Vásárhelyi Tükör, 1991 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1991-01-08 / 1. szám

Könyvekkel a gyermekekért Csodálatra méltó teremtés dr. Függ Zsuzsa gyermek­pszichológus, és újságíró, a Tarjáni ált. isk. igazgatója. Olyan ember, akinek gazdag egyéniségéből a mindennapi oktató-nevelő munka mellett még kutató tevékenységre is futja az ereje. Fáradhatatla­nul az foglalkoztatja, hogyan lehetne többet tenni a gyer­mekekért. Tapasztalatait hosszú évek óta közkinccsé teszi , ír, alkot, publikál. Országos folyóiratokban je­lennek meg írásai, jövőre pe­dig könyv alakban is napvi­lágot lát két Akadémia-díjas munkája: a Gyermekek a kórházban és a Tanulás ta­nítása. Mindkét könyve után máris nagy az érdeklődés, mert mindkettő hiányt és űrt pó­tol. A Gyermekek a kórház­ban címűt — melyben azt fej­tegette, hogy szabadidőszer­vezőnek pedagógus is beállít­ható — több amerikai egye­tem is kikérte. Még külfö­­dön sincs irodalma az általa vizsgált és kifejtett témakör­nek. A kötet az első félév so­rán a Cserépfalvy Kiadó gon­dozásában jelenik meg. Mint pedagógus, dr. Függ Zsuzsa azt vallja: az ismere­tek elsajátítása elsősorban a tanulás technikai módszerei­nek alkalmazásán múlik. Amelyek megtanítása, bemu­tatása és gyakoroltatása ter­mészetesen a tanár feladata. Ha lehetővé teszi a diákok­nak, hogy betekinthessenek a módszereibe, ezzel nagymér­tékben hozzásegíti őket a tudnivalók önálló elsajátítá­sához. Mindez persze csak úgy le­hetséges, ha a nevelő képes megszervezni a saját munká­ját. Akkor a gyermekkel megtaníthatja, hogy tartalmi­lag is szervezni tudjon az is­meretanyagban. A szervezési és a tartalmi „oldal” birtoká­ban viszont már a tanuló ma­ga is kiválasztja a tananyag elsajátításához szükséges módszert. Ezzel, a második félévben megjelenő kötetével egy olyan szakkönyvet kíván a pedagógus társai kezébe ad­ni, mellyel a diákok számára megkönnyíthetik a tanulás folyamatát. Hívják is a megyébe több­féle előadást tartani. Nemrég pedig száz szaktanácsadó ér­kezett a tarjáni iskolába, hogy meghallgathassák köny­vének tartalmát, és megis­merhessék szerkezetének főbb csomópontjait. A megkérde­zettek — a rendelkezésre álló rövid idő ellenére is — elis­meréssel nyilatkoztak a mű­ről, és azt mondták: minél előbb szeretnék kézbe venni, forgatni, használni. Az az igazság, tíz évet késett a kö­tet. Ha annak idején „zöld utat” nyert volna a téma, és nem hallgatják agyon, a szer­ző pedig segítséget és támo­gatást kapott volna a város­tól, már azóta a könyvtárból is ki lehetne kölcsönözni. Dr. Függ Zsuzsa ennek el­lenére változatlan lelkesedés­sel kutat, alkot, publikál. Sor­ra jelennek meg írásai a Köznevelésben, a Látlelet­ben, a Valóságban, melynek egyik szerkesztője is egyben. Ez utóbbiban Esettanulmá­nyok címmel kilenc döbbene­tes gyermeksorson hívta fel a társadalom figyelmét arra, hogy a szeretet hiánya, a csa­ládi zaklatottság és a magá­nyosság hova sodorja a fiata­lokat. Most azt tervezi, kibő­víti tanulmányát és könyvet ír belőle. Mindannyiunk oku­lására, gyermekeink érde­kében. Bízik abban, hogy olyan alkotókat segítő légkör alakul ki a városban, amely az értékek megtartó ereje lesz. F. J. ­i Önkormányzati napló December 28-án tartotta 1990-ben utoljára közgyűlését Vásárhely megyei jogú város önkormányzata. Napirendje szerint először az 