Vasárnapi Hírek, 1987. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-02 / 31. szám
E. Fehér Pál A Vesztőhely tanulságai Siker, igazi Siker nálunk is Csingiz Ajtmatov Vesztőhely című regénye, amely két fordításban olvasható magyarul: Makai Imre és Rab Zsuzsa egyaránt míves, értő tolmácsolásában. Több, mint siker az író hazájában ugyancsak: másfél esztendeje szakadatlanul vitatkoznak a műről, sőt igazában nem is annak művészi megoldásairól, hanem arról az írói látomásról, amely minden olvasót arra késztet, hogy felelősen elgondolkozzon az egyén és a közösség, a szabad gondolat és a dogmák, a természet és az ember egyáltalán nem egyszerű kapcsolatáról. Egyre világosabb, hogy ez a szovjetkirgiz író századunk legfontosabb szavait képes kimondani, nemcsak a szocializmusról, hanem bolygónkról, jelenünkről és jövőnkről, így láthatják szerepét, jelentőségét odahaza is, amit — egyebek között — egy szokatlanul nagy terjedelmű interjú jelez a mostanság legnépszerűbb szovjet képes hetilap, az Ogonyok hasábjain. Múlt és jelen, a jövő lehetőségei — a téma. Sztálinról is beszél: „Ha most végérvényesen meg tudunk szabadulni a múlt komplexusaitól, ez a politikai és lelki átalakulás nagy eredménye lesz." És azzal folytatja, hogy „a szocializmus csak akkor teljesülhet be, ha a teljes és világos demokrácia életünk, emberi létezésünk minden szféráját áthatja majd." Ajtmatov attól sem fél, hogy a demokrácia határairól szóljon, amikor még a demokrácia erősítése, fejlesztése van napirenden, éppen azért, mert a demokrácia lényegét félti. „A demokrácia határai?” — kérdi, majd ezt a választ adja: „A szabadság és a fegyelem. Bármennyire paradox módon hangzik, én nem tudom elképzelni a szabadságot fegyelem, a fegyelmet pedig szabadság nélkül. Amennyire eltérő fogalmak ezek, annyira egymást feltételező fogalmak is. A szabadság, amennyire szép, annyira veszedelmes is lehet. Amikor eltorzítják. Amikor hiányzik a szabadság, követelik, amikor a szabadság létező valósága eltorzulhat. Azt gondolom, hogy ez hálátlanság azokkal szemben, akiktől a szabadságot kaptuk, vagy kiharcoltuk." Szenvedélyesen SZy Ajtmatov ebben a beszélgetésben irodalomról, valóságról. A rossz építkezésekről, az Aeroflot hanyag munkájáról, a természetvédelem égető gondjairól. Haragja azok ellen irányul, akik nem tudják vagy nem akarják, hogy az ember otthonosan érezze, érezhesse magát a Földön. Akik nem tudják kihasználni a szocializmuse előnyeit. Azért van szükség a társadalom építésének demokratikus eszközeire, hogy az ember élhessen lehetőségeivel. Szabadon és fegyelmezetten. Ne visszaélve a demokrácia adottságaival, hanem önfegyelemmel, önkritikával, öniróniával (ezekről külön-külön szól is) a szabadság nagy esélyének tekintik a demokráciát. Dehogyis gyávaságra int! Inkább a legemberibb merészséget követeli a szocializmus híveitől ez a kirgiz író. Legyen bátorságunk szabadon és fegyelmezetten bánni a demokráciával. Kisfiú volt még Ajtmatov, amikor édesapja a sztálini önkény áldozata lett. Nagyanyja nevelte, aki arra tanította, ha ismeretlen emberek a nevét kérdeznék, akkor nézzen az érdeklődő szemébe és hangosan nevezze meg az akkor „a nép ellenségének” bélyegzett édesapja nevét. Így nyújtsa gyermeki kezét — a nyíltság nevében. Ajtmatov jól megtanulta ezt a leckét. Most is ilyen módon szólt olvasóihoz. Nemcsak a Szovjetunióban élőkhöz, hanem hozzánk is. A 22-es ötödik megállója Hóhatár a kánikulában Nádas György szépen kivitelezett fejessel ér vízbe, de Havas Péternek nem tetszik, újra és újra megismételteti. Sokadszorra sikerül a vízre szállás, Havas pedig végre kimondhatja a megváltó „enynyi" szócskát. A felvételnek tehát vége, sőt a Vörös Csillag szálloda medencejelenetével befejeződött a Hóhatár című tv-játék forgatása. — Hóhatár kánikulában?! Mi a magyarázat? — Én is Siposhegyi Péter