Vasárnap, 1931. január-június (12. évfolyam, 1-27. szám)
1931-01-04 / 1. szám
VAI* IH AP 5 /I főváros lakossága a polgári gondolat ellen indított ostromot! December hó 21-én és 22-én zajlottak le Budapesten a törvényhatósági választások, amikor is százötven városatyát választott a főváros népe. A választások eredménye a polgári gondolat nagyszerű győzelmét hozta meg, ami annál örvendetesebb, mert a szociáldemokrata párt fennen hirdette, hogy mindent elsöprő rohamra indul a főváros birtokáért. Éppen ez a nagy nekikészülődés, ez a — minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásával előkészített — ostrom késztette a polgárság tömegeit arra, hogy fegyelmezett, sűra sorokban megjelenjenek az urnák előtt és megvédjék a keresztény, nemzeti Budapestet! Soha még választás ennyire nem kötötte le az emberek érdeklődését, amit meggyőzően igazol az a körülmény, hogy a 292.000 szavazásra jogosult egyén közül 264.219 tett eleget alkotmányos kötelességének, tehát az összes szavazók 97 százaléka! Az összes leadott szavazatok száma a pártok között így oszlik meg: A választás után a mandátumok így oszlanak meg: Keresztény Községi Párt 46 Szociáldemokrata Párt 37 Egységes Polgári Párt 22 Szabadelvű párt 14 Demokrata párt 16 Friedrich-párt 10 Frontharcos 5 összesen 150 A százötven most megválasztott törvényhatósági bizottsági taghoz járulnak még az örökös tagok, a vitézi szék egy tagja, az érdekképviseletek beküldött tagjai és a városi főtisztviselők, szám szerint összesen kilencvenegyen. Az új közgyűlés tagjainak száma tehát kétszáznegyvenegy. A kétszáznegyvenegy bizottsági tag közül kétszáznégyen a polgári gondolat hívei és csupán harminchéten a polgári gondolat ellenségei! íme ez a szociáldemokraták ostromának szánalmas eredménye! Itt említjük meg, hogy törvényhatósági bizottsági taggá választották Szabó Sándor drt.-t, az Egységespárt alelnökét, az egységespárti kisgazdaképviselők parlamenti csoportjának elnökét is, aki az Egységes Polgári Párt (Kozma) listáján indult. A belügyminiszter a választások lezajlása után nyomban rendeletet adott ki, amely szerint négy héten belül össze kell hívni a közgyűlést. Ez előreláthatóan január 14-én fog megtörténni. A közgyűlés végzi el a megalakulás körüli tennivalókat, majd főpolgármestert és polgármestert választ, összesen 264.219 A mezőgazdaság jövője a minőségi termelésen fordul meg. Mayer János földmivelésügyi miniszter cikke. Mayer János földmivelésügyi miniszter a „8 Órai Újság“ karácsonyi számába nagyérdekű cikket irt „Hogyan biztosítsuk a magyar gabonatermelés jövőjét!“ címmel. A cikkből, melynek minden mondata maga a kristálytiszta igazság, az alábbi részleteket ismertetjük: „ A többtermelésre, bármilyen legyen is az áralakulás, szükség van. Abból, ha az országnak bőven van gabonája, és más eltartható élelmicikke, csak jó következések származhatnak. Az, hogy kritikus időpontokban fölhalmozott és piacra dobott terménykészletek ne befolyásolják a piaci áralakulást, a kereskedelmi ügyesség és talpraesettség megoldandó feladata. Úgy látom, hogy e tekintetben is tanultak már nálunk az érdekelt tényezők és az ilyen bajokkal a jövőben kisebb mértékben kell küzdenünk. A termények, de különösen a gabonaneműek világmennyiségét az aránylag kis magyar gabonatermelés számbavehetőleg nem befolyásolja. Hiszen a mi kis, 20— 25 millió méter mázsa évi búzatermésünk elenyésző csekélység a tengerentúli államok százmillió méter mázsákban számított termeléséhez képest. Magyarország, ha megkétszerezi is a maga termelését, csak kevés százalékkal fogja szaporítani a világ gabonakészleteit. Tehát üres szólam az afféle, hogy mikor a világban olyan sok százmillió méter mázsa gabonát termelnek, minek szaporítsuk mink is ezt a fölösleget? A dolog úgy áll, hogy a termelés gyarapodása mégis csak gyarapítja az egyesek és a nemzet vagyonát és ha másban nem nyilvánul meg a haszna, legalább is bőséges táplálékot ad az itthoni lakosságnak és több jut belőle a nép szegényebb rétegeinek. A magyar gazda nem állhat arra az álláspontra, mint az amerikai, hogy ha nem ad elegendő hasznot a földje, egyszerűen otthagyja. A magyar gazdát az otthon, az életbenmaradás nagy erkölcsi erői fűzik a földjéhez. Tehát ránézve a több termelésnek a piaci konjunktúrára való tekintet nélkül, megvan a maga nagy jelentősége. Tisztán anyagi szempontból nézve pedig a dolgot, az úgy áll, hogy az a gazda, aki egy holdon az eddiginél többet termel, rossz piaci viszonyok mellett is kevesebbet veszít, mint az, aki kevesebbet. Mert kevesebb az egy mázsára eső termelési költsége, tehát a vesztesége is. Mondjuk úgy, hogy könnyebben tűri a rossz árakat az a gazda, akinek 15 mázsája termett, mint az, akinek csak 8 vagy 10. És csakis a többet termelő gazda számíthat biztosabban haszonra, még rosszabb árak mellett is. Jó áraknál a haszon aránytalanul nagyobb gyarapodása, ránézve egészen világos. Ez az igazság szorítja arra a kormányt, hogy a magyar gabonatermelés jövőjét úgy belső, mint nemzetközi akciókkal biztosítani igyekezzék. A többtermelés célkitűzését néhány év óta a minőségi termelés irányában módosítottuk. Részemről nem akarok a minőségi termelés kifejezésének olyan értelmet tulajdonítani, hogy: keveset, de jót. Inkább azt tartom, hogy sokat termeljünk és jót. Egyes terményekben pedig, mint a búza, a bor, a szőlő, a barack, a lóhere- és lucernamag, egyes ipari- és gyógynövények, amelyeknek talaj- és éghajlati viszonyaink különösen kedveznek, lehetőleg legjobbat a világon. Legfeljebb annyiban engedhetünk a többtermelésből, hogy ha valamiből nem tudunk sokat és jót termelni, akkor inkább kevesebbet, de feltétlenül jót termeljünk. E célkitűzés sikerének természetes előfeltételei nemcsak talajunkban vannak meg, hanem gazdaközönségünk kicsinyéneknagyjának hatalmas munkaképességében és élelmességében, gyakorlati életrevalóságában is. A búzánál például minőségi termeléssel mindenesetre nagy eredményeket érhetünk el. Ez eredmények a nemzet sorsára nézve nagy jelentőségűek. Hiszen szántóföldünknek nem kevesebb, mint harmadrésze a világ leg