeket az amerikai és angol se­regek legutóbb, főleg Japántól szen­vedtek tengeren, levegőben és szá­razföldön, — még további csapá­sokra készíti elő az amerikai köz­véleményt de egyúttal beszéde befejezésekor felereszti a nagy lég­gömböt oda vágja a világ fülébe : győzni fogunk ! Hogy a léggömb aztán szétpukkan, vagy már szét is pukkant, azzal nem törődik. Fő, hogy injekciókat adjon a rémüldö­ző amerikai tőkéseknek, kiket ed­dig azzal biztatott, abba a tévhitbe ringatott, hogy Japánt, — mihelyt mozdulni merészkedik — egy-ket­tőre el fogják intézni. Halomra lö­vik Tokiót s a sűrűn lakott sok tengerparti várost, térdre kénysze­rítik a „kellemetlenkedő sárgákat” és azt is ki merte hökkenteni Roo­sevelt, hogy „elsöprési” háború az, mi most a tengelyhatalmak ellen folyik. Fölényeskedő, túltengő ön­bizalommal, a szabadkőműves, zsi­dó környezet által szuggerált fene­­gyerekeskedéssel és iránysvetiség­­gel úgy beszélt már többször Roo­sevelt, mintha Amerika mérhetet­len nagy gazdagsága, nyersanyag­­bőségben való duskálkodása és rengeteg emberanyaga a hadiszer­­gyártásnak töméntelenségével együtt elegendő lenne a tengelyhatalmak legázolásához Mintha Németország és Japán, meg Olaszország létért, igazságért folytatott harca csak vakmerő kísérletezés lenne az egész világot vezetni, az egész vi­lágon uralkodni hivatott Ameriká­val és Angliával szemben. Mintha az Úristentől kibérelte volna Ame­rika és Anglia az összes népeken való uralkodás, az azokat lelketle­nül kizsákmányolás jogát, hogy a földi paradicsom egyesegyedül az angol amerikai érdekszövetség ki­váltságos birtokállománya legyen. Pedig az Úristentől, a javak igaz­ságos elosztásának kötelezőségét minden embernek szívébe író Úr­istentől senki sem kaphat kibérelési jogot ennek homlokegyenest ellen­kezőjére. Oget, hogy a bérlés fo­galmánál maradjunk — csak a ki­bérelt lelkiösmeret mondhat és ál­líthat Roosevelt pedig és angol kollegája Churchill ezzel nem so­kat törődnek. Kicsire nem néznek. Nem feszélyezi, nem zseni­rozza őket senki és semmi. A ..demokrá­cia“ nevében, — mely az ő sze­mükben egyet jelent az angolszász világuralomnak tűzön- vizen keresz­tül való fentartásával s a világ zsi­dóságának népek és nemzetek fe­lett gazdasági, politikai, kulturális téren való garázdálkodásával — üzentek hadat Roosevelt és Chur­chill azoknak a tengelyhatalmak­nak, kik aránylag szűk területen túltömött népességüknek akarnak csak megfelelő életlehetőségeket és jogosan követelhető földrajzi elhelyezkedést szerezni. S ha ez Anglia világuralmi zsarnokoskodá­­sát az elevenen érinti, azon nincs mit csodálkozni, azt nem kell ta­gadni, de Amerika — kivéve az általa elbitorolt Fü­löpszigeteket — földrajzilag még érdekeltnek sem mondható igazság szerint abban a háborúban, melyet önzésből, német és japángyűlölésből immár az egész földkerekségére kiterjesztett. Ha a Történelem egykoron fele­lősségre vonhatná Rooseweltet és a vádlottak padjára ültethetné, mert szabadkőműves és zsidó uszí­tásra lépésről lépésre közelebb vit­te, majd odasodorta Amerikát a háborúhoz, akár a már említettem el­bizakodottságból, vagy akár rövidlá­tásból, akár hebehurgyaságból s ha Roosevelt nyílt vallomással felfed­hetné azokat a titkos rugókat, me­lyek az ő háborús elhatározását