1991-es várható önkor­mányzati bevételekkel és kia­dásokal foglalkozott. Mint is­meretes, ebben az időpontban még állami költségvetést sem hagyott jóvá az Országgyűlés, így mint dr. Rapcsák András polgármester is felhívta a képviselők figyelmét, egyet­len alap sem volt biztos a ter­vezet összehasonlításnál, ép­pen ezért nem költségvetést, csak tervezetet tárgyalt a tes­tület. Egyelen dolgot való­színűsíthettek a pénzügyeket áttekintve, mégpedig azt, hogy körülbelül 100—150 millió fo­rint körüli hiánnyal kell szem­benéznie a városnak 1991-ben. Több képviselő is felvetette, hogy drasztikusan csökkente­ni kellene a kiadásokat, s a Fekete Sas, a Zsinagóga és az Ótemplom felújítási munkála­tai folytatása helyett azokon csupán állammegőrzést végez­zenek. Polémia alakult ki fő­leg a Fekete Sas sorsa körül a képviselők között. Kruzslicz István a szálloda felújítási munkáinak leállítását bűnnek minősítette, hiszen ez az épü­let szorosan kötődik a város­képhez és a lokálpatrióta ér­zelmekhez. Mint a szállodáról megtud­hatták a jelenlévők, a szakér­tők szerint már életveszélyes, 300 millió forint lenne szük­séges a felújításához, működ­tetéséhez. A sorsával kapcso­latban a város levelezést foly­tat az Országos Műemléki Felügyelőséggel. A másik ki­adás, amely a legtöbb képvi­selőt arra bírta, hogy elmond­ja a véleményét, a hódtói általános iskola mellett építen­dő tornacsarnokkal kapcsola­tos — amely városi célra is ké­szülne —, s összesen 130—140 millióba kerülne. Ez a képviselők egy része szerint várhat, mások szerint szükség van rá, de jóval ol­csóbban. Egy vélemény szerint 10 szá­zalékkal kellene csökkenteni a tervezetben szereplő körül­belül 1 milliárd 200 milliós ki­adást, s ha ez sikerülne, akkor a költségvetésben se lenne hi­ány. Ezért üljön össze válság­stáb, a felújítások csak állag­­megóvások legyenek, de he­lyi adókat csak akkor vessen ki az önkormányzat, ha azt központilag teszik kötelezővé, vagy ha végképp nem lesz más forrás. Czuczi Győző szerint is egyetlen döntő érv van, még­pedig a mínusz 150 millió. Vé­leménye szerint 1991-et min­denképpen át kell vészelnie a városnak. A közgyűlés ezek után tudo­másul vette az elé terjesztett, a város költségvetésével kap­csolatos irányszámokat. Az egyebek között a legfonto­sabb a város belvízhelyzetének ismertetése volt. A testület tárgyalt már erről a témáról, s most a tényleges tennivalókra tért vissza. Csáki Imre, a mű­szaki osztály vezetője igen ala­posan kimunkált tanulmánya alapján tettek javaslatokat a képviselők. Ezek szerint a leg­fontosabbnak azt tartották, hogy felelős műszaki embert kell találni minden körzetben, aki a belvízveszély elhárítását megszervezné, s önálló vízmű­vállalatot kellene működtetnie a városnak. K. A. Született: Ribárszki Zsolt László és Sinkovicz Juditnak (Kiskőrös, Árpád u. 9.) Ákos; Fehér Ferenc László és Banga Beáta Erikának (Hódzó u. 10.) Balázs Benő; Égető Csaba Sán­dor és Csizmadia Andreának (Oldalkosár u. 5.) Dalma; Knyur Géza és Pigniczki Krisztinának (Kodály Zoltán u. 11.) Jennifer; Juhász Sándor Zoltán és Annus Máriának (Mak­ovszkij u. 5) Sándor; La­jos Sándor és Talpalló Ildikó­nak (Nagy György u. 3.) Máté; Kovács Ferenc és Bodrogi Er­zsébet Piroskának (Malom u. 54.) Mária; Kispál Zoltán és Balla Évának (Tanya 1539.) Gergő; Tóth Ernő és Bálint Sára Lídiának (Gagarin u. 9.) Alexandra; Csatlós József és Sisa Helgának (Felszabadulás u. 25.) Helga; Vincze Gábor és Szirbik Ágnesnek (Damjanich u. 6.) Gábor; Oláh László és Németh Ella Editnek (Ormos Róbert és Molnár Erzsébetnek Ede u. 14.) Henriette; Nyerges (Árpád u. 4.) Viktória; Dr. Grezsa István és Dr. Kovács Ildikónak (Malinovszkij u. 7.) István Bence; László István János és Mónus Erzsébetnek (Csengettyű köz 4.) Tímea Kinga; Takács János és Mónus Katalinnak (Tanya 2032.) Gá­bor; Virágh György és Bodré Évának (Vidács u. 7.) Emese; Ungi István Zoltán és Szilá­gyi Ilonának (Nagy György u. 3.) Attila; Győri Sándor Lász­ló és Bezdán Évának (Vissz­hang u. 13.) Éva; Szokol Sán­dor és Nagy­­ Juliannának (Mindszent, Budai-Nagy Antal u. 20.) Julianna; Ber­kó Tibor János és Forka Ágnesnek (Ol­dalkosár u. 9.) Dániel; Paku László Ferenc és Gregus Edit­nek (Kodály Zoltán u. 10.) Tí­mea Edit nevű gyermeke. Házasságot kötött: Dr. Bá­tory Gábor (Kiskunhalas, Ne­felejcs u. 9.) és Dr. Molnár Etelka (Rudnay Gyula u. 17.); Joó Béla Attila (Mandula u. 20.) és Kaszás Gabriella (Med­­gyessy Ferenc u. 2.); Vas Ká­roly (Szikáncs, Dózsa György u. 29.) és Palócz Erika (Szi­káncs, Dózsa György u. 55.); Tóth János (Tanya 2126.) és Komjáti Julianna Terézia (Ta­nya 24.). Meghalt: Kiss Imréné Hege­dűs Erzsébet (Sztahanov u. 12.); Dr. Mándoki András (Zrí­nyi u. 10.); Szívós Istvánná Fa­ragó Mária Margit (Szentes, Mentő u. 8.); Tóth István (Ta­nya 2091.); Lendvai János (Tö­rök Bálint u. 34.); Palócz Ist­ván (Téglagyár u. 13.); Nyíri Imréné Ardai Lídia (Arany János u. 7.); Gukcsó Imre (Malinovszkij u. 16.); Barta József (Hódzó u. 4.); Sipos Jó­­zsefné Rózsa Eszter (Bezerédi u. 8.); Szabó Sándor (Klapka u. 10.); Farkas Lajosné Rácz Mária (Vöröshadsereg u. 88.); Frank Henriette (Szikáncs, Dózsa György u. 35.); Tornyai Sándor (Tavasz u. 3.); Maczel­­ka Pálné Imre Zsófia (Munká­csy Mihály u. 2.); Bajusz Ká­­rolyné Berta Rozália (Kálmán u. 12.); Kovács Ferencné Ko­vács Jusztina (Dózsa György u. 5.); Dezső Lajos (Vorosilov u. 44.). CSALÁDI ESEMÉNYEK 2 — Vásárhelyi Tükör * M­ég csak alig néhány­­y­ napja kezdtük meg az évszázad utolsó tizedét. Ezt az évet a ha­zai és a külföldi elemzők egyaránt Magyarország, a magyar demokrácia legne­hezebb évének prognoszti­zálják. Bár pénzügyi szakértők szerint már mutatkoznak a jelei annak, hogy az ere­detileg „állami’’ gazdaság priváttá válik a közel-tá­voli jövőben, ebből csak nagyon kevesen éreznek valami jót. Csak azoknak megy jobban, akik időben léptek a vállalkozók rögös útjára, s rendelkeztek olyan „tőkével”, mely segítségé­vel nekivághattak az új­nak. A fokozódó gazdasági romlás, az infláció, a mun­kanélküliség leginkább azo­kat fenyegeti, akik a „szo­cializmusban” is a legki­szolgáltatottabbak voltak, ők azok, a főként a vá­rosokban élők, akiknek nincs terük, lehetőségük, hogy a háztájikban, a kis­kertekben gazdálkodva pó­tolják ki szűkös jövedel­müket. Ők azok, akik már a nyolcvanas években is egyik fizetéstől a másikig éltek, s nem azért, mert eldorbézolták jövedelmü­ket, hanem, mert már ak­kor is kevesebbet kerestek, mint amennyire szükség volt a normális századvé­gi nívójú élethez. Ők azok, akiknek 1949 után az ak­kori hatalom azt ígérte, hogy ugyan nem kapják kézhez azt a pénzt, melyet megér a munkájuk, de he­lyette ott vannak a külön­böző szociális juttatások, 1991 ott az ingyenes orvosi el­látás, az ingyenes oktatás, a dotált szolgáltatások, fo­gyasztási cikkek tömkele­ge. Azóta persze minden megváltozott, csupán a munkabérek maradtak a régiek, miközben az árak „nyugatiak” lettek. 