Vasárnap, 1930. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1930-01-05 / 1. szám
2 ■ VASÁRNAP 1930 január 5. elhagyja. Kiveti magából, mint a tó tiszta vize a salakot, a piszkos habot. Úgy érezzük magunkat igy az esztendő végén, mint aki a tükörbe néz. Meglátjuk magunkat benne. A Vasárnap is ismét egy elmúlt esztendőre tekint vissza. Egy esztendő minden küzdelmére, a falu népéért való harcolásra, amely sokszor nehéz, emberfeletti feladatokat rótt reánk. Nagy akadályokat kellett leküzdenünk, de mi úgy tettünk, mint a hegymászó, mindig csak azt néztük, hogy juthatunk előbbre. Nem ijedtünk meg sem a mélységektől, sem a szakadékoktól, sem a meredek csúcsoktól, mert előresegített bennünket az a tudat, hogy mindezt magyar testvéreinkért, a falu népéért tesszük. A Vasárnap születésének első percétől fogva a falu népének barátja lett, mert kertelés nélkül írtuk meg mindig az igazat, de csakis az igazat. Lapunkat semmi más nem vezette, mint az igazság keresése és a falu segítésének nagy gondolata. Sohasem mártottuk tollunkat úgy a tintába, hogy azzal személyeket támadjunk, mert feladatunk egészen más: a magyar falu ügyeinek előbbrevitele. A Vasárnap 1929 októberében életének tizedik évébe fordult. Az új esztendő tehát egy ritka és szép jubileum számunkra. Ritka ez az évforduló, mert nincs nehezebb feladat annál, mint megszerezni és megőrizni a falusi nép bizalmát. Szép ez a tíz esztendős múlt, mert meggyőző bizonyságot nyújt arról, hogy jól munkálkodtunk a falu társadalma érdekében. S e küzdelmes, nehéz, de örömteljes munkában a falu népének a lelke és a szeretet adta kezünkbe a fegyvereket, a becsületességet, az igazság szolgálásának benső parancsát, a kisemberek, a szegények, a nincstelenek, az elhagyatottak, az özvegyek, árvák, rokkantak, a földhözragadtak ügyeinek szolgálását, az áldozatkészséget és a megalkuvást nem ismerő kitartást, ezt mind a falu szeretetéből merítettük. És most, amikor a jubileumi esztendő küszöbén visszatekintünk a múltra és várjuk a beköszöntő új esztendőt, önkénytelenül is az a gondolat vetődik fel lelkünkben, vájjon mit hoz tarsolyában? Csak jobbat hozhat, mint ami van. Mert ne hitegessük magunkat, — ha ez tovább is igy megy — ebben a megcsonkított hazában lassanként megfulladunk. Levegő kell nekünk s ha másként nem megy, akkor majd áttörjük börtönünk falát, amit a trianoni rabtartók szántak hazánknak. A jövőben tehát még nagyobb erővel kiáltjuk az egész ország fülébe azt, hogy a földmívelő nép, a falu felemelése s megsegítése egyet jelent az ország megmentésével. A válság szomorú idejét éljük, a balsors pörölycsapásai sűrűn zuhognak a falu lelkére. Mégis e fájdalmas napokban azt a rendíthetetlen hitet és bizonyosságot küldjük el olvasóinknak, hogy az új esztendő jobb idők virradását fogja hozni cserébe e temérdek szenvedésért. Tűrünk, szenvedünk, de nem csüggedünk, mert Kossuth is azt mondotta, amely népnek nincs hite, az meghalt. Mi pedig erősen, sziklaszilárd hittel hiszünk abban, hogy az isteni igazság végre felemeli porbasujtott nemzetünket is. Ehhez azonban százezrek és milliók összefogása, összedolgozása, kitartó akarata és hite kell, amely majd megtermi a magyar feltámadást is. Ezért imádkozzunk az uj esztendőben s bízzunk csüggedés nélkül a magyar jövőben, amely nehéz, küzdelmes és áldozatos munkát kíván még tőlünk. Ebben a gondolatban kívánunk a Vasárnap valamennyi olvasójának boldog új esztendőt. Az Országos Mezőgazdasági Kamara közgyűlése. Az Országos Mezőgazdasági Kamara december hó 19-én Pestvármegye székházának közgyűlési termében Hoyos Miksa gróf elnökletével közgyűlést tartott, amelyen nagyszámban jelentek meg a birtokos osztály tagjai, a kisbirtokosok és a mezőgazdasági munkások egyaránt. A közgyűlést Hoyos Miksa gróf nyitotta meg és azt hangoztatta, hogy fenn kell tartanunk a jobb magyar jövőbe vetett hitet, noha egy óriási gazdasági válság kellős közepében vagyunk. A lelkes tapssal fogadott elnöki megnyitó után Mayer János földmivelésügyi miniszter szólalt fel, aki többek közt a következőiket mondotta: — Tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés az egész világon súlyos válságban van. Súlyosbítja a helyzetet nálunk az a csapás, amely a tiszántúli vármegyéket sújtotta a fagykár következtében s aminek az az eredménye, hogy közel három és félmillió mázsa búza hiányzik idei termésünkből. A kormány azonnal a gazdák segítségére sietett s kellő időben bocsátott vetőmagot a rendelkezésükre, azonkívül a fagykárhitel céljaira 16 millió pengőt fordított. A mezőgazdasági termények értékesítése terén messzemenő áldozatokat hozott a kormány. Az utóbbi kilenc hónapban, az elmúlt évhez képest, száz millió pengővel több értékű árut vittünk ki, amelynek javarészét a mezőgazdasági termények alkotják. Rövidesen sor kerül arra, hogy rövidlejáratú hitel formájában nagyobb összeget nyújt a kormány a mezőgazdaság számára és tervbe van véve ugyancsak egy nagyobb összegnek hosszabb lejáratú és kedvezőbb kamatozású kölcsön formájában a biztosítása, az agrártermelés támogatására. A közraktári hálózat kiépítése terén szintén megtörténtek a szükséges intézkedések. Mayer János miniszter szavai után Koós Mihály igazgató bemutatta a kamara évi jelentését, melyet a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett Többek felszólalása után Hoyos Miksa gróf indítványára a közgyűlés elfogadta mindazokat a javaslatokat, amelyek egy gazdasági programm kidolgozására, a gazdatársadalom egységének kiépítésére, valamint a mezőgazdasági munkásság helyzetének a javítására, továbbá a munkanélküliség megszüntetésére, a közmunkák megindítására, a mezőgazdasági törvény újjáalkotására, a mezőgazdasági munkásbiztosító javaslatnak az életbeléptetésére vonatkoztak. A Faluszövetség közgyűlése. A „Falu" Országos Földmives Szövetség Schandl Károly helyettes elnök vezetésével, december hó 30-án közgyűlést tartott, amelyen elfogadta az új alapszabályokat és megállapította a jövő évi költségvetést és letárgyalta az előző évi zárszámadást. A Szövetség közgyűlése elhatározta, hogy az 1930. évben tízesztendős fennállását ünneplő Szövetség nevezetes jubileumát a tavasz folyamán széles keretek között tartott és a falusi tömegek igazi hangulatát visszatükröztető országos közgyűléssel ünnepli meg. Megállapította továbbá a közgyűlés, hogy a Szövetség határozottan és kitartóan munkálkodik tovább a falu népének erkölcsi, szellemi és anyagi jólétéért, amibe beletartozik a céltudatos és demokratikus birtokpolitika mellett való kitartás és a földhöz jutottak jogos érdekeinek felkarolása is.