Vásárhelyi Ujság, 1926. október-december (6. évfolyam, 221-297. szám)
1926-10-01 / 221. szám
Hódmezővásárhely, 1926 október 1. Péntek Ara 1000 K VI. évfolyam, 221. szám. Vásárhelyi Újság Előfizetési dij: Helyben egy hóra 25.000, negyedévre 75.000 K Vidékre postán küldve egy hóra 50.000, negyedévre 90.000 K Gazdák független politikai napilapja. Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. kerület,*Lehel utca 1. szám Telefonszám: 71. Vályog és márvány A városi bérház problémája körül az utóbbi hetek folyamán úgy a lakosság körében, mint a helyi sajtóban élénk vita fejlődött ki, mely Hódmezővásárhely város szociális kérdéseinek és feladatainak hatalmas mezejéből reflektorszerűen világított meg egy jókora darabot. A vita vezérmotívuma : „bérpalota vagy kislakások“ körül harci sorokban fejlődtek fel a különböző szempontok védelmezői. Félő azonban, hogy a vita összegabalyodik és a sok szempont között elvész a lényeg, vagy hogy még magyarabban beszéljünk: a sok bába között elvész a gyerek. A Vásárhelyi Újság hasábjain nem tegnap és nem tegnapelőtt ütöttük meg először azt a hangot, hogy ha már építkezésről van szó, akkor elsősorban is nem cifra palotákra van szüksége ennek a városnak, hanem olcsó, egészséges kislakásokra. Isten bocsássa meg a nagy vétkünket, álláspontunk vélelmezésében még arra is rá mertünk vetemedni, hogy azonosítottuk magunkat a Vásárhelyi Újság hasábjain „Figyelő“ tollából leadott cikk felfogásával, mely bátorkodott rámutatni, mely szerint a bérpalota felépítésére szánt 6—7 milliárdb® legalább 100 vályogházat és vagy 50 téglából készült kislakást lehetne elővarázsolni. Mindenkor tiszteljük kinekkinek meggyőződését és elvi álláspontját, megértjük azokat is, akik a véres körmökkel kikapart s a véres izzadtsággal letörlesztendő nagy kölcsönből jobb szeretnének márványlépcsővel, fayance-fürdőszobával s a modern építési technika minden komfortjával ellátott intim családi otthonokat látni az egyszerű fehér kis házak helyett. Vannak azonban esetek, mikor az ember kénytelen csodálkozni. A „Reggeli Újság“ szeptember 30-iki, csütörtöki számában meglepetéssel vegyes csodálkozással olvastunk egy cikket, amely reánk célozva, fanyar gúnnyal emlékszik meg a „ vályog (!! ?) házakból készült kislakás telep“-ről s határozottan kardot ránt a bérpalota felépítése mellett, ellentmondást nem tűrő és minden kétséget kizáró hangon megállapítva, hogy „a bérpalota igenis elsőrendű beruházás, mely feltétlenül kifizeti magát . . .“ A Reggeli Újság két felkiáltó és egy kérdőjellel ellátott, két zárójel közé foglalt jelbeszédével méltán szembeszögezhetnénk vagy tíz felkiáltó és nagyon sok kérdőjelből álló egyiptomi sírfeliratot, az olvasóra bízva, hogy fejtse meg annak jelentését, mi azonban nem szoktuk olvasóinkat találós kérdéssel szórakoztatni, mikor ilyen komoly problémáról van szó, ezért tehát komolyan válaszolunk. Nem arról van itt szó, hogy kifizető-e a városra a bérházépítés, vagy nem. A kérdés azon fordul meg, mire van elsősorban szüksége a városnak bérpalotára, vagy kislakótelepre a hajlék nélkül nyomorgó kisegzisztenciák százainak? A lakástörvény immár utolsó napjait éli, ki garantálja, hogy teljes megszűnésével nem állanak-e elő majd fájdalmas, bonyodalmas problémák, amelyeket már most meg lehetne előzni. S ki nem látja a bonyodalmak előre vetett árnyékát? Mindenki láthatja, akinek a szociális probléma nemcsak a száján, hanem a szívén is fekszik. Csak ki kell menni a város végére, a Juhász Mihály telep környékére s ott szétnézni. Kin látni, amint a kisemberek, nem győzvén bevárni a hatósági eljárások és akciók távol ködében lebegő végét, saját gyönge erejükből építenek maguknak szűk hajlékokat, nem is vályogból, hanem sárból, kin látni ezeket a fecskefészkeket és rétek mindaddig márványpalotákra gondolni, míg egyetlen ilyen hajlék építésére gondolnak is a külvárosokban. Ilyen sorházak valóban nem kellenek nekünk, mert ezek csak a márványlépcsővel paralel teremhetnek, de olyan telepek kellenek, vályogból is, kőből is, amilyenek