Vásárhelyi Ujság, 1936. január-március (16. évfolyam, 1-75. szám)

1936-02-07 / 31. szám

Utalvány. Ezen utalványnak bemutatói akciónkban résztvevő cégeinknél készpénzvásárlásnál 3 százaléktól 15 száza­lékig terjedhető ár­kedvezményben ré­szesülnek a kirakati szabott­, illetve kiegye­zett árakból. A Vásárhelyi Újság kedvezmény arró óriási akciója Cégeink: Faragó Sándor szövet- és divatkelmék (5 százalék). — Vadász-drogéria illatszer, fényképészeti cikkek (5 százalék). — Szakács János húscsarnoka, finom hentesáruk (5 százalék). — Bakay-Szanatórium sza­bad orvosválasztás (10 százalék) — Engelthailer István női és úri divatcikkek (5 százalék) — Bandi­a Sándor fűszer és gyarmatáruk (3 százalék). — Lívia cipőáruház jó minőségű cipők (3—5 százalék) — Nemzeti Hitelintézet szén, fa, koksz (2 százalék). — Dárpák és Társai fűszer és gyarmatáruk (3 százalék). — Tószegi-sütöde Rother,r.ere-u. 3. (3 százalék). —­­Sárdos Sándor női és uridivatcikkek (5 százalék). — Kass Károly műbútorasztalos, Farkas u. (5 százalék). — Groszpéter József cég órás- ékszerész (5 szá­zalék) (Városi bérház) — Aniazfeld Sándor vaskereskedelmi Rt. fő és fióküzlete (1—5 százalék).—Tom­páné fűtőszalonja Deák Ferenc­ utca (5 százalék). — Olasz t­ámuel cipő iparvállalat János tér. (5 szá­zalék). — Korneth Andor fűszer és csemege, Zrínyi- és Szegvári u- sarok (3 százalék).— Oskovics Jó­zsef kalap és sapka raktára Andrássy-u. (5 százalék.) — Nagy Elemér késes és műköszörüs (5 százalék)— Schnitzer fényképészeti műterme (10 százalék). — Balogh József műbútorasztalos Vivő u (5 százalék) — Szűcs Imre parkoló- és kocsikovács, Lázár­ utca 7. szám (5 százalék) — Oroszlán Ernő fűszer és vegyes kereskedő Damjanich-u. (3 százalék). — Blaskovics Károly fűszer és vegyeskereskedő Simonyi-u­­(3 százalék) — Aczél Tibor rádió és villamossági szaküzlete Kinizsi-u. (5—15 százalék). — Szűcs Sándor úri szabósága Gyulai-u. (5 százalék) — Mannheim Apót fűszer és textiláruháza. Újváros. (5 százalék). Hódmezővásárhely tanul Három riport a Népművelési Bizottság munkájáról III. Tegnap a déli határrészt jártuk, ma az északin teszünk látogatást. Mintha a Délvidék enyhe éghaj­ata alól Észak zord ege alá szaladt volna velünk az autó. Süvít a szél, majd elviszi a kis hidat a Mártélyi Olvasókör ajtaja elől Pedig ne vigye, ne­künk is kell, hogy bejuthassunk a kosárfonó tanfo­lyamra- Takaros kosár lesz a ffszfagallyból Öröm őket nézni, hogy mind a har­­minchatan milyen lelkesedéssel teker­getik a vékony vesszőket a vastarsab­bak körül, mígnem takaros kas lesz belőlük. Jól kitalálta ezt C­s­e­r­n­a­y igazgató úr. Minek Mártélynak tudo­mányegyetem, amivel annyit hosszan­tották, megérdemelné, de nagyobb szüksége van a karkötés tudom­ányára, hiszen ezzel pénzt kereshet. Ezt vallja a falu derék borbélymestere is s szin­tén fölcsapott C­z­i­r­o­k Mihály kosár­fonómester uram tanítványának. Mártély jó módba jut — Rájöttünk, hogy Mártély jó mód­ba tudna jutni a kaskötéssel — véle­kedik az egyik hallgató. — A nyáron jártak itt vidéki urak, adták volna a rendelést sokezer darabra, de nem volt aki csinálja. Most már lesz. — Fölvesszük a versenyt a gye­­rmekkel. Olyan nincs,, hogy mégegy­­szer elvigyék tőlünk a vesszőt. Föl­dolgozzuk mi, ha hatszor annyi volna is — szólal meg a tanfolyam legszorgalmasabb tanulója, Lantos Mi­hály. Tíz éves gyerek jön elénk. Mutatja Fejérváry tanácsnok úrnak, hogy milyen erős az ujja. Megedzette a kosárfonás. Már ujj-izomláza is volt. — Jól van fiam, ember lesz be­lőled. Valaki kuncog a kályha mellett. — Hát nem érdekes, hogy a für­dőkabinból szárítóké* lesz. — Hogy-hogy ? — Hát a strandolók nem vetkőző kabinnak használták a lombos gallya­kat ? Nevetés. Jó a hangulat. A meleg szobában így készülnek fel az életre, hogy erős akarattal megfordítsák Már­tély sorsát. Ha komolyan ráadják a fejüket, nem álom lesz és puszta szó­beszéd, hanem valóság, hogy ez a kis falu