Vásárhelyi Ujság, 1924. április-június (4. évfolyam, 40-77. szám)

1924-04-01 / 40. szám

Hódmezővásárhely, 1924 április 1 kedd Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezete hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Megjelenik hetenként háromszor Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gazdasági Egyesület titkári hivatala Telefonszám: 71 Támadások, izgató hangok hallatszanak mostanában mindsűrűbben és sűrűbben a gazdák ellen. Addig, míg ezek a hangok csak a merkantilista világ, a nagy bankok szolgálatá­ban álló lapokban látott napvilágot, nem tulaj­doní­­tottunk neki nagyobb fon­tosságot, mert azt hittük, hogy velünk együtt a józa­nul gondolkozó, velünk együtt küzdő és szenvedő ipari és kereskedelmi osz­tály is belátja azt, hogy a hangok arra valók s csak azt célozzák, hogy maguk felől el­tereljék a figyelmet. Azonban újabb időben saj­nosan tapasztaltuk, hogy a hangok a vidéken, a vidéki iparos és kereskedő osztály körében is visszhangra ta­láltak. A cél eléretett. A kon­­kolyhintők úgy látszik célt értek. Sikerült nekik a vi­dék békés összhangját meg­zavarni, hogy a nemsokára ránk következő nagy napok alkalmával a két veszekedő között, ő a konkolyhintő ne­vessen és vágja zsebre a hasznot. A vasárnapi vá­lasztmányi ülésünk e nagy erkölcsi testület komolysá­gához mért higgadtsággal foglalkozott e tárggyal. Ám­bár szomorúan érintette is a magyar gazdatársadalmat ért támadás, habár épen a kedélyhangulatok megóvása­­ érdekében vissza is kellett­­ az iparosok gyűlésén el­hangzó vádat utánzani, vá­­­­lasztmányunk tagjai között él még az a remény, hogy­­ e téves hang lehet egyesek­­ véleménye, de nem lehet az­­ ösztiparosságé és az összes kereskedőké, nem lehet pe­­­dig épen itt városunkban, ahol a válaszfalat e két­ tár­­sadalmi osztály közé annál kevésbbé lehet felállítani, mert hiszen egyik társadalmi osztály a másik nélkül nem élhet. Avagy meg tudják e mon­dani a gazdatársadalom ell­en izgató urak, miből és kitől Lázár Dezső elnök üdvözli a szép számban megjelent választ­mányi tagokat, amidőn választás után első ízben összejöttek, neki nincs más mondanivalója, mint­­minthogy, aki volt a múltban, az lesz a jövőben is. Munkaprogramm­­ját nem szavakban, hanem tettek­ben fogja kifejezni. A közélet terén szereplő ember­nek önzetlennek kell lennie, tá­madhatják bárhogyan is, elkedvet­lenedni addig, míg a közbizalom mellette összpontosul, nem szabad. Azért a bizalomért, mellyel az őt ért igazságtalan támadások dacára megválasztották, ismételten köszö­netet mond s Ígéri, hogy a további munkálkodása is abban az irány­ban fog folyni, mint a múltban, a gazdatársadalomnak egy táborba tömörítésén, nem úgy, ahogyan azt némelyek azt gondolják és cselekszik, hanem tántoríthatatla­­nul haladva előre az egyenes, az egymást megértő és támogató egyenes után. Meghallgatja min­denkinek a tanácsát és kívánsá­gát, de amint a kishitűek kitűzött céljától el nem tántoríthatják, úgy az igazságtalan kívánságoknak sem lehet szószólója addig, a­mig magyar embernek és gazdának érzi magát. Azok után a szomorú és lesújtó események után, amelyek szegény magyar hazánkat lesújtották s da­rabokra tépték, nincs más itt előt­tünk, mint a társadalmi osztályok szervezése s aztán a magyarság tömörítése. Amidőn a közélet színterére lé­pett, melyet lépcsőnek használni nem akar, mint azt a fejéhez vág­ták olyan emberek, akiknek szava súllyal előtte nem birhat, egy célja volt csak, a gazdatábor tömörítése. Minden mezőgazdának a Gazdasági Egyesületben a helye, nem azért mintha különleges jogokat és ki­váltságokat akarnának itt akár el­érni, akár kivívni, hanem azért, mert szegény megcsonkított orszá­­guak csak agrárállam, amely agrár­államnak minden terhe a gazda­társadalom vállaira vehezik, mint legnagyobb társadalmi osztályéra. Hogy ezt a terhet minél jobban elbírhassa, azért kell a mezőgaz­dákat egy nagy táborba össze­gyűjteni, nemcsak itt szorosan­­ e város határában, hanem össze kell, gyűjteni országszerte, hogy a ve­zető szerepet ebben az országban ez a társadalmi osztály vegye át s vigye virágzásra, boldogságra ezt a szegény hazát s annak min­den lakóját. E tekintetben váro­sunknak kell előljárni, ahol a lakosság 80 százaléka mezőgazda. Amidőn a választmányt új ösz­­összetételben látja, hiszi, hogy abban helyet foglaló gazdák mind azzal az érzéssel vállalják felada­tukat, hogy azt híven és lelkiis­meretesen teljesítik is. Üdvözli az alelnök társait, az újonnan megválasztott Kovács L. Zoltánt, Gregus Mátét s az újra megválasztott alelnököt, Balogh Sándort. A gyűlést megnyitja. .