Vásárhelyi Uj Hirek, 1939. július-szeptember (1. évfolyam, 119-194. szám)
1939-07-02 / 119. szám
//.*. 0015-н-вЩ5(Ь/оЪ Ага 12 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 180, negyedévre 5 pengő. I. évfolyam, 119. szám. Hódmezővásárhely 1939. Július 2., vasárnap О/ 7 /Г (Гб//шт /) A magyar búza sorsa Fontos és a magyar nép többségének szempontjából sorsdöntő jelentőségű intézkedést tett a kormány, amikor megállapította az újtermésű búza értékesítésének rendszerét. A most kezdődő gazdasági évben megtartotta a kormány az eddig jól bevált rendszert, a minimális árak rendszerét, tehát a gazda továbbra is húsz pengő körüli árat kep búzájáért, amely teljes mértékben fedezi a termelési költségeket s egyben tisztes polgári hasznot is biztosít mindazoknak, akik jól gazdálkodnak. A búza termelői ára azonban nem lesz állandó az egész gazdasági évben, hanem fokozatosan emelkedik, így a kifizetett árak két határa: 19 pengő és (legjobb minőség esetén, a gazdasági év vége felé) 21,50 pengő. E rendszer kiegészül az idén még azzal az intézkedéssel is, hogy a 80 kg-osnál jobb búza megfelelő felárat kap, vagyis az a gazda, aki céltudatosan a minőségi termelés irányában dolgozik, megkapja megérdemelt jutalmát. Ez pedig egyúttal intelmül is szolgál arra, hogy minőségi termelésre törekedni kötelesség. De ugyanakkor, amikor örömmel vesszük tudomásul a gazda jólétét és boldogulását egy újabb esztendőre megalapozó intézkedést, az egész ország érdekében rá kell mutatnunk arra is, hogy a magyar termésértékesítési rendszer nemcsak nagy előnyt, de nagy áldozatot is jelent. Az állam és a társadalom súlyos milliókat áldoz azért, hogy a magyar gazda megfelelő árakat kapjon és hogy a magyar búza a külföldi piacokon eladható legyen. Mert a helyzet az, hogy a mezőgazdasági termelés rendszere ma már világszerte megváltozott s — bármilyen különösen hangzik is — a középminőségű búza ma már sehol sem jelent aranyat, hanem sokszor inkább csak gondot. A tengerentúli államok gépesített termelése hihetetlenül olcsón ontja a világtőzsdékre a búzát s ma ott tartunk, hogy Magyarországon a gazdának készpénzben kifizetett búzaár magasan fölötte van annak az árnak, amelyet például Rotterdamban a tengerentúli búzáért sokezer kilométernyi szállítás költségének hozzászámítása után fizetnek. Szinte emberfeletti munka és áldozat tehát, amely a magyar búza számára az itteni viszonyoknak megfelelőárakat s ezzel együtt a gazdának juttatott százmilliós összegeket biztosítja. A világnak ma már talán egyetlen egy országa sincs, amely ilyen nagy segítséggel, ilyen erős segítőkézzel nyúlna a gazda felé, mint a kis Magyarország... A magyar kormánynak ezt az intézkedését nem lehet kritizálni, csakis helyeselni. Mert a magyar gazda olyan mélyre esett le agazdasági válság éveiben, hogy a nemzet fennmaradásának parancsa immár a föld népének gazdasági talpraállítása és egy ideig olyan értékesítési rendszernek a fenntartása, amely a hét szűk esztendő után azt is lehetővé teszi, hogy a gazda tisztes hasznából felruházkodjék, művelődésre és gazdaságának fejlesztésére is gondot fordíthasson. Ez erkölcsi igazság, amellyel a társadalom tartozik a gazdának. Manapság azonban, amikor minden vonatkozásban és minden téren az egységes nemzeti és nemzetgazdasági szempontokat kell érvényesíteni, a kötelesség kettős is: a mezőgazdaságnak keresnie kell az utat, a lehetőséget arra, hogy termelését bizonyos mértékig átalakítsa. Hiszen boldogulásunknak útjában áll az egyoldalú és külterjes gazdálkodás. Néha állattenyésztésünk súlyos takarmányhiánnyal küzd, mert