mozgatták. Amerikának háborúba belépését szinte kiprovokálták, f elámulna és megborzadna a világ, hogy mily alantas indokok, mily egyéni bosszúvágy, mily indok klikkek és habzsolni akaró pénz­csoportok együttes ördögi munká­ja taszította bele az emberiséget az első világháborúnál is nagyobb és rettenetesebb végleszámolásba! De hát Roosevelt letűnik a forgó színpadról s a balfenéken elisszol, a „magánéletbe“ vissza­tér akkor­ra, mikor még a dúsgazdag Ame­rikának is minden megmaradó ere­jét össze kell majd szednie arra, hogy az oktalanul felidézett hábo­rúban tékozló módon elpazarolt értékeit pótolja s eddig gondtalan élethez szokott polgárainak megté­pázott és meghibbant lelki egyen­súlyát ugyahogy helyreállítsa. Mert arra nézve pillanatnyilag sem le­het kétségünk, hogy Amerika és Anglia a háborút el fogják veszte­ni s minden ezzel járó nyomorú­ság, lelki válság, belső forrongás és a közállapotoknak rohamos rom­lása a két angolszász szövetségesre reá szakad. Mondhatja Roosevelt, hogy a „végső győztes csatáit“ Amerika fogja megnyerni s így a háborút is és ő fogja diktálni a bé­két, mondhatja ezt százszor és kurjanthatják ezt ezerszer és ezer­szer a zsoldjában álló sajtó és propagandista fullajtárok, — a mai hadi helyzet a kétszer kettő négy alapján épen az ellenkezőjét mu­tatja. Roosevelt maga kijelenti, hogy Amerika és Anglia kénytelen még ezután is a „hátrálás“ hadmű­veleteit folytatni és további „vesz­teségekre“ elkészülni, mert lé­gi haderejének termelési arányszá­ma még nem érte el a németekét és japánokét. Így a jelenlegi harc­téri alulmaradása az angolszász hatalmaknak egészen természetes. De ! — folytatja­­ Roosevelt — de és de, mondja tovább, el fogja ér­ni Amerika és messze túl is ha­ladja a német technikai termelést, az újonnan gyártott repülőgépek, páncélosok, ágyuk arányszámát, mert Németország s Japán most van a makszimális arányszámnál, náluk csak a stagnálás, a hanyatlás következhetik, — okoskodik jám­bor ál bölcseséggel Roosevelt, — így támasztván alá pehelyként el­­fújható érvekkel a „végső győztes csatáról“ szóló elmélkedését. Ter­mészetes, hogy neki rózsaszínben kell­ látnia és láttatnia Amerika és Anglia jövőjének égboltozatát, mert máskülönben mindkét állam lakos­ságának lelkiállapota a folytonos hadi vereségek híveinek mázsás nyomása alatt veszedelmesen ro­­szulhat és a belbiztonság aláakná­­zásáig fajulhat. S hogy a háborút Németország, Japán és Olaszország és mi fejezzük be a „végső győztes csatával“ — ennek bizonyosságát, a bizonyosság tudatát, a benne ve­tett hitet be kell öntenünk, be kell kiáltanunk minden igaz magyar­nak lelkébe, gondolkodásába, a nemzeti társadalomba, hogy ne le­gyen ezen a régi területéből sokat vissza­nyert, de még mindig cson­ka ősi földön olyan ember, ki ké­telkedik, ki sápitozik, ki beugrik vakondok munkája hitvány fecse­­gők baljóskodó hírveréseinek, ha­nem álljon minden magyar úgy ért a saját, posztján, a hadi fron­ton s az itthoni fronton, mint aki a hamvaiból feltámadó Nagy-Ma­­gyarország újra fennen lengő és soha többé alá nem hanyatló lobo­gójára esküszik, hűséggel, kitartás­sal, égő honszerelemmel. Ez az eskü akkor is eskü legyen, ha még megpróbáltatásoknak né­zünk elébe, ha nekünk is áldoza­tot kell hoznunk a kivívandó