1991 a várakozások, a re­ménykedések éve, de egé­szen bizonyos, hogy a to­vábbi elszegényedésé is. A magyar demokrácia próba­köve is éppen ezért, mert bár nem a demokrácia „csinálta” a krachot, de számláját annak kell ki­fizetnie. K. A. Rendőrkézen a betörőbanda Néhány héttel ezelőtt be­számoltunk már olvasóinknak arról a vandál betöréssorozat­ról, amelynek elsősorban is­kolák, no meg más gyermek­­intézmények estek áldozatul. Most jó hírrel szolgálhatunk: a tetteseket széles körű nyo­mozás eredményeként elfogta a rendőrség, s azóta a vásár­helyi fogdában elmélkedhet­nek a rájuk váró jövőről. A bűncselekmény-sorozat — mint azt az utólagos rekonst­rukció alapján megállapítot­ták — azzal kezdődött, hogy a rendőrség és a bíróság által jól ismert 16 éves O. Zsolt, megszegve az ügyészség által számára elrendelt lakhelyel­hagyási tilalmat, ismeretlen helyre távozott szülei lakásá­ból. A tilalom oka az volt, hogy garázdaság és lopás vét­sége miatt folyik ellene az el­járás, s félő volt, hogy a fe­­lelősségrevonás elől — mint legutóbb — messzire szökik. Nos, ezúttal is elszökött, de nem messzire, csak — mint kiderült — a 25 éves, bünte­tett előéletű Vékony Sándor Hódtó 11. szám alatti lakásá­ra, ahol mindaddig rejtőzkö­dött, amíg a rendőrség el nem fogta. Innen indult éjszakai portyáira. Társával, a 14 éves G. Csa­bával, akit rablás bűntette miatt májusban próbára bo­csátott a vásárhelyi bíróság, először gépkocsikat fosztottak ki, majd a Pöttyös butikba, egy Szeremlei utcai butikba, az Ormos Ede utcai órásüzlet­be, és a Piros presszóba tör­tek be. Az onnan lopott hol­mikat felnőtt társaik értékesí­tették. November elején aztán az oktatási intézményeket vették célba. Ebben közrejátszott az, hogy csatlakozott a társaság­hoz az október 16-án szaba­dult 22 éves Ürge Attila (Ta­nácsköztársaság tér 74.). Az ő életvitelére jellemző, hogy korábban kiszabott büntetésé­ből feltételes szabadságra bo­csátották, ennek ideje alatt azonban újabb bűncselekmé­nyeket követett el. Emiatt vissza kellett térnie a börtön­be a fennmaradt idő letölté­sére. Szabadulása után alig másfél hónapot töltött sza­badlábon, a korábbi cselek­mény elkövetéséért ugyanis december elején a vásárhelyi bíróság 1 év 10 hónapi bör­tönbüntetést szabott ki vele szemben. Amíg az ítéletre várt, hogy ne teljen unalom­ban az idő, három társával együtt tevékeny részt vállalt az iskolai betörésekből. A bűnöző társaság négy nap alatt hajtotta végre az oktatási intézmények elleni akcióit. Egy kivételével csak a két fiatalkorú járt az isko­lákban és a többi helyen, de a Nyár utcai iskola kirablá­sánál a két felnőtt az utcán várta őket a zsákmány elvi­­véséhez szükséges táskákkal. Az iskolákból elvitt tárgya­kat még nem sikerült értéke­síteniük — jól jött a lakásban az idő eltöltésére a tévé meg a video­­, amikor a rendőrök rajtuk ütöttek, a lopott pénz­nek azonban már a fenekére vertek... Vékony Sándor, Ürge Atti­la és O. Zsolt előzetes letar­tóztatásban várja ügyének teljes felderítését, míg G. Csaba esetében lakhelyelha­gyási tilalmat rendeltek el.. R. E.

Next