számos vidéken a búzatermelés javára elhanyagolják a tengeri, vagy egyéb fontos termények termesztését, holott éppen az állattenyésztés termékei azok, amelyeket a legkönnyebben és a legjobb pénzért tudunk a kül- piacokon eladni. De másrészt kötelességet jelent a búzatermelés ilyen hathatós és erőteljes támoga tása a társadalom, az állam és az egyéb termelőágazatok részéről annyiban is, hogy a búzatermelés terén is a minőségi termelés felé kell mind nagyobb lépésekkel haladnunk, mert a távolabbi jövőben csak így fog a gazda valóban áldást, nem pedig gondot és hiábavaló verejtéket aratni. Annak a nagy nemzeti átalakulásnak, amely immár minálunk is megkezdődött s egy igazságosabb társadalmi és gazdasági rend felé vezet, előfeltétele, hogy minden termelési ágazat igazodjék a nemzet magasabb céljainak szolgálatához. Ez áll a mezőgazdaságra is. Mi, akik ismerjük a magyar gazdát és tudjuk, hogy mennyi munkával, milyen elismerésre méltó eredménynyel szokta meghálálni a neki nyújtott segítséget, bízunk abban, hogy már az elkövetkezendő esztendőben fokozott mértékben meghallgatásra fog találni a termelést irányító szakemberek szava s megint nagy lépést teszünk majd a gazdasági megerősödés felé. Az idén megint az Úristen áldása látszik meg e földeken. A mai Magyarország előreláthatóan 28 millió mázsa búzát fog betakarítani, mintegy félmilliárd pengő értékben. Ha visszagondolunk a háború utáni sovány évek 14 és 15 millió mázsás terméseire, akkor látjuk, hogy mennyit haladtunk, de látjuk azt is, hogy haladni és gazdagodni képesek is vagyunk. Ehhez nyújt most segítséget a magyar állam és a magyar fogyasztó, aki szívesen áldoz napi kenyerével néhány fillért a föld emberének... Dűlőre juttatja a város a villamoskérdést A közeli napokban összeül a kiegészített nagybizottság A pénteken lezajlott törvényhatósági közgyűlés egyik kiemelkedő pontja a villamosbizottság kiegészítése volt, időközben ugyanis a bizottság tagjai közül többen elhunytak, vagy elköltöztek. Az új bizottságot úgy állították össze, hogy abban a társadalom minden rétege lehetőleg képviseletet nyerjen. Többek közt a következőket választották be: Márton Árpád, Cseh András, dr. Héjjá József, Bitó József, dr. Genersich Antal, dr. Temesváry Imre, vitéz dr. Lénárt János, Karácsonyi Sándor, Koller István, Kokron József, Tóth János, ifj. Szathmáry János. Az újjáalakítás nem csupán formalitás volt, hanem egy nagyjelentőségű lépés előkészítése. Mint értesülünk ugyanis, Simkó főispánnak az az intenciója, hogy a régen húzódó ügyet dűlőre juttassák. E célból a villamosbizottság a közeli napokban, esetleg már a jövő hét folyamán összeül és mindenekelőtt dönt abban a kérdésben, hogy a város által a villamoströszthöz intézett és vitatott felmondás megfelel-e a jogszerű formáknak. A jogviszony tisztázása után a villamosbizottság azonnal érdemi tárgyalásokat kezd a villamoströszttel a koncesszió meghosszabbításának feltételeiről. A torony alatt az a terv, hogy a villamoskérdést lehetőleg még a nyár folyamán megoldják. Alkalmunk volt beszélni erről a kérdésről Bereczk Pál dr. helyettes polgármesterrel, a villamosügy előadójával, aki kijelentette, hogy a várost az újonnan megindítandó tárgyalásoknál a legtöbb kedvezmény elérésének elve fogja irányítani. A danzigi kérdés egyoldalú elintézésétől tart London Londonból jelentik. Politikai körök borúsnak látják a helyzetet Danzig körül. Attól tartanak, hogy a danzigi kérdést egyoldalúan intézik el, ami beláthatatlan bonyodalmakhoz vezetne. Hír szerint a jövő hét elején Londonba érkezik a varsói és bukaresti