forgatókönyvéből tudtam meg, hogy Budán, a 22-es busz ötödik megállójánál húzódik az úgynevezett hóhatár — mondja a rendező. — Amikor lent a városban minden csupa latyak, itt fent sziikrázóan csillog a hó. — Nyilván nem természetfilmet készít. . . — A hóhatárnak szimbolikus jelentése van. A vidékről érkezett szegény sorsal tehetséges és könnyen kihasználható egyetemista fiú kapcsolatba kerül egy operaénekesi karrierjéhez minden elvtelen támogatást megkapó és elfogadó lánnyal. A történet egyébként egy párizsi ösztöndíj körül bonyolódik. — Eddig főként szovjetorosz klasszikusok műveit vitte képernyőre. Miért a váltás? — Hadd korrigáljak, rendeztem már tv-filmet Máriássy Judit, Mezey András, Vincze Péter és Maróti Lajos egy-egy művéből is. Mindig örömmel nyúltam a mai magyar témákhoz, bár magam is belátom, hogy nehéz igazán eredeti forgatókönyvet találni. A másik út könnyebben járható, hiszen az remekművekkel van kikövezve. — A Hóhatár szereplői? — Darvas Máté kamerája előtt a fiút játszó Nádas György mellett megjelenik a lányt alakító Földesi Judit, aztán Temessy Hédi, Némethy Ferenc, Újréti László, Rák Kati, valamint színészként debütál Endrődi Sándor, a Jogi esetek rendezője. L. N. T. IZGALMAS KOROKRÓL Termékeny regényíró műhelyéből E héten, július 29-én ért 60. születésnapjához Takács Tibor. Ez alkalomból beszélgetett munkatársunk a főként ifjúsági és történelmi regényeiről ismert íróval. Takács Tibor két éven belül már a negyedik könyvét teszi az olvasók asztaliéra. A nagy sikerű Halló, Tartsay lakás? című regénye 1985-ben jelent meg, majd ugyanabban az évben Aranytányér címmel visszaemlékezése látott napvilágot. Tavaly A királynő katonája című történelmi regényét adták ki Türr Istvánról, és most itt a Kossuth kiadásában a Sziklatörés. A könyvhét egyik keresett műve volt. — Eddig főleg történelmi regények szerzőjeként tartották számon. Most mintha távolodna ettől. — Továbbra is szeretem a történelmet. Nem is fordítok hátat a magyar múltnak, csak éppen, most egyre jobbam izgat a jelen. Készülő és megjelenés előtt álló könyveim többsége is a máról szól. — Mi indította a Sziklatörés megírására? — Mindennapi életem színtere a hétvégi házam Szentendrén, a Tyúkos-tetőn. Tizenkét esztendeje írószobám a teraszom, sok könyvem született kint, és természetesen nem hagyott nyugodni a kertem, a házam regénye, a szomszédok világa. Ezt a világot írtam meg regényemben. Édesapám — aki mindig Vér Bálint néven, szerepel könyveimben — alakjában egy öreg ember örök hitét, reménykedését, tenniakarását írtam meg. — Újabb könyvei? — Jövőre jelenik meg — hogy mégse legyek hűtlen a történelemhez — egy Kemény Jánosról szóló regényem, közelebbről a bahcsiszeráji fogságának két esztendejéről. És megírtam a közelmúlt történelmét. Az 1945-ös esztendő 4 napját, a Budai önkéntes Ezred harcait felelevenítő könyvemet. Hat ember történetét mesélem el, hogyan, mi módon, milyenindítékok folytán kerülnek össze az ezred egyik századába. Izgalmas korról meséltek, hitelesen. És az egyik színtér az a budai lakóház az Ugocsa utcában, amelyben én is lakom. — Most min dolgozik? — Tavaly nagy élményben volt részem, végighajóztam a Dunát Budapesttől Izmailig és vissza. Ez adja a hátterét annak a regénynek, amely két fiatal szerelmi történetét mondja el. Ezt a könyvemet fiatalokról írom fiataloknak. L. Gy. Dalok, csak angolul Viki és a Flört Tokióban Októberben jubileumi Yamaha-fesztivál Vincze Viktóriának sikerült az, ami a világon még kevés énekesnek. Másodszor vehet részt Tokióban a Yamaha dalfesztiválon. — Mikor énekelt először Japánban? — Egy évtizede. Népes mezőny gyűlt akkor össze, a világ minden részéről jöttek az énekesek, akiket előre kiküldött felvételeik alapján hívtak meg. Negyvenheten léptünk színpadra és én a Hány éjjel vártam című dallal a második díjat nyertem el. — Most