Vásárhelyi Ujság, 1922. július-szeptember (2. évfolyam, 148-224. szám)

1922-07-04 / 150. szám

Hódmezővásárhely, 1922 julius 4 kedd. Ára 4 kor. Előfizetési ár: Egy évre — — — 1000 korona. Félévre — — — 500 , Negyed évre — — 250 Főszerkesztő: Lázár Dezső Felelős szerkesztő: Gravátz Ferenc II. évfolyam 150. szám. ..................... Szerkesztőség és kiadóhivatal Szent Antal­ u.7. Szerkesztőség telefonszáma: 209. Kiadóhivatal telefonszáma : 22. Lapzárta éjjel 11 órakor Földmivelők politikai napilapja. Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye. tvk tekintetek és csípős, bántó megjegyzések pergőtüzében áll most, az aratás előtt a magyar kisgazdatársadalom, az az osztály, amelyik nem ismeri a nyolc óra mun­kán, nyolc óra szórakozá­son és nyolc óra alváson felépülő világrendet, ame­lyik kora reggeltől késő estig egész háza népével túrja, dédelgeti, ajnározza a földet, ezt az áldott magyar ugart, hogy kenyérrel lássa el magát, de azokat is, akik most irigykedve tekinti­nek verelytékes homloka, kér­ges tenyere gyümölcsére, a ringó kalász erdőre. Irigy­kednek a kisgazdára, mert búzája terem, szurkálják, mert drága a kenyérrang. Nagyon bárgyú gondolko­­zásu ember az, akinek lel­kében az irigység érzése fogamzik meg, de sokkal inkább gonoszabb és elí­télni valóbb az, aki az irigység mérgezett magját elven s azt előbb csípős pácba megfürdetve, kaján örömmel lesi a gyűlölet kifakadását.. .Pár nap múlva megvillan a kasza a déli­­bábos rónán, ledől a ka­­lászerdő, pereg a szem s az életet jelentő acélos mag­as reményekkel, új akará­sokkal kell hogy eltöltse a lelkeket. Nem irigységre és piszkálódásra van szükség, hanem megbecsülésre és tiszteletre. Kalapot levéve kell megállni a magvető előtt, mert e mindenéből kifosztott ország egyetlen produktív erejét ő képvi­seli, az ő dús aratásaiél, az ő szorgalmas, verelyté­­kes munkájának gyümöl­csétől függ jó, vagy rosz sorsunk.Ha a föld népének van elegendő termése, ak­kor van mindenkinek meg­élhetése és kenyere, ha nincs, úgy temetői csend borul mindnyájanra. Ez az irigy­lett búza s ennek az irigy­­lett búzának megcsúfolt ter­melője indítja meg az el­némulni készülő gyárak gé­peit, ad munkát az iparos­nak, táplálja a kereskedel­­­­met s tudja tisztességesebb,­­ becsületesebb és gondtala­nabb körülmények közé jut­tatni a tisztviselőt, a mun­kást; ez a búza s ennek a búzának a termelője tehát nem gáncsot és lekicsiny­lést érdemel, hanem meleg kézszorítást mindazok ré­széről, kiknek nemzetépítő munkájához a gyémántnál értékesebb követ: a kenye­ret adja. A kávéházak és kártyaasztalok mellett pöf­­feszkedő és minden pro­duktív munkát utáló fics­­uroknak pedig azt üzenjük, lakatot a szájra még nem késő!... Távirat. — T­elefon. Fenyegetőiknek a szocialisták. A Nemzetgyűlés hétfői ülése. A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra­kor nyitotta meg Sczitovszky Béla alelnök, ki napirend előtt elparemalta a tegnap elhunyt Desseffy Arisztid grófot. Rakovszky István a folyton fo­kozódó drágaság ügyében interpellate meg a