Vásárhelyi Uj Hirek, 1941. január-március (3. évfolyam, 1-73. szám)
1941-01-01 / 1. szám
А*,ы. MW III. évfolyam, 1. 1941. január 1., szerda MÉRLEG írta: vitéz dr. Lénárt János országgyűlési képviselő Ismét elmúlt egy esztendő. Sok veszéllyel, nagy örömmel, súlyos csapással tarkított 1940-es történelmi év. Nagy veszedelem származhatik abból, hogy a határainkon túl most is a háború perzselő lánga,ja dúl, viszont erdélyi véreink jó részének hazatérte nemcsak nagy örömet jelent, hanem dunavölgyi helyeztünket is megerősíti; végül ami bennünket vásárhelyieket közelről érint, a 132.000 hold határnak javarészén belvizek pusztították el a termést, lakóházak és tanyák százait döntötték romba, vagy rongálták meg s ezzel olyan csapás nehezedett reánk, amit csak a törökvilág kártételei múlhattak fölül. Új év küszöbén minden nyugodt lelkiismeretű, rendes ember — akárcsak a jó kereskedő az aktívákat és passzívákat — számba veszi az elmúlt év történéseit, megállapítja az eredményeket és útmutatást igyekezik levonni ezekből a jövőre. Városunk közönsége a múlt évi képviselőválasztások alkalmávaltudvalévően szakított az addigi liberálisdemokrata politikai beállítottságával. Eldobta a régi mankókat: mi a mindenkori kormányok mostoha gyermekei, segítséget sehonnan sem kaptunk, ilyet ne is várjunk, mindegy, hogy hol, csak az ellenzéki oldalon tegyünk. Végre jobb belátásra térve elfogadtuk a magyar kormány jobboldali keresztény politikai elveit . Városunk jövendő séreit a kormányzó párt életéhez kapcsoltuk. Illő tehát, ha a választások óta eltelt első teljes év lezártával megvonjuk az új idők politikai mérlegét úgy érzem ezt tenni az én kötelességem. Emlékeztetem olvasóimat arra, hogy a képviselőválasztások alkalmával bemutatkozó beszédemben dr. Bonczos Miklós, dr. Temesváry Imre után én vállaltam a tarisznyahordozó szerepét. Vállaltam, mint mondottam, assért, mert abban a politikai tarisznyában meggyőződésem szerint ennek az elhagyatott Шду magyar város fejlődésének kezdete, jövő boldogulása van elhelyezve. Annál inkább kötelességem ez, a beszámoló, mert én vagyok a városunk harmadik képviselője. Mindnyájam emlékszünk még dr. vitéz Bonczos Miklós belügyminiszteri államtitkár alábbi kijelentésére, mellyel Vásárhely képviselői megbízólevelét átvette: »Hefdmezővásárhelynek ettől az órától fogva három képviselője van. Én ■vagyok az egyik, az leszek és maradok ■. ■ ígérem, újból követe és képviselője leszek Vásárhelyinek minden igaz ügyében."» Elsősorban azokról a tehertételekről kell megemlékeznünk, mikét a mostoha sore rakott e rövid idő alatt tiépünk várjaira. AZ 1939. év részleges mozgósítást hozott. Határunkat ebben az évben aszály látogatta, ami megtizedelte az igen fontos tengeri termést. Az 1940. évi mozgósítás nagyobb terjedelemben, jóval hosszabb ideig is tartott. Több mint 8000 embert hívtak be tőlünk. Amiig a fiaink oda voltak, itthon, belvíziek, felhőszakadások, soha nem gondolt méretű pusztítást okoztak a termésben. A túl szigorú pénzügyigazgatósági kárbecslés mellett is 177.599,84 pengő közadó hozatott törlésbe. Mennyi volt ekkor a valódi kár? Mily sok szenvedés, bánat húzódik meg e mögött a szám mögött! De hátrányosan befolyásolták ezek a körülmények azoknak az erőfeszítéseknek jótékony hatását is, miket a fentebb említett két képviselőnk várásunk érdekében szívós kitartással végeztek. A rendkívül kedvezőtlen körülmények között is vársunk előhaladására alkalmas alábbi intézményei létesültek és intézkedések történtek a lefolyt rövid idő alatt. Első helyen álló nagyjelentőségű intézmény az Országos Társadalombiztosító Intézet itteni Kerületi Pénztárának