együttesével utazik. Milyen dallal neveztek? — Azzal, amellyel az idén januárban Cannes-ban a Midem Zenei Fesztivál „A jövő sztárjai” című gálaestjén vettünk részt és hadd mondjam el mindjárt büszkén, sikerrel. A dal címe Rock and Roll Ride. Több ezer jelentkező közül jutottunk be a versenybe. A Yamaha cég az októberi seregszemlére mindössze tizenkét előadót hívott meg. — Az idén a Viki és a Flört Törökországban is bemutatkozott. Hol léptek fel? — Cesmében egy júniusban megrendezett nemzetközi fesztiválon. Olyan sztárokkal állhattunk színpadra, mint Kim Wilde, a Modern Talking, Johnny Logan és Sandra Kim. A hangversenyt négy ország televíziója közvetítette egyenes adásban és a konferanszié Anthony Delon volt. Augusztusban a sopoti dalversenyre kaptunk meghívást, ahol két saját nótánk, a Rock and Roll Ride és a You And Me mellett egy lengyel dalt is eléneklünk. A Yamaha-fesztivált követően több japán városban is fellépünk még. — A Viki és a Flört dalai angolul szólalnak meg. Magyarul nem is énekelnek? — A mi zenei stílusunkra nem tudunk magyar szöveget írni. Egyébként rövidesen megjelenik az üzletekben műsoros kazettánk 12 dallal Rock and Roll Ride címmel. Tizenegy dal szerzője a szólógitárosunk Pacsó Pál, egy dalé pedig billentyűsünk, Závodi Gábor. Az együttes tagja még Siklós György basszusgitáros és a testvérem, Vincze Tamás, aki egyébként ruháink tervezője is. — Lemez? — A Yamaha-fesztivál idején Japánban már kapható lesz ezzel a 12 dallal angol nyelvű nagylemezünk. S néhány százat talán behoznak Magyarországra is. — Mikor láthatja a közönség Magyarországon Vikit és a Flört együttest? — Ha igény lesz rá, szívesen lépünk a közönség elé, terveink között szerepel élőkoncert-sorozat. Sebes Erzsébet Mi ez? Ifjúságom a nosztalgia délibábködéből? Egylovas szekér poroszkál a kora íregigeli nyárban a Városliget felől. Mintha apám szürkéje lenne, a félvak Szultán. Már ötven éve itt rejtőzködött valahol, mert azóta nem láttam, s most előjött a régi rozoga szekérrel, amelyen este mindig tyúkok ültek? Közlekedik, mintha vízen járó látomás lenne, a melegedéstől párolgó aszfalton néha megrázza a sörényét, öreg cigány ül a bakján, suhintgat az ostorával. Honnan jönnek, hová mennek, ki tudja? Talán értem jöttek, hogy hazavigyenek. Furcsállom, mert évek óta nem láttam már ilyen egylovas szekeret a pesti utcákon. Az üzenet! — döbbenek bele a látványba. Valaki így üzen. De mit? Gyötrődöm, mit is? Talán azt az árverés utáni napot akarja a sors felidézni bennem ismét, ami olyan gyakran visszatér álmomban. Apám arcát, szomorú, gyötrődő tekintetét látom: elvitték az egyik lovát, csak a póklábú szürke maradt, a Szultán, a vaksi. Apám olyan volt, aki mindenbe belekapott, ősi erejével, nosztalgikus heroizmusával szebb életet szeretett volna, de folyton rajtavesztett, nem értett máshoz, csak a földhöz, a paraszti munkához, és mindig becsapták. Így kerültünk bajba akkor is, s elvitték az egyik lovunkat meg a két tehenet. Apám ekkor befogta a szürkét, s ünneplőbe öltözve kihajtott az udvarból. Két nap múlva jött csak haza, a kocsiderékban muzsikált a banda. A temerini tamburások húzták veszettül, kegyetlen szilajul. Azt, hogy „Volt nekem négy ökröm, fehér villásszarvú...” A mama sírt, de aztán megbocsátott. Pedig a mulatozásra ráment az istálló Illés Sándor Káprázat ban maradt kisborjú is. De ezt sose hánytorgatta fel a mama, tudta, érezte, mi feszül ilyenkor az emberben, s hogy azt le kell valahogy vezetni, mert különben szétrobban, vagy megbolondul. Hallom azt a régi sirató nótát most is, ahogy látom közeledni a szürkét. Megkeseredek hirtelen, és nyugtalanná válok. A keservű ennek az életnek! Kemény léptekkel vágok át a ligeten, de a Műjégpálya környékén hirtelen megkönnyebbülök. A Műcsarnok mellett a padon ott a zenekar. Nem a régi, a temerini tamburászenekar