már vannak ebben a városban. Ám építse fel az építész, ha kedve tartja, a bérpalotát. Oda kell neki adni a telket. Vállalja ő a reszkizt. De ha közpénzeken való építésről van szó, ne féljünk az apró fehér vályogházaktól és ne favorizáljuk azokkal szemben a márványpalotát, ez a helyes szociális felfogás. Úgy hisszük, a Reggeli Újság cikke egyáltalán nem fedi Kun Béla nemzetgyűlési képviselő, a lap tulajdonosának véleményét, ismerve az ő régi, apró kis fehér házakról vallott felfogását, amely szerintünk eleve kizárja, hogy a márványlépcsős palota elsőbbségi joga a kislakásokkal szemben még csak szóba is jöhessen. Megdrágult a cater Budapestről jelentik. A cukorgyárak tegnap váratlanul beszüntették az eladást. Ez a körülmény feltűnést keltett, tegnapra azonban kiderült, hogy az eladás beszüntetése azért történt, mert a cukorkartell 250 koronával emelte fel a cukor kilogramjának gyári árát. lap cseh vasúti egyezség Budapestről jelentik. A magyar-cseh kereskedelmi szerződés tárgyalásával kapcsolatosan megvitatják a két állam között esedékes vasútügyi kérdéseket is. A tárgyalás ma már annyira előrehaladt, hogy egykét napon belül sor kerülhet a vasúti egyezség megkötésére. Eleven, mozgalmas közgyűlés rekordidő alatt tárgyalta le a nyári szünet felhalmozott tárgysorozatát — A szolgálati pótlék repríze — Felírat az adósérelmek ellen — Izgalmas elvi csata az öregek nyugdíjazása és a fiatal generáció érvényesülése körül — Státusrendezés, melynek nincs vége Kilenc óra után néhány perccel nyitotta meg a szeptember havi közgyűlést dr Csáky Lajos h. polgármester, aki a főispán elfoglaltsága és dr Soós István polgármester betegsége folytán az elnöki széket elfoglalta. Három havi polgármesteri jelentés felolvasása után elsőnek Kun Béla nemzetgyűlési képviselő szólalt fel a szolgálati pótlékok ügyében. „Majd Koporsója" Kun Béla utalt arra, hogy a júniusi közgyűlésen a szolgálati pótlékok ügyében létrejött megegyezés alapján remélni lehetett ennek az ügynek végleges likvidálását. A megegyezés abban a hiszemben jött létre, hogy a miniszter rövidesen jóváhagyja a megegyezést, sajnos, három hónap eltelt, miniszteri jóváhagyás nincs a hírhedt pótlék-ügy még mindig úgy lóg a levegőben, mint a Mohamed koporsója s a tisztviselők még mindig a régi nagy szolgálati pótlékot élvezik. A megegyezés szellemére utalva indítványozza, hogy az októberi fizetések már a megegyezésben foglalt kisebb szolgálati pótlékokkal történjenek a jóváhagyás bevárása nélkül. Banga Sándor az árvapénszek valorizálását tette ismét szóvá a polgármesteri jelentés kapcsán, rámutatva az árvák helyzetére. Kérte, hogy a törvényhatóság tegyen valamit a valorizálás érdekében. Majd Balogh Sándor szólalt fel a kutatás áltatok halasztása érdekében,rámutatva,hogy most van az őszi dologidő, mely azt kívánja, hogy a külterületi leventeoktatás megkezdését legalább 6 héttel halasszák el. Az elhangzott felszólalásokra dr Csáky Lajos polgármester helyettes reflektált. A szolgálati pótlékok aktáit a tanács kellő időben felterjesztette a miniszterhez, aki bizonyos jelentéktelen módosítás végett leküldötte azokat a főispánhoz. Innen Vásárhelyre, majd rövidesen ismét a miniszterhez kerültek az írások. Hogy mindeddig nincs jóváhagyva a megegyezés, az nem a tanácson múlt. Kun Béla indítványának elfogadása a megegyezés felrúgását jelentené, kéri, hogy ettől álljon el a közgyűlés. Az árvapénzek valorizálása meghaladja a város erejét. Ezzel a kérdéssel az állam is foglalkozik. A felszólaló nyitott kapukat dönget. A leventeoktatás megkezdésének elhalasztása végett interveniálni fog az illetékeseknél. tgtas a nalilis gén tussal . Mónus János dr nem fogadja el a szolgálati pótlékok ügyében adott választ. Neki már a júniusi közgyűlésen aggályai voltak a jóváhagyás késedelmessége miatt. „Ugyan kérem — mondották neki akkor a tisztviselők — egy hónapon belül jóvá lesz hagyva.