általános éljenzés között emel­kedett szólásra Tárkány Szűcs Ferenc. Üdvözli Lázár Dezső gaz­dasági főtanácsost, újonnan meg­váló választása alkalmával, mert hiszi, hogy a mai nehéz időben egyedül ő hivatott vezetni a gaz­datársadalmat. A választás meg­mutatta, hogy a demagóg hangok nem vezettek eredményre, akik azzal éltek, nem érték el céljukat. Kéri az Istent, hogy úgy neki, mint elnöktársainak, adjon erőt és kitartást, hogy a maguk elé tűzött szép és nagy célokat meg­valósíthassák. Munkájukra Isten áldását kéri. Indítványozza, hogy Lázár Dezső elnök elhangzott nagyhatású beszéde jegyzőkönyv­ben örökíttessék meg. Egyhangúlag elfogadtatik. Lázár Dezső elnök bejelenti, hogy a mai összeült választmányi ülés feladata a különbző bizottsá­gok megalakítása, melyet a vá­lasztmány elfogad s a bizottságo­kat a következők szerint alakítja meg: Megválasztottak: Propaganda bizottságba: Balogh Sándor, K. Tóth Bálint, Csernei Mátyás, Tár­kány Szűcs Ferenc, Juhász János barackos, N. Vigh János csicsatér, Kovács Lajos P.­feketehalom, Kruzslitz Flórián, Tóth Jakab pe­­cercés, Maczelka János, Fehér An­tal, Bakos János, Balogi Soma, Tóth Imre, Hegedűs Imre, Gy. Molnár István, ifj. Hódi Péter, Kis Bálint, Hocsi István, Hermán János, dr Ernyei István, Jakó Jó­zsef, Gaál Péter bodzás, Mihály László farkhrét, Gregus Sándor V.­Kutas, Széll Imre, N. Olasz Imre, Samu János, Kiss Péter bodzás, Meszlényi Ernő hatron­gyos, ifj. Gombos Péter répásház. Sajtóügyi bizottságba: Lázár Dezső, Kovács S. Zoltán, Balogh Sándor, dr Lénárt János, Deák Ferenc, Takács Sámuel, Tóth Imre, Imre József, Delly Lajos, Vörös­borosa Mihály. Könyvtárvizsgáló bizottságba: Dr Lénárt János, Hermán János, Hocsi Ferenc, Takács Sámuel, Ba­logi Soma, Kenéz Pál, K. Tóth Bálint, B. Kovács Sámuel. Szarvasmarha, sertés és juh­tenyésztő bizottságba: Lázár De­zső, Gregus Máté, Pál János, Ma­czelka Gábor, Molnár Sándor, D. Nagy Kálmán, Molnár István, Ju­hász János, Jakó József, Tóth Imre, Székely Győző, ifj. Hódi Péter, Lázár Lajos, Barna Bálint, Lukács László, Pákozdi László, Török Mózes. Lótenyésztési bizottságba: Lá­­zár Dezső, Mihály László, Lázár Lajos, id. Kristó Sándor, Molnár István, Hocsi István, Maczelka Fe­renc, Pál János, Jakó József, N. Olasz Imre, Szenti János gyula­­part, Pákozdi László. Közgazdasági bizottságba: Dr Soós István, Lázár Dezső, N. Vigh János, Deák Ferenc, Takács Sá­muel, Bodrogi Sándor, dr Ernyei István, N. Olasz Imre, Fehér An­tal, Balogh Sándor, Udvarhelyi Sándor, Maczelka Ferenc, Tóth Jakab, Cz. Nagy Kálmán, Hocsi István, Juhász N. István, Gregus Máté, Maczelka Gábor, K. Tóth Bálint. Kertészeti és erdészeti bizott­ságba : Kovács S. Zoltán, B. Ko­vács Sámuel, Knapecz János, Varga Sándor, Szenti Imre, Tárkány Sz. Ferenc, Hódi József, Greguss Máté, H. Nagy Kálmán, Tóbiás Lajos, Szabó Sándor, Kenéz István, Vaj­­nai Ernő, Győr Rezső, Molnár András. Költségvetési bizottságba: Lá­zár Dezső, Greguss Máté, Kovács S. Zoltán, Balogh Sándor, Nyizs­­nyai Gusztáv, Deák Ferenc, He­gedűs Imre, Moese Károly. Vigalmi bizottságba: Kovács S. Zoltán, Meszlényi Lajos, Ros­tás István, Szomor István, Gojdár Mihály, Gojdár Péter. Tanyalátogató bizottságba: Lu­kács László, Lázár Dezső, Kovács S. Zoltán, Balogh Sándor, Gregus Máté, Pál János, Maczelka Gábor, Balogi Soma, Széll József, Mihály László, Bodrogi Sándor, Hocsi Ist­ván, Török Imre, Maczelka Fe­renc, Fehér Antal, Juhász János, Elek Pál, Mónus Ferenc, Iványi István, Tóth Jakab, K. Tóth Bá­lint, Juhász István, Hegedűs Imre, Bereczki Ferenc, Bodrogi István, K. Szűcs Mihály, K. Szűcs T° más, Deák Ferenc, Tárkány Szücs Ferenc, Székely Szabó Lajos, Kruzslitz Flórián, Knapecz János, Balogh Antal. A Gazdasági Egyesület választmányi ülése. szerezné be még a legszük­ségesebb dolgait is akár­melyik vásárhelyi iparos vagy kereskedő, ha kíván­sága szerint tönkre ment gazdatársadalmunk a terhek alatt nyögve nem lehetne fogyasztója sem az ipar ter­mékeinek, sem a kereske­delem áruinak ? Ennyit tartottunk egy­előre szükségesnek ebben a nagyon nehéz ügyben el­mondani. .. IV. évfolyam 40. sz

Next