jó módba jut a kosárfonás révén. Közhírré tétetik... Az alap már megvan rá. A terem végében sorakoznak a kész holmik. A kaskötést tanulók nagy része az insegionikát dolgozza itt le. Amit csi­nálnak, az a városé. De nekik is van részük benne. A vizsga napján elad­ják. A tanfolyamvezető Czirok Mihály kérésére kihirdetjük, már jóelőre : — Közhírré tétetik, hogy Mártélyon később közlendő időpontban külön­böző finom kasok eladatnak. A venni szándékozók fáradjanak ki a hely­színre. Tíz húsz fillér darabja. Nem az apraja ! . . . A nagyja! . . . Vérmes remény tizeneggyel szorozva ... Kovács Jenő tanító úr vendég­­szerető otthonában tö­rjük el az esti tanfolyam kezdetéig terjedő időt — Hat óra, mehetünk — indítvá­nyozza Fejérváry tanác­sok úr. — Csoda lesz, ha ebben a cudar időben tizen eljönnek. Vérmes remény, tizeneggyel meg­szorozva ! (Ha a sorsjegyet is így húz­nák ki.) Pontosan 112-en gyűltek össze az új iskola nagytermében Pedig az előadás címe olyan zord, mint az idő: „Törvényismeretek.“ Fejérváry tanácsnok azonban megéde­síti a témát, mint a patikus az apró­ságoknak szánt keserű orvosságot. Még esett ntgetnek is a nyelvükkel, amikor beveszik. Szórakozva tágul az ismeretkör. Nagy az öröm, temető lesz Mártélyon Csernay Mátyás üdvözlő szavai után Fejérváry Bertalan úr a tanfolyamok jelentőségéről szól. — Sokkal magasabb dolog ez — — mondja —, mint az eddigi szabad oktatási előadások. — Bizony — morajlik a hallgató­ság. A mezőgazdasági törvényről beszél, majd a közegészségügyi törvényt is­merteti. Idetartozik, itt jelenti be : — A város az idén csakugyan megvalósítja régi tervét és ha meg­felelő áron kap megfelelő földet, te­metőt létesít Mártélyon. — De jó lesz — sóhajt fel egy öreg halász. Általános derültség. — Nincs mit nevetni, bizony jó lesz, nem kell a halottunkkal 10—12 kilométert tenni — fordul hátra va­laki. (Tavaly egy halott volt Mártélyon. A temetkezési vállalkozó aligha gaz­dagszik meg.) A magánjogi törvények vannak so­ron. — A talált tárgyat nem szabad el­tulajdonítani, a talált kincsről pedig értesíteni kell a hatóságot. Ha törté­netesen megtalálnák Attila kopor­sóját . •­­ Felragyognak a szemek. Hátha ép­pen Mártély földje tartogatja a nagy hun király arany, ezüst és vas kopor­sóját. Egy menyecskének az első sorban csaknem tátva marad a szája, úgy el­méláz az eshetőségeken. Jókait és Petőfit olvas Mártély Szünet közben megnézzük a nép­művelés könyvtárából kivitt könyvek jegyzékét. Jókai, Jókai, Mikszáth, Jó­kai, Jókai, Petőfi, Képek Hazánkból, Jókai, Jókai, Jókai, Petőfi, Petőfi, Összes magyar költők, Jókai, Gyü­mölcstermesztés, Gyümölcstermesztés. És egy kötet. Szomolai: Terror és vér. (Hazafias könyv !) A tanfolyam agilis vezetőjétől, Kmety­kó Károly tanító úrtól megtudjuk, hogy a legszorgalma­­ sabb olvasó neve : V­a­s­s János. Keréktörés, fölnyársalás, akasztás... Most jön a java. A büntetőtör­vénykönyv, me­nnak isme­retére so­rra hallunk a büntetési módok­­ról is. Fölnégyelés, kerékbetörés, föl­nyársalás, ezek jártak régen, és ami megmaradt : az akasztás, meg a s­a­badságvesztés büntetések: fegyház, börtön, dologház, fogház. És aztán jön egy csomó tilos . . . Tilos a lopás, betörés, emberölés, bigámia . . . sőt még a káromkodás is A tiszthelyettes úr mosolyog a bajsza alatt. No itt n­aposan elvették a ked­vet a bűnözéstől a csendőrségnek talán dolga sem akad egy ideig.. . Nekünk is eszünkbe jut, hogy im­e tényleg fölösleges lett volna Mártélyon a törvényszék. Bizt­osan ezért is nem készült el a választás után. Megmozdult a föld népe — Boldog , igazgató úr, hogy igy sikerültek a tanfolyamok szerte a ha­tárban ? — kérdezem Csernay Má­tyástól. — Boldog vagyok. Népünk meg­mozdult és tanulni akar. Érdekli a tanfolyam minden tárgya. Az előadó­termek zsúfolva vannak. Hála Istennek, nem hittem, hogy ennyire sikerül. . . Míg a nagyapa ..., az unoka németül tanul Ide is eljöttem. Nem bántam