“ Még szemrehányást is tettek neki némely bizottsági tagok ilyenképen: „No magát szépen belevitték a sárba“. Felszólítja a tanácsot, hogy most jöjjön azzal a bizonyos nobilis gesztussal és önként mondjon le a magasabb szolgálati pótlékokról. Csáky Lajos ar kéri a bizottsági tagokat, hogy ne vigyék a szenvedélyesség terére a kérdést. Mónus János úr kérése nem indítvány, csak óhaj, fel sem tehető szavazásra. Azt megteheti a közgyűlés, hogy felér a jóváhagyás érdekében. A nobilis gesztusra kijelenti, hogy a maga személyében nem reflektál a magasabb pótlékra, ám a többi tisztviselők nevében nem beszélhet, egyébként pedig köti a szolidaritás. Nem fogad el Mónus dr-tól kioktatást. Két intézkedéssel kell kiirtani a gyanú látszatát Lázár Dezső kifejti, hogy az előtte felszólalt bizottsági tagoknak a lényegben igazuk van, mert a megegyezés szelleme az volt, hogy az egyezség a legrövidebb idő alatt életbe lép. Miután azonban nem akarja megsérteni az egyezség betűjét, a törvényes formát, indítványozza, hogy a közgyűlés a tisztviselői karral közösen nyomban tegyen lépéseket a jóváhagyás kieszközlése végett. Csak ily módon lehet kiirtani a gyanút, mintha itt mesterséges elodázás történnék. Hol vannak az akták? Kun Béla szerint ez túlhaladott álláspont. Ő már többször közbelépett az államtitkárnál, de nem lett eredménye. Ő tudja, hol vannak a pótlékügy aktái, azonban nem akar politikát vinni a dologba s nem mondja meg. Elvárja azonban, hogy a tanács egyenesen ahhoz fog menni, akinél az ügyiratok vannak. Több felszólalás nem lévén, ennök kérdésére a közgyűlés egyhangúlag tudomásul veszi a polgármesteri jelentést. A közgyűlés ezután a megszokott tárgyalás szürke medrébe terelődött. Császtvay István indítványát, hogy a közgyűlés írjon fel a vásárhelyi állomásépületek kibővítése érdekében, az indítványozó felszólalása után egyhangú helyesléssel elfogadták. Ellenben Genersich Antal dr és társai indítványa, amely az Andrássy utcai Bereczk-féle ház megvételére irányult gőzfürdő vagy színház céljaira — az egyhangú elutasítás sorsára jutott. Ugyanez a sors érte Horovitz Mór indítványát is, mely az adópénztárnokból főpénztárost akart csinálni. — nem vén tisztviseli Keleti Adolf és társai indítványa körül, mely arra irányult, hogy a közgyűlés újólag írjon fel az öreg tisztviselők kötelező nyugdíjba menesztésének elhalasztása végett, F élénk vita fejlődött ki, többek között felszólaltak Kun Béla és Horovitz Mór, kik a meghagyás mellett foglaltak állást. A vitából kiemelkedett Lázár Lajos elvi jelentőségű beszéde, amelyben kifejtette a felszólaló, hogy tisztelettel adózik az öregeknek, de kéri, hogy engedjünk teret a fiatalságnak, mely az elhelyezkedési lehetőség hiányában elproletarizálódik. A fiatal lateiner-generáció sorsa kínlódás, nyomorgás. Nyugdíjba kell engedni az öregeket, akik úgyis kiérdemelték munkájuk gyümölcsét, a pihenést. Bodrogi Bálint felszólalásában kijelenti, hogy ha nem kéne nyugdíjat fizetni, akkor ő is „nyugdíjazná“ az öregeket, így azonban mellette van a visszatartásnak. Csáky Ferenc eredeti, ötletes felszólalásában Lázár Lajoshoz csatlakozik. Érveivel Bodrogi Bálint kezd polemizálni a személyeskedés terére lépve. Az elfajuló vitának Kun Béla tapintatossága és Csáky Lajos dz erélye vet véget. Végeredményében a többség, 24 szó ellen kimondja, hogy az öreg tisztviselők meghagyása végett újólag felír a miniszterhez" i Ezután Fejérváry Bertalan úr előterjeszti Balog Sándornak a Gazdasági Egyesület választmányi üléséhez beterjesztett s a közgyűléshez áttett indítványát az adósérelmek orvoslása végett. Az indítványnak — melyet lapunk hasábjain már leközöltünk — lényege, hogy a törvényhatóság írjon fel a múlt és jelen évi autókirovások közti különbözet törlése végett. A tanács az indítványt pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. Dr Csáky Lajos válasza Indítványok firnisz, lakkok, zománcok, padlólakkok, gyorsan száradó olajfestékek, stb., stb., legelőnyösebben beszerezhető a FESTÉK, FESTŐIPARVÁLLALAT festékkereskedésében IV. ker., Szent-Antalutca 4. szám alatt. Telefonszám: 2—45. Szobafestést, cinfestést is mindenféle mázolási MuMat módon AviMben, a legpékányobb árért Mus