Vásárhelyi Ujság, 1924. április-június (4. évfolyam, 40-77. szám)

1924-04-20 / 48. szám

Hódmezővásárhely, 1924 április 20 vasárnap Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezete hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Megjelenik hetenként háromszor Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gazdasági Egyesület titkári hivatala Telefonszám: 71 Magyar húsvét. Az emberi kedélyt nagyon befo­lyásolják a lelki hangulatok, azo­kat pedig külső, rajtunk kívül álló dolgok, vagy események idézik elő. Mennyivel erősebben él lel­künkben a feltámadás erős hite, — ha azt meleg, ragyogó napfény, rügyező fák, megújhodó termé­szet — nyiló ibolyák lopják a szi­vünkbe. Mily hajló az emberi szív a kétkedésre, ha rideg, zimankós időben fázósan várjuk a nagy cso­dát , — a jövő élet reményének öröm ujjongását. így van ez a magyar tavasszal is, — a magyar feltámadással ! Tudjuk, hisszük, hogy jön, mert jönnie kell, — mert keresztyén hitünk nem ismeri az örök elmú­lást. Mégis, a­mikor oly felleges a magyar ég, mikor oly hidegek és bizalmatlanok a magyar szivek s a természet mostohasága is meg­fagyasztja reményeinket, akkor oly kétkedőkké válunk, jajgatva fo­hászkodunk : „Oh Uram ! örök halálra kár­hoztattál minket­­ ?“ A­ki pedig kétkedik a magyar feltámadásban, az nem hisz sem az Isten jóságá­ban, sem önmagában. Az Isten feláldozta egyetlen fiát mi érettünk s mi ridegen elzárkózunk minden áldozattól, amelyet a mi szeren­csétlen szegény Hazánk kér tőlünk. Nem lehet jó keresztyén valaki, ha rossz hazafi. Nem érezheti át senki a feltámadás fenséges gon­dolatát igazán, ki nem hisz a ma­gyar feltámadásban. S a­mint az Úr, áldozatot, önmegtartóztatást követel tőlünk, míg be nem tölti lelkünket a Szent­lélek erejével, úgy kér áldozatot önfeláldozó sze­­retetet és erős hitet ami szegény, beteg hazánk. A súlyos beteget nem hagyjuk magára, azzal a meg­győződéssel, hogy úgyis meghal, hanem ápoljuk, gondozzuk s mig a szive egyet dobban, mindig meg van a reménység a lelkünkben, pedig az emberi élet hatalmunk körén kivül esik. A magyar jövő, a haza­ sorsa, a mi lelkünkben van. Önfeláldozó szeretet, erős akarat, összetartás és hit a biztos megmentője. A Magyar Asszonyok, ha megszólalnak a húsvéti haran­gok, ha alázatos szívvel járultok az Úr elé, ölelje fel a ti keresz­tyén hitetek, a ti magyar szigetek imáját — s úgy szálljon az fel a Magyarok Istenéhez, Csiky Jánosné. Szervezkedik a gazdatársadalom. Irta: Szekeres László dr. a­­Falus orsz. föld-n. szövetség titkára. A magyar gazdatársadalom szer­vezetlensége széttagoltsága a leg­régibb kérdések egyike, amelynek megszüntetése már sok kiváló agrárember lelkét foglalkoztatta. Az hisszük, hogy nem csaló­dunk, ha e nagy baj fő okát né­pünk érzéketlenségében jelöljük meg a nagy­­nemzeti életkérdések iránt s abban, hogy az alapos ki­tartó összedolgozó akaraterő, amely nem ijed meg az első kísérletek sikertelenségétől, hiányzik lelki alkatából. Pedig e két tényező nélkül a magyar gazdatábor — bár az ország többségét alkotja, még­sem tud boldogulni, mert nem tud­ja azt a nagy tömegerőt, amely benne él, nemcsak egységes célra irányítani, hanem még megmoz­dítani sem. Minden falu járja a maga külön útját és éli a maga egyéni életét, szigorúan elzárkózva a köz-, a nagy egyetemesség ér­dekei elől. Hány gyönyörű agráreszme, hány okos terv és gondolat bukott le tört szárnyakkal a valóra vá­lás levegőjéből legtöbbször a túl­fűtött egyéni érdekek miatt, mert a nagy nemzeti létkérdések min­dig az egyéni érdek fertőibe ful­ladtak bele, így volt ez a múltban, így van ez a jelenben is, mert a jelen csak újabb kiadása a múlt­nak. A múltnak széthúzása, szer­vezetlensége, amely annyi orszá­gos bajnak lett az okozója, áthú­zódott a jelenbe is és nagy gaz­dasági szervezetlenségünket ered­ményezte. Olyan a magyar gazda­közönség mint egy kavicshalmaz. Külsőleg együtt van mind, de belsőleg minden egyes kavics kü­lön áll benne, összetartó egységes átfogó nélkül, úgy hogyha jön egy újabb külső erő, azonnal széthull. Azt szokták mondani, hogy a bajban mindig megtalálja egymást a magyar. Ha valaha bajban, nagy szerencsétlenségben voltunk, úgy talán e mai időkben leginkább, amikor egy óriási világgazdasági harc közepette élünk és körülöt­tünk a gazdasági érdekek össze­ütköző villámai hullanak. A nap­­ról-napra jobban növekedő terhe­ket mindjobban megérzi a gazda­társadalom, de hogy ezeket a ter­heket elbírja s súlyuk