miniszterelnököt s azt kérdezte, hogy milyen intézkedéset tett a kormány a drágaság letörésére. Az interpellációra Bethlen István gróf azonnal válaszolt s kijelentette, hogy a drágaság a korona romlására vezethető vissza Felkiáltások : Ezt kell megakadályozni. Bethlen István : Nyugodt lehet a tisztelt nemzetgyűlés, a kormány e téren is teljesíteni fogja kötelességét. Az indemnitási vit első szónoka Nagy Emil volt. Kifogásolja, hogy a bizottságok na­gyon gyorsan működnek, így a törvény­javaslatok kellő előkészítés nélkül kerül­nek a Ház elé. Klárik szociáldemokrata közbe­szól: Most is úgy megy, mint régen. — Még­se úgy, mint a bolsevista ura­lom alatti. — riposztoznak jobbról. Nagy Emil : Azt szeretném, ha a katonai ellenőrző bizottságok fenntartása kevesebbe kerülnének s utakra és csa­tornázásokra, melyek a többtermelés elő­feltételei,­­ többet költené a kormány. A földadó aranyparitásban való meg­állapításánál jó lesz vigyázni, mert a mezőgazdaság minden évben nagy megróbáltatásoknak van kitéve. A javaslatot elfogadja, P­e­y­e­r Károly szociáldemokrata be­szélt ezután. Kifogásolja a kormány adópolitikáját, mely a fogyasztási adón épül fel, ezzel pedig a legszegényebb néposztály van sújtva. A menekültügyi hivatal költségeit tö­rülni kell. Jobban tenné a kormány, ha a vagyo­­ nz orgoványi gyilkosság a bíróság előtt. Megkezdődött a tárgyalás. Budapestről jelentik : Az orgoványi er­dőben 1919. november 17-én éjjel meg­gyilkoltak és kirabolták P­á­n­c­z­é­l Imre, Beck Gyula és Pick Árpád izsáki kereskedőket, hullájukat pedig elásták. A gyilkosságból kifolyólag letartóztat­ták Z­b­o­n­a János csendőrőrmestert, D­a­n­i­c­s Mihály csendőrtiszthelyettest, N­o­v­á­k Gyula, Tóth Gyula, Tóth Ambrus és Tóth Imre csendőröket. A tárgyalás a katonai törvényszék előtt igen nagy érdeklődés mellett hétfőn kez­nek helyett a kaszárnyákat ürítené ki, mert a trianoni szerződés szerint ezek­nek is üreseknek kell lenniök. — Igen, hogy ismét vörös uralom le­gyen, — kiálltották jobboldalról. Payer: Több kórház és több szana­tórium kell, mint katonai intézmény. Azt kérdi ezután, hogy mit tett a kor­mány a tanszabadság biztosítására s mi­kor szánja rá magát arra, hogy mind­azokat a törvényeket, melyek a libera­lizmussal és a szabadságjogokkal ellen­keznek, — hatályon kúü­ helyezi. — Ha majd maguk megjavulnak és nem járnak piros szikfüvel, — kiálltot­­ták jobbról. Követeli az internáló tábor feloszla­tását. — Kevesen vannak ott, — szólt közbe Bernolák Nándor. — P e y­e­r: Megát kellene odaküldeni! Rátért ezután arra, hogy a minisz­terelnöktől Génuában megkérdezték, váj­jon megkerültek e a Dohány­ utcai merény­lők, a miniszterelnök azonban nem tudott válaszolni Klárik közbeszól: A Sörház utcá­ban volt a bombaraktár. — Ne hazudjon, — kiáltott Göm­bös Gyula. P­e­t­e­r: Csak helyeselni tudom, hogy a miniszterelnök a jóvátétel kérdésében erélyes állásfoglalásra határozta el magát, mi szocialisták az egész Európa mun­kássága révén fogunk tiltakozni a jóvá­tétel ellen, azonban már most kijelent­jük, hogy