győ­zelemért. Eszünkben tartsuk s az adjon mindig elevenítő erőt mind­nyájunknak, hogy a tengelyben való makulátlan szövetségi hűsé­günk magában hordja a jövő nagy eredményeinek magvát. A héten Budapesten mondotta erre nézve: Esser német államtitkár a közleke­désügyi kiállításon tartott beszédé­ben szóról-szóra a következőket : A bolsevianius ellen harco­ló Magyarország teljes jogot szer­zett magának arra, hogy része­süljön a harcot követő és az el­jövendő béke munkájából szü­lető áldásokból A német államtitkár ezt nemcsak a maga nevében, nemcsak mint óhajt, vagy szónoki szép szólamot mondotta, hanem felelős tényező­ként az egész Német birodalom­nak, így vezérének, Hitlernek ne­vében és egyező akaratából. 8 ugyanakkor hangzott ez el Buda­pesten, mikor vele egyidőben a szovjet amerikai nagykövete, Lit­vinov (eredeti nevén a zsidó Fin­­kelstein) New-Yorkban vészkiáltá­sul rikoltotta Roosevelt és Chur­chill felébe, hogy gyors és nagy hadianyag-segítséget kér Szovjet- Oroszország, mert reá nézve a ta­vasszal a „győzelem, vagy a halál­ vár.“ Hisszük, hogy a halál. A bolse­v­izmus halála, esni kimúlása a két poklos, gyilkos rendszernek. A né­met és szövetséges fegyverek dia­dalával. Az első hajnalfényt már megkapták a szegény muzsikák, a németek által megszállt területen. Mert Hitler rendelete visszaállítot­ta a föld-magántulajdont, kinyittat­ta a templomokat, megszólaltatta a harangokat. A „végső győztes csata" képe ennek jegyében rajzolódjék lelki szemeink elé!... Kun Béla Hódmezővásárhely, 1942. március 1. Vasárnap 16 fillér VÁSÁRHELYi m­í* Ilén­tetési árak : Helyben negyedévre 7.20 pengd. Egy hónapra: 2.50 Pengd I I iimimwi—illl—■M—iMIIHIIIilllMiwin—IMII FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP K«nrkMMrí& sa taptul^dkHioa (1905 óta) Kun & él a XXXVifl. évfolyam. 49 szám. Szerkesstdség és kis SShlvatti Kossuth tér. — Telefonssámizt. Bőrünből faientik: * A Donec-fronton és Krímben visszavertük a nagy erőkkel támadó bolsevistákat Az Erdélyi Párt elhatározta, hogy szövetkezik a Mép-pel és elfogadja Bárdossy László pártvezérségét Textilközpontot állítanak fel, de nem lesz ruhajegy és pontrendszer -- A kenyér fejadagot nem szállítják le Budapestről jelentik: Buda­pestről jelentik: Heves harcban a bolsevisták minden támadását visszaverték a szövetséges csapatok Berlinből jelentik: ’„A­ keleti arc­­vonal déli részén a bolsevisták szá­zadnyi és zászlóaljnyi erőkkel is­mételten támadást intéztek a szö­vetséges csapatok állása ellen. A német—olasz—magyar csapatok mindenütt visszaverték a támadá­sokat és borzalmas veszteségeket okoztak a szovjet hadseregnek. A rettentő harcokban a német véd­erő főparancsnokság a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozik hon­­védeink hősies harcáról. Jáva védelmét a sziget belsejében építik ki Batáviából jelentik A holland­indiai hadseregfőparancsnokság je­lentéseiből kitűnik, hogy a sziget legfőbb védelmi központját Brian­­gan tartományban építik ki, ahol kétezer méter magasságig emel­kedő erdőborította hegyek vannak. A tartomány közepén van Ban­dung városa, amely abban az eset­ben, ha a japánok Batáviát elfog­lalnák, Jáva háborús fővárosa lesz. Itt vannak a fegyverkezési és lő­­szermű­vek és beépített védelmi állások.

Next