alatt össze ne roppanjon, munkára tanulásra, szövetségi életre van szüksége, amelyben a köz mellett eltörpül az egyéni érdek. Szomorú tényként kell azonban megállapítanunk, hogy a nemzet­közi szocializmus, amelynek ural­mából egyszer már ízelítőt kapott a magyar gazda, ismét ott van a magyar falvakban. A vörös pil­langó újra repülni kezd a magyar mezők felett, odarakva pusztító petéit a falvak szegénységének és nincstelenjeinek lelkébe, ahol az­után rombol, fertőz és szülőanyja lehet egy újabb osztályharcnak, ha nem vigyázunk. Hogy ez idáig fejlődhetett, ez a magyar gazda­A most folyamatban levő jöve­delem és vagyonadó bevallási ívek kitöltésére Fejérváry Bertalan tanácsnok az alábbi részletes fel­világosítást adta le lapunk szá­mára : Bevallást kötelesek adni általá­ban a természetes személyek, to­vábbá azok a jogi személyek, ame­lyek személyi adómentességben nem részesülnek, illetőleg az 1909 : X. t. c., 1916: XXXII. t. c., 1920 : XXIII. t. c. és 1921: 52.000 sz. végrehajtási utasítás szerint jöve­delem és vagyonadót kötelesek fi­zetni. Szövetkezetek és biztosító inté­zetek nem tartoznak bevallást adni, mert ezek társulati adó alá esnek. Úgy a természetes, mint a jogi­személyek azonban csak az eset­ben tartoznak vallomást adni, ha az 1923. évben szerzett adóköteles jövedelmük a 800 aranykoronát, vagyis 2.800.000 papirkoronát meg­haladja, továbbá ha az 1923. évi december hó 31-ik napján 4000 aranykoronát, vagyis 26.000,000 papirkoronát meghaladó értékű adó­köteles vagyonuk volt. Nem tartoznak vallomást adni az állami, törvényhatósági, városi és községi alkalmazottak, abban az esetben, ha az 1923. évben a köz­­szolgálati illetményükön kívül más jövedelmük egyáltalán nem volt, illetve volt ugyan más jövedelmük is de ez az adóköteles jövedelemük a 800 aranykoronát, vagyis 2.800.000 papírkoronát nem haladta meg. Az olyan magánalkalmazottak, akiknek szolgálati járandóságán kí­vül 500 aranykoronát, vagyis 17.500.000 papírkoronán kívül más jövedelme 1923. évben nem volt, a jövedelem­adóra nézve csak a­­társadalom széthúzásának a bűne. E tények mellett tehát nem ha­ladhat el észrevétlenül gazdatár­­sadalmunk, mert akkor saját sor­sát pecsételi meg. Ha még ott tar­tunk, hogy lehet segíteni rajta, még­pedig úgy, hogy a szerve­zettséggel egy nagyobb szerve­zett erőt állítunk szemben. Mi­vel a gazdaközönség ma az ország 70 százalékát alkotja, e nagy tö­meg­erő egy egységes mederbe gyűjtve, céltudatos irányítás mel­lett oly hatékonnyá válik, hogy megtörik rajta minden felforgató törekvés.­ban az esetben tartozik vallomást adni, ha az 1923. évi mindennemű járandósága az 1500 aranykoronát, vagyis 5.250.000 papírkoronát meg­haladta. Megemlítem, hogy a közös ház­tartáshoz tartozók nem adnak egyen­ként, külön-külön bevallást, hanem a közös háztartás feje köteles a közös háztartáshoz, mint gazdasági egységbe befolyó jövedelemről és a közös háztartáshoz tartozók va­gyonáról bevallást adni. Az adó­bevallást meghatalmazott útján is be lehet adni. Ha az adózónak több város­ban vagy községben van állandó tartózkodásra berendezett lakása úgy joga van ahhoz, hogy a megadóztatás helyét maga vá­lassza meg, de ez esetben legké­sőbb a vallomás beadásának ide­jén ezt be kell jelentenie, s egy­úttal a többi városi adóhivatalom, illetve községi elöljáróságokat is szóval vagy írásban köteles érte­síteni. A jövedelmek és vagyontárgyak mikénti értékeléséről szólva,­amely kérdés a legnehezebb a vallomások kiállításánál. Annak kijelentése mellett, hogy a u. n. összeíró bi­zottság irányelveit előre nem lehet tudni, mégis a célszerűségi szem­pontok, s az aranykoronára való áttérés által nyert tényezők s a helyi viszonyok forgalmi értéke alapján az értékelésre nézve álta­lánosságban eddig még a követ­kező álláspont látszik igazságosnak, tárgyilagosnak és legmegfelelőbb­nek. A pénzügyminiszteri rendelet szerint 1923-ban 800 aranykomna 2.800.000 papírkoronát ért meg, vagyis 1 arany­korona értékét az I A jövedelem és vagyonadó ismertetése és a vagyonérték megállapítása. Május 15-ig meghosszabbították a vallomások beadásának határidejét. IV. évfolyam 48. sz Husvétra UALAPOT 1 fj, Oskovitza Ferencnél Tehet legolcsóbban. Gyapjú fekete kalap — — — — 50.000 K la minőségű minden szinben s formában 120.000 K jobb minőségű gyapjú minden szin­ Valódi nyúlszőr minden szinben és ben és formában — — — — 80.000 K formában — — — — — —170.000 K fiziet: Deák Ferenc és ise­re-utca­iárok.

Next