Tamás bácsival, csak egy harmonikás. Egy szál harmonikás, koszos papucsban, szőrös ábrázattal, szakadt ingben. Odalépek hozzá. — Ismeri azt a nótát, hogy...? Néz rám. — Tessék dúdolni! — mondja. — Akkor rájövök. Dúdolom. „Ökrömet a törvény elkótyavetyélte!...” Szépen nyomonkisér. Cifrázza is. Aztán átcsap egy csárdába. Később belekezd a Rákócziindulóba. Mellé telepszem. Mulatunk mi ketten, mit se törődve a világgal körülöttünk. Egymás után szivárognak elő a nóták az ujjai alól, előbb csak félénken, aztán egyre bátrabban, végül szilajul. Felködlik előttem az a régi falu, az akácfákkal, a régi ház, a régi szekér a szürkével, apám szomorú tekintete, anyám könnye. — No, elég! — állítom le a nótát hirtelen elszántsággal. A harmonikás rettenve tekint rám savószínű szemével. Ujjai a billentyűk fölött tétováznak, még belecsapna, ha mondanám most neki, akikor belecsapna újból, énekelhetnék át vele, a régi nótánkat, mint azt is, hogy a „Csitári hegyek alján ... Jaj, de keserves ez az élet! Az ölébe dobok egy százast apám egykori hetyke mozdulatát utánozva. Aztán a fojtogató emlékek elöl menekülve viszszasietek a ligeti úton. Keresem a szürkét, de nem találom. Idős asszony ül az egyik padon, tőle érdeklődöm. Furcsán néz rám: „Szürke lovat? Nem láttam, fiam ... Nem járnak már erte lovak !...” Lehet, hogy csak káprázat volt, mint az ifjúság? (Előzetes Moziklip Magyar film. Rendezte: Timár Péter. És nemcsak rendezte, hanem írta is, fényképezte, vágta és a trükköket is készítette. A sikeres bemutatkozás után (Szerelem első vérig) tehát egy sajátos oneman-show-val állt elő, amelynek ugyan rengeteg szereplője van — divatos és kevésbé divatos popénekesek és együttestagok —, ám mégis egyetlen személyiség az abszolút meghatározó: a Tímár Péteré. Megfordította asorrendet: nem a filmhez íratott zenét, hanem a zenéhez komponálta a filmet. Tizennyolc, többségében ennek a filmnek újonnan írt popszámához, filmképben hozzáadta azt, ami hol elmeséli, hol ellenpontozza, hol szabad képi asszociációkkal megemeli a dalszövegeket. A Moziklip nem utánzat, nincs sok köze a videoklip néven ismert műfajhoz, hacsak az nem, hogy mindenekelőtt szórakoztat. Szórakoztatja azt, akit a popzene eleve szórakoztat, és akit nem, annak más játékot kínál. Ez a játék abból áll, hogy az ember megfigyelheti, hányféle viszony jöhet létre szöveg és látvány között, attól függően, hogy a kép egyszerűen a szó szolgálólányának szegődik-e, vagy egyenrangú társnak áll-e mellé, avagy önálló tartalmával egy új, összetett értelmezés létrejöttét segíti-e elő. Emellett a 18 filmetűd valamennyi darabja egyegy filmstílust próbál ki; a romantikustól a groteszken át a morbidig egy tehetséges fiatal rendező figyeli bennük a kép és a szó egymásra való hatását. Ehhez ideális terepnek bizonyulnak a slágerbölcsességek és slágerbanalitások. És ahol a dalszövegek ezeken túl tartalmaznak valami különöset, ott Timár Péter remek hatást ér el gazdag fantáziájú és a groteszkre erősen hajlamos képeivel. Ilyen például a korábban Cseh Tamás előadásában megszeretett Munkásszállás (itt Varga Miklós énekli), a két Sziámidal (Mi már leszoktunk róla, 100 bolha) és a mulatságos Kacsamajom a Kamara Rock Triótól. (bársony) • NÉMET NYELVEN mutatja be Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét a Félix Berner Színházi Csoport a soproni Petőfi Színházban augusztus 7-én. • HOSSZÚ SZÜNET UTÁN újra a kamerák elé állt Gregory Peck. Az ismert színész hét éve nem filmezett és most is csak azért vállalta el a felkínált szerepet, mert szerinte végre ez egy neki való feladat. Az USA elnökét játssza. • SZOMBATHELYEN a művelődési és sportházban augusztus 8-án este koncertet ad a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar Claudio Abbado vezényletével. Műsorukon Mahler I. szimfóniája és Mozart G-dúr zongoraversenye szerepel.