angol követ, ezenkívül hazarendelték Henderson berlini követet is. Henderson Berlinbe való visszatérésekor üzenetet visz Hitlernek, amelyben az angol kormány leszögezi álláspontját a danzigi kérdésben. A) honvédvezérkar főnöke a németországi nagygyakorlatokon Budapestről jelentik. A honvédvezérkar főnöke a közeli napokban néhány napi tartózkodásra Németországba utazik, ahol megtekinti a német nagygyakorlatokat. Japán-kínai béketárgyalások ? Sanghajba érkezett jelentések szerint az ideiglenes kínai kormány székhelyére két japán delegátus érkezett, állítólag azzal a céllal, hogy béketárgyalásokat kezdjenek a kínaiakkal. Az iparban és a kereskedelemben alkalmazottak fizetéses szabadsága A m. kir. iparügyi miniszter az 1937. XXI. tc. végrehajtására kiadott 3000—1938. Ip. M. sz. rendeletével szabályozta az iparban és kereskedelemben alkalmazottak fizetéses szabadságát. A rendelet 27. §-a szerint az egyes kivételektől eltekintve ugyanannál a munkaadónál eltöltött egy évi folytonos szolgálat után évenként fizetéses szabadságot kell adni. Az évenkénti fizetéses szabadság legrövidebb időtartama 6 nap. A munkásnak, szolgának, altisztnek és az iparossegédnek ugyanannál a munkaadónál eltöltött öt évi folytonos szolgálat után legalább 8 napi szabadságot kell adni. Ez az időtartam a 17. szolgálati év betöltéséig 3 évenként 1—1 nappal növekszik. Ehhez képest a 17. szolgálati év betöltése után — folytonos szolgálat esetében —5 évenkénti fizetéses szabadságuk legrövidebb időtartama 12 nap. Olyan munkásnak, szolgának, altisztnek , valamint iparossegédnek, aki legalább 20 alkalmazott munkáját állandóan irányítja, valamint a művezetőnek és kereskedő segédnek ugyanannál a munkaadónál eltöltött öt évi folytonos szolgálat után legalább 12 napi szabadságot kell adni. Ez az időtartam a 17. szolgálati év betöltéséig 2 évenként egyegy nappal növekszik. Ehhez képest a 17. szolgálati év betöltése után — folytonos szolgálat esetében — évenkénti fizetéses szabadságuk legrövidebb időtartama 18 nap. A tisztviselőnek ugyanannál a munkaadónál eltöltött 3 évi folytonos szolgálat után legalább 12 napi szabadságot kell adni. Ez az időtartam a 13. szolgálati év betöltéséig évenként egy-egy nappal növekszik. Ehhez képest a lírs, szolgálati év betöltése után — folytonos szolgálat esetében — évenkénti fizetéses szabadságuk legrövidebb időtartama 24 nap. A fizetéses szabadság legrövidebb tartamának növekedése szempontjából az 1937. január hó 1. napjától eltelt szolgálati időt kell számításba venni. A fizetéses szabadságot az erre jogot adó szolgálati év letelte előtt meg lehet adni, de legkésőbb a szabadságra jogot adó szolgálati év elteltétől számított 10 napon belül meg kell adni. A fentiek szerint iparos segédek fizetéses szabadsága 1942. évben emelkedik 8 napra, kereskedő segédek, művezetők stb. fizetéses szabadsága 1942. évben emelkedik 12 napra, a tisztviselők szabadsága 1940. évben emelkedik 12 napra. Az alkalmazottnak nem szabad fizetéses szabadságának tartama alatt ellenszolgáltatásért munkát vállalnia. Ha az alkalmazott ezt a tilalmat megszegi, elveszti arra a díjazásra való igényét, amely szabadságának tartama alatt a törvény és rendelet szerint megilletné. Amennyiben az alkalmazott munkaadójánál vállalt szabadsága tartama alatt munkát, a szabadságot meg nem adottnak kell tekinteni. A rendelkezés вгт terjed ki olyan kisiparos, vagy kiskereskedő alkalmazottaira, aki üzletében, üzemében, vagy vállalatában — a tanoncokat és a 16 éven előli munkásokat nem számítva — állandóan legfeljebb két alkalmazottat foglalkoztat