felállítása. Iparosságunk úgy a munkaadók, mint munkavállalók egyaránt nap-nap után érzik és tudják ezt. A laikusok részére megemlítem, megtörtént dolog az, mint Szegediül a betegnek kórházba szóló beutalási engedélye megérkezett — a beteg meghalt. A pénztár itteni működésse az emberi egészség szempontjából tehát fel sem becsülhető érték. Jótékony hatással van a városiasság kifejlődésére. Emellett személyi és dologi kiadásaijelentékeny összeggel gyarapítják a város közgazdaságát, emelik annak forgalmát. Az intézet egyúttal alapját képezi a közeli jövőben tervintott székház és bérház építészma is. A kerületi pénztár itteni felállítása kizárólag vitéz Bonczos Miklós dr érdeme. De tisztelet és köszönet illesse érte dr Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter urat is, aki a végső döntő szót a pénztár felállítása kérdésében kimondotta. A második, vámsunk javára szóló, szintén nagy jelentőségű intézkedés ugyancsak a Belügyminisztérium részéről ért bennünket a városi pótadónak 1940. évre a korábbi 135 százalékról 120 százalékra történt leszállítása által. Ez az által tétetett lehetővé, hogy a belügyminisztérium a város forgalmi és fényülési adóbeli részesedését a korábbi 93.470 pengőről 242.384 pengőre emelte föl. Hol volnánk ma enélkül a segítség nélkül? Sajnos, a tisztviselői fizetésemelések, új tisztviselői állások és a költségvetésbe felvett egyéb nem nélkülözhető tételek miatt az 1941-ik évre szóló költségelőirányzatunk újra 135 százalékos pótadó kulcsot mutat. Dr vitéz Bonczos Miklós képviselőnk tapogató segítségére most még jobban rá vagyunk utalva, mint valaha voltunk. Reméljük nem fog elmaradni! Midőn a pusztító szennyes áradat elöntötte határunkat, eh’ vitéz Bonczos Miklós azonnal 10 ezer pengő gyors segélyt utalt ki főispánunk kezéhez. Később a megrongált és őszszedőtt házak helyreállítására 230 ezer pengőt juttatott a városnak, mint árvízvédelmi kormánybiztos, mely összegből több mint 100 kis családi ház jön újra felépítve és körülbelül ugyanennyi kijavítva-Köztudomású, hogy a régebbeni években inségmunkákra, úgynevezett népjóléti célokra az állam is, a város is 100—100 ezer pengőt áldozott évente. Ez az idei évben akként módosult, hogy a váms 95 ezer pengőt, az állam 105.000 pengőt adott. Emellett a folyó év elején a Szentesi útféli gyomortanyák rendbehozására 15 ezer pengőt kapott a város, valamint a folyó év őszén a fentieken túl, mivel a szükség még fokozottabban jelentkezett 50 ezer pengőt, a gyermekebédeltetési akcióra pedig 10 ezer pengőt kapott a helyi közigazgatás. De működik itt, — igaz még csak gyermekcipőben jár, — a kormánynak egy új alapirtása: a Közjóléti Szövetkezet. Feladata a közre is hasznos munkával ellátni a különben munka és kereset nélküli embereket. Ez az intézmény 140 ezer pengőt kapott a belügyminisztériumtól erre a célra. Gyógynövény temesztési, nemkülönben tarhonya gyártási osztálya valóban szép eredményeket tud felmutatni. A leszerelt és kereset nélkül álló katonák részére munkaelőlegek címén mintegy 80 ezer pengő küldetett le legutóbb a városnak. Ez most kerül kiosztásra. Jelentékeny pénzek ezek. Bizonyítják egyben azt is, hogy a város lakossága nem mostoha gyermeke többé a kormánynak. A magyar kormány megértéssel viseltetik a szegénység iránt és komolyan dolgozik az új szociális Magyarország kiépítésén. Midőn a belvizek a folyó év őszén váratlanul újra felléptek, a kormányzat az Ármentesítő Társulatnak a vizek levezetésére alkalmas csatornák létesítésére 300 ezer pengőt juttatott, azoknak a területeknek vízteremtése céljára pedig, amelyek nem tartoznak a Kőrös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulat kötelékébe, a főispán úr rendelkezésére további 50 ezer pengőt bocsájtott, hogy ne ismétlődhessék meg a folyó évi csapás, vagyis hogy a földjeink az 1941. év tavaszán betonnkálhatók legyenek. Ebben a tárgyban a földmivelésügyi minisztériumban megtartott vagy értekezleben maga vitéz Bonczos Miklós dr is jelen volt, hathatósan közreműködött városunk érdekében jeléül annak, hogy nincsen az az áldozat minek megtételétől a kormány a gazdaköreönség érdekében visszariadna. Az elmondottak oroszlánrészben dr vitéz Bonczos Miklós belügyminiszteri államtitkár úr nevéhez fűződnek, kiérdemelvén ezzel a város szeretetét, amit iránta nagy közönségünk valóban táplál is. Lassan melegedik fel a mi népünk, de ha valakit a szívébe zár — példák bizonyítják — kitart mellette jóban-rosszban egyaránt ilyennek ismertük meg új képviselőnket, vitéz Bonczos Miklóst. Vétenénk azonban a történeti hűség ellen, ha már Temesváry Imre képviselőnkről megfeledkeznénk, aki a fáradtságot nem ismerve ott van kitartóan mindenütt, ahol a város ügyét előbbre vinni, a város részére valami előnyt szerezni mód és alkalom kínálkozik. Mindig értékesen tártologatta vitéz Bonczos Miklós úr közérdekű munkásságát. A városnak, illetve lakosságúaknak különböző címeken juttatott, az előtt nem szereplő összegek jóval felülmúlják a millió pengőt. Csakis ilyen segítségek révén válik lehetővé, hogy, átvészeljük a nehéz időket. De kétségtelen egyben az is, hogy a városankra vonatkozó fenti másfél éves munka koránt sem teljes beszámolója mindennél meggyőzőbben tanusítja, — mert a számok világánál mutatja ki, — hogy a város közönsége, amidőn a liberális függetlenségi politika üres szólamaival és a levitézlett szociáldemokráciával szakítva, hegyen-völgyön Lakodalmat nem ígérő, józan valóságot jelentő Magyar Élet Pártja által kijelölt politikai útra lépett, megtalálta azt a régen nélkülözött helyet, amely ennek az alföldi nagy magyar városnak jövő boldogulásához, fejlődéséhez és megerősödéséhez vezet, ami végül engem is, a harmadikat is igazolni fog. Megcáfolták a magyarországi mozgósításról szóló külföldi híreket Budapestrőljelentik. Egyes külföldi hírügynökségek értesülései alapján több külföldi lap híreket közölt, mintha Magyarországon mozgósítás kezdődnék. Illetékes helyen kijelentették a Magyar Távirati Irma munkatársának, hogy minden ilyen és ehez hasonló híresztelés a mesék országába tartozik és elejétől végig kitalálás. Lehet, hogy elmarad a kukoricáskenyér Az egész ország lakosságát érdekli, hogy mi lesz jó kukoricakenyérrel. Az illetékes tényezők a kukorica- kenyér bevezetését lehetőleg el szeretnék kerülni. Az a szempont vezeti az illetékeseket, hogy a magyar közönség nem kedveli a kukoricakenyerét, inkább eszik sötétebb és burgonyával erősen kevert s kenyeret. Máris 25 százalék erejéig burgonyával keverik kenyerünket s esetleg ezt a keverési arányt b Ьшgonya javára még eltolják, bár túlmesszire e téren nem mehetnek, mert megvan a határa annak, meddig lehet burgonyát sütni a kenyérbe. Pilllanatnyilag az a helyzet, nem áll küszöböna kukoricakenyér sütése. Anyakönyvi statisztika Hódmezővásárhely anyakönyveiből az év utolsó napján a következő adatokat jegyeztük ki: 1940-ben az előző évi 895 születéssel szemben 913 születés, az előző évi 777 halálozással szemben 904 haláleset, az előző évi 434 házasságkötéssel szemben 374 házasságkötés történt. 1939-ben 118 lélekkel gyarapodott a város lakossága, 1940-ben pedig mindössze kilenc fők a szaporodás. Érték Akkor vegyünk: gyönyörű női fehérnemű anyagot férfiing anyagot zsebkendőt gyapjútakarót függönyt torontáli és háziszőttes szőnyeget NOVAK