ha itt nem tudunk úgy dol­gozni, amint gondoltuk, újra magára hagyjuk a többséget és csinálja úgy, a­hogy akarja. — Ez fenyegetés, — kiáltották. — Nem fenyegetés, — fejezte be Peyer, — de olyan parlamentben, mely­nek többsége kimondottan munkásgyűlölő, nem maradhatunk. (Élénk ellentmondás a jobboldalon és a középen.) A gyűlésnek fél 4 órakor lett vége,­dődött meg. A tárgyalás megnyitása után a védők azt kérték, hogy a bíróság zárt tárgyalást rendeljen el. Az ügyész ezt ellenezte, kijelentette, hogy nincs semmi titkolni való. A bíróság a zárt tárgyalásra vonatkozó indítványt elutasította. Elsőnek Z­b­ó­n­a Jánost hallgatták ki. — Három éve történt már, — mondott — én nem emlékszem a dolgokra, egyet azonban mondhatok : parancsra cseleked­tem. — Kinek a parancsára ? — A Héjjas Ivánéra, — felelte Zbóna, majd igy folytatt.. . — Tudomásomra jutott, hogy az izsáki zsidók másfél milliót ajánlottak fel a románoknak, hogy a megszállást hosszab­bítsák meg. Jelentettem ezt Héjjasnak, aki azt mondta: el kell fogni és ki kell végezni őket. Erre a parancsra a zsidókat.. — Ne zsidózzon, ezt nem tűröm, — szólt közbe az elnök. — Hát azokat elfogtuk és kivégeztük. A következő vádlott D­a­n­i­c­s Mihály volt; ő is azt mondta, hogy a kivégzésre vonatkozó parancs Héjjár Ivántól jött. — Az ékszerek elrablására is parancsot kaptak, — kérdezte az elnök. — Nem, — felelte Danics. Tóth Gyula, Tóth Ambrus és Tóth Imre nem érzik magukat bűnö­söknek, mert — mint mondták — csak a hullák eltaksiításánál működtek közre, ezt is parancsra tették. Tóth Ambrus kihallgatásánál az elnök így szólt: — Maga a vizsgálat során elismerte, hogy az egyik hulla ujjáról lehúzta a karika gyűrűt. Mit szól ehhez? — Már nem emlékszem. — felelte Tóth. A mai tárgyalás végén Z­b­o­n­a János­sal és D­a­n­i­c­s Mihállyal szembesítették Tóth Gyulát és Tóth Imrét, kik az előbbieknek szemükbe mondták, hogy az ő parancsukra dugták el az ékszereket. A tárgyalást holnap folytatják. Korányi Bécsben tárgyal. Budapestről jelentik: Báró Korányi Frigyes a magyar kormány megbízásából Bécs­­ben a jóvátételi bizottsággal tárgyalásokat folytat a Mo­narchia adósságainak elosz­tását illetőleg. A tárgyalá­sok befejezőt a hét végére várják. Csütörtökön jelenik meg a lakásrendelet. Budapestről jelentik. Az új lakásrendelet csütörtökön fog megjelenni a hivatalos lapban. Az új lakásrendelet szerint az 1917 évi bérösz­­szegek négy, nyolc és ti­­zenkétszeresével lesznek emelhetők, a boltbérek pe­dig tizenöt, húsz és har­mincszorosával. Meg fogja engedni a rendelet a sza­bad egyezkedést is. A pesti pénzpiac. — MIWDEN öntudatos gazda megveszi, olvassa és terjeszti a saját orgánumát: a­­Vá­sárhelyi Újságot*. A magyar korona 0'50 Dollár 1076—1100 Szokol 20 60-21*12 Dinár 10-13 -10-68 Leio 45—6-55 Márka 2 68—2-72 Osztrák korona 05 00-06*00 Napoleon 4100-4150 Lira 50-25-51*25 Francia ír. 91*00—92­50 Ezüst korona 8800-84­00 Huszas arany 4200—4250 Tizes arany 1840—2100 ötkoronás ezüst 425 00-430 00 Régi forintos 217-220 Lengyel márka 0-21—0*22

Next