meg. Riporttémában ugyanis nem szűköl­ködik a németóra sem. Mutatnak egy kislányt. Együtt jár a nagyapjával a Mária Valéria­ utcai is­kolába. A nagyapa az analfabéta tan­folyamra, az unoka pedig ide tér be. Míg a nagyapa az i betűvel ismer­kedik, az unoka németül tanul. Legelőször is az tűnik fel, hogy mindenkinél négy szál ceruza van. Fekete, piros, kék és zöld, így külön­böztetik meg a különböző nemű sza­vakat Meghúzódok az utolsó padban, csak itt találok helyet. Három fiatal­ember jön, nincsennek hijjával­­az erőnek. — Kérem, ez a mi padunk. Tessék átengedni! Majdhogy ki nem hajízanak. Már ilyesmire képes a tudományszomj. (Tisztelettel javasolom a nagytekin­­tetű Népművelési Bizottságnak, hogy a jövő évben a közgyűlési teremben rendezze meg a német nyelvtanfo­lyamot.) Der Minister, die Kaiser... Kezdődik az óra. A tanítás a leg­modernebb, az úgynevezett Linguaphon rendszerrel, gramofon segítségével tör­ténik. A falon öles papírlapokon né­met szavak. Darabos tanácsnok úr magyaráz. Egyes számban : der Minister. Töb­bes számban die Minister. (Vagyis egész kormány.) Ez a kormány azon­ban hamarosan megbukik és már a császárt emlegetik. Sőt a császárokat. Der Kaiser. Die Kaiser. (Többes szám­ban pedig aligha használják e szót az újdonsült német tudósok.) Mikor kell azt mondani, hogy császárok ? Hiszen egyet is alig lehet találni ezen a det­­ronizált­­világon. — Most megtanulunk néhány igét. Lemnen annyi mint tanulni. — Lem­en tanulni, lemnen tanulni, lem­en tanú­li, dörgi, csicsergi a terem aszerint, hogy férfi, vagy női ajkakról szakad le a német szó. Tekintetem véletlenül a falon fü­ggő táblára siklik : — Nincs szebb nyelv a magyar nyelvnél ! hirdeti­­az írás. (De ezt csak a délelőtt ugyanide járó elemistáknak illik elolvasni) Egészen biztosan ösz­­szeb­izong a tábla a nagy német szóviharra : — W ir schreiben, ihr schreibet, sie schreiben. Az utolsó óra Bécsben Megkérdezem a mellettem ülő tan­folyamistát : — Érdemes-e német órára járni ? — De mennyire ! Nem mulasztanék egyszer sem. Mindenki annyi ember, ahány nyelvet tud. De boldog leszek, ha németül beszélhetek. Megyek Bécsbe is. — Mikor ? — A tanfolyam végeztével. Bécsben tartjuk az utolsó németórát. Már gyűjtjük is a pénzt. Az előadó érdekes tanácsot ad: — A füzetbe csak a német szava­kat írják föl, így könnyebben lehet tanulni, ugyanis addig gondolkozunk a német szó fölött, amíg rá nem jö­vünk a jelentésére. Vásárhely tanul Vége az órának. Auf wiedersehn ! A viszontlátásra. A lépcsőn németül beszélnek az előttem haladók. Kívülről tudják az első olvasmányt: — Hier ist der Líhrsaai. Hier ist der Tisch .. . Vásárhely tanul. (cs. I.) VÁSÁRHELYI UJLAG 1936. február 7. Ottó királyfi Párisban Párisból jelentik: Ottó királyfi Belgiumból Párisba érkezett. Star­hemberg osztrák alkancellár, aki még Párisban időzik, tegnap nyolc órakor utazott tovább Bécsbe. A királyfi és az alkancellár környeze­tében kijelentették, hogy kettőjük között nem volt semmiféle tanács­kozás és az egész napot teljesen magántermészetű tevékenységgel töl­tik el. áli ruhákhoz övék, strassok, csipke­szövetek csatolt mű­virágok. Frakkingek, nyakkendők, keztyük, GFB-harisnyák, sálak áronpál — Frontharcosok! Február 13-án este 8 órai kezdettel a Frontharcos Otthonban Domokos Sánddor a polgári leányiskola igaz­gatója tart mintaelőadást. Kerületek vezetői és bajtársi képviseletek részt vesznek az elő­adáson. T­élen, nyáron, őssz­el és tavasszal ett. r —m­rwnmin 1MWsm­awi7iiTiuinin­MB^sggMwmMSBMBgMBaaaB8B88BB8 Mindig használhatja a világhírű Amerikai hámlasztó krémet, púdert és szappanját Nyáron és tavasszal leszedi a szeplőt és májfoltokat, télen pedig letisztítja az arcon lévő csúnya pattanásokat és a szél és hidegtől tönkre ment bőrt rendbehozza a száraz, repedezett és égő arcbőrt kitisztítja. Egy óriási tégely ára 2 pengő, a púder 60 és a szappan 80 fillér. Vásárhelyi